Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-24 / 277. szám

/ 1983. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Az NSZK-ba érkeztek az első rakéták (Folytatás az 1. oldalról) kirakodtak egy amerikai hadi­szállítmányt, amely fegyvere­ket tartalmazott a Nyugat- Európában állomásozó ameri­kai csapatok számára. A washingtoni Fehér Ház kedden éjszaka üdvözölte a rakétatelepítésről tartott bonni parlamenti szavazás eredmé­nyét. Peter Boenísch, a nyugat­német kormány szóvivője teg­napi sajtóértekezletén beje­lentette, hogy a Pérshing—2 rakéták első elemei a nap fo­lyamán megérkeztek az NSZK-ba. A szóvivő hozzátet­te: a száznyolc Pershing—2-es rakéta és kilencvenhat manő­verező robotrepülőgép telepí­tését 1988-ra fejezik be. Különleges intézkedéseket léptettek életbe tegnap a mutlangeni amerikai támasz­pont körül, hogy álcázzák a Pershingek érkezését — je­lentették helyszínen tartózko­dó újságírók. Ugyanakkor kilenc újság­írót vettek őrizetbe a rams- teini amerikai légitámaszpont közelében — közölte a nyu­gatnémet rendőrség. Az új­ságírók a légibázist körülve­vő szögesdrótkerítésen kívül tartózkodtak, de a rendőrök — mondván, hogy az forga­lomtól elzárt terület —, őri­zetbe vették őket. A tervek szerint az első ki­lenc Pérshing—2 rakéta már a jövő hónap közepére műkö­dőképes lesz. TASZSZ-kommentár A TASZSZ kommentátora katonai-politikai szempontból vészterhesnek, jogi szempont­ból kétségesnek minősiti a Bundestag döntését, amelv „zöld utat’’ biztosít az új amerikai középhatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-né­metországi telepítéséhez. Ugyanakkor az írás — amely az első szovjet reagálás a Bundestag kedden befejeződött vitájának eredményére, rá­mutat: a Szovjetunió a tele­pítés megkezdése esetén meg­teszi a biztonsága szempont­jából szükséges ellenlépése­ket, s e lépések olyanok lesz­nek, hogy az amerikaiak óha­tatlanul megérzik majd a kü­lönbséget a telepítést megelőző és az azt követő helyzet kö­zött. Katonai-politikai szempont­ból azért vészterhes a Bun­destag döntése, mivel a raké­ták telepítésével utat nyit a nukleáris fegyverkezési hajsza új. rendkívül veszélyes sza­kaszának megkezdéséhez, s je­lentős mértékben destabilizál­ja a.z európai katonai hely­zetet — állapítja meg a kom­mentár. A TASZSZ munkatársiának kommentárja megállapítja: a Bundestag határozatával nyil­vánvalóan elégedettek Wa­shingtonban, ahol mindenáron az európai és a globális erő- egyensúly megbontására törek­szenek, s abban reményked­ői Időpont kijelölése nélkül megszakadt a genfi tárgyalássorozat Je­lenlegi fordulója. Képünkön: JuliJ Kvicinszkij, a szovjet delegáció ve­zetője megérkezik a szerdai ülésre, ahol a döntést bejelentették. nek, hogy a Szovjetunió felet­ti erőfölény megszerzésével, a nukleáris zsarolás, sőt tfailami- féle „korlátozott” nukleáris háború útján kapitulációra kényszeríthetik a Szovjetuniót, más országokat pedig rábír­hatnak arra, hogy úgy táncol­janak, ahogyan az Egyesült Államok fütyül. ' Nem kétséges, hogy a ra­kétatelepítések elleni harc folytatódik — írja a TASZSZ kommentátora és rámutat: hi­bát követ el az, aki a Szov­jetunió megállapodásra való törekvését gyengeségként ér­tékeli. Mint arra Jurij Andro­pov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke több ízben rámutatott, a Szovjet­unió képes megfelelő választ adni^ bármely, a kialakult ka­tonai-stratégiai egyensúly megsértésére irányuló törek­vésre, s szavai és tettei kö­zött nincs eltérés. Az új ame­rikai rakéták európai elhe­lyezése esetén a Szovjetunió megfelelő időben megteszi a hatékony ellenlépéseket saját és szövetségesei biztonságá­nak. garantálása érdekében — írja a szovjet hírügynökség. A szavazás visszhangja A lakosság többségének aka­ratát semmibe véve szavazta meg a nyugatnémet szövetsé­gi gyűlés a rakétatelepítést — állapította meg tegnap a Né­met Demokratikus Köztársa­ság sajtója. A Rudé Právo, Csehszlová­kia Kommunista Pártjának lapja több felszólalót, idézve a többi között kiemelte Willy Brandtnak, az SPD elnökének véleményét, aki óva intett a rakétatelepítés következmé­nyeinek alábecsülésátől. és megállapította, hogy ez a lépés feltétlenül tehertételt jelent a nemzetközi kapcsolatokra. Kohl pirruszi győzelmet ara­tott. hiszen az NSZK lakossá­gának többsége nem ért egyet döntésével — emeli ki egy másik bonni képviselőt idézve a Rudé Právo. A L’Humanité, a Francia Kommunista Párt lapjának tu­dósítása szerint a szavazás mélyen bevésődik a nyugatné­metek emlékezetébe —. első­Ma kezdődnek a megbeszélések Hu Jao-pangtokiói látogatása Nyolcnapos hivatalos láto­gatásra tegnap Tokióba érke­zett Hu Jao-pang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. A KKP vezetője tárgyalásokat folytat Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnökkel és találko­zik a szigetországi üzleti élet vezető képviselőivel. A látoga­tás előestéjén mindkét fővá­rosban úgv fogalmaztak, hogy annak célja a két ország kö­zötti baráti viszony megszilár­dítása. Megfigyelők arra számíta­nak. hogy a ma kezdődő meg­beszélések eredményeként to­vább mélyül a két ország kö­zötti gazdasági együttműkö­dés, ami a kínai modernizálá­si erőfeszítések Japán általi fokozottabb támogatásában, a szigetországi tőkeberuházások, illetve hitelnyújtások növelé­sében valósul meg. A nemzet­közi kérdések sorában minde­nekelőtt az ázsiai, elsősorban a Koreai-félszigeten kialakult helyzetet vitatják meg. Ez utóbbit illetően csak abban van egyetértés a felek között, hogy szükséges a feszültség enyhítése, de míg Peking a KNDK erőfeszítéseit támogat­ja. Tokió a szöuli rezsim meg­szilárdításával kapcsolatos amerikai „békekoncepció’’ mellett van. Csak röviden... REAGAN amerikai, elnök kedden, liter Türkmen török külügyminiszterrel tartott ta­lálkozóján arra kérte Törökor­szágot, hogy „használja fel be­folyását az Észak-Ciprusi Tö­rök Köztársaság kikiáltásának visszavonása érdekében” — közölte tízperces találkozó után Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője. II. ERZSÉBET királynő je­lenlétében tegnap Űj-Delhiben megnyílt a Brit Nemzetközös­ség országainak egyhetes csúcsértekezlete. sorban azért, mert fölényesen figyelmen kívül hagyták a nép többségének akaratát, s mert e szavazás megadta a jelt a fegyverkezési hajsza fokozásá­ra. A Le Maiin azt írja, hogy a nyugatnémet pacifizmus, mint várható volt, elvesztett egy parlamenti csatát. A nyugat­német társadalomban azonban mély törést okozott az . euro- rakétákról folytatott vita, s en­nek a jövőt illető legsúlyosabb következményei majd az SPD-n belül mutatkoznak: az egyetlen párt, amely alterna­tívát jelenthet a kormánnyal szemben, nagy lépéssel távolo­dott el az amerikai szövetséges oldaláról. Csehszlovák KB ülés A prágai vár spanyol ter­mében tegnap délután meg­kezdődött Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának 9. ülése. A központi bizottság megvi­tatja a központi bizottság el­nökségének o jelenlegi nem­zetközi helyzetről szóló beszá­molóját, amelyet Vasil Bilak a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára terjesztett elő. Napirenden szerepel a jö­vő évi állami népgazdasági terv vitája is, amelyről a je­lentést Svatopluk Potác mi­niszterelnök-helyettes. az álla­mi tervbizottság elnöke ter­jesztette elő. A Pravda megemlékezése A KMP évfordulóján Budapesti tudósítójának írá­sával emlékezik meg ma a Pravda, az SZKP KB lapja arról, hogy 65 évvel ezelőtt alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja. Az írás idézi Nemes Dezső akadémikust, aki megállapít­ja: a Kommunisták Magyar- országi Pártjának megalakítá­sa szorosan kapcsolódik olyan világtörténelmi jelentőségű eseményekhez és fogalmakhoz, mint a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom, leninizmus Az ellentéteket politikai eszközökkel kell megoldani öromiko fogadta Kaddumit Andre) Cromikö, az SZKP K3 PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének el­ső helyettese, külügyminiszter tegnap Moszkvában fogadta Faruk Kaddumit, a PFSZ vég­rehajtó bizottsága politikai osztályának vezetőjét, aki ked­den érkezett rövid látogatásra a szovjet fővárosba. A baráti, tárgyszerű légkör­ben lezajlott megbeszélésen Kaddumi tájékoztatta szovjet partnerét a palesztin felsza­badítása mozgalmon belüli helyzetről, többek közt a Tri­poli északi részén kirobbant fegyveres összeütközésekről. A Szovjetunió nevében And­Kétponios szaudi terv fegyvemyugvás Tripoliban A libanoni kormány tegnap felszólította a Libanonban tar­tózkodó palesztin fegyveres erőket, hogy haladéktalanul hagyják el az országot. A fel­hívás emlékeztet arra, hogy a tavalyi izraeli inváziót követő kiürítési megállapodásban a Palesztinái Felszabadítási Szervezet harcosai kötelezték magukat Libanon elhagyására és arra, hogy nem térnek töb­bé vissza. Közben a Tripoliban szem­ben álló palesztin fegyveres csoportok tegnap is tisztelet­ben tartották a négynapos tűz­szünetet. lehetőséget adva ar­ra, hogy az el nem kötelezett országok Damaszkuszban tar­tózkodó küldöttsége. Szaud Al- Fejszal szaud-arábiai külügy­miniszter, Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára és az ENSZ Biztonsági Tanácsa politikai megoldást találjon a palesztin konfliktusra, a három hete tartó tragikus vérontás megfé­kezésére. A szaudi diplomácia veze­tője tegnap másodszor is ta­lálkozott Abdel Halim Had- dam szíriai külügyminiszter­rel.. Híáek szerint kétpontos tervet dolgoztak ki. amelv egyfelől előirányozza a har­cok végleges beszüntetését. Tripoli megóvását. Arafat hí­veinek és ellenfeleinek kölcsö­nös kivonását, másrészt kezde­ményezést tesz a PFSZ válsá­gának tárgyalásos rendezésére, az egység helyreállítására. Arafat már elfogadta a tervet, amelynek megvalósítása felté­telezi. hogy távozik Tripoli- ból. Haim Herzog izraeli állam­fővel tárgyalt kedden a Fehér Házban Reagan elnök. A két­órás megbeszélés az amerikai —izraeli együttműködés kér­déseivel és a közel-keleti helyzettel foglalkozott. rej Gromiko mélységes aggo­dalmának adott hangot a pa­lesztinok egymás közötti értel­metlen és természetellenes testvérgyilkos összeütközései­vel kapcsolatban. A kiváltó októl függetlenül ezek aláás­sák a PFSZ hosszú és súlyos küzdelmek árán kivívott pozí­cióit, s kizárólag az Egyesült Államok és Izrael kezére ját­szanak. Gromiko annak a reményé­nek adott hangot, hogy a jó­zan ész és az arab népek va­lós érdekeinek felismerése fog felülkerekedni. A palesztinok közötti mindenféle ellentétet meg lehet oldani politikai esz­közökkel, sőt csak ilyen mó­don szabad azokat megoldani. A Szovjetunió a maga részé­ről mindenképpen ezt kívánja elősegíteni. Andrej Gromiko a további­akban megerősítette, hogy a Szovjetunió változatlanul szo­lidáris az izraeli agresszió megszüntetéséért küzdő arab népek igazságos harcával. Tá­mogatja követelésüket, hogy valamennyi izraeli egységet ki kell vonni az 1967 óta meg­szállt területekről, biztosítani kell a palesztin nép elidege­níthetetlen jogait, beleértve jogát a független saját haza alapítására. Ebben a harcban továbbra is fontos szerepet kell játszania a Palesztin Fel­szabadítási Szervezetnek, amely a palesztin nép egyet­len törvényes képviselője. Faruk Kaddumi elismérését fejezte ki a Szovjetuniónak a PFSZ-en belül felmerült prob­lémákkal kapcsolatban tanúsí­tott elvi állásfoglalásáért és a palesztin nép igaz ügyének szilárd támogatásáért. és proletár internacionalizmus. Az MSZMP, amely a KMP ügyének folytatója, ideológiai munkáját ma a forradalmi ha­gyományokon alapuló nevelés­re, a leninizmus elvéhez való hűségre alapozza. A szerző a továbbiakban megállapítja: a magyar forra­dalmi mozgalom alapelve volt mindig, hogy fenntartás nélkül kiállt a Szovjetunióhoz és a szovjet kommunistákhoz fűző­dő barátság mellett. Ezt bizo­nyította a Kádár János vezet­te magyar párt- és kormány- küldöttség legutóbbi, idei nyári moszkvai látogatása is. A szovjet fővárosban aláírt közös közlemény megállapítot­ta, hogy a szovjet—magyar kapcsolatok fejlődésének meg­határozó tényezője a két test­vérpárt szoros együttműködé­se, amelyet a kölcsönös biza­lom és korunk fő kérdéseinek azonos megítélése jellemez. Alkotóan alkalmazva a mar­xizmus—leninizmus tanításait, a magyar kommunisták haté­kony politikát valósítanak meg. Az MSZMP a tényleges függetlenség és a tartós felvi­rágzás útjára vezette Magyar- országot. Az ország kommu­nistái — idősek és fiatalok egyaránt — készek az új fel­adatok megoldására — írja be­fejezésül a Pravda budapesti tudósítója. Nyugatnémet— francia csúcs Mitterrand elnök Mauroy miniszterelnök és kilenc mi­niszter kíséretében ma Bonnba utazik a szokásos félévi fran­cia—nyugatnémet csúcstalál­kozóra. A találkozón az Elysée-pa- lota szóvivője szerint a követ­kezőket vitatják meg: az eu­rópai biztonság és az „erők egyensúlyának" kérdései; a de­cember elején Athénban tar­tandó közös piaci csúcsérte­kezlet elé kerülő problémák; a kétoldalú kapcsolatok kérdései. A szóvivő hangsúlyozta, hogy az európái biztonság kér­déseiről folytatandó megbeszé­lésnek különös jelentőséget kölcsönöz a jelenlegi időpont. A szóvivő szerint e kérdése­ket és a várható fejleménye­ket „a két kormány által vá­lasztott szilárd vonalnak meg­felelő szolidaritás” jegyében tárgyalják majd meg. mi Háttér ÚJ HELYZETTEL KELL E gy nappal azután, hogy a nyugatnémet parlament hozzájárult az új amerikai közép-hatótávolságú rakéták telepítéséhez — Genfben be­következett az a lépés, amely­ről a Szovjetunió vezető politi­kusai már hetek óta nyíltan beszéltek. A teljes ülésen a szovjet delegáció bejelentette, hogy a tárgyalások jelenlegi fordulója megszakadt, anélkül, hogy bármiféle időpontot ki­tűztek volna azok felújítására. Ebben a fogalmazásban ben­ne rejlik az a többször hangoz­tatott, következetes szovjet ál­láspont, hogy amennyiben a NATO megkezdi az amerikai rakéták telepítését Európa földjén, akkor teljesen új helyzettel kell számolni, a ré­gi alapokon tehát nem folytat­ható tovább a genfi párbeszéd. Természetesen nem véletlen, hogy éppen a bonni döntés másnapján került sor a genfi forduló megszakadására. Más nyugat-európai országok is hozzájárultak már a rakéták telepítéséhez, az NSZK azon­ban mégis különleges helyzet­ben volt. Az amerikai rakéták közül 108 a Pershing—2-esek száma: ezek kifejezetten „eí- sőcsapásmérö” fegyverek az NSZK területéről 8—10 perc alatt képesek elérni a szovjet célpontokat. A szovjet SS—20- as rakéták technikai sajátossá­gai viszont olyanok, hogy a meredek röppálya következté­ben mintegy 16 percre van szükségük a célbajutásra. Rá­adásul a Pershing—2 a Szov­jetunió területét közvetlenül fenyegető amerikai rakéta, míg az SS—20 nem fenyeget amerikai célpontokat. A Szov­jetunió biztonsága szempont­jából a Pershing—2-esek vol­taképpen stratégiai fegyvernek minősülnek és megjelenésükkel nemcsak az európai regioná­lis, hanem a globális erő­egyensúlyt is megbontják. El­sősorban ez a magyarázata annak, hogy a genfi tárgyalá­si szakasz éppen a bonni par­lamenti döntés másnapján sza­kadt meg. Természetesen felvetődik a kérdés: mi tette lehetetlenné a genfi megállapodást? A kiin­dulópont mindenképpen az, hogy már annak idején, 1979- ben ultimátumszerűén fogal­mazták meg a NATO úgyne­vezett kettős határozatát. Eszerint ha Genfben 1983. no­vember végéig nem születik ki­elégítő megegyezés, akkor ez év végén megkezdődik a tele­pítés. Azt persze hogy mi mi­nősül Washington számára „kielégítőnek”, nyitva hagy­ták. A kudarc másik oka az az amerikai értelmezés, amely szerint csak olyan megoldás lehet „kielégítő” az Egyesült Államok számára, amely biz­tosítja a Pershing—2 megjele­nését nyugatnémet területen. Ez — a rakéta vázolt tulaj­donságai miatt — a Szovjet­unió számára eleve elfogadha­tatlan volt. Az összes szovjet javaslatok ennek megfelelően arra irányultak, hogy az új amerikai közepes hatótávolsá­gú fegyvereket, de mindenek­előtt a Pershing—2-eséket tá­voltartsák földrészünktől. Ennek érdekében Moszkva számos jelentős engedményt tett — fenntartva ugyanakkor —, hogy figyelembe kell venni a NATO két európai atomha- talmának (Anglia és Francia- ország) már rendelkezésre ál­ló rakétáit, amelyek természet­szerűen a Szovjetuniót és a Varsói Szerződés többi tagál­lamát fenyegetik. A tárgyalá­sok egyik döntő szakaszában a szovjet delegáció felajánlot­ta. hogy mindössze 162 SS— 20 rakétát tartanának meg, te­hát csak annyit, mint ameny- nyi az angol (64) és a francia (98) hasonló rakéták együttes száma. Később a Szovjetunió azt is felajánlotta, hogy a le­szerelésre kerülő SS—20-aso- kat nem vonja hátrább, ha­nem megsemmisíti. Egy továb­bi fázisban a Szovjetunió egy régebbi amerikai igény­nek megfelelően a robbanótöi- tetek számának egyenlőségé­ből indult ki, s felajánlotta, hogy 140-re szállítja le az SS— 20-asok számát. Amerikai részről ezekre a kezdeményezésekre érdemben! válasz nem érkezett. Minden washingtoni változat ragasz­kodott egy bizonyos számú Pershing—2 telepítéséhez, és visszautasították az angol és francia rakéták beszámítását. A felelősség elsősorban te­hat azt az amerikai stratégiát terheli, amely alapvető céljá­nak tekintette a Pershing—2- esek elhelyezését Európában. Tagadhatatlan az is, hogy mind- Nagy-Britannia konzervatív, mind pedig Franciaország szó cialista kormánya elutasította az angol, illetve francia raké­ták beszámítását az erőegyen­súlyba. Hasonló, bár némiképp más természetű felelősség ter­heli a bonni kormányt. Az elő­ző szociáldemokrata kabinet Schmidt kancellár vezetéséve! tevékeny részt vállalt a NATO- határozat elfogadtatásában, a ■ Kohl kancellár által vezetett jelenlegi konzervatív koalíció pedig a márciusi választási győzelmet önkényesen úgy fog­ta fel, mintha „mandátumot” kapott volna a rakétatelepí­tésre — holott a választások tétje elsősorban gazdasági volt. Az amerikai rakéták ily mó­don fokozatosan megjelennek Nyugat-Európában és szükség­szerűen megtörténnek a Varsói Szerződés ellenlépései is. Az amerikai rakéták telepítése a tervek szerint öt éven keresz­tül tart; a jelenleg fennálló egyensúlyt tehát nem egy csa­pásra, hanem mintegy szaka­szonként i bont ják meg. A folyamat következő állo­másait nem lehet előre látni. A tárgyalások feltételei azonban megváltoztak — ez a magyarázata a jelenlegi genfi tárgyalási forduló megszaka­dásának. — le —

Next

/
Oldalképek
Tartalom