Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-13 / 268. szám

kMíop 1983. NOVEMBER 13, VASÁRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMŰNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Ritka, de nem... Régi olvasójuk vagyok, de még nem írtam Önöknek. Most az emlékek késztetnek írásra. Az október 16-i lapszámban megjelent egy cikk Sziámi ikrek címmel. Amit az a pé­csi anyuka, a család átél, azt az izgalmat a kicsikért mi is átéltük, nagy bánattal. Ugyan­is 1973. december 11-én Buda­pesten halott sziámi ikreket szültem. Ezzel az írásommal csupán ismereteiket szerettem volna bővíteni, mert a cikk utolsó sorában ez olvasható: Magyarországon pedig — is­mereteink szerint nem szület­tek sziámi ikrek. További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívá­nok. Kovács Jánosné Százhalombatta Csak kerülővel keresztül. Ez mindenképpen jobban összekötné az új lakó­telepet Dunakeszi alagi részé­vel. Sólymost László Dunakeszi Törődés Rendszeres látogatója va­gyok az öregek napközi ott­honának. A közelmúltban egy kedves élményben volt ré­szünk, erről szeretnék beszá­molni. Elvittek minket kirán­dulni Dunaharasztiba, ahol fel­kerestük az öregek napközi otthonát. Nagyon nagy szere­tettel fogadtak ott mindnyá­junkat. Meghallgattunk egy előadást, amelyet dr. Karika Gyula főorvos úr tartott. Sze­retnék köszönetét mondani ezért mindenkinek, akik ezt számunkra megszervezték. A szigetcsépi Lenin Tsz vezető­ségének pedig azért, hogy ren­delkezésünkre bocsátotta az autóbuszt. Jó érzés nekünk, öregeknek érezni, hogy törőd­nek velünk. özv. Majoros Józsefné Szigetújfalu Elterelő utat építenek Duna­keszin, a Lenin útnál dolgoz­nak. A nagyszabású munkák láttán a környéken lakók kö­zül sokan felvetették: jó len- ne, ha egyidejűleg kialakíta- í ,. . . nának egy vasúti átjárót, köz- AlUCiyCZtCK. lekedési lámpával a Rákóczi ___________________ út elején. Van ugyan egy gya­logos vasúti felüljáró híd itt, de kevesen használják. Alat­ta mennek át a síneken. Jár-* művel is kerülni kell. Ha meglenne ez az átjáró, több Irányból la közvetlenül lehet­ne kijutni a 2. számú főútra a Bájcsy-Zsilinszky úton át, vagy a Lenin és a Béke úton Nyáregyháza és Pilis vasút­állomás között 1957 óta köz­lekedik az autóbusz. Mintegy nyolc évvel ezelőtt a KPM korszerűsítette a burkolatot. A felújítás idején a tanács hívására társadalmi munká­val segítettük a megállóhe­lyek kialakítását, higanygőz­lámpás megvilágí-ást is kap­Budakcsziröl van szó Erdő- és műemlékvédelem A Buda-környék a városla­kók ezreit csalogatja ki a ter­mészetbe, a sokszínű ősz cso­dálatára. Hét végén hangosak az erdők a kirándulóktól, a gyermekzsivajtól. Valamikor az erdei utak mentén tiltáso­kat jeleztek, s aki vétett, bün­tetést fizetett. Manapság igen­igen ritkák a tilalomfák, s ezt sem becsüljük, mint ahogy nem vigyázzuk azt, ami a tu­lajdonunkká vált. A termé­szetjáró városlakók nemcsak lelkesednek a táj, az erdő gyönyörűségéért, hanem egy részét szeretnék otthonukba begyűjteni. Letördelik a szí­nes bogyójú bokrok ágacskáit, ritkítják a fák tarka lomb­jait. Nem egy esetben facse­metéket törnek derékba. Az­tán a fáradt kiránduló számá­ra súlyos teherré, válik az öl- nyi ~ erdei szerzemény, amely­től útközben vagy éppen az autóbuszok végállomásain megszabadulnak. Miért kell meggondolatla­nul pusztítani, megcsúfítani a természetet? Őrizzük ma­gunknak, mindnyájunknak és utódainknak is ezt a gyönyö­rűséget! ★ Budakeszi számos hagyo­mányt, műemléket, emlékhe­lyet őriz. Ezek látogatására hétvégi napokon több ezren ér­keznek a nagyközségbe. Érté­két emeli a gondozott erdő­ség, a táj szépsége. Elhang­zik azonban értéket csökkentő bírálat is, mert tapasztalható olyan megnyilvánulás, mely csak a kerítésen belüli világot ismeri él, s a közterülettel nem törődik. A tanács végre­hajtó bizottsága most rendet teremt a közterület használa­tát illetően: tiszteletben tartá­sáról, gondozásáról, közösségi hasznosításáról van szó. A gondolat felvetésé után a határozathozatal bizonyára megszüntet néhány visszássá­got. Olyat például, hogy az utca képét csúfító visszama­radt építési anyag, törmelék és egyéb hulladék ne heverjen hónapokig a kerítésen kívül. Különböző árusok standolnak a forea'mns, látogatott helye­ken oiynoi' engedély nélkül — de ha engedéllyel is —, tá­vozáskor a keletkezett szeme­tet hátrahagyják. A határozat — remélhetőleg — a legkü­lönbözőbb helyeken kiragasz­tott hirdetéseknek is gátat vet, és kialakul egy rendszer, mely nem csúfságára lesz a falunak. A határozat tanulmá­nyozása reményt ébreszt, hogy ez a szép fekvésű község mind több dicsérő szót kap a láto­gatóktól. Padányi Lajos Budakeszi tak, így mindeddig kényel­mes és biztonságos várako­zást, le- és felszállást bizto­sítottak az utasoknak. Szep­tember végén, október elején azonban áthelyezték a meg­állókat. Többségük kivilágí­tásán, ráadásul az úttesten vagy árokban kell állni, vár­ni a le- és felszállás baleset- veszélyes. Ez utóbbira példa az én szerencsétlen esetem. Délutáni műszakból tértem haza, s a kivilágítatlan meg­állóban a mély árokba lép­tem, térdrándulást szenved­tem. Azóta a MÁV Kórházba járok kezelésre, s ha sérülé­sem nem javul, kénytelen le­szek táppénzre menni, a Vo­lán Vállalatot pedig beperelni. Krlzsán Pál mb. tanácstag, Nyáregyháza ★ A Volán 20. sz. Vállalat osztály- vezetőjétől, Sohár Istvántól ka­pott tájékoztatás szerint nem csu­pán Nyáregyházán, az egész me­gyében most végzik a megállóhe­lyek áthelyezését. Ezzel azt a KRESZ-utasítást hajtják végre, mely szerint a két irányban köz­lekedő autóbuszok megállóit az út két oldalán, egymástól 40—60 mé­ter távolságra kell kijelölni. Nyár­egyházáról már több bejelentés érkezett. Ezek kivizsgálása során kiépített megállóhelyeket nem ta­láltak. Miután levélírónk nem je­lölte meg, melyik megállóról van szó, érdemi választ nem adhatott. Azt azonban megígérte, hogy a nyáregyházi panaszok ismételt fe­lülvizsgálatára a Volán 20. sz. Vál­lalat felkéri a megyei tanács köz­lekedési osztályát. Közös helyszí­ni bejáráson tisztázzák a vitatott új megállóhelyek ügyét. Hiánycikk marad Kénytelen vagyok a szer­kesztőséghez fordulni, hogy tudják meg, miért nem lehet kapni — vagy ha lehet, hol — habselyem női fehérneműt. Több korosabb asszonytársam­mal megközelítően egy éve hiába járkálunk a környező falvakban, a fővárosban bolt­ról boltra, nagy áruházakba, mint a Corvin, meg a Skála. Nincs. Megköszönjük, ha utá­najárnak, miért nem gyárta­nak. K. K. Kakucs Ml is a Corvin, meg a Skála Budapest Nagyáruház illetékes ve­zetőinél érdeklődtünk, miért hiánycikk a habselyem fehérnemű. Hasonló választ kaptunk mind­két helyen. Kis tételeket szállít a gyártó. Akadozik az ellátás, pedig folyamatosan rendelnek. Válasz­ték nincs, évek óta mérsékelt az ellátás ezekből a ruházati cikkek­ből. Importból sem tudják pótol­ni, mert az NDK kivételével már sehol sem gyártanak habselyem fehérneműt. Áttértek a korszerűbb pamutalapanyagra a műszál mel­lett. A Skálában azt is megtudtuk, hogy a gyártó alapanyaghiánnyal küszködik. Bővebben a Habselyem Kötött­árugyár osztályvezetőjétől. Pataki Tibométól tájékozódtunk. Napon­ta kapják a reklamációkat a ke­reskedelemtől, de nem tudnak töb­bet szállítani. Keveset gyártanak női, férfi és leányka habselyem fehérneműkből. Ezeknek a termé­keknek az alapanyaga száz száza­lékban tőkés importból szárma­zik, s a korábbinál kevesebbet sze­rezhetnek be. Csupán annyi biz­tatást kaptunk, hogy november végén, vagy decemberben ismét üzletekbe kerül egy jelentősebb té­tel. De ez minden bizonnyal csak átmenetileg elégíti ki a keresle­tet. Eggyel kevesebb Kérem, nézzenek utána, hol lehet a hiba, hogy már több al­kalommal nem kaptam meg a Pest megyei Hírlapot, pedig pontosan előfizetek rá minden hónapban. A szadai szociális otthonban élek, többen járat­nak különböző újságokat, s az irodában nekem szokták ide­adni, hogy osszam szét, kinek mi jár. Előfordult, hogy végül magamnak már nem jutott. Legutóbb október 29-én. Gregor József Szada A szadai postahivatal vezetője, Antalka Gézáné nem tudott sem­mit arról, hogy Ilyen probléma lenne a szociális otthonban. Na­gyon ritkán fordul elő a területü­kön, hogy egy-egy lap kevesebb példányszámban érkezik, mint ahány előfizetője van. Ilyen eset­ben az áruspéldányokból pótolhat­ják, hogy az előfizetőt ne ér.e veszteség. Ha Gregor József szól, azonnal orvosolják reklamáció.át. Miért bontják le? Szomorú látvány volt szá­momra — aki 25 esztendőn keresztül hűtlen voltam szü­lőfalumhoz —, hogy a „Pesti úti sorompónál” bontják a 150 —160 éves, műemlékszámba vehető, szép emeletes házat. Építész vagyok, vakolathiá­nyon és elhanyagoltságon kí­vül nem láttam semmi olyan komoly hibát, amely miatt le­bontásra kellett volna ítélni a Huppert-házat. Ez a szép, hangulatos ház volt az első vagy a második emeletes épülete Monornak, éveken át szinte reklámja is. Hiszen az ide érkezőknek ez a „magas” épület ütközött először a sze­mükbe. Az én korosztályom­nak, különösen pedig az öre­gebbeknek, még elhanyagolt külsejével is megszokott, ked­ves, értékes háznak számított. Több ismerőssel, monori la­kosokkal beszélgettem, csak a fejüket csóválták, s mond­ták; ugyan, kinek volt útjá­ban, miért kell lebontani...? Csak fel kellett volna újítani, s hasznára lehetett volna még a monoriaknak. Hatalmas pincéjében pinceklub és te­kepálya, a földszinten étterem, vendéglő, eszpresszó, az ud­varán kerthelyiség, az emele­ten klubszobák létesítésére nyílt volna lehetőség. Tudjuk, tanácsot adni köny- nyebb. Talán még nem késő. Vegyék fontolóra az illetéke­sek, s ha csak egy mód van rá, hagyják meg az utókor számára Monornak ezt a jel­legzetes, szép épületét. Dr. Szőnyi Tibor és több (régi) iskolatársa Életveszély Kerítetlen területen halad­tam, a kutyám hirtelen meg­állt, figyelni kezdett valakire. A jelzett irányba néztem: két óvodás korú gyerek szaladt egy ösvényen, futásuk könnyen végzetessé vált volna, ha nem figyel fel a kutya.... Előttünk hozzávetőlegesen ötméteres mélység! Feltehetően emésztő­gödör vagy pince helyét emel­te ki a gép. Gödör egy keskeny völgyben, lakatlan területen, segítségért hiába kiabálna, aki beleesik. Ha egyáltalán életben maradna az esés után. A helyi igazgatási szerveknek kellene figyelmet fordítani erre, és a mezőőrök jelentését kérni ilyen ügyekben. Két éve ugyanilyen farkasveremben egy csont-bőr­re soványodott kutyát talál­tam. Létrát kellett vinnem, hogy felhozzam. S ha gyerek­kel történik ez? Ne várják meg a tragédiát. Ház-, épületbontá­soknál követeljék meg a kerí­tést — és ellenőrizzék. A fő­városban, nagyobb települése­ken így van. Falvakban épp úgy történhet baleset, ha nem is olyan nagyarányú az építés vagy bontás, mint egy városr ban, pláne fővárosban. Urbán Sándor Tahi Patikára várva , Ügy érzem, nemcsak a ma­gam nevében szólok, ha amo- nori-erdei gyógyszertár hiá­nyát teszem szóvá. A közel 3000 lelket számláló települé­sen sok kisgyermekes család­éi, akiknek naponta adódik gyógyszerbeszerzési gondjuk. Nem beszélve az idős, koruk­nál fogva is sokat betegeskedő emberekről. A mi családunk­ban is él egy súlyos kórban szenvedő. Az a jobbik eset. ha betegnek van hozzátartozója, aki el tudja hozni a kiírt gyógy­szert. Ugyanis Monorra vagy Pilisre kell utazni. Ez az ál-v datlan állapot már évek óta tart. Egyik falugyűlésen szót kértem az ügyben, de nem kaptam választ. A kérésünk az: ha csak egy 4 órás kisegítő gyógyszertárat működtetnének a hét bizonyos napján, az is enyhítené ezt a régi gondot Mózsa Zoltánné Monori-erdő Nagyon sajnáljuk, hogy nem tudtunk kedvező információt kap­ni a Pest megyei Tanács gyógy­szertári központja igazgatójától, Buzsik Sándortól. Elmondta, hogy Ismerik a monori-erdeiek proliié- má'át, azonban nem tudnak segí­teni. Létszámgondjaik Vannak, még a nagyforgalmú gyógyszertárakban sem tudják biztosítani a megfej**- ' lő számú gyógyszerészt. Korábban volt Monori-erdőn — az olvasónk levélében Is említett — kisegítő gyógyszertár, ahol a gyári készí­tésű orvosságokhoz hozzáiuthat- tak. Az a gyógyszerész, aki ott dolgozott nem vállalja a kijárást Monori-erdőre. Hetven utas volt a szenvedő alany Válaszol az illetékes A Pest megyei Hírlap szep­tember 4-i számában megje­lent „Hetven utas hiába várt” című cikkét kivizsgáltam. Megállapítottam, hogy dolgo­zóink mulasztást köveitek el. A nem körültekintő munkáért a mulasztást elkövető dolgo­zókkal szemben fegyelmi fe­Közösséggé kovácsolódtak Tóalmáson nincsen szennyes Vihar egy pohár vízben, nem a legjobb dolgozók kap­tak szót a riportban. Ilyen és hasonló válaszokat adtak Tó­almáson, amikor az egyik ol­vasói levél nyomán ellátogat­tunk a községbe. Vihar egy pohár vízben Az -indulatos sorok egy rá­dióriport elhangzása után íródtak. A műsorban megszó­lalt az üzem több dolgozója és Béki László részlegvezető is. Néhány asszony azért for­dult a Magyar Rádióhoz, mert még nyáron valaki felbontot­ta és megitta a részlegvezető konyakját, amelyet a közös hűtőszekrényben tartott. A nyomozás ténye sértette őket. Elmúlt a nyár, s az indula­tok is lehűltek. Ma már min­denki — vérmérsékletétől füg­gően — mosolyog, vagy bosz- szankodik a történteken. Földesi Ferenc tanácselnök inkább az utóbbiak közé tar­tozik: — Nem használt Tóalmás­nak az a riport — mondja dü­hösen. — Azért állítom, mert jól ismerem az üzem munká­ját. Becsületesen dolgoznak, szép eredményeket érnek el. Ebben nagy szerepe van a részlegvezetőnek, aki mindent megtett azért, hogy jó kollek­tívát kovácsoljon össze. Az üzemben megcsapja a belé­pőt a frissen vasalt, tiszta ru­hák jó illata. A csarnokban a vasaló- és hajtogatógépek kö­zött vékony, nyári ruhákban dolgoznak az asszonyok. Bo­szorkányos gyorsasággal jár a kezük, a modern szerkezetek diktálják a ritmust. — Képzelheti, mekkora ügy lehetett, ha mi nem is tudtunk róla — mondja Jakab István­ná csoportvezető, anélkül, hogy egy pillanatra is leállna a munkával. — A másik mű­szakban történt ez a dolog, csak a rádióriportból értesül­tünk róla. Nem volt ez itt ak­kora probléma, mint amekko­rát csináltak belőle. Bizony, elég rossz fényt vetett ránk. Aki azt hallotta, bizonyára úgy gondolta: na. ez is milyen üzem lehet, ahol konyakoznak a nők? Pedig nagyon jó a lég­kör. Én az indulás — 1979 — óta itt vagyok. Ha nem érez- ném jól magam, találnék munkát máshol. Egymásra utalva dolgozni A tóalmási munkalehetősé­gek közül a Patyolat a leg­népszerűbb, csak a takarító­buszok jelentenek konkuren­ciát. Így nevezték el- azokat a járatokat, amelyek a tóal­mási asszonyokat szállítják a fővárosi irodaházakba takarí­tani. — Az a bizonyos riport itt, a faluban nem keltett nagy szenzációt — kezdi Béki László részlegvezető. — A helybeliek tudják, hogy nem ez a jellemző az üzem kollek­tívájára. S hogy miként ke­rülhet konyak a közös hűtő- szekrénybe? Amikor 1979-ben megkezdtük a termelést, bi­zony, nem uralkodott túl jó légkör nálunk. Sok olyan asz- szonyka dolgozott itt, aki ha­ragot tartott egy másikkal, valamilyen régi családi ügy miatt. Faluhelyen nem ritka az ilyesmi. Csakhogy egy modern ipari jellegű üzem­ben, ahol egymásra vagyunk utalva, így nem lehet dolgoz­ni. Ezért vezettem be a név­napok megünneplését. — A naptárra mutat, amelyben je­löli a köszöntőket. — Ilyenkor műszak után egy pohárka itallal koccintunk az ünnepelt egészségére. Olyan haragosok békültek itt ki könnyes szemmel, akik már az okát sem tudták az összeveszésnek. Az asszonyok csoportja lassanként igazi kö­zösséggé vált. Az indulás utáni esztendőben megalakul­tak az első szocialista címért küzdő brigádok. Hét azóta el is nyerte e címet. Becsület­tel helytállnak a munkában. Naponta 85 mázsa vizes ruha megy át a kezük alatt. A nagy zsákokban ideszállítptt ágy- és asztalneműt kirázzák, majd a 170 fokos gőzzel mű­ködő gépeken, kivasalják, haj­togatják és csomagolják. A kocsi, amely kora reggel hoz­za a hajnalban mosott ruhát, viszi vissza a konténerekbe rakott, makulátlan rendben sorakozó csomagokat. Sokan békültek itt ki — A pesti EVIG-ben dol­goztam. Amikor a gyes letelt, nem tudtam, nem is akartam vállalni a bejárást. A helyi munkahelehetőségek közül a Patyolatot választottam, és nem bántam meg — mondja Hatosi Józsefné, miközben a hajtogatott ágyneműket szor­tírozza. — Ahol sok asszony dolgozik együtt, ott gyakorib­bak a perlekedések, zsörtölő- dések. Itt is előfordul, de nem ez a jellemző. A tóalmási asszonyok bér- színvonala megegyezik a pes­ti üzemben dolgozókéval. A kétműszakosok, négyezer fo­rint fölött keresnek, akik vállalták az éjszakai munkát, ötezerötszáz forintot is haza visznek havonta. Szoros nor­mákat teljesítenek, mégis ke­vesen hagyják ott a Patyola­tot. Ebben az üzemben nincsen szennyes, a szó igazi és át­vitt értelmében sem. Móza Katalin lelősségre vonást rendeltem el. Felhívtam a figyelmüket a ha­sonló eset elkerülése érdeké­ben a szükséges operatív in­tézkedés megtételére. Az információt köszönettel vettem. A megtörtént esemé­nyért, az okozott kellemetlen­ségért szíves elnézést kérek. Gál Sándor igazgatóhelyettes MÁV Igazgatóság, Miskolc Bedobjuk? Az ABC-áruháznál elhelye­zett postaláda jó ideje nincs a helyén. A boltajtó mellett, a földön van. A gyerekek ugrál­nak rajta, használni nem mer­jük. Nem tudjuk, elviszik-e a bedobott leveleket, totó-, meg lottószelvényeket, vagy sem. A postahivatalban senkinek sem tűnt fel, hogy a láda rendelte- tészerű használata megoldat­lan. Legalább azok figyelmez­tethetnék az ott dolgozókat, akiknek a ládák kiürítése a dolguk. özv. S. J.-né Tököl ★ Olvasónk leveléből nem derült ki, hogy ő szó!t-e a postán a le­vélgyűjtő ügyében. Nos, ha nem, ezúton hívjuk fel a tőköli posta figyelmét észrevételére. Szerkes/lői ü/niclck Kelemen Jánosné, Gödöllő. i vasúnk kérésére néhány nspon lül kedvező választ küldü ík. M találtuk a gyártói, de kérése s ciálls — tekintette] helyzetére ezért egyedi gyártással megold a gondlát. Ennek azonban utí kell nézni lobban. Ne tiedlen m ez nem lelent tttbbie‘k«ltségetI Szabóné Kővágó Katalin, Dá Levélírónknak azt tudiuk tai csolnt, hogy Igényével kftzvetlei a gyártót keresse meg. Clme:H Székesfehérvár, Engels F. u. S t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom