Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-13 / 268. szám
4 1983. NOVEMBER 13.. VASÁRNAP xMtan A kaposváriak Gödöllőn Két előadás — egy estén Liliom és Tribádok éjszakája A bemutató után egy hónappal Gödöllőn láthattuk a kaposvári színház két újdonságát. . Maratoni esten, hiszen alig gördült le a függöny az egyik előadás után. máris kezdődhetett a következő. Molnár Ferenc Liliom és Enquist a Tribádok éjszakája egyaránt élmény volt a nézőknek. A Liliom századeleji ősbemutatója óta megjárta a hazai és a világ színpadait. A mostani előadás előzménye: Ba- barczy László két esztendővel ezelőtt Szolnokon vitte színre a darabot. Most hasonló felfogásban, de más szereposztásban láthattuk. Babarczy megváltoztatta a mű hagyományos szerkezetét. Ily módon a dramaturgiai beavatkozás révén mások lettek a hangsúlyok, sokkal Inkább maivá vált, nekünk szólón. Ebben a felállásban Liliom nem egyszerűen egy ligeti vagány. Más mint a tolvaj Ficsur, de más mint a mindennapi ember. A rendező nem véletlenül választja ellenpárjául Hugót. Ezzel egyszersmind a hivatal lépcsőfokait lépegető. a mindennapi biztonság kicsinyes akarásait állítja szembe a magasabbrendű. önálló életért vágyóval. A Liliom nem vagány. hanem a h"’ kereső modern ember, akivel épvúgy elbánnak a menyországban, mint itt a Földön. S ez az egymásra rímelés adja a szfnrevitel gúnyos fintorát. Lukács Andor finom eszközökkel érzékelteti a helyét kereső ember lélekrajzát. Pogány Judit kiscselédjének rezignáltsága mélyen átélt, halk tragédiát hordoz. A kiválóan együtt- látszók közül kiemelkedő még lázár Kati. Csákányi Eszter, Tóth Béla. Gőz István. Koltai Róbert alakítása. A Liliom díszletei közöt* kezdődik a Tribádok éjszakája úgy, hogy a díszleteket kiss félretolják, s a közönség föltelepedik a színpadra. Az ötletes rendezői megoldás — Máté Gábor színész-rendező munkája — azt sugallta, hogy a játéknak mindnyájan részesei vagyunk. Ahelyett, hogy bírnánk egymást, irigykedünk — mondja a lélektani dráma főszereplője. S ezzel az egymást tépő házaspár nemek közötti harca egyetemesebb értelmet kap. Az emberi kapcsolatok újrarendeződésének, kínkeservének természetrajzát tárja — Lázár Kati, Jordán Tamás. Básti Juli, Spindler Béla —, a négy nagyszerű színészi 1áték elénk. Azt, amikor a négy embertípus sajátos úton szeretné felmutatni saját énjét, keresve- kutatva az önmegvalósítás lehetőségeit. Miközben ízekre tépik egymást, s el is égnek tüzükben. Er- K. Olvasni tudunk belőle Rólunk valló tekintetünk Villámokat szór, szikrázik és tüzel A beszédet tekintetünkkel kísérjük. Beszédtársunk tekintetéből olvasni tudunk, sokszor számunkra fontosabb közlést, mint amilyent a szavak közvetítenek. Ilyenformán tekintetünk magatartásunk fontos eleme. Innen ered az a számos kifejezés, amellyel káprázatos változatossággal tudjuk megnevezni a tekintet sokféleségét. Válogassunk ezúttal egy csokorra valót azokból, amelyek rovatunk címéhez illenek, olyanokat tehát, amelyek a tekintet szép emberségét jellemzik. (Mert — s ezt zárójelben jegyzem meg — lehet olyan beszélőről is szólni, akinek a tekintete villámokat szór, szikrázik és tüzel, aki ölni tud vele. Arany János írja Tetemrehívás című balladájában Kund Abigélről: „Szeme szokatlan lángot lövell’’.) Szóljon hát a tekintet a tapintat nyelvén, legyen részvevő (s — ha szomorúság éri beszédtársunkat — szánakozó, azonosulva megértő). Ne adjunk okot arra, hogy tekintetünket üresnek lássák, mert ez tompaságot rejt, vagy némának, mert az érzéketlenségről árulkodik. Akivel rokonszenvezünk vagy éppen gyengéden bánunk, azt simogatni is szoktuk tekintetünkkel. És ha még gyönyörködünk is benne, akkor rajta felejtjük tekintetünket, akaratlanul is. Adjunk minél több alkalmat arra, hogy hálás tekintetet vessenek ránk. Annak jeléül, hogy értjük egymást s a dolgot, összevág vagy összevillan a tekintetünk. A szerelem ébredésének a jele az, ha a fiú a leánnyal lopva vált tekintetet (hogy majd azután egymást felfalják tekintetükkel). A bölcsen szemlélődőnek nyugodt a tekintete, s csak akkor sötétül el vagy válik gyanakvóvá, ha rendellenes jelenségre figyel föl, s tekintete ilyenre téved. A becsületes ember állja mindenkinek a tekintetét, mert nincs oka elkapni beszédtársáról, aki pedig esetleg átható, árgus szemmel fürkészi társa gondolatait. Soha ne legyen okunk arra, hogy szégyenünkben földre süssük vagy elkapjuk tekintetünket. Ellenkezőleg: legyen nyílt, különösen azzal szemben, aki bizalmával tüntet ki, például jövendőbelinkkel szemben. Szende Aladár Győztes alkotó gyerekek Ok vesztesek már nem lesznek Bizonnyal a forráserejű tisztaság az, ami idegszálainkat és gondolatainkat rabul ejti a gyermekrajzok láttán. Igaz varázslatként hatnak, pedig csak igenlés, elfogadás és néha elutasítás is, amit kifejeznek. mert nem viselik el a szemforgatást, a pátoszt. Éppen ezért irigyeljük az őszinteségüket vagy időnként megrettenünk a könyörtelenségüktől. Életünk hétköznapjairól küldtek üzenetet a magyar kisdiákok Indiába és Japánba, két rajzkiállításra. A tavalyi rendezvény hivatalos értékelése a közelmúltban zajlott le az Országos Pedagógiai Intézetben. Embereszmény Diákok, szülők, pedagógusok és persze rokonok, jó barátok ültek az intézet dísztermében, amikor dr. Bakonyi Pál, a pedagógiai módszertani központ főigazgató-helyettese ismertette a magyar vonatkozású eredményeket. Méltán dicsérte a szorgalmas, a kultúra, a művészet iránt érdeklődő diák alkotókat, akik dicsőséget szereztek mind maguknak, mind hazánknak. Az indiai Shankar-pályázatra összesen kétszáz képet küldtek el és ezek közül huszonkettőt díjazott az igényes zsűri. Shankar úr ma is aktív képzőművész és vagyonának tekintélyes részéből hozta létre az alapítványt, ho<»v a világ valamennyi gyerekét csábítsa az embereszmény, a humanizmus, a szeretet és a békevágy képi kifejezését megfogalmazó alkotásokra. Magyar- ország ezúttal huszadik alkalommal vett részt ezen a pályázaton. Kananawa aprócska sziget a Csendes-óceánban a Japán partok közelében és világméretű hírét éppen a shankari eszméhez hasonló gondolatkörben rendezett gyermekrajz- pályázataival nyerte el. Erre hazánkból ötven művet, ak- varellt, grafikát, olajképet, illetve linómetszetet küldtek a diákok és kettő részesült elismerésben. Ritka magyar siker született az indiai értékelésen: Imre Mariann makói diák önarckép pávával című zsirkrétarajzát elnöki aranyéremmel jutalmazták. Ezüst plakettet tizenhármán kaptak, köztük a túrái Meleg Zoltán. Bronz érmet nyolcán vehettek át. Közöttük is akadt két Pest megyei diák: Fejes Zsolt ugyancsak Túráról és Székely Judit Mo- norról. A Kananawa-pályáza- ton két Tolna megyei gyerek szerzett ezüst érmet, mind- ketter hőgyésziek: Martin La- diszlausz és Dunszt Orsolya. A Shankar-ezüstérmes túrái Meleg Zoli dundi lurkó, szemüvege mögül huncut, vásott tekintettel pislog a világra, s láthatóan nehéz elviselnie az ünnepi öltözéket. Pedig már félig felnőtt, most nyolcadikos, s rövidesen ingázó lesz. — Hatvanba megyek gimnazistának, mert képtelen voltam eldönteni, hogy milyen hivatást válasszak — a mellette álló édesapjára sandít, s a rosszalló fejcsóválástól kicsit határozottabbá válik. — Nem leszek festőművész, sem szobrász. Barkácsolni szeretek és motort szerelni, meg sportolni. Igyekszem majd megtartani a tural haverokat, erre is jó lesz Pataki Tibor tanár bácsi rajzszakköre, oda min- di"' fogok járni. Nagyon klassz szórakozás festeni, rajzolni. Erre a pályázatra négy képet küldtem, mindegyik a sportról „szól”. Dobogósok Díjkiosztáskor így szólították: Székely Juditka, Monor- ról. Csinos hölgy állt fel a széksorok között, bár a felharsanó nevetés láthatóan kicsit zavarta, mégis magabiztosan vette át a bronz érmet. Mikor leültünk egymással szemben, már nevetett a kicsinyítő képzőn: egyszerű tévedés, hiszen ő már... — Budapestre járok, a Török utcai képzőművészeti szakközépiskolába, a textiles szakra — kezdi a bemutatkozást. — Csodálatos területe ez a képzőművészetnek, a textilen sokkal többet ki lehet fejezni, mint az emberek gonMártélytól Budaörsig és vissza Kiteljesedni a nyarak között Barátai, szerettei könyvjegyet — ex librist — kapnak tőle általában, karácsonykor, jeles napokon. Sok ex librist készít, sokan vannak szerettei, barátai. A nagy házban. Budaörsön, ahol lakik; az áruházban, Budapesten, ahol dolgozik, közvetlen munkatársai. Meg Miskolcon, meg Szegeden és egyáltalán Budapesten, ahol boldog, mert csodaszépnek tartja, s ő minden szépnek rabja. Számára nem „üres a meny- nyek boltja: a csodát magában hordja.” Két gyermeket nevel, reggel ötkor kel, megszokta. Munkahelyére siet. Szerencse, hogy ők öten a grafikán remek kis csapat, egymást mindenben támogatók. Délután négy és fél öt, mire végez. A gyerekeivel tölti minden szabad idejét. Este, ha elaludtak, rajzasztalához ül. Sok. szór jönnek hozzá vendégek, akik nem is igazi vendégek; társak örömeiben, élénk vitapartnerek, olyanok emberségben, akikre mindig számíthat. Rettentő nagy szüksége van az emberekre, nemcsak mert segítőkészeknek ismeri őket. Egyszerűen azért, mert szereti az embereket. Ügy általában. Vidám lény. Lobog. Leginkább akkor, ha Már- télyról beszél. Ügy tűnik, legigazibb létideje, s helye a már- télyi nyár, az a két-három hét amelyet ott tölt a telepen. Ott és akkor azzal foglalkozik, amire termett: rajzol. Homogén közösség. fiatal művészek csoportja találkozik Mártélyon nyaranta, azonos vonzalmakkal a természet, flóra és fauna iránt. Mindennapos, hogy ismeretlenek köszöntik, s ha jó napot kívánnak, az Horváth Hermina érzése szerint a szó szoros értelmében személy szerint neki szól. Rajzol, s munkáin megelevenedik Mártély világa, beroppamó, sokszorosan megtámogatott házak, fák többnyire kopáron nyújtózva, elaggott törzsűek, levéltelenek. A tizenöt év alatt, amióta Mártélyra jár, sokat változott, s inkább rombolódott. pusztult a természeti környezet. Ha mindenki egy facsemetét ültetne, csak egyetlen egyet, akkor gyarapodna a táj — véli Horváth Hermina. — S nem baj, ha elviszi az ár, lehet új és új ültetéssel pótolni, míg erős, s ellenálló nem lesz, míg erős gyökeret nem ereszt... Ez a gyermeklány külsejű művész- asszony elmélázik azon, hogy lassan kiöregszik Mártélyból (a telepet a KISZ patronálja, tartja fenn, KISZ-korú művészek számára), ahol nemcsak barátokra, egyben legszigorúbb kritikusaira talál évről évre. Kopogtatnak .jönni akarnak az egészen fiatalok, az új csemeték. Horváth Hermina a rajz mesterségét akarja tanulni, ha már kisgyerekként apjától azt tanulta, hogy lásson, megfigyeljen és örökítse meg, tudja, lerajzolni, amit látott s megfigyelt. Tudjon kapcsolatot teremteni azokkal is, akik nem beszélik anyanyelvét. A balatonlellei órásmester leánykáját korán fogták más népék nyelvének tanulására, különleges gyereknek számított a gimnáziumban. Merthogy gimnazista korában lett ..hires”. Fonyódon kiállítást rendezlek rajzaiból, fölkeresték a rádiótól, szerepelt a televízióban és hírt adott róla a sajtó. Körülrajongták, no meg ellenségei támadtak, ahogy az lenni szokott. Természetes volt számára, hogy tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán folytathassa. Senki nem figyelmeztette, hogy visszautasításában is lehet része, kudarc is érheti. Nem vették föl az érettségi után a főiskolára. Soha többet nem próbálkozott újra. De egyre jobban szeretné elsajátítani a szakma titkait, a mesterségét. A rézkarc — melyet nagyon kedvel — mélynyomású művészi sokszorosító eljárás. Rézlemezre vitt fedőrétegbe karcolják az ábrát karcolótűvei, majd a lemezt savba mártják A fedetlen helyen a sav kimarja a lemezeken a rajzvonásokat. A lemezt nyomdafestékkel bekenik, majd a festéket ledörzsölik. A mélyedésekben a festék megmarad, ezáltal nyomdai eljárással sokszorosítható lesz a kép. Ezúttal a miskolciak siettek segítségére, s nyomták munkáit rendkívüli gonddal, odaadással. Horváth Hermina hódmezővásárhelyi kiállítására készül. Szobájában sok á növény, harsányzöld levelek futják be a falakat. ÉLni, kiteljesedni akarnak. Persze törődést, gondozást igényelnek, hogy öröm és esztétikum hordozói lehessenek. Horváth Hermina lénye és művészete is hasonló. Nem szabad hagyni, hogy szorongató, visszatérő gyötrő álmai legyenek télidőben, a mártélyi nyarak között. Herman Éva dolnák: az anyag megfogható- sága a színek egymásmelletti- sége, folthatások, a formák, érzéseket, emocionális hatást váltanak ki. Tanári példa Nem „csodabogarak”, nem különleges gyerekek a mostani érmesek, még akkor sem, ha akad közöttük néhány kiemelkedő tehetség. Többségük csak szeret rajzolni, élvezi az alkotás folyamatát és vetélkedésnek tekinti a pályázatot, a kiállítást. Ám az valószínű, hogy egész életükre megmarad a vizuális kultúra iránti érdeklődésük, érzékeny befogadó készségük. És ezzel bl- zonnval egvütt jár majd az általános műveltség iránti igényességük is. Ezért elismerés illeti mindazokat a pedagógusokat, akik tanítják őket, akik lehetővé teszik számukra az emberebbé válásnak ezt a formáját. Tegyük mindehhez: a két gyermekrajz- pályázaton az országból összesen huszonnégyen nyertek, s közülük ezúttal öten voltak a túrái iskolások. Ez tanári példa. Abban is, hogv mintát adnak a tiszteletre méltó pedagógusi hivatástudatból. Kriszt György A nepmúvelősben Új tartalommal A Népművelési Intézet — mint a Művelődési Minisztérium háttérintézménye — szakmai véleményével segíti a közművelődést érintő döntések, állásfoglalások megszületését, s kezdeményezi egyes Irányítási kérdések vizsgálatát is. Az utóbbi években végzett munkát értékelve, s az intézmény főbb feladatairól, a közművelődési tevékenység tartalmi megújításával kapcsolatos elképzelésekről szólva Benkö Éva, a Népművelési Intézet igazgatója elmondotta: a művelődési otthonok tevékenységét vizsgálva — egyebek közt — arra keresnek választ, milyen tárgyi és személyi feltételek között folyik a kulturális munka az adott helyen, egy-egy foglalkozási forma hogyan illeszkedik a művelődési ház szolgáltatási, tevékenységi szervezetébe, s mit tud tenni ez a közművelődési intézmény a vonzáskörzetébe tartozó település lakossága művelődési igényeinek kielégítése érdekében. Hazánkban mintegy 2800 művelődési otthon működik, ezek mindegyikével természetesen nincsen közvetlen kapcsolatban az intézet. Az országos tapasztalatok birtokában általában a megyei művelődési központok tevékenységét segíti szakmai tanácsadással, módszertani bemutatókkal, kiadványokkal, segédanyagokkal, szakemberképzéssel. A Ev végéig fél tucat Ismét „Gyorsuló”-kötetek Mai témák régiről és frissről Az év hátralevő részében fél tucat kötettel gyarapodik a Magvető Kiadó népszerű tanulmánysorozata, a Gyorsuló idő. így többek között Gyárit Gábor „Család, háztartás és a városi cselédség” című tanulmányában olyan témát dolgozott fel, amelynek társadalomtudományi-szociológiai megközelítésére eddig senki nem vállalkozott. A század elején a fővárosba áramló, a különböző társadalmi rétegekből származó lányok ezrei szegődtek el rövidebb-hosszabb időre a közép- és nagypolgárság háztartásaiba cselédnek. Az ő életükről, sorsukról jobbára csak a századelő irodalmából kaphattunk eddig némi képet. Gyáni Gábor most társadalmi mozgásokra, statisztikai adatokra. különböző tendenciákra építve rajzolja meg ennek a társadalmi rétegnek a szociológiai arcképét. Hegyi Lóránd „Űj szenzibi- litás” című műve Egy művészeti szemléletváltás körvonalai alcímmel jelenik meg. A fiatal művészettörténész a legmodernebb képzőművészet jelenségeinek összefogásával, értelmezésével vázolja ennek az elevennek ható, izgalmas, olykor provokatív, sokszor szélsőséges jelenségcsoport, az „új szenzibilitás” szemléletivilágnézeti alapjait, uralkodó tendenciáit, belátható lehetőségeit és korlátáit. A nemzetközi hírű közgazdász, Kornai János kötetté komponált tanulmányai Ellentmondások és dilemmák címmel hagyják el a nyomdát. A szerző elemzéseiben megfogalmazza a hiány jelenségét, a hatékonyság és a szocialista erkölcs ellentmondásait, s foglalkozik a gazdasági reform analízisével, valamint a közgazdaságtudomány és a pszichológia összefüggéseinek feltárásával is. R~ádiófigyelő' Szombat délelőtt. A családi tükör már szinte kellemes megszokás, hogy Juhász Judit és Német Miklós Attila most is sok érdekes érdeklődésre, odafigyelésre számot- tartó műsort szerkesztettek. Ez ráillett Csűrös Csilla következő, tanácsadó műsorára is. A Mit, hol, mikor, hogyan? Horváth Miklós bíró beszélt konkrét példák kapcsán arról, hogy mit lehet és nem lehet, illetve kellene tenni a szomszédviszályokban. Ha nem duzzadnának emeletnyi magasra az Arany János Fülemüléjét idéző szomszédperek aktái a bíróságokon, rabolva anyagi és szellemi energiáinkat, akár élvezhettük volna a riportalanyok kiváló színészi teljesítménnyel is vetekedő teljesítményeit. Hallgatva az acsarkodó, ügyvédeket-bíróságokaí járó peres feleket, másokkal együtt irigyeltem őket. De jó nekik, hogy csak ennyi a bajuk. Stefka István bátorságát, rámenősségét sok riportjából megismerhette a hallgató. Ez a tiszteletre méltó tulajdonsága tegnap délelőtt is kitűnt. A szei kesztésben. Magazin műsora a Petőfi adón, melynek műsorvezetője Szente László volt, elégtételt szerzett számomra. Mert sokan tudtuk eddig is, akik elégedetlenek voltunk a tejtermékek minőségével, hogy (valahol valakik) vizezik a tejet. Szente Győr-Sopron megyében járt, ahol a megyei népi ellenőrzési bizottság átfogó vizsgálatot tartott, s ennek során ellenőrei talállak olyan községet is, ahol kivétel nélkül minden tejbeadó vizezte a tejet, a saját lel ki ismerete (nemigen volt) megengedte mértékben. Volt olyan tízliteres tétel, melyből 9 liter volt a víz. A legelgondolkodtatóbb momentuma ennek a . iporinah egy korábbi műsorból kivágott szemelvény volt, melyben egy vezető állású mezőgazda azon meditált, hogy a tejhígítás nem elsősorban és nem csupán erkölcsi kérdés, összefügg az a felvásárlás rendszerevei is. Véleményét osztani kényszerülök. Nem csupán a szankciók, a kiszabhat) bírságok nagyságán kellene gondolkodniuk az arra illetékeseknek, mert hogy azt a következő ellenőrzésig egy kis csapvízzel könnyűszerrel visz- sza lehet hozni a konyhára. B. H. /
