Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-09 / 290. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1983. DECEMBER 9., PÉNTEK ló pont a kereskedőknek Karácsony előtti kedvezmények A gyártók miatt drágán kínálták Példát mutató tanácstagok Szíves szé az összeftpsbz A szadai élelmiszerüzlet vegyes rendeltetésű. A napi cikkeken túl például iparcikkeket is árusít. Ezért sem csodálkozhat néhány napja a belépő, hogy ajtaján ott a felirat: játékokat harminc-negyven százalékkal ocsóbban adnak. Kockázati alap — Nincs már sok belőlük — mondja érdeklődésünkre Közi Vincéné, az üzlet vezetője. — Mi december 17-ig összesen körülbelül negyven-, ezer forint értékű árut adhatunk , el kedvezményesen. —- Mik ezek? — Nézze, ott a hátsó polcon azokat a nagy filc és szőrme anyagú állatfigurákat, azok olcsóbbak most, valamint a szegetlen kézimunkák, például asztalterítők is. Van ezeken felül néhány iskolatáskánk. Hátha valakinek megéri a kopott helyett megvenni, vagy előlegezni jövőre. — Sok ilyen áruféléjük van, aminek már lejárt a nagy kereslete? — kérdezem már a Gödöllő és Vidéke Áfész kereskedelmi főosztályán Nagy Mónika közgazdásztól. — Az az igazság, hogy az engedményes karácsony előtti vásár ideje alatt* vagyis december tizenhetedikéig, több száz kisebb-nagyobb darabot adunk olcsóbban szövetkezetünk kockázati alapjának terhére — mondja Nagy Mónika. — Mekkora a vásárlóknak most adott összes kedvezmény? — Ruhából és egyéb iparcikkekből ötmillió forint értékű árut vontunk a kedvez—omoly gondban, nagy munkában találtuk a legutóbb a Veresegyház, és Vidéke Takarékszövetkezet munkatársait. Nem nagy irodahelyiségük kis tárgyalóasztalánál serénykedtek. Az asztal már tele volt mindenféle aprósággal, gyerekeknek való ajándékokkal. Rajtuk egy-egy osztály, illetve raj jele. Mire ez a nagy készülődés? — Ez még az október végi takarékossági világnap utó- zöngéje — mondta Kérdésünkre Lazíts Gyuláné főkönyvelő. — Azon a napon 6 millió 518 ezer forinttal gyarapodott a betétállományunk. Akkor valami kis aprósággal minden betétest megajándékoztunk, de a gyerekekkel külön is foglalkoztunk. A helyi iskolásokat, az úttörőrajokat külön-külön fogadtuk, akik számára vetélkedőt tartottunk, s közben kötetlen beszélgetés formájában megismertettük őket a takarékszövetkezés lényegével. — Ez egy hétig eltartott, hiszen naponta öt-nyolc raj jöhetett. Munka mellett foglalkoztunk velük. A mi iskolánkban harminckilenc raj van. De nemcsak a veresegyházi, hanem a mogyoródi, a fóti és az erdőkertesi kirendeltségükbe^ is külön foglalkoztak az iskolásokkal, ezeken .a helyeken rajzversenyek voltak. — Mivel kapcsolatban kérdeztek a gyerekek? — Arról, hogy mennyi a betét, meg hogy milyen biztonményes akcióba. Ebből a gödöllői áruházunkban adunk el körülbelül 2,3 millió forintért, a többit tizennégy községi üzletünk forgalmazza. Így például a verésegyházi mezőgazdasági-műszaki kisáruház, az élelmiszer-ABC, a szadai, az erdőkertesi, a mogyoródi, a csömöri, a kerepestarcsai és a többi nagyobb élelmiszerüzlet, amelyek vegyesforgal- múak. Ha a kijelölt cikkek maradéktalanul elfogyanak: elmondhatjuk, hogy vásárlóinknak mintegy másfél millió forintos vásárlási kedvezményt nyújtottunk. Többféle kályha Veresegyház főutcáján két nagy üzlete is van a gödöllői áfésznek. Az említett mezőgazdasági-műszaki kisáruház- ban vagyunk: — Mi majdnem kétmillió forint értékű árut adhatunk kedvezményesen — tájékoztat Vankó Albert áruházvezető. — Van ebben mezőgazdasági permetező, elektromos kapálógép. esztergapad-alkatrészek, autófelszerelési cikkek, például ködlámpák, kar- dánboxok, s van olajkazán és olajégő is, hogy csak a nagyobb cikkek közül említsek. — Ide mennyit adott a szövetkezet kockázati alapjából? — A kétszázféle cikkre összesen majdnem 580 ezer forint az engedmény. — A kályhákat nyilván most nem adják olcsóbban, hiszen a fűtési idénynek csupán még az elején vagyunk. Milyen a választék belőlük? — Nézze meg, jelenleg hatfélét tartunk, ezeknek az ára sági berendezése van a takarékszövetkezetnek. — Tehát kikre vár ez a sok csomag, amiben toll, vonalzó, ceruza, naptár, csokoládé és színes füzetmatrica van. — Természetesen az iskolásokra, akiknek a takarékossággal kapcsolatos vetélkedőn adott válaszait, kérdéseik tartalmát akkor pontoztuk, s mostanra értékeltük. Az alsó tagozatosok közül első helyezést ért el a vetélkedésben az I/A. osztály, a Tudor és a Háry őrs. A felső tagozatos gyerekek őrsei közül a Viki, a Vidámság, az Izgő-mozgó facsavar, a Makk Marci, az Apacs, a Fekete kéz és a Fehér delfin ért el nálunk jó helyezést. • Ajándékaikat napokon belül megkapják. — Tehát elég behatóan foglalkoztatták a gyerekeket. Volt-e egyéb hatása akciójuknak? — Volt. A takarékossági világnapon nemcsak a régi betéteseink jelentős része kereste fel kirendeltségeinket. Itt, Veresegyházon — talán éppen az előző heti foglalkozás nyomán — több tucat gyerek jött el apró betétet elhelyezni azzal, hqgy nyissunk nekik is könyvet. F. I. Vásár Országos sertés- és kirakodóvásárt tartanak Gödöllőn december 11-én, vasárnap. 1400-tól 3 ezer 300 forintig terjed, úgy gondolom, nem rossz az ellátásunk. A szemben lévő üzletben Jakus Józsefet, az élelmiszeráruház vezetőjét keresem. A központban van, éppen a múlt havi elszámolást adja le, mondják helyettesei, a névrokonok. — Hogyan alakul most az üzlet havi forgalma? — Az elmúlt hónapokban általában öt-hat millió forint között volt. Nyáron persze más, akkor elérte a hétmilliót is — magyarázza Tóth Istvánná üzletvezető-helyettes. — Tetszik tudni, nyáron igen nagy az idegenforgalom errefelé, mór úgy értem: a víkendezők, s strandolok szép számmal jönnek vásárolni. — S jönnek-e mostanában az árengedményes vásár idején? — Minket nem sok minden érint ebben, igaz nyolcvanezer forint értékű iparcikket leárazhattunk átmenetileg. Ezek elég szépen fogynak — ezt már Tóth Jánosáé mondja, aki ugyancsak helyettes üzletvezető. — Hogy mit kínálunk olcsóbban? Kávés- és étkészleteket, mok- káskészleteket, filcből készült állatfigurákat, ezeket eléggé drágállták a vevők korábban. Van még felfújható bébipe- lenkázó, kerti asztalterítő, néhány fűszerpólc, s egy sor üvegáru is. Nem az ócska Ezzel kisebb bolti kőrútunk végére értünk. Kétségtelen, hogy e vásárban most sokan jól járnak, hiszen olcsóbban vehetnek meg sok mindent. Már ahogy lenni szokott, így engedmények idején. Bevallható persze az is, hogy olyan áru is pultra kerül, amelyet mondjuk a gyártók jóvoltából drágán kínáltak a boltokban, vagy más miatt nem voltak kelendőek. Ám, ha valaki egy-egy ilyen akcióra, elhirte- lenkedve a dolgot, azt mondja: na, ja, az ócskát adják csak el, egyoldalúan ítél. Mert gondoljuk smeg: ahol éveken át több ezer terméket, iparcikket tesznek elénk az üzletekben, ott nem véletlenül marad meg több olyan is, ami helyett másikat választunk. így azután, a kockázati alap terhére meghirdetett engedményes vásárért jó pont írható a kereskedő számára. F. I. Nyár volt még, amikor egyik vasárnap délután találkoztam Kustra Pál MÁV-alkalmazot- tal, a bagi tanács tagjával. Néhány szót váltottunk az időjárásról, s miután egymás egészségi állapotáról is esett szó, máris a közügyekről beszéltünk. Kustra Pált több ciklusban megválasztották tanácstagnak, éveken át volt a Hazafias Népfront Hévizgyörk községi bizottságának elnöke, érthető hát, hogy szenvedélyesen sorolta mindazokat a gondokat, melyeket a közügyek iránt kevésbé érzékeny halandó nehezebben vagy egyáltalán nem is vesz észre. Ügy adódott, hogy még egy hónap sem múlt el, a héviz- györki tanácsi kirendeltségen ismét összefutottunk. Valóban igény — A temető ügyében járok — felelte kíváncsiskodásom- ra. — A mi falunkban két-há- romszázan is összegyűlnek, hogy végső búcsút vegyenek a távozótól, s bár ravatalozónk van, ha egy váratlan nyári záport kapunk, bizony, áznak a rokonok, barátok, a gyász- szertartás résztvevői. Sokan; és régen kérik, hogy a természet viszontagságai ellen valamilyen építményre lenne szükség. De hát egyre azt hallom, nincs ilyenre pénz, dohogott a tanácstag. Október első hetében Tápay Erzsébet, a nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottságának titkára is hírét vette a dolognak. Beszélgetett Kustra Pállal, Kovács Sándor társadalmi elnökhelyettessel, Sápi László, Bankó Mihályné és Torda Istvánná vb-tagokkal. Bebizonyosodott, hogy a Kustra Pál által felvetett kérés ténylegesen meglevő igénye Hévizgyörk lakosságának. Néhány nap alatt megszervezték a beszélgetést a 'községben levő egyházak vezetőivel, s közös gondolkodásra ültek a tanácsiak Kővári Imre esperes-plébánossal, Dóka Zoltán és Gál Alfréd lelkészekkel. — Megszervezzük a társadalmi munkát — ajánlotta a vb-titkar. — A szakmunkák végzését magamra vállalom — jelentette ki ismét Kustra Pál. — A társadalmi munkásokat nemcsak szervezzük, de a vb tagjai példamutató szorgalommal részt is vállalnak abban — fogadkozott Kovács Sándor. Nyilatkoztak az egyházközségek vezetői is. — Híveink lélekszámúnak arányában biztosítjuk az anyagköltségeket — tették meg együttes ajánlatukat. Gyorsan híre ment a faluban a közös határozatnak, de többen voltak a kételkedők, mint a feladat megoldásában bizákodók. Kustra Pál mit sem törődött a hozzá is eljutott kétkedő kijelentésekkel, megvásárolta a szükséges építőanyagot, s azt a munkát, amit otthoni barkácsműhelyé- ben végezhetett, munkaidején túl elvégezte! Felesége sokat dohogott, mert a köz javára végzett munka miatt akadozott a, háztáji betakarítása. De Kustra Pál állta a szavát! Október közepén, szombaton délután láttam, hogy egy lebontásra ítélt középület tetejéről Kovács Sándor elnökhelyettes és néhány társa szedi le a cserepeket. — Visszük a temetőbe! — mondták érdeklődésemre. Könnyebb volt Másnap délelőtt megnéztem a temetőben folyó munkát. A tűző napfény, a kristállyá fagyott hópelyhek. a zápor cseppjei ellen egyaránt védelmet nyújtó hetven négyzet- méter alapterületű építmény hihetetlen gyorsasággal készült. Elsőként Kovács Sándorral váltottam szót. — Több társadalmi munkát is szerveztem már, de ez minden eddiginél könnyebb volt. A tetőre az ácsok. Tóth Mihály, Molnár Ferenc, Rajkó Zoltán rakták a cserepeket, amiket Torda Istvánná, Bankó Mihályné adogattak a kezükhöz. Kustra Pál megyei tanácstag a munkákat kezdeményező névrokonához hasonló igyekezettel segített, hogy Dobronai Mihály fogata minél gyorsabban megteljen a rálapátolt földdel. Dolgozott itt Zmák József, Mrkva István, Gombos Sándor, Gombos István. Lapátolt, s tette, amire szükség volt, Sápi István, Sápi László, Benei Ferenc, Tóth LaErzsébet, Katalin, Borbála! Híres nevek azért, mert két-három évtizeddel ezelőtt a mi falunkban, Domonyban a legtöbb leánynak-asszony- nok ez volt a neve. Az őszi bálok ezeknek a 'neveknek a megünnepléséhez kapcsolódtak. A bálokat pedig nagyon várta mindenki. Ünnepnek számítottak a faluban. Hiányzó beszélgetés A lányos és fiús anyáknak küiön .ok.uk is volt rá, amiért variak a mulatságokat, de ott voltak a nagynénik, kereszt- marnak is. Egy leány vagy fiú bail viselkedése meghatározó volt többek, mellett annak megítélésében, hogy aíkai- mas-e vonek-menynek az a fiatal. Ezért ülte végig néha a bálokat az egész rokonság. No meg nem is számított rendes lánynak az, akinek anyja vagy nagynénje nem ült ott a bálban, vigyázva kendőjére, kabátjára, s hazafelé menet ne kísérte volna tavoirol, még ha iegennyei vagy lánypajtásaival indult is el. Ha lánycsapat indult hazafele, nem illett a közelükben maradni. Ezer megbeszélnivalójuk akadt, arról a bizonyos fiúról, aki ugyan háza még nem kísér, de a bálban a megszokottnál többször Kérte fel Erzsit, Katit, Boris- kát. az utóbbi években ezekről a balokról már csak úgy beszeltünk, mint fiatalságunk nagyon szép emlékeiről, s ha összehasonlítjuk a diszkózenes szombati bulikkal, bizony fáj a szívünk a múltért. Ez persze, nem a modern zene és nem a megváltozott életmód ellen irányuló felszisszenes. Valami hiányzik a falusi életmódból, ami régen a közösséget jelentette. Beszélgetést a bálban, szomszédolást a téli estéken. Egyre távolabb kerülünk egymástól és bár mindannyian érezzük, hogy nem jó így, hiányoznak a beszélgetések — valahová mindig sietünk mindannyian. Szerencsére Domonyban ez mar nem egészen így van. Egyre többen és többször találjuk meg egymást, hogy közösen tegyünk valamit azért, hogy ne csak egy faluba, hanem egy faluközösségbe valók legyünk. ügy gondoltuk, hogy első lépés a bálok felelevenítése, közös mulatozás, beszélgetés szervezése. Jó, ha ebben társak tudnak lenni a népfront, a szülői munkaközösség és a sportkör is. Közös akarattal nagyobb eredményt lehet elérni. A jeles névnapok alkalmából párosbál volt a domo nyi művelődési házban. Nemcsak a zene, hanem a régi bálokat idéző nótaszó is kijós, Kovács István és sokan mások. Még két középiskolással is találkoztam. Aszódi András és Torda Tibor az anyagmozgatásban segítettek. Pintér András sem sajnálta a fogatát, hogy a szükséges anyagok időben a helyszínen legyenek. A közelben lakó Sápi Pálné de- mizsonból kínálta saját termésű borát, hogy könnyebben és vidámabban menjen a munka. Okos érvek Kustra Pál csak egy pillanatra állt meg, amikor ott jártam. — Sokan kételkedtek, de egy-két napon belül áll az épület. Igaz, egyik alkalommal elkeseredtem. Az elkészült tartóoszlopok egyikét kellett felállítani, és hosszú ideig nem akadt segítségem. Végül egy ismerős, aki virágot hor zott hozzátartozója sírjára. ler dobta ünnepi zakóját, és segített. — Miért nem szóltál, amikor jöttél ki? — kérdezte. — Nagyon igaza volt — bizonyítja az , elnökhelyettes —. mert az embereknek,, akiktől a segítséget, a munkát kértük, szíves szóval, okos érvekkel szólni kell. Fercsik Mihály hallatszott az utcára, hogy, megállítsa a járókelőket: Édesanyám, eresszen el a bálba / Kötény nélkül a rózsaszín ruhámba / Gyász énné- kem a rózsaszín ruhám is / Árva vagyok / elhagyott a babám is. A hajnalig tartó mulatság ugyanúgy, mint a tavasszal megrendezett sportbál is, közelebb hozta egymáshoz az embereket. Jó érzés, hogy ezeknek a báloknak, amelyek bár a múlt hangulatát idézik, új vonásuk is van. Egy csa-" iádból néha már két pár is tanú coija a csárdást: szülők és. már jövendőbelit választott fiuk vagy lányuk. A megváltozott életmód elvetette azt a régi szokást, hogy akinek már férjhez menő vagy férjhez ment lánya van, csak néző lehet a mulatságban. A régi helyeit A régi • életforma elmúló- ban, sajnos, néha elveszóben van. Még az is, ami jó és szép volt benne. Rajtunk múlik, hogy mit hagyunk végleg eltűnni, mit tártunk meg, de az is, hogy a régi helyett olyan újat alkossunk, amit utódaink is értékesnek ítélnek majd. Raffai Sándorné népművelő A nap programja Gödöllő, művelődési központ: Oktatófilmek vetítése, a Petőfi Sándor általános iskolának, 10 órakor. Iskolaotthonos gyermekek szabadidős programja: karácsonyi készülődés (díszek és üdvözlőlapok készítése), 11 órakor. Gimnazisták filmklubja: Buster Keaton Isten hozta! Navigátor. Amerikai film, készült 1923-ban, illetye 1924-ben, 14.30 órakor. Bauer Titkos birodalmi ügyek. NSZK-film, készült 1982-ben, a szakmunkásképző iskola tanulóinak, 16 órakor. Stúdiómozi. Bauer Titkos birodalmi ügyek, 19 órakor. Gödöllő, cly történeti gyűjtemény: Gödöllő a két világháború között Hegedűs László fényképei tükrében, valamint Egy polgárcsaiád emlékei és használati . tárgyai, kiállítás, megtekinthető 14—18 óráig. sem Mozi mar A szultán fogságában. Színes, szovjet kalandfilm. Csak 4 órakor! Klute. Színes, szinkronizált, amerikai krimi. Cs~k 16 éven felülieknek, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Gyarapodtak a dányiak / Az idén több fontos létesítménnyel Is gyarapodott Dány. Ezek között van az általános iskola bővítménye és az új tornaterem. Képünkön: az iskolaépület egy részlete látható a diákokkal Hancsovszki János felvétele Veresegyház Takarékoskodó gyerekek Megjutalmazzák az úttörőket Erzsébet, Katalin, Borbála Közösségformáló mulatság
