Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

1983. OKTÓBER 15., SZOMBAT Óriás kád - óriás sajtnak Az ÉLGÉP I. sz. gyárában az idén több mint 160 millió forint értékben szállítanak sajtgyári berendezéseket és húsipari gé­beket a Szovjetunióba. Jelenleg alvadékformázó kádakat és univerzális húsaggregátorokat szerelnek. A képen: szerelik a » sajtgyártás egyik alapgépét, a tízezer literes alvadékformázó kádakat. Az erdész felesége Kertje már a rengeteg Gyakran segít neki AMINT KIÉRÜNK Vlseg- rád házai körül, már csak a osond kíséri utunkat. A ka­nyargós szerpentin nem a hegyre, a völgybe visz. Kirán­dulókkal elvétve akadunk ösz- sze. Mind beljebb haladva a sűrűbe egy-egy madár röppen •fel jöttünkre. A ház lassan bontakozik ki a tájból, szinte belesimul a környezetbe. Tá­gas udvar öleli körül, a kertje már a rengeteg. Itt él Homor Jenő erdész, tizennégy éve családjával. Hcfezá wtéáéíTr.' St’ szeretném vallatóra fogni. Az udvaron egy zöld Zsiguli, s a házigazda, aki éppen munkába indul. Fe­lesége, invitál a házba, hogy ott várjam meg a férjét. Fia­tal, megnyerő külsejű terem­tés. — Csak erre tessék — mu­tatja az utat —. már hűvös a délután és az este. Való igaz, megborzongok. Rajta azonban csak egy vé­kony pulóver, egy zöld kord térdnadrág. Ha a városban járna, bizonyára utána fordul­nának a férfiak. — Megszoktuk már ezt a le­vegőt, én még nem fázom ilyenkor... Egy feketét? Míg a kávé készül, körbenézek a nappaliban. Hivalkodást nem ismer ez az otthon. Ha be­hunyt szemmel érkeztem vol­na ide, akkor is kitalálnám, hogy erdész vagy vadász él­het itt. A falon három trófea díszeleg. A pohártartó levelet formáz, s amint a hamutartó­ra pillantok, már nem is cso­dálkozom, hogy az is levél alakú. — Sokan hiszik azt, hogy az erdész mindig ráér vagy ép- pen csak úgy járja az erdőt, ebben merül ki minden tény­kedése — magyarázza a fia­talasszony. — Pedig ez nem így van. És is gyakran segítek neki. ezért ismerem a mun­káját. S hamarosan szakszerűen magyarázza mindazt, ami min­dennapos egy erdészfeieség számára. Az egyik legfonto­sabb: a fakitermelés. Nem mindegy melyik részt, milyen törzseket jelölnek ki. Tarvágás esetén ugyanis az egész részt kivágják, ahol pedig az erdőt gyérítik, ott csak egy-egy fa dől ki, a görbe, a silányabb, a rosszul fejlődő. A szállításnál is felügyelni, figyelni kell mindenre. Közben hol a fűrész romlik el. s azt kell javítani, hol valamiért az irodába keli futni. Eltelik bizony észrevét­len a nap. Korán jön a reggel, későn az este. — Szegény néha még ebé­delni se tud. Éppen a múltkor ráparancsoltam, egyen végre. Akkor is futott volna már va­lahová, de jött valaki. Egy gé­pet szállított, mire kiderült, hogy nem ide kellett volna hoznia, már megdermedt az ebéd. — Tizenkilenc évesen kerül­tem ide — mondja —, talán azért is esett rám a férjem vá­lasztása, mert én már akkor sem a beat-együttesekről be­szélgettem vele, hanem a ter­mészetről. Két gyermekünk van. a nagyobbik, a tizenkét éves Julika, ő Szentendrén él a nagyszülőkkel, ott jár isko­lába. A kicsi a három és fél éves Nóra. A beszéd is most miatta csendesebb. \ Julika pedig b’észM. a 'fejé­ről és egyre inkább megisme­rem az életüket. Nem kei! hozzá sok idő, rájövök, ha ve­zetői Homor Jenőt javasolták riportalanynak, jó erdész le­het, de ez az elismerés nem csupán neki szól. Az elhagya­tott vidéken valódi társ nélkül bizony nehezen boldogulna. Julika nemcsak feleség, a közeli turistaházban ő a házi­asszony. Gondnok a hivatalos beosztása, főz. takarít, felszol­gál, ha kell társalog a külföl­diekkel, a hazai vendégekkel A legnagyobb forgalom szep­tembertől, a vadászidény kez­detétől van. Olyankor hajnal­ban kelnek, s késő este térnek nyugovóra. A vadászok ellátá­sa Julika gondja. A beszerzés­nél leginkább a férjére számít. A kis Nóra közben felébred. A lovakat kívánja látni, ezt mondogatja az édesanyjának. Míg türelemre inti a gyereket, megtudom tőle, hogy állattar­tással is foglalkoznak. ITT VAGYOK OTTHON — mondja búcsúzóul —, s ha be­megyünk a városba, akkor unatkozom. AmikoT nagy rit­kán napokra elutazunk, min­dig úgy térünk vissza: de kár volt itthagyni még ilyen rö­vid időre is az erdőt. Szalai Mária Idegenforgalom és környezetvédelem Megtérül a pénz és a fáradság Város környéki szabadidő-övezetek Senki sem vitatja, hogy idegenforgalomra szükség van. Azt sem, hogy mindinkább gondolnunk kell a kör­nyezetvédelemre. Vita legföljebb azon lehet, hogy ho­gyan hat egyik a másikra. Mert igaz ugyan, hogy — kü­lönösen, ha sok a vadkemping — környezetszennyezés is származhat az idegenforgalomból —, de itt a hangsúly az is-en van. Ám sokszorosan igaz, hogy környezetvé­delem nélkül korszerű idegenforgalom elképzelhetetlen. környékén ki kell alakítani a kirándulóhelyeket, jó levegő­jű zöld területeket, méghozzá a városoktól legfeljebb 10 ki­lométer távolságban. Megálla­podott a két főhatóság veze­tője abban is, hogy szervezet­ten működnék együtt a ter­mészeti értékek közkinccsé té­tele érdekében. Ami nsm vonz Elegendő betekinteni kül­föld vendégeink utólag ma­gyarországi utazási irodákhoz, idegenforgalmi hivatalokhoz írt leveleibe. Dicsérettel em­lékeznek a kényelmes szállo­dai szobákra, a méltán híres magyar konyha remekeire, a jó italokra, s nem utolsósor­ban arra — ami egyik-másik ország polgárai számára külö­nösen nagy szó —, hogy akár az éjszaka kellős közepén is járkálhattak az utcákon, olyan a közbiztonság. S aztán sze­rényen, többnyire a levél vé­gén megemlitik: csak a kör­nyezeti kultúrával nem voltak megelégedve Szívesen sétálna, üldögélne a külföldi vendég (no, persze, a magyar turista is!) csillag­fényes nyári estén a Duna partján, csakhogy nem győz védekezni a támadó szúnyog- rajok ellen. Az erdei utakat is örömmel járná, ha nem látna ott lépten-nyomon eldobált ételmaradékokat, mindenféle szemetet. Hogy az éttermek, eszpresszók, szórakozóhelyek mellékhelyiségeinek kétségbe­ejtő állapotáról ne is beszél­jünk. Ezeknek bizony taszító ha­tásuk van. Márpedig idegen- forgalmunk nincs abban a helyzetben, hogy csak úgy le­mondhatna az igényesebb ven­dégekről. Azokról sem, akik olcsóbb szálláshelyeken töltik nálunk szabadságidejüket, s így hamarabb találkoznak környezeti kultúránk — le­gyünk finomak! — hiányos­ságaival. Annál inkább, mert a hagyományosan vendégkül­dő országokban, így az NSZK- ban is egyre nagyobb a propa­ganda annak érdekében, hogy töltsék otthon az emberek szabadidejüket. S ebben a propagandában fontos érvként emlegetik, hogy kultúráltab­ban üdülhetnek hazai tájai­kon, mint egyes más orszá­gokban. Legyen köxkincs Ne tartozzunk hát az ilyen egyes országok közé! Ez nem csupán jámbor óhaj, sok min­den történik éppen ezekben a hetekben-hónapokban is a környezeti kultúra érdekében. Mindenekelőtt: a közelmúlt­ban állapodott meg Juhász Zoltán belkereskedelmi mi­niszter és Gonda György ál­lamtitkár, az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke abban, hogy közös előterjesztést készítenek városkörnyéki szabadidő-öve­zetek' kialakításáról. Ennek el­sősorban a belső turizmus szempontjából lesz igen nagy jelentősége: minden város Űj a megállapodás, de az együttműködésnek korábbi eredményei is vannak, meg­előzve az írásban lefektetett intézkedéseket. Elsőként érde­mes említeni, hogy évente 40 —50 millió forintot fordítanak az Idegenforgalmi Alapból közvetlenül a környezet vé­delmét szolgáló létesítmények­re. Ebből fedezték a Balaton­nál, a Velencei-tónál és a Duna-kanyarban a szúnyogir­tások költségeit, parkolóhelye­ket építettek, fordítottak pénzt csatornázásra, bekötő­utak építésére és más, közvet­lenül vagy közvetve a környe­zetvédelem, illetve a kulturált idegenforgalom céljait szolgáló beruházásokra is. Kisebb-na- gyobb összegekkel vesznek részt hasonló programokban a területi intézőbizottságok és a megyei idegenforgalmi hivata­lok. Ráckevén, a kiskörei Tisza­fánál, a Duna-kanyarban és a Balatonnál partvédelemre, csatornázásra és egyéb idegen­forgalmi-környezetvédelmi »munkákra vállalkoztak az in­tézőbizottságok, a területi ta­nácsok, az OIH, az Országos Vízügyi Hivatal és az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal támogatásával. Az idén is voltak és előre­láthatólag a következő évek­ben is lesznek ifjúsági kör­nyezetvédelmi táborok, ame. lyek résztvevői egy hétig nya­ralnak, a másik héten a kul­turált környezet érdekében dolgoznak. S a legifjabbak is kiveszik részüket az országos érdekű — de semmiképpen nem kampányjellegű — akció ból. Kilencszáz úttörő Örs tart környezetvédelmi őrjáratokat, tisztítja a kirándulók után az erdőket, rendben tart parko­kat, folyópartokat. Ne legyen „de' Mindez együtt — hozzászá­mítva azokat a lokálpatriótá­kat, akik ugyancsak mindent megtesznek a lakóhelyük tisz­tasága, kulturáltsága védelmé­ben és érdekében — jelentős társadalmi erő. Jól egészíti ki azt az állami erőfeszítést, amely már figyelemre méltó eredményeket is fel tud mu­tatni e téren. A sok pénz és fáradság megtérül. Többek között ab­ban, hogy a hozzánk jövő tu­risták szívesen töltenek majd nálunk hosszabb időt. S ami kor otthon mesélnek magyar- országi élményeikről, a jó ta­pasztalatok felsorolása után nem következik az a bizo­nyos „de”. Várkonyi Endre Gyakran ötletszerű Közvilágítás Hazánkban az elmúlt húsz évben 3,8 milliárd forintot fordítottak a közvilágítás fej­lesztésére. Több mint egy és negyed millió fényforrás vdlá- • gítja meg a közterületeket, há­romszor annyi, mint húsz esz­tendővel ezelőtt. A több mint 47 ezer kilométer hosszúságú belterületi utak 20 százaléka még ma is kivilágítatlan, és csak 35 százalékuk mellé tele­pítettek igazán korszerű fény­forrásokat. Nemzetközi összehasonlítás­ban Budapest a hasonló nagy­ságú városok között a közvi­lágítás teljesítményét illetően viszonylag előkelő helyen áll (Budapesten 35, Prágában 25, Bécsben 14,3 megawatt), vi­szont az egy négyzetkilométer­re eső fényforrás darabszámát tekintve már lényegesen hát­rább szorul: Bécsben 535, Prá­gában 462, Párizsban 1168 fényforrás jut egy négyzetkilo­méterre, míg a magyar fővá­rosban csak 394. Mindez rész­ben a hazai közvilágítási rendszer gyengéiből követke­zik: nálunk ma még a lámpa­testeknek legalább 50 százalé­kán működik két vagy több fényforrás, ráadásul az összes lámpák egyharmadát kisebb teljesítményű izzók képezik. A közvilágítási fejlesztés nemzetközi tapasztalatai sze­rint a nagyvárosok többségé­ben egyre Inkább nagynyo­mású nátriumlámpákat alkal­maznak (New Yorkban a lám­pák 90 százaléka nátriumlám­pa), ezeknek fényszolgáltatása csaknem tízszerese az izzólám­páknak. Ma már általában egy fényforrással működő lámpa­testeket alkalmaznak, de a ko­rábbiaknál ezek jobb hatás- fokúak és karbantartásuk kev vésbé munkaigényes. A hazai fejlesztés ma még gyakran öt­letszerű, ezért tűnik elkerül­hetetlennek a közvilágítás­fejlesztési terv kidolgozása. Impoftgond és készlet gazdálkodás Olykor közrejátszik a kényszer ff orábban kell fölkelni, ■* mint a hét többi nap­ján, mint amikor munká­ba megyünk. Jó nehéz leimádkozni a magasból (csak ott van hely) a por­szívót, ráadásul valami baj van vele, makrancosak az alkatrészek, nem illesz­kednek, A reggeli edény­nyel villámgyorsan elmo­sogatandó a tegnapról ott maradt, valami ebédre va­lót kell készíteni, csak olyant, ami laktat, nem hizlal, korszerű, nem drá­ga, de megeszik, nem tur­kálják, kritizálják. A kisasztalon kikészítve a varrnivaló, ami már nem várhat tovább; leszakadt gombok, feslő szegélyek, kiengedésre váró szoknya­kor cok. Az ám, a nyári holmiktól alighanem bú­csút veszünk, nézzük, mi Szabad szombat megy a tisztítóba, a mo­sásba. A mosásba? Tele a szennyeskosár. Az inggallé­rok csíkja egyre nehezeb­ben tüntethető el, mielőtt a mosógép jótékonyan el­nyeli, na és milyen fosz­lottak! Igen, egy-két új ing kellene. Majd kará­csonyra, születésnapra, húsvétra talán. A törülkö­zők, hogy szakadnak! Ez a gép is csak a vadonatújat szereti! Az ágynemű me­hetne a Patyolatba, nem szárad meg napokig, igaz, a múltkor elveszett a leg­kedvesebb mintájú duny­hahuzat, meg, ha már a gép megvan ... Mosópar, öblítő, fedél; kész, kezdőd­het a porszívózás. Pihenés­Elmúlt már az az Idő — vagy talán nem Is volt olyan? —, amikor egyszerűbbnek tűnt a hiányzó anya­got, alkatrészt külföldről beszerezni, mint szétnézni a hazai piacon, hogy vajon gyártja-e valaki. Most viszont, hogy a vállalatok különféle módon igyekeznek csökken­teni az importból származó termékek számát, valameny- nyicn felismerték a hazai piackutatás szükségességét. Felismerték, de hogyan alkalmazkodnak a mindennapi gyakorlatban az új körülményekhez? importból származó anyago­kat igyekszünk mobilizálni, többek között megszigorítot­tuk az elszámolás rendjét is. Készleteink nyilván abból adódnak, hogy nem minden megvásárolt anyagot haszná­lunk fel nyomban. Üjabb igé­nyeinket tehát mindig e tar­talékok figyelembevételével határozzuk meg, a negyedik negyedévi importanyag-meg­rendeléseinket is ennek alap­ján adjuk fel. Az operatív, rövid távra vo­natkozó elemzéseken kívül a bizottság természetesen hosz- szabb távú vizsgálatokat is végez, összességében már is­merjük az 1984-re vonatkozó import igényeinket. Ám szá­molnunk kell azzal, hogy jö­vőre még tovább mérséklő­dik beszerzési keretünk, és hogy az idén nagyjából ki­merítjük tartalék készletein­ket. Ezért szükséges folyama­tosan végiggondolnunk, hogy mit lehetne hazai vagy . eset­leg szocialista országból szár­mazó termékkel helyettesíte­ni. Vagyis, piackutatást kel! végeznünk a beszerzés oldalá­ról is. Belső piackutatás A Csepel Autógyárban is az iránt érdeklődtünk: miként működik a vállalati import bizottság? Varga Géza Köz- gazdasági főosztályvezető fog­lalta össze számunkra tevé­kenységüket: — Pillanatnyilag három szálon fut a munkánk. Ele­mezzük az első, második és harmadik negyedévi import­anyag-felhasználásunkat. Eh­hez végignézzük, hogy miből, honnan, mennyit rendeltünk, majd összevetjük azzal; hogy mennyit használtunk fel tény­legesen. A raktárainkban lévő képpen zöldségtisztitás, ebédkészítés. Délután folytatódik a takarítás, s mire vége, kez­dődik a vacsoraidő. A hű­tőt már a múlt héten le kellett volna olvasztani, kitakarítani. A múlt hé­ten? Legalább három hete. Az íróasztalnál reszket a kéz a fáradtságtól, a toll kiesik, a szem könnyezik. Izorpiláz. Pedig még a szá­radt ruhát is le kell szed­ni, a konyhát fölmosni... csöng a telefon. Tó, hogy vége ennek a " szabad szombatnak is. Mások okosabban csi­nálják, ügyesebbek. Igaz. hétfőn mindenki valahogy törődötté bb, nyúzottabb. mint hét közben. No persze ez is olyan munkahely, ahol főleg nők dolgoznak. Herman Éva Az érem másik oldala Bizottságunk nevében azon­ban nemcsak az import, ha­nem a készletgazdálkodás is szerepel. Mit takar ez utób bi? Ismert, hogy a vállalatok készletei igen magasak. A Magyar Nemzeti Bank az öíz- szes nagyvállalat készleted felülvizsgálja és ahol az in­dokolatlanul magas, ott ala pót von el. Szerencsére — bál a gazdasági életben a szeren cse legkevésbé Fortunán mú­lik — nálunk a készletek ked­vezően alakultak. Míg tavaly­előtt átlagosan 104 nap alatt cserélődtek raktári készleteink (szakmai szóval ennyi volt a készletek forgási sebessége), tavaly ezt sikerült 94 napig, s az idén, úgy tűnik 90 nap­ra leszorítani. Termelésünk gyorsabban nőtt, mint a kész­leteink. Ahhoz, hogy ez a jö­vőben is így legyen, anyag- készleteinket, saját kész- és félkésztermékeinket egyaránt felül kell vizsgálnunk. így megfogalmazva, talán egyszerűnek tűnik mindez. De gondoljuk csak végig! Az egyik oldalról mind kevésbé biztos, hogy amit ma besze­rezhetünk, azt holnap is be­szerezhetjük. Az anyagok fo­lyamatos utánpótlása bizony­talan, az ütemes termelés ér­dekében tehát a vállalatok kénytelenek túlbiztosítani ma­gukat. A másik oldalról vi­szont a készletek költségeket emésztenek fel, szankciót von­hatnak maguk után. Miből, mennyit? — Mi azt nézzük — folytat­ja gondolatmenetét Varga Gé­za —. hogy mely termékeknél szükséges ez a magasabb készlet, és hol lehetne — pél­dául éppen termelés-szerve­zéssel — a saját termékeink­ből felhalmozott mennyiséget rendszeresen csökkenteni. Nemcsak globálisan, hanem anyagfa j Iákként és termé­kenként kell megállapítani, hogy miből, mennyit szüksé­ges raktáron tartani. Az import- és készletgaz­dálkodási bizottság természe- 'esen nem egyedül hajtja vég­re a kijelölt feladatokat. Az egyes szakcsoportokat is be­vonják munkájukba. Azonban minden importtal és készlete­zéssel kapcsolatos döntést e-ak a bizottság hozhat és hagyhat 'óvá. hogy azok ténylegesen áttekinthetőek és megalapo­zottak legyenek. Eller Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom