Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-09 / 290. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1983. DECEMBER 9., PÉNTEK Munkás&öki'ol — mcguk és kiások Együtt s egyért Uhb generáció f Az év végének közeled- £ tével nemcsak a gazdasági ^ egységek — az intézmé- ^ nyék, politikai és tömeg- ^ szervezetek is mérlegre te- £szik dolgaikat. Az ő ered- f, menyeik számokkal ugyan ^ nemigen mérhetők, mégis £ szükséges az összegzés, az ^ értékelés. A sikerek, ku- ^ darcok okainak ismerete ^nélkül sokkal nehezebb az •/ előrelépés. A munkásőrség különböző testületéi általában szakasz- és egységgyűléseken adnak számot egy-egy kiképzési év végrehajtásáról. Rágyánszki Pálnak, a járási Bata Ferenc munkásőregység parancsnoká­nak és „vezérkarának” azon­ban a közelmúltban kicsit ko­rábban kellett összeállítaniuk a beszámolót: a járási párt­végrehajtóbizottság kért tő­lük jelentést. Az alapítók — Könnyű vagy nehéz Jel­adat volt? — kérdeztük a parancsnokot. — Mindkettő. Ha azt ve­szem figyelembe, hogy a munkásőrség megyei parancs­nokának parancsa szerint, az arra épülő munkaterveknek megfelelően dolgoztunk — könnyű. Nehéz viszont min­den eredményt — a maga súlyához, jelentőségéhez mér­ten —, számba venni. Hiszen a mindennapi rhunká során akadnak olyan teendők, ese­tek, amelyekről — épp mert természetes, bajtársias dolog­nak tartjuk őket —, később esetleg megfeledkezhetünk. A parancsnok nyilván azok­ra a spontán „társadalmi munkaakciókra” gondolt, ami­kor a kisebb kollektívák egyik vagy másik munkásőr társuk családi házának építésében segédkeztek .. • De hát az idén ott voltak például a Forrás Áruház elkészültét kétkezi munkával siettetők között is. — A munkásőrség tavaly volt huszonöt éves. Az alapí­tók lassan kiöregszenek.' — Nálunk nem ez a jel­lemző. A mi egységünk életé­ben nem kezdődött meg egy­fajta generációs váltás — mondta Rágyánszki Pál. — Még ma is öt alapító tevé­kenykedik közöttünk, s több mint tízen rendelkeznek húsz­éves, vagy annál is hosszabb szolgálati idővel. .Szerintem ez is politikai, erkölcsi elköte­lezettségüket jelzi. Akadnak természetesen leszerelők és tartalékállományba vonulók, de a megfelelő utánpótlás biztosítottnak látszik. Jó példát mutatnak S nyilván az új, illetve az utóbbi években felvett mun­kásőrök is követik az „öre­gek” példáját, hiszen mind a párt, a párt járási végrehaj­tó bizottságának állásfoglalá­sa, mind a megyei parancs­nok hangsúlyozta: Az állomány — összességé­ben —. a kiképzési feladatát az idén is megfelelően telje­sítette. Mind a létszám, mind pedig az egység munkája évek óta kiegyensúlyozott. Hogy ezt még inkább értékel­hessük, gondoljunk csak ar­ra: a munkásőröket magán­életükben épp azok a gondok, problémák foglalkoztatják, mint kevesebb társadalmi megbízatást vállaló munka­társaikat. Szívesen túlórázná­nak ők is többet, a gazdasá­gi munkaközösségek tevé­kenységében rejlő előnyöket is szeretnék kihasználni, de gyakran épp a szolgálati be­osztásuk nehezíti ezt. — Jövőre talán ‘könnyebb lesz már valamivel a helyze­tünk — tájékoztatott a pa­rancsnok. — Megkezdődik ugyanis a koncentrált kikép­zési rendszerre való áttérés, ami azt jelenti, hogy a ki­képzési feladatokat bizonyos — több napos —, etapokban kell majd végrehajtani. Két ilyen alkalom között viszont csökken a munkásőrök leter­heltsége. . Egyébként az egység tag­jainak dicséretére legyen mondva, az idén egyéni fele­lősségre vonást nem kellett alkalmazni. Jó példát mutat­nak tehát a felvételre várók­nak, valamint az úttörő- és az ifjúgárdistáknak. Az utób­biakkal való foglalkozásukat egyébként a megyei pártbi­zottság titkára is kiemelke­dően jónak ítélte. Mindennap Az együttműködési készség azonban sok más dologban és sok más partnerrel szemben is megnyilvánul a munkás­őrök részéről. S a tapaszta­lat: a gazdasági egységek, az egyes emberek szívesen fo­gadják, igénylik is a segítsé­get. Olyan bizalommal, amely­re a kiképzési év minden napján rászolgálnak a mun­kásőrök. V. J. A nap kulturális programja Gyomron, 15 órától: bábmfl- sor gyerekeknek és az irodal­mi klub foglalkozása, 16-tól: a népi tánccsoport próbája (ifjúságiak), 18-tól: a felnőt­tek. A tájház nyitvatartása: 9-től 12-ig és 14-től 18 óráig. Monoron, 8-tól 18-ig: Va­sarely kiállítás, 10-től: a Jó­ságos pillangó, mesejáték gye­rekeknek, belépődíj 15 forint és a pályaválasztási kiállítás (a galériában), 14-től: az iro­dalmi színpad próbája (a gim­náziumban). Péteriben, 14-től: a Jóságos pillangó, mesejáték, a belépő­díj 15 forint, 19-től: Lili bá­rónő, három felvonásos zenés vígjáték, a belépődíj 40 fo­rint. Pilisen, 17-től: balett-tanfo­lyam, 17.30-tól a Csepp I. iro­dalmi színpad próbája, 18-tól: ifjúsági klubfoglalkozás. A moziban, 16.30-tól és 18.30-tól: Gyanútlan gyakornok. Húsz év ufón Olvadozík a maradiság jege Tűnjön el az első években a hátrány Több mint húsz éve jártam errefelé, a Tornyoslöb közelé­ben az elhanyagolt, csenevész akácbokrok között rejtőzködő tanyai iskolában, ahol a pet­róleumlámpa adott gyér vilá­gosságot. Változó feltételek A Monor és Vidéke 1961. október 22-i számában olvas­hattunk is: „Egyedül, árván áll itt ez a szürkére festett iskola 25 éve, a legközelebbi tanya egy ki­lométer. A kopár, homokos iskolaudvaron — még a füvet is kitaposta a sok fürge diák­láb — szorgalmas munka fo­gad. Az ötödik, hatodik osz­tályosok gallyat tördelnek ap­ró darabokra. Megtudtuk tő­lük. hogy a napi penzumon már túl vannak, és most a téli tüzelőt készítik. Nem kapnak fát, három-négy kocsi gallyat hoznak be ide, azt készítik elő óraközi szünetekben, hogy amikor 3—4 kilométeres gya­loglás után megérkeznek ide majd a télen gémberedett lá­bakkal, kékre fagyott arccal, meleg tanterem fogadja őket.” A hátrányos helyzetből adó­dóan, ahol a nyugalmasabb családi háttér harmóniája is hiányzik, a két „tanerős” is­kolában a Hanzély házaspár mégis elérte, hogy a tanulmá­nyi eredmény meghaladja a 3,5-ös átlagot. A végzett nyol­cadikosok közül az elmúlt 25 év alatt nem mozdult el sen­ki, valamennyit ide kötötte a királydinnyét termő homok. Az 1960-as évek végén hárman már „kiröppentek”, a gimná­ziumban a tanulmányi szint még javult is. Ilyen áldatlan körülmények között oktattak-neveltek a szétszórt tanyai iskolákban szinte megszállott hittel, aka­rattal a tanyai tanárok, mégis nyugtalankodtak, idegenked­tek a szülők, amikor hírül vet­ték, hogy az idejét múlta is­kolatípus felett megszólalt a lélekharang ... A Tornyoslöb környékéről ma busz viszi-hozza, az üllői általános iskola ölelte magá­hoz a tanyai gyerekeket, Rá- vágy, Vásad, Monori-erdő kül­területén élők pedig a vasadi diákotthonban váltak szorgal­mas, tiszta gondolkodású ta­nulókká. — Persze, itt már mások a tárgyi feltételek, előnyösen megváltozott a nevelők élet- és munkakörülménye is. A lelkes odaadással végzett oktató te­vékenység mellett a nevelés is szinte tudományos alapos­sággal történik, kiegészítve a sajátos helyzetből adódó gya­Nehezebb kei?u!mények közön Ä tártaiéin nem a pénzen múlik Ssgvfík a nyugdsfsiSG'k cseprtját val, azt jól szemléltethetjük a gazdasági felelős, Kovács Mihály által felsorolt adatok­ból vett kis összeállítással: — Az 1983. november 15-i állapotnak megfelelően 9 ezer 500 forintra tervezett tagdíj­bevételünkkel szemben, a tényleges összeg 10 ezer 565 forint lett. Itt meg kell je­gyeznem, hogy a magasabb teljesítés részben a belépett új tagoknak a díjából szárma­zik, részben pedig a hét bi­zalmi jó munkájának köszön­hető. Vállalati hozzájárulást terveztünk 3 ezer forintot, amit a mai napig el is ér­tünk. Ebben benne van az ÉSZKV, a HELIOSZ Ruháza­ti Szövetkezet és a Vas- és Fémipari Szövetkezet ezer­ezer forintja. Kilátásban van még, hogy a Monori Járási Szolgáltató Szövetkezet is küld pénzt. — Üdülési hozzájárulást a tervezett 1 ezer 500 forinttal szemben 1 ezer 760 forintot kaptunk. Nőnapi költségek­re 1 ezer 200 helyett 1 ezer 470 forintot költöttünk. Nyug­díjasnapra 1 ezer 800 forintot irányoztunk elő, kirándulásra 5 ezer 200 forintot... Ügy néz ki, hogy bevételeinket már no­vember 15-ig túlteljesítettük, a kiadásainknál megtakarí­tást is tudtunk elérni, ami a jó munkánknak az eredmé­nye lesz... A. L. A. korlatiassággal — hangoztatja Pesti Imre, a diákotthon fia­tal igazgatója. — Célunk, hogy az a hátrány az első években eltűnjön, amit a kis­iskolás a tankönyvekkel ott­honról magával hozott. Ab­ban azonban hasonlítunk a régmúlt iskola tanulóira, hogy 15—20 végzős növendékünk közül csupán 4—5 „szárnyal” a gimnáziumok felé, a többit még mindig visszacsalogatja a környék megváltozott arcula­ta ellenére a széles látóhatár, a tanyák nyugalmat árasztó, vélt csendje. Gépszerelő, traktoros, állattenyésztő, nö­vénytermesztő szakmunkások lesznek. Szigorú rend Igaz, akad a 13 tagú tan­testületben olyan tanár is, akit mi neveltünk, a diákott­honban végzett. Az iskolát a fegyelmezett rend jellemzi, szigorú napirend szerint él­nek, tanulnak itt a növendé­kek, persze, ez a szigor nem kaszárnyái. A reggeli ébresz­tőt izommozgató torna követi, hogy a bőséges reggeli még jobban essék. A délelőttöket az órarend szerinti beszámolók töltik ki, ebéd után szaktaná­rok segítségével a másnapi fel­készülésen van a hangsúly, persze sor kerül a testet-lel- ket fejlesztő, erősítő egészsé­ges labdajátékokra is. Nagy sikere van a kellemes zenével körített aerobicnak. A szakkörök egész sora segíti elő, teremti meg a tudomány és a gyakorlat összhangját. Jellemző tünet: a főzés tudo­mányába avató szakkör nem­csak a lányok között népsze­rű, egyre több fiú vesz fehér kötényt és köt életre szóló is­meretséget, barátságot a fő­zőkanállal. Nem marad el a jutalmat jelentő színházláto­gatás sem, közös tévénézés természetesen tanári felügye­lettel, a látottakat mindig tár­gyilagos vita követi. Az otthon töltött hétvége­ken az iskolából hozott „útra- való” már szűkíti a vélemény- különbséget, olvadozni kezd a családi maradiság jege. A ha­ladottabb nézetazonosság meg­teremtése hosszú időt vesz igénybe, nagyon lassú az a folyamat, amely az összhan­got megteremtheti. A tapaszta­lat szerint a környezet visszahú­zó ereje még igen nagy, a hét­fő majd’ rámegy, amíg a ta­nuló átveszi az iskola életvi­telének megszokott ritmusát. A végleges eredmények per­sze nem napok alatt szület­nek ... A hajdani riport így fejező­dött be: „Villany kellene, két­százötven méter innen a kos­telep. ott már évek óta vilá­gít. Öt-hat oszlopot adna az erdőgazdaság, a szülők pedig felállítanák. Csak az a két­százötven méter vezeték kelle- • ne... ” Nappali fény Ma a vasadi diákotthonban még vaksötétben is nappali a fény, az élénk diákszemek­ből pedig már az értelem, a nagyobb tudás fénye sugár-- zik Kiss Sándor Négy keréken Erdélyben A gyömröi KlOSZ-székház- ban december 12-én. hét­főn este 17 órai kezdettel Négy keréken Erdélyben cím­mel Madari Gyula idegenve­zető tart előadást. Minden érdeklődőt szeretet­tel várnak. Félidei értékelés Csapataink őszi mérlege Ott voltam azon az osztályo­zó mérkőzésen, amit a pilisiek a nyáron játszottak a sziget­halmi együttessel. 5-1-re szin­te lelépték a ráckevei járásbe­lieket, öt fiatal —1 még ifiko­rú — jutalomból szerepelt a kezdő tizenegyben. Az ered­mény, a biztos győzelem elég meglepő volt, de teljesen meg­érdemelt: Azon a találkozón olyán erényeket csillogtatott a pilisi gárda, amelyre szükség lett volna az őszi Idényben is. Nem sikerült a rajt, hiszen a későbbi listavezető Dány 1 -0-ás győzelemmel távozott Pilisről. Balszerencsés volt ez a pontvesztés, hiszen akár for­dított eredmény is születhetett volna. Utána sem talált igazán magára a csapat, végül így vé­geztek a tabellán: 11. Pilis 13 i 2 7 19-23 10 A jelenlegi állás szerint is­mét kieső helyen tanyázik az együttes. Az élmezőnybe so­hasem sikerült feltornászniuk magukat, de a középmezőny­ben voltak sokáig. ősszel a legnagyobb fegy­vertényük kétségtelenül a Nagykátán aratott győzelem volt. Harcos erényeket csillog­tattak ezen a meccsen, s még az elfogult helyi drukkerek is csodálkoztak, ez a csapat miért nincs a tabella elején. Mert folytatták azt a rossz hagyományt, hogy a hazai pá­lya előnyét nem tudták ezút­tal sem kihasználni. A Dá- nyon kívül a Kakucs és a V ácszentlászló is győztesen távozott Pilisről. Mindez nagy luxus volt, hiszen ezek az együttesek cseppet sem Job­bak náluk, csak a győzelmet jobban áhítottak, lelkesebben játszottak a pilisieknél. Az utolsó két fordulóban idegen­ben léptek pályára, Ikladon 1-1-re végeztek, Pécelen vi­szont simán kikaptak 3-1-re. Ügy tűnik, nem változott sok minden a csapat háza tá­ján. Gyömrőn az ificsapatból két játékosukat állította ki a bíró, de csak a sípmesteren múlt, hogy még legalább ket­tőnek nem kellett előbb zuha­nyozni menni. Tiszteletlenül rugdosták a labdát össze-visz- sza, mintha nem is az elmúlt évi ifibajnok játszott volna. Végül kihúzták 0-0-lal, de er­ről csak a gyömrőiek tehet­nek. A felnőttek sem játszottak valami fényesen, ugyanazt tették, mint fiatalabb társaik. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy csak a 11. hely jutott ne­kik. Érdekesség, hogy a legjobb játékot Üllőn nyújtotta az együttes, ahol csak a bírónak „köszönhetik” a vereséget. Megállapíthatjuk, Pilisen nincs sok változás, a csapat jelenleg sem képes a tartós jó formára. Már a szurkolók is elpártoltak tőlük, ott, ahol egykor négyszámjegyű volt a nézőszám, most mór csak 200— 300 nagyon lelkes drukker megy ki a meccsekre, ők az örök optimisták, akik nagyon szeretik a kedvenceket, de ők nem nagyon méltányolják a ragaszkodást. Erősíteni kellene a csapat vezetését, javítani szükséges az edzőmunkát, csak így képzel­hető el az előrelépés tavaszra. (Legközelebb a járási I. osz­tályú bajnokság tapasztalatait értékeljük.) G. J. Üllőn Balszerencse Az Országos Serdülő Kupá­ban az üllői labdarúgók beju­tottak az ország legjobb 32 csa­pata közé. Legutóbb az Ózdi Kohász hasonló korú gárdájá­val játszottak, a folytatás azonban elmaradt, 2-1-rt győztek a borsodiak. Balszerencsés meccs volt a javából, nem sokon múlott az újabb siker. Ennek ellenére az üllői kicsik teljesítményére csak azt mondhatjuk: szép volt srácoki * (ISSN 0133—2651 (Monorl Hírlap) A közelmúltban tudósítot­tunk a gyömrői szakmaközi bizottság csoportjának egyik rendezvényéről. A találkozó igen jó hangulatáról számol­tunk be akkor, a teljesség igénye nélkül. Többekkel be­szélgettünk. Torma Pál, a szakszervezetek megyei ta­nácsának tagja, a következő­ket mondta el a nyugdíjas csoport tevékenységéről, s történetéről, tulajdonképpen minősítve a közösség életét: — Magamról annyit, hogy a nyugdíjasokat patronálom a megyében. Üllőn lakom, onnan jöttem ezúttal is Gyömrőre... Valamikor ön­álló szakmaközi bizottság volt a gyömrői nyugdíjas csoport De a hajdani 173 szakmaközi bizottságot megszüntették, vagyis csak húszat hagytak meg, ott, ahol a felsőbbség szerint az adottságok a leg­kedvezőbbek voltak a továb­bi működéshez. Ugyanis a bizottságok megszületésének az volt az egyik indoka, hogy a többi 153 településen nem volt annyi gazdasági egység, amennyi anyagilag hatéko­nyan tudott volna egyéb ter­hei mellett is támogatást nyújtani. — Most ezek a bizottságok, Illetve az azokból alakult cso­portok magukra vannak ha­gyatva: a tagdíjakból tartják fenn magukat, mert ma már nem kapnak pénzt a költség- vetési alapokból. És mint em­lítettem, a nem kielégítő mű­ködés volt a másik oka a le­építéseknek. — A gyömrői nyugdíjaso­kat jól ismerem, rendszeresen járok ide, kirándulásaikon, egyéb útjaikon is részt ve­szek, klubnapokra meghív­nak ... Garamvölgyi István nyug­díjas tanácselnök is elmond­ta azt, amit tud a gyömrői csoportról. — A nagyközségi pártbi­zottság 3-as alapszervezetének vagyok a titkára. Mi patro­náljuk a szakmaközi bizottság nyugdíjas csoportját. Amikor van valamilyen rendezvé­nyük, meghívót küldenek az alapszervezetnek, s évente egyszer beszámoltatjuk a ve­zetőséget munkájukról. Tudomásom szerint a já­rásban ez volt az első szak­maközi bizottság. Majd ké­sőbb, amikor a szakmák elég­gé .erősen önállókká kezdtek lenni, akkor alakult át nyug­díjas csoporttá, mintegy két éve. Nyugdíjas szakszervezeti tag vagyok magam is. Az én alapszervezetem is nyugdíja­sokból áll. S innen megítélve úgy gondolom, hogy nagyon jól működik a szakmaközi bi­zottság gyömrői nyugdíjas csoportja. Mert az a fő cél­juk, hogy minél tartalmasabb társas életet éljenek, s ezt meg is teszik. Holott nincs olyan nagy támogatásban ré­szük a központi szervek ré­széről, mint korábban, pedig ugyanaz a tevékenységük... A szakmaközi bizottságot 10 évvel ezelőtt alapító Fe- renczi László mellett ült ' a szépen terített ünnepi asztal­nál id. Prekler Károly és fe­lesége. A felesége elmondta, hogy bizalmi a csoportban, a férj pedig, hogy: ősrégi vasas- szakszervezeti tag. Vaseszter­gályos a szakmája. A tagság­ra, a szakmára egyaránt büsz­ke; hiszen mint hangsúlyozta, a vasasok mindig is nagy forradalmárok voltak, s re­mélik, hogy utódjaik is azok lesznek, • A Telefongyárban dolgozott, s nyilván nem akárhogyan, mert elismerései között van három Kiváló dolgozó kitün­tetés ... És, hogy milyen precízen kell a csoportnak gazdálkod­nia saját anyagi erőforrásai-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom