Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

1983. OKTÓBER 1., SZOMBAT

3

A PEST MEGYEI TANÁCS ÜLÉSE

Lapunk első oldalán található a tudósítás a Pest megyei Tanács pénteki üléséről. Amint azt a rövid beszámoló tudatja, a testület egyebek mellett — az elfogadott napirendnek megfelelően — elemezte a szociálpolitikai célkitűzések elérésének megyei tapasztalatait, különös tekintettel az idős korúak helyzetére, s áttekintette a szabálysértési tevékenység megyei főbb jellemzőit is. Az alábbiakban az írásbeli előterjesztés, a szóbeli kiegészítés, valamint a vitában elhangzottak alapján ismertetjük a napirendnek ezt a részét.

• SOKFÉLE TÁMASZT KÍNÁLVA

• CSALÁD, TÁRSADALOM EGYÜTT

• A KÖZÖSSÉGI RENDET VÉDVE

• JELENTŐS TERÜLETI ELTÉRÉS

A GONDOK FOLYAMATOS ENYHÍTÉSE

A megyében az idős korúak tábora meghaladja a 182 ezer főt, ez a lakosság 18,7 százalékát teszi ki, azaz már az arányok érzékeltetik a teendők fontosságát. Az adottságok lényeges eleme az is, hogy a népesség 76,5 százaléka községekben él, tehát az idősek döntő része is itt található. Ennek az objektív jellemzőnek a hatása, hogy sok idős ember egyedül marad, vagy azért, mert gyermekeik a fővárosba, más városba költöztek, vagy azért, mert ingázók, kevés időt töltenek otthonukban és saját családjuk ellátása mellett a szükségesnél kevesebb figyelmet tudnak fordítani korosabb hozzátartozóikra.

A FIGYELEM TÜKRE

Tükrözi a téma kapta társadalmi figyelmet, hogy a tanácsok — közöttük a megyei tanács és annak végrehajtó bizottsága — rendszeres időközönként áttekintik az idős korúak helyzetét, idén tavasszal pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága is széles kört felölelő határozatot hozott a további teendőkről. Az eredmények tekintélyesek, egyre nagyobb szerephez jut a helyi kezdeményezés és összefogás, az idősek gondjait értő módon és következetes munkával igyekeznek enyhíteni a nagykátai, a gödöllői, a váci, a ceglédi járásban, a városok közül pedig Gödöllőn, Cegléden és Vácott.

Szerteágazó feladatokról van sző, mivel a területi, illetve az intézményi szociális gondolkodáshoz, gondozáshoz sokféle teendő tartozik. A szociális foglalkoztatástól a rendszeres segélyezésen, az idősek napközi otthonán át a szociális otthonig terjed a kör, azaz a formák gazdagsága egyben annak lehetősége is, hogy a helyben leghasznosabbat, az egyénhez legjobban illőt válasszák ki az érintettek. Ezt az is indokolja, hogy az idősek többségének megélhetését a nyugdíj — aminek összegében azonban, mutattak rá a vitában többen, rendkívül nagyok az eltérések — szavatolja, azaz gondjaik nem anyagi természetűek. Itt azonban figyelembe kell venni, hogy a fogyasztói árak változása a legérzékenyebben a nyugdíjból, más szociális ellátásból élőket érinti, ezért érthető, de nehezen fogadható el, hogy például mind kisebb mértékben veszik igénybe a mindennapjaikat könnyítő szolgáltatásokat, mert azok megfizetésére a kézhez adott pénzből már nem futja.

másrészt a mozgásukban korlátozottaknak, a betegeknek, a főzőhelytől távol élőknek — akiknek a házi szociális gondozószolgálat lakásukra viszi az ebédet — olyan lehetőség, amelyet más módon aligha lehetne megteremteni. Ilyen okok magyarázzák, hogy ennek a formának a további bővítésére van szükség, s ha helyben a tanácsok keresik a módját — az üzemek, a szövetkezetek munkahelyi étkeztetésben részes konyháinak bekapcsolásával például —, akkor a lehetőség is adott.

Jelentős a fejlődés az idősek napközi otthonainál. Számuk 1973 és 1983 között huszonháromról negyvenkilencre növekedett, befogadó képességük pedig 555-ről 1255 főre. E bővülés ellenére a megye országosan még mindig az utolsó, ami az idős korosztályra jutó napközis helyek számát, arányát illeti. A társadalmi összefogásra továbbra is szükség van tehát — mert eddig is jelentős szerepet játszott a napközik létrehozásában —, elsősorban a gödöllői, a ceglédi járás községeiben, mert itt csupán egy-egy ilyen intézmény található most.

Szorító igények terepe a szociális otthonok köre, hiszen ma is csupán 1967 hely van azokban, ugyanakkor a várakozók száma jelenleg 526. A kórházba került idős emberek egy csoportja csupán azért marad a gyógyintézményben, mert ellátásra szorul, azaz lakásába nem térhet vissza, a szociális otthonokban viszont nincs hely. Az ún. aktív kórházi ágyaknak nem csekély része ennek következtében lekötött, holott valójában nem beteg ember gyógyítását, hanem hiányzó szociális intézmény pótlását szolgálja, ami azonban a fenntartás költségeit nézve a társad alomnak mindenképpen többletkiadás.

Javított és javít a szociális otthonban élők mindennapjain a szakosított intézmények kialakítása, mert így lehetővé vált, hogy mindenki a korának, az egészségi állapotának megfelelő gondozásban részesülhessen. Nehezíti ennek a helyes elvnek az érvényesítését azonban, hogy az otthonok többsége a mai igények szemszögéből nézve korszerűtlennek számít, hiszen az épületek eredetileg nem ilyen célra készültek, a hat-nyolc ágyas szobákban gyakran nehéz megteremteni az egyetértést a csekély alkalmazkodó képességű idősek között. Az épületek ilyen állapotot fenntartó adottságai akadályai például a pszichésen sokat számító foglalkoztatás bevezetésének, a gondozottak

egy-egy kisebb csoportját érintő rendezvények szervezésének, némely helyen azonban még az étkeztetés megfelelő lebonyolításának is.

Nemcsak az egészségügyi ellátásban, hanem a szociális gondozásban is végbement az integrációs folyamat. Ennek keretében — a hatásosabb munka érdekében — azokban a városokban, ahol szociális otthon, idősek napközi otthona és házi szociális gondozóhálózat egyaránt található, a legmagasabb gondozási formához, a szociális otthonhoz kapcsolták a többit mind gazdasági, mind szakmai értelemben. Más helyeken az idősek napközi otthonához fűzték hozzá a házi gondozás szervezetét, s azt, hogy milyen eredménnyel, a közeljövőben átfogó vizsgálat méri fel a megyében, melyet az érintett szakigazgatási szervek a társadalmi és tömegszervezetek aktivistáinak bevonásával bonyolítanak le. Az integráció előnyei sokfélék, elég olyan egyszerű dologra hivatkozni, mint a szociális otthon, a napközi dolgozóinak helyettesítése, a közös élelmiszervásáriás adta könnyebbség stb.

MÁS A SZEMLÉLET

Aligha csak ebben a formában, hanem a szociális gondoskodás és gondozás szinte minden területén vannak szervezeti, szervezési tartalékok — állították tapasztalataik alapján a szót kérők —, s ezeket hasznosítani nem egyéb, mint olyan forrásokhoz nyúlni, amelyek nem követelnek nagy kiadásokat. Az ország lakossága — gyakran elhangzik mostanában —, egyre nagyobb arányban foglalja magában az időseket, azaz nem átmeneti teendőkről van szó, hanem olyan feladatokról, amelyek egyhamar < nem könnyebbednek, örvendetes tehát, hogy — amint megállapította a megyei tanács tegnapi ülésén —. a legutóbbi években lényegesen javult a helyi tanácsok szakigazgatási szerveinek szociálpolitikai munkája, ngm pusztán hivatali kötelességet látnak a feladatokban, hanem olyan erkölcsi elvek diktálta teendőt, amelyet a szocialista humánum vezérel, s amely egyre inkább a közvélekedés erős támogatását is élvezi.

Erről, a közvélekedés változásáról, egyébként a téma tárgyalásakor több tekintetben is szó esett. Amíg korábban sokan voltak azok, akik jótékonykodásnak, ajándékozásnak vélték a társadalom ilyen célra fordított anyagi eszközeit, most terjedőben van a józan fölismerés: az idősek rászolgáltak életük munkájával a megfelelő ellátásra. A vélemények ilyen átalakulásának — aminek azonban korántsem a végén, hanem a kezdetén vagyunk — tudható be, hogy a társadalmi önzetlen segítség, közte a szocialista brigádok nyúj tóttá támogatás, mind gyakrabban választja céljául az idősek környezetét. Az is a szemlélet kedvező formálódásához tartozik, hogy mind többen megértik, jelentős eltérések lelhetők az idősek anyagi helyzetében, körülményeiben, azaz nem kezelhetők egységes csoportként, tehát a velük összefüggő teendők sem lehetnek sematikusak.

BŐVÜLŐ FELTÉTELEK

Ennek jegyében hozta meg határozatát — az előterjesztés elfogadása után — a megyei tanács. Ebben egyebek mellett szükségesnek tartja a kellő pénzügyi fedezet előteremtését a szociális otthonok épületei állagmegóvásához, illetve felújításához; a hatodik ötéves tervre számított 250 helyet létrehozó fejlesztés megvalósítását a szociális otthonoknál, szélesebb körű társadalmi összefogással, a meglévő otthonok bővítésével, más célt szolgáló épületek vásárlásával, átalakításával. Ugyancsak szükségesnek tartja a megyei tanács, hogy végrehajtó bizottsága az érintett főhatóságokkal egyetemben alakítsa ki a hetedik ötéves terv időszakára legalább négyszáz szociális otthoni hely létrehozásának feltételeit, ezen belül a megyei vezető, módszertani szociális otthon is megszervezhető. Feladatként szabta meg a testület a házi szociális gondozás hivatásos dolgozói létszáma emelésének vizsgálatát, valamint a társadalmi gondozók tiszteletdíja növeléséhez szükséges anyagaiak előteremthetőségé- nek mérlegelését. Határozat született arra is, hogy a városi tanácsok elnökei elemeztessék nyugdíjasok háza építésének lehetőségét, a nagyközségi, a községi tanácsok pedig összegezzék az igényeket az idősek napközi otthonára, továbbá az ún. hetes napközi otthonokra vonatkozóan, s ennek megfelelően állítsák össze hetedik ötéves tervüket.

VISSZATARTHAT A HATÁROZOTTSÁG

Részletekben gazdag képet kapták a mégyei tanács tagjai az egyes területek fejlődéséről, így arról, hogy a jelenlegi három szociális foglalkoztató mellé — Gödön, Kiskun- lacházán, Dunakeszin található ilyen — indokolt továbbiak szervezése a tanácsok, az ipari üzemek, az ipari és a mezőgazdasági szövetkezetek összefogásával, különösen szükséges lenne ez a ceglédi, a nagykátai, a monori járásban, Cegléd és Nagykőrös városban. Viszonylag jelentős azok csoportja, akik számára a tanács adta rendszeres vagy rendkívüli szociális segély a megélhetés alapja, érthető tehát, ha egy évtized alatt az erre szolgáló összeg megháromszorozódott, s hogy a rendszeres segélyre szorulók esetében a tanácsok minden jogos igényt kielégítenek, azaz pénzügyi fedezet hiányára hivatkozva senkit sem kell visszautasítani.

KERESNI A MÓDJÁT

Többen szóltak a téma tárgyalásakor a szociális gondoskodás egy kevésbé ismert, de nagyon is fontos területéről, az ún. szociális étkeztetésről, amelynek keretében naponta egyszer főtt ételhez jutnak az érintettek. Ez egyrészt anyagi segítség,

A legutóbbi esztendőkben jelentősen megnőtt a tanácsok feladatköre a szabálysértési eljárásokban, mégis — hangzott el a megyei vezető tanácsi testület vitájában — a többletteendők ellenére a hatóságok eljárása alapvetően tövényes. Ennek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, sem az állampolgár — az érintett — szemszögéből, sem a társadalom egésze oldaláról, hiszen a rend védelme, a jog tisztelete és tiszteletben tartása lényegesen befolyásolja a közgondolkodást éppúgy, mint az állampolgári magatartást.

SZOKÁSOK,JOGOK

Évente 12—13 ezer feljelentés érkezik a szabálysértési hatóságokhoz a megyében, több esztendőre visszatekintve enyhe növekedés tapasztalható. A tények tanúsága szerint a szabálysértések gyakoriságát a helyi szokások, erkölcsi tényezők, az anyagi, ellátottsági viszonyok, a népesség ottani kulturális színvonala stb. lényegesen befolyásolják, ugyanakkor különbségeket hoz létre az is, mennyire élnek jogaikkal a feljelentésre jogosult személyek, szervek, hiszen különböző becslések azt mutatják, a tényleges

szabálysértések közül csak minden harmadik jut az illetékes hatóság tudomására, mivel hiányzik az arra jogosultaktól a feljelentés.

Csökken azoknak az ügyeknek a száma, amelyeket a keletkezés évében nem intéznek el véglegesen a szabálysértési hatóságok, bár itt — hangzott el az ülésen —, roppant nagyok a területi különbségek, tetemes az egy-egy tanács közötti eltérés, így a megyei átlag — a szabálysértések 7—9 százaléka húzódott át a következő esztendőre, a legutóbbi éveket vizsgálva — csak jelzőszám, de korántsem a megnyugvásra szóló biztatás. Volt olyan időszak — 1981 —, amikor az

egyik járásban mindössze az ügyek

1,9 százaléka húzódott el, a másikban viszont 8,5 százaléka; az előbbi a ceglédi, az utóbbi a szentendrei járás jellemzője. Az ügyintézés gyorsasága tehát erősen változó, a harminc napon belüli határozathozatal — amint azt a megyei tanács megállapította — nem a kívánt és nem is a lehetséges mértékben valósul meg. Idén például az ellenőrző vizsgálatok alkalmával leltek olyan hatóságot, ahol — Nagytar- csán — a feljelentést követő egykét napon belül intézkedés történt, s valamennyi ügyet határidőn belül lezártak, s leltek olyat is, ahol — Perbálon — harminc napon belül egyetlen egyet sem intéztek el.

Az ilyen vagy hasonló eltéréseknek objektív és szubjektív okai egyaránt akadnak. Van, amikor hiányos a feljelentés, azaz pótlásra, további vizsgálatra szorul, késlelteti a rendezést az ügyintéző betegsége, más ok miatti tartós távolléte, a gyakori személyi változás ebben a munkakörben, a tisztviselők túlterheltsége, a munkaköri feladatok összetorlódása, előfordul azonban közömbösség és hanyagság is. A személyi feltételek súlyát jól igazolja Pomáz példája, ahol 1931- ben az ügyek negyven százalékát határidőn túl intézték el, 1982-ben viszont egyetlen esetben sem lépték át a harminc napot.

FOKOZÓDÓ SZEREP

Érdekes képet mutat a szabálysértési ügyek elintézésének megoszlása a különböző módok szerint,

mert míg tavaly a bírságolások aránya nagyobb volt, mint 1980ban, a figyelmeztetéseké, a megszüntetéseké csökkent. Minden száz esetből ötvenhétnél került sor bírság kiszabására, ami az országos átlagnál alacsonyabb. Ez azért válik hangsúlyossá, mert a tapasztalatok szerint a szabálysértési hatóságok

egy része beéri figyelmeztetéssel olyan esetekben is, amikor bírságolni kellene, amikor a közérdek a nyomatékosabb következményt indokolná. A közérdek egyébként is — s ezt a tanácsülésen többen hangoztatták — fokozott szerephez keli hogy jusson, nemcsak a szabálysértési hatóságok gyakorlatában, hanem a lakossági megítélés körén belül is. Vannak ugyanis, akik nem érzékelik, saját környezetük rendjét védi a hivatal, hanem sajnálkoznak a szabálysértő felelősségre vonásán, sőt, némelykor zaklatást látnak benne.

örvendetesen élnek a megváltozott lehetőségekkel a tanácsok, és a szabálysértési ügyek növekvő részét tárgyalás mellőzésével bírálják el. Itt is nagyok azonban a területi eltérések, hiszen — egy évet alapul véve — például Százhalombattán az eseteknek mindössze tizenhat, Vácott viszont nyolcvanöt százalékát tárgyalás mellőzésével rendezték.

Kihasználatlan lehetőségként em- lítődött fel a vitában a szabálysértési bizottságok eléggé csökkenő szerepe, holott itt tág tere lenne a közvélemény és a közérdek képviseletének, s bizonyos, az érintett szabálysértőre is nagyobb hatást gyakorolna a tárgyalás. Tagadhatatlan — és ez is elhangzott a megyei tanács ülésén —, nem tartozik a népszerű dolgok közé mások megbüntetésének, megintésének részese lenni, de ilyen alapon meg- kérdőjelezhetővé válna sok hasonló mód a társadalmi gyakorlatban. Inkább ott a magyarázat a bizottságok tevékenységének gyengeségére, hogy a helyi tanácsok nem fordítanak rájuk kellő figyelmet, a tagok nem kapnak tájékoztatást, munkájukat nem értékelik.

Az előbbiekhez hasonlóan rejlenek tartalékok, visszatartó erők a szabálysértési hatóságok határozatainak nyilvános közzétételében is, mert sokan inkább akár a büntetés kétszeresét hajlandóak lennének megfizetni, ha választhatnának, semmint, hogy ügyük nyilvánosságot kapjon. Mégis, a megyében évente összesen negyvenöt, ötven határozat kap nyilvánosságot, azaz elvész a visszatartó erő, holott bizonyos szabálysértések mértéke — így a gyermekei iskoláztatásával nem törődő szülőké —, csökkenthető lenne a közvélemény segítségével, de ehhez az kellene, hogy tudjon a dologról a közvélemény.

Átfogó képet kapott a megyei testület a bírságolási gyakorlatról, a jogorvoslatot kérők ügyeinek intézéséről, a helyszíni bírságolás lehetséges és tényleges alkalmazásáról, majd a szabálysértések főbb típusairól. A listavezetők a tulajdon elleni esetek, majd a szabálysértések további sorrendje: a tankötelezettség megszegése, honvédelmi és polgári védelmi szabálysértések, köztisztasági ügyek.

AZ OKOK ELEMZÉSE

A fejlődést elismerve, az előterjesztést elfogadva, a megyei tanács körvonalazta azokat a feladatokat, amelyek a továbbiakban a szabálysértési igazgatás számára útmutatásul szolgálnak. Szükséges a jog- propaganda fokozása, a jogellenes magatartások hatásosabb felderítése és a hatóságok tudomására hozása, a helyi tanácsi testületeknél a szabálysértést kiváltó okok, körülmények elemzése. Igény van az egységesebb bírságolási gyakorlat kialakítására, a helyszíni bírságolások kampány jellegének megszüntetésére, a harmincnapos határidők tiszteletben tartására. A megyei tanács felkéri a társadalmi szerveket, hogy aktivistái továbbra is vegyenek részt a közösség rendjének óvásában, a szabálysértések megelőzésében, mert kizárólag a tanácsok szakigazgatása nem érheti el a kívánt eredményt

m. a