Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1983. OKTÓBER 15., SZOMBAT Ugborogho Brace Onobrakpeya (Nigéria) műve A választási törvényjavaslat vitája Érdeklődés a közélet iránt Beszélgetőpartnerünk dr. Csalótzky György mogatta, hogy a gyűlésen elsősorban a választókerületben lakó választópolgárok fóruma legyen és azok jelölhessenek, akik ismerik a leendő tanácstagot, képviselőt. Talán ezzel is összefügg, hogy több helyütt javasolták: az országos lista mintájára legyen megyei és helyi lista is. így a tanácstestület tagjaivá válhatnának a településeket támogató üzemek, szövetkezetek dolgozói, vezetői is, s a területi elv sem csorbulna. 2 9 Pest megyében véget ért a vita. 7 összegezték és a Hazafias Népfront 2 Országos Tanácsához továbbították 2 tapasztalataikat. Sokan várnak választ 2 még kérdéseikre ... — A vitavezetők — okkal — nem foglaltak állást az eddig elhangzott véleményekkel, javaslatokkal kapcsolatosan. Hiszen a döntés az országgyűlés, a törvényhozó testület feladata lesz néhány hónap múlva. Ám a vita előkészítőit és szervezőit a széles körű és felelősségteljes véleménynyilvánítás kötelezi arra, hogy a törvényt megalkotók elé tárjanak minden javaslatot, s arra, is, hogy a résztvevőket értesítsék arról, mi lett a sorsa javaslatuknak. Erre természetesen a törvény elfogadása után kerülhet sor. VASVÁRI G. PÁL Kötődés a hazához JÖL ÉRTJÜK-E, helyesen használjuk-e a hazaszeretetei, a haza- fiság fogalmát? Annyi bizonyos, hogy gyakran hivatkozunk rá. Olykor jelzőkkel látjuk el, s beszélünk szocialista hazafiságról, cselekvő hazafiságról, emlegetjük korszerű értelmezését és így tovább. Nemegyszer fölöslegesen hivatkozunk rá, frázisként koptatjuk. Hogyan alakul, formálódik bennünk a hazaszeretet, hogyan válhatunk hazafivá? A kezdet gyerekkorunkba nyúlik vissza. Még hiányoznak gondolkodásunkból az elvont fogalmak, ám az érzelmi fel- töltődés éveit éljük. Meghatározó élményeket gyűjtünk. A múlt ismerete nélkül nehezebben igazodhatunk el a jelenben, bizonytalanabb a jövő képünk — ismételgetjük a nem újkeletű igazságot. A hazaszeretet, a hazafiság mai tartalmának felfogásához is szükségünk van a történelmi előzmények, a történelmi tapasztalatok elsajátítására. Egyebek között arra is, hogy^belássuk: a haza- szeretet, a hazafiság nem valamiféle elvont, időtől, körülményektől független normatíva. Lenin írja: ,,A haza történelmi fogalom. Mást jelent a haza a nemzeti elnyomás megdöntéséért vívott harc korszakában, illetve pontosabban időpontjában. És mást jelent olyan időpontban, amikor a nemzeti mozgalmakon már túljutottunk." Másutt pedig arra figyelmeztet, hogy „A nemzetek önrendelkezése egyértelmű a teljes nemzeti felszabadulásért, a teljes függetlenségért, az annexiók ellen folytatott harccal, és az ilyen harctól — bármilyen formában nyilatkozik is meg — a felkelést vagy a háborút is beleértve — o szocialisták nem zárkóznak el, ha szocialisták akarnak maradni...” Ha csupán e két idézettel szembesítjük az elmúlt századok magyar történelmét, s ha sorra vesszük, hogy melyik századból kiket tisztelünk hazafinak, világossá válik: a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdőket illeti az utókor megbecsülése. Koronként más hangsúlyt kapott az egyik és a másik törekvés. Attól függően, hogy az ország fennmaradásának mi volt az alapfeltétele. A nemzeti függetlenség kivívása, megtartása, avagy a sürgető társadalmi ellentmondások felszámolása. Történelmi leckéinkből azt is tudjuk, hogy a kettő nemegyszer ugyanabban az időben vált sorskérdéssé, hogy mást ne említsünk, a 48-as szabadságharc és forradalom idején. Azt is tudjuk, hogy a haladás is és a maradiság is rendre talált támogatókra az ország határain kívül is. Másszóval a haza jobbításának, fejlődésének gondolata, az igazi hazaszeretet, hazafiság egyúttal a nemzetköziségtől sem idegen. Mint ahogy a reakció is nemzetközi táborrá szerveződött, a nemzeti érdekek fölé emelve az osztályérdekeket. És sajnos, arra is volt példa a magyar és más nemzetek történelmében, hogy az osztályérdek, az uralkodó osztály érdekének védelmezésére használták föl a hazafias jelszavakat; a nemzet jövőjéért való aggodalmat, felelősséget hirdetve, éppenséggel a nemzetet vitték tragikus következményű háborúkba. Elegendő talán utalnunk a második világháború Horthy-féle hazug propagandájára. A történelem fölidézése után kanyarodjunk vissza a hazaszeretet, a hazafiság mai tartalmára. Mit követel tőlünk ma a haza sze- retete? A felelet kézenfekvő: a szocialista Magyarország érdekeinek szolgálatát, nemzetünk sorsáért érzett felelősséget, odaadást közös ügyünkért. TERMÉSZETESEN ennek a cselekvő hazaszeretetnek internacionalista vonása is van. Részben azért, mert a szocialista társadalom sikerei ideológiánk, a marxizmus—leninizmus igazát bizonyítják. Ezen nyugszik nemzetközi tekintélyünk. Vívmányainkat aligha kérdőjelezhetik meg gondjaink, a sokféle összetevőt — egyebek között a fejlődésből következő új feszültségeket — magában foglaló ellentmondások. Nyilván nekünk kell megoldanunk azokat, a korábbinál talán még nagyobb erőfeszítéssel. Népünknek megvan hozzá a képessége, amelynek mozgósítására késztető közös alapja éppenséggel a hazaszeretet. MAROS DÉNES Formáljuk emberibbé életmódunkat Öt nap meg kettő ■kétségtelen, a közelmúlt belpolitikai eseményei közül jelentőségéin ben és méreteiben kiemelkedik a tanácstagok és képviselők vá- \ lasztásával foglalkozó törvényjavaslat társadalmi vitája. Ennek ta- ( pasztalatairől kérdeztük dr. Csalótzky Györgyöt. Neve nem ismeret- \ len Pest megyében, hiszen 4 évig a megyei tanács titkárságának ve- \ zetője, majd 6 évig végrehajtó bizottságának titkára volt. Jelenleg az | Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, ő volt a Haza- \ fias Népfrontnak, a Pest megyei vitát előkészítő és szervező bizottsá- t gának a vezetője. Az utóbbi évek egyik legjelentősebb társadalmi vívmánya az ötnapos munkahét általános bevezetése. Hatását mindannyian érzékeltük, hiszen munkánkat, pihenésünket, közérzetünket, életrendünket és életmódunkat is jelentősen befolyásoló fontos változást hozott. Megyénk 170 ezer óvodását, iskolai tanulóját, szülők, nagyszülők, pedagógusok több százezres táborát érintő tanévkezdés előtérbe állította újra az elmúlt két év tapasztalatait. Ezekben a hetekben újra több szó esik az ötnapos munkarendről, kétségtelen és vitathatatlan előnyeiről, kísérő jelenségeiről, de az új munkarend gondjairól is. ta. A kora reggel érkező kicsinyek pihentetését, reggeliztetését meg kellett oldani, s még így is a korábbinál jobban elfáradnak. Ma a legtöbb gyerek 10—11 órát tölt az óvodában. Bármilyen jó környezeti feltételekkel működjék is az intézmény, az otthontól, a szülőtől való hosszú távoliét nem segíti a gyermekek egészséges és kiegyensúlyozott testi, szellemi, érzelmi fejlődését. * Értelmesen használni Két tanév alatt hétezerrel nőtt a napközi otthont igénybe vevő kisdiákok száma. Különösen erős az igény az alsó tagozaton, de a felsősök körében is mind többen kérik az iskolai vagy éttermi étkeztetést. Ez mutatja, hogy a szülők ygyre nagyobb számban kívánják a gyermekükről az intézményes gondoskodást. Korábban nyitják reggelenként kapuikat az iskolák, nem egy településen a nagyobb iskolákban már reggel hat óra előtt egy-egy csoportnyi diák várja a tanítás kezdetét és a gyermekek nagy része hét óra körül az iskolában van. Megnőtt az iskolában töltött napi idő, azon belül a tanítási órák száma. Mindez együtt eredményezi, hogy a tanulók fáradtabbak a hét végére: egy-egy nap a korábbinál jobban megterheli őket és a pihenőnapokon több időt fordítanak alvásra, mint a korábbi években. Ez legerőteljesebben a szakképző iskolák tanulóira igaz, mivel ezekben az intézményekben nem ritka a napi hét tanítási óra vagy a nyolcórás tanműhelyi, üzemi gyakorlat. rés volt, hogy ebben az időszerkezetben jobb élni, dolgozni, művelődni és pihenni. Az új élet- és munkarend vitathatatlan előnyeit tükröző tapasztalatok mellett azonban világosan érzékelhetők a gondok is. Nem szoktuk meg könnyen az öt napra sűrűsödött munkát. Szülők, gyerekek, pedagógusok, fiatalok és idősek sokat panaszkodtak a megnyújtott munkaidejű öt nap fárasztó hatásáról. Arról, hogy mennyire megterhelőbb ebben a ritmusban élni és dolgozná még akkor is, ha jobban lehet pihenni és kikapcsolódni. A szinte általánosan jelzett fáradtságérzet azt mutatja, _ hogy az új életritmus kialakulása hosszabb időt igényel különösen a fiatalok, a gyermekek körében. A megnyújtott munkanap a szülőknek az otthontól távol töltött idejét megnövelte és ez együtt jár azzal, hogy a gyermekek korábban érkeznek és több időt töltenek az intézményekben. A főváros környéki településeken, a városokban az óvodások 10—15 százaléka hat óra előtt már megérkezik és az sem ritka, hogy hét órakor már közel teljes a létszám. A korán jövők többsége üres gyomorral érkezik. Mindez az óvodai életrend átrendezését kívánSurűsödő ritmusok Az öt munka- és két pihenőnapra osztott munkahét bevezetése hazánkban olyan időszakban történt, amikor a népgazdasági egyensúly megtartása a politika, a gazdaság és a társadalmi lét legfontosabb kérdésévé vált. A munkaidő-szerkezet módosításának, a munkaidő csökkentésének alapvető feltétele, hogy nem csökkenhet a termelés és javul a munkaidő kihasználásának hatékonysága. Az intenzíven végigdolgozott öt munkanap után az egyéni, a közösségi, a társadalmi élet számos területén új lehetőségeket kínált a heti két pihenőnap. Jogos remény volt, hogy a koncentrált, összefüggő szabad idő, amely jobban szervezhető, j nagyobb lehetőséget biztosít az ismeretbővítő művelődéshez, a szórakoztatva pihentető és hobbi jellegű ! tevékenységhez. Alkalmat ad a csatiadon belüli munkamegosztás helyes , irányba fejlődésére, amelynek ered- jményeként nagyobb hangsúlyt kap a családi élet, a gyermekekkel közös tevékenységben eltöltött idő. Két év tapasztalata, a társadalmi közvélemény azt igazolja, hogy az ötnapos munkahét bevezetése sikevoltak — ha elenyésző számban is — vadhajtásai. Megesett, hogy az egyik vitán szavazást akartak tartani a javaslat egy pontjáról, holott erről az országgyűlés hivatott dönteni; a vita célja a vélemények és javaslatok megismerése volt. Előfordult felkészületlenség, ennek nyomán passzivitás is. Ügy mondanám: egyik fő tapasztalat, hogy még csak kezdünk megtanulni vitázni ,-j&- De? térjünk vissza a tartalmi kérdésekre, hogy a törvényjavaslat imént említett négy újdonságát Pest megye szerte egyértelmű tetszéssel fogadták. S tegyük hozzá, egészséges helyi szemlélettel fűszerezett, a szű- kebb közösség érdekein átszűrt véleményeket hallottak a vitavezetők. Akik felszólaltak, rátapintottak azokra a nehézségekre is, amelyek egy- egy részlet vagy alternatíva valóra válása esetén várhatók. ?■ • Mondana erre néhány példát? — Sokan említették: nem lesz könnyű két vagy több alkalmas, s vállalkozó szellemű tanácstag-jelöltet találni. Szélsőségesek a nézetek: volt, aki szerint a választók egynegyedénél több szavazat alapján lenne szabad csak megengedni, hogy valaki póttanácstag vagy pótképviselő legyen, mások szerint a 25 százaléknál jóval kevesebb is elég. Szinte minden vitán szóba került; megoldatlan a pótképviselők, póttanácstagok bevonása a közéletbe. Javasolták, hogy legyenek rendszeres meghívottal a testületi üléseknek, segítsék a tanácstagot, a képviselőt munkájában. Nagyon nagy érdeklődés kísérte az országos választási lista tervét. Ám többet szerettek volna megtudni a listára való felkerülés vagy a visszahívás módjáról. Sokhelyütt szívesen láttáik volna további információkat arról: a társközségi elöljáróságok hatásköre meddig terjed. Szóvá tették, hogy csak akkor szolgálhatja ez az intézmény a társközségek érdekeit, a helyi népképviselet erősítését, ha lesz miről döntenie, ha ehhez megfelelő anyagi hátteret kap, s ha döntéseit a közös tanácsnak kötelezően figyelembe kell vennie. Többen az előjáróság elnevezést kifogásolták, helyette a képviselő testület kifejezést tartották megfelelőnek. jf • Említette már a helyi érdekek 2 megnyilvánulásit. Hogyan tükröződ- 2 tek ezek a vitákban? — Például úgy, hogy a nézetek parázs öszsecsapásait tapasztalhattuk, amikor arról volt szó: ki döntsön a helyi tanácsok taglétszámáról. Abban mindenki egyetértett, hogy csökkenjen a tanácstagok száma, abban azonban már nem, hogy a felsőbb szintű tanács, vagy — a jogszabályban megadott határok között — maga a helyi tanács szabja-e meg a testület nagyságát A többség ez utóbbi változat pártjára állt. Vagy itt a másik ügy: kik vehessenek részt a jelölőgyűlésen, kik működjenek közre a jelölésben? A véleményt mondók zöme azt az. alternatívát tá— Ügy vélem, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése, az országos és helyi népképviseleti testületek eredményesebb munkájához szükséges feltételek megteremtése, s a választási eljárás egyszerűsítése miatt feltétlenül időszerű volt a törvény- javaslat vitára bocsátása. Nem arról van szó, hogy a választás eddigi szabályai már túlhaladottak, nem aktuálisak — ezt bizonyítja, hogy a most érvényes szabályok közül sok bekerült a javaslatba is —, hanem arról, hogy a társadalom fejlődésével, az életviszonyok alakulásával lépést kell tartania a választási rendszernek — mondja dr. Csalótzky György. / • A Hazafias Népfront Pest megyei 2 Bizottságához eljuttatott hozzászólá- p sában valaki azt teszi szóvá: a falun 2 élők helyzete hátrányos, mert keve- 2 sebb jut kommunális beruházásokra, 2 s magasabb az utazási és a közmű 2 díjszabás, mint a városokban. Ennek 2 oka pedig a levélíró szerint az, hogy 2 a képviselők nem tekintették szívig ügyüknek a választók sorsát, ők pe- ? dig nem voltak elég körültekintőek a 2 választáskor. Igaza van a levélírónak? — Bizonyára személyes tapasztalatok indították írásra e sorok szerzőjét, vitatkoznék is állításaival, azonban érdemesebb észrevenni azt: a levél is jelzi, hogy rendkívüli érdeklődés támadt a közélet iránt, szenvedéllyel mondanak véleményt az emberek, sokféle javaslat, megoldási mód került szóba, s talán kevés kivétellel azok is olvasták most az újságokat, akik egyébként nem. A másik, ami ide kívánkozik: arra még nem volt példa, hogy egy törvényjavaslatból több ezer példányt kelljen előre kinyomtatni, s eljuttatni az ország településeire. Az elmúlt években is voltak hasonló viták, de ekkora érdeklődéssel kísért, s ilyen széles részvétellel tartott — egy sem. Hazánkban ezernél több vitán tízezrek foglaltak állást, tettek javaslatot. Jómagam Pest megyei adatokkal szolgálhatok: a 47 vitafórumon több mint kétezren vettek részt, s közülük minden ötödik ember szót kért és kapott. Eljöttek a fiatalok és idősek, a munkások és tsz-tagok, a kisiparosok és az értelmiségiek, a nemzetiségiek, a hívők és ateisták. A csaknem félszáz, a HNF által szervezett vitán túl, a kisebb közösségekben is eszmecseréket tartottak, például a tanácsi dolgozók, a társadalmi .szervezetek vezetői, a tanácstagok, vagy legutóbb a katolikus papok megyei békebizottságának tagjai. jf • S milyennek ítéli ezeket a vitú- 2 kát? — Röviden: lényegretörőeknek, a kulcskérdéseket, a jelentősebb újdonságokat, várható változásokat firtatóknak. A hozzászólások zöme a törvényjavaslat négy új elemével foglalkozott: a kettős vagy többes jelöléssel, a pótképviselők és póttanácstagok szerepével, az országos választási listával és a társközségi érdekek képviseletével, az elöljáróságokkal. Ha már a vita jellemzésénél tartunk, nem hallgathatjuk el, hogy
