Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

1983. OKTOBER 15., SZOMBAT Színházt levél Házavatás Október 11-én, kedden este 8 ! órakor, Madách t Imre Az ember \tragédiája című ! drámai költemé­nyének díszbemutatójával megnyílt a zalaegerszegi He­vesi Sándor Színház. Eddig a hír, melyet — gon­dolom —, szívesen olvasott minden színházkedvelő ma­gyar, s nemcsak a 320 ezer lakosú Zala megye. Végtére is nem kis öröm, ha az ország jelenlegi, .közismerten nem könnyű gazdasági helyzeté­ben, Thália új otthonát avat­ják fel, s ráadásul olyan me­gyében, mely hajdanán a Du­nántúl első, csak színház cél­jára emelt épületét hozta lét­re a magyar nyelvű színját­szás számára. A megye akkor, az 1820-as években, a reformmozgal­mak egyik központja volt. A zalai nemesség olyan tagjai, mint a Kisfaludnak — Sándor és Károly —, a Deákok — An­tal és Ferenc —, vagy a ké­sőbbi szabadságharc alatt fon­tos politikai szerepet játszó, s a bukás után a Haynau-ter- ror egyik első áldozatául eső Csány László, már a 20-as évek elején szorgalmazták egy állandó színház létreho­zását Zalaegerszegen. Erdélyben, Kolozsvárott, 1821-től működött már ál­landó kőépületben a híres Farkas utcai színház, s Mis­kolcon is megnyílt az állandó színház 1823-ban. Pesten épp ekkor sem magyar színját­szás, sem magyar színház nem volt; vándortársulatck tartották ébren a magyar nyelvű színművésze tét és a főként a Kisfaludyak révén kibontakozó magyar nyelvű drámairodalmat a mai fogal­mak szerint már szinte el­képzelhetetlenül mostoha kö­rülmények közepette. A ma­gyar reformkor egyik nagy nemzeti követelése pedig ép­pen a magyar nyelvű iroda­lom, a magyar nyelvű szín­játszás megerősítése, kifej­lesztése, a nemzeti nyelv és kultúra előtérbe állítása volt az erőszakos elmémetesítési tö­rekvésekkel szemben. A szín­ház, a nemzeti nyelvű szín­játszás és a nemzeti nyelvű drámairodalom megteremtése tehát egyben hazafiúi tett és célkitűzés is volt. Zalában ezt ismerték fel igen korán, s értették meg, hogy egy állan­dó játszási hely és egy stabil társulat hihetetlenül nagy lö­kést adhatna a haladó nem­zeti törekvéseknek. Ilyen elgondolások, alapján kezdték végül is megszervez­ni a Dunántúli Színjátszó Társulatot, mely 1828-ban lét­re is jött. S még ugyanebbben az évben alakult ki az a terv is — főként Kisfaludy Sán­dor szorgalmazására —, hogy ne a iávoli Zalaegerszegen, hanem az akkor a történelmi Zala megyéhez tartozó, s a reformkor jeles férfiai által közkedvelt, látogatott fürdő­helyen, Balatonfüreden léte­sítenek színházat. A zalai, s a környező — főként Vas me­gyei —, nemesség összefogá­sa és támogatása aztán lehe­tővé tette, hogy 1830 novem­berében hozzákezdjenek az építkezéshez, és hogy 1831. jú­lius 3-án, a fürdőidény kezde­tén, már meg is nyíljon a színház, mely homlokzatán Kisfaludy Sándor nemes jel­mondatát hirdette: „Hazafi­éig a nemzetiségnek”. Ez a színház aztán — s a hamaro­san felépülő, fából ácsolt Nyá- ri Színkör —, az egész re­formkorban a magyar nyelvű színházművészet egyik köz­pontja lett. (Alapításakor ele­ve kikötötték, hogy benne csak magyar nyelvű előadáso­kat lehet tartani.) Z alaegerszegen csak 1980-ban épült fel az a művelődési köz­pont, melyben egy már eleve színházi előadások céljaira tervezett színházte­rem és egy alkalmas, zsinór­padlással, O'ldalszánpaddal, öl­tözőkkel ellátott színpad biz­tosította a városba látogató színházaknak a normális elő­adási körülményeket. A ka­posvári, a veszprémi, a győ­ri, a pécsi színház, s az Álla­mi Déryné Színház társulatai rendszeresen játszottak itt — de aztán úgy alakultak a kö­rülmények, hogy a színházak tájolása anyagi, technikai akadályokba ütközött, a meg­szűnő Déryné helyett létre­jött Népszínház is csak kevés előadást tudott Zalába vinni — ott volt tehát az ország egyik leglendületesebben fej­lődő megyéje, s tulajdonkép­pen az egész nyugat-dunán­túli országrész, beleszámítva Vas megyét, ezt a színházzal szintén el nem látott terüle­tet is, megfelelő színházi struktúra nélkül. Ezért hatá­rozott úgy a zalai vezetés, hogy létesüljön állandó szín­ház a megyében, pontosab­ban: Zalaegerszegen. A ré­gebben folyó nyári egervári színházi előadások is azt je­lezték: komoly igény van a megyében, a városban egy ál­landó társulat iránt. így jött létre 1982 nyarán az Állandó Színháznak elnevezett együt­tes, Ruszt József művészeti vezetésével, s így játszották végig az 1982/83-as évadot, melyet előévadnák neveztek el, s nem titkoltan arra szán­ták, hogy a közönséget hozzá­szoktassák a színházhoz, és beszoktassák a színházba. Az időközben elkészült igen mo­dern városi művelődési köz­pontban kitűnő játszási he­lyet kapott ez a kicsiny, de roppant lelkes társulat, és az adott körülmények között fel­tűnően igényes műsortervvel, benne a ma már fogalommá vált, a fiatal nézőket a szín­házi előadások értő befogadá­sára nevelő úgynevezett be­avató színházzal, úgy játszot­ták végig az évadot a város­ban, s tájelőadásokon, hogy összesen 181 előadást tartot­tak, a mintegy terven felül bemutatott különleges pro­dukcióval, Bartók A csodála­tos níMdáriW eímö'táncjáté­kának mozgásszínházi előadá­sával pedig a tavaly novem­berben az olaszországi Arez- zóban megrendezett nemzet­közi színházi találkozóról ösz- szesen hat díjat hoztak el (többet nem is igen adtak ki...) I dőközben azonban folyt a régi művelődési köz­pont átalakítása, s pon­tosan a tervek szerint haladva, el is készült az új, rendkívül célszerű, egyszerű­ségében is impozáns színház, melynek homlokzatán Hevesi Sándor neve olvasható — azé a magyar színháztörténetben kiemelkedő szerepet .játszott művészé, aki szintén Zala szülötte volt: Nagykanizsán látta meg a napvilágot 1873- ban. A megnyitó előadás — me­lyet Ruszt József rendezett —, megint csak méltó művet választott; a Tragédia a szín­ház művészi igényességének a jele is. És szép — s egyben igen dicséretes —, gesztus, hogy az előadásban az a Gá­bor Miklós játssza vendég­ként Lucifert, aki szintén za­lai származék: Zalaegerszegen született. Köszöntjük az ország leg­újabb színházát, s kívánjuk, legyen a magyar színikultúrá­nak, a magyar nyelvnek oly hű ápolója, mint azt a más­félszáz évvel ezelőtti zalaiak álmodták. Takács István Szövetkezeti őszi könyvhetek Az Orosházán pénteken rendezett országos megnyitó­val megkezdődött a 23. szövet­kezeti őszi könyvhetek ren­dezvénysorozata, amelynek célja a falusi könyvterjesztés hatókörének szélesítése, a jó olvasmányok, a mezőgazdasá­gi szakkönyvek népszerűsíté­se a falusi, tanyai lakosság körében. A megnyitó ünnepségen Ko­vács Sándor, a SZÖVOSZ el­nökhelyettese ás Fodor And­rás József Attila-díjas költő, a Magyar írók Szövetségének alelnöke szólt a rendezvény jelentőségéről, majd az oros­háziak íróvendégeikkel talál­kozhattak. Fodor Andrással, Jókai Anna József Attila-dí­jas és Cseres Tibor Kossuth- díjas íróval. Az őszi szövet­kezeti könyvhetek alkalmá­ból, könyvvásár és -kiállítás nyílt a helyi művelődési ház­ban. A könyvkereskedelemben számottevő az áfészek szere­pe: tavaly a teljes hazai könyvforgalom 16 százalékát a szövetkezeti könyvesboltok ad­ták, s a két állami könyvter­jesztő vállalatnál gyorsabban növelték könyveladásukat: 16 százalékkal értékesítettek töb­bet, mint 1981-ben. Soha szebb ünnepet A közösségből táplálkozó erő Egymillió közm ű velődésre Avatási ceremónia lényegé­ben nem is Volt, vagy legalább nem a már megszokott formák között. Dicséretes megoldás­ként a piliscsabai tanács — Tinnye székhelyközössége — tartott kihelyezett testületi ülést a kibővült, megszépült intézményben. A testvérfal­vak összetartozását szimboli­zálta ez a tanácskozás, s azt is, hogy mindkét település gaz­dagodása egyformán fontos a piliscsabaiaknak és a tinnyei- eknek. Bizonnyal nem volt vé­letlen a napirend megválasz­tása sem. A körzet földterüle­tén gazdálkodó fölei Egyetértés Gazdájuk az Országos Filharmónia Bérleti hangversenyek 'j, Országszerte, így megyénkben is megszokhattuk, hogy a helyi kezdeményezésű koncertek mellett az Orszá­gos Filharmónia immár évtizedek óta tevékeny szerepet vállal a mindenkori hangversenyélet kialakításában. Ma­gától értetődik, hogy ezek a bemutatók elsősorban isme­retterjesztő jellegűek. Azokat az általános és középisko­lásokat igyekeznek a zene barátaivá tennik akik eleddig ritkábban jutottak el a hangversenytermekbe, s ritkább a találkozásuk az élő komoly zenével. Bármennyire is fejlett zeneoktatásunk, a hangszeres képzés, a szolmi- záció, a népdalok éneklése mellett szükség van művek , bemutatására, a zeneszerzők megismertetésére, összefüg- á gések tisztázására. Ezt a célt szolgálják a Fil­harmónia ifjúsági bérletei. Pest megyében eddig is tízezrek vettek részt ezeken az elő­adásokon. Az 1983/84-es évad­ban Örkényben, Dabason, Vá­cott, Gyálon, Százhalombattán, Gödöllőn. Veresegyházon, Fó- ton, Dunakeszin, Bagón, Aszó­don, Ráckevén, Nagykőrösön, Tápiógyörgyén, Abonyban, Monoron, Szobon és Érden kerül sor ifjúsági bérleti hangversenyekre. Egy bérlet négy hangversenyből áll. Az első zenei utazást tartalmaz a reneszánsz Európában, a Con- centus Consort közreműködé­sével. A másodikon hangszer­ismertetést tart az I. István Gimnázium zenekara, illetve a Zrínyi Katonai Akadémia szimfonikus zenekara. A har­madik koncerten a zeneiroda­lom gyöngyszemei csendülnek fel az Országos Filharmónia szólistáinak előadásában. Zá­róhangversenyként a Zene- akadémián, illetve Vácott a KISZ-'művészegyüttes egyete­mi kórusa, szimfonikus zene­kara, illetve a Magyar Nép­hadsereg Művészegyüttesének központi fúvószenekara ad hangversenyt. Cegléden a szakmunkásta­nulók részére külön hangver­senysorozatot szervezett a Filharmónia. Ezen belül népi hangszerbemutatót is tarta­nak, nemkülönben fellép a Jelenet a Tragédia zalaegerszegi bemutatójából. A színen: Gábor Mik­lós, Szalma Tamás és Áron László. Az őszi kora-sötétben elhelyezték a kis méretű ko­szorúkat Kossuth Lajos tinnyei háza előtt az emlék­oszlopra. Néma tisztelgés volt a majdnem két órával megkésett ünnepség, a késést senki sem bánta, mert Tinnye ezen a délutánon meg akarta mutatni önmagát, közösségből táplálkozó erejét. Nem hívtak reprezenta­tív vendégeket, bensőségesen, nagyon szépen köszöntötte önmagát a falu abból az alkalomból, hogy végre hasz­nálatba vehették a majd’ minden falfelületével meg­újult művelődési házat. Termelőszövetkezet elnökhe­lyettese, Ferenczy János szá­molt be a dolgozók élet- és munkakörülményeiről, s e té­mán belül kiemelten foglalko­zott a Tinnyén lakókkal. Szó esett a kommunális intézmé­nyek felújításáról, a gépesítés­ről, a fiataloknak nyújtott la­kásépítési támogatásról, az idősek szociális ellátásáról, az erősödő szocialistabrigád-moz- galomról és a körzetben műkö­dő közművelődési intézmények rendszeres anyagi segítéséről. A szakszerű beszámoló ada­tai gazdasági elemzést kíván­nának, de teljesen közérthető és mindennél fontosabb az a megállapítás, hogy az Egyet­értés gazdasági stabilitását nem ingatta meg az idei, ke­gyetlenül aszályos nyár. S ez nemcsak azt jelenti, hogy nem csökken majd a tagok jöve­delme, hanem azt is: a terme­lőszövetkezet nem kényszerül csökkenteni a szociális és kul­turális célra költhető pénzét Egyként érinti ez Piliscsaba, Tinnye és Tök község lakossá­gát, hiszen a szövetkezet meg­közelítően egymillió forintot költ a közművelődés támoga­tására. Felújított faluház Köszönettel kezdte rövid be­számolóját Gáspár Ferenc ta­nácselnök is, aki tájékoztatta a testület tagjait a tinnye' mű­velődési ház felújításáról. A köszönet a termelőszövetkeze­tieknek szólt, mivel az építke­zésen 619 ezer forint értékű munkát önköltségi áron végez­tek el, így sikerült — a ta­pasztalati adatokhoz viszonyít­va nagyon olcsón — mindösz- sze egymillió 216 ezer forint­ból megoldani a korszerűsí­tést. Az örömbe mindössze annyi üröm vegyült, hogy a munka majdnem kilenc hó­nappal tovább tartott a terve­zettnél, bár az épület elavult­sága miatt néhány olyan javí­tást is el kellett végezni, ame­lyekre eredetileg nem gondol­tak, például a mennyezet bur­kolását. Kívül vakolták, belül festet­Magyar Rádió gyermekkara is, Népek muzsikája című műso­rával. Vácott felnőttbérletet is hirdettek. Ennek keretében hat előadásra kerül sor. A Vox Humana november 2-án lép fel, Sebestyén János csembaló- és orgonaestjére november 30-án kerül sor. A Musica Humana Kamarazenekar de­cember 14-én ad koncertet. A jövő évben tartják az észt állami férfikar, Lantos István és Ránki Dezső zongoraestjét. A kínálat tehát pompás, az érdeklődés is méltó a felkínált programhoz. ték, lambériázták az összes he­lyiséget. A bal oldali szárnyat földig le kellett bontani, mert rossz volt a szigetelése, erre a helyre új szakköri- és klubszo­bákat építettek, a színpadra és az ablakokra új függönyök ke­rültek, s felhajtható széksorok a nézőtérre. Korszerűsítették az elektromos hálózatot és a világítási berendezéseket. Mindezt viszonylag kevés álla­mi támogatásból. Tudomásul kell venni, hogy a nehéz anya­gi helyzet mellett Pest megyé­ben — a tetemes ráfordítások mellett is — még mindig rósz- szak az általános iskolai okta­tás feltételei, tehát elsősorban erre kell költeni a kulturális ágazat pénzét. De mint a tiny- nyei példa mutatja, lehet azért bővíteni, korszerűsíteni a köz- művelődési intézményeket a realitásókat figyelembe véve. Rendhagyó volt a közelmúlt­ban lezajlott tinnyei tanács­ülés. mert ezt az alkalmat használták fel, hogy a legtöbb társadalmi munkát végzőket kitüntessék. Fetter Gyula or­szággyűlési képviselő adta át az elismerést többek között a Kossuth, a Hámán Kató, az Arany János szocialista bri­gádnak és Tóth Jánosnénak, valamint Valkó Bélánénak, a művelődési ház, illetve a könyvtár vezetőjének. Ezt kö­vetően az egy épületben műkő. dő két testvérintézmény vala­mennyi művészeti csoportja színpadra lépett, A piliscsabai vendégtáncosokkal együtt több mint két órát tartott a már-már seregszemle jellegű műsor. Ezért került sor kissé megkésve a Kossuth emlékosz­lop koszorúzására, dehát ezt aligha kifogásolhatta valaki. Az elődök nyomdokain — Mi csak ilyen amatőrün­nepet tudunk tartani — ma­gyarázta búcsúzáskor a tanács­elnök. De hát soha szebb ünnepet. Valaha, a húszas években a tinnyei amatőr színjátszók építették saját pénzükből és kétkezi munkájukkal a falu művelődési házát. így illett hát, hogy az utódok, a maguk tudását felmutatva — ráadásul nagyon jó színvonalon — lép­jenek a megfiatalított Faluhaz színpadára. Nagyon régen nem volt ilyen műsor Tinnyén, de az emberek nyilván emlékez­nek a régi sikerekre, mert a nézőtér olyan zsúfolt volt, hogy mozdulni is alig lehetett. Kriszt György V-FIGYELŐ' Családi kör. Igaz, a nosztal­giázás korát éljük, de ki gon­dolta volna valaha is, hogy egyszer majd ilyen mondat­foszlányok hagyják el a tele­víziózok ajkait: bezzeg amikor a Családi körben a Ransch- burg... Mivelhogy ide jutottunk. Volt Ranschburg, nincs Ranschburg. A Családi kör — a szülőknek és az utódoknak ez a közkedvelt sorozata — ugyan nem szüntette be mű­ködését, de újabban elmarad- hatatlannak hitt közreműkö­dője, a legváratlanabb pilla­natokban közbeszóló lélekido- márja, dr. Ranschburg Jenő nélkül jelentkezik. Hogy mi okból mondott búcsút szereplé­se eme színterének ez a min­denki által szeretett és tisztelt viselkedés-elemző, az végtére is nem a nézőkre tartozik. Az viszont őket érinti — de még mennyire! —, hogy egy koráb­bi jó műsor színvonala egy­szeriben megcsappant; szinte érdektelenné szürkül. A föntebb hiányolt szak­ember adott ugyanis fazont ennek a familiáris helyzetma- gyarázósdinak. Maguk a ki­ötölt, eleve túlsarkított jelene­tek csakis az ő kommentárjai által váltak többé-kevésbé hi­telesekké, azaz olyanokká, hogy élményként élhette át javarészüket a publikum. (Em­lékezzünk csak arra a remek négyesfogatra, amikor kétszei két család példáján mutatta be, milyenek is azok a meleg megengedő, meleg tiltó, ille­tőleg hideg megengedő és hi­deg tiltó anyák és apák. Ez a szituáció-értelmezése fölért egy tudományegyetemi nagy­előadással!) Mostanában viszont, hogy ő már nem villogtatja elnyűhe- tetlen bőrzakóját, a jóságos és bölcs mondókák elmaradnak, s helyettük csupán magukat a színészekre bízott példáza­tokat pergetik le. Igaz ugyan, hogy Kelemen Endre műsor­vezetői tisztének megfelelően olykor-olykor elmondja ezt mérlegeli amazt, dehát nem tudja átvállalni a ranschburgi örökséget. Először is azért, mert őt időtlen idők óta a Családi kör házigazdájának, a háttérben ügyködő intézőjé­nek mutatták a kamerák, má­sodszor pedig azért, mert nem sugárzik belőle a Dszichés gu­bancok kibogozásának az a csillapíthatatlan vágya, ami az itt hiányolt férfiút olyannyira jellemzi. Más típus, más ka­rakter; más feladatok megol­dására hivatott. S hogy i.iindezek után mi­lyennek mutatta magát a csü­törtök este levetített Ketten a liftben című história? Nos képzeljük el a Jogi eseteket dr. Erőss Pál nélkül! Lehe­tett ebben az elvált anyukás. elvált apukás mai mesécské- ben .egy kalapra való igazság, egy bőröndnyi valós élmény, ha hiányzott ezek mellől a jó szándékú megméretés, a dolgok helyretevésének rokon­szenves igyekezete. Ráadásul a Kertész Magda írta jelenet­sor helyenkint — főképpen akkor, amikor gyerekek be­széltek benne — igencsak ki- módoltnak tetszett. A mester- kéltségnek ezt a kellemetlen­ségét valóban csak az okos utóméltatás tudta volna tom­pítani. Bessenyei. ^ Stúdió ’83 adá­saival nemigen szoktunk itt foglalkozni. Azon egyszerű ok­nál fogva, hogv ez a kulturá­lis hetilap is megszokott lát­nivalóvá egyszerűsödött. Teszi a dolgát, mint más műsorok; egetverő szenzációkat nemigen kínál. Most, legutóbb azonban iföl- kaotuk a fejünket, amikor a kecskeméti színház bemutatá­sa alkalmából Bessenyei Fe­renc, jeles ;.zí. művészünk kez­dett beszélni Szegvári Katalin műsorvezető mikrofonjába. Vulkán módjára tört ki belőle a színi álla tatainkat jellem­ző. bíráló monológ. Otellónk azt harsogta s.ét. hogy hagy­ják már végre színésznek lenni a színészt, vagyis ne akarják az ügyeletes divatok gúzsába kötni a jellemformálói tálen- tumot. Bárha foganatja lenne an­nak, amit oly rokonszenvesen elorgonázott. Akácz Lázló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom