Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-26 / 253. szám

1983. OKTOBER 28.. SZERDA km Jegyzet Példás I büntetési Köztudott, ho^y a korszerű ipar és mezőgazdaság, a moto­rizáció számtalan, a környeze­tünkre káros következménnyel is jár. Persze nemcsak az ipa­ri és mezőgazdasági létesítmé­nyek felelőnek ezért, hanem a lakosság is. Szinte mindenütt előfordul, hogy a községek és városok határában illegális sze- métlerakodók tűnnek fel egyik napról a másikra. Arra viszont kevesebb a példa, hogy a sze- metelőkre példás büntetést ró­janak ki, mivel azt a legne­hezebb felderíteni, hogy ki vagy kik szállították tiltott helyre a hulladékot. Dabason hosszú évek óta ha­gyományai vannak annak, hogy ősszel és tavasszal lomtalaní­tási akciót szerveznek. Ebben a Hazafias Népfront helyi bizott­sága, a nagyközségi üzemek és intézmények vesznek részt. Az utóbbiak azzal, hogy a hulla­dékok elszállításához szükséges gépkocsikat és más eszközöket rendelkezésre bocsátják. Orosz­lánrészt vállal az akcióban a tanács kommunális üzeme. Ter­mészetes, hiszen az üzem fel­adata a házak elé kitett hul­ladékok elszállítása. Bár ezek az akciók általában több napig tartanak, s a lakos­ságot szórólapokon, plakátokon értesítik róla, még ma is gya­kori, hogy a dabasi határban újabb és újabb lerakóhelyek bukkannak fel. Ennek részben az a magyarázata, hogy a leg­több szemetelő nem a helyszín­ről, hanem távolabbi helység­ből érkezik, s elsősorban az éj­szaka csendjét használja fel ar­ra, hogy épülettörmelékkel, ré­gi bútorokkal, autóroncsokkal és más tárgyakkal „népesítse” be a tájat. A tisztasági akció keretében, időről időre felszámolják eze­ket a lerakodóhelyeket, de az eredmény nem túl biztató. Gya­kori, hogy a szemetelők még a tiltó táblát is kidöntik vagy egyszerűen magukkal viszik. Szigorúbban kellene fellépni ellenük. Cs. J. A lenfonóban most nincs rá pénz Műszakpótlék csak fedezettel Néhány héttel ezelőtt jelent meg a rendelet, amely szerint a vállalatoknál emelhetik a délutános és az éj­szakai műszakokért fizetett pótlékokat. Ez azonban csak a lehetőséget teremtette meg, hiszen nem mindenütt van megfelelő anyagi fedezet egy ilyen intézkedésre. A rendeletből ugyanis kitűnik, hogy minden gazdálkodó­nak magának kell előteremtenie e pótlékok emeléséhez a pénzt. Így aztán várható, hogy míg az egyik helyen akár 10—20, sőt 50 százalékkal többet kapnak e címen a dolgozók, addig a szomszédos vállalatnál marad a régi gyakorlat. lye. Ismételten hangsúlyo­zom: ez csak december 31-ig érvényes. — Miért, azután lát lehető­séget a változásra? Nem jó a kapkodás Mire számíthatnak vajon az egyik legnagyobb hazai gaz­dálkodó, a BUDA-FLAX Len­fonó- és Szövőipari Vállalat dolgozói ? Pásztor István közgazdasá­gi főosztályvezető vállalkozott a válaszra. — Annyi már most bizo­nyos, hogy az idén aligha jö­het szóba nálunk a műszak- pótlékok emelése — mondta. — Ennek egyszerű oka van. Vállalatunknál véleményem szerint sikerült megteremteni a bérezésben az érdekeltséget, a lehetőség és a felhasználás közötti összhangot. S mert a bérpolitikában sem jó az ál­landó kapkodás, mi már az esztendő elején eldöntöttük, hogy a rendelkezésre álló pénzt mire költjük. Az idén például az államilag biztosí­tott 1,2 százalékos keretből és a tőkés exportért kapott preferenciából biztosítottuk a termelésirányító vezetők — főművezetők, művezetők, gép­mesterek — alapbéremelését, s érdekeltséget teremtettünk a termelési célok eléréséhez, a nem rubel elszámolású nyugati export túlteljesítésé­hez, a szocialista megrende­lések pontos kiszállításához. — Ez azt jelenti, hogy a vállalatnak nincs pénze a pótlékok emelésére? — Jelenleg nincs. Már min­den- forintnak megvan a he­Nagy értékű és nagy teljesítményű papírgyártó gépsorokhoz, korszerű félautomata és automata gépeinkhez felveszünk lakatos, villanyszerelő, műszerész és forgácsoló szakmunkásokat (akiket papírgyártó szakmára átképezünk), férfi betanított és segédmunkásokat gépmunkára betanítunk. Szociális és kulturális juttatások. Utazási hozzájárulás, kedvezményes étkezés (ebéd), férfiaknak munkásszállás. Albérletben lakóknak havonként 370 Ft hozzájárulási dijat fizetünk. Munkaidő: folyamatos munkarendben, 40 órás munkahét, Jelentkezni lehet minden hat nap után személyesen: a két szabad nap, ezen felül évenként PAPÍRIPARI VÁLLALAT 13 többlet szabad nap. BUDAFOKI Jó kereseti lehetőség, PAPÍRGYÁRÁNAK szakmunkásoknak havonként 6000—8000 Ft, betanított munkaügyi osztályán, és segédmunkásoknak Budapest XXII., havonként 5200—6000 Ft. Gyár u. 15. 1222 7 sz. üzemigazgatóságunkra felvételre keresünk autószerelőt, autóvillamossági szerelőt, karosszérialakatost, raktári kiadót, gépkocsivezetőt Gödi. alagi. dunakeszi, veresegyházi lakosok jelentkezését is várjuk Munkába járáshoz és egyéb utazásokhoz Pest megye teiületére, a Volán autóbuszjáratokra szab-td legyet adunk. Jelentkezni lenet az Ifjúsági főnökségen, Bud«pest IV , Megyeri út 53. (Megközelíthető a 30-as autóbusszal.) Telefon: 693 899 VOLÁN 1 SZ. VÁLLALAT ^JEFV — Hadd mondjak egy-két adatot. Nálunk a délutános műszakokra évente 6 millió 300 ezer, az éjszakásra pedig 9 millió 100 ezer forintot fi­zetünk ki pótlékként. Ez az összes bérjellegű juttatások hat százalékát teszi ki. Ha mondjuk úgy döntenénk, hogy 25 százalékkal megemeljük a pótlékokat — a délutános műszakokért az eddigi 20 helyett 25, az éjszakásért 40 helyett 50 százalékot adva —, akkor ez 4 millió forintos többletkiadást jelentene. Erre pillanatnyilag nincs fedeze­tünk! Jövőre azonban már választhatunk más megoldást is. Az illetékes gazdasági, po­litikai és társadalmi szerveze­tek kidolgozhatnak egy olyan javaslatot, miszerint csök­kentjük a bérfejlesztésre ren­delkezésünkre álló keretet — ez az idén körülbelül 3 mil­lió forint volt —. s ennek ro­vására megemeljük a műszak- pótlékokat. Bár én személy szerint ennek nem vagyok híve, mert nálunk már így is meglehetősen nagy a fizeté­sekben a teljesítménytől füg­getlen juttatások aránya. Sokkal többet érünk el, ha a kereseteket a teljesítménnyel differenciáltan növeljük. Bérfejlesztési gondok A BUDA-FLAX-nál csak­nem két és fél ezren dolgoz­nak két vagy három műszak­ban. Tehát sok embert érint a döntés, bármilyen legyen is az. Ezért kérdeztük meg Varga Lajosnét, a vállalati szakszervezeti bizottság tit­kárát: vajon milyen állás­pontot foglal el ebben a kér­désben a szakszervezet? — Jól működik tájékoztatá­si rendszerünk, így dolgo­zóink tisztában vannak bér­politikánkkal, amelynek ki­munkálásában a szakszerve­zet is aktívan részt vesz, él­ve egyetértési jogával. Ezért biztos vagyok benne, hogy mindenki megérti: oz idén a pótlékok emelése nem jöhet szóba. Hacsak!... Hacsak a harmadik negyedévben a mérlegünk nem mutat kiugró eredményt, s esetleg ez alap­ján lépni tudunk az ügyben. Jövőre azonban mindenkép­pen vitára bocsátjuk ezt a témát. Bár meg kell monda­nom, hogy a bérpolitika ki­alakításánál ez csak az egyik gond lesz. Az elmúlt évek­ben jelentősen nőtt a szövő­nők és a fonók fizetése, ren­deztük a művezetők kerese­tét is. Viszont így meglehe­tősen nagy hátrányba került egy kisebb, alacsony keresetű alkalmazotti réteg, amely munkája, a vállalathoz való ragaszkodása miatt minden­képpen megérdemli, hogy a bérfejlesztésnél ezt figyelem­be vegyük. Várakozásuk jo­gos. {^unkával megalapozható •A lenfonóban tehát egyelő­re nem tudnak élni a jog­szabály adta lehetőséggel. Ügy gondolják, csak alaposan megfontolva a dolgot, minden érvet és ellenérvet gondosan mérlegelve . szabad lépniük. Tisztában vannak azzal is, hogy reményeiket igencsak behatárolja az a tény, misze­rint a BUDA-FLAX az átla­gos hatékonyságú , vállalatok kategóriájába íur'bzik. 's a béremelés minden forintjáért keményen meg kell dolgoz­niuk. Furucz Zoltán Palackban a gyümölcs A közkedvelt Márka üdítőket nemcsak a hazai fogyasztók ke­resik. Híre ment már szomszédos országokban is. Idén több ezer egyliteres palackot szállítottak csehszlovák megrende löknek a szentendrei üzemből Ha nincs félfogadás • • ötletláda a folyosón Aki jobbra fordul az Örkényi tanács kacsfcariingós folyosó­ján, egy jókora ládával talál­ja szembe magát, s ha az első csodálkozás után tüzetesen szemügyre veszi, a rajta levő feliratot is elolvashatja: ötlet­láda. Már az elnevezés is sok min­dent elárul mibenlétéről, a részletekbe pedig Kéri László igazgatási csoportvezető avat be, . Tájékoztatása szerint .az ötletláda'ötlete egy tavalyi ér­tekezleten került szóba. Nem mindig van lehetőség ugyanis arra, hogy ügyfelek közvetle­nül, a tanács vezetőihez for­duljanak gondjaikkal. Az így továbbított javaslatok, felveté­sek azonban egyenesen az el­nök kezébe kerülnek, aki vagy maga intézkedik, vagy átadja az illetékes ügyintézőnek. A láda akkor is jó szolgála­tot tesz, ha nincs félfogadás, hiszen az emberek nem tá­voznak dolgavégezetlenül. Számtalan bejelentés érkezett ily módon, például, hogy rossz a nyomóskút, kifordult egy út­jelző tábla és a. többi. Érdekes ségy hogy maguk a tanácsi dolgozók is használják, az elnök egyszer a munka egy­szerűsítésére vonatkozó javas­latot lelt benne. K. L, A kocsit a temető, melletti kis utcá­ban állította le, aztán átvágott a virágárusok tömegén. Már ettől émely- gett a gyomra. Olyan érzése volt, hogy a temető vámszedőinek e különös ha­da tegnap, vagy tegnapelőtt már eladta egyszer a most neki kínált virágokat. Sietett tovább. A bejáratnál vette meg a szépen díszített cserepes virágot és a gyertyákat. Amikor belépett a kapun, leírhatat- lanul furcsa szag csapta meg, szinte letaglózta, hogy lélegzetet is alig bírt venni. A temetőutakon emberáradat hullámzott, pedig még két nap hiány­zott mindenszentek napjáig, öt esz­tendővel ezelőtt járt itt utoljára, de emlékezett pontosan a parcellára, s an­nak sorára, ahová egyetlen gyermekü­ket temették. Hirtelen hallotta a csen­gő berregését, látta a postás arcát, a táviratot, a telexen írott betűket: gyer­mekük halott. Megszédült, a falnak tá­maszkodott és sírni kezdett, mint még soha. Zokogott. A fal kicsúszott válla alól, az előszoba szőnyegére csuklott, homlokát a padlóhoz verte, aztán az öklével csépelte, amíg csak bírta, amíg csak karjába nem hasított a másfajta fájdalom. Miért, miért bánt az úristen is, hogy elveszi azt. aki a mindenem volt? — motyogta. A gyerek vérmér­gezést kapott a táborban, nem panasz­kodott, míg össze nem esett, aztán, amikor a kórházba vitték, az orvosok már tehetetlenek voltak. Felesége kül­földi kiküldetésen járt, táviratilag hív­ta haza a kegyetlen ténnyel: jöjjön ha­za a gyerek temetésére. Hazajött. A temetés hetére az apa alig emlékezett, örökös kábulatban élt. mint a delirium tremensben szenvedők. A temetés, a gyászos hangulatú halotti tor után ket­tesben maradtak a nagy lakásban. Nem néztek egymásra kerülték egymás te­kintetét, a kis szoba csukott ajtajára meresztették tekintetüket, lesték, vár­ták, hogy egyszer csak kinyílik, kilép rajta huncutkásan mosolyogva a gye­rek, hosszú szőke haját kacérkodón hátracsapja és rájuk köszön: sziasztok! Mintha minden csak álom lett volna, gyötrő, kínos, keresztrefeszítő álom, amibe oly könnyen belerokkanhat az ember. De az ajtó nem nyílt ki. Az aj­tón nem lépett ki senki. S órákkal ké­sőbb pattogtak késélesen az asszony szavai: Én élve hagytam itt, nem vi­gyáztál rá. A válasz: Miért nem vitted magaddal? Ellene voltam, hogy táborba dugd! Az asszony: Azt hittem már rád lehet bízni a gyerekünket! Amikor kicsi volt, reszkettem, ha egy fél na­pig veled maradt. Mindig történt vele valami. Ezt csak nem tagadod le! C send. Néha meg-megreccsent a pad­ló. Az álomtalanul átvirrasztott éjszaka után az asszony buján sarkadó szarkalábakat próbált eltüntetni bőrén, a férfi meg az ősz hajszálakat kezdte tépdesni. Napok, hetek múltak el: szer­vusz, szervusz. Csak ezt a két szót hal­lották a meg-meglebbenő függönyök, az abLakok, az ajtók, a falak, a lámpák fénnyel telten, vagy fénytelenül. A le­vegő elviselhetetlen volt, az ajtónyi­korgásra, a padlóreccsenésre megre­megtek. A falakon kicserélődtek a ké­pek, gyermekük sebtében nagyított fényképeibe ütközött tekintetük. A rá­dió még mindig néma volt, a lemez­játszóra ráborult a födél, a televízió vak-szürkén gubbasztott a könyvespolc melletti kisasztalon. A szoba szögleté­be pók feszítette ki hálóiát. Az aszta­lon egyszercsak megjelent a konyakos üveg. mellé húzódtak a poharak. A fo­telekbe besüppedve szótlanul ült az asszony, a férj. Aztán egy heves zoko­gás apró darabokra zúzta szét a csen­det, amely már 'soha nem tért vissza abba a lakásba. Miért nem vettél ki szabadságot, hogy vigyáztál volna rá? Miért erőltetted azt a külföldi utazást? Érthetetlen, sokszor képzelt, feltétele­zett vádak, gyanúsítgatások. hangos szavakba burkolva roncsolták a két ember megrendült idegeit. Néhánv na­pig senyvedt a parázs, aztán gyűlölet­ként lángolt fel, amely megemésztette a szén, szerelmes esztendőket, a boldog napokat, a családi fészek egykori me­legét, az emlékezetes ünnepeket, az ajándék-várásokat, az ajándék-osztá­sokat, a felejthetetlen várnai nyaralást, a bécsi kirándulást, gyermekük boldog hancúrozását: bekormozott minden mo­solyt, elszenesítette az ölelő karokat, az egymásnak egykor oly sokszor feszü­lő testeket, a becéző ujjakat, a ravasz- kás, huncut mosolyokat. A gyűlölet ki­kezdte a szekrényeket, az egykor ked­ves emlékek, ilyen-olyan ajándékok a kukákba vándoroltak, üresek lettek a fiókok, a polcok, kiheréltek a fény­képalbumok, az ajándék kesztyű, sál és ezer más holmi, még a papucs is, a kukákban kotorászok arcára varázsolt boldog mosolyt, és nekik szerzett vidám napot. Aztán egy napon mindketten elköltöztek, két kicsi lakásra cserélték a nagy lakást, kilométerekre távol egy­mástól. A válást ügyvédre bízták. A tárgyalásokon soha nem jelentek meg együtt. És nem is találkoztak többet. H irtelen megtorpant. Csak nem té­vedtem el? — gondolta a férfi. Nem, nem, a következő parcella az. De a sort nehezen találta meg. A kőlap, a márványtáblácska csillogott. A vázá­ban hervadt virág volt, a lámpásban csonkig égett a gyertya. Letette a vi­rágot, elrendezte a vázát, a lámpást. A cserepes virágjaiból egy szálat le­csípett, a vázába tette, majd meggyúj­totta a gyertyát. És aztán csak némán állt. Képtelen volt imádkozni, képte­len volt gondolkozni. Ajka meg-meg- rándul: szegény gyerek, árulták el a szavak értelmét a rándulások. Körötte a sírokon itt is, ott is lobogtak már a gyertyák. Az emlékezés apró lángjai. Ügy érezte, mintha a szellő is a temető kerítésén kívül lapulna, hogy ne zavar­ja az emlékezőket. A léptekre, a ruha susogására nem figyelt oda, hiszen jár­tak a sírok között, mégis megrándult az arca, amikor egy kéz fehér szekfű- csokrot helyezett el a kőlapon. Sercent a gyufa és a csokor két oldalán lángra lobbant a gyertya. A felesége volt, aki keresztet vetett, összekulcsolta kéjét és imádkozott A férfi mozdulatlar ma­radt. Nem akarta zavarni imádkozá­sát. De amikor az asszony újra keresz­tet vetett, anélkül, hogy ránézett volna, azt mondta: Azért jöttem ma, hogy ne zavarjalak ... Én is, mondta az asszony, és ne haragudj. Te sem. Én már ré­gen ... A napokban még kijövök, mondta a férfi, szomorúfűzfát szerzek, földestől és elültetem, fejfa lesz. Az asszony bólintott A férfi megsimogat­ta a márványlapocskát: szervusz, mondta, és lassan elindult. Szervusz, mondta halkan az asszony, aztán a kő­lap szélére térdelt és sírni kezdett. Bába Mihály: ^Jaídíbozdó a temetőben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom