Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

8

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

1983. OKTÓBER 8., SZOMBAT

Rend, fegyelem, ifjúság

N

em tudom, volt-e olyan Időszak a történelemben, amikor a felnőttek meg lettek volna elégedve a fiatal nemzedék magaviseletével és életszemléletével. Kezdve a bibliánál, garmadával idézhetnénk példákat az ifjúság „romlottságára” olyan irodalmi és történelmi művekből, amelyek általában megbízható képet festenek saját koruk társadalmi állapotáról, éppenséggel tehát ezt is elhihetnénk nekik. Am ne higgyük el! Mert ha hitelt adnánk a sok százados kordokumentumok állításainak, ha alapos lett volna az ősok dohogása, miszerint a fiatalság testi és szellemi ereje, erkölcse évről évre, századról századra hanyatlik, akkor hovatovább már az emberiség elkorcscsulásánál és kipusztulásánál kellene tartanunk. Erről azonban szó sincsen.

Azoknak van igazuk, akik nem dekadenciáról, hanem a mindenkori felnőttek és ifjak gondolkodásmódjának és életvitelének különbözőségéről beszélnek, és az eltérő jelleg láttán nem vonnak le szélsőséges következtetéseket, tudva, hogy az ifjúságot ostorozó felnőttek is voltak fiatalok, és akkor apáik velük sem voltak megelégedve.

Mindez természetesen csak általában véve igaz, több emberöltőre, ügy is mondhatnánk, hogy csak hosszú távra érvényes, rövid távon ugyanis, azaz a jelenben mindig lehetnek, s gyakran vannak is nyugtalanító jelenségek a fiatalok magatartásában.

Napjainkban legtöbbször a rend és a fegyelem lazaságáért, a kötelességtudat hiányáért marasztaljuk el gyerekeinket — otthon is, az iskolában is. A füstölgésünk hátterében vajon mennyi az igazság? A választ megkönnyíti, ha a gyakorlati tapnsz'alatokat vesszük szemügyre a rend és a fegyelem, valamint a munkához való viszony szempontjából.

Még a legmegértőbb pszichológusok is elismerik, hogy e téren nincs minden rendben; a kultúrálatlan viselkedés riasztó tüneteivel azok is találkozhatnak, szinte naponta, akiknek nincsenek iskolás korú gyerekei. Gyakran hallunk olvasunk ijesztő történeteket a gyerekek durvaságáról, meghökkentő verekedésekről, útszéll trágárságokról, elharapódzó vandalizmusról. És a leggyakoribb panasz: mind több az olyan gyerek, aki nem akar tanulni, nem szeret dolgozni; úgy megriadnak ők a legkisebb erőfeszítéstől is, mint az ördög a tömjén füsttől.

Hallani persze szívet melengető esetekről is, Igaz, némileg ritkábban, aranyos-kedves, tisztelcttudó, szolgálatkész gyerekekről. Nem mintha kevesebben volnának, mint a rendbontók, de hát — egy közmondással élve — a rossz bir szárnyon jár, a jó hír csak kullog.

íme, két arca van az ifjúságnak. A panaszkodók Ilyenformán sokszor túlságosan sötétnek látják a világot, mert a mai fiatalok sem ördögök. Jó gyerekek, rossz gyerekek mindig voltak, és tesznek a jövőben is, már csak ilyen az emberi természet.

Azért azonban nem szabad ám mindent a természettel magyarázni, mert általában vett,' úgynevezeit örök rosszaság tulajdonképpen nincsen. Az ember magatartása, például a fiatalság kifogásolt rendetlensége vagy durvasága: „társadalmi termék”, ennélfogva mélyebb okokra vezethető vissza, mint az egyéni alkat vagy a még oly tetszetősen hangzó kordivat. Az ifjúság arculata mindig olyan lesz, amilyenné a felnőttek keze és példája formálja.

Szaporodnak fiataljaink viselkedési zavarai az iskolában, az utcán, a munkahelyen? Számos Jel valóban erre vall, de ez már nemcsak az iskola belső Ugye, hanem erős sodrású társadalmi kérdés is. Mert ha a nagy társadalmi együttélés régióiban sincs minden rendben, ha egyre többen elhajítják az erkölcsi kótőtékeket, akkor az iskola hogyan is lehetne érintetlen sziget, különb, mint a társadalom?

Mindent egybevetve, az itt a kérdés, hogy az utóbbi időben helyesen ne- veljük-e gyerekeinket. A rend és a fegyelem dolgában milyen példát mutatunk nekik, ■ állítunk-e eléjük erőfeszítésre késztető, egységes követelményeket?

Mi sem volna könnyebb, mint rávágni: foglalkozzék az Iskola ezekkel a kérdésekkel, elvégre a nevelés a dolga, ráadásul ott is meglazulnak a rend eresztékei, olt is léket kapóit a követelmények hajója. De hát ezt mégse mondjuk, mert az iskola nem egyedül és nem elszigetelten neveli az ifjúsáf

;ot, hanem sajátos társadalmi munkamegosztásban. Nem sokra megy ugyan- s az intézményes nevelés, ha a társadalmi tényezők nem azonosulnak az iskola céljaival, elsősorban közömbösség miatt.

Az idei tanév a belső nyugalom jegyében kezdődött meg iskoláinkban. A pedagógusok alkotó erejüket mindinkább az oktató-nevelő munka hatékonyabbá tételére és a közösségi nevelés hadállásainak megerősítésére fordíthatják Köpeczi Béla művelődési miniszter is figyelmeztetett arra tanévnyitó beszédében, hogy ennek eléréséhez „értelmes fegyelemre és rendre van szükség, amelyben az igazi értékeket, s ezek között is a jól végzett munkát megbecsülik és megbecsültetik”. .... . . ,

Munka, kötelesség, rend — vezérszavak ezek a mai iskola pedagógiai szótárában, és azoknak kell lenniük a családi nevelésben is. Olyan eligazító szavaknak, amelyeknek gyakorlati fedezete van itt is, ott is. Hiszen a jó munkához kívánatos rend és fegyelem nem valósul meg attól, hogy pusztán csak óhajtjuk. Tenni is kell ezért. Vagyis értelmes munkát és követendő példát kell adnunk gyerekeinknek, különben unatkozni fognak, amitől csupán egy lépés a rendetlenkedés vagy a tunyaság, később pedig a munkakeriUes követheti. Aligha van olyan szülő, aki ezt szánná gyerekeinek.

P. KOVÁCS IMRE

Megépítik a szabadidőparkot

Az ésszerűség formát bonthat

Többször hallottam fiatal KISZ- *

tagokat panaszkodni. hogy azért nincs kedvük a szabad idejüket társadalmi munkára feláldozni, mert feleslegesen mentek el parkosítani, építkezésre takarítani. Amit rendbehoztak, azt mások feltúrták. Valóban ilyen előfordul péha. csakhogy ez általában nem kérdőjelezi meg a ” társadalmi munka fontosságát, hanem arra int, hogy jobban oda kell figyelni a szervezésre.

Tó — víz nélkül

Három KISZ-bizottság, nevezetesen a szigetszentmiklósi nagyközségi, a Csepel autógyári, valamint a Pestvidéki Gépgyár KlSZ-bizottsá- ga, komoly tervet fogadott elés terjesztett a lakóhelyi, illetve a két vállalat vezetői elé. Ezek a fiatalok védnökséget vállaltak a Kéktó szabadidőpark létrehozására.

A történet elejét maguk a főszereplők is csak hallomásból ismerik. Szigetszentmiklóson volt egyszer egy tiszta vizű kék tó. Munkáshétvégeket. pihenőnapokat rendeztek itt a környékbeliek, amíg egyszer ~ késő már kinyomozni, vajon miért? “ valaki salakkal, törmelékkel feltöl- tötte a tavat. A helyét még ma is Kéktónak hívják. (

Több, mint 21 ezer ember él a

nagyközségben, és nyaranta 8—10 .ezer üdülő vendég is megfordul itt. Kulturális, szórakozási igényeiket az autógyár egyetlen művelődési háza nem tudja kielégíteni. A pihenőpark is kevés. A Kéktó pedig háromezer négyzetméternél nagyobb, igen szerencsés helyen fekvő, egybefüggő szabad terület. A lakóházak nincsenek sem túl messze, sem túl közel, egyik oldalát az úttest, a másikat szinte a Duna határolja. S a kerítés mellett körben 20—25 esztendős lombos fák. Ideális környezet a kikapcsolódáshoz.

kapcsolatunk. Egy szovjet alakulat komszomolistái például a durva tereprendezéshez felajánlották munkagépeiket. A Szigetfő Termelőszövetkezet sódert szállít majd, és bármeddig is folytatjuk a felsorolást, félő, hogy mégis kimarad valaki.

Társadalmi munkáját tehát bárki felajánlhatja, hiszen szépek, jók az elképzelések, ám kevés a pénz. de hogy ne legyen fejetlenség, a Csepel Autógyár és a Pestvidéki Gépgyár is megbíz egy-egy szakembert a kivitelezés vezetésével, irányításával. Ök ketten fogják folyamatosan meghatározni, hogy mikor, hány és milyen szakképzettségű ember társadalmi munkájára van szükség.

Három lépcsőben

Összehangoltan

Bak László, a szigetszentmiklósi nagyközségi KISZ-bizottság titkára, Jenei Mihály, a Csepel Autógyár KISZ-bizottságának titkára és Ladányi Sándor, a Pestvidéki Gépgyár

ifjúsági szervezetének titkára. Velük beszélgetünk. Kezükben a kész tervrajz, a dokumentáció. Sportpályákat, pingpong- és sakkasztalokat, szabadtéri színpadot, KRESZ-pályát, jótszóteret, szánkózó dombot szeretnének kialakítani. Most még mindez vágy, vagy valamivel több annál: terv. Csakhogy az elképzeléseknél a költségvetés sem kevésbé figyelemre méltó. A szabadidőpark ugyanis (az 1980-as árakat figyelembe véve), több, mint 7 millió forintba kerüli Kinek lesz ennyi pénze? A KISZ- titkárdk, egymás szájából véve a szót, magyaráznak:- A községi KISZ-szervezetben 160, az autógyárban 800, a gépgyárban körülbelül 500 KISZ-tag munkájára alapozunk. Felhívásunkra a Csepel Autógyárban 35, s a Pestvidéki Gépgyárban is több szocialista brigád ajánilottta fel társadalmi munkáját. A környékbeli termelőszövetkezetekkel, laktanyákkal is jó a

A szabadidőpark három lépcsőben készül majd el. Először — terv szerint 1985-ig — a durva és finom tereprendezésre, a víz- és csatornahálózat kialakítására kerül sor. A szakszerű munkák kivitelezésével a tanács egyébként a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalatot bízta meg. Az első lépcsőben meghatározott feladatok megoldása csaknem két és fél millió forintba kerül, ennek több, mint a felét tudják társadalmi munkával biztosítani. A második lépcsőben a sportpályákat, a melllék- helyiségeket készítik el. a harmadikban építik meg a színpadot, a vetítőfalat és az utakat.

Bizony, mindez elég hosszúnak tűnik. Részben ezért is döntöttek a szervezők úgy, hogy arrant egy-egy rész elkészül a szabadidőparkból, azt a pihenni, szórakozni vágyók azonnal birtokukba vehetik. S hogy mi lesz akkor — úgy néhány év múlva — az ünnepélyes átadással? Az észszerűség olykor formát bonthat.

ELLER ERZSÉBET

Sokat és jól

A hernádi KlSlvédnökők

Visszaadni a szeretetet

A helytállás is követelmény

Amikor tíz évvel ezelőtt határozat született a húsprogram KlSZ-véd- nökségéről, a hernádi Március 15. Tsz fiataljai elsőként csatlakoztak a felhíváshoz. S bár az akkor ifjúkommunista generáció jócskán kinőtt a KISZ-korból, a védnökség ma is tart sőt él. Esztendőről esztendőre újabb fiatalok segítették a baromfitenyésztés, feldolgozás színvonalának emelését, a kitűzött célok elérését.

Úttörők gyűrűjében

Az évtized alatt Hernád a baromfitermelés egyik bázisa, mintagazdasága lett. S ebben benne van sokszáz fiatal tevékenysége is.

— Szinte minden évben mást kíván a KISZ-esektől ez a fejlődő ágazat — mondja Nagy István elnökhelyettes. — Ahogy emelkedett a termelés, hol a mennyiségi munka növelésére, hol új technológiák elsajátítására volt szükség. A mi fiataljaink mindig jó partnernek bizonyultak. Erről ők maguk többet tudnak beszélni!

A tsz KISZ-bizottságának tagjait azonban nem is olyan egyszerű megtalálni. Az új általános iskola udvarán akadunk rájuk, úttörők gyűrűjében. Honvédelmi versenyt szerveztek és irányították a pajtásoknak. A vetélkedés végeztével szabad tűzön sütik — természetesen — a csir- két.

Ópoczki Ferenc, a KISZ-bizottság titkára, és Cserjés László, a bizottság tagja kalauzol az új feldolgozó üzembe Közben megtudom, hogy a mintegy kétszáz KISZ-tag közül harminc dolgozik az új csirkegyárban. ök azok, akikre mindig számítani lehet. Elsők a társadalmi munkában, nagy részük volt abban, hogy az üzemet szinte zökkenők nélkül sikerült elindítani.

Annyi szépet és jót hallok a védnökfiatalokról, hogy megszólal bennem a kisördög:

— Hogyan lehet tíz évig azonos lángon égni, szüntelen intenzitással, kedvvel, lelkesedéssel dolgozni?

— Nem lehet — válaszol őszintén a KISZ-titkár. — Minden mozgalmi, vagy a termelést segítő munkában lehetnek hullámhegyek és völgyek. Mi most ez utóbbiból evickélünk ki.

— Amíg évról évre mind jelentősebb célok elérése volt a feladat, nehezen bár, de teljesítettük — mondja Cserjés László, aki a feldolgozó üzem termelési osztályvezetője. — Amíg a mennyiségi követelmények emelkedtek, addig világosnak és egyszerűnek látszott a tennivaló is: többet kellett dolgozni. Ám a világpiaci helyzet romlása, a kereslet csökkenése új helyzet elé állította a szövetkezetét és minket is. Nem volt köny- nyű egyik pillanatról a másikra átállni a mennyiségről a minőségre.

Komputeres csomagolás

Gépkocsink jertőtlenítő fürdőn halad át a feldolgozóüzem kapujában. Ahhoz, hogy a munkahely folyosójára léphessünk, fehér köpenyt kell öltenünk.

— A legkorszerűbb technikával felszerelt feldolgozó a mienk — kalauzol és magyaráz Cserjés László az üzemben. A fejkendős asszonyok monoton mozdulattal nyúlnak a kampókon lógva elhalaló baromfihoz. Egyetlen munkafázist végeznek, mindegyiken ugyanazt, nyolc órán keresztül. — A csomagolást komputer vezérli. A mozdulatok hamar rögződnek az asszonyokban, s így teljesen rutinból dolgoznak. Mi azt kívánjuk tőlük, hogy figyeljenek arra. amit csinálnak. A technika tökéletes, ha ez lelkiismeretes munkával párosul, akkor első osztályú, export minőségű lesz az áru.

— A KISZ-es lányok, fiatalasszonyok nagy figyelemmel dolgoznak. Munkatársaikat vajon nem tudnák gondosságra inteni?

Szükség van rajuk

A két fiatalember egyszerre int nemet. Kiderül, hogy ez az üzem is munkaerőhiánnyal küszködik. s ezért sok az alkalmi dolgozó. Őket nem ajánlatos figyelmeztetni... A KISZ-esek nemcsak dolgoznak a betegek ég kismamák helyett. Amikor megszületett a rendelet, a gyesen lévők foglalkoztatásáról, a fiatalok minden otthon levő anyukának levelet küldtek. Ennek nyomán né- hányan jelentkeztek is.

Csinos, szőke lány lép el a szalagtól, Szlovicsák Ágnes, az üzem KISZ alapszervezetének titkára. Kicsit elgondolkozik, amikor a védnökségről kérdezem.

— Amikor nálunk a két műszakban dolgozó lányok és fiatalasszonyok szabad délelőttjüket vagy délutánjukat ajánlják fel. nemigen gondolnak arra, hogy ez most a tízéves védnökség része — mondja. — A nagyobb tőkés export reményében tesszük. Vagy amikor az üzem átadása előtt itt takarítottunk, azért tettük, hogy minél kevesebb legyen a kiesés. Tavaly egész évben mi, KISZ-tagok gyártottuk a húspépet a Kecskeméti Konzervgyárnak, társadalmi munkában. Mindig ott segítünk, ahol a legnagyobb szükség van ránk.

A hernádi fiatalok védnöki szerepe azt erősíti, amit itt-ott hajlamosak vagyunk elfelejteni. Mégpedig, hogy a tartalmas mozgalmi élet a jó munka eredménye. S, az ifjúkommunistákkal szemben nemcsak a közéletiség, hanem az átlagon felüli helytállás is követelmény.

MÓZA KATALIN

Szelíd arcú fiatal lány. Akik rendszeresen utaznak hétvégeken Budapestről Vácra, illetve vissza, talán már látták. Ha valakivel beszédbe elegyedik a vonatkupéban, s szóba kerül, hogy mit csinál, azt szokta mondani, hogy tanítónő lesz, főiskolás.

Ebből azonban csak a mondat vége igaz. Kocsis Judit ugyanis a Színművészeti Főiskola harmadéves hallgatója. S hogy mire ez az apró füllentés? Az egyszerűbbnek tűnő utat választja, azt, amivel nem okoz feltűnést, nem vált ki kíváncsiságot.

Bár zárkózott, befelé forduló alkatnak tartja magát, mégis rokonszenves nyíltsággal beszél eddigi életéről, gondjairól, sikereiről, kudarcairól.

— Cegléden születtem, de már két éve, hogy váciak vagyunk. Tulajdonképpen nem akartam kora gyermekkoromtól színésznő lenni — mint ahogy azt egy sztereotip nyilatkozat megkívánná. A matematika érdekelt, aztán biológusnak készültem. Édesapám mérnök, tehát természetes is az indíttatás. Szerettem a verseket, az irodalmat is, de nem foglalkoztatott különösebben.

Aztán, ahogy már lenni szokott a fiatal lányokkal, Judit életébe is beköszöntött az első nagy szerelem, az, amelyik alakítja, formálja az embert. S miután a nagy ö erre a pályára tette föl az élétét, mi sem volt természetesebb, minthogy érettségi után a Színművészeti Főiskolára jelentkezett. Akkor már tudatosan színésznőnek készült, de csak harmadszorra vették föl. Közben nem jött Budapestre. Otthon szerepelt amatőr irodalmi színpadon, énekelt együttessel s emellett dolgozott. Volt kocsmai felszolgáló és segédápolónő is.

— Először a harmadik rostán estem ki, aztán a másodikon. Amikor harmadszorra vágtam neki, azt mondtam magamnak, sikerülnie kell, ha törik, ha szakad. Sikerült! Most már harmadéves vagyok — fölszabadultan mosolyog a múlt keservein. — Emlékszem, az első hat hónap igen keserves volt. Nehezen ment a beilleszkedés, de ebben is — akárcsak szakmailag — Békés és Iglódi tanár úr igen sokat segített.

A szerepekre fordul a szó. Szívesen táncol, énekel. Panaszkodik, hogy már most kezdik beskatulyázni. Naivaalkatoak tartják, s ő belül nem érzi annak magát. Álmok? Gyakorlatilag mindegy, hogy mit játszik az ember, ha a figura közel áll hozzá. Természetesen szeretne sokat és jól alakítani, színpadon lenni. A leghőbb vágya azonban megőrizni önmagában a hétköznapi kislányt, s az általa hús-vérré formált figurákban visszaadni a közönségnek, az embereknek azt a sók-sok szeretetet, amit eddig élete során szüleitől, tanáraitól, barátaitól kapott.

KÖRMENDI ZSUZSA