Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
1983. OKTOBER 8., SZOMBAT PEST MEGYEI HlRLAP MAGAZIN 7 Vadászok a kiskartali határban Aki puskát fogott, nem teszi le Vadászok: fisi mesterség az övék. A cél — elejteni a vadat — immár évezredek óta változatlan, csak az eszközük fejlődtek. Napjainkban fj és nyíl helyett golyós .és sörétes puskák a fegyverek. Látszólag a mai vadász helyzete tehát könnyebb. S valójában? A vadgazdálkodás központi helyet kapott tevékenységükben, hiszen enélkül nem lenne mire lőni! Átalakult a világ: a civilizáció terjeszkedése sok állatfaj létét fenyegeti most is. Pest megyében például a 9200 hektárnyi összterületnek még a fele sem vadászható. Szűkebb pátriánkban 4 ezren hódolnak ennek a sportnak, több mint egynegyedük itt is lakik. A 105 társaság java részében fegyelmezett, vonzó közösségi életet teremtettek. Ezek a száraz tények. Most azonban ünnep van: nemrég Gödöllő közelében, Kiskartalon tartották az idei évadnyitó vadászatot. Emberek — vadászok — vallanak választott hobbijukról, e szép sportról, mi több: mesterségről.. . i -i • podásról, amelyet azért nem rögzítettek írásban is, mert mindkét fél tisztában van azzal, hogy érdekeik megegyeznek, s így az adott szónak valóban nagy súlya van. Adott szóval Természetvédők is Dr. Koller Mihály, a Magyar Vadászok Országos Szövetségének főtitkára: — Nem akarunk abba a hibába esni, hogy több legyen az eszkimó, mint a fóka. Ezért nagyon átgondoltan növeljük csak a vadászok számát. Napjainkban 31 ezer tagja van a MAVOSZ-nak. A tapasztalatok szerint az iparilag fejlettebb megyékben — idetartozik Pest megye is — több a vadász, mint a vad, ezért mindent elkövetünk, hogy valameny- nyi közösségben tervszerű és megfelelő eredményt hozó vadgazdálkodást folytassanak. Ennek köszönhető, hogy a tagok zöme megfelelő zsákmánnyal zárhatj a az évet. Ám — s ezt kevesen tudják — a vadászok komoly természetvédelmi munkát is folytatnak. Véleményem szerint e tevékenység és a hazai madárfauna fönnmaradása nagymértékben ösz- szefüggenek. A környezet védelme és a kulturált, fegyelmezett vadászat nem létezhet egymás nélkül! Jámbor Miklós, a szakszervezetek Pest megyei tanácsának vezető titkára, a MA VOSZ Pest megyei Intéző Bizottságának elnöke: — Hiadd említsek most egy olyan témát, amely tavaly gyakran borzolta a kedélyeiket. Régebben gyakoriak voltak a viták arról, hogy a helytelen vadgazdálkodás következményeként a vaddisznók és más állatok nagy károkat okoznak a mezőgazdságnak, s ezért alapjában a vadászok a felelősek. Ezeknek a véleményeknek egy része kétségtelenül megalapozott volt, s ez indított minket arra, hogy keressük a módját, miként javíthatnák meg a társaságok kapcsolataikat a földhasználókkal. Erőfeszítéseink itt Pest megyében sikerrel jártak. Ma már nincs olyan közösség, amely ne működne együtt a termelőszövetkezetekkel. a helyi tanácsokkal. Hogy mennyit javult a hélyzet, jó példa erre: tudok olyan szóbeli megállaDr. Bosánszky Lajos, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium osztályvezetője, a MAVOSZ Pest megyei Intéző Bizottságának titkára: — Pest megyében a vadászati kultúra igen magas szinten áll. Vonzó tehát a közösségek élete, ezért sokan szeretnének bekerülni valamelyik társaságba. Tekintettel azonban arra, hogy a létszám nem, vagy csak kis mértékben növekedhet, sokszor esztendőkig kell várni a felvételre. Akkor is előbb fél évig vadászjelöltként kell részt venni a közös munkában, s csak az eredményes vizsga után kaphat valaki fegyverviselési engedélyt. Aki egyszer puskát fogott, nem szívesen teszi le. Jellemző példa annak a vadásztársunknak az esete, alkit egy kisebb fegyelmezetlenség miatt két évre kizártak az egyik társaságból, ám ő ennek ellenére szó nélkül jött, amikor dolgozni kellett. Kevesen tudják, hogy a vadászok milyen sok dúvadat irtanak ki esztendőnként. Ma már egyértelműen igaz, hogy a vadászat nélkül fölborulna a természet egyensúlya, mert az emberi beavatkozás — a vadászat — nem az állatok ellen, sokkal inkább értük van. Egymásra találtak A kiskartali évadnyitó vadászat méltó ünnepe volt a megyeieknek. A találkozó hangulata, a nemes versengések — a koronglövészt és az apró vad lövése, meg a héj ászok bemutatója — a kívülállókban is némi nosztalgiát ébresztett: eszünkbe jutott az a régi közösség, amely annak idején minket is befogadott, s egy kicsit irigyeltük a vadászokat, akik — ezt láttuk, tapasztaltuk — egymásra találtak. FÜRUCZ ZOLTÁN Taps - fizetve sok év gyötrődéséért Nem kibúvót, hanem kiutat keresnek Héjdszok Az őszi nemzetközi vásár divatbemutatóján, amikor a fürdőruhás lányok színpadra léptek, kitört a taps. Hangos volt a tetszésnyilvánítás az aerobic vagy a szabadidő-ruhák bemutatásakor is. A mane- kenek csinosak, kedvesek voltak, de kétség sem fért ahhoz: az elismerés csak részben szólt karcsú alakjuknak, mert a férfiak ugyanilyen babért arattak. Egyaránt gyönyörködött a fiatalabb korosztály, s a koruknál fogva szolidabb, mértékartóbb igényű közönség is a Váci Kötöttárugyár termékeiben. A BNV-díj odaítélése találkozott a közönség véleményével. Vácott, a gyár bemutatótermében árusított termékek is állandóan kelendőek, népszerűek. Meg kell hagyni, a textilipar matuzsálem üzemében *— az ország legrégibb textilgyárában — a termékek magukon viselik: milyen hozzáértéssel, igényességgel készítették azokat. A váci gyár öt gyáregységével, 2700 dolgozójával az ország kö- tőipartermékeinek húsz százalékát adja — jelentős nyereséggel. Idén például 140 millió forint haszonra számítanak, több tíz millióval növelve tavalyi sikereiket. Árbevételük 1,2 milliárd forintra rúg. S mai világunkban kitűnő bizonyítvány, hogy áruiknak több mint harminc százaléka külföldi vásárlóhoz kerüL Itt is lenne jaj Régi gyár, de korszerű a terméke. Hiába nehéz általában a gazdasági helyzet, romlik, szűkül a piac — a Váci Kötöttárugyár még ma is növeli exportját. A Szovjetunióval kötött szerződést száz százalékig teljesítik. A dollárexportot tavaly 53, idén 40 százalékkal növelték. Sor gyár nyög a teher alatt, itt ráfizetés helyett, lépésről- lépésre megvalósítják fejlesztési terveiket — nyereséggel zárnak. S mindjárt meg is toldhatjuk: tartós kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki, állják a partnerek kritikáját; minőségileg, meny- nyiségileg azt szállítják, amit az igényes vásárló követel. Amikor a napokban Tóth B. Zoltán igazgató tájékoztatóját hallgattam, egyre csak azt vártam: most kezd panaszkodni a népgazdasági helyzetre, a piac rossz cserearányaira, az akadozó anyagellátásra, a tudvalévőén rendkívül nehezen nélkülözhető anyagkaranténok hiányára, meg egyáltalán mindenre, ami őket is sújtja. Manapság egyesek részéről több a jaj, mint annak bizonyítása: nehéz körülmények között is talpon kell és talpon tudunk maradni. Csakhogy a Váci Kötöttárugyár igazgatója, aki munkatársaival együtt épp úgy tudja, érzi, mi minden fékezi a gazdasági fejlődést, hányféle tényező hátráltatja a piac bővülését — nem panaszkodik. Pontosabban: szól a bajokról, de mindjárt oszlatja a kétségeket; nem mástól várják a megoldásokat, felettes szervtől csak akkor és annyiban kérnek segítséget, amennyiben az intézkedés túlnő hatáskörükön. A vezető akkor méretik meg igazán, amikor nehéz helyzetből nem kibúvót, hanem kiutat keres. Célt, értelmet tud adni munkatársai számára, megszervezi és megszervezteti a tennivalókat, jó feltételeket teremt a feladat megoldásához, de kérlelhetetlenül követel is. Gyakorlatuk bizonyítja: a munkában nem tűrhető semmiféle lazaság, a mit miért nem végeztem el untalan ma- gyarázgiatása, áldemokratikus légköFelborzoít állóvíz Ez a gyár azok közé az üzemek közé tartozik, amely már példáját adta annak, hogy nemcsak súlyos f - *' ’ - » " ~ <• * 'S'.' ' v '' ; • i.'-’ -• '• IÉT- ' beruházásokkal lehet eredményt elérni. Szervezéssel, átcsoportosítással, olykor létszám-megtakarítással, a tartalékok feltárásával — mai helyzetünkben is lehet előrehaladni. A Váci Kötöttárugyárban az ötödik és a jelenlegi ötéves tervben folyamatosan valósul meg a vállalat rekonstrukciós fejlesztése, miközben újabb és újabb piacon helyezik el korszerű termékeiket. Amikor mélyponton voltak, 1976- tól. hozzákezdtek a sokszor kíméletlennek tűnő átszervezéshez. Értő szakembereik tudását igénybe véve, a régi munkások tapasztalataira hagyatkozva mind a fő, mind a segédmunkafolyamatokat felülvizsgálták. A feltárt igazságtól sem rettentek vissza, hozzákezdtek a fékek eltávolításához. A napokban éppen a megyei pártvégrehajtóbizottság elemezte ezt az időszakot, dicsérve a hátramaradt évek nagy és eredményes erőfeszítéseit. s elismeréssel nyugtázta o kockázatot vállaló, megújulásra ma is kész magatartást. Mielőtt e sorokat papírra vetettem, megkértem egyik munkatársunkat, üljön át a szomszéd szoba másik íróasztalához. Értetlenül és haragosan nézett rám: mi értelme ennek, amikor úgy megszokta a helyét. Kérdeztem, nem mindegy-e, ki hol ül. a lényeg, hogy jól dolgozzon. Százféle érvvel bizonyította, mennyire káros, ha egy beidegződést megbolygatunk. .. Mindenki ismer számtalan hasonló példát, ezért is érti meg miért boly- dult fel egyesek kedélye a kötöttárugyár vezetőinek egy-egy intézkedése nyomán. Míg korábban a gyáregységek külön-külön foglalkoztak szabással, előmegmunkálással —, a varrodai előkészítő műveletet ösz- szevonták, központosították. Ezáltal jobban kihasználták az eszközöket, nőtt a termelékenység. Változtattak a szervezetlen anyagmozgatáson. Ezen is embert nyertek, nem is szólva a folyamatosabb anyagellátásról, az üresjáratok megszüntetéséről. Egy-egy terméket az átszervezés óta lehetőleg egyetlen gyáregységben készítenek. Becsületükre legyen mondva, nemcsak a műhelyben, hanem az irányításban, az adminisztrációban is „nagytakarítást” tartottak. A főmérnökségtől, a közgazdasági főosztályon át a munkaügyi osztályig változtattak az ügyintézésen. Csökkent a létszám az irányításban, szorosabbra zárták a sort, fegyelmezettebb, időt tisztelő folyamatokat szerveztek meg. A teritákkészítés tiszteletadás a vadaknak Biztos kéz, biztos szem Bareza Zsolt felvételei az K; feltételezné, hogy egy emberként álltak a dolgozók a változtatást hirdető, vállaló vezetők mögött? Ki merné állítani, hogy nem okozott riadalmat a létszámcsökkentés? Vagy ki örült volna annak, hogy évtizedek megrögzött szokásait egyik napról a másikra felrúgták? S az is természetes, hogy a köztiszteletben álló szakmunkások megsértődtek, amiért átképzésre egy s más új munkafolyamat betanulására ösztönözték őket. Ki akar már öreg fejjel újat tanulni? Ki? Ezek az intézkedések pedig kellettek. Ma már ezt mindenki elismeri, főleg azért, mert a teljesítmény növelésével, a bér is növekedett, miközben könnyebb lett a munka. A belső szervezettség megteremtése csak előkészítését jelentette a nagyobb tetteknek; a knowhow vásárlásának, a külföldi partner cégek technológiája és munkaszervezés-gyakorlata megszerzésének, a gyártási kooperációk . megteremtésének. Valamennyiről sokszor írtunk lapunkban: a Wemer módszerről, a Du-Pont cég műszaki szervizszolgáltatásáról, az egyik nyugatnémet társ gyártási eljárásáról — mely által import terméket válthattak ki hazaival — a színezékkel kapcsolatos laboratóriumi folyamatok változtatásáról. Hosszú számsorok bizonyítják, hogy a szervezés módosítása, a kooperáció, know-how vásárlása rövid idő alatt mennyi hasznot hozott. Nem is szólva arról, mibe került volna mindez, ha drága beruházással akartak volna célt érni. Eredmény ez a gyárnak és az országnak. A termékek előállítóinak és azoknak, akik magukra ölthetik a szép ruhákat. Egyetlen számot: termelékenységi szintjük a külföldhöz hasonlítva négy évvel ezelőtt bizony kedvezőtlen volt Negyven-ötven százalékkal maradtak el Nyugat-Európához képest, még többel az Amerikai Egyesült Államok kötöttárugyári színvonala mögött. Ma már az élvonallal versenyezhetnek. Mindössze 20—22 százalék különbséget kell behozniok Nyugiat-Európa gyáraival szemben és harminc százalékot, hogy utolérjék az USA textiliparának színvonalát. & Ezért nem tehetünk még pontot a cikk végére. Oldalak telhetnének meg a feladatok, a jövő tennivalódnak ecsetelésével: a szabászatnál csökkenteni kell a hulladékot, a fee- tödei receptúrákon valamit változtatni kell, az irányításban szükséges a számítástechnika bevezetése... Csak Ne essen el a S ismét csatasorba kell állnia a pártbizottságnak, a szakszervezeti bizottságnak, mert a korszerűsítés folyamatos. Már könnyebb lesz megnyerni a dolgozókat, mint kezdetben, amikor kommunisták és pár- tonkívüliek egyaránt megkérdőjelezték az újra törekvő intézkedések sorát. Meg kellett nyerni a legjobbakat, akik azután gyakran vállalkoztak fórumokon érveik felsorakoztatására, vitákra és újabb türelmes meggyőzésre. A munkavezetők minden héten ellenőrizték az előző heti feladatok teljesítését, ismertették a következő hét tennivalóit. Így van ma is. Határozottság kellett és rendszeres ellenőrzés- Kell ma is- Elismerés és felelősségrevonás. Voltak elesettjei is a csatának. Aki nem felelt meg a követelményeknek, annak állást kellett változtatnia. És aki nem tart lépést az ipar fejlődésével, ha nem támaszt nagyobb igényt önmagával szemben, holnap is elbukik. A többség ma jó hangulatban dolgozik. Fordulópontot jelentett, amikor az átképzett első csoport az új fogásokkal, kötözési módokkal, könnyebben több pénzt keresett. Nagyszerű érzés lehet világhírű öltözékeket, szabadidő-, aerobic- s fürdőruhákat piacra bocsátani. Gyermekeket, felnőtteket öltöztetni. Vállalni mindezért az újrakezdés kockázatát- A piac rapszodikusságát, szüntelen diktálását. Annak tudatában, hogy jelen gazdasági viszonyaink közepette csak ez a magatartás fogadható el. Bizonyítva, hogy sem eszköz, még kevésbé az azt használó ember nincs semmilyen körülmények közepette tehetetlenségre ítélvé. SÁGI ÁGNES
