Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-16 / 245. szám

M PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM 1983. OKTOBER 16., VASÁRNAP r ' úrgesrépu, psfrezselyem Száz embert helyettesítő gép lem veit fölösleges a nyári öntözés Van, aki a levesben szereti, van, aki cs-ak külön. Sárga és fehér. Ha a meleg hús, vagy csupán a velős csont gőzölög mellette, máris kívánnivaló. Sárgarépa és petrezselyem. A franciák és még számos nép nyersen, nagyobb adagban, ta­lán éppen körítésnek is kedve­li. Egészséges, ezt tartja a táp­lálkozástudomány szakembe­re. Van persze olyan, aki sem­mibe nézi, a húst többre be­csüli. Az orvos véleménye megint más: a nyers sárgaré­pa tisztítja a fogakat, benne van a vitamin, a rágással erő­síti a fogínyt, s nem szuvasít- ja, bomlasztja a fogat. Zöldség, gyümölcs Hát itt van belőle elég, ha nem is olyan jó az idei ter­més országszerte. Túrán, a Galgamenti Magyar—Kubai Barátság Termelőszövetkezet egyik ötvenhektáros tábláján éppen ebédidőben találjuk a Farkas Istvánné vezette asz- szonybrigádot, amely a petre­zselyemszedő gép után böngé­szik. — Huszonhat éve vagyok eb­ben a téeszben, mindig a ker­tészetben dolgoztarp — mond­ja Farkasné. — HqÍ a zöldség, hol a gyümölcsös, máskor meg a virágkertészet a munkahe­lyünk. — Én is régi dolgozónak számítok, bár a kertészeti brigáddal csak tavasz óta va­gyok — mondja a sokkal fia­talabb Meleg Jánosné. — Az állattenyésztőknél dolgoztam azelőtt. Ők kezelik Megérkezik az öntözési csoport vezetője, Szabó István: — Nem rossz a termés ná­lunk. Ügy tűnik, a petrezse­lyem meghálálta az öntözést, ezt a növényt a nyáron átla­gosan négyszer öntöztük meg. Nem volt könnyű, hiszen a nagy melegben a párolgás is vitte a vizet. Megtudjuk ezután, hogy az öntözéses brigád nagyon is összkomfortos, a répafelszedő gépet is ennek tagjai kezelik. Szabó János, Horváth József, Nagy Mihály, Csorba István és tyencze József traktoros gon­doskodnak a gép és az asszo­nyok által felszedett sárgaré­pa és petrezselyem depóba, tá­rolóhelyre viteléről is. — November 7-e előtt min­denképpen szeretnénk a gyö­kérzöldségeket felszedni — tájékoztat Kolesza Mihály, a Galgamenti Tsz zöldségter­mesztési ágazatának vezetője. — Igen jól bevált nálunk a dán gyártmányú, Asa-lift el­nevezésű felszedőgép. Napon­ta legalább száz ember mun­káját helyettesíti. Amint lát­hatják, kocsira is rakja a pet­rezselymet. Néhány perc múlva átme­netileg más véleményre ju­tunk. Az Asa-lift egyik, vagy kétméteres ékszíja elszakad. A gép vezetője és segítői nekife­szülnek a régi ékszíj kiszedé- nek, hogy új kerülhessen a helyére. — Ritkán fordul ez elő, most már különösen, hogy az eső által felpuhult a talaj — magyarázza Szabó István —, hiszen strapabíró szíjak ezek, de ha alájuk kerül egy-egy rög, megfeszülnek, szakadnak. Meglódul a brigád — Lehet-e pótolni? — Ezzel van a legkevesebb gond, hiszen a kombájnok ék­szíjával cserélhető. Rövid idő alatt elkészülnek a javítással, s útnak indul, azaz újabb három sornak ló­dul a brigád, a gép. A talaj­ból kiemelt répák a gép tes­tén át, az őket szorító ékszí­jak között a pótkocsira gurul­nak. F. I. Az Asa-lift drága gép, de a szakemberek szerint bevált ' konstrukció. A kertészeti brigád két tagja: Meleg Jánosné és Farkas Istvánné az elhagyott petrezselymet szedi össze. Hancsovszki János felvételét Rákosvölgye Tsz Tartós használóira Igen jó kapcsolat van a péceli Rákosvölgye Termelő- szövetkezet és a XVII, kerü­leti, rákoskeresztúri cégek, in­tézmények között. Ez nem véletlen, hiszen a gazdaság központja is sokáig ez a kerü­let volt, tagjai, dolgozói je­lentős része ebben a kerület­ben élt. A kerületi tanács a közeljövőben mintegy ötszáz telkét ad át tartós használatra a lakosságnak, s ennek tize­dét, tehát ötven építési telket a közös gazdaság tagjainak juttat. Kisiparosok, megrendelők Közvetítő­szolgálat Közvetítő szolgálatot szervez a megrendelők és a kisiparo­sok között a városi művelő­dési központ. Elképzeléseik szerint CB-s, telefonos taxi, tehertaxi és fuvarmegrendelő szolgálatot alakítanak ki. Azok a vállalkozók, gazdasá­gi munkaközösségek, kisiparo­sok és fuvarosok, akik ebben részt kívánnak venni, jelent­kezzenek személyesen vagy telefonon a művelődési ház munkatársainál. Nagytarcsa Keresőit kékfestő Nem múlt el tanulságok nélkül a kihelyezett áruvásár, amelyet a gödöllői áruház kü­lönböző osztályai tartottak nemrégiben Nagytarcsán a művelődési házban. A.helybe­liek körében igen keresett volt az a kartonanyag, amelyet kékfestős, bőszoknyás nép­viselethez használnak fel. A jövőben ebből az anyagból többet kell rendelnie az áfész- nek, ha az igénylőket mara­déktalanul ki akarja elégíteni. Cseperedő fenyvesben Egy csecsemő első útja TI osszú és unalmasnak •“ tűnő az út Kerepes- tárcsán a HÉV kórházi megállójától a forfa-is- koláig. Pedig változó sű­rűséggel, egymás mellett sorakoznak az épületek az embergyógyító intézettől az ABC-ig, az előre gyártott elemekből összeszerelt la­kásoktól a családi házakig. Az emberek hiányoznak az utcákról, délelőtt van, dolgoznak. Terebélyes, fel­nőtt fákat sem látni, és ez fokozza a sivárságot. A kórház lassan növekvő ka- rácsonyfaültetvényére még nem foghatjuk rá, hogy fenyves. Más híján a repülőgépe­ket lesem, a ferihegyi start után a közelben kezdenek gyors emelkedésbe. Majd az autóbuszokra téved a te­kintetem, Sülysápról, Mo- norról hozzák-viszik’menet- rend szerint a betegeket, látogatókat, gyógyultakat. De nicsak, most hárman léptek ki a megyei kórház kapuján. Azaz csak ketten, mert a harmadikat még vinni kell! Újszülött? Pá­lyás? Baba? Kinek hogyan tetszik, változatosak■ az el­nevezések. A mama és a papa, ha megkérdezném őket, talán azt válaszolnák, hogy a kisbabánkat visszük, de úgy is felelhetnének, hogy a kisfiúnkat, vagy a kislányunkat látja. Vajon mikor döntötték el, hogyan nevezik? Nem is ez a lényeges. Hanem az, hogy ez a kis­gyerek ebben a pillanatban első útjára indul. De jól gondolom-e? Nem akkor illene ezt mondani, amikor első lépésein ügyeskedik majd? Szülei biztosan egy­szerűbben fogalmaznának: hazavisszük. E nagy ese­ményről még semmit sem tud az anyja kezeiben alvó csöppség, néhány napja a többi újszülöttől is csak úgy tudták megkülönböz­tetni, hogy a karjára húzott sz’alagra ráírták a nevét. De idővel mindent megtud. Addigra talán édesanyja is elfelejti, nem gondolt-e ezen a reggelen arra, hogy marad még egy ideig erő­södni a kórházban, legalább délutánig. Menni akart, mi­nél korábban? Hűvös és szeles ez a délelőtt, de leg­alább napos. A család a parkoló felé tart. Vajon az egész család? Nincs-e otthon testvér? S a nagyszülők várhatják-e még az unokát? A Trabant­ba először az anya és a gyermek ül, hátúira. Aztán az apa is helyet foglal a kormánynál, felébreszti a motor áramköreit, s azzal a tudattal indít, hogy im­már hárman vannak. \ tl/tegvárom őket a zebrá- nál. Mosolygó arccal a kocsiban Gödöllő felé for­dulnak. Csak az autó rend­számát jegyzem meg, ezt tudom pontosan róluk, akik jókedvre derítettek uta­mon. Amikor a legkisebb utas 21 éves lesz, már a kórház örökzöldjeit is fenyvesnek nevezhetjük. De mennyi gondja lesz még szüleinek 2004-ig? Nem lesz olyan könnyed és egyenes a cseperedése, mint az imént látott repülőgép emelkedé­se. Am legalább otyan szép lehet. Balázs Gusztáv Mozi Vasárnap: Kaszkadőrök. Színes, szink­ronizált amerikai kalandfilm. Csak 4 órakor. Az utolsó metró. Színes, szinkronizált francia film. Csak 14 éven felülieknek, 6 és 8 órakor. Hétfő: Egy pikoló világos. Magyar filmvígjáték. Csak 4 órakor. Akiket a forró szenvedély hevít. Színes olasz filmvígjá­ték. Csak 16 éven felülieknek, 6 és 8 órakor. Kilencven napig Újabb ebzárlat Gödöllőn Veszett rókát találtak A városi tanács értesíti a lakosságot,, hogy Gödöllőn, a Blaháne utcában egy olyan ró­kát találtak, amelyről az Or­szágos Állategészségügyi Inté­zet megállapította: veszett volt. Ezért a város területén újabb 90 napos ebzárlatot lép­tetnek életbe. (Az ezt megelő­zőről augusztus 19-én adtunk hírt.) Ezúton hívják fel a la­kosság figyelmét arra, hogy a városbap minden kutyát és macskát elzárva, a kutyákat megkötve kell tartani. Ürömmé! fogadott gyűjtők Amikor ereklye volt még á felé Nagy becsülete volt iagosi a fényképeknek Nem tudom pontosan, hány évvel ezelőtt történhetett. Szü­leim befejezték az aratást, ta­lán már új lisztből sütötték a kenyeret is, amikor egyik va­sárnap délelőttön új ruhába öltöztettek, gondosan megfür­dettek az udvaron levő kád­ban, s ők maguk is ünneplőt vettek magukra. Apám befo­gott a stráfkocsiba, felültünk a pokróccal leterített bakra, s a lov-ak lassan bandukoltak velünk Aszódra. A sejtelmesen sötét, különböző függönyökkel és általam ismeretlen tárgyak­kal díszített Weiss-féle fotó­szalonba nyitottunk be. Ordí­tozva tiltakoztam, hogy szem­be nézzek a masinával, hiába ígérték, kiröppen onnan a kismadár. Hiába vétóztam, csak elkat­tanhatott a gép, mert az a négy-öt éves koromban készült felvétel ma is megvan. Előke­rült egy másik is, melyet va­lószínűleg egy vándorfényké­pész készíthetett. Lóháton ülök, mezítlábasán, riadt te­kintettel, mégis valami fel- nőttes tartással bámulok a semmibe. A fényképezéssel kapcsola­tos emlékeim képe az elmúlt napok egyikén villant fel a tá­voli múltból, amikor a fotós I helytörténeti gyűjtés bagi anyagát nézegetve, Tóth Mi­hály szakkörvezető megje­gyezte. — Ä fénykép egyko­ron ereklye volt, a tisztaszo­ba dísze, családok büszkesége. Csak a harmincas években változott a helyzet, amikor néhány, városban munkát vál­laló vagy középiskolába került fiatal mégismerkedett a fény­képezőgéppel, a fényképezés alapismeretéivel. Ettől kezdve készülnek csoportképek vagy családi eseményeket megörö­kítő fotók. Hogy mekkora becsülete volt Bagón a fényképeknek, azt igazolja a most folyó gyűjtés. Több mint ezer képet sikerült Tóth Mihálynak összegyűjte­nie. — Az volt a szerencse — mondja a szakkörvezető —, hogy sokan segítettek, s fo­gadták a gyűjtőket örömmel. Katona Vince, Tóth Sándorné, Kapufa Jánosné, Németh Mi­hály, Balázs Jánosné, Kocsis Mihályné, Lanczinger Ferenc, Péter Mihály és rajtuk kívül még vagy hatvanan-hetvenen. Kincses Károly, a városi művelődési központ igazgató- helyettese, aki a járási fotós helytörténeti gyűjtést irányít­ja, nem fukarkodott az elis­merő szavakkal. — Nyolc-ki- lenc község anyagának ismere­tében állíthatom, hogy a ba- giak elismerésre méltó, kima­gaslóan gazdag anyagot gyűj­töttek össze. Az ezer kép egyharmadát állítják majd ki az október 21-én nyíló kiállításon. Sum- mássorsot idéző, családi örö­möket felvillantó, a háború poklából üzenő, cséplőgép mel­letti munka izzasztó csípős po­rára emlékeztető képek ugyan­úgy találhatók az anyagban, mint a termelőszövetkezeti Szervezés eseményeit, a falu új életét dokumentáló fotók. F. M. Ez a kép 193S-ban készült. Az akkori gyerekek jellegzetes ruhadarabja a zubbony és a leventesapka. A bagi futballcsapat tagjai által 1932. szeptember 18-án tar­tott szüreti bál rendezői. Kutyát utcára csak szájko­sárral ellátva, pórázon szabad kivinni, a város területéről el­szállítani pedig csak állator­vosi engedéllyel szabad. A szabadon kóborló kutyát és macskát a gyepmester kö­teles befogni és kiirtani. A ta­nács arra is felhívja a figyel­met, hogy aki elhullott vadat talál, ne nyúljon hozzá, ha­nem e tényt azonnal jelentse be az állatorvosnak vagy a ta­nács szakigazgatási szervének. Arra is kérik a lakosságot, hogy a gyerekek figyelmét külön is hívják fel rá: a kó­bor állatokhoz ne nyúljanak, ne etessék azokat! A nap programja Október 16-án. Gödöllő, művelődési köz­pont: Improvizációk iskolára, Kol- tai Róbert Jászai-díjas előadó­estje. Házigazda: Farkasházy Tivadar. A Pódium-bérlet el­ső előadásaként, 19 órakor. Játsszunk együtt! Közös já­tékkészítés és játék a gyere­kek és szüleik* segítségével. (Papírsárkány-készítés és ere- getés a parkban, terménybáb- készítés), 15 órakor. Boda Gábor szobrászművész életműkiállítása. Tésa Tésa Tésa 182 lakos, fotókiállítás, megtekinthető 10—20 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Ladislav Hodny könyvmű­vész (Csehszlovákia) kiállítása, megtekinthető 10—14 óráig. Isaszeg, falumúzeum: A múzeumbarátok körének beszámoló közgyűlése, 17 óra­kor. Október 17-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Játszókörök a napköziben (bábkészítés és bábjátékos, dramatikus, fotó- és filmjá­ték növényekkel és növényré­szekkel, népi tánc és népi gyermekjáték) 14—15 óráig. Boda Gábor szobrászmű­vész életműkiállítása. Tésa, Tésa Tésa 182 lakos, fotóki­állítás, megtekinthető 10—20 óráig. Aszód, Űj Tükör klub: Egy válogatott hegymászó élményei. Találkozás Bogály István hegymászóval. ISSN «33-1957 (Gödöllöl Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom