Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-19 / 273. szám

xMtap 1983. NOVEMBER 19., SZOMBAT Usztyinov marsall cikke a Pravdában Megvan a jóakarat, de a megfelelő erő is Mint lapunk első oldalán hírül adjuk, Dmitrij Usztyi­nov marsall, az SZKP KB PB tagja, honvédelmi miniszter „Küzdj ünk a békéért, szilár­dítsuk a védelmi képességet” címmel cikket közöl a moszk­vai Pravda mai számában. A cikket az alábbiakban ismer­tetjük. „A feszült nemzetközi hely­iéiben az SZKP Központi Bi­zottsága és a szovjet kormány szilárd és következetes béke­politikát folytat, minden lehe­tőt megtesz, hogy megóvja és tartóssá tegye a békét, ne en­gedje meg az atomháborút” — írja a cikk. Usztyinov egyút­tal — Jurij Andropovot idézve — arra is figyelmeztet, hogy az amerikai imperializmus nö­vekvő katonai veszélyt jelent a Szovjetunió és szövetségesei, a világ minden békeszerető népe számára. A szovjet honvédelmi mi­niszter cikke leszögezi: a Rea- gan-kormányzat hatalomra ke­rülésével jelentősen megnöve­kedett az ultrareakciós impe­rialista erők agresszivitása, meghirdették a Szovjetunió el­leni kereszteshadjáratot. A washingtoni vezetők arra tö­rekszenek, hogy megdöntsék a NATO és a Varsói Szerződés közötti hadászati egyensúlyt, amely visszarettenti őket a kalandor tettektől. „Az amerikai adminisztráció azon törekvése, hogy katonai fölényre tegyen szert, érzékel­hető módon megnyilvánul a nukleáris fegyverzet korláto­zásáról és csökkentéséről fo­lyó tárgyalásokon tanúsított magatartásában is — írja Usztyinov. — A Fehér Ház a jelek szerint nem érdekelt ab­ban, hogy a genfi tárgyaláso­kon pozitív eredmény szülés­ién. A Szovjetunió honvédelmi minisztere cikkében számos ténnyel bizonyítja ezt a meg­állapítást. Leszögezi: a hadá­szati fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről folytatott tárgyalásokon előterjesztett „új” amerikai javaslatok csak arra szolgálnak, hogy aláássák a szovjet hadászati erőket, el­sősorban az interkontinentális ballisztikus rakéták rendszerét, ugyanakkor biztosítsák az amerikai fegyverkezési prog­ram zavartalan folytatását. Az Egyesült Államok az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról folyó tárgyalá­sokon is ragaszkodik egyoldalú állásfoglalásához. „Az úgyne­vezett nullamegoldás és köz­bülső megoldás összes változa­ta arra irányul, hogy egyolda­lúan leszerelje a Szovjetuniót, biztosítsa az új amerikai raké­ták európai telepítését, érin­tetlenül hagyva az előretolt te­lepítésű nukleáris eszközöket, és a tárgyalások hatásköréből kivonja Anglia és Franciaor­szág nukleáris fegyverzetét”. Reagan elnök szeptember végén közzétett, úgynevezett új kezdeményezését Usztyinov pusztán a címke cseréjének nevezi. „A megegyezés sorsa most azoktól az alapvető kérdések­től függ, hogy lemondják-e az amerikai rakéták európai tele­pítését a felek erőviszonyának meghatározásában, figyelembe veszik-e az angol és a francia rakétákat, csökken tik-e a kö­zepes hatósugarú hordozó re­pülőgépek számát, és a felek közepes hatótávolságú, rakétái­nak és repülőgépeinek terén valóban egvenlő szintet ala­kítanak-e ki Európában. A Fehér Ház vezetőinek javasla­tai nem teszik lehetővé ezek­nek a kérdéseknek megoldá­sát.” Usztyinov emlékeztet arra, hogy a rakéták telepítése tu­lajdonképpen már megkezdő­dött. Ügy látszik, ezzel akar­ják próbára tenni a Szovjet­uniót. A telepítéssel — sze­rintük — létrejön a Szovjet­unió nukleáris zsarolásának, az erő pozíciójából folytatott politikai anyagi bázisa. A Szovjetunió honvédelmi minisztere figyelmezteti Wa­shington nyugat-európai szö­vetségeseit a ..grenadai lecké­re”. A rakéták hadrendbe állí­tása azzal fenyegeti az érin­tett országokat, hogy nemcsak akaratuk ellenére, hanem né­pük és kormányuk tudtán kí­vül sodródott bele a nukleáris konfliktusba. Félrevezetőnek nevezi az amerikai ígéreteket, amelyek szerint a nukleáris töltetek egy részének kivoná­sát. ígérik. Ezzel szemben tény,, hogy az Egyesült Államok az elavult töltetek helyett újakat hoz Európába. Cikke jelentős részében fog­lalkozik Usztyinov azzal, hogy a Szovjetunió szükség esetén rákényszerül a megfelelő el­lenintézkedésre. Leszögezi: a bonyolult nemzetközi légkör­ben az SZKP Központi Bizott­sága és a szovjet kormány iga­zi lenini önmérsékletet, a bé­ke megőrzésére, a nemzetkö­zi biztonság biztosítására irá­nyuló politikát valósít meg. A védelmi képesség megerősíté­sere foganatosított intézkedé­sek a világban kialakult reá­lis helyzet következményei, objektív létszükséglet, hogy az Egyesült Államok részéről megnyilvánuló növekvő hábo­rús fenyegetés körülményei között megszilárdítsák a Szov­jetunió és a vele szövetséges szocialista országok védelmi képességét. „A Szovjetunió so­ha senkit sem fenyegetett, sen­kire sem támadt, senkit sem szándékozik megtámadni” — szögezi le Dmitrij Usztyinov. A honvédelmi miniszter le­szögezi : az ország védelmi ké­pességét és a fegyveres erők harckészságét olyan szinten kell tartani, amely megbízha­tóan biztosítja a szovjet nép békés munkáját, a szocialista közösség országai népeinek biztonságát. Hangsúlyozza: a szovjet fegyveres erők korsze­rű fegyverekkel, haditechniká­val vannak felszerelve, meg­felelő kiképzést kapnak, erköl­csi-politikai szintjük magas. A szovjet hadászati erők ké­szek arra, hogy határozott csa­pást mérjenek bármiféle ag- resszorra. A tengerentúli stra­tégák semmiféle megelőző csa­pással, sem kerülhetik el a mindent megsemmisítő válasz- csapást. „A nemzetközi biztonság, a Szovjetunió és a velünk szö­vetséges országok védelmi ké­pessége biztosításának legfon­tosabb feltétele az. hogy a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok között fenntartsuk a vi­szonylagos egyensúlyt a hadá­szati nukleáris fegyverzet te­rén. Nem törekszünk nukleá­ris fölényre, de nem engedjük meg, hogy az amerikai admi­nisztráció nukleáris zsarolást használjon ellenünk” — írja a miniszter, megállapítva: ha az amerikai fél a hadászati fegyver új rendszereit hozza létre, a szovjet fél is telepíti megfelelő rendszereit: inter­kontinentális ballisztikus ra­kétákat. nagy hatótávolságú manőverező robotrepülőgépe­ket és szükség esetén más vá­laszlépéseket is tesz. Hasonló ellenintézkedéseket helyez kilátásba a Szovjetunió hadügyminisztere arra az eset re, ha az Egyesült Államok Nyugat-Európába telepíti kö­zepes hatótávolságú nukleáris eszközeit. Ha sor kerül a Per­shing—2 típusú rakéták és a manőverező robotrepülőgépek telepítésére, akkor azokkal megfelelő hatékonyságú nuk­leáris eszközöket állítanak szembe. Ez esetben megszűnne az SS—20 típusú rakétákra el­rendelt telepítési moratórium, kiegészítő eszközöket telepíte­nének, az Egyesült Államok területét illetően pedig olyan válaszintézkedések kerülnének elfogadásra, amelyek nyomán mint Usztyinov írta — „az amerikaiak szükségszerűen ér­zékelik azt a helyzetbeli kü­lönbséget, amely rakétáik nyugat-európai telepítéséig áll fenn, illetve ezután keletke­zik". Senkinek sem lehet kétsége az iránt az elkötelezettség iránt, nogy a szocialista közösség or­szágai minden szükségeset megtesznek védelmi képessé­gük erősítése érdekében, az új amerikai rakéták telepítésére válaszolva — szögezi le a cikk, amely utal a Varsói Szerződés szervezete tagállamai külügy­minisztereinek és honvédelmi minisztereinek ezzel kapcsola­tos állásfoglalására. Usztyinov marsall említést tesz arról, hogy adott esetben a Szovjetuniónak számolnia kell azzal, hogy az Egyesült Államok az ország határainál elhelyezte fegyveres erőinek háborút előkészítő csoportjait. Ugyancsak számolnia kell az­zal is, Washington csapásmérő fegyvereket akar telepíteni a világűrbe. Ha e tervek meg­valósulnak, magukkal vonják a megfelelő ellenintézkedése­ket. „A háborús veszély valódi forrásait illetően a világ né­peit nem tévesztik meg az Egyesült Államok imperialis­táinak azok a kísérletei, hogy a háborús készülődésükre adott válaszintézkedéseinket a ,szovjet katonai fenyegetés’ növekedésének minősítsék — írja Usztyinov. — Szovjet­unió minden tőle telhetőt meg­tesz annak érdekében, hogy a nemzetközi ügyekben a józan ész diadalmaskodjék; a jövő­ben is folytatja békepolitiká­ját. Még van lehetőség arra, hogy megállítsuk az esemé­nyek veszélyes alakulását és egészséges mederbe tereljük azokat.” i Cikke, végén Usztyinov le­szögezi: ehhez a Szovjetunió­ban megvan a kéllő jóakarat — de megvan a megfelelő ere­je is ahhoz, hogy szembeszáll­jon az imperializmus bárminő katonai fenyegetésével. Chile Tiltakozó nap Chilében újabb tiltakozó na­pot hirdetett meg az ellenzéki polgári pártokat tömörítő De­mokratikus Szövetség (AD). A megmozdulás szervezői félmil­lió ember részvételére számí­tanak. A tiltakozási nap előestéjén a csendőrség nagyarányú raz­ziát rendezett a főváros észa­ki kerületeiben. Kétszáztizen- kilenc embert letartóztattak. Az AD határozottan elítélte a rendőrségi akciót, amellyel szerinte a hatóságok meg akarták félemlíteni mindazo­kat, akik „tiltakozni kívánnak a diktatúra, a munkanélküliség és a gazdasági válság ellen”. Tovább tart a palesztin ozlviszály A banda bombázás visszhangja Az MTI bejrúti tudósítójá­nak, Böcz Sándornak, a jelen­tése szerint Mohamed Mahdi Samszeddin sejk, a libanoni siita közösség vezetője erélye­sen elítélte a Baalbek város és környéke ellen végrehajtott francia légitámadást, amely ártatlan polgári áldozatokat követelt, és polgári célpontok lerombolásával végződött. Hi­vatalos adatok szerint 39 ha­lottja és 150 sebesültje volt a csütörtöki beavatkozásnak. A francia légitámadás nyil­vánvaló megtorlásaként csü­törtök este fegyveres elemek három tankelhárító rakétát lőttek Jti egy francia állásra Bejrút központjában. A táma­dást rövid tűzharc követte. Magyar állásfoglalás a ciprusi helyzetről Folytatódik a BT vitája A ciprusi török közösség ve­zetői által tett „függetlenségi nyilatkozat” visszavonását sür­gető brit határozattervezet vi­tája folytatódik az ENSZ Biz­tonsági Tanácsában. Ami a szigetországot magát illeti. Cipruson kedd óta feszültség­gel terhes, viszonylagos nyuga­lom van, az ENSZ-alakulatok továbbra is riadókészültség­ben vannak. Az elmúlt napokban ismert­té vált, hogy a ciprusi török közösség vezetői úgynevezett független államot kiáltottak ki. Ezzel kapcsolatban illetékesek felhatalmazták a Magyar Táv­irati Irodát az alábbiak közlé­sére: Ez a lépés ellentétes a szi- \ -------------------­getország és a térség népeinek érdekeivel, s az ENSZ vonat­kozó határozataival. Mint ismeretes, a Magyar Népköztársaság síkraszáll Ciprus területi egységéért, füg­getlenségéért. szuverenitásáért, el nem kötelezett státusáért és valamennyi külföldi kato­nai erőnek a szigetországból való kivonásáért. A magyar kormány többször kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy a ciprusi kérdés igazságos és tartós rendezése széles körű nemzetközi értekezleten, a két népközösség törvényes érde­keinek figyelembevételével, az ENSZ vonatkozó határozatai­val összhangban lehetséges. A hazafiaknak nyújtott segítség miatt Salvadoritömegmészárlás Több mint száz embert lőt­tek agyon Salvador északi ré­szében, három kisvárosban a kormánycsapatok katonái. Az áldozatok között asszonyok és gyerekek is voltak. A kegyet­len mészárlás tényéről csü­törtökön hat külföldi újságíró számolt be, miután visszatér­tek az ország északi részében tett látogató útjukról. Jelentésükkel megerősítették Amerikai vegyi fegyverkezési program Megvonták a hozzájárulást Az amerikai törvényhozás csütörtökön megvonta támo­gatását a Reagan-kormánynak a vegyi fegyverek gyártása felújítására vonatkozó terve­zetétől. A szenátus és a kép­viselőház egyeztető bizottsága zárt ülésén úgy döntött, hogy az 1984. évi katonai költség- vetésből törli az úgynevezett Bigeye vegyi bombák és az új 155 milliméteres ideggáz- lövedékek gyártására előirány­zott 124 millió dolláros té­telt. Reagan elnöknek továbbra is van manőverezési lehetősé­ge de a döntés alaoosan meg­nehezíti a kormányzat dolgát, mivel nyilvánvalóan a köz­hangulatot tükrözi. Az Egye­sült Államok — amerikai saj­tóforrások szerint — csaknem egymillió ideggázt és mustár- gázt tartalmazó lövedékkel, rakétával és bambával rendel­kezik. Az Utah és Colorado ál­lamokban őrzött hatalmas fegyverkészletet a zat „elavultnak” kormány­nyilvání­Vásható az ellenzék újabb támadása Rakowskiaz A lengyel kormány az élel­miszerár-emelés miatt számít a földalatti ellenzék tevé­kenységének kiújulására, és úgy igyekszik eljárni a gazda­ság területén, hogy ne váltson ki olyan reagálást a közvéle­ményből, mint az ismert vaj­ügy — mutatott rá egy most közzétett beszédében Mieczys- law Rakowski miniszterelnök­helyettes. A pénteki központi lengyel lapokban közzétett beszédben Rakowski egyebek között hangsúlyozta, hogy megérti a közvélemény reagálását, meg­alapozottnak találta a vajügy miatti felháborodást. Rámuta­tott egyúttal arra is, hogy a lengyel társadalom nem egy­séges, a szocializmus határo­zott bívei és ellenségei között a középréteg „elfogadja a szo­cializmust mint rendszert, de konkrét kérdésekben ingatag, különbözik a véleménye. Bizo­nyos esetekben támogatja po­litikánkat, más esetekben semleges”. Ezt a kormánynak figyelembe kell vennie, úgy kell tevékenykednie, hogy ne váltson ki olyan reakciót, mint amilyeneket az ismert vajren­delkezés váltott ki — hangsú­lyozta. tóttá, s új ldeggázfegyverek gyártására akar berendezked­ni. A 124 milliós költségveté­si összeg egy több éves, hat- milliárd dolláros program ré­szét alkotná a terv szerint. a hazafiak két rádióadójának — a Radio Venceremosnak és a Radio Farabundo Martinak — a hét végén sugárzott köz­leményét, amely nyilvánosság­ra hozta, hogy november 4-én az amerikaiak által kiképzett elitzászlóalj katonái több mint száz békés lakost mészároltak le Copapayo, San Nicolas és La Escopeta városában. A hírhez a junta kormányá­nak a szóvivője nem fűzött kommentárt. A hadsereg szó­vivője, Ricardo Cienfuegos ezredes képmutató módon azt mondta, hogy először hall a tömeggyilkosság tényéről és „természetesen vizsgálatot in­dítanak az ügyben”. A brutálisan lemészárolt polgári lakosokat azzal vádol­ták a kormánycsapatok kato­nái, hogy segítséget nyújtottak a hazafiaknak. ^ A síita Amal mozgalom ka­tonai parancsnoka szerint a légitámadásokat azoknak a megfélemlítésére szánták, akik szembehelyezkednek az izrae­li—libanoni megállapodással. A szélsőségesekhez hasonlóan ő is kijelentette: „folytatjuk szent háborúnkat, ezután is felrobbantjuk magunkat köz­pontjaikban, állásaikon belül”. A pénteki damaszkuszi kom­mentárok úgy vélik, hogy a legutóbbi légitámadások cél­ja a szíriai—libanoni kapcso­latok szembetűnő javulásának megakadályozása volt. Damaszkuszból érkezett hí­rek szerint sikertelenül közve­tített az El Fatah palesztin szervezet két szárnya között Szaúd-Arábia, Kuvait és Ka­tar miniszteri bizottsága: pén­tekre virradóra a Jasszer Ara- fathoz hű erők megrohamoz­ták a tripoli melletti badavi menekülttábort, amely szerdán került az Abu Musza vezette lázadók kezére. Arafat, a PFSZ VB elnöke, az El Fatah vezetője péntek reggel részt vett a tábor me­csetjében rendezett vallási szertartáson, de bejelentett sajtóértekezletét nem tartotta, meg a Badavi birtoklásért fo­lyó heves harcok miatt. A lá­zadók nemcsak a tábort, ha.- nem Tripoli nagy részét is he­ves tüzérségi tűz alatt tartják. Az észak-libanoni város utcái elnéptelenedtek, a lakosság az óvóhelyeken keresett menedé­ket, percenként ötven tüzérségi lövedék zúdul Tripolira, fő­ként arra a városnegyedre, ahol Arafat főhadiszállása ta­lálható. Arafat támogatói közölték, hogy nyolcvan foglyot ejtettek, köztük több szíriai katonát. Szíria mindvégig cáfolta, hogy közvetlenül támogatná a lázá- dókat Moszkva KAQ-Idtogatás Egyhetes látogatást tett a Szovjetunióban Yves Maurice Lambert, a Nemzetközi Pol­gári Repülésügyi Szervezőt (ICAO) főtitkár^. Lambert megbeszélést foly­tatott Borisz Bugajevvel, az ICAO szovjet bizottságának elnökével, polgári repülésügyi miniszterrel. Felhasználva az ICAO főtit­kárának szovjetunióbeli láto­gatását a Szovjetunió légterét durván megsértő dél-koreai repülőgép ügyének kivizsgálá­sára alakult bizottságban Yves Maurice Lambsrt-t tájékoztat­ták a bizottság eddigi munká­járól, a vizsgálat során feltárt anyagokról. Jegyzet HQSSZÚRA NYÚLT KONFLIKTUS A Perzsa (Arab)-öböl vizét ' tápláló Shatt el Arab fo- i lyó mentén több mint három ■ évvel ezelőtt robbant ki a két 1 szomszédos ország, Irak és i Irán háborúja. A súlyos em- : béri és anyagi áldozatokat kö- < vetelő harcok szinte azóta sem i csitultak el, időről időre újult 1 erővel lángolnak fel. Az évek során számtalan közvetítési kísérlet vallott ku­darcot, amelyek sorra a két fél i közötti konfliktus elsimítását célozták. Három évvel ezelőtt < Bagdad volt a fegyveres össze- ' csápás kezdeményezője. Irak akkor a határtérségben levő Shatt el Arab folyó hovatar- : tozását kérdőjelezte meg. A : döntéshez hozzájárult akkor az is, hogy a közel-keleti tér­ség néhány állama, attól tart­va, hogy az iráni forradalom­hoz hasonló események színte­re lehet, támogatta a bagdadi lépést. Tette ezt azért, mert Teherán nyíltan hirdette az iszlám forradalom exportját. A bagdadi vezetés pedig arra számított, hogy Irán belső problémái miatt nem lesz ké­pes arra, hogy belebonyolód­jék egy hosszúnak ígérkező háborúba. A várt, gyors kato­nai siker, mint ismert, elma­radt. Megfigyelők, ha az esemé­nyeket kommentálják, nem feledkeznek meg arról emlí­1 tést tenni, hogy a két olajál- I Iám közötti ellenségeskedés i veszélyezteti a nemzetközi 1 hajózási útvonalak biztonsá- i gát. Ez pedig elegendő ürügyüi i szolgálhat ahhoz, hogy a reak- i ciós imperialista körök pozí- i cióik megszilárdítása érdeké- i ben nyílt beavatkozásra szán- ; ják el magukat. Az utóbbi he- i tekben, amikor Bagdad nyíl- ■ vánosságra hozta, hogy mo­dern francia repülőgépekkel \ látta el haderejét, különösen elmérgesedett a helyzet. A te- heráni fél ugyanis válaszként bejelentette, hogy ha Irak be­veti a gépeket, haderejével le­zárja a Hormuzi-szorost, amely nemzetközi hajózási útvonal. A kialakult helyzetet súlyos- j bította, hogy az Egyesült Álla- : mok a szokásosnál is több ha- ; dihajót irányított a térségbe, ; hogy az irániakat szándékaik : megváltoztatására kényszerít­se. i Bonyolulttá teszi a dolgokat az is, hogy Irán eddig sorra elutasította a másik fél javas­latait, amelyek halovány lehe­tőséget adnának arra, hogy a két ország a csatamező he­lyett a tárgyalóasztalnál ren­dezze a vitát. A közeli napok­ban az ENSZ Biztonsági Taná­csa is foglalkozott a konflik­tussal. A BT által elfogadott határozat sürgeti a háború mielőbbi befejezését. Bagdad szinte azonnal kifejezte ezzel egyetértését, majd két nappal később Teherán is jelezte megegyezési szándékát. Ez az esemény annyiban fi­gyelemre méltó, hogy most fordult elő első alkalommal, hogy Irán hajlandónak mu­tatkozott a háború befejezésé­re. Megfigyelők az utóbbi he­tekben többször célzást tettek arra, hogy mindkét ország bel­ső tartalékai kimerülőben van­nak. Tény, hogy az eddigi har­cok során az iraki és az iráni olajipari berendezések egy­aránt súlyos károkat szenved­tek. Jelentősen csökkent emiatt a „fekete arany” ki­termelése és eladása is. Irak ugyanakkor szállítási problé­mákkal küzd, bonyolult mó­don, Törökországon keresztül tudja a Földközi-tengeren le­vő tankhajókhoz eljuttatni az olajat. A z iraki—iráni háború el­húzódása elsősorban az amerikaiak közel-keleti elkép­zeléseinek kedvez. Washington az Iránban lezajlott forradal­mi fordulat óta elveszítette szilárdnak hitt bázisát a tér­ségben, de arról sohasem mon­dott le, hogy visszaszerezze azt. Az Egyesült Államok szá­mára az is előnyös, hogy a háború megosztja az öböl menti államokat, amelyek sa­ját erőtartalékaikat az egymás közötti ellentétekben őrlik fel. Ezért is lenne fontos, hogy a Biztonsági Tanács határoza­tainak szellemében mielőbb végleg elhallgassanak a fegy­verek a Shatt el Arab folyó térségében. Cs, J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom