Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

agfa A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA ______________1»8'3. OKTÓBER 15., SZOMBAT XXVII. ÉVFOLYAM, 244. SZÁM A Hotel Cifra lakói Szőlőt szüreteltek Újszilváson Egyetemisták őszi munkán a tangazdaságban Október első két hetében is­mét benépesült a Ceglédi Ál­lami Tangazdaság cifráikért! építőtábora. Ahogy a vendé­gek tréfásan elnevezték, a Ho­tel Cifra most egyetemistákat fogadott. Százkdlenc lány és fiatalember jött el segítséget nyújtani a szokásos őszi beta­karítása munkákban. A Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem mezőgazdasági gépész- mérnöki karának hallgatói, Így hát nem idegen számukra a nagyüzem. Virág és puszi A fiatalok „atyja” dr. Keszthelyi Tibor egyetemi adjunktus, aki kiváló pedagó­giai érzékkel foglalkozik vé­denceivel. Évek óta szervezője és irányítója az ilyesféle kam­pánymunkáknak, s a ceglédi tangazdaságban sem először dolgozik diákjaival. Tőle kap­tunk felvilágosítást felada­taikról. — Milyen volt a fogadta­tás? — Hagyományosan szívé­lyes. A köcsögökben virág volt, a szalonnasütőben tábor- tűzhöz elegendő fa. Névroko­nomtól, a rég ismerős Keszt­helyi nénitől még két puszit is kaptam. Egyébként mi is fel- készülten érkeztünk. Két fiú megbízatást kapott a büfé megszervezésére. Mire mi megjöttünk, már minden ren­delkezésre állt,. Vállalkozó- Szellemükre mi sem jellem­zőbb, mint az, hogy ha tár­saik megkívánják, haponta megsütnek akár több száz pa­lacsintát. A jó hangulathoz ez is nélkülözhetetlen. — Ezek szerint a munká­val sem volt hiba. — Bizony nem. A csapat nagyobbik része Újszilváson szőlőt szüretelt. Általában nem volt baj a teljesítmény­nyel, bár itt is megmutatko­zott; kik a szorgalmasak és kik a lógósok, összességében mégsem érhette szó a ház ele­jét, volt olyan szorgos diá­kom, aki huszonöt zsákot de­geszre tömött a fürtökkel. — Milyen volt a termés? — Nem valami kifogásta­lan. Tanítványaim megje­gyezték, hogy egy korszerű nagyüzemben nem ilyen­re számítottak. Feltették a kérdést a főkertésznek is, aki — a jövendő kollégáknak ki­járó tisztelettel — részletes tájékoztatást adott. Elmon­dotta, hogy ez a tábla az el­múlt években többször fagy­kárt szenvedett. Azt kellett eldönteni a vezetésnek, hogy kivágják vagy megpróbálják helyrehozni A nehezebb, de célravezetőbb megoldást vá­lasztották. Ezért olyan, ami­lyen az idei termés. Ezt az egyetemisták megértették, és mindjárt másképpen ítélték meg a kérdést. — Lévén a házigazda tan­gazdaság, más, szervezett módját nem keresték az esz­mecserének? Kutricát szereltek — Dehogynem. A gyerekek­nek az volt a kívánságuk, hogy beszélgethessenek a gaz­daság vezetőivel. A CÁT párt- bizottságának titkára, meg a főkertész szívesen ráállt a do­logra. Valamennyi résztvevő utólag azt vallotta, hogy meg­érte. Őszinte érdeklődés nyil­vánult meg a feltett kérdések­ben és a válaszok is ebben a szellemben fogantak. Tanul­ságos volt ez a beszélgetés mindkét félnek. — A szüreten kívül más­fajta tennivaló nem akadt? — Volt egy tucat fiú, aki a sertéstelepen a korszerű kut- ricákat szerelte fel. összetartó, dolgos társaság volt. Ráhaj­tottak, s minden nap egy-két órával megtoldották a munka­időt. Hamarabb végeztek a ki­rótt feladattal, előbb búcsút mondhattak Cifrakertnek. Megemlítem még azt a három fiatalembert, alki traktorra kérte magát. A csemöi kerü­letben kapva kaptak rajtuk, ők a talajmunkákban segít- keztek. A brigádok között munkaverseny volt, s a leg­jobbak jutalmazása nem ma­radt el. Egyébként aki a ti­zenkét napot ledolgozta, álta­lában másfél ezer forintot vi­hetett magával. — Milyen volt az ellátás? — Erre senkinek sem volt panasza. A reggelit, meg a va­csorát Cifrakert adta, az ebé­det az újszilvási szakács né­nik főzték. Finom leveseiket, másfajta ételeiket sokáig em­legetjük. A tízórai sem ma­radt -el. Igyekeztek változa­tossá tenni a kosztot, és senki sem maradt éhen. A kondér­ból mindenkinek magam mér­tem a kaját, s még repeta is jutott a társaságnak. Jönnek jövőre is — A fiataloknak nyilván nemcsak a munkán járt az eszük... — Ki tudták használni , az esti órákat is. Nemcsak a ' tv- nézés, meg a kártya járta, ha­nem magvasabb programok is voltak. A Szabadság Filmszín­házzal hagyományosan jó a tá­bor kapcsolata. Jobbnál jobb filmekkel láttak el bennünket. Járt nálunk az egyetem iro­dalmi színpada, egy alkalom­mal dzsesszműsort hallgat­hattunk. A gazdaság autóbu­szával ott lehettünk a ma­gyar—angol focimeccsen. — Jönnek-e jövőre is? — Természetesen. Vannak a hallgatók között, akik most második, harmadik alkalom­mal dolgoztak itt. Személy szerint én ötéves szerződést kötöttem. Még máskor is ta­lálkozhatunk — tett pontot a beszélgetés végéire az egyete­mi adjunktus. T. T. Sok a jelentkező Városszépítő faültetők Cseng a telefon a Hazafias Népfront ceglédi városi Bi­zottsága irodájában. A vonal túlsó végén egy-egy vállalat­tól, hivatalból érdeklődik va­laki : jelentkezhetnek-e még facsemete-telepítő, városszé­pítő társadalmi munkára ? Mert ha igen, akkor kérnének fácskákat. Milyen fajtákból le­het választani? A kérdést az utóbbi napok­ban többször, többen is feltet­ték. A facsemetéket hamaro­san szállítja majd a parképítő vállalathoz a budakalászi fa­iskola. Ezen az őszön több mint ezerkétszáz fácskát lehet elültetni: madárberkenyét, csörgőfát, nyírt, ezüsthársat. Az igényléseket nézve, igen soknak már lesz gazdája. Az újság hírt ad majd, ha lehet értük a parképítők telepén je­lentkezni. Ám a facsemetéket nem elég elültetni: gondozni is kell. Meghálálják a locsolást, a gondoskodást, szebben, gyorsabban fejlődnek, a város utcáinak díszévé válnak, lombkoronájukkal tisztítják a levegőt. Fogadóórák Sárik Jánosné, a városi ta­nács elnökhelyettese október 19-én, szerdán délelőtt 8-tól 12 óráig fogadóórákat tart a vá­rosházán hivatali helyiségé­ben. SegítséooHsap a kistermelő Ráktárban a zöldség, gyümölcs Folyamatosan jut a boltokba A veteményeskertek, gyü­mölcsösök termésének java már majd’ minden háznál biz­tonságban van. Cegléden a Budai úti hétvégi kiskertek­ben tevők-vevők gazdát lel­tek az eladásra szánt többlet gyümölcsnek, sárgarépának, zöldséggyökérnek, megvan az érte kapott pénz helye is. Ki­ki kamrában, veremben tarta­lékolja a télire valót. Mi újság most a város és környéke legnagyobb élés­kamrájában, a Dél-Pest me­gyei Áfész raktáraiban, fel­vásárló telepén? Tavaly de­cember óta hozzájuk tartozik a volt ZÖLDÉRT Pesti úti raktára, berendezésestül, gön­gyölegestül. Abonyban nagy­kereskedelmet folytató telepet tartanak fenn, hűtőtárolót bé­relnek Albertirsán a Szabad­ság Termelőszövetkezettől. Előny a szerződés Cegléden a Dorottya utcai irodában Terstyánszki Zoltán felvásárlási osztályvezető so­rolta fel, mi mindent tettek a téli felkészülés jegyében, a lakosság ellátása érdekében. Zöldségre, gyümölcsre régi szokás szerint időben szerző­dést kötöttek. Átvették an­nak rendje, s módja szerint amit csemői és albertirsai zöldségtermesztő szakcsoport­jaik értékesítésre szántak, foglalkoztak kistermelők ter­mésével, akik közül természe­tesen előnyt élveztek azok, akik az áfésszel szerződést kö­töttek, valamint azok is, akik egy vagy két nappal előre be­jelentették szállítási szándé­kukat, s azt, hogy mi mindent hoznak. A felvásárló osztá­lyon nem győzik eleget mon­dani, biztatni ügyfeleiket a jövőre nézve, hogy az előre bejelentésnek részükről és az áfész részéről is milyen fon­tossága van. Gondos tárolás­ról, helyről, piacról a beje­lentett zöldség-gyümölcs ese­tében jobban tudnák gondos­kodni. Előny ez a vásárló szá­mára is, aki a boltokban így szebb, frissebb áruhoz juthat. Ezt különösen nyáron, a tö- rődőbb, romlandóbb árunál tapasztalhatták termesztők és fogyasztók. Az áfész a zöldségtermesz­tőket különféle szolgáltatás­sal segítette az év során. Fó­liabeszerzéshez a primőrrel foglalkozók negyvenszázalékos kedvezményt kaptak, a szövet­kezet boltokban pedig, ahol a szükséges vetőmagot, vegy­szert, kerti szerszámokat be­szerezték, szaktanácsot. A szakcsoport munkáját is szak- tanácsadó segítette. Prizma, hűtő A téli tárolásra felkészült a Dél-Pest megyei Áfész. Rak­Formálódik a forgalmi rend Az újjáépített Széchenyi út két nagy forgalmú kereszteződésében Cegléden az elmúlt napok­ban megváltozott az áthaladási elsőbbséget szabályozó forgalmi rend. A korszerű, kétszer kétsávos úton haladóknak a keresztező Kossuth Ferenc út és Rákóczi út forgalmával szemben áthaladási elsőbbsége van, melyet táblák és útburkolati jelek egyaránt jeleznek. Apáti-Tóth Sándor felvétele táraik annak rendje s mód­a szerint várták, fogadták az árut. A betárolásnak már csak kis híja van, boltjaikat folyamatosan ellátják. A Dél-Pest megyei Áfész télre burgonyából nyolcvan vagonnyi beszerzését tervezte. Ennek egy része a Pesti úti kirendeltségen halmos tároló­ba kerül, 25 vagonnyit az al­bertirsai Szabadság Tsz-től bérelt hűtőtárolóban raktá­roznak, harminc vagonnyit pedig csemői felvásárló tele­pükön. A mennyiség felét lé- tavértesi termelőszövetkezet­től szerzeték be és várhatóan pótlásra, kiegészítésre is lesz lehetőség, szükség szerint. Felvették a kapcsolatot a Szolárium burgonyatermesz­tési rendszerrel, üzletkötésről ott is tárgyaltak. Vöröshagy­mából nyolc vagonnyi beszer­zésére és tárolására készültek fel, a hagymát Csemőben és a Pesti úti kirendeltségen he­lyezték el. Fejeskáposztából 9 vagonnyit, kelkáposztából hét vagonnyit, sárgarépából hat, zöldséggyökérből öt, karalábé* ból, céklából és zellerből egy- egy vagonnyit szereztek be a lakosság ellátására. Került a raktárba emellett fokhagyma és téli csemegeként feketere­tek is. Minőségi mérce Átvételkor szigorúan a meg­felelő minőséggel törődtek: ha törődött, rossz kerül a rak­tárba, az tároláskor rontja a többit is. Ezt akarták meg­előzni. A gyümölcsraktárba téli al­mából négy' vagonnyi kerül Javában tart az almaexport. A Dél-Pest megyei Áfész e célból termelőszövetkezetek­től, valamint dánszent mikló si és csemői termesztőktől száz­nyolcvanhárom vagonnyit jut­tat exportra. Az átvétel és szállítás vége felé tartanak. Az exportkövetelmények ezen az őszön még szigorúbbak, mint tavaly és az előtt. A szép gyümölcs állja a próbát, E. K. Biztató folyamat Az együttműködés jó eredményei Művelődési házak közös fenntartása Közművelődésá intézmé­nyeink gyakorta a kérincsélő barátra emlékeztetnek: a köz­ségi, nagyközségi tanácsok — tisztes igyekezetük ellenére is — általában csak a műkö­déssel járó költségek kisebb hányadát tudják előteremteni. Mecénást kell tehát keríteni. Helyben a termelőszövetkeze­tek, vállalatok, üzemek képe­sek segíteni a profiljukba se­hogyan sem illő tevékenysé­get. És segítik is. Az adomá­nyozás hivatalos formája az úgynevezett közös fenntartás. Más forrásból Közel két évtizede annak, hogy az országos vezető szer­vek igen reálisan vették szám­ba a közművelődés állami do­tációjának lehetőségeit, és az egyre apadó pénzügyi erőfor­rások ellensúlyozására, vala­mint az intézmények harmo­nikus munkálkodása érdeké­ben rendeletet alkottak a mű­velődési otthonok és a könyv­tárak közös fenntartásának kérdéseiről. Ez a döntés a kö­zös fenntartást választható útként ajánlotta, ám kötelező­vé nem tette. Maga a lehető­ség azonban jelentős változást hozott a közművelődés társa­dalmi finanszírozásának szer­vezetében. A ceglédi járásban a mű­velődési házak közös fenntar- tásbavétele 1976-ban meg­történt. Elkészültek a szerző­dések és az együttműködési megállapodások, melyek min­denképp a fenntartásban ér­dekelt gazdálkodó egységek jóindulatát, segítőkészségét tükrözték, s melyek az addig kialakult kapcsolatok szoro­sabbra fűzését sugallták. Per­sze, ki-ki alapon. Ösztönzést kaptak Nagyobb mennyiségű pénzt kap a kulturális intézmény, egyben megfogalmazott kíván­ságokat, amiket teljesítenie kell. Mi tagadás, az akkor írásba foglalt 450 ezer forint körüli összeg óriási jelentő­séggel bírt, hiszen jócskán enyhítette az intézmények anyagi gondjait. Tartalma­sabb, színesebb, bővebb vá­lasztékú népművelési tevé­kenységre ösztönzött. S ez in­dulásnak elegendő volt. Kez­detben természetesen a mű­velődési házak objektív adott­ságainak fokozatos fejlesztése volt a cél. Az intézmények­hez áramló összeg azóta meg­nőtt, járásunk művelődés! otthonai 1979-ben 544 ezer, 1982-ben 670 ezer forintot könyvelhettek el. A számok emelkedése biztató folyamatot jelez. Igaz, hogy ezek a ja­vak aránytalanul oszlanak meg az egyes települések kö­zött: Abony és Ceglédbercel jár az élen, ám Kocsér, Mike- buda és Csemö igencsak sze­rénykedhet mögöttük. Pedig ez utóbbi községekben sem kevésbé fontos az anyagi tá­mogatás. Ha nem is látványo­san, de megtérül minden fo­rint. Gondteld helyzet elé, ál­lítja intézményeinket a mű­ködéssel kapcsolatos rezsikölt­ségek rohamos növekedése. 1979-ben egymillió-háromszáz­ezer forint. 1982-ben pedig közel kétmillió volt az ilyes­fajta kiadás. Kedvezőtlen jelek Az 1983-as év főleg a me­zőgazdasági üzemekben te­remtett kedvezőtlen körülmé­nyeket. Hatását gyorsan meg­érezték a művelődési házak is, mert a felajánlott pénzek átutalása rendszertelenné, esetlegessé vált. Ez a tény közvetlenül jelentkezik a mű­sorszervezés és a beszerzés hiányosságaiban. Azt mond­hatjuk, hogy a közös fenntar­tás léte minden eddiginél szo­rosabban függ a támogató szervek pénzügyi helyzetétől. Ezzel párhuzamosan az ész­szerű takarékosság és a bel­ső tartalékok feltárása a köz­művelődésben is kulcskérdés­sé válik. V. S. Színes klubok, szakkörök A ceglédi Kossuth Művelő­dési Központban már meg­kezdte foglalkozásait több régi klub. Melléjük hamarosan újabbak csatlakoznak. Szerve­zik a rejtvényfejtők klubját, a VEGA klubot és az Oj Tü­kör klubot. A Dózsa György ifjúsági klubban a Magyaror­szág klub kap helyet foglalkozásaihoz. A szakkörök szintén bővülnek, a fotó, a sakk és a csillagász szakkör mellé felsorakozik a bábké­szítők és bábjátszók szakköre, valamint a madarász és termé­szetvédő szakkör. Szervezik a vers- és irodalombarátok kö­rét is. ISSN 0133—asw (Ceglédi Hírlap» 1 *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom