Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-13 / 268. szám
1983. NOVEMBER 13.. VASÁRNAP Makacsul hajtja a magáét A dosszié tovább vastagodik Az idős házaspárt a kisváros utcáján bírtam szóra. Éppen diót szedtek. Utögették a fán fennmaradókat, hogy a termés mind egy szemig a kosárba kerüljön. Régóta élnek a városnak ebben az utcájában, mindenkit ismernek. Mint ahogy őket is mindenki ismeri. A levél tartalma, amely szerkesztőségünkbe érkezett, bár azt sohasem olvasták, szintén ismerős előttük. Tudnak a perekről. Kifizették a csibét — Régi história — mondják. Az az ember (mármint a levélíró) sosem nyugodott, ha tehette, mindenkit feljelent- getett. Sokan félnek tőle még ma is. Nem feledték a viselt dolgait. Szegény szomszédja is tönkremegy belé! Állandóan idézik a bíróságra. A hozzánk érkezett levélben az állt, hogy két beteg ember kért tőlünk segítséget, mivel belerokkantak szomszédaik zaklatásába. Már csak bennünk bíznak, hogy mi pártatlanok leszünk. Volt olyan utcabeli, akit a kutyája miatt jelentett fel, azt állította, hogy megette a tyúkját. Bizonyítani sem tudta, de a békesség kedvéért a bevádlottak inkább fizettek. Kieszelte még azt is, hogy nemcsak a tyúk árát kérte, hanem a tojásokét és a meg sem született csibékét is! A szerkesztőséghez fordult panaszost kapujuk előtt békésen beszélgetve találom. A levélben arról írt, hogy beteg, megtört ember. Ehelyett — szerencsére, erős, jó kiállású férfi fogad. Hitetlenkedve meg is kérdeztem, a levelet maga írta volna? A kerti úton befelé haladtunkban a nyitott ajtajú műhely felé tekintek. A félbehagyott asztalosmunkát friss forgácsok jelzik. A szín alatt pedig egy használaton kívüli rokkantkocsi. Rácsapja az ajtót a műhelyre, nem kell idegennek nézelődni. Ez a kép ugyanis végképp nem illenék bele a szerkesztőségnek írt levél hangulatába. Benn a folyosón váratlanul előrángatja zsebkendőjét, szemét nyomkodja, és hüppögve beszélni kezd. — Szegény feleségem, megint kórházban van, tegnap vitték be a harmadik infarktussal — s fejével a szomszédok felé int —, miattuk. Nem tud átjárni Kényelmetlen síró férfiembert látni. Tudom, hogy a felesége már régóta beteg. Lábát is fájlalta, meg a vérnyomása magas. Nyugtatgatom hát a férfit. Végül is rátérünk a levelére. Percek sem kellenek, s máris hévvel és indulattal vádolja szomszédait. A történet lényege: A házát, melyben feleségével lakik, a szomszéd családtól vette, megfelelő áron. Előtte ennek a családnak hosszú évekig bérlője volt. A legnagyobb gondja most éppen az, hogy a régi tulajdonosok lezárták a kert végét, s nem tud átjárni, mint tette évekig. Állítja, hogy neki szüksége van az átjárásra, mivel a vízvezeték egy ágon van, s néha Parcellázni, építkezni lehetne A Papkert kihasználatlan Sok szép új ház lesz mostanában Tökölön is éppúgy, mint az ország bármelyik részében. A helybelieknek és a látogatóknak egyaránt öröm nézni az otthont teremetők igyekezetét. Ám a település középpontjában parlagföldek, mezőgazdasági területek is vannak, és a HÉV-megál lótól néhány percnyire tengelytörő, göröngyös földút vezet arrafelé. Szucsik Péter tanácselnökkel járunk ezen a vidéken, amely annyira más, mint a nagyközség más részei. Itt van a Papkert, ahol parcellázni szeretnének a családi ház építők számára. Első pillanatra roppant egyszerűnek tűnik a dolog, hiszen a földdarab állami tulajdon, egy része műveletlen, és mint a település középpontjában levő terület, kiváló lehetőséget kínál arra, hogy ott új házsorok emelkedjenek. A tanácsházán előkerül a vastag iratköteg, amely egyebek között a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat által készített részletes rendezési tervet is tartalmazza. Ennek alapján 135 darab kétszáz négyszögöles telket lehet itt parcellázni, ám az a feltétel, hogy biztosítsák a minden szempontból megfelelő szennyvízelvezetést. Igaz, hogy a korszerű szennyvízelvezetés nem olcsó dolog, de egyrészt egészség- ügyi kívánalom, másrészt mint építési feltétel is feltétlenül megfontolandó. Mi a helyzet ugyanis jelenleg? Idén parcelláztak, összesen 33 darab telket, melynek a sokszorosárá lett volna igény. A kisajátított részek magántulajdonban voltak, és az árakról végül a bíróság döntött, helyt adva az eredeti tulajdonosok keresetének. A nagyközségi tanács utólag még 400 ezer forint kártérítést■ fizetett, ami elvitte a fejlesztési alap nagy részét. Más kérdés, hogy azért nem hagyták abba az eredetileg tervezett járda- és boltépítést, hanem elvégzik társadalmi munkában. Nyilván julna ebből a vállalkozó kedvből arra is, hogy a további, a jelenleginél kedvezőbb és szélesebb körű parcellázások lehetőségét megteremtsék. A nagyközségi tanács megrendelte a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál a szennyvízhálózat tervét. Ez a jövő év első felében elkészül, s az első lépés lesz az ügyben. A Papkert egyelőre még kihasználatlan lehetőség. Szembetűnik az arra járóknak, mert manapság már egyre ritkábban látni göröngyös föld- utat és parlagot egy község közepén. Talán ez sem marad így sokáig. Gá. J, a csapot igazítani, ki- és bezárni kell. Megtekintjük a helyszínt. Indulatában fürgévé változtatja lépteit a levélíró. Bejárjuk a terepet. Kezdem nem érteni. — Hányszor kellett a csapot használni, mióta a házat megvette? — Ritkán — vágja rá, majd helyesbít — vagy nyolcszor, nem mindegy?! — Nekem erre jogom van — csattan fel. — Az átjárást nekik biztosítani kell. — Mindegyre csak ezt hajtogatja. Azt is megnézzük. Igaz, csak a kerítésen át, de ennyi is elég ahhoz, hogy észrevegyem, ott sem simább a talaj, mint az új utcán, még akkor sem, ha levélírónk ezt így állítja. Pont az ügy végén A papírokból kitűnik, hogy a régi tulajdonosnak csupán addig volt kötelessége szolgalmi utat biztosítani levélírónk számára, amíg meg nem nyitották az új utcát. A panaszos ezt nem hajlandó tudomásul venni. A vízcsap is csupán ürügy: az átjárást szeretné megtartani. Az ügy — mint kiderült — már szinte minden fórumot bejárt. A bíróság sem a levélírónknak adott igazat, pedig a bíróságon igen alaposan megvizsgálták az ügyet. Jó néhány embert foglalkoztattak ez ügyben. Szakértők, helyszínelők is jártak a szóban forgó terepen. A fülemüle-per mégsem akar véget érni. A hivatalos szervek régen pontot tettek az ügyre. Nem úgy a makacs ember. A helyi tanácson levélírónk nevének hallatán azt idézték: éppen melyik feljelentésének ügyében járunk? A dosz- sziéja mind között a legvas- kosabb. Tele értelmetlen, lényegtelen és elfogadhatatlan panasszal. , Magam is 44 gépelt oldalt másoltattam le, ez segít levélírónk képét kerekre formálni. Be kell vallanom, bár ő köny- nyezett és nem az alperesei, mégis inkább velük érzek. Levélírónk nem ezt a véleményt várta tőlünk* mert ismeri, mennyire kiállunk a panaszosok mellett, ha szükséges, velük harcolunk az igazságért. Az igazságért. De egyszer sem támogatunk önző, hamis ügyet. A békés, tisztességes állampolgárokkal együt az ilyet elítéljük. —1. —a. Tányérok, evőeszközök Hccllé műanyag hafos szettekben Százhúsz fokot is kibír Hőálló . műanyag tálcák, tányérok, evőeszközök és poharak gyártását kezdték meg a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnál. Alapanyaguk polipropilén, amely 120 Celsius- fokos hőmérsékletig nem károsodik, nem veszti el formáját. A műanyag edények e tulajdonságuk révén sokféle célra hasznosíthatók; bennük az étel mikrohullámú sütőben felmelegíthető, teríteni lehet velük ebédhez vagy vacsorához. Nyílt lángon viszont nem ajánlatos kipróbálni hőállóságukat. A hőálló műanyag edények, evőeszközök várhatóan nemsokára az üzletekben is kaphatók lesznek. Értékesítésükről a gyár vezetői most tárgyalnak kereskedelmi partnereikkel. A tervek szerint hat- személyes szettekben árusítanak. A műanyag újdonságokat a háziasszonyok mellett várhatóan a kempingezők is szívesen vásárolják majd. Ezért úgy tervezik, hogy tavaszra, amikor a túrázók útnak indulnak, már nagyobb mennyiséget gyártanak belőlük. VASÁRNAPI CONDOIATOK A VÖRÖS KAKAS p'mlékszem —, vadul szóltak a harangok, így jelezték •*-' az alsó-falyban fellobbant tüzet. Loholva már csak akkorra értem oda, mikor három ház a lángok martaléka lett. Így üzen vissza a gyerekkor — feltámasztva két groteszk és fájdalmas képet, amint az egyik gazda nádtetős háza nyergén ült permetező gépével, hogy öt liter vízzel űzze el a tüzet, ha feléje érkezik —, s lángoló sörénnyel ló vágtatott ki az istállóból iszonyúan nyerítve. Baltával verték agyon, hogy ne szenvedjen többé. E Salvador Dali égő zsiráfjára emlékeztető képek a maguk szürreális borzongásával az ifjúság messzeségéből emelkedtek fel. Teljesen véletlenül és mégis szükségszerűen. Sorsom úgy hozta, hogy november első szerdáján hat óra körül a Marx téren álltam, mikor fellobbant a Váci úti tetőtűz. Félelmetes volt ez a szürkébe ágyazott piros láng, falánkul ette, törte,’ tépte, zúzta, lökte egyre hangosabb morajlással a gerendákat, a cserepek pattogó tárgysikollyal hulltak alá. S ami különös, mintha mi sem történt volna, a forgalom haladt fovább a Körúton és a Váci úton is, a szomszédházak erkélyeiről szemek kandikáltak a tűzfészek felé kíváncsisággal elr ■ edett páni borzongással — vajon, őket is eléri-e a i ziító piros kakas? Nőtt a tömeg mindenütt, s vele együtt a riadalom is. Bő tíz perc után állandósult a vijjogó szirénázás, sorba érkeztek a tűzoltóautók, kúszott a létra a magasba, mint valami győzelmi harsona felívelt a vízsugár, s megkezdődött víz, tűz, párbaja. 'T'artott vagy fél óráig a heroikus küzdelem, s ahogy Pe- tőfi írta —, újra a „víz” lett az úr. A medréből kiszabadult tűz nem folytathatta tovább félelmet keltő rongálását—, füst és koromfelhők közepette lassan kimúlt —, üszkös fabordázat ásított a lángok helyén. Újra diadalmas lett minden élet lényege, a viz, a nyüszítve, harapva támadó tűz fölött. Pontosabban az ember. Losonci Miklós Tervek az ezredfordulóig A lombos fák öröme és haszna Asszonyok százai indulnak útnak minden hajnalban Pilis, Dabas, Ráckeve, Monor és Gödöllő környékéről a gazdaságok gépkocsiján a környező erdőkbe. Szezonja van most az őszi fásításnak, ami eitart egészen a fagy beköszöntéig. A holdbéli táj helyén Az európai országokban egyre többet tesznek az erdő környezet- és egészségvédelmi funkcióinak bővítéséért, a városokban és az ipartelepeken is mind nagyobb területeket nyilvánítanak védetté. A magyarországi tölgyesek fenyvesek, akácosok több mini a fele harmincévesnél fiatalabb, ami a tervszerű fásítás erdeménye. Az utóbbi négy évtizedben a mezőgazdasági műveléssel gazdaságosan nem hasznosítható területeken 53" ezer hektáron új telepítés volt. A holdbélinek tűnő nagy kopár tájak helyén — mint amilyen például Piliscsaba környékén volt húsz esztendeje — kirándulóhelyek várják a természetkedvelőket. Mindez a változás a tervszerű kutatómunkának is eredménye. — A több célú erdőgazdasági kutatás Pest megyében kezdődött, és ma is itt van a legjelentősebb bázisa — mondja dr. Sólymos Rezső, a MÉM erdészeti főosztályának a vezetője. — őshonos fajokat akarunk telepíteni, amelyek az adott közegben legjobban fejlődnek. Így szolgálják egyrészt a környezetvédelmet, másrészt azt a gazdasági szempontot, hogy az elérhető legnagyobb fatömeget termeljük ki. Jó példa Lepencén Sajátos dolog, hogy míg országosan az erdők nyolcva.- százaléka gazdasági s tizenöt százaléka környezetvédelmi Beszélgetés esküvő előtt Dolgozni tudunk s szeretünk Mikor ezek a sorok megjelennek, a boldogító igent már kimondta az ifjú pár. Velük beszélgettem az életre szóló elhatározásukról, vágyaikról, terveikről. A P.-i nagyközségi tanácson tudtam meg a címüket. Nevelőotthonból családba A vőlegényt a helyi szövetkezet üzemében találtam meg, ahol délutános műszakban dolgozott. Főnöke csak jót tudott mondani róla. Csendes, szorgalmas, megbízható embernek ismeri. — Valóban esküvő lesz, már mindent elrendeztünk — kezdte a ■ beszélgetést. — Menyasszonyom már nálunk lakik. Mindig is ilyet képzeltem el magamnak. Húszéves vagyok, de nem tartom korainak az esküvőt. Marika egyébként kisbabát vár, így azután nem halaszthatjuk tovább. A kislány nevelőotthonban nevelkedett. Egy kiránduláson találkoztak, több mint fél éve. A munkásszállóról költözött Kálmán édesanyjához. — Szereti édesanyámat, s nagyon jól beilleszkedett a családba. Ügy látom, őt is'kedveli mindenki, öten vagyunk testvérek, de már két bátyám és nővérem elköltözött. A húgom és én élünk az édesanyámmal. Marika lesz a hatodik gyereke. A családommal lakunk majd, míg saját otthont nem tudunk teremteni. — Hogyan képzelik el az otthonteremtést? Eddig még nem sokat sikerült gyűjteni az induláshoz... — Apám ivott, s nem törődött velünk. Édesanyám több mint tíz éve gondozott egyedül minket. De nem keseredett el, s mindannyiunkat tisztességgel felnevelt. Testvéreim is maguk teremtették meg a családalapításhoz szükségeseket. Házat építettek, s becsületesen élnek. Tudom, hogy az a pénz, amit keresek nem elég induló tőkének, és az esküvő is elvisz több ezer forintot. De vállalok majd külön munkát is. S ha jutányosán jutnék telekhez, hamarosan megkezdhetnénk az építést is. A testvéreimre mindig számíthatok. Gyűjteni kell — Gyűjteni kell, jól tudom Az bizonyos, megkönnyíti dolgunkat, hogy most is lesz a fejünk felett tető. Nem kell albérletben élni, és így havi kétezer forintot félre tudunk tenni. Kálmán az esküvőnek is meg kívánja adni a módját. A pénzt is ő gyűjtötte a lakodalomra. Nem szeretné, ha szerényebb lenne, mint a többi fiataloké a faluban. — A helyi vendéglőben jövünk össze húsz-huszonöten. Zenekar is lesz. Menyasszonytánc? Az már nem. N. Marikát a vőlegénye leírása alapján azonnal felismertem az orvosi rendelőben. Szinte ijedten kérdezte, hogy miért keresem, hiszen nem csinált semmi rosszat. A mellette ülő idős asszony nyugtatgatta is. Végül hazakísértem őket, s otthon már nevetett a hirtelen ijedtségén. N. Marika a házasságkötéssel válik nagykorúvá, ugyanis még nem töltötte be a tizenhét évét sem. Állapota már látszik rajta, de nem is akarja titkolni, hogy kisbabát vár — Kálmussal mi ezt megbeszéltük. S akarjuk is mindketten. — Mondtam én is, ha már így esett, meg kell tartani, hiszen vétek lenne elvetetni — így a fiú édesanyja. — Beleszólni nem akartam a dolgaikba, csupán annyit, ha szereted, vedd el. Marikát a szülei kisgyermek korában állami gondozásba adták. Egyik intézetből vándorolt a másikba. Az igazi csa ládot nem ismerte, csak hír bői. Úgy mondja, végre meg lelte Kálmánéknál. Először még titkolta is, hogy ő intézeti gyerek volt, attól félt, akkor nem szívesen fogadnák maguk közé. — Oktalan volt a félelmem Kálmus még nagyobb szeretettel vett körül, s a többiek is. Itt tanultam meg azt is, hogy milyennek kell lenni a jó háziasszonynak. Ügy érzem, alkalmas vagyok az anyaságra is. Nagyon várom, hogy megszülessen a baba! Magunkra számítunk — A szeretet elég? — kérdem. — Magunkra számíthatunk, bár mondtam, hogy itt otthonra leltem. De dolgozni tudunk, s szeretünk is. így azután, ha nehéz is lesz, megéri. Kálmán majd elmegy katonának, de akkor sem leszek egyedül. Igaz, nagyon nehéz lesz, de szerintem azt a próbát is kiálljuk. — Pirosló arccal mondja, hogy milyen szép lesz az esküvő, a ruha, s mindent elrendezett már a család. Az induláshoz az intézet is — ahol nevelkedett — hozzájárul meghatározott pénzösszeggel. — Nekem nem volt igazi otthonom, most megismertem mennyi erőt ad a testvérek, a szülő szeretete, támogatása. Marika és Kálmán bizakodó. Arra nem gondolnak, hogy az élet számtalan buktatót is rejteget. Hisznek egymásban Reméljük, hogy egy év múlva, ha megkeressük őket, ugyan ilyen derűsek és boldogok lesznek. Szalai Mária célokat szolgál. Pest megyében mások az arányok. Itt a fás területek negyven százaléka kirándulóhely, igazi turista- paradicsom, de emellett az ipari szempontok sem mellékesek. Jó példát szolgáltat a Pilisi Parkerdőgazdaság lepencei üzeme, ahol — a nemrég befejezett rekonstrukció eredményeként — a fiatal erdőkből kiterrúelt karcsú (5—10 centiméter átmérőjű) törzsek új feldolgozási lehetőségét sikerült megteremteni. Világszerte divat a tömbösített, esztergált, rusztikus bútor, és idén már ennek az elemei készülnek Lepencén. Adatokat ismertet dr. Sólymos Rezső. Legjellemzőbb, hogy országosan, az 1960. évi 3,9 millió köbméterről 8 millió köbméterre emelkedett a fakitermelés. Nemzetközi mércével mérve is nagyon jelentős ez a fejlődés. Az előrejelzések szerint az európai fakitermelés az ezredfordulóig csak mintegy 25—31 százalékát tudja fedezni a szükséglet növekedésének, tehát üzletkötési szempontból is indokolt tovább növelni a hazai fatermő területeket, és fejleszteni a racionális fagazdálkodást. Magyarországon az ezredfordulóig várhatóan húsz százalékra nő az erdős földterületek aránya, és azok az asszonyok, akik naponta útra kelnek, hogy elültessék a csemetéket, már ezt a törekvést szolgálják. Érdemes arra is felfigyelni, hogy az erdőművelés, fakitermelés aránya növekszik, de ugyanakkor az ott dolgozók száma csökken, mert megszűnőben van a nehéz fizikai munka. A fejszés favágók utódai Az egykor fejszével, kézifűrésszel dolgozó favágóknak ma már csak a hírét ismerik, hiszen a régi szerszámok szerepét átvette a motoros láncfűrész. a fakitermelő kombájn, a kérgezőgép. Továbbfejlesztik « hazai erdészeti gépgyártást melynek egyik központi üzem« Szentendrén működik. A városi ember, aki hétvégeken útnak indul, hogy gyönyörködjön a természet szépségében, ritkán gondol ezzel kapcsolatban gazdasági összefüggésekre, de örül annak, hogy terebélyesedő fák nőnek az egykor lombtalan vidékeken is, és frissen ültetett csemeték ígérik a megújulást. Gál Judit e
