Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

1983. DECEMBER 10., SZOMBAT Szigetelők is Műborkutnfák Hazánlt egyetlen műbőrkutató intézete Győrött, r. Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyárban működik. A műbőrfejlcsztés mellett jelentős gondot fordí­tanak az építőipari szigetelő- anyagok fejlesztésére és kuta­tására is. A szemétbánya kálváriáin Már tegnap is kés© lett volna Emberformálás N em is könnyű a szóra­kozás helyét kijelölni az emberi tevékenységek rendszerében. A legtöbb igyekezet arra : irányul, hogy a szórakozást minél élesebben elkülönítsük a munkától, mondván: a szabad időnek az a legin­kább szabad -része, ame­lyet ezzel a csak szubjek­tív választásoknak aláve­tett foglalatossággal töl- ' tünk. Az ember a munká­jában azonban nemcsak a fenntartásához szükséges javakat termeli meg, ha­nem emberi viszonyait is. A munkában alapozódik meg, dől el a szórakozás milyensége, minősége is. Ezért képtelenség elszige­telt, társadalmi összefüg­gés rendszerétől elszakított vizsgálata. Többek között ezért si­kertelenek azok a kísérle­tek, amelyek mintegy ön­magában akarják megja­vítani a fiatal korosztályok szórakoztatását. Sajtóviták és határozatok szólnak ar­ról, hogy most már el­odázhatatlan az ifjúság szórakozásának, szórakoz­tatásának radikális meg­újítása. Nagy részük a je­lenségek szintjénél nem hatol mélyebbre. Az per­sze nem véletlen, hogy nem a középkorúak vagy az idősek hasonló problé­máit tűzik napirendre. A felnövekvő nemzedékek életében ugyanis kiemelt szerepe van a szórakozás­nak, és feltűnővé, ké­nyelmetlenné válik, ha összekapcsolódik azokkal a szélsőséges, sokszor za­jos és agresszív formák­kal, amelyek terjedésének naponta tanúi lehetünk. Eltűntek a csövesek, he­lyüket a punkok a rocke­rek foglalták el, az újhul­lámos zenekarok követői és a ki tudja még miféle el­lenkulturális magok körül szerveződő csoportok. Je­lenlétük tagadhatatlan és kényelmetlen. Agresszió­jukkal ellenkező előjelű, de ugyanolyan minőségű agressziót váltanak ki az idősebbek nagy részéből. Az ifjúság szórakozása — mint ahogy az ifjúság egésze —, nem azonos né­hány zenekar köré szerve­ződő, pár száz vagy ezer gyerek szórakozási szoká­saival. ök szélsőséges for­mában csak reprezentálják azt a folyamatot, amely­nek megismerését, meg­értését nem a szociálisan hátrányos helyzetű, családi kötelékeitől elszakadt ki­sebbségnél kellene elkez­deni, sokkal inkább az át­lagos, iskolába járó, dolgo­zó fiatalok körében. A szórakozás rétegspe­cifikus tevékenység. Ahogy nincs egységes, homogén ifjúság, nincs, nem is lehet egységes szórakozási forma Negyedi András 1979. augusztus óta levelezik a mo- nori szemétbányával kapcsolatosan. Nyolcszor fordult különböző fórumokhoz: a községi tanácshoz, a televízió­hoz, a megyei KÖJÄL-hoz, lapunkhoz. ígéreteket kapott is, olykor egészen biztató volt a nekibuzdulás: bekerí­tették a szeméttelep jókora területét, felállítottak egy korszerű őrbódét, elhangzott, hogy háromszor nyolcórás őrséggel biztosítják a rendet. zazavarja a bűzös filstfelhő, amikor a bográcsba eltévedt, koszos vattacsomókat sodor a szél, amikor a vendégeknek a szép szőlőterméssel dicseked­nének, s közben majd a nya­kukat törik az útra zúdított vashulladékban. Negyedi András nem adja fel a harcot, pedig ezekben a sokáig és sokfelé gyűrűző ügyekben a panaszos szokott leghamarabb kihilladní. Ezút­tal úgy gondolhatta: itt a tél, s hátha tavaszra minden rend­ben lesz? Volt már felelősség­re vonás, bejárás, kivizsgálás és intézkedés- És mi van most? A KÖJÁL monorl járási ki- rendeltségének illetékes mun­katársával megyünk terep­szemlére. A Bajcsy-Zsilinszky út vége felé. mint egy stílsze­rű turistajelzés, mutatja a célt az út két oldalán heverő ezer­féle szemét. A telep szomszéd­ságában, ott ahol a kutyahe­gyiek fordulnak be pincéik­hez, áll a szörnyűséges kalyi­ba, körbevéve mindazzal, ami a járási székhelyről idezúdul: lyukas lavór, félszárú nadrág, fületlen nylonháló, szakadt zsák... A kutyafabozóttal ta­kart dróthálót két helyen ki­szaggatták, ott járnak be a guberálók. Az őrbódéból nem látni át az egész területet, egy dombkaréj is takarja a teiep egyik felét- Kétnapos eső volt, egy szeméthalomhól mégis füst szivárgott. Ha nyár len­ne, s szétterjedhetne az égés. füst borítaná a környéket, hi­szen előfordult, hogy a főté­ren is érezhető volt: megint ég a bánya. Lavór és nadrág Mégis, Negyedi Andrásnak megint újabb levelet kellett fogalmaznia. Azt írja: undorí­tóbb és egészségtelenebb lett a környezet, a szemét majd mindennap ég, füstbe borítja a környéket, ismeretlen sze­mélyek a kerítésen kívül szór­ják le a hulladékot, s mindezt a telepet megtűrni kényszerü­lő pincésgazdák, hétvégi házak tulajdonosainak orra, szeme előtt. A területet ugyanis, me­lyet annak idején szeméttelep­nek jelöltek ki, félkörben öle­lik a Kutyahegy és a Téglahá- zi-dűlő hétvégi pihenőhelyei. Könnyen elképzelhető, hogyan lehet errefelé pihenni, amikor a diófa alatt üldögélőket ha­és szokásrendszer sem. Ezért veszélyes, tévútra vivő a fiatalság szórako­zását azonosítani egy-egy rétegével, vagy csoportjá­val. És ezért nem szabad minduntalan egybekap­csolni a könnyű jelzővel, s mint afféle felesleges dolgot, a kereskedelmi vál­lalkozások prédájává ten­ni. Magyarországon is egy­re professzionálisabbá kezd válni a show-business. Ko­moly anyagi érdekeltségek fekszenek a rockzenében, az ezzel kapcsolatos le­mezkiadásban és koncert­szervezésben. Ugyanezek az elemek megjelennek azonban a reklámban, a propagandában is. Az ez­zel összefüggő tevékeny­ségnek nemcsak a munka­erő újratermelésében van fontos funkciója, hanem abban is, hogy eszméket, magatartásmintákat, embe­ri viszonyokat közvetítsen. És ezen a ponton már iga­zán van mit vizsgálni a jó­zannak nevezett többség körében. Az első szembe­tűnő jel a szórakozási for­mák és tartalmak kon­zervativizmusa. Változat­lanul továbbélnek a már fél évszázada kialakult slá­germinták, még akkor is, ha a korszerűség jegyé­ben hangzásuk, előadás­módjuk átvette a legújabb kor divatjait. Érdekes és tanulságos összehasonlíta­ni a ma divatos dalok szö­vegeit egy néhány évti­zeddel ezelőtti válogatás, úgynevezett verseivel. Nemcsak a slágeres fordu­latok hasonlósága a meg­döbbentő, a szellem azo­nossága is. A szórakozta­tóipar ma is azokat a szövegeket tartja terjesz­tésre érdemesnek, amelyek az önfeledt beletörődésre, az élet élvezésére, a pil­lanat örömeinek megraga­dására szólítanak fel. * X m az édeskés líra el­A, len fellépő kőkemény­nek, progresszívnek mutat­kozó irányzatok sorsa sem sokkal különb. Amint ki­szakadnak saját közegük­ből, és bekerülnek a szó­rakoztatóipar vérkeringé­sébe, jól fésült szalon­lázadókká, híveiket meg­nyugtatni, leszerelni igyek­vőkké válnak. A szórakozás az ideoló­giák közvetítésére, ember- formálásra is alkalmas. Ezért volna rossz, ha a közművelődés intézményei arra kényszerülnének, hogy . csupán a szórakoztatással, kiváltképpen a fiatalság szórakoztatásával biztosít­sák a művelődési, az ön- művelődési programok költségeit. Óhatatlanul te­ret nyerne annak legol­csóbb, legkommerszebb vo­nulata. Pallagi Szabó Ferenc Sorsette évek Kalocsai Sándor, az őr. Nem is tudni hirtelen, hányadik őr már, ő is csak nevet és le­gyint, rtem számolta elődeit, egy esztendeje mindenesetre ő vigyáz a rendre. Tagbaszakadt, erős hangú ember, ezt bizo­nyítandó át is kiált a túlvég- re, úgy, hogy az ott ‘ turkáló hétéves forma kisfiú ijedten kapkodja felnőtt gumicsizmá­ba bújtatott lábait kifelé. De az őr azt is kiáltja: — Gyere csak ide, gyerek! És e perctől kezdve — Ne­gyedi András és tizenkilenc panaszos társa talán megbo­csátja nekem — kénytelen va­gyok megfeledkezni arról, hogy az ő ügyüket képvisel­ném. Elénk ballag a fiú, vé­kony kabátba burkolódzva, bal szeme alatt kék-zöld da­ganattal, sebbel. A hóna alatt szaloncukros dobozt szoron­gat. ő nem várta a Télapót, ő itt guberál, előfordul, hogy a vasadi szaloncukorcsomago- lóból hozott hulladék között találni egy-két megnyomorí­tott cukrot is. Az ör leejti a kezét és el­mondja, hogy igen, beengedi a téglagyári gyerekeket. Néha vizet hoznak neki a kútról, éhesek, hát lehunyja a szemét, ne is lássa, hogy mit keres­nek. De megesik, hogy mutat­ják neki büszkén az előkotort szalámidarabokat, szagolgat­ják és mondják: — ugye Sa­nyi bácsi, ha most ezt meg­enné, megbetegedne? De mi már megszoktuk! A nagy csizmában toporgó kisfiúnak hat testvére van. Iskolába egyik sem jár. örül­nék. ha ez az írás még vélet­lenül sem kerülne apja, any­ja kezébe, Jancsi ugyanis tel­jesen őszintén, gyermekmód­ra tárulkozik ki, fogalma sincs, hogy ez esetleg árulkodásnak minősíthető. Elmondja, hogy az Edda, az AC-DC feliratok­kal díszített hírhedt ház la'tói közül sokan szipuznak. Ő is, a testvérei is. A Disznó becene­vű nagy gyerektől tanulta. — És jó az neked? — kér­dezem. Nem felel, csak néz ránk. Az őr teszi hozzá: ha látnám, amikor teljesen megkábulva tántorognak, aztán kiáltoz­nak a ház tövében, nem felej­teném el. Hány gyerek lehet a házban? Hát, vagy húsz. — Ez például Jancsi egyik testvére! — mutat a lom közül alig kilátszó, ötéves forma kicsire. De a látszat csal: akit én hétévesnek nézek, arról ki­derül, hogy tizenegy, akit öt­nek, az hét. Megeszi az évei­ket a sors, amiben itt részük van, s amit felcseperedve magától értetődőnek találnak, s amit folytatnak, amit újra­termelnek. Tűzcsap — papíron Füstöl a bánya, némán néz­zük. — A spray-k dobozai... Azok csinálják — töri meg a csendet Kalocsai Sándor. Mint kiderül, egy a KÖJÁL- hoz befutott számonkérés utá­ni visszajelzés a költségvetési üzemtől, úgy szólt: mivel itt fut a közmű gerincvezetéke, tűzcsapot csatlakoztattak erre. hogy oltani tudjanak, de ez a tűzcsap csak a papíron léte­zik. Viszonyítani próbálok, a KÖJÁL munkatársa segít, mondja: a mónori a járás vi­szonylag még legrendezettebb szemétgyűjtője. Most belülről tulajdonképpen annak is lát­szik, nemrég járhatott itt a to­lólap, csak a friss hulladék halmai virítanak a gödrök szé­lén. — Szombaton, vasárnap nem vagyok itt. Nyitva szok­tam hagyni a kaput, mert az ember, kérem, disznó népség. Hozzák a rengeteg szemetet, s ha nem tudnak bejönni, lelö­kik az út szélén, a kerítés külső tövébe. Aki meg gube­rálni akar, annak mindegy, hogy zárva-e a kapu, bejön a szétszaggatott kerítésen. Próbáljuk összeszedni a ten­nivalókat: a kerítést be kell foltozni, tűzcsapra is szükség van, és ... Hiszen a köztiszta­ságról szóló tanácsrendelet vi­lágosan fogalmaz, pontokba szedve minden feladatot. így szól: a szeméttelep nyitva tar­tási ideje reggel 6 órától 18 óráig. Illetéktelen személyek a területen nem tartózkodhat­nak. A fenntartásról, az őr­zésről, a kezelésről, a köz­egészségügyi előírásoknak megfelelően az ÉKÜ folyama­tosan gondoskodik: azaz köte­lessége a megfelelő szemétle­rakási, tárolási és ártalmatla­nítási technológia kialakítása és annak folyamatos, szigorú betartása. Csak rendelet? Hogy ez a gyakorlatban nem érvényesül, s hogy milyen vonzatai vannak a környéken, erre most már nem csupán odafigyelni kell. Hiszen ha tegnap történt volna hathatós intézkedés, már az is késő len­ne! Koblencz Zsuzsa Kedvezménye? vásár nyugdíjasoknak Tél a Duna mellstt A vízhálózat elkészült £ A Duna most senkit sem ^ csábít tiltott fürdőzésre. A % vízpart kihalt, cs a víkend- ^ házak bedeszkázott ablakai ^ mutatják, hogy a tulajdo- ^ nosok nem itt töltik a het- < végeket. A fővárost elhagyva, a Ráckevei-Duna-ágbán az első község Dunaharaszti. Aki nyáron járt itt utoljára, oda­figyelhet a változásokra. A fagylalt feliratú- büfében, for­ró, főtt kolbászt mérnek. A horgász- és játékbolt is át­csoportosította kínálatát. A kirakatból eltűntek a horgok, a csalik, Kapható viszont sok­féle baba, kisautó, társasjá­ték. Csökkent forgalom A legfeltűnőbb különbség az, hogy milyen erősen meg­csappant az 51-es út forgal­ma. A HÉV-állomás előtti zebrán kényelmesen haladnak át a gyalogosok. — Nyáron itt legalább öt percig állunk, mielőtt el me­rünk indulni — mondja Ko­máromi Zoltánná, akivel szó­ba elegyedem. — A fiatalasz- szony két kis gyermekével igyekszik a szemközti étte­rembe. Véleménye szerint, nem sokkal költségesebb, mintha otthon főzne, és így időt tud megtakarítani. A községházán ' Németh Já- nosné tanácselnököt kérde­zem arról, hogyan változik a település élete ezekben a hó­napokban? Kereslet, kínálat — Nyáron óriási az átmenő forgalom, ami a közlekedés szempontjából egyelőre szin­te kivédhetetlen helyzet. Most könnyebb helyzetben va­gyunk, mert csökkent a bal­esetveszély. Amit ugyancsak megérzünk, az az, hogy keve­sebb turista jár vásárolni az' üzletekbe. Híres finom ke­nyeret sütnek nálunk, de gyakran panaszkodnak a helybeliek, hogy mind elfogy, mire a munkából hazaérnek. A bolthálózatunk egyébként is felújításra szorulna. Most egyszerűbb biztosítani a za­vartalan ellátást. A település egyik legna­gyobb élelmiszerüzletében, a Ceglédi Kiskereskedelmi Vál­lalat 23-as boltjában viszont korántsem örülnek - annak, hogy kevesebb a vásárló. Németh Józsefné, a helyi vezető mutatja az elszámo­lást, mely szerint átlagosan mintegy huszonöt százalékkal kevesebb most a bevétel, mint például augusztusban. Igye­keznek pedig megtenni, amit lehet. Most például vásárt rendeznek a nyugdíjasoknak, akik ezer forint értékben, tíz százalék kedvezménnyel be­szerezhetik a szükséges élel­miszereket. Fajta hénárdnéval beszél­getek, aki a legutóbbi nyug­díjszelvényt bemutatva, hat­van kiló lisztet és negyven kiló cukrot rakat le a pol­cokról. A férje az üzlet előtt várja a kézikocsival, így szál­lítják haza a csomagokat. ' Jönnek nyugdíjasok a szom­szédos Taksonyból is. Még csak harmadik napja tart a kedvezményes akció, és már eddig 140 környékbeli nyug­díjas szerezte be nagy téte­lekben az alapvető élelmi­szereket. A bolti dolgozók mégsem elégedettek. Hegyekben áll a kánikulában annyira keresett sör. Bezzeg július-augusztus­ban percek alatt elfogyott volna, de akkor nem volt. Ügyeletes szereli Most, karácsony előtt vi­szont hiába keresik a házi­asszonyok a sütéshez fontos vaníliás cukrot, a mazsolát és a közkedvelt kókuszreszelé­ket. A művelődési ház környé­kén pezseg az élet. A fiatalok különösen a koncerteket ked­velik, ám ezzel egy kis baj van. Az intézmény elektro­mos hálózata ugyanis nehe­zen: bírja a modern erősítő berendezések, erős terhelését A helybeli vállalatok ügye­letes villanyszerelőt adnak segítségként. Ez a megoldás csak ideiglenes. Sor kerül rö­videsen a művelődési ház villanyhálózatának felújításá­ra. Villanyszerelők dolgoznak a község ligeti részén is, ahol a tervek szerint hetvenöt telket parcelláznak, örvendetes ese­mény ez a település életében, mert jelenleg is több mint háromszáz igénylőt tartanak nyilván, akik építkezni akar­nak. Az adott területen a vízhálózat már elkészült, és március-áprilisban kezdhetik alapozni az új családi háza­kat. Alighanem az építkezők várják legtürelmetlenebbül a tavaszt. Gál Judit Örömet szerezni jó, s nem is kell hozzá mindig sok pénz. Kell viszont akarás, ügyes­ség, idő, energia. A megkoptatott,, netán pim- p.óssá vált, lerágott szó tartalma, üzenete: sze­retet. Bővítve: szívbéli szeretet. Ómódian hangzik, talán rajtunk múlik, hogy új életre keltsük, aktivizáljuk. Hogyan? Néhány jó módszer bízvást elleshető a velünk, köziünk élő kisöregektől. Mi ad erőt a reszkető kezű, fogni-tartani alig bíró nagymamának — nyolcvanon fölül —, hogy kisunokájának — lassan második éve nős — céklát hámozzon, daraboljon, főzzön, üvegekbe töltse, lekösse; jobb lesz, mint a csokoládé, amit a Mikulás hozott, annyira szereti az a gyerek a házi ízesítésű vörösrépát... No igen, csokoládé Mikulás; hogy kínálják magukat a kész cso­magok, kisebbek-nagvok, az áruházak pol­cain, ott volt a virgács is, aranyozottan. De kedvesebb, jobb, személyre szóló az otthon elkészített: a diákcsemegével bélelt kis ba­tyu. Hogy gyermekeinknek már kiskortól a számítógép a jóbarátja, s hogy az űrkorszak­ban mindez avítt, szemétre való lom. eltűnt időkből fölöslegesen ittmaradt kacat? Család­ja válogatja, s lehet erről vitatkozni, ha ér­demes. Arról talán kevésbé, hogy vegyiink-e részt a nagy versenyfutásban, s úgy nevel­tük-e a kamaszlányt, hogy csak az ezerhét- száz forintos csizma okoz számára (pillanat­nyi?) örömöt, jól megbillentve a családi költ­ségvetést. Aki teheti, s helyesnek látja, ve­gye meg, öröm. hogy milyen csinos benne, ráadásul puha, könnyű lábbeli, s 2—3 esős- nedves alkalmon túl is viselhető. Mivel aján­dékozzuk meg ellenben a céklakéscítő nagy­mamákat? Az elmúlt karácsonyok rekvizítu- mai még összehajtogatva lapulnak szekrény­ben, fiókban: meleg hálóing, bundabugyi, se­Magásimítosiaink lyemsál. Könnyű, jósarkú, finom bőrcipő jó lenne, terítő a konyha asztalára, új edény. No, már megint merre tévedezünk? Ezek jobbára nem az ő névre szóló ajándékai, ki­véve a cipőt. Azt meg bizony próbálni kel­lene, Lehetne szép kendőt, melegei horgolni, meg több türelemmel lenni iránta, több sze­retettel. Ismét a fentebb em’eaetett avult szó tolakszik előre, lehet valami igazság benne. És még hol vannak a többiek; nagyapa és férj, nászasszony és meny... Mindennek készen kel! lennie december elejére, Tavaly sem sikerült, igaz, de most, az idén, föltét­lenül. Leveleket is kell írni, már régebben esedékeseket, időben postázni, karácsonyra megérkeznek a külföldön élő baráthoz, ro­konhoz. Sürgető ’kényszer enyhítő orvosság az é?6 bűntudatra: pótolni az elmulasztotta­kat. Megérinteni vágyva azokat, akik együtt­érzésünkre számítanak, igaz. hogv az érin­tésnek van hatása Nem élünk eléggé a me­takommunikációs jelrendszer adta lehetősé­gekkel. ScvárgüSlk pedig mindannyian örömre, si­kerre. társra, ha magányosak vagyunk, .együttlétre. ha családban, élünk és mégis egyedül, önmagunkat meglephetjük azzal, hogy valódi örömet okozunk a megatándé- kozoltnak. A jóság tehát nem mentes az ér­dektől, rémlik, hogy ezt Kant már megfogal­mazta. Magánmítoszaink körvonalazásában jeleskedhetünk, az ünnepek közeledtével, ’83 utolsó hónapjában. Herman Éva *

Next

/
Oldalképek
Tartalom