Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-05 / 235. szám
1983. OKTOBER 5., SZERDA 5 Jegyzet Füst Mártonná Homok Erzsébet legújabb könyvében, a Családi krónikában olvasom, hogy a torkot, szemet maró füst jótétemény is lehet. Konyhájuk azokban a régi időkben pitvarosnak épült — írja —, szabad kéménnyel, esős időben, szélben a füsttől alig láttak, de tavasztól őszig mégis itt főzött az édesanyja, már csak a legyek miatt is. Házunkban, lakásunkban napjainkban már nem kell nyelnünk a füstöt, nincs nyitott kémény, falmasina — tűzhely — is alig, gázzal főzünk, esetleg villannyal. Az olajkályhák kiszorulásával ismét előkerültek, persze modernebb változatban a szénkályhák, de nem ismeretlen a hőtárolós villanykályha sem, s még kevésbé a kazán, amely a pincében áll, hogy a házon végighúzódó csövek mindenhol egyenletes meleget adjanak. Finomkodó szervezetünk nem bírja elviselni a füstöt. A legkisebb füstöcskét is észrevesszük, alig hogy meglegyinti orrunkat, máris szimatolunk a levegőbe, miközben homlokunkon rezzenésnyi fájdalomérzetet észlelünk. Honnan jön ez a füst? A szomszédból. Bizony, mert a szomszéd disznót tart, a a szabadban álló üstben főzi neki a krumplit. Ütött-kopott cső mered, felfelé, s a végére dugott könyök szája a kerítés fölött felénk pöfögteti a pamacsokat. Mert másutt nincs is hely, csak a mi kerítésünk mellett, a fáskamra és a budi közötti védett területen. Persze, ha a másik oldalra vinné, az ottani szomszédja felé szállongana a füst. Mit tesz ilyenkor a szomszéd? A legtöbbször semmit. Morog valamit a családjának, káromkodik, ha erősebb szervezetű esetleg észré sem veszi. Vannak azonban harciasabb egyének. Ök mennek a tanácsra. — Tessék intézkedni, micsoda dolog az, hogy az orrom alá füstöl. — Megelőzendő a tanácsi ember magyarázatát, hozzáfűzi, tisztában van a népgazdasági helyzettel, kell a hús a nép asztalára, de akkor se füstöljön az én udvaromba, miközben meg is gazdagodik a szomszéd. A tanácstitkár évtizedek óta szolgál hivatalában, sokat látott, hallott, tapasztalt ember, és higgadt. Érvel, csendesen, és kitartóan. Lehet, hogy azt javasolja, építsen egy kis valamit az üstnek, a kémény majd feljebb viszi a füstöt. Van néki annyi pénze, a szomszédról van szó, akivel évtizedek óta egymás mellett élnek, s föltehetően további évtizedekig folytatják az együttélést. Jobb az békességben, mint haragban. Van, aki megérti, van aki nem. Nem akarja. Bírósági ügyek is kerekednek a szomszédok vitájából. Egyszer a füst, az árnyék, máskor a permetezéskor átszálló méreg miatt. Előfordulhat ilyesmi. A perlekedő persze azt állítja, nem a szél hozta át a permet- levet. Az a rossz ember éjjel direkt megszórta a virágot, a paprikát, paradicsomot, káposztát, reggelre kókadoztak, estére a földre rogytak. Sajnos, ez nem zárható ki. A tanácstitkár ilyesmiről is tud. Bizonyítani persze lehetetlen. Marad a békítgetés, a megértésre való buzdítás. Hisz mégis ez kecsegtet a legnagyobb sikerrel. Annak idején bizonyára sokan álmodoztak füst nélküli világról. Ma sokkal kevesebb a füst. Együttélésünk mégsem zavartalan. Úgy látszik, önmagunkat nehezebben zabolázzuk meg, mint az elemeket, a tárgyi világot. Kör Fái Az alaptétel nem változott Évente hétszázezer A viták mindig hasznosak Az idén is megrendezték Lenin születésének évfordulóján Pest megyében — hagyományosan —, a propagandisták napját, amint erről akkor be is számoltunk. Köszöntöttük azokat, akik kiemelkedő munkájukkal elismerést vívtak ki maguknak, de szólt a köszöntés a megye több ezer propagandistájának együttvéve is, mindazoknak, akik a pártszervezetekben, a tömegszervezetekben a marxizmus—leninizmus eszméinek terjesztőiként folytatják önként vállalt, megtisztelő pártmunkájukat. Szóljunk most e munka hétköznapjairól. rül sor a szocializmus vívmányainak bemutatására, elemzésére, annak /megvitatására, hogy csak a marxista—leninista alapokon fejlődő szocializmus képes megbirkózni a világot feszítő politikai-gazdasági problémákkal. Ez utóbbiak miatt is kulcskérdés a propagandista személye. A jól képzett — s magát állandóan, folyamatosan tovább művelő — propagandista képes partner lenni ezekben a vitákban, csak alapos felkészültséggel lehet választ adni napjaink olykor égető kérdéseire. A törökbálinti propagandisták úgy látják, hogy a foglalkozásokon részt vevők pozitívan vélekednek eddig elért eredményeinkről, összességükben kedvezőknek találják a további fejlődés lehetőségeit. Igen jól látják a napi helyzetet, s kitekintésük a világra egyre tágabb teret nyújt arra, hogy véleményt mondjanak dolgainkról. Szükségesnek tartják például a nemzetközi munkamegosztás fokozását, a tudományos eredmények gyorsabb — s a kölcsönös előnyökön alapuló -í—_ felhasználását. Időszerű témák Törökbálinton, több propagandistával beszélgettünk: a nagyközségi pártbizottság titkárával, Papp Bélával, valamint dr. Horák Endrével, a Törökbálinti Állami Gazdaság osztályvezetőjével, vezető propagandistával és dr. Szabó Vilmos tüdőszakorvossal, Budakeszi tüdőgondozójának igazgatójával, aki a törökbálinti tüdőgyógyintézet pártszervezetének propagandistája. A nagyközség üzemeiben, intézményeiben tíz alapszervezetben rendszeresen tanulhatnak a dolgozók, valamilyen oktatási formában. A lakóterületi pártalapszerveze- tekben célravezetőbbnek bizonyult politikai vitaköröket szervezni, aktuális témák mindig akadnak, szép számmal. A pártoktatás keretében foglalkoznak az alapszervezetek a nemzetközi politika kérdéseivel, a szocialista kultúrával, a mai ideológiai élettel, társadalompolitikai témákkal, a magyar munkásmozgalom történetével-, ugyanakkor nem tévesztik szem elől a mai szocialista építés követelményeit és feladatait sem. A nagyközségi pártbizottság, illetve az alapszervezetek vezetősége nagy figyelmet fordít az oktatási év előkészítésére, a foglalkozások megszervezésére. Ügy tartják, hogy ^évente tíz foglalkozást volna jó tartani, de eddig nyolc-kilencnél többet nemigen sikerült, s ennek elsősorban termelési okai vannak. Magyarán: nehéz egyeztetni a szabad időket, kiváltképp olyankor, amikor a munka dandárja jelentkezik, például az állami gazdaságban. A megtartott foglalkozások színvonala, tartalma viszont megfelel a követelményeknek, s úgy yéljü'k, ez a fontos. Az oktatási program igazodik a mindennapok munkájának, aktualitásának igényeihez, nem ragaszkodnak az előadók oly szigorúan a kiadott tankönyvek szövegéhez, ha szükség volt vagy van rá, eltértek, eltérnek az előre megadott témáktól. És ez nagyon helyes. Ha történik valami, ami fontos lehet a világpolitika alakulásában, nyilván az érdekli, foglalkoztatja a hallgatókat. Eredmények bemutatása A foglalkozásokon bátrabban és következetesebben keAktív hallgatóság Mivel a pártoktatás egyik fő feladata a szocialista gazdaság fejlődésének, a gazdaság- politika új feladatainak tudatosítása, a nagyközségi párt- bizottság minden oktatási év elején összehívja a propagandistákat, alapos . tájékoztatást nyújt számukra a helyi dolgokról, a járás, a megye egészéhez viszonyítva. A járási pártbizottság is kiveszi a részét természetesen a propagandisták felkészítéséből. Neves előadókat hív meg, akik fontos kérdésekben körültekintően, részletekre is kiterjedő információkkal látják el többféle témakörben is a propagandistákat. Ezenkívül — ahogy beszélgető partnereink is mondják —, a propagandista öntevékenyen is tájékozódik, saját külön csatornáinak révén. Dr. Horák Endre és dr. Szabó Vilmos egybehangzóan állítják, hogy megnőtt a hallgatóság aktivitása az utóbbi esztendők során. És ez gyümölcsözik abban is, hogy a pártalapszervezeti taggyűléseken is egyre többen és egyre többször szólalnak meg, szívesebben vesznek részt a közTeherautón már a kukorica A sülysáp! Tápióvölgye Termelőszövetkezetben az idén 830 hektáron termeltek kukoricát. Képünkön teherautóra kerül az ebben az aszályos esztendőben különösen értékes termény, amelyből egy gramm sem mehet veszendőbe. életben, cselekvőkészebb állampolgárok lettek. Szerintük az oktatásban történő részvétel azonban még mindig nem igazán belső szükségszerűség. Ehhez kellene eljutni, természetesen azokban az alapszervezetekben, amelyekben erre a feltételek egyébként adottak. Mert például a nehéz fizikai munkát végzőktől senki sem várhatja el komolyan, hogy szabad idejük! en legelőször a könyvet vegyék elő és rohanjanak a pártoktatásra. A propagandista ellenben elérheti, hogy ugyanezen embereknek az oktatáson oly mértékben fölkelti az érdeklődésüket, hogy vitázni és készek vele. Mert a viták, amelyeket jobbító szándékkal, marxista meggyőződéssel folytatunk, csak hasznunkra válhatnak. Változatlan alaptételek A marxizmus—leninizmus alaptételei nem változtak. A kapitalizmus most is kapitalizmus, ha más is, mint Marx idejében volt. Ám Marx csak azt a társadalmat tudta elemezni, amelyben élt és alkotott. Á mi feladatunk, hogy ma is helytálló tételeinek alapjáról a mai társadalmat elemezzük, a jövőre nézve vonjunk le következtetéseket. Ehhez nyújtanak segítséget a társadalom minden rétegének a pártoktatás keretében a foglalkozások. S ha ezek a foglalkozások legalább olyan színvonalúak, mint amilyenek a törökbálintiak, közelebb jutunk egy lépéssel a célhoz. Bálint Ibolya Évente csaknem hétszázezer különféle méretű és formájú kefetestet gyártanak a Rozmaring Tsz nagykovácsi faipari üzemében. A gyártásban az utolsó művelet a nyél helyének be- süllyesztése és már kész is a kefetest. Erdős! Agnes felvétele Gombó Páls Társak R ossz világ jár manapság a kutyákra, macskákra. Mindjárt elöljáróban leszögezem, hogy én éppen ezért az ő pártjukon vagyok. Ami ismét egy bizonyíték azon az asztalon, amelyen élhetetlenségem corpus delictijei gyülekeznek. Hiszen kicsoda, micsoda az olyan ember, aki mindig holmi veszett ügyek, holmi korszerűtlen ügyek oldalára áll? Aki zavaró-kavaró szikiapadnak hever keresztbe a diadalmas divat sodró áradatának, amit visszanyomni nem tud, csak tajtékot kelteni, melyben elkopik? Megmondom: az ilyen ember nyavalygós, ómódi és destruktív. Csakis effélétől telik ki, hogy most, amikor a divat fennhangon magasztalja a vállalkozó egyedeket, akik élelmesen keresik a milliókat a maguk hasznára, de mondják, hogy a haza javára is — ilyenkor azon töprenkedik, hogyan élnek a kedves érettségizett hölgyalkalmazottak, akik havi négyezerért napi nyolc órán át verik az írógépet, töltögetik a papíron a rubrikákat. Az ilyen ember ráadásul műveletlen is, hiába magyarázza neki a közgazdászok meghússzo- rozódott tömege, hogy csakis a sok vállalkozó mentheti meg a nemzetgazdaságot, ő miként egy primitív bennszülött, a szemének hisz, amely azt látja, hogy a vízcsapok és rádiók és magánlakás-ügyletek vállalkozóitól nem olcsóbb lett a javítás, az albérlet, hanem drágább... de csitt szavam, nem fáj fejem. Különben a kutyákról meg a macskákról van szó és csak rpentegetődzésformán említettem meg, hogy bocsánat, de én az ő pártjukon állok. Pedig okos tudományos nyilatkozók, meg rendszakértők folyvást megmagyarázzák buta fejemnek, hogy ezen állatok, pláne városban, piszkolnak, betegségek négylábú melegágyai, gyermekeink dúvadjai. Holott valahol a tudatom mélyén el is ismerem, hogy így vagyon, minden szóban forgó baktérium létezik, minden felemlített ürülés járdáinkon és parkjainkban megesik, sőt, akár még hozzá is tehetném, hogy minden pórázon vezetett eb valóságos buktató azok számára, akik drága pénzen szerzett tántorgásuk közepette átesnek a pórázon, olykor magán a kutyán. Én, kérem, már megkövetem a tudományos felvilágosítókat, a szervezőket és intézkedőket mindazonáltal és különösképpen mégis a dolog másik oldalát tartom szem előtt, mert bizony minden dolognak van másik oldala, ha nem is divatkórusokban, de a valóságban. A dolog másik oldala pedig ezúttal nem más, mint: oz ember embersége. Történeti értelemben is; az ember még nem is volt valóban ember és a kutya sem volt még igazán kutya, amil?or egymás mellé szegődtek társakká. Biztos, hogy a sakálból, farkasból nem lett volna kutya, de talán az előemberből sem ember, ha kölcsönösen nem támogatják egymást. Hogy az ember letelepedett földet művelni, megjelent a macska is, együtt alkották meg a civilizációt. Kutya űzte a vadat táplálékul az embernek, macska pusztította a rágcsálókat, hogy ne orozzák el a gabona magvait az ember elől. Szép egymásrautaltság alakult így ki — tanúja minden ősi ábrázolás. És ami még ennél is fontosabb: kialakult a kölcsönös szeretet. Az ember emberségének leglényege pedig éppen érzelmi világa, kiemelkedése a közvetlen érdekek nyers köréből, a simogatás, a kötődés, a messzibbre tekintés, az önzetlen akarás, a társszeretet körébe. Bizony, tisztelt higiénikus urak, a kutyák és macskák évtízezredek óta hurcolják a maguk baktériumait, akárcsak mi magunk a magunkéit, de hordozzák azt a képzetet is, hogy társ: veszélyekkel terhesen bár, de társai vagyunk mi egymásnak emberek, és társaink a kutyák és macskák is. Rideg érvek ezen nem változtatnak, csak divatáramlatok hullámvölgyeit jelenthetik. Az a kutya, rideg önzéssel nézve Immár felesleges, nemigen vadászik nekünk, pláne nem városban;®azt a macskát, rideg céltudatossággal tekintve, kiszorították a hasznosság világából a patkányirtó vállalatok. De nézzünk csak körül. Titkon, lopva nénik és bácsik, és középkorú illetők odalopakodnak egy-egy romházhoz, ahol kóbor macskák jönnek össze és élelmet adnak nekik, no meg . simogatást. Teljesen pedigrétlen kutyákat gyerekek fogadnak oltalmukba és visznek haza, ahol szüleik megszervezik az oltást, a mosdatást, és befogadják harmadik emeleti lakásukba, családtagnak. Aztán titkon, lopva, dacolva rendelettel és büntetéssel, naponta többször leviszik egy közeli parkba, hadd sétáljon az a büdös kölök, akarom mondani Bundás, Cézár, Mackó. És tündököl ennek a dolognak másik oldala, tündököl a gazdi arca, szeretetet ad, sze- retetet kap magános felnőtt és érzelmeket tanuló gyerek. Bizony, a ma embere sem lehet — és nem is az — pusztán házigépezeteket hajszoló csupa okos önzés, higiénikus »műanyagokon tartott, rajzállatok képein nevelt gyermeki teddide-teddodaság. Az ember nemcsak óvatosság, nemcsak célszerűség, hanem lélek is, kötődés, szeretet; célt, melegséget éppen ezek adnak az életnek. s ha így nézzük a kutyákat, macskákat: kár lenne nélkülük. Nagy kár. Nincs olyan biztosító társaság, amely megtéríthetné.
