Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
8 PEST MEGYEI HlRLAP MAGAZIN 1983. ÖKTÓBER 1., SZOMBAT A hazai térképészet első mestere Feledés jutott osztályrészéül „Szeretném már,_ ha minden szegény művészfigura tisztán látna valamit. Ott kezdődik ez a valami, hogy Magyarországnak semmi szüksége sincs művészetre. Nem is volt soha, tehát nem í is lesz. A bolond gőzös elvisz ben- \ nünket Rómába, Münchenbe, Pá- i rizsba. Hazajövünk, s úgy teszünk, mintha Magyarországon ránk szerep várna. Egymást bolond! tjük: író a piktort, piktor a színészt, színész a muzsikust. Az a csoda, hogy nem zárnak be bennünket a bolondokházába.’ (Ady Endre) NinCS évforduló. Próbálok valakit mégis megidézni, akinek neve ott kellene, hogy ragyogjon művelődés* történetünk legelőkelőbb lapjain. Élete és munkássága úttörő jelentőségű. példaadó volt. Tankönyvekben hiába kutatnánk Karacs Ferenc neve után, említés sem esik róla; pedig minden erejét a nemzeti kultúra megteremtésére és fejlődésére fordította. Életéről dr. Ecsedi István Irt könyvet 1911-ben. Írását elsősorban felhívó jellegűnek tekintette, de nagyobb összefoglaló munka azóta Sem jelent meg. A Révai Nagy Lexikon (1914) még 27 sort szentelt a térképkészítő-rézmetsző művésznek. Az 1961-ben megjelenő Űj Magyar Lexikon már csak négy sorban említi. A következőből feltehetőleg kimarad. Ecsedi István így indítja könyvét: „A művészek, kik hazai művelődésünk kétségtelen tényezői, a hon tiszteletére és hálájára méltók. Ilyen művész volt Karacs Ferenc is, ki ha idegennek születik vagy külföldön értékesíti roppant szorgalmának gyümölcsét, neve becsült lesz távolban, közelben hosszú időkön keresztül. öt azonban, mint sok társát, közönnyel, részvétlenséggel fogadta kora, s buzgóságáért az utókor feledéssel jutalmazta meg, sőt még az általaiméit emlékoszlopát .is ledöntötte "á későbbi idők vásári szelleme.” Karacs Ferenc 1770-ben született Püspökladányban. Tizenegy éves korában a debreceni Kollégium tanulója lesz. Rajzkészsógével hamar kitűnik társai közül. Térképeket má- solgat, és a rézmetszéssel is itt ismerkedik meg. Tanulmányai befejeztével Margittára küldik tanítónak. Tehetsége és tudásszomja azonban nem hagyja sokáig nyugodni, s 1793- Pestre utazik, hogy Dugonics András királyi oktatónál mérnöki tanulmányokba kezdjen. De valójában másféle tudomány érdekelte. Alig egy év alatt mint rézmetsző válik ismertté. Tudósok, pártfogóik biztatására elhagyja a mérnöki pályát; Bécsbe utazik, hogy a térképészet szakmai Ismereteit tökéletesen elsajátítsa. Másfél évi ottani tevékenysége után híre és tehetsége oly nagy. hogy Münchenbe hívják dolgozni, a képzőművészetek akkori központjába. Ugyanakkor I. Sándor orosz cár udvarába is ajánlatot kap. Kazinczy Ferenc a következő szavakkal ösztönzi őt: „A művész nem egy hazáé, hanem a világé, s ott az Űr érdemei szerint leend jutalmazva." Karacs válássá: „Ha minden magyar művész külföldön virágoztatja tehetségét, akkor a magyar művészet sohasem virul fel, akkor a művész csak a saját sorsán segít, s nem mozdítja elő nemzete csinosodását.” Ha külföldön marad, bizonyára egész Európa csodálná alkotásait még ina is. De ő másképpen döntött: visszajött Magyarországra, magyar művésznek. Itthon határozott céllal kezdi meg munkáját. Az országban nagyon kevés használható térkép van forgalomban. és az is mind idegen nyelvű. Hozzáfog, hogy pótolja ezt a nagy hiányosságot, és korszerű magyar nyelvű térképekkel ajándékozza meg hazáját. Pesten házat építtet. Emeleti részét műteremnek rendezi be, amely az első magyar földrajzi intézetnek tekinthető. Lakása mindemellett Magyarország egyik kulturális központjává válik. Ebben bizonyára szerepe van annak is, hogy felesége. Takács Éva az első hazai írónők egyike. Otthonukban rendszeresen találkoztak a kor tudósai, művészei: Vörösmarty, Virág Benedek, Kölcsey, Bajza, Kazinczy, Fáy András, Horváth István történész, Széppataki Róza. Kultsár István, Cseh-Szombathy József, az első himlőoltó orvos, Ferenczy István szobrász. Az itteni összejöveteleken határozták el a Tudományos^ Gyűjtemény, majd az Auróra című lapoik megindítását. Karacs mindkét lapban közölt rendszeresen metszeteket. Ö készítette el az első összefüggő magyar nyelvemlékünk, a Halotti beszéd tökéletes másolatát, mely így először vált láthatóvá az olvasó- közönség előtt. Kivételes publikációi: a székesfehérvári, győri káptalanok okleveleinek, Imre király. Nagy Lajos, Károly Róbert kegyelem- és ajándékleveleinek hasonmásai. Rézbe véste I. István, László, Kálmán és Mária Terézia képmását. Virág Benedek költői munkáinak első kötetéhez Horátius arcképét formálta meg. Kisfaludy Sándor Hunyadi János című drámakönyvének fedőlapját is ő metszette. Nála rendelik meg az alakuló Magyar Tudományos Akadémia tagsági okleveleit. Karacs a betűmetszés világszínvonalú mestere is volt. Bizonyította ezt azzal is, hogy 3 om-es körbe olvashatóan belevéste a miatyánkot, az üdvözlégyet és a hiszekegyet. A miatyánkot külön. 1 cm-es körben is elkészítette. Meg kell említeni Karacs mecéná- si tevékenységét. Bár nagycsaládos ember volt — kilenc gyermeket nevelt —, mégis igen sok fiatal művészt támogatott, olyan időkben, amikor ez egyálalán nem volt szokás. (Gondoljunk csak Csokonai nyomorúságos pokoljárására.) Több évig ingyenes lakója volt Katona József, aki nála írta a Jeruzsálem pusztulása című színdarabot, és a Bánk bán első változatán is itt dolgozott. (Az egykori ház helyén emléktábla örökíti meg Katona itteni tartózkodását. Sajnos, Karácsról a nevén kívül több szó nem esik.) A Bánk bán első bemutatása után sokan mentek át megnézni az akkor már ereklyének számító asztalt, ahol Katona József a drámáin dolgozott. Egy 1958-as kiadású jegyzet említi, hogy.az asztal feltehetőleg Kiskunhalason kallódik. Elctß folyamán Karacs Ferenc kb. 31 atlaszt és térképet készített. Közülük kiemelten a két legjelentősebbet, amelyektől a halhatatlanságot remélte. 1813-ban kiadja „Magyar- országnak és a hozzácsatoltatott Horváth és Tóth országoknak és a Határőrző katonai vidékeknek, nemkülönben az Erdélyi nagyfejedelemségnek közönséges táblája” című remekművét. Ezt az alkotását tekinthetjük az első magyar nyelvű falitérképnek. Egyik legnagyobb értéke, hogy 8000 helynevet tüntet fel. (Csak Lipszky János készített előtte hozzá hasonlót. Betűit annak is Karacs metszette.) Legnagyobb alkotásán tíz évig dolgozott. 60 éves korában hozzáfogott Európa Magyar Atlaszának elkészítéséhez. Olyan megszállottsággal tevékenykedett, hogy a pesti nagy árvíz idején nem volt hajlandó elhagyná lakását. A földszintet teljesen elöntötte a víz. ő pedig az emeletén Belgium Földképén tovább munkálkodott. Bizonyára érezte, hogy sietnie kell, az árvíz után egy hónappal meghalt. Az Atlaszból 21 tábla készült el. „Karacs Atlasza első és páratlan. Kidolgozását tekintve legtisztább metszés nemcsak a hazai, hanem a korabeli külföldi térképek között is ... Nem vásári munka, hanem a művész egész lelke, ügyessége és gondossága bele van öntve. Ha párhuzamba állítjuk a magyar nemzeti újjászületés egyes alkotásaival, ha szabad még e korban hazai képzőművészetünkről beszélni, úgy Karacs alkotását bátran odaállíthatjuk a nagy költők és írók, ama nagy alkotók nemzetet nevelő műveihez.” — írja róla Ecsedi István. Sajnos, Karacsné halála után az Atlasz Heckenast Gusztáv birtokába került, aki a réztáblákat raktárba hajította. Később, mikor az Atlasz iránt nagy lett az érdeklődés, elővette. Hidegvérrel lekapartatta a táblákról Karacs nevét, és helyére vésette: „Kiadja Heckenast Gusztáv Pesten 1864." A címét önkényesen Magyar Kézi Atlaszra változtatta, és Hunfalvy János álnév alatt megjelentette. Karacs Ferenc 1838. április 14-én halt meg. A régi ferencvárosi temetőben hántolták el. 1870-ben a temetőt kiürítették, azóta sírjának helye ismeretlen. A XIX. század legnagyobb éá legtermékenyebb magyar térképésze volt! G. NAGY ILIAN Kőpikkelyes utak Réti Mátyás grafikája História Parochiae Tapió-Györgyensis Régi oklevelek titkait famtva Mélységes mély a múltnak a kútja. Ne mondjuk Inkább feneketlennek? Feneketlennek még akkor is — és talán éppen akkor —, ha kizárólag és egyedül az ember az, aktnek múltjáról kérdés és szó esik: ez a rejtélyes lény, aki a maga természeti-gyönyörűséges és természetfeletti-nyomorúságos létének tartálya s akinek titka érthető módon minden kérdésünk és szavunk alfája és ómegája. S minden szavunkat hévvel és szorongással s minden kérdésünket izgatott sürgetéssel telíti. Az idézet az emberi megismerés vágyának végtelenségét érzékelteti. Az ember épp akkora energiával búvárkodik a régmúlt emlékei között, mint ahogyan a jövőt tudni szeretné. A rejtély, hogy hogyan is éltek elődeink, csupán a megmaradt emlékek nyomán bontakozik ki előttünk. Ezért olyan nagybecsűek a tárgyak, amelyeket a padlás mélye rejt, a kövek, amelyeket a szántó-vető kivet a földből, az írásos emlék, amely az idős emberek polcán porosodik. S ha a természetes pusztulást még az oktalan rosszindulat is segíti, meglehetősen nehéz a visszatekintés. Tápiógyörgyén minden korban végigsöpört a történelem pusztító szele. Mégis maradt annyi emlék, hogy falumúzeumot rendeztek belőle. Idestova tíz esztendeje Faragó Béla lelkes gyűjtőmunkájának köszönhette Tápiógyörgye, hogy megjelent a község története. A pedagógus egykori tevékenységének mintegy tárgyi kiegészítője a most megnyílt falumúzeum, ahol értő kezek rakták rendre egymás mellé a pajták, a padlás mélyén fellelhető régi szerszámokat, az otthon használatos valamikori tárgyakat. Erre az alkalomra a kéziratos krónika segítségével nézünk vissza a tápiósági község múltjának mélyébe. Mert éppen ekkor történik az, hogy minél mélyebben fürkészünk, minél messzebbre hatolunk s tapogatózunk a múlt alvilágába, az emberinek, történetének, művelődésének kezdeti alapjai tökéletesen megmérhetetlen- nek bizonyulnak. S mérőónunk elől, bármily kalandos távolságokba gombolyítjuk alá zsinegét, mindig újra és tovább húzódnak vissza a feneket- lenségbe. A Tápió őstája feneketlen mocsár- világ volt. A mocsárból homokdombok, -hátak emelkedtek ki. Ezeken bronzkori települések helyeit is feltárták. Az ezt követő időkben egymást váltották a különböző népek: kelták, avarok, szarmaták, szkíták. Az ősi mocsárvilág maradványai ma is láthatók. A farmosi nádas — amelyet a Hajta táplál' vízzel — őrzi töredékes arculatát a végleg eltűnő ősi felszíninek. Figyelemmel kísérve már az ősidőktől a települések helyeit, megállapítható, hogy a Tápió alsó szakaszán, a már alföldi jellegű területen o központ a mai Tápiószele és Tápiógyörgye térsége volt. Elődeink tették állandó letelepülésre alkalmassá ezt a helyet, amelyet Tápiógyörgyének nevezünk. A község nevének eredete kétségtelenül nem állapítható meg. Nem dönthető el, hogy a György e végződése vajon kicsinyítő vagy birtokos rag. A Tápiónak eredetileg a patokot hívták. A község nevének ezzel az alakjával a História domus Paro-' chiae Tapio-Györgyensis-ben lehet találkozni. A Györgye a különböző időkből származó oklevelekben húszféle változatban szerepel. Egy bizonyos: 1499-től bármely alakban írták is, mindegyik Györgyét jelentett. A szelei, a györgyei és a félegyházi jobbágyok között 1520-ban harc dúlt. A király Horwath Györgyöt küldi ki az ügy kivizsgálására. Az oklevél királyi jobbágyoknak nevezi az említett falvak lakóit. Az ellentét okairól nem tudunk, de nem kétséges, hogy gazdasági eredetű volt. De nem is az ellentétek kiváltója a lényeges, hanem ami megállapítható belőle. Vallószínű, hogy a falvak közötti legelő vagy szántóterület birtoklása okozta a viszályt. Az a tény, hogy királyi biztos vizsgálta; bizonyítja; a falvaknak olyan volt a szervezettsége, hogy érdekeiket a király védte. Györgye 1553-ban az egri vár számadásaiban is szerepel: 1690-ig adófizető helység. Ez időtől elpusztultnak tüntetik fel. Találóan mondjuk itt, hogy újra és tovább, mert kutató buzgalmunkkal a kikutathatatlan incselkedő játékot űz. Látszatmegállókat és úticélokat kínál. A török időkbeli elnéptelenedés nem tartott huzamosabb ideig, mert 1745-ben Huszár István barokk templomot épített. De már előbb kezdődött az újratelepülés, mert a tápiószelei plébánia anyakönyveiben már szerepelnek györgyeiek. A települést 1780-ra befejezettnek tekinthetjük, mert ekkorra megszilárdult a falu őslakossága. Az idetelepítettek többsége magyar. Ezt a családnevek bizonyítják. De voltak közöttük szlovákok is. Anyanyelvűk használatát az egyház biztosította, mert megkövetelte a papoktól, hogy őket anyanyelvükön gyóntassák. Mindezek annak bizonyítására szolgálnak: a község lakói gondolkodásukban és magatartásukban emberségesek voltak már a legrégibb időkben is. A jobbágyfelszabadítás utáni Idők gazdái vagyonukat telkes jobbágy elődeiknek köszönhették. 1768-ban már volt jegyző, bíró és esküdtek is. Az addig feltárt adatok szerint 1768- ban a bíró Nagy János, a jegyző Barad József. Jelentős esemény 1780- ban a plébánia alapítása. Ennek nemcsak gazdasági értéke volt, hanem művelődéstörténetileg is előrelépést jelentett. A község elöljárósága ugyanis nem foglalkozott iskolai feladatokkal. Kezdetben csak néhá- nyan kezdtek írni-olvasni tanulni a parasztok közül. A századfordulótól növekedett a belterület. Prónay báró adott el földet a parasztoknak, amely Nagykert néven ismeretes, majd a Görgey család birtokából is kaptak építési területet. Az Újtelep a harmincas években jött létre, ekkortól vált arányosabbá a település. tíjabb múltszakaszok tárulnak fül, •hogy a partra járó bolyongása sem ér soha véget. Mert minden egyes megmászott agyagos fövenykullssza mögött új távolságok csábítanak új hegyfokok felé. > A település építkezését — mint az Alföldön mindenhol — a szigorú célszerűség és a rendelkezésre álló építőanyagok határozták meg. A földbői sár-, vert- vagy vályogfalat készítettek. A tető nádból vagy rozsszalmából volt. A régi házak utca felőli tűzfalán deszkaborítású, kivágott díszítések láthatók. Az idős emberek szerint ez afféle cifraság. A régiek a homlokzatot és a többi falat is fehérre meszelték. A szobákat ugyancsak. Elődeink sokoldalú ismereteinek bőségét a kender feldolgozása is bizonyítja. A vászonból fehérnemű, felsőruha, tarisznya, kötél, madzag, és még ki tudja, mi készült. Az élelmezést is mindenki maga oldotta meg. Érteni kellett a tartósításhoz, a kenyérsütéshez és még sok mindenhez. A mindennapi tevékenységhez természetesen számtalan babona fűződött. A bűbájosság, a babonás félelmek még ma is ismeretesek. Az utolsó bűbájos asszony, Potrogya Verke néni 1950-ben halt meg. :Ö még „el tudta űzni” a rontást, akidtől a tehén véres tejet adott: „Fogjad a nagy kést bal kézzel, tedd] a zsétárba, úgy, hogy élével felfelé Jegyen, és fejd rá a tejet.” A motívum a pogány korból való. De hosszadalmas lenne annak bizonyítása, hogy e babonákban mennyi az őselem, s mi változott időközben. Itt vannak a kezdetek, amelyek bizonyos közösség, néptörzs külön hagyományának őskezdetét jelentik gyakorlati-ténybeli értelemben. (így, hogy az emlékezet, ha talán tudja is, hogy a kút mélyének evvel még korántsem ért komolyan a fenekére, nemzeti szempontból megnyugodhat, s személyes-történeti megállapodáshoz eljuthat efféle őskezdet réyén. (Az idézetek Thomas Mann Jójpef és testvérei című művéből val<|k.) A krónikát bemutatta: ERDŰSI KATALIN
