Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

1983 DECEMBER 10., SZOMBAT

Színházi levélem

Antik és modem

I Egy huszonöt esz ; tendős magyar—

i latin ßzakos gim- [ náziumi tanárt I íz Osztrák—Ma- • gyar Monarchia tanügyi hatóságai áthelyeznek a szegedi reálgimnáziumból a fogarasi állami gimnáziumba. A békebeli béke látszólag idilli nyugalmú idejében 1903-at írunk- A fiatal tanár akár elégedett is lehetne: kinevezett rendes tanár, szép fizetéssel, jó iskolában. Nem családos, így anyagi gondjai még kevéssé lehetnek. Csakhogy Foga- ras a világ végén van, Erdély délkeleti csücskében, a Fogarasi havasok alján, távol mindegyik jelentősebb erdélyi kulturális központtól. Szegedről ide kerülni felér egy büntetéssel. Mit tehet a fiatal tanár? Beleveti magát az olvasásba. Szinte csak unalmában, ráér- tében, kiválóan megtanul görögül- Megtanul angolul. Kortárs angol költőket olvas. Görög klasszikusokat forgat. Folyóiratokat járat, köztük az akkori talán legrangosabb angol lapot, a The Stúdiót. Irodalomelmélettel, filozófiával, tragédiaelmélettel foglalkozik. Élénk levelezésben áll egyetemi barátaival. Juhász Gyulával, Kosztolányi Dezsővel, s közben versekbe önti élményeit: Fogarast, a fekete országot, a klasszikus álmait, a görög olvasmányélményeit. A preraffaelita angoloktól meg a szimbolista franciáktól tanult kifinomult formákban zenge- ti ki magányát, elvágyódását, bezártság érzetét- A versek

egyike-másika meg is jelenik az épp akkor indult merész folyóiratban, mely programadó nyomatékkai Nyugat néven nevezi magát. Ismerhetik a nevét egy antológiából is, melyben hat társával együtt jelent meg egy csokor verse: a nagyváradi Holnap, melyet barátja, Juhász Gyula buzgól- kodása hívott életre, megcsillogtatja a fiatal filosz nevét: Babits Mihályra egyszerre felfigyel az új irodalom.

Babits pedig egyre inkább megtalálja költői hangját, egyre kiérleltebb versek kerülnek ki a keze alól. S belevág egy nagyszabású műbe is: görög minták után verses drámát ír, melynek hőse Láodameia, a szép ifjú asszony, kinek daliás férjét, Prótesziláoszt úgyszólván a nászágyukból szólítja hadba a Trója megvívására induló Meneláosz- Az istenek azonban úgy döntöttek, hogy az első görögnek, aki Trója alatt a partra lép, életével kell fizetnie e dicsőségért. A sors Prótesziláoszt szánja e feladatra. Mikor Láodameia hírül veszi férje halálát, azt kéri az istenektől, hogy legalább néhány órára engedjék visszatérni Prótesziláoszt az alvilágból. Az asszony fájdalmát látva. az istenek három órára visszaengedik a hőst az ámvak világából a felvilágba. Mikor az idő letelik, Láodameia is visszatér férjével Hádssz birodalmába. hogy ott, hol a lelkek örökáletűek, örökre egymás mellett lehessenek.

Mi izgathatta ebben a számos görög forrás által említett és feldolgozott történetben Babitsot? A klasszikus dráma feltámasztásának vágya? Birtokba akarta venni a dráma műfaját is? Gyakorlati módon akarta igazolni a rá oly nagy hatással levő Nietzsche-mű. A tragédia eredete téziseit? Kedvéit angol poétáit, s köztük is elsősorban Swinburne-t kívánta követni, aki hasonlóképpen írt egy görög mintára, s görög témából kibontott verses tragédiát? Vagy elsősorban a drámai szituáció izgatta, a költői feladatnak sem utolsó lehetőség egv nagy tragikus figura, Láodameia megformálására? Esetleg próbának szánta, költői nyelve erejének határait kémlelve és tágítva a műben?

Nagyon valószínű, hogy Babits mindezt együtt kívánta megoldani a Láodameiában. Amikor kész lett vele 1910- ben. s a mű a Nyugat szeptemberi számában megjelent, mindenesetre sokan ráérez'ek, milyen hallatlanul összetett al-.

kotás született, s mennyire nem sorolható be a görög utánérzés feliratú skatulyába.

A Láodameia ugyanis csak annyiban görög, amennyiben hősei a görög mitológiából vettek, s a mű formai felépítése követi a klasszikus görög dráma szabályait — főként az Euripidész alkalmazta módon. Alapjában vévé azonban másról, többről van itt szó. Az európai irodalomban is nehezen találnánk még egy olyan korabeli művet, amely képes magába olvasztani a klasszikus tragédia esztétikai és drámai élményét, a klasszikus katarzist — meg a kor, a századelő irodalmi irányzatainak látásmódját és élményanyagát, méghozzá úgy, hogy e látásmódban tükröződik az is, ahogyan a görögség nagy eredményeit szemlélték, meg a saját korukról alkotott kép is olt van benne, s egyszersmind ott rezonál a századforduló táján élő európai művész érzékeny idegzete. túlfínomultsága, száp- ságimádata, esztétizmusa, enyhe dekandenciája, a vér, az arany és az érzéki szerelem szentháromságának kultusza. Ne feledjük: 1910-re Ady már négy kötet verset jelentetett meg (Űj versek, 1906, Vér és arany, 1907. Az Illés szekerén, 1908, Szeretném, ha szeretnének, 1909), s a Láodameia közreadásának évében jött ki az ötödik. A minden-titkok versei. Kosztolányi is utána volt már a Négy fal között, meg A szegény kisgyermek panaszai című köteteknek, s maga Babits is közreadta már első kötetét. Levelek írisz koszorújából címmel. Dús táptalaja volt hát ennek a költészetnek idehaza Is.

A Láodameia persze nem igazán drámai alkotás, inkább csak drámai költemény. de színre vihető, mert óriási költői erő rejlik benne, s mert ez a költészet maga is drámai tényező, egyszersmind pedig csodálatosan mondható gyönyörű Ura. mely. líra volta dacára, drámai feszültséggel szólal meg a színpadról.

A Várszínház most — nyilván a Babits-cen- tenárium alkalmától is indíttatva — Ruszt József rendezésében színre vitte a Láodameiát, hetven-egy- néhámy év után először egy hivatásos színházban, Nevezhetjük tehát akár ősbemutatónak is. És felfedezésnek. Mert — elsősorban Ruszt jóvoltából — erről a sokáig csak gyönyörűséges költői nyelvéről híresnek tartott műről kiderül, hogy megáll a színpadon, és hogy modern műként áll meg, nem sápadt görögpótló házi- feladatként. A színpadon bomlik ki belőle igazán az antik és a modern remekül egybeolvasztott kettőssége, a modem ember ideges fájdalma és fájdalmas. szenvedő vágyódása a beteljesülés után. Ruszt ráadásul kiválóan vegyíti a mítoszt a modem színpadi rítussal, s dúsítja fel az előadást a fiatal Bartók kongeniális zenéjével. Babitshoz, s a műhöz méltó szép színházi tett.

Takács István

A mindennapok kultúrája

Amatőr marad-e az amatőr?

Az amatőr tevékenység a művészetnek az az aktív, alkotó jellegű része, amelyet — bár gyakorlója nem választotta élethivatásul — mégis magas fokon és színvonalon műveli. A lelkesedés és nem utolsósorban az elmélyülés igénye miatt válik vonzóvá e tevékenység. Ezáltal vívott ki rangot, szerzett becsületet az utóbbi években néhány csoport. Ezáltal kezdtek a szakmabéliek és a nézők felfigyelni rájuk. Kcrtészné Angyal Máriával, a Pest megyei művelődési központ és könyvtár művészeti csoportvezetőjével beszélgettünk az amatőr- mozgalom gondjairól és lehetőségeiről.

Cselekvések

— A dilettáns jelző akkor kopik le egy-egy csoportról, ha képes értéket felmutatni. Az utóbbi években új együttesek alakultak, de nem egy nagy múltú társulat meg is szűnt. A számszerű stagnálás arra utal, hogy mostanában a tartalmi munka a leglényegesebb. Márpedig az elmélyülés energiát és nem utolsósorban időt igényel. A kihagyott próbák, az ' elfecsérelt félórák megbosszulják magukat. Az amatőr — bármilyen művészeti ágat választ is — nem engedheti meg magának a felszínességet, s azt sem, hogy a szakmai fogásokat el ne lesse.

— Mondják, egyfajta pót- cselekvésbe menekül az amatőrök jó része, amikor a választott szakmától meglehetősen távol cső területen próbálkozik.

— Valóban, sokan kapcsolódnak a színjátszókhoz, a filmesekhez, a táncosokhoz azért, mert a munkájukban nincs sikerélményük. S ez nemegyszer az érdeklődési körükhöz közel eső műkedvelő tevékenységhez vezeti őket. Egyúttal elképzelhető a feszültségek egyik levezető módjaként. A motiváció később az egyén önmagára találását eredményezheti, ami nem kevés.

— Fennállhat-e annak a veszélye. hogy csalódnak?

— Kezdetben mindenki lelkes, aztán sokan megriadnak a követelményektől. Ugyanakkor mindenki felismeri, hogv a csoportokhoz csatlakozás

mindenképpen tartalmasabb időtöltés, mint a haszontalan csellengés.

— S, ha a megméretés során kiderül, hogy nem elég tehetséges? Ha például azzal az illúzióval csatlakozik a színjátszókhoz, hogy színész lesz, s mégsem sikerül?

— Aki valamilyen művészeti ág műveléséhez kedvet érez, hajlandósága, szorgalma bizonyos szintig elviszi. Éppen azért vannak az amatőr csoportok, hogy ott mindenki megmérettessen. A jó csoport- vezetők úgy irányítják a munkát, hogy ki-ki saját maga ismerje fel értékeit, hiányosságait. Legjobb példákat erre az esetre a gödöllői amatőrszí- nAsz-képző stúdióból említhetek. Három esztendővel ez^'őtt — az induláskor — Ascher Tamás, a kaposvári színház rendezője megkérdezte: mi lesz, ha előzetes szűrés nélkül bárki jelentkezhet? Az idő igazolta elképzelésünket: senki sem zárta keserű szájízzel a tanfolyamot. Legtöbbjükből színházértő közönség lett. Né- hányan színházhoz, vagy annak stúdiójához szegődtek. Volt olyan is, akit hiába hívtak hivatásos színésznek ...

Mezőnyök

— Újfajta kezdeményezés volt a megyei művelődési központban indított színészképző stúdió. Megváltotta-e a mozgalmat? Mi lesz a sorsa?

— Túlzás lenne azt mondani, hogy mindent megoldottunk a tanfolyammal. Mindenesetre a tanulságok érdekesek. Mindenkiben tudatosult: hályogkovács módra, ösztönösen nem érhetnek el eredményt sem az amatőr csoportok rendezői, sem a színészek. A mesterség titkait elsajátíthatták, kifürkészhették a résztvevők. Bármilyen is volt a megméretés eredménye, a csoport jó része továbbra is együtt maradt. Terveztük: a stúdió tagjaiból megalakul a megyei együttes. Ez nem sikerült.

— Milyen gondokkal küszködik a színjátszómozgalom?

— Pest megyében hatvankét színjátszócsoport működik. Ebből igazán csak néhány jó. Szakmai- és közönségsikere van a gödöllői GT ’80-nak, a dunakeszi Pinceszínháznak, a pilisi Csepp színpadnak, a vÁ- ci Sztáron Sándor" gimnáziurrt diákjainak. A középmezőny mellett azonban a kétharmad alkalmi társulás. DiáknaDokra, kulturális szemlékre jönnek össze. Gyakran próba nélkül állnak színpadra. Mondanom sem kell, hogy még csoportnak sem igen nevezhetők.

— A hajdani virágzó diákszínpadok sorra megszűnnek. Mi az oka az iskolai amatőrmozgalom elsatnyulásának?

Megszállottak

— Ügy tűnik, a mai iskola- rendszer nem kedvez az amatőr csoportoknak. Az elsődleges szempont, a tanulás mellett kevés energiai jut — mind a pedagógusnak, mind a diákoknak — a kiscsoportos, rendszeres munkára. Ugyanakkor a pedagógusok gyakran renitensnek tartják a többet akarókat. Alig-alig fér be az iskola rendjébe a műkedvelő

Magas színvonalú művek

A novellapályázat eredménye

A Központi Sajtószolgálat az idén is meghirdette hagyományos novella- és tárcapályázatát. A pályázatra 131 mű érkezett. A bíráló bizottság a novella kátegóriában az első

Hámori Ildikó, Liodumcia alakítói • _ jelem

a Várszínház előadásának egyik iéueu

díjat Lázár Ervin Egy kis játék a Másik Télapóval című írásának ítélte, a második díjat Béres Attila Albérlők és felbérlők, a harmadik díjat Vathy Zsuzsa Rendkívüli és meghatalmazott című művének. A tárca kategóriában az első díjat Szakonyi Károly Egy igazi proletár, a második díjat Zám Tibor Homokverés, a harmadik díjat Marosi Gyula Dunakanyar — nyári vasárnap című írása nyerte el.

Tekintettel a beérkezett művek magas színvonalára, a bíráló bizottság különdíjjal jutalmazta a következő pályamunkákat: Apáti Miklós Váltótársak, Balázs József: A vízbér, Bolya Péter: Variációk egyetlen témára, Csörsz István: Szent kövek, Deák Mór: Csuka-tó, Gerő János: Lélekvesztő, Hámor Vilmos: Világszám, Horváth Péter: Mi, férfiak, Mikola György: Hogyan lett négerré Szabó Károly?, Németi Zsuzsa: Jézus születése 1983-ban, Oláh János: A Kölesér, Pintér Tamás: A vesztes. Szűcs Mariann: ötórai tea, Tóth-Máté Miklós: Fehér csend, Vári Attila: Karácsony.

művészeti csoport. Kivétel, ha akad egy megszállott, aki fontosnak érzi mindezt. Így vagyunk a bábozással is. Bár a jelentőségét mindenki elismeri, de csupán óvodai szinten. Mi sem jellemzőbb: Szentendrén szerettünk volna egy sokrétű tanfolyamot indítani alsó tagozatos pedagógusoknak, a bábozás megannyi kérdését érintve. Ám mindössze négyen jelentkeztek .. .

— Milyen eredménnyel és céllal hirdették meg Szentendrén a néptánctanfolyam-to- borzóf úgy, hogy ezen a környéken hagyományokra nemigen építhetnek?

— Valóban, minden előzmény nélkül, kísérletként kezdtük a néptánctanfolyamot szervezni. Meglepő, menynyire tolongtak a jelentkezők. Csaknem negyvenen kezdtek hozzá, heti három próbával. A nagy érdeklődés nyomán azt szeretnénk, ha a tanfolyam után a táncosok több szereplési lehetőséghez jutnának. A Pest megyei művelődési házak mindig szívesen fogadják a náptáncosokat, említhetnénk például a Két csoport egy színpadon jelszóval elindított sorozatot. Csakhogy nem elég a kívánság, meglehetősen borsos az utaztatás, a fenntartás.

Irányok

— Hogyan működik a többi csoport?

— Az említetteken kívül a kórusok, a zenekarok nemigen gyarapodnak, a képzőművészek egyénileg jelentkeznek inkább s a művelődési házak kiállításain mutatkoznak be. Érdekes kísérleteket folytatnak a fotósok, a filmesek. Az amatőrmozgalomban most új irányzat, hogy a művészetek művelése, az arra való befogadóképességre nevelés mellett a mindennapok kultúráját ii elsajátítsuk.

Erdősi Katalin

Planétás könyv

A Művelt Nép könyvterjesztő váiiaiatnál is megalakul a Helikon Könyvklub, létrehozzák a gyermeKkönyv szolgalatot, rendszeressé teszik a kedvezményes könyvvásárt, s a vállalat forgalomba hoz egy új könyvtípust, a planétás könyvet — jelentették be a tegnap megtartott sajtótájékoztatón.

Prester Sándor igazgató beszámolt arról, hogy az idén a múlt évhez viszonyítva várhatóan mintegy száz millió forinttal nő a vidéken eladott könyvek forgalma A vállalat újabb terveket dolgozott ki a könyvek forgalmának további növelése érdekében. A jövő évben létrehozzák a Helikon könyvklubot, amely a Helikon kiadó által gondozott igényes, szép kivitelű könyveket árusítja majd. Ugyancsak új kezdeményezése a Művelt Nép könyvterjesztő vállalatnak a gyermekkönyv szolgálat. Ennek lényege, hogy a szülőket rendszeresen tájékoztatják a megjelenő ifjúsági- és gyer- mekkönyvekről folyamatosan megküldik az ajánlatokat és a megrendelő lapokat.

Szintén jövőre, az eddigi éti- közi kedvezményes könyvvásárok helyett a vállalat — egyelőre 35 kijelölt üzletében — egész évben féláron, illetve még ennél is olcsóbban árusítja majd a két évnél régebben megjelent, á raktárakat feleslegesen terhelő könyveket.

A magyar könyvkiadásban szokatlan könyvtípussal is jelentkezik a könyvterjesztő vállalat. A Mezőgazdasági Kiadóval közösen hozzák forgalomba a planétás könyveket, amelyek tulajdonképpen kártyákra nyomtatott — egyik oldalán színes fotóval, másik oldalán a szöveggel készült — könyvlapok. Elsőként egy szakácskönyvet és egy kertészeti könyvet juttatnak el az olvasókhoz ily módon. Az év minden hónanjában 25 kártyát jelentetnek meg. egységcsomagban.

Tv-FIGYELŐ

A piac, László-Bencsik Sándor kényszerűségből merült el az úgynevezett hétköznapi valóságban. Egy csomagolóüzemben a szöqezők brigádjának a tagja lett, és az így szerzett élményeit örökítette meg a méltán híressé vált Történelem alulnézetben című szociográfiájába«, amely aztán színműként a Thália Színház pódiumára is átkerült.

Másodszorra nyilván már nem a betevő falat megszerzésének okán vette fel a munkászubbonyt, hanem azért, hogy testközelből ismerje meg a piacozók zűrzavaros világát Azt az érdekfonadék-renigete- get. amely egy-egy zöldséges, tojásos, bontott csirkés, dísz- virágcs placcbirodalmat behálóz. és amelyben oly könyörtelen nyíltsággal mutatkoznak meg a legönösebb emberi érdekek. A bizonyára majd könyvben is megjelenő tény- renretegből tévéfilm készült: A piac címmel az elmúlt szerda este pergették le ezt a — bátran mondhatjuk — elemi erővel ható társadalomperemi látleletet.

Nvilván nagyon sokan figyelték végig annak a Pestre került kis bányászlegénynek. Barinak a beilleszkedési kálváriáját, ahogyan megpróbál betörni a trógerek kacz* iába. így hát a különben te túlságosan zegzugos história felidézésére ne fecséreljük a szót. Inkább azt dicsérjük, ami ténv- leg dicsérni való. Először is n QT~*tött témianvao elképesztő gazdagsága érdemel sok ió szót. Azok a mesterkedések, ^melyekkel ezek az eladók és viszonteladók kiröpnentík a bukszákból a pénzt, mindeddig szinte teljesen ismeretlenek voltak -a gyalogosan cioekedő bevásárlók előtt. Aztán a számlázás manőverei; a tolókocsik birtoklásának hitbizo- mánva: a másik 1ehet°tlcnné tételének sok-sok alias fondorlata — mindezt valóságos re- relációként vehettük tudomásul.

Az újmódi gengszterségnok ezek a mesterfogásai nemze csak úgy tudnak hitelesen és riasztóan megjelenni, ha

találóan van fölfestve az emberi (?) tabló. Dicséretére Mihályfy Sándor rendezőnek, ezzel a sereglettel sem volt baj. Sőt, a jobbnál jobb hivatásos színészek társaságában az amatőr közreműködők igen tehetséges hada mutogatta magát. Olykor szinte nem is lehetett — de nem is kellett — tudni, hogy melyik fehér köpenyes végzett főiskolát, és melyik hórukklegényt szerződtették a Bos- nyálc térről. Remekül egészítették ki egymást, annál is inkább, mert a szokatlan feladattól az egész stáb láthatólag földobódott.

Gond, kifogás? Jeleztük már. hogv kissé zegzugos volt a mese. Különösen az elején lendült lassan előre; szakszerűen fogalmazva: hosszacska volt az expozíció, S ezzel együtt azt is szóvá kell még tenni, hogy némely szerep, alakítójával együtt, kilógott ebből a természetesen izzadtság- és ilalszagú tragikus komédiából. Az olyan íróasztal mellett kifundált személvek, mint például a Kálmán György által megformált ügyvéd.

Kár volt ezekért a megbicsaklásokért. mert A piac a maga maid másfél órájával tényleg igazi élmény volt. Fölkavaró, öklöt szorító látlelet, amely — reméljük — azokban is ilyen hatást váltott ki. akik •a zöldséges, tojásos, bontott csirkés, díszvirágos placcbiro- dalom egészségesebb működéséért nem a Piacfelügyelői irodában felelősek.

rSOÍfi. Mielőtt a remek — a fiatalságának virágában eltávozott Soós Imrére emlékeztető — O. Szabó István, alias Fari körül forogni kezdett volna ez. a nagyvárosi ringlispíl, Psota Irén dalos-táncos műsorát láthattuk Stop! A Psota címmel. Furcsa egy elegy volt ez. hiszen a csupa vidámság, nóta. kacagás közé be-bevág- ták a népszerű színésznő szomorkás. olykor egészen komor nyilatkozatait. Nem illettek ebbe a közegbe Más keretben kellett volna előadni azokat.

Akácz László