Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-10 / 291. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN ms. december- 10.,szombat A Szentendrei Nyolcak Játék és romantika Beszélgetés á Magyar Úttörők Szövetségének titkárával $ Gyakran hangoztatjuk: az ifjúságé a jövő! A gyermekek és a ^ fiatalok azonban nemcsak a jövőre készülnek, ök a mában is sze- ^ retnének értelmes tetteket véghez vinni... Hogyan segít ebben az í úttörőszövetség, a jelenlegi társadalmi körülmények között mennyi- '/ re vonzó, tartalmas a mozgalmi élet? E kérdéseket hamarosan meg- > vitatják az úttörővezetők országos tanácskozásán. A Miskolcon, ma ^ és holnap megrendezendő konferencia előtt beszélgettünk Molnárné % Kozma Erzsébettel, a Magyar Úttörők Szövetségének titkárával. • Mi jellemzi ma a szövetség munkáját, megfelelőnek tartja-e az úttörőcsapatok tevékenységét a 6—14 éves korú gyermekek sokrétű, hasznos foglalkoztatásában? — Az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondható, hogy az úttörő- csapatok gyakorlatában kialakultak azok a sokszínű, a megőrzésre, megerősítésre alkalmas munkaformák, azok a programok és rendezvények, amelyek a gyermekek számára lehetőséget adnak az életkornak megfelelő társadalmi-közéleti tevékenységre; a gyermekek alapvető kötelességének, a tanulásnak segítésére, a társadalmilag hasznos munkára; az egészséges életmód kialakítását szolgáló programok szervezésére; a szabad idő eltöltésére. A pedagógusok mellett jelentős azoknak a fiataloknak és felnőtteknek a száma, akik szívesen vállalnak az úttörő- mozgalomban, a gyermekek körébert munkát. Azok a csapatok dolgoztak a legeredményesebben, amelyek a változó körülményeknek megfelelően keresték az újszerű formát, a megvalósítás új lehetőségeit. Bizonyos aránytalanságok azonban tapasztalhatók. Gyakran túlzott hangsúlyt kap az ismeretszerzés, az intellektuális képességek fejlesztése, háttérbe szorul a játék, a tömegsport, a túrázás, a romantika. Emiatt is észlelhető az iskola és az úttörő- mozgalom szervezeti és tartalmi egybemosódása, s talán ezzel magyarázható, hogy a szövetséggel rokonszenvező felnőttek nagy száma ellenére is kevés a nem-pedagógus úttörővezető. • Gyermekek a társadalomban címmel nemrég tanácskozást tartottak a KISZ KB székházában. Ez az országos konferenciát készítette elő? — Az úttörőszövetség tevékenysége, a gyermekek élete elválaszthatatlan a napjainkat meghatározó társadalmi-gazdasági folyamatoktól, törekvésektől, A Gyermekek a társadalomban című tanácskozás ezeket, a gyermekkorosztályszempontjából is fontos tényezőket elemezte, kiemelten a család, az iskola, az úttörő- mozgalom és a közvetlen társadalmi környezet összefüggéseiben. A tanácskozás a konferencia szempontjából is hasznosítható legfontosabb tapasztalata, hogy az úttörő- mozgalom a társadalmi folyamatokat és változásokat figyelembe véve határozott választ adjon: a szövetség mely kérdéseket helyezi munkájának középpontjába. • Az elmúlt években sok szó esett az ötnapos tanítási hét bevezetésével Járó változásokról. Hogyan érintette ez a mozgalmat? — A változást, a változtatást a gyermekek napi elfoglaltságának módosulása, a heti szabad idő átszerveződése, a családok életmódjának alakulása is szükségessé tette. Az általános iskolai korosztály létszámának jelentős növekedése, az egyre több egész napos foglalkoztatásban részt vevő gyermek, az iskolák zsúfoltsága miatt feszesebbé, korlátozottabbá vált a hétközi Iskolai és mozgalmi élet. A gyermekeknek hét közben kevesebb idejük jut mozgásra, játékra. Túrák, kirándulások, szülőkkel együtt töltött programok szervezésére döntően a hétvégeken van lehetőség. Azokat a mozgalmi összejöveteleket, amelyek rendszeresen a gyermekek többségét érintik, az iskolai élet kialakított rendjéhez kapcsolódóan általában hétfőtől péntekig szervezik az úttörőcsapatok. Ösztönözzük a kisebb közösségek öntevékenyen szervezett hétvégi programjait, amennyiben erre a szülők és gyermekek is igényt tartanak. A családokkal, iskolákkal, intézményekkel együttműködve továbbra is lesznek hét végén tartott programjaink, eseményeink. — A gyermekek napi iskolai elfoglaltsága, ha kis mértékben is, de szaporodott. Éppen ezért a hétvégeken szükségük van a pihenésre, ki- kapcsolódásra, a családi együttlétre. Fontos, hogy a gyermekek számára a családok, a közművelődési és más intézmények, s a mozgalom szervezésében is legyen programkínálat, ösztönözzük őket a bekapcsolódásra. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy túl ne programozzuk a sok szempontból már egyébként is túlszervezett életüket. Emellett tudjuk, hogy a pedagógusok számára is meg kell teremtenünk a szabadidőt a pihenésre. Éppen ezért a hétvégeken a pedagógusok alkalmankénti szervezőmunkája mellett elsősorban a szülőkre, a felnőtt fiatalokra számítunk, s a közművelődési és egyéb intézmények programajánlataira. Követendő példák igazolják, hogy a szülők többsége szívesen vállalkozik közösségi munkára, ha gyermekéről van szó. • Milyen területeken vannak sürgős tennivalói a Magyar Úttörők Szövetségének? — Célunk, hogy az űttörőszövet- ség váljon még inkább a gyermekek szervezetévé és hogy fokozódjon társadalmi szerepe. Az általános iskolás korú gyerekek 98 százaléka kisdobos és úttörő. Közöttük egyaránt megtalálható a kiemelkedő vagy szerényebb képességű, a hátrányos, vagy éppen veszélyeztetett körülmények között élő gyermek. Szövetségünk akkor teljesíti hivatását, ha programja a gyermekek életkorához, sokirányú érdeklődéséhez, differenciált képességeikhez igazodva teremti a közösségi szellemet, s az értelmes cselekvésre ösztönöz. A gyermekek érzelmileg ak' kor kötődnek leginkább a mozgalomhoz, ha egyénileg és közösségeikben is — az úttörővezetők irányításával és segítségével — örömet . találnak a feladatokban, s ha megmarad számukra a programalkotás, a szervezés, az együttes cselekvés élménye. A következő ' időszakban munkánk középpontjába a társadalmi-közéleti cselekvést, az egészséges életmód kialakítását, a gyermekek harmonikus testi-lelki fejlődését elősegítő munkaformákat és módszereket állítjuk. Az úttörőmozgalom céljainak megvalósításában továbbra is fontos szövetségesként számít a pedagógusok, a pedagógus- úttörővezetők mozgalmi munkájára. Tőlük azt várjuk, hogy a közösségeit életének tudatos irányítói, segítői legyenek úgy, hogy a programok szervezésében jobban érvényesüljenek a gyermekek érdekei és igényei. A jövőben a pedagógus-úttörőveze- tőkkel együtt erőteljesebben és határozottabban kívánunk támaszkodni a gyermekekért felelősséget érző és cselekedni kész fiatalokra és felnőttekre. R adikálisoknak aligha nevezhetők a Szentendrei Festők Társaságának alapító tagjai, ám a, század eleji modern törekvések meghonosítását szorgalmazó Nyolcak után Szentendrei Nyolcakként is nevezhetjük őket. Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos laza szövetsége a festészetben olyan volt, mint a Nyugaté az irodalomban. Ezúttal ezért emlegetjük őket, mert jóval színrelépésük után következtek a szentendreiek, akik akkor az olcsóbb megélhetés reményében, egyben művészeti céljaik még Nagybányához kötődő, ám önállósodó megvalósítása érdekében a főváros környékén leltek nyári alkotóotthonra. Szentendrét a művészek már a múlt század hetvenes éveiben felfedezték, telep azonban csak később jött létre. Szerepe volt ebben Bo- romissza Tibornak, valamint Glatz Oszkárnak, aki főiskolai tanítványaival gyakran látogatott ide. Glatzot rövid idő múlva Iványi Grünwald Béla váltotta fel. A Budapest és Környéke című lap 1928-ban beszámol a városban dolgozó művészekről. Sőt, az akkori agilis polgármester, dr. Strazsinszky László lehetővé teszi nyilvános bemutatkozásukat a városháza közgyűlési termében. Nyolcán szerepeltek ezen a tárlaton. Azok, akik két évvel később, 1928. január 28-án, Bánáti Sverák József budapesti Kmetty utcai műtermében megalakították a Szentendrei Festők Társaságát. Napjainkban nem szokás őket név szerint emlegetni. Tiszteletadásból most mégis soroljuk fel az alkotókat: Bá- novszky Miklós, Bánáti Sverák József, Paizs Goebel Jenő, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Pándy Lajos és Rozgonyi László. Az ő műveik láthatók a Pest megyei művelődési központ és könyvtárban tegnap megnyílt emlékkiállításon. Negyedszáz művet állítottak ki a rendezők, mintegy emlékeztetve a látogatókat a kezdetekre, egyben arra is, hogy a Szentendrei Nyolcak művészetét, illetve az abból kinövő progresszív irányokat milyen becsben tartja a magyar művészettörténet. Onódi Béla: Városrészlet a művésztelep kertjéből O tthonuk az alapítás évében az egykori Munkásbiztosító épületcsoportja és parkja volt. Haulisch Lenke A Szentendrei festészet című tanulmánykötetéből azt is megtudhatjuk, hogy „ezen a nyáron a művésztelep inkább nyaralást jelentett a Nemes Marcell tulajdonában levő Papszigeten és barátkozást a város vezetőivel, semmint tényleges munkát”. Novemberi kiállításuk katalógusának elősza'vában Rozgonyi Mihály azt írja: „Dekoratív khaosszá rendezett festői játékok nem elégítik ki őket, sem a merésznek látszó ábrázolási mód kiszámított vagy kiszámítható variációi. Merészségük abban áll, hogy minden irányban függetlenül, a maguk útját járják. Ezen az úton előrehaladnak, nem maradnak a mások eredményeinek a felhasználásánál. Festési módjuk modern, palettájuk világos ... Kifejezési eszközeikben biztosak — kiképzésüket Réti István iskolájában nyerték — szeretik az egyszerűséget, de nem primitívek.” Természetesen ez csak a kiindulópontot jelentette. A Társaság az elkövetkező években újabb tagokkal bővült, így — a teljesség igénye nélkül — Barcsay Jenővel, Deli Antallal, Czimra Gyulával, a Kántor-házaspárral. Teleppé szerveződése mellett az az egyik legfőbb érdeme, hogy Szentendre felé fordította mások figyelmét is. Ennek eredményeként alakult ki a ma szentendrei stílusként emlegetett irányzat, amelynek képviselői — Vajda, Amos, Bálint, s többen a jelenleg is itt élők és alkotók közül — kijelölték és meghatározták a város egyediségét az egyetemes kultúrában. megyei művelődési központ ^ verniszázsa erre is ráirányítja a figyelmet azzal együtt, hogy tisztelettel köszönti az alapítók ma is közöttünk lévő két tagját: Bá- novszky Miklóst és Onódi Bélát. M. Zs. ándy Lajos: A régi művésztelep alapító tagjai (részlet) Paizs Goebel Jenő: őserdőben (részlet) Eánovszky Miklós: Szentendrei utca Bozgonyl Lászlói Csendélet sárgadinnyével AMBRUS SÁNDOR I
