Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-10 / 291. szám
1083. DECEMBER 10., SZOMBAT 9 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Olvassatok mindennap! i? V" • ix w ■ il *?• y? f&ls» ■ k i -'i N em fecske módjára kell átsurranni a könyvön. Meg is kell abban merülni. ,Móra Ferenc szól igy olvasóihoz, majd Móricz cmígy folytatja: A gyermek lelke tiszta lap. Gondold meg, mivel írja tele a könyv, melyet kezébe adsz. Nosza, aligha kell attól tartanunk, hogy. az olvasmány érdektelen lesz. Csak hát példa éppúgy szükségeltetik a könyv kézbevételéhez, miként a kabátot is meg kell tanulni begombolni, avagy a cipőfűzőt megkötni. Ez utóbbiak a külcsínf adják meg, míg az előbbi a lélek támaszát. Ezt is erősíteni kell, miként megszívlelni a történetekben rejlő tanulságokat. A gyermek így érez rá a valóságra, s akkor meglehet, magabiztosan is mozog. Nemcsak kitalált sztorit sejt meg a könyvek lapjairól, hanem tükrét látja az őt körülvevő világnak. Rajtunk múlik, felnőtteken, miként cselekszik, hogyan építi környezetét. A verssorok, a mesék a szülők nyomán válnak elhihetők- ké, legalábbis ők adhatják hozzá az igazi magyarázatot. Mert a mesékről is beszélni kell, megfelelni a fölcsendülő kérdésekre. Ha mi, felnőttek többen olvasunk, akkor több gyerek kezébe jut el a könyv. A példa így válik ragadóssá, miként bármelyik hobbi vagy rossz szokás. A könyv nálunk is lehet gyógyszer meg támasz, míg a gyermeknél az a legjobb, ha alapvető táplálék: tettekre serkent, gondolkodást erősít. Kodály azt mondta, hogy a zenei nevelést a gyermek születése előtt kilenc hónappal kell elkezdeni. Évek súlyával megpakolton később így módosította: az édesanya születése előtt kilenc hónappal. Így lehetünk az olvasással is. A könyv a jelenlétet igényli, hogy belemerüljünk, és ne csak átsurranjunk azon, hanem megemésszük a benne foglaltakat. A téli gyermekkönyvhét mottója ezért hát nem véletlenül ösztönöz: Olvassatok mindennap! Az ébredéstől az elalvásig terjedő napszakokban nem árt erre csak gondolni, élni is kell vele. Gyurkovics Tibor ver serGitár Szól a gitár trom-trom Írómmal, ha feltöltik clcktrommal. Dalol a fiú a lánynak: kuc-kuc, a haja hosszú arab humusz* Benedek Elek-A szilvás gombóc Egyszer egy gazdag ember házánál nagy dínom-dánom volt, s meghívott erre két híres hazugot is. Nosza, amint asztalhoz telepedtek, megeredt a hazudozás. — Hiszen amit eddig hallottatok — mondja az egyik hazug —, az mind semmi, most jő csak az igazi. Hát tegnap is vendégségben voltam egy régi jó barátommal, s ott akkora gombócot láttam, amekkorát még soha életemben. Akár hiszitek, akár nem. ehhez a gombóchoz száz métermázsa liszt kellett meg ötven métermázsa szilva- Tíz nagy asztalt tolták' össze, úgy fért el a gombóc, húszán voltunk vendégek, egy nap s egy éjjel folyton-folyvást ettünk, még csak felét sem tudtuk megenni. Hát egyszerre csak mi történt? Két vendég a nagy lakmározás közben úgy eltűnt, mintha föld nyelte volna el őket. Tűvé tettük az egész házat, nem találtuk sehol. Már egy ió órája kerestük őket, amikor egyszerre csak halljuk, hogy a gom-boc közepéről kiabálnak: „Ej. de jó. de pompás!” Bezzeg hogy belebújtak a gombócba, csakhogy annál többet ehessenek! — Hát hiszen — mondta a másik hazug — elég nagy gombóc volt; szent igaz. de ez csak kölyke lehetett annak, amit én láttam egy vendé- 6égben. Ott akkora gombóc volt, hogy bár lehettünk vagy öt vénén, három éjjel s három nap folyton ettük, s még csak feléje sem jártunk a tölteléknek. Na. mondtam én a barátaimnak, pihenjünk egyet,- hogy újult erővel láthassunk neki- Pihentünk egy fél napot, akkor újra nekifeküdtünk a gombócnak, s hát, uram. teremtőm. megakad a villám valami keménységben. Gondoltam, bizonyosan szilvamag, de nem az volt, hanem mit gondoltok, mi? Egy nagy útmutató kőoszlop! Az volt ráírva: .Innen a töltelékig még három kilométer!” — Hiszem — mondotta a másik hazug —. de hol készült az a rettentő nagy üst, amelyikben ez a gombóc főtt? — Az bizony ott, ahol az az üst, amelyikben a te gombócodat főzték! Társkereső kutya Burját népmese Azt mesélik, hogy a kutya valamikor réges-régen magányosan élt az erdőben- Egy napon megunta az egyedüllétet — elindult, hogy társat keressen magának. akivel együtt lakhatna. De olyan társat akart, aki mindenkinél erősebb a világon, és nem fél senkitől. Azt hitte a kutya, hogy a farkas a legerősebb. Felkereste hát. és azt mondta neki: — Hallod-e. farkas! Éljünk eztán együtt! — Jói van. én nem bánom — felelte a farkas. Attól fogva együtt éltek. A kutya egyszer csörtetést hallott az erdőben, és ugatni kezdett. — Ne ugass, kutya — csöndesítet- te a farkaiS —. mert idejön a medve, és mindkettőnket széttép„Aha — gondolta a kutya —, úgy látszik, a medve a legerősebb a világon. mert a farkas is fél tőle!” Otthagvfa a farkast, és elindult az erdőbe, hoev megkeresse a medvét. Meg is találta, és azt mondta neki: — Hallod-e. medve! Éljünk eztán együtt! — Jó! van. éljünk — állott rá a medve. Attól kezdve együtt élt a kutya meg a medve, A kutya egv éjszaka megint neszt naílott az erdőben. Hangos ugatásba kezdett. Megijedt a medve, és rámordult: — Hallgass, te kutya, mert meghallja az oroszlán, idejön, és felfal téged is. engem is! „Hát mégsem a medve a legerősebb. ha fél az oroszlántól! — gondolta a kutya- — Úgy látszik, az oroszlán a legerősebb a világon!” Futott az oroszlánhoz. így szólt hozzá: — Éljünk együtt- eztán, oroszlán! — Nem bánom, legyen úgy! — felelte az oroszlán. Attól fogva együtt éltek. Nem sok idő telt el — a kutya egy éjszaka megint ugatni kezdett. Az oroszlán csöndesítette: — Ne ugass, kutya! Idejön az ember, ránk fogja a rettenetes vasat és megöl mindkettőnket! „Úgy látszik, nem is az oroszlán a legerősebb — gondolta a kutya —. hanem az ember!” Azzal elfutott, hogy megkeresse az embert. Amikor rátalált, azt mondta neki: — Hallod-e. ember! Éljünk eztán együtt! Ráállott az ember, és a kunyhójába vezette a kutyát. A kutya egy éjjel zajt hallott, és ugatni kezdett- Az ember felébredt. Nemhogy csöndesítette volna a kutyát. de rákiáltott: — Hangosabban ugass, kutyám! Hangosabban! A kutya akkor látta, hogy az ember nem fél semmitől, és ő a legerősebb a világon. Azóta az emberrel él. és hűségesen szolgálja. Rab Zsuzsa fordítása A bakter Rezeg a szemhéj, rezeg a száj Is, rezeg a nyakban a kaláris. Rezeg a nadrág, rezeg a szoknya, azt hiszem, hozzá vagyunk szokva. Rezeg a fű, rezeg az asztal, rezeg a sakk a sok paraszttal. Rezeg a rózsa, a szegfű, az írisz, rezeg a mellkasban a szív is. Ila kimerül a kábele, áramot vezetünk bele. Szól a gitár trom-trom-trommal, ha föltöltik elektrommaL Kurucos Itt az álarc, itt a festék, itt a Vezér maga — tessék. Kócsagtolla csupa hab, szemében csillagok csillognak, a szakálla kékszakállú, a réz-ágyúja méz-ágyú, nem fél tőle senki se, virágból van a füle. Csak áll az állomás, rohannak a sínek, tisztelgünk, mint a sás, minden-mindenkinek. Rohan a sok vonat, tisztelgünk, mint a sás, a fénykocsik alatt csak áll az állomás. Álmok vonata zúg, minden kocsija más, egyhelyben utazunk, ahogy az álmodás. Tisztelgünk, mint a sás, a vonat az urunk, csak áll az állomás, mi baktcrck vagyunk. A gyertya lángja láz, elünk, ahogy tudunk, lobogunk, mint a sás, egyhelyben robogunkSzabó LőrincHörpentő Gá-gá, bíró, bumbele, Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, tej van hozzá, hófehér- Míg ezt szépen megiszod, húz a liba papucsot, indul messze Angliába, fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, s ahogy iszod a tejet, kortyok szerint lépeget: lép, lép, lépeget, még, még, még egyet —, az utolsót! így ni! Már egész üres a pohár! Ennek aztán örveíidck, s én is nagyot hörpentek. Zelk Zoltán-A tölgyfa születésnapja Az erdő közepén állott az öreg tölgyfa, ö volt az erdő legtiszteletre-/ méltóbb lakója, ha a madaraknak kalapjuk lett volna, bizonyára megemelték volna, mielőtt rászállnak. Mert többet tudott ő a madarak életéről. mint maguk a rigók és mátyásmadarak. Hiszen száz év alatt ezer és ezer fészket ringatott az ágain, ezer és ezer madárfióka röppent először világgá a lombjai közül. Egyik nap a bagoly elővette falevelekből készült kalendáriumát, és kiszámította, hogy másnap lesz a tölgyfa születésnapja- össze is- hívta a madarakat, és azt indítványozta, hogy lepjék meg valami ajándékkal a jóságos tölgyfát. Persze mindnyájan örültek a bagoly indítványának, s annak. Hogy a tudós madárnak kalendáriuma van. s így megünnepelhetik a tölgyfa születésnapját. Törték is fejüket, hogy mi lenne a legalkalmasabb ajándék, de a bagoly ezt is tudta: — Mi lenne más. mint valami szép dal? Madarak vagytok, hát énekelni fogtok a tölgyfának. De nern akárhogyan! Megalakítjuk az első erdei dalárdát, tanulunk valami szép dalit és egyszerre elénekeljük holnap hajnalban. Megkezdődött a tanulás, de bizony nem sokra mentek vele. A rigó csak fújta, hogy .tillió”. a szarka csak azt, hogy „csörgő-csörgő”, a varjú csak azt. hogy ..kár Pál, kár Pál”. Végül össze is vesztek, s elszálltak, ki merre látott De azért másnap hajnalban mind odalopóztak a tölgyfa ágaira, és mind elfújta külön-kü- lön a maga nótáját. Igv is volt jó ez. mert így tetszett a százéves tölgyfának, s meghatottságában azt ígérte, hogy még száz évig fogja ringatni a rigó-, szarka- meg harkályfészkeket. ^.Jß m. Gyermekolvasóinknak szánt Irodalmi oldalunkat Gyurkovics Tibor—Schéner Mihály A pápai mezesbábos, Szabó Lőrinc Lóéi óriás lesz, Zelk Zoltán Mese a kiscsikóró! és sok más barátunkról, Benedek Elek Szélike Királykisasszony és a Kisdobosok évkönyve című Móra-kiadvá- nyokból állítottuk össze.
