Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-23 / 276. szám

tWoD 1983. NOVEMBER 23., SZERDA Pedagógiai módszerekkel Felvételi előkészítők Egy évtizeddel ezelőtt ala­kultak meg hazánk valameny- nyi felsőoktatási intézményé­ben azok a felvételi előkészí­tő bizottságok — FEB-ek —, illetve ezek szervező bizottsá- ' gai, amelyek a fizikai dolgo­zók tehetséges gyermekeinek egyetemi, főiskolai felvételi vizsgára való felkészülését pe­dagógiai módszerekkel segítik. Ebből az alkalomból novem­ber 25-én a megyék és a fő­város oktatási szakemberei ta­nácskozást tartanak Budapes­ten a SZOT központi iskolá­jában, megvitatják, hogyan tudnák még eredményesebben segíteni, hatékonyabbá tenni a FEB-ek munkáját. November 26-án a Budapesti Műszaki Egyetemen ünnepségen emlé­keznek meg a FEB-ek meg­alakulásának 10. évfordulójá­ról. Húszéves a zeneiskola Hangversenysorozat Vácott Húszéves a váci Bartók Béla Állami Zeneiskola. Ebből az alkalomból jubileumi hang­versenysorozatot rendeznek a zeneiskola nagytermében, A négy estéből álló sorozat nyitókoncertjére november 21- én hétfőn este került sor; az iskola tanárai adtak hangver­senyt. Felszabadultan Köszöntőként a tanárok egyesített zenekara a XVII. században élt jeles francia ze­neszerző, Marc-Antoine Char- pentier Te Deumának preludio című nyitótételét szólaltatták meg. Az örvendező, fényes réz- fúvóhangzatokkal pompázó ze­ne jó hangulatot, felfokozott várakozást varázsolt a telt né­zőtérre, ahol növendékek és szüleik, a város zeneértő és ze­nekedvelő közönsége volt je­len. A jól szerkesztett, hangu­latos műsor első számaként Händel C-dúr, két gordonkára írt concertójának II. és III. té­tele csendült fel a helyi Musica Humana Kamarazenekar és Masopust Katalin, valamint Szabóky Judit közreműködésé­vel, A művet Papp Tibor nyu­galmazott oboatanár hangsze­relésében hallottuk. A kama­razenekar hangversenymeste­re Erdélyi Sándor. Értően, szinte gesztusok nélkül irányí­totta együttesét és a szólistá­kat. A kezdeti elfogódott las­sú tétel után felszabadult, ru­galmasan s mégis súlyosan lüktető fúga megcsillantotta az önfeledt muzsikálás örömét. Ezt követően Telemann a- moll szonátájának szélső téte­leit játszotta el Takács Zsófia oboán, Farkas Katalin zongo­rakíséretével. A mű zenei lé­nyege az oboa szólamában van, a zongora inkább csak harmó­niai alátámasztásul szolgál. Az oboista szép tónussal, de kicsit túldimenzionáltan szólaltatta meg a művet. Talán bensőségesebb, pu­hább regisztrálás illett volna Vivaldi—Bach d-moll concer- tójához, melyet Zászkaliczky Tamás, az iskola orgonaszaká­nak vezetője adott elő orgo­nán, Bach Vivaldi-átiratai ugyanis a nagy német mester tisztelgései az olasz zene és az olasz zenei temperamentum előtt. Mindezt figyelembe véve Zászkaliczky hangszertudása példás, előadása összefogott és szép volt. Hálás darabok Az est különlegesen érde­kes élménye volt Bach g-moll szólószonátájának vibrafon (!) átiratát meghallgatni Fazekas László ütőstanár előadásában. A vibrafon új keletű hangszer, századunk találmánya, amely elsősorban a könnyűzenében használatos. Fazekas László most bebizonyította, hogy a klasszikusok is elképzelhetők, megszólaltathatók ezen a hang­szeren. Előadása bámulatosan virtuóz volt, s frazeálása a mű zeneiségéhez méltó. Ki tudja, talán éppen ilyen furcsa, ki­csit idegen volt az is, amikor Rácz Aladár először szólaltatta Couperin és Rameau műveit cimbalmon? _ Haydn — mint minden mű­fajban, amihez nyúlt— a fúvós kamarazenében is remekmű­veket alkotott. Sajnos ezek nagyon ritkán, gyakorlatilag szinte sohasem csendülnek fel hangversenytermeinkben. Ezért volt öröm hallani F-dúr fú­vósötösének első tételét a művésztanárok (Frank Éva fuvola, Takács Zsófia oboa, Szabó Ede klarinét, Bokor György fagott és Horváth Gyu­la kürt) előadásában. Kiérlelt, szép produkció, önfeledt, de­rűs muzsikálás volt! Az est programja Rodrigo spanyol zeneszerző Fandango című művével folytatódott, amelyet Szatmári Ferenc szó­laltatott meg gitáron. Hagyo­mány és újítás ötvözete ez a mutatós, virtuóz darab. Elő­adója szép sikert aratott. Liszt gyilkosán nehéz hangverseny­etűdje, a Mazeppa szerepelt Pozsgai Tibor zongoratanár műsorán. A mű nehézsége el­lenére hálás darab, mely most is kellő hatást ért el, hiszen kiérlelt, szép előadásban háll- hattuk. Jó muzsikusok A hangversenyt Cimarosa két fuvolára írott concertójá­nak II. és , III. tétele zárta Frank Éva és Kis Zsuzsanna előadásában, a Musica Huma­na Kamarazenekar közremű­ködésével. Cimarosa nevét — úgy tűnik — ma csak a Titkos házasság című remek vígoperája tartja a köztudat­ban. E concertotételek bizo­nyítják, hogy érdemtelenül fe­lejtkeztünk el róla. Kitűnő, szívet-lelket gyönyörködtető muzsika ez, melynek megis­mertetéséért külön köszönet illeti a lelkes tanárokat. A váci koncert bizonyította, hogy a helyi Bartók Béla Ál- laipi Zeneiskolában a tanítás felkészült, jó muzsikosok ke­zében van, akik nemcsak a tanórákon, a pódiumon is megállják a helyüket. Yáradi László Kell a jó könyv Olvasópályázat Ismét meghirdeti „Kell a jó könyv” című pályázatát a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság. A felszabadulás 40. év­fordulójához kapcsolódó ol­vasópályázat — amelyet a Művelődési Minisztériummal, Hazafias Népfronttal, az Írószövetséggel, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesz­tők Egyesülésével, valamint az Állami Ifjúsági Bizottság­gal karöltve indítanak útjára — elsődleges célja az orosz és szovjet irodalmi alkotások népszerűsítése. A pályázatra harminc mű­vet tartalmazó ajánlólistát ál­lítottak össze, amelyben Gor­kij drámakötetétől a Mamond című, a kortárs szovjet költők verseit összefoglaló' antoló­giáig, Bakunyin Gyónás című alkotásától Ajtmatov legújabb kötetéig számos nagy sikerű könyv szerepel. A listát 400 ezer példányban adták ki, s valamennyi könyvtárban, könyvesboltban megtalálható. Az olvasópályázaton részt ve­vők a pályaművekről kérdő­ívet töltenek ki — ezek ugyancsak a könyvtárakban szerezhetők be, s ugyanoda juttathatók vissza.\ Lehetőség nyílik az olvasók benyomá­sainak, élményeinek rögzíté­sére is: egy-egy, általuk kivá­lasztott alkotásról rövid mű­elemzést készíthetnek. A sike­res részvételhez segítséget nyújtanak a könyvtárak dol­gozói: a következő hetekben- hónapokban számos helyen szerveznek beszélgetéseket, könyvbemutatókat, irodalmi esteket, kis vetélkedőket. A pályázathoz több akció is kapcsolódik. Egyebek között országos vetélkedőt hívnak életre: a megyei könyvtári központok csapatokat állíta­nak össze, amelyek területi versenyeken mérik össze tu­dásukat, adnak számot az orosz-szovjet irodalomról szer­zett ismereteikről. A rádió és a televízió is kapcsolódik a rendezvényhez: a közeljövő­ben az ajánlott olvasmányok némelyikét film, illetve rá­diójáték formájában tűzik műsorra. Első ízben tizenkét éve, majd 1977-ben hirdette meg az MSZBT — ugyancsak több más intézménnyel közösen — a kell a jó könyv pályázatot. A társaság munkatársai úgy ítélik meg, hogy az újabb kez­deményezés további olvasók­kal gyarapíthatja a könyvtár- látogatók sorát, s közöttük mind többen képviselik majd a szocialista brigádokat. A pályázat beküldési határideje 1984. november 1. Az ered­ményhirdetésre várhatóan 1985 tavaszán kerül sor. Kiállítótermekből Tájak megfestett pillanatai Oltvainé Dancsó Ilona képei a pomázi művelődé­si otthonban, Toman Gyu­la festményei a váci mű­velődési központban lát­hatók novemberben. A Szi- getszcntmiklóson élő és al­kotó Szabó Béla vízfestmé­nyei a kecskeméti Kép­csarnok bemutatóteremben tekinthetők meg. Rajzi finomság Oltvainé Dancsó Ilona és Toman Gyula fő témaként a Dunakanyart és környékét ér­zékelik. Oltvainé robusztu­sán kedves festői egyéniség, akinél az prő és a hamvasság ötvöződik falusi életképein. Témáinak forrásanyaga tág: erdélyi dombokat, Tátrát, a budai Várat láttamozza ki­emelkedő gondossággal, vala­mint egész sorozattal a pomá­zi környezetet. Külön ciklus­ban dolgozta fel a vácrátóti botanikus kert páratlan pom­páját. Szántódi, mátrai művei mel­lett kiemelkedik rajzi finom­ságaival a szentendrei Duna- sétány. Oltvainé Dancsó Ilona azt tervezi, hogy e tárlat után külön fejezetben összegezi magának a Pomázon észlelt vizuális élményeit, ahol több mint másfél évtizedig tartóz­kodott. Nagy egységek Toman Gyula a váci Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­rának esztergályosa. Közben festő lett önnön tehetségéből, szorgalmából. Mostani képein újabb fejlődés figyelhető meg, melyet a virágzó Naszály, Szo- kolya, a verőcemarosi részlet igazol. Toman régebben a Du­na mögötti töredékeket látta- mozta, Magyarkutat, Király­rétet, most a nagy egységek érdeklik; amelyek az ember szemét' érik, ahogy Nagyma­rosról áttekint Visegrádra. Toman Gyula ezt a néző­pontot festői pillanattá tudta avatni legújabb akvarelljén, melynek egyre inkább nem­csak használója, hanem felké­szült és egyedi hangú művelő­je. Fontos hidak Szabó Béla megbízható ér­tékeit felkészültségének és lel­kiismeretességének köszönheti. Akvarelljei nem pusztán kel­lemes látványt nyújtanak, ha­nem szemlélődésre, a dolgok, jelenségek tudati továbbfej­lesztésére szolgáló vizuális energiákat. A kerti székeket, a bolgár szekeret, a fák őszi Rádiófigyelő POLITIKUSPORTRÉ. Dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság el­ső titkára volt a vendége a va­sárnapi rádiómagazinnak. Pá­lyafutásáról. a hatalom és az ember viszonyáról, a vezető felelősségéről beszélgetett Pin­tér Dezső riporterrel. Ma már nem megy ritkaság- számba, hogy az államférfiak közvetlen módját is megtalál­ják a számadásnak, a politika magyarázatának. Azzal azon­ban csak ritkán találkozha­tunk, hogy e nagy felelősség­gel járó munkáról valaki oly közvetlenséggel nyilatkozzon meg, mint Maróthy László. Mert ne feledjük, az ilyen faj­ta közszereplés korántsem kockázatmentes. Egyfelől elke­rülhetetlenné teszi, hogy a po­litikus személyében, is vállalja az országot irányító testületek nem mindig népszerű dönté­seit. Másrészt pedig a mikro­fon nagyon érzékeny műszer. Az őszinte szónak híveket sze­rez, de a bizonytalan, a hamis hangokat sokszorosan felerősí­ti. E találkozás után a hallgató s az interjút adó egyaránt jól­eső érzéssel állapíthatta meg, hogy a rádiónak nem kellett közvetítenie hamis hangokat. Ami persze egyáltalán nem je­lenti azt, hogy könnyed cseve­géssel telt el az egy óra. Sőt, ép­pen azokról a kérdésekről esett a legtöbb szó, amelyekről ma­napság magunkban, baráti körben vagy hivatalos fóru­mokon egyaránt sokat töpren­günk. Maróthy László — többek között — arról is meggyőzött bennünket, hogy gondjainkkal nem maradunk magunkra, a párt vezető testületéi ezeket számon tartják, s amikor dön­tést hoznak, sosem felejtik az emberek mindennapi nehézsé­geit. Nem valamiféle elefánt- csont toronyból irányítják az országot, hanem megbízásunk alapján a nagy közösség érde­keit mindig szem előtt tartva tesznek annak eleget. ÁRFÓRUM. E műsor is jó példája annak a nyílt, demok­ratikus, az ország lakóival együtt gondolkodó politikának, melynék az utóbbi két évtized­ben tanúi, részesei lehetünk. E vitathatatlan tény azonban nem változtat azon a koránt­sem örömteli helyzeten, hogy az utóbbi esztendőben emel­kednek az árak, nem javulnak az életkörülmények. S mert a gazdasági nehézségek a fél or­szágból faragtak közgazdászt, jól*tudjuk, hogy nem is any­nyira az árak emelkedése ba­rázdálja homlokunkat, sokkal inkább az, hogy az ország la­kóinak többsége esetében a ke­resetek növekedése nem tartja ugyanezt az ütemet. Máskép­pen szólva az úgynevezett reáljövedelmek sokaknál csök­kennek, vagy legalábbis nem emelkednek. Azért tartottam szükséges­nek emlékezetébe idézni az alapvető összefüggéseket, mert a hétfői Árfórum félreértések­re adhat módot. Például arra, hogy az árak alakítása az Országos Anyag- és Árhivatal privilégiuma. Pe­dig — s erről alig esett szó — ezek az ország gazdasági ered­ményeinek, s egy adott gazda­ságpolitikának a következmé­nyei. Éppen ezért sajnáltam az Országos Anyag- és Árhivatal élő adásban válaszoló osztály- vezetőit, akiknek olyan fogas kérdésekre kellett (volna) vá­laszt adni, mint arra, hogyan viselhetik el az egyre növekvő kiadásokat a kis keresetű em­berek, s miként lehetséges az, hogy egy ügyes kezű csempéző szakember ma már egy napi munkájáért többet számlázhat, mint amennyiből egy hónapig kell élnie a kisnyugdíjasnak. Csulák András Oltvainé Dancsó Ilona: Pomáz Toman Gyula: Akvarell ragyogását festői értelmezés­ben vehetjük szemügyre. A festő képei egyrészt gyö­nyörködtetnek, másrészt fon­tos hidakat építenek az ember és a külvilág formákban fel- tárúlkozó egységei között. A valóság ténye válik festői igazsággá Szabó Béla művé­szetében akkor is, ha rózsákat elemez vagy egy Bulgáriában látható régi török erődöt, egy Krúdy-hangulatot jelző budai kis kaput. A Marcaliban 1937-ben szü­letett és hosszú ideje Sziget- szentmiklóson alkotó Szőnyi- és Domanovszky-tanítvány, Szabó Béla friss élményeit az alapos szakmai felkészültség alapján rögzíti. így a vízfest­mény is alkalmat ad arra, hogy túl a kellemes benyomó- ' sokon nemcsak impressziót közvetít virágba borult domb-, oldalról, facsoporttal megsza­kított kerítésről, hanem köz­lést sugároz a formában össze­gyűjtött gondolatról. Losonci Miklós NOVEMER 24-TÖL 30-IG A3GNY 24—25: A Jó, a Rossz és a Csúf I—II.** 26—27: A szép ismeretlen 28—29: Harmadik típusú találkozások I—II.* 30: A pap, a kurtizán és a magányos hős* BUDAÖRS 24—27: Gyilkos bolygó** 28—29: A francia hadnagy szeretője** C2GLÉD, Szabadság 24—27: Röpke éjszaka (du.) 24—30: Klute** (este) 28—30: Préri (du.) CEGLÉD. Kamaraterem 24—27: Vigyázz, ha jön a vizit* 26—27: Riki-Tiki-Tévi (du.) 28: Élveboncolás** (este) 28—30: Dögkeselyű* DA3AS 24—25: Majmok bolygója* 26—27: Mackcnna aranya 28: Együttélés* DUMAHARASZTI 24—25: A tagrifti csata 26—27: Az álarcos lovas legendája 28—29: Kóma** DUNAKESZI. Vörös Csillag 24—27: Hattyúk tava (du.) 24—25: A szénbányász lánya teste) 26—27: néúbábok országa (este) 28—29: Az utolsó metró* (du.) DUNAKESZI, lózsef Attila 24: A profi** 27: Szabadlábon Velencében 28-: Délibábok országa 30: A nagy álom** ÉRD 24—25: 2001. Ürodüss^eia I—II. 27: Eltűntnek nvflvánítva 28— 29: A nasrv balhé 29: A halál Antóniája (este) FÓT 24—25: Az utolsó metró* 29— 27: a szénbányász lánya Aki mer, az nyer GÖDOLIÖ 24—27: A szikiaharlang tika (du.) A francia hadnagy szeretőié (este) 28—30: Mennyei seregek GYAl 24—25: FHzcarraldo I—TI* 26—: m* inaok bolygója* 28: Fekefeuiae 29? Fff*’?!Hőlég* KEREPFSTARCSA 24—27: S^unerzsaru 28—29* viadukt MONOR 24—25: A szén ismeretlen 26—27: A nan. a kurtizán és a magányos hős* 28: Pukk** *9: v»va. Mexikó? 30: Angi Vera (du.) Csak on-i'srer szeretünk** (este) NAGYKATA 24—27: Kémek a lokálban** 27: Csermen (du.) 28—29: A hatodik halálraítélt NAGYKŐRÖS, Arany János 24—25: A nagy balhé 26—27: Jöjjön cl egy kávéra hozzánk** 28—30: Fitzcarraldo I—II.* NAGYKÖRÖS, Stúdiómozi 24—27: Kaszkadőrök 24—30: A leleményes nyuszi (du.) 28—30: A szép ismeretlen (este) 30: Állami áruház (du.) PILISVÖRÖSVAR 24—25: Piedone Egyiptomban 27: Egy trombitás Szocsiban 28: Volt egyszer egy vadnyugat I—II.* POMAZ 24—25: Rita asszony menyasszonya 25: Szállnak a darvak (du.) 26: A pártfogolt 27: Elcserélt szerelem 28: Eltűntnek nyilvánítva RÁCKEVE 24—25: Kóma** 26—27: A takrifti csata 28—29: Az álarcos lovas legendája 29: Az út* SZENTENDRE 24— 25: Suli-bull (du.) 24: A pártfogolt (este) 25— 27: Mennyei seregek (este) 27: Huckleberry Finn és a csirkefogók (du.) 28—30: A Birodalom visszavág (du.) Rita asszony menyasszony (este) SZIGETSZENTMIKLÓS 24—25: Az álarcos lovas legendája 26— 27: Mese Szaltán cárról (du.) Kóma** feste) 28—29: 2001, Ürodüsszcla I—II. TÁP'ÓSZEIE 24—25: Hurrikán* 26—27: A hatodik halálraítélt 28: Kémek a lokálban** VÁC Madách Imre 24—27: Indiánkaland Ontarióban* (du.) 24—25: Délibábok országa (este) 26—27: A kék lacuna* (este) 28—30: Piedone Egyiptomban VÁC Kultúr 24—27: Diótörő-fanfázia fdu.) 24—30: A ké*"ő Kaliforniába készül* feste) 28—30: Flep, a róka fdu.) VECSÉS 25: Fltűntvok nyilvánítva 26—27: éiomvilág fdu.) Rita asszony menyasszony feste) 28—30: Taurus bát.va kunyhója • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom