Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-03 / 260. szám

’kMüoV 1983. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Nicaraguái határozattervezet (Folytatás az 1. oldalról) tartják a kubai állampolgáro­kat, és Paul Scoon, Grenada brit főkormányzója — aki na­pok óta az egyik, Grenada partjainak közelében levő ame­rikai hadihajón tartózkodik — azt követeli, hogy Kuba gre- nadai nagykövetségének sze­mélyzete 24 órán belül hagyja el a szigetországot. Grenada a brit nemzetkö­zösség tagja, az angol uralko­dót főkormányzó — Paul Scoon — képviseli a szigeten. A grenadai alkotmány értel­mében azonban a főkormány­zó gyakorlatilag semmilyen lé­nyeges kérdésben nem intéz­kedhet önállóan, így az or­szágban akkreditált külföldi diplomatákat sem utasíthatja ki a brit uralkodó vagy a gre­nadai kormány jóváhagyása nélkül. Miután a Grenadát meg­szállva tartó amerikai invázió® erők körülzártálc Kuba nagy- követségét, a kubai kormány felkérte az ENSZ főtitkárát, Javier Pérez de Cuellart, hogy lépjen közbe a Grenadában levő kubai diplomáciai sze­mélyzet és a kubai nagykövet­ségen tartózkodó menekültek elleni amerikai katonai erő­szak meggátolására. Ezzel egy időben a jamaicai kormány bezáratta a kubai Prensa Latina hírügynökség kingstoni irodáját és kiutasí­totta az országból Dario Iba­nez Fajardot, az iroda két nap­ja letartóztatásban levő veze­tőjét. Edward Seaga jamaicai mi­niszterelnök ezzel egyidőben közölte, hogy négy szovjet dip­lomatát is kiutasítottak Jamai­cából. A miniszterelnök ugyanak­kor , támadta az ellenzéki pár­tok több vezetőjét azért, hogy kapcsolatot tartottak fenn Ku­bával és a Szovjetunióval. Jamaica Barbados-szal, s néhány kelet-karibi kis sziget- országgal együtt részt vett a Grenada elleni amerikai kato­nai invázióban. NATO-források szerint az Atlanti Szövetség tisztségvise­lőinek és diplomatáinak köré­ben zavart keltett az Egyesült Államok Grenada elleni ag­ressziója, az invázió időzítéséi pedig „lesújtóan elhibázott- nak” tartják. A NATO brüsz- szeli székhelyén dolgozó szá­mos illetékes egybehangzó vé­leménye szerint az Egyesült Államok aligha választhatott volna rosszabb időpontot a katonai beavatkozásra. Az Atlanti Szövetség diplo­matái a grenadai invázió kel­tette felzúdulás számlájára ír­ják a békemozgalmak erőtel­jes fellendülését is. Azt han­goztatják, hogy az Egyesült Államok e lépésével súlyos csapást mért a nyugat-európai kormányoknak azokra a törek­véseire, hogy megkíséreljenek szembeszállni a NATO nuk­leáris stratégiáját bíráló poli­tikai erőkkel. A NATO-tisztségviselők mindamellett „eltökélték: nem engedik meg, hogy a grenadai ügy súlyos transzatlanti vi­szályhoz vezessen”.. Joseph Luns NATO-főtitkár nehezményezte, hogy még az észak-atlanti katonai tömbhöz tartozó országok is bírálják Washingtont Grenada meg­szállása miatt. A főtitkár sze­rint Washington a karib-ten­geri akció előtt azért nem kon­zultált szövetségeseivel, mert „Grenada az Egyesült Álla­mok, nem pedig a NATO ügye”. Washington Andropov válasza A Szovjetunió washingtoni nagykövetségén kedden át­nyújtották azt az üzenetet, amelyet Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke küldött válaszul a „Nemzetközi Or­vosmozgalom a Nukleáris Há­ború Megelőzéséért” elnevezé­sű mozgalom legutóbbi kong­resszusának felhívására. A válaszlevelet Anatolij Dobrinyin nagykövet adta át Bemard Down professzornak, a mozgalom társelnökének és J. Müllernek, a mozgalom végrehajtó tanácsa titkárának. Befejezett ténynek látszik a telepítés Ellentmondásos Kokl-beszéd Elsősorban a nukleáris le­szerelés problémakörének szentelt, ellentmondásokkal terhelt beszédet mondott szer­dán a japán parlamentben Helmut Kohl nyugatnémet kancellár. Kohl — aki hivata­los látogatáson tartózkodik To­kióban — szinte befejezett ténynek nyilvánította az új típusú amerikai nukleáris ra­kéták nyugat-európai telepíté­sének idei megkezdését, és a Szovjetuniót tette felelőssé a genfi tárgyalások kudarcáért. A bonni kormányfő ugyan­akkor azt fejtegette, hogy a NATO a telepítés megkezdése után_ is folytatni kívánja a tár­gyalásokat, és a „pozitív ered­mény” esetén a már telepített rakétáik megsemmisítésére is készen áll. Megfogalmazása szerint a Nyugat hajlandó kompromisszumrő, engedmé­nyekre, és a katonai egyen­súly lehető legalacsonyabb szinten történő megteremtésé­re törekszik. Ezzel összefüg­gésben azt bizonygatta, hogy csakis az állítólagos szovjet fölény ellensúlyozása céljából szükséges a közepes hatótávol­ságú amerikai nukleáris raké­ták nyugat-európai elhelyezé­se. A kancellár heves kiroha­násokat intézett a Szovjetunió külpolitikája ellen, ugyanak­kor síkraszállt a kelet—nyuga­ti párbeszéd mellett. Beszédében Kohl támogatá­sáról biztosította a Szovjet­uniótól Ázsiában is egyoldalú leszerelési lépéseket sürgető japán követelést. Horst Ehmke, a Német Szo­ciáldemokrata Párt parlamen­ti frakciójának elnökhelyette­se, a DPA nyugatnémet hír- ügynökségnek adott szerdai nyilatkozatában, élesen bírálta az Egyesült Államok és az NSZK kormányának külpoliti­kai irányvonalát, és felszólí­totta a nyugati kormányokat, hogy behatóan vizsgálják meg Jurij Andropovnak az európai közép-hatótávolságú fegyverek korlátozásáról folyó genfi tár­gyalásokkal kapcsolatos leg­utóbbi javaslatait. Ehmke méltatta a szovjet kezdeményezés előremutató vonásait, így mindenekelőtt azt, hogy a Szovjetunió kész SS—20-as rakétáinak számát a francia és brit rakéták száma alá csökkenteni, ha nem kerül sor az amerikai rakéták nyu­gat-európai telepítésére. A szociáldemokrata politikus szerint a szovjet javaslat lehe­Nlár csali a szenátuson múlik Megvalósul az MX-progrm Az amerikai képviselőház kedden újabb nagy lépést tett az MX-rakéták gyártásának végleges jóváhagyása felé, amikor 217:208 arányban el­utasította a rakétákra a jövő évre tervezett Összeg törlését a katonai kiadások közül. Miután a képviselőháznak nincs több lehetősége megvon­ni a kormányzattól az első MX-rakéták építésére szánt 2,2 milliárd dollárt, mór csak a szenátuson rriúlik a program megvalósításának elindítása. A republikánus többségű sze­nátus döntéséhez pedig nem fér kétség. A kormányzatnak az MX- program képviselőházi elfo­gadtatását azzal sikerült elér­nie, hogy meggyőzte a demok­rata párti képviselők egy ré­szét: a hatalmas költséggel előállítandó, korszerű inter­kontinentális ballisztikus ra­kétákat elsősorban a leszerelé­si tárgyalásokon felhasználan­dó „alkudozási alapnak” te­kinti a Szovjetunióval szem­ben. tőséget kínál arra, hogy a nyu­gati telepítés megkezdése he­lyett folytatódjanak a genfi tárgyalások, amelyek a szovjet közép-hatótávolságú fegyverek jelentős csökkentéséhez vezet­nének. „Aki ezt a javaslatot könnyelműen elutasítja, az sú­lyos felelősséget vállal. Ez egy­aránt érvényes az Egyesült Ál­lamokra és az NSZK-ra” — mondta Ehmke. A nyugatnémet Zöld balolda­li tömegmozgalom képviselői­nek múlt heti moszkvai tár­gyalásait értékelve Manón Ma­ren Griesbach szóvivő kijelen­tette, hogy tapasztalatai szerint a szovjet lakosság és a szov jet vezetés erősen aggódik a fegyverkezési verseny kiélező­dése miatt. A Szovjetunió békeszóndéka és a közép-hatótávolságú fegy­verekkel kapcsolatos megegye­zési készsége ezért a Zöldek ve­zetése számára őszintébbnek hat, mint a Reagan-kormány hasonló kijelentései — jelen­tette ki szerdán megtartott bonni sajtóértekezletén Gries- baich. Á sajtóértekezleten Gert Bastian, Otto Schily és Petra Kelly Zöld parlamenti képvi­selők beszámoltak Erich Ho- neckerrel, az NDK Államtaná­csának elnökével folytatott hétfői megbeszélésükről is. A Genfben folyó libanoni I megbékélési konferencia szer­dai plenáris ülésén a résztve­vőik egyhangúlag elfogadták az ország nemzeti jellegéről szóló határozatot. A hivatalos forrásból kiszivárgott megál­lapodás hírét a libanoni álla­mi rádió is megerősítette. Az ország nemzeti jellegé­ről szóló nyilatkozat szövegét nem tették közzé, legfontosabb tételei azonban ismeretessé váltak. Eszerint a politikai és vallási frakcióik vezetői meg­állapodtak abban, hogy Liba­non szuverén, független, terü­letét, lakosságát és intézmé­nyeit tekintve egységes állam, amelynek — nemzetközileg is elismert — határait az alkot­mány jelöli ki. A dokumen­tum leszögezi, hogy Libanon az arab világhoz tartozik, az Arab Liga alapító tagja és ak­tív résztvevője, s mint ilyen, a szervezet égisze alatt létre­jött valamennyi megállapodást kötelező érvényűnek ismeri el magára nézve. A formula ér­telmében Libanon „kizálólag az Arab Liga alapokmánya keretében vállal bármiféle el­kötelezettséget más arab álla­mokkal szemben”. Mint magas beosztású libanoni kormány- tisztviselők rámutattak, az or­szág szuverenitására utaló megfogalmazásból következik, hogy Libanon „sem gyámot, sem védnököt” nem ismer el maga felett. Valid Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt elnöke a nyi­latkozatot kommentálva le­szögezte, ho'" a Libanon arab jellegére vonatkozó megállapí­tást „valamennyi területen, kül- és belpolitikai téren egy­aránt konkretizálni” fogják. Szerdai plenáris ülésükön a libanoni vezetők egyebekben úgy határoztak, hogy elha­lasztják a május 17-én kötött libanoni—izraeli megállapodás vitáját, amely minden bizony­nyal megakasztaná az előre­haladást a konferencián. Argentin választások Végső eredmények Argentína fővárosában ked­den közzétették a vasárnapi választások hivatalos végered­ményét. Eszerint a Raul Alfonsin vezette Polgári Radikális Unió 7 659 530 szavazatot (50,5 szá­zalék), míg az ltalo Luder ves­zette peronista Juszticialista Párt 5 936 556 szavazatot (39,1 százalékot) kapott. Az Intranzigensek Pártjára 344 434 (2,26 százalék), az In­tegráció és Fejlődés Mozgal­mára 179 589 szavazat (1,18 százalék) esett. Az argentin köztársasági el­nököt november 30-án egy 600 tagú elektort testület fogja hivatalosan megválasztani. Érkeznek a rakétaalkatrészek Tiltakozás Greenhorn Szerda estig három Galaxy típusú amerikai szállítórepülő- gép ért földet a Londontól nyugatra fekvő Greenham Common-i légi támaszponton, az új amerikai rakéták kije­lölt telepítési helyén. Ezzel egyidejűleg a rend­őrség — behatolás címén — a 'támaszpont körül tüntető asz- szonyok közül hatot őrizetbe vett; ügyük rendőrbíró elé ke­rül. A greenhamiek bejelen­tették, hogy attól sem riadnak vissza, ha — rendkívüli eset­ben — lőparancsot adnak ki ellenük. Közölték továbbá, hogy jövő hét közepéig mind a 1Ó2, brit területen lévő ame­rikai támaszpont mellett tá­bort vernek. Egy csoportjuk az Egyesült Államokba utazik, hogv bírói úton kísérelje meg leállíttatni a rakétatelepítést. Csatlakoznak két amerikai kongresszusi képviselő Reagan és Weinberger ellen benyúj­tott keresetéhez. Eltemették Sarai Rasidovot Gyászszertartás Task ént ban Taskentban szerdán helyez­ték örök nyugalomra Saraf Rasidovot, a Szovjetunió Kom­munista Pártja, és a szovjet állam kiemelkedő személyisé­gét, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagját, az Üz- bég Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titká­rát. A Népek Barátsága terén rendezett gyászszertartáson Vlagyimir Dolgih, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a központi bizottság titkára mondott búcsúbeszédet, amelyben méltatta Saraf Ra- sidov párt- és állami tevé­kenységét, írói munkásságát. A határprovokáció ügyében Folyik a szovjet vizsgálat Ülést tartott Moszkvában az a bizottság, amely egy dél- koreai repülőgépnek a szovjet légtérbe szeptember 1-én tör­tént provokatív berepülése kö­rülményeit vizsgálja. A bizott­ság megvitatta a vizsgálat ed­digi anyagait. A vizsgálat a szovjet törvényekkel, a nem­zetközi polgári légiközlekedési egyezmény alapelveivel és a Nemzetközi Polgári Repülés­ügyi Szervezetnek (ICAO) a Szovjetunióban is érvényes normáival összhangban folyik. SZERENCSÉM VOLT. A Nowotko gépgyár vezérigaz­gatójával már a látogatás előtti napon, a magyar kül­döttség számára adott vacso­rán megismerkedhettem. A gyárat 1952-ben nevezték el Marcell Nowotkóról, a Len­gyel Munkáspárt egyik meg­alapítójáról, rövid ideig főtit­káráról, akit 1942 novemberé­ben lengyel ellenforradalmá­rok gyilkoltak meg. Ércbe for­mált hatalmas mellszobra — melyet a delegáció megkoszo­rúzott — a gyár előtti térsé­gen áll. A szobor olyan gyár előtt áll, amely — mint a vezér- igazgató, Andrzej Kajka mon­dotta — a munkásmozgalmi hagyományok méltó hordozó­ja és jelenleg is Varsó társa­dalmában, kollektívájával ki­emelt helyet foglal el. ,.Több ezer fős összeforrott együttest alkotunk. Nemcsak gyárként és egyik legnagyobb export- vállalatként, de olyan kollek­tívaként is néznek ránk, amelyre mindig lehet számí­tani: akár a mindennapi mun­kában, akár a nép számára nehéz napokban.” Szavai igazát a viszonylag kis időre korlátozott látoga­tásból is érzékelni lehetett. A Kádár János vezette küldött­ség fogadtatásának légköréből volt érezhető ez a szellem. Különösképpen a jónéhány- száz fős munkásaktíva-gyűlé- sen. Mert sokszor nincs beszé­desebb a csöndnél. Mint ez­úttal is, amikor pártunk első titkára hazai tapasztalatain­kat ismertette, amellyel an­nak idején mi is leküzdöttük a válságot, ahogyan párttagok ék pártonkívüliek összefogtak, s ahogyan a szakszervezetek helye, szerepe kialakult. Fe­szült figyelemmel hallgatták, megértve, hogy az ő sorskér­déseiket is érinti mindez, hi­szen közös az ütünk, közösek az elveink, a céljaink, ha bol- 1 dogulni akarunk. Aztán a ki­A lengyelországi látogatás után (2.) Barátságunk emlékműve törő tapsok... és a gyűlés vé­gén lengyelül—magyarul éne­keltük együtt az Internacio- nálét... Ebben a gyárban ma már az újjászületett szakszervezet csaknem másfélezer tagot számlál, ami nem kis dolog, még akkor sem, ha a dolgozók összlétszáma négy és fél ezerre tehető. A konszolidáció, a ki­bontakozás jele ez így is. Mint ahogyan egyértelműen azt jelzi, hogy a gyár életében meghatározó szerepet tölt be újból a Lengyel Egyesült Munkáspárt, amelynek 26 pártalapszervezete tevékeny­kedik itt. Tagjaik közül he­lyet foglalnak a városi párt- bizottságban éz a Wola kerü­leti pártbizottságban is. Tade- usz Wysocki gyári munkás pe­dig a LEMP Központi Bizott­ságának a tagja. És mit csi­nálnak most ezek a pártalap- szervezetek? Megtudtuk, hogy igen határozottan összponto­sítják erejüket a gazdasági reform bevezetésére, az inflá­cióellenes és takarékossági kormányprogramok érvénye­sítésére és természetesen a termeléssel kapcsolatos szá­mos teendőkre, mert a munka nemhogy nem állhat le, ha­nem még jobban kell dolgoz- niok, ha boldogulni akarnak. Ezt az anarchiából éppen csak kilábalt embereknek napról napra megvilágítani, bizony nem mindig könnyű dolog. Mivel is foglalkozik ez a ha­talmas gyárvállalat? Miköz­ben a küldöttség jó félórás üzemlátogatást tett néhány csarnokban, sikerült a főbb vonásokkal megismerkedni. Talán egy hét is kevés lenne ugyanis ahhoz, hogy mindent megismerjünk, ami ebből az építőipart, energiaipart, vas­utat, hajóépítőket egyaránt ki­szolgáló nagy termelési komp­lexumból kikerül. Főként kü­lönböző típusú motorok és hajtóművek készülnek itt sa­ját dokumentációk és külföldi licencek alapján. Egyre in­kább specializálódnak azon­ban a geológiai kutatóforrá­sokra szolgáló 4-500 lóerős fúrógépekre és hajtóművekre. Ezek a fúróberendezések — értesülhettünk róla — bármi­lyen éghajlati viszonyok köze­pette, a Sarkvidéken éppúgy, mint a Szaharában, működ­nek, s hat kilométer mélysé­gű fúrásra alkalmasak. Ugyancsak szakosodni kíván­nak sorozatban gyártott 100 és 200 lóerős generátorcsoportok­ra. valamint hajtóműegyüt­tesekre és a part menti tenger­járók és folyami hajók alapján. Ezeket a hajtóműveket már Ismerhetjük a Balatonon és a folvóinkon közlekedő hazai hajókról is. ÉS MÉG A TERVEKBŐL? Már nem is annyira terv, ha­nem a kidolgozás stádiumá­ban vannak nagyobb teljesít­ményű hajtóművek, amelye­ket hamarosan gyártásra ké­szítenek elő. Nem kis terme­lési kapacitással. Negyven ország ismeri a vi­lágon ezeket a termékeket, mert a Marceli Nowotko Gép­gyár jelentős exnortvállalat. Gyártmányainak 65 százalékát viszik külföldre. A legna­gyobb vásárló a Szovjetunió és a többi szocialista ország, köztük hazánk Is. Tulajdon­képpen az export aránya még az előbb említettnél is na­gyobb, mert a lengyel belföldi megrendelőknek szállított ter­mékek mintegy 15 százaléka, számos gép és berendezés, például hajóalkatrész, szintén exportra megy. Különleges látvány az óri­ásgyár szíve: az öntöde, ahol évente 4100 tonna öntöttvas és 3300 tonna alumíniumötvözet készül. Ebből a saját szükség­leteiken túlmenően még más hajtóműgyártással foglalkozó üzemnek is tudnak juttatni. S az öntésnek már szóltunk arról' a speciális ágazatáról is, amely a művészet régióiba nyúlik. Amikor az ország szá­mos pontján tisztelettel meg­állnak egy főhajtásra szobrok és emlékművek előtt, akkor — tudva vagy nem tudva — a Nowotko gyár munkásait is érinti a tiszteletadás. Kezük munkáját, szorgalmukat di­cséri a szczecini „Voltunk, vagyunk, leszünk” emlékmű, valamint a munkásmozgalom több kiemelkedő harcosának, Rosa Luxemburgnak, Karol Swierczewskinek, Ludwik Warynskinek és másoknak a szobra. Most folynak az elő­készületek a több mint negy­ven tonnás emlékmű elkészí­téséhez. Ez az 1943-ban, a Szovjetunióban megalakult Tadeusz Kosciuszko lengyel hadosztály hősiességének adóz majd azon a helyen Varsóban, ahol ütközetüket vívták a fa­siszta haderővel szemben. KÜLFÖLDÖN felállított al­kotás is hirdeti már az e gyárban szívvel végzett mun­kát: a norvégiai Narvikban magasodik a lengyel tenge­rész szobra. S a magyar párt- és kormányküldöttség látoga­tása után most már itthon is lesz a kezük munkájából. Igaz nem nagy, csupán az a kis félméternyi, a békét szimbo- liz'áló, szép bronzszobor, amit az aktívagyűlésen Kádár Já­nosnak nyújtott át a munká­sok nevében Jozef Vojstero- wicz. Lőkös Zoltán Az SPD és a Zöldek bíráló nyilatkozatai Merev a nyugati álláspont Határozat az ország nemzeti jellegéről Genfi Libmonkonferemia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom