Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-05 / 235. szám

'x^űtiav 1983. OKTOBER 5., SZERDA Hangarchívum Babits-hagyaték Egy ismeretlen, eddig még sehol sem publikált Bablts- verssel — a Perc szonett cí­mű költeménnyel —; is meg­ismerkedhetnek az érdeklő­dők azon a kamarakiállítá­son, amelyet a költő születé­sének századik évfordulója alkalmából rendezett hagya­tékából az Országos Széché­nyi Könyvtár a Magyar Nem­zeti Múzeum kupolatermében. A tárlatot kedden délelőtt nyitotta meg Keresztury De­zső akadémikus, felidézve a Babits-hagyaték gondozásá­nak körülményeit, a gyűjte­mény eddigi sorsát. A kiállítás különlegessége H hangarchívum; a látogatók eredeti viaszlemezekről átját­szott felvételeket hallgathat­nak meg; ezeken Babits Mi­hály saját verseiből mond el néhányat, köztük a Perc szo­nettet. J Bár á több ezer darabos Babits-hagyatéknak csak egy részét láthatják a Magyar Nemzeti Múzeumban az ér­deklődők, a kamaratárlat így is nagy érdeklődésre tarthat számot. A Szarvaskirály Nem mindennapi mesejáték Az Állami Bábszínház tár­sulata jól tudja, hogy a leg­kisebb színházlátogatókat mindig csak művészileg igé­nyes, jó előadásokkal szabad várni. Minden évadban fel­mutatnak valami meglepetés­számba menő újdonságot. Az újító kedvre jellemző, hogy a mostani bemutatón a színház az- eddigiektől teljesen szokatlan játékkal várta kö­zönségét. A Szarvaskirály mű­faji megjelölése: mesés tör­ténet, maszkokkal. Carlo Goz- zi—Heltai Jenő szépséges lírai játékát választották ki az új­szerű megjelenítésre. A köl­tői nyelvezet, a szép ívű ine- seszövés és nem utolsósorban a kimunkált színészi játék te­szi maradandóvá az előadást. Heltai Jenő azért írt bábjá­tékot Carlo Gozzi 1762-ben keletkezett meséjéből, hogy a varázslatos játék erejével hir­desse az igaz emberségbe ve­tett hitét. Deramo királya — a főmágus segítségével —, hiába választ magának tiszta szívű feleséget, ha megirigy- li tőle miniszterelnöke. A jó­szándékú királyt könnyen be­csapja, de nem olyan egysze­rű más bőrébe bújni; a jel­lem csúfsága mindig kirívóan csúffá tesz. A mese csúcs­pontját a varázsige átváltoz­tató erejével éri el. A király szarvassá, majd koldussá á ismét királlyá lényegülése vi­szi csodaváró magaslatokba a megjelenítést A maszkos játék a hajdani commedia dell’arte elemeit használja fel. De végig érez­zük, hogy a maszkon átsüt­nek a jellemek, s így válnak a maguk általánosságában egyediekké. Balogh Géza ren­dező számtalan ötlettel, pon­tosan kidolgozott jelenetekkel mindvégig azonos színvona­lon tartja az előadást. Ki­emelkedő megoldás a keret, ahogyan előttünk öltik ma­gukra a szereplők maszkjai­kat, s változnak át színészek­ből mesefigurákká és a vé­gén úgyanígy alakulnak visz- sza hús-vér emberré. Csupán arra hívnánk fel a pedagógu­sok és a szülők figyelmét, hogy tíz éven felülieknek va­ló az előadás, a kisebbek rnég nem érettek rá. Er. K. Zenei panoráma Nagy romantikusok úi lemezeken A lemez ünnepére megjelent — komolyzenei felvé­tel közül hármat vezényel Ferencsik János, a magyar zenei élet nesztora. Ezek közül a legnagyobb érdeklő­désre és népszerűségre Liszt Ferenc három szimfonikus költeményének digitális felvétele számíthat. Köztük fel­csendül a szerző legnépszerűbb műve, a Les Préludes mellett az Orpheus és a Tasso is. A kísérletező Mindhárom mű Liszt wei- mari éveiből származik. Liszt ekkor már Európa-szerte is­mert sztárja volt a hangver­senytermeknek és szalonok­nak, mint zongoravirtuóz. Eb­be a csillogó vándoréletbe únt bele, s választotta otthonául a nagy kulturális hagyományok, kai rendelkező német kisvá­rost, Weimart. Goethe és Schiller városá­ban az európai kortárs zene központját szerette volna ki­alakítani. Ekkor szüleinek el­ső, nem zongorára írt nagy­szabású művei, a szimfonikus költemények. Magát a zene­kari műfajt is Liszt találta fel, kísérletezte ki. Az ő út­törő munkája nyomán vált ez a romantikus zene egyik ve­zető műformájává. A többnyi­re irodalmi, képzőművészeti ihletésű szimfonikus költemé­nyek mellőzik a klasszikus ze­ne formai építkezésének sza­bályait, sokkal szabadabbak, meghatározójuk az eszmei program. A Les Préludes ese­tében egy Lamartin-költe- mény, az Orpheusnál a görög monda legendás dalnoka, a Tassénál a Goethe dráma fő­hőse. Ez utóbbi két mű a wei- mari színház napi igényeihez kapcsolódott, az Orpheus mint Gluck operájának nyitánya, a Tasso mint Goethe drámájá­nak kísérőzenéje. Ponta tlanságok Többszöri átdolgozás után végső formájukban zenei jel­lemképek, s ilyen értelemben nélkülözik az irodalmias, ütemről ütemre követhető sztorit. Formailag is kristá­lyosán tiszták és áttekinthe­tők. A Tasso például a hagyo­mányos klasszikus formatan szerint variációk sorozataként is értelmezhető. Ferencsik markáns, lényeg­re törő előadásában a művek romantikus hevületén túl meg- érezzük Liszt hagyományokat megőrző törekvését is. A há­rom mű közül talán a Tasso felvétele sikerült a legjobban Az első hallásra szertelennek tűnő zenét Ferencsik vasma­rokkal fogja össze, a zenekar hangzása is itt a legkiegyenlí­tettebb. Sajnos a Les Pré- ludes-ben a rézfúvók erőteljes hangja sokszor teljesen elnye­li a zenekar többi hangszínét. Különösen a hegedűk amúgy is sápadtabb hangja sínvli meg a legjobban a helytelen mikrofonbeállítást. A Magvar Állami Hangversenyzenekar lelkesen, de sokszor nem elég precízen és tisztán követi Fe­rencsik pálcáját. Ügy tűnik, a digitális felvételi technika sok olyan apróbb-nagyobb in­tonációs pontatlanságot is rög­zít, amit esetleg egy élő kon­certen nem is vennénk észre. * Újraértelmezve A hangszeres zene, közelebb­ről a zongoramuzsika kedve­lőinek valódi csemegével ked­veskedett a Hanglemezgyártó Vállalat, amikor a Philips cég­től átvette Kocsis Zoltán nagy­szerű új digitális felvételét, melyen Chopin összes keringő- jét játssza. A lemezborító is­mertető szövegét szintén Ko­csis Zoltán készítette. Ez is mutatja, hogy milyen komoly, szinte zenetudósi felkészülés­sel mélyedt el a Chopin élet­mű részleteiben, a különböző kották, szerzői kéziratok és másolásban fennmaradt va­riánsok hitelességének filoló­giai kérdéseiben. A lemez első oldalán a nyolc legjelentősebb, s már a szerző életében nyomtatásban megje­lent mű hangzik el. A máso­dik oldalon a leghitelesebbnek tartott változatokban csendül fel további kilenc keringő, majd a műfaji hovatartozását s végül szerzőségében vitatott 1—1 darab szólal meg. Ez a teljesség és filológusi pontosság azoban a legtöbb zenebarátot, hanglemezgyűjtőt hidegen hagyja. Számukra a felcsendülő zene, illetve az előadás milyensége az igazán érdekes. Nos, így sem csalód­nak. Sőt! Kocsis Chopin leme­ze egyike az utóbbi évek leg­szebb zongorafelvételeinek. Mind hangzásban, mind mű­vészi színvonalában kiváló. Az ő Chopinje nem elomló érzel­mek, hangulatok ködlovagja, nem a zongora mélabús poé­tája. Kocsis keze alól szikrázó, gyémánt csillogású futamok gyöngyöznek, s a művek for­mája acélfeszességgel ível, jól áttekinthetően, világosan. Kocsis újraértelmezi ezeket a Chopin műveket, s ezzel megújítja előadási gyakorla­tukat. Nem tudjuk, hiszen hangzó dokumentum nem ma­radt korunkra, hogyan játszot­ta saját műveit maga a szer­ző. Lehet, hogy Kocsis játéka nem hasonlít ehhez. De biztos, hogy ha Chopin ma élne, va­lahogy így, ilyen szikrázóan, ilyen briliánsán játszaná mű­veit. Várad! László Kiállítótermekből Körkép Lacházától Szentendréig /*. ? ’ Jt.íi * t Szepes Gyula: Őszi levélhullás kedvesek, Intimek a néma tárgyak. Rajzi beszéd Szűr-Szabó József karika­túráival negyven esztendeje találkozhatunk a Ludas Ma­tyi oldalain. Munkásságát bravúros rajzkészség jellemzi, ez eredményezi festői felüle­téinek természetes üdeségét, könnyedségét. Témavilágát te­kintve minden érdekli, ennek jegyében festi meg frappáns képi véleményét skóciai táj* ról, alföldi ámbitusról, szigli­geti partszakaszról, Bozsokról, Kőszegről, Rómáról és Viseg- rádról. Nála a könnyedség természetes rajzi beszéd, nem a mélység ellentéte, hanem annak velejárója. Textil a térben Szabó Margit a textil meg­szállottja. Izgalmas, ahogy az általa színezett gyapjúból, szizálból egyszerre csak mű lesz. így nézhetünk térszer­vező, lélekalakító színes fa­liszőnyegeire, amelyek megta­lálják helyüket a térben, és békés, színes otthont építenek az embernek. A nagy beton­felületek igénylik a puhító, lágyító áramlást, a jó közér­zetet teremtő színes textilt. Szepes Gyula festményeit ^ Kiskunlacházán, a művelődési í házban láthattuk. Sarkantyú í Judit kerámiái a Pest megyei z Művelődési Központ és Könyv- z tárban tekinthetők meg októ- z bér 16-ig. Szűr-Szabó József a z szombathelyi Derkovits Terem­ül ben állított ki. Szabó Margit ■ A iparművész az ÉVIG kőbányai á gyárának művelődési házában z szerepelt munkáival. Pelbárt í Jenő képeit a X. kerületi Pa- fy taky István Művelődési Kőz- Z pontban látta a közönség. Színek nyüzsgése Szepes Gyula nyolcvanhá­rom éves. Művészetét illetően pályája felfelé ível. Posztimp­resszionista stílusban fogalma­zott képei pompás vizuális be­számolók az érdi erdők őszi levélhullásáról, az érdi Duna- szigetről, a remegő vízfelület tükröződésétől, az ófaluban még látható szénásszekérről. Festé­szetének ereje a belsők érzé­keny ábrázolása. Egyik képén a felesége a kályha felé fordul a színek pazar nyüzsgésében. Festészetének kedvelt évszaka gz ősz, mert ontja a színeket. Intim tárgyak Sarkantyú Judit kerámiái üde színfoltot jelentenek Szentendrén. Csekovszky Ár­pád egykori tanítványa itt él, alkot, mutatja be műveit. Csoportba verődő harang ala­Rádiófigyelő KABARÉ. Régen izgat a kérdés, vajon mi az oka an­nak, hogy a havonta jelentke­ző Rádiókabaré műsorai oly­annyira eltérő színvonalúak. A szerzőgárda nagyjából ál­landó, egyik hónapról a má-' sikra aligha változnak szá- ' mottevően az íróknak témát adó társadalmi, politikai kö­rülmények. És mégis: előfor­dul, hogy nyögvenyelős, már- már érdektelen jeleneteket kell végighallgatnunk, máskor pedig robbannak a petárdák, egyik remekbeszabott poén követi a másikat. Ilyen, a műfaj igazi gyöngyszemeként marad meg emlékezetemben a kabarészínház októberi bemu­tatója, melyet a Heti Világ- gazdasággal koprodukcióban szerkesztett Marton Frigyes, Farkasházy Tivadar és Sinkó Péter. A bevezetőből boncolgatott örök kérdést — hogyan szü­letik a jó mű? — természete­sen most sem sikerült megfej­teni. Az okok közül azonban néhány azért sejthető. Először is olyan kérdések kerültek terítékre, amelyek napról nap­ra valamennyiünket izgatnak — ha nevethetnékünk nem is támad tőle. így az áremelke­dések, az alacsony nyugdíjak, az egymásnak időnként ellent­mondó gazdasági döntések, a legfelsőbb irányító testületek­ben történt, a laikus számára nehezen követhető személy- cserék. Nem jókedvében, még csak nem is az országos kabaré­éhség kielégítése érdekében születtek tehát a jelenetek. Szívből, méregből vetették pa­pírra a szerzők, mondták el a profi és amatőr színészek. Az­zal a hittel és szándékkal, hogy műsoruk nem csupán szórakoztató hatvan perc, de olyan produkció, ami a hu­mor fegyverével javíthat kö­zös dolgainkon. TÁRSALGÓ. Szerencsésen kezdődött a hét a rádióban. Az irodalomkedvelőknek aján­lott, Kulcsár Katalin szer­kesztette másfél óra olyan keilendes és érdekes irodalom- történeti utazásra invitálta hallgatóit, aminek nem lehe­tett nemet mondani. Hiszen ki ne lenne kíváncsi Tamási Gáspár vallomására arról, hogyan búcsúzott Erdélytől, a családtól Áron bátyja. Tompa Mihály balladát írt a telkibá­nyai aranybányászok tragé­diájáról. A falu református papja most bemutatta az ere­deti dokumentumokat is, amelyek alapján a nevezetes vers született. Németh László világszerte ismert regénye az Iszony. Hősnője ma is él. S ahogy a regénybeli alak, s a maga sorsát tette mérlegre Né­meth Péterné, az maga is iro­dalmi mértékkel mérhető ta­lálkozás volt. Vagy az idős tunyogmatolcsi emberé, aki büszkén dicsekszik vele. hogy egy Petőfi-vers az ő falujuk­ról szól, s közben, akaratla­nul a hazaszeretetről is mond megfontolandó gondolatokat. Veres Péterre emlékeztek a balmazújvárosiak. De nem úgy, mint a falu nagy szülött­jére, a nevezetes íróra, poli­tikusra, hanem mint Péter bátyánkra, akik Velük ka- pálva-kaszálva volt a falube­liek tanítója. Remekbe sikeredett ripor­tok csokorba kötve. Nagy kár lenne, ha évtizedeken át po­rosodnának a szalagtárban. Mert ezek a vallomások nemcsak az irodalom mai ba­rátaihoz hozhatnak igazi él­ményt, de azokhoz is köze­lebb hozhatják az irodalmat, akik számára ez a világ csak ismeretlen betűtenger. Csulák András kú tárgyai szép csengő hangot adnak. Zenélő kerámiák vál­takoznak porcelánokkal, akad­nak köztük színes fali táblák. A tematika groteszk figurákra osztódik, sokszor megjelenik a bohóc alakja. Sarkantyú sajátos techniká­val szerkeszt: gézt, nyloncsip­két gyúr az anyagba, égetés után vonalkás récék marad­nak a kerámia felületén. Et­től textilhatásúak tárgyai. Művészetében sok a játék: agyaghuszárok, bölcsőbe he­lyezett babák, kis csirkék tömkelegé látható. Aprók, Friss élmény Pelbárt Jenő nyomdászmér­nök. Természetszeretetét, me­lyet hosszú dunavarsányi tar­tózkodása alapozott meg, mű­szaki indíttatású képzelete lendíti bravúrosan kezelt kép­felületekké. Műveit friss él­mény és kifogástalan, egyén! technika jellemzi. Közülük a Kiszáradt fa, a Titok és a? Ufó emelkedik ki a színek és a formák takarékosságával Pelbárt Jenő mindössze har­minckét éves, múltja alig van inkább csak festői jelene és Jövője.......... ' „ ‘ . Losonci Miklós Belépő az irodalom kincsestárába Az olvasás gyönyöre Makk Marci és Szirom tün­dér hintáznak az ajtó fölött. Bohóc mászik a könyvespolc tetejére. A sarokban színes falevelek lejtik táncukat. Vük és társai köszöntik szíves mo­sollyal az ajtón belépőt. De az igazi varázslat ott lapul a dí­szes fedelű könyvlapok között. Csak fel kell ütni bármelyi­ket, s nyitva áll Tündérország birodalma, az Óriások orszá­gának kapuja. A nagykátai gyerekkönyv­tár valóságos mesebirodalom. Szabó Józsefné idestova egy évtizede munkálkodik azon, hogy becsalogassa a legkiseb­beket a könyvtárba. Mindig az volt a vágya, hogy gyere­kekkel foglalkozzon. Diákko­rában határozott elképzelése nem volt, hogy miképpen. Le­hetett volna pedagógus, de a véletlen úgy hozta; érettségi után a könyvtárosi mumtába kóstolt bele. S amikor rá­bízták a gyerekkönyvtár gond­ját, már tudta, hogy ez iesz az igazi hivatása. Itt minden megvalósítható, ami az isko­lában a kötöttségek miatt ki­szorul. Ebben a környezetben a kicsinyeknek elszabadulhat a fantáziájuk, s kibontakozhat az egyéniség. A gondos, pon­tos előkészítő tevékenység természetesen itt sem hiá­nyozhat. A könyvtáros a hát­térből irányítja a játékot, s azt, hogy minél többen meg­ízleljék az olvasás gyönyörű­ségét. Mert l a valaki kisgyer­mek korában rászokik a könyvre, az élmény egész éle­tén végigkíséri. Vallja, hogy a világirodalom gyöngysze­meit már ifjúkorban kézbe kell venni, hogy azok gondo­latvilága formálja az iskoláso­kat. De olyan nagy a könyv­választék, hogy elengedhetet­len a kalauzoló, az eligazító szó. Csöndes, szerény, határozott Szabó Józsefné. Hosszan fej­tegeti elképzeléseit. Bizony kinőtte a könyvtár a kis he­lyiséget. (Nagykátán ez nem- csupán a gyerekkönyvtár gondja: jó lenne tágasabb épület, nagyobb raktár.) A kis szobában huszonöt ezer kötet zsúfolódik. A polcokat olyan ügyesen helyezték el, hogy marad tér a játékra, a közös foglalkozásokra is. Itt tartják a rendhagyó irodalomórákat. Ami a tankönyvből kimaradt — jelszóval igyekszik bevezet­ni a gyerekeket az irodalom- kutatásba. A kézikönyvtár használatára serkenti az isko­lásokat. Arra tanítja a kicsinyeket; miként lehet eligazodni az iro­dalom kincsestárában. A lexi­konok, az enciklcépédiák a tu­dás forrásai — okítja a diá­kokat —, s így segíti őket a tanulásban. A helybéli peda­gógusok jó partnerek. Egy- egy tananyagrész lezárása után megbeszélik, hogyan tudja a könyvtári irodalom­óra mélyíteni, bevésni a ta­nultakat. Természetesen játé­kos, kötetlen formában. Az óvodásoknak bábokat készít. Makkból, gesztenyéből, csu- mából együtt formálják a mesefigurákat. A nagyobbak­nak vetélkedőt szervez, hi­szen életkori sajátosságuk, hogy szeretik összemérni ere­jüket. * Ebben az esztendőben a helytörténeti munka a na­gyobb gyerek foglalatossága. Az iskolai szakköri tevékeny­ség és a könyvtári búvárko­dás jól kiegészíti majd egy­mást. Ugyanakkor nagy segít­sége lesz a leendő helytörté­neti gyűjteménynek. Makk Mard és Szirom tün­dér hintáznak az ajtó fölött a nagykátai gyermekkönyvtár­ban. Búcsút intünk a mese- figuráknak. S a könyvtárossal együtt nagyot sóhajtunk; de jó lenne egy tágasabb. mo­dernebb hely a kis olvasók­nak! Erdősi Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom