Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-11 / 240. szám

19S3. OKTOBER 11., KEDD Guruló szatyor A fonott kosarat felváltotta a „cek- kcr”, ezt a lénye­gesen könnyebb bevásárló alkalma­tosságot pedig ma­napság a guruló szatyor, amelyben a legnehezebb ter­het is egyszerű szállítani. A PEV- DI budakeszi bőr­díszműüzemében gyártott havi négy­ezer darabnak a sokszorosa is ke­vés lenne, hogy kielégítse az igé­nyeket. Jantek Istvánné a görgő­ket szereli, bár ezt a munkát főleg a bedolgozók vég­zik. Az lóén több a jelentkező Szerettem boltost játszani.. — Cukrásznak jelentkez­tem, de élelmiszer eladónak vettek fel. Három napja vol­tam gyakorlaton a 60-as élel­miszerboltban Dunakeszin, amikor az egyik eladó néni megkért, álljak helyette a zöldséges pult mögé, mert ne­ki másutt van dolga — me­sélte a 14 éves Laier Kriszti­na, első osztályos élelmiszer- kereskedelmi tanuló. — A ve­vőknek nem lehetett különös élmény megvárni, amíg én fejben kiszámoltam a deká­kat, de türelemmel viselték, ismernek, Dunakeszin lakom. Nekem nagyon tetszett a mun­ka, szép árut jó érzés eladni. Az utánpótlás biztosított A kereskedelemben, külö­nösen az élelmiszer szakmá­ban többnyire nők dolgoznak. A munkaerőhiány elsősorban abból adódik, hogy sok a gyesen lévő, vagy kisgyerme­két ápoló anya. A szakkép­zett eladó a szerződéses he­lyettesítési munkakörre nem vállalkozik, hiszen állandó al­kalmazást is kaphat. Így csak szakképzetlenekre, vagy nyug­díjasokra számíthatnak. A nagyobb önkiszolgáló üzletek­ben könnyebb átcsoportosítás­sal, vagy jobb szervezéssel megoldható a hiányzó mun­káskezek pótlása, de a kis, egy- vagy kétszemélyt foglal­koztató, igénylő üzletekben szinte lehetetlen — tájékozta­tott dr. Sárándi Margit, a Pest megyei Tanács kereske­delmi osztályának személyze­ti és oktatási főelőadója. — A kereskedelmi és ven­déglátóipari iskolák elegendő eladót, felszolgálót képeznek. Az utánpótlás biztosítottnak látszik, de mivel a tanulók többsége lány, munkába állá­suk után a már említett gon­dokkal kell szembenézni. Nem az iskolában, hanem a gyakorlatban nagy a lemor­zsolódás. Az úgynevezett agglomerá­ciós területen, Budapest kör­nyékén erősen érezhető a fő­város elszívó hatása is. Jobb kereseti lehetőségek, nagyobb üzletek csábítják a dolgozó­kat. A ’83-as tanévben 749-en jelentkeztek kereskedelmi és vendáglátóipari tanulónak. Ez a szám jóval meghaladta a korábbi évekét. A vállalati igények és aí iskolák lehető­ségeinek egyeztetése után kö­zülük 358-at vettek fel a me­gye szakiskoláiba. Gyenge az alapozás! Vácott a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskolá­ban a tervezettnél 49-en töb­ben kezdték az első évet. Gelle lmréné igazgatónő el­mondta: a gyerekek, de főleg szüleik az élelmiszer kereske­delmet szükséges rossznak te­kintik, csak a divatos szak­mákat választják. Idén a cuk­rászat és a szakács mesterség volt előnyben. Ám igyekeznek azokban az általános iskolák­ban, ahová meghívják a szak­iskola vezetőit a többi szak­mának is propagandát csinál­ni. Nyílt napokat rendeznek, de ez mind nem elég, jobb tájékoztatásra leime szükség. Kevés fiú jelentkezik eladó­nak, inkább a nagyobb presz­tízst élvező ipari területekre orientálódnak. A kereskedelemben is el­engedhetetlen a műveltség. Az oktatás elméleti részét az iskolában kapják, a gyakorla­ti tudnivalókat pedig az üzle­tekben és a vendéglátóipari egységekben a szakoktatóktól, a gyakorló kabinetekben pedig heti 7 órában, szakelőadóktól sajátítják el. Az oktatás ge­rincét az áruismeret, eladás- tan-etika szaktárgyak képezik. Ezek egymástól elválasztha­tatlan tárgyak a jó kereskedő­képzésben alapvető. A méretet tanulni kei! — Nem könnyű szakelő­adókat biztosítani — mondta az igazgatónő, mert a főisko­lát végzettek szívesebben he­lyezkednek el nagyobb ven­déglátóipari egységekben vagy a kereskedelem irányításában, mint pedagógusként. De isko­lánkban nyolc szakmában si­került főállású szakelőadóval a hiányt betölteni. — Minden iskolatípusban panaszkodnak a tanárok, hogy gyenge előképzettségűek az első osztályosok. Azelőtt gim­náziumban tanítottam — mondta Figuli Istvánná igaz­gatóhelyettes —, és az a meg­látásom, hogy a középiskolák­ban se könnyebb tanítani, mint a szakiskolában. Minde­nütt vannak jobban és rosz- szabbul tanuló gyerekek. Pél­Magyar-szovjet tanácskozás Társadalomtudomány A magyar—szovjet társa­dalomtudományi együttműkö­dési bizottság a következő na­pokban tartja 5. együttes ülését a Szovjetunióban: Moszkvában, Jerevánban és Tbilisziben. Pach Zsigmond Pálnak, a Magyar Tudományos Akadé­mia alelnökinek és Huszár Istvánnak, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intéze­te főigazgatójának vezetésével vasárnap húsztagű küldöttség utazott a szovjet fővárosba. A tanácskozáson véleményt cse­rélnek a társadalomtudomá­nyi együttműködés eredmé­nyeiről, tapasztalatairól és fel­vázolják a közös kutatások to­vábbi tárnáit, irányait- Ezt ke- r ek asz tal-m egb eszálás követi, amelynek tárgya a szocialista gazdaság néhány időszerű problémája. A tudományos ülés Marx államelméletéről, a politikai rendszer és a társa­dalmi változások összefüggé­séről. a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének feladatai­ról elhangzó előadások megvi­tatásával zárul. dául az eladástan tankönyvet egészen magasszintűnek tar­tom. míg a kereskedelmi isko­la magyar irodalom könyve jobb is lehetne .., Sárosi Rezső, a 220-as szá­mú Iparitanuló Iskola igazga­tója — bár egész életét a szak­munkásképzésnek szentelte — csak egy éve foglalkozik ke­reskedelmi tanulók oktatásával. Érd és környéke jobb ellátását szolgálja az az új osztály, mely a vezetése alatt álló is­kolában kezdett 1982-ben. — Jelentkező bőven akad. A Budai Járási Áfésznek és a Nyugat Pest megyei Élelmi­szerkereskedelmi Vállalat­nak nevelünk utánpótlást Rö­vid tapasztalatomon alapuló véleményem: a vállalatok az ösztöndíj és bérezési rendszer­ben jobban figyelembe vehet­nék az iskola véleményét, a tanulmányi.. eredményt. Váci Andrea első osztályos ruházati eladó már kis korától fogva erre a szakmára ké­szült. — Mindig boltost játszottam és ruhákat adtam el a ba­báimnak — mesélte. — Éle­tem első, igazi eladása egy kardigán volt. Bár ezzel még hadilábon állok, mert nem is­merem a méreteket, de majd megtanuljuk, ettől nem félek. Ebben az évben többen je­lentkeztek a kereskedelmi szakmákra, mint eddig bár­mikor. Akár saját elhatározá­sukból, vagy a szüleik válasz­tása miatt, vagy csak a vé­letlen hozta ide ezeket a gye­rekeket, reméljük, meg is maradnak ezen a pályán. Seress Eszter Üzletpolitika a Pestvidéki Gépgyárkan Több vasat tartanak a tűiben Ha most, néhány hónappal az év vége előtt valaki megkérdezné a Pestvidéki Gépgyár igazgatóját, hogy milyenek a jövő évi export kilátásai és ennek milyen szerződéses fedezete van, nagyon meglepő választ kap­na. A gyár ugyanis mintegy 30 százalékkal kívánja nö­velni idei másfélmillió dolláros tőkés kivitelét, de mind­ez aláírt szerződésekkel ma még nincs alátámasztva. Márpedig Fövényesi Ervin igazgató nagyon határozot­tan állíthatja mindezt, mert már 1983-ban a Pestvidéki Gépgyár megkétszerezte eladásait a tőkés piacokon. mert elvek érvényesítését kö­veteli meg, mint választékbő­vítés, rugalmasság, megbízha­tóság, egyszóval a piac felté­teleihez való alkalmazkodás. Ezeket az üzleteket azon­ban nem kínálják tálcán, a lehetőségek fölkutatása szí­vós munkát kíván. S ahhoz, hogy csak egy szerződés is létrejöjjön, egyszerre több va­sat kell a tűzben tartani, kü­lönben váratlan meglepetések érhetik a gyárat. A Pestvidé­ki Gépgyár vezetőinek más­felől óvatosnak is kel-1 lenniük az üzletkötéseknél: nem vál­lalhatnak magukra többet, mint amire van kiapacitásfe- dezetük. Ezeknél a kooperá­ciós kapcsolatoknál ugyanis a pontosság, a megbízhatóság az egyik alapfeltétel, s ezt nem lehet kockára tenni esetleges munkaerőhiány miatt csúszá­sokkal. Fordítani az arányokon Bermennyire is hasonlítha­tó olykor a külkereskedelem a hazárdjátékhoz, nincs arról szó, hogy felelőtlenül kockára tennék egy gyár biztonságát, létét. Éppen ellenkezőleg, a paradoxonnak tűnő állítás bő­vebb magyarázatából egy me­rőben új — legalábbis a Pest­vidéki Gépgyár életében az — exportpolitikai koncepció bontakozik ki. Célkitűzésedben, sokszor csak jelszavaiban ezek az el­vek nem számítanak újdon­ságnak. Hiszen régen tudjuk már, hogy export és export között is lényeges különbsé­gek vannak. Közismert, hogy ma hazánk iparának a minél gazdaságosabb, minél jövedel­mezőbb kivitelre kell töreked­nie. Nem mindegy, hogy az áruinkért kapott pénz rm'yen arányban áll a befektetett anyaggal, energiával, munká­val. A Pestvidéki Gépgyár ezen elvek szó szerinti értel­mezésével kívánja átformálni üzletpolitikáját. Egészen tavalyig a gyár ex­portjának a gerincét olyan vasszerkezetek eladásai ké­pezték, amelyekben rengeteg anyag és nagyon kevés szel­lemi munka reprodukálódott. Az új törekvések ennek az aránynak a megfordítására irá­nyulnak. Idén ezek a termé­kek már csak tíz százalékkal részesednek a gyár export­árualapjából. Folyamatosság Az eddigi kivitel másik jel­lemzője az esetlegesség volt: a külföldi eladások egyedi megrendelésekre épültek, s ezek folyamatukban nem kap­csolódtak egymáshoz. A cél most éppen ennek a folyama­tosságnak a megteremtése. S ez, a gyár szakemberei sze­rint a kisebb nagyságrendű, de később bővíthető szerződé­sekkel valósítható meg. A kis üzlet is üzlet, s ez hozza a nagyot — ez ma a jelszó a Pestvidéki Gépgyárban. Mindehhez a legalkalma­sabb formának nem is az egy­szerű eladás, hanem sokkal inkább a kooperáció látszik. Persze ez ismét olyan jól is­Kész a nullszéria Van azért stabil pontja is a Pestvidéki Gépgyár export­jának. Továbbra is kelendőek huzailzománcozóik, amelyeket gazdaságosan gyártanak, első­sorban a fejlődő országok piacain értékesítenek. Ezenkí­vül egy részegységgyártó koo­perációs szerződés aláírása előtt állnak. A nyugati part­ner már megvizsgálta és el­fogadta a próbagyártás pro­duktumait és elkészült a nullszéria is. Ha a szerződést aláírják, ez az üzlet mintegy egymillió dollárt ígér. Az említetteken kívül tár­gyalnak még Japán, indiai, NSZK-beli és amerikai cégek­kel is, de ezek a próbálkozá­sok már az 1985-ös évet hiva­tottak megalapozni. A több le­hetőség közül számíthatnak annyi üzletre, amennyivel ex­portterveiket valóra válthat­ják. Visszakanyarodva most már kiindulópontunkhoz: az első pillanatban meghökken­tőnek tűnő állítás így nyer magyarázatot, mégpedig hi­teleset. Hátteret teremtve A piackutatás, az export- előkészítés, a jó üzletek kö­tése azonban csak egyik fel­tétele az exportnak. A leg­jobb üzletpolitika is zátonyra futhat, ha nincsen meg a fe­dezete megfelelő színvonalú és nagyságrendű kapacitásban. A Pestvidéki Gépgyárban is mindent megtesznek lehetősé­geik jobb kihasználásáért. Eb­ben kiemelt szerepet szánnak a dolgozók alkotókedvének. Ennek fokozását az anyagi ösztönzésen kívül a rendsze­res és pontos tájékoztatással, a gyár előtt álló feladatok és lehetőségek sokrétűbb ismer­tetésével kívánják elérni. Keresik természetesen az újabb és újabb lehetőségeket is. A vállalaton belüli gazda­sági munkaközösségek is je­lentősen növelték a kapaci­tást. De kutatnak olyan part­nerek után is, akik gazdaság­talan termelésre fecsérelik berendezéseik és munkásaik energiáját. Fölvették a kap­csolatot a járás viszonylag nagy ipari kapacitással ren­delkező szövetkezeteivel is. t M. Nagy Péter Az áru biztonságának védelme Korszerűsödő módszerek A fogyasztók érdekeinek vé­delmében hivatalos és társa­dalmi ellenőrök járják az üz­leteket, s ha szabálytalanságot tapasztalnak, nem marad el a felelősségre vonás. Az ilyen visszaélésekről, s a következ­ményekről a tömegkommuni­kációs eszközök útján rendsze­resen tájékozódhatnak a vá­sárlók. Kevesebb szó esik ar­ról — legfeljebb nagyon sú­lyos esetekben, a lapok bűn­ügyi tudósításaiban —, hogy a vevők közül sem mindenki próbál becsületes úton hozzá­jutni a kereskedelemben kap­ható holmikhoz. ÄLTALÄBAN elmondhatjuk, hogy az ipar teljesítménye a közérdeklődés homlokterében áll, hiszen foglalkoztatja a népgazdaság minden negye­dik dolgozóját, az ország tisz­ta jövedelmének 43 százalékát állítja elő. Az állami költség- vetés j ö védelmeinek mintegy háromnegyedét adja, miközben a támogatásoknak mindössze 37 százalékát veszi igénybe. Valutaszerző szerepének ele­get téve az exportban három­negyed részt képvisel. Különö­sen élénken veszi szemügyre az ipart a lakosság ilyen esztendő­ben, mint az idei, amikor az aszály jól érzékelhető veszte­ségeket okozott a népgazdaság­nak: a közvélemény arra kí­váncsi, milyen plusz eredményt képes produkálni, amivel a mezőgazdaság kárát ellensú­lyozni lehet valamelyest, a nagy egészben. Amikor tegnap az országgyű­lés ipari bizottságának ülésén Méhes Lajos ipari miniszter — az őszi ülésszak előkészüle­tednek sorában — beszámolt a képviselőknek a tervidőszak első szakaszának eredményei­ről, s a további feladatokról. A szavait követő felszólalások­ból nyilvánvalóan kiderült az országos érdeklődés és a közös felelősségvállalás készsége. A témák egyrészt kiegészítették konkrétumokkal a beszámolót, másrészt bizonyos pontokon vi­tába szálltak azzal, ugyancsak tapasztalati tényekre támasz­kodva. A legtöbben az anyagellátás, a háttéripar, a munkaerőgaz­dálkodás, a munkavédelem, a szabályozók rendszere, a szak­munkás-utánpótlás kérdéseit érintették, nem kerülve meg azokat az anyagi gondokat sem, amelyek a gyártmány-, illetve a gyártásfejlesztésben okoznak feszültségeket. Szól­tak arról, hogy amikor a hát- térioar hiányosságait soroljuk, amikor az alapanyagok minő­ségét kifogásoljuk, az anyag­ellátás ütemességét tartjuk elégtelennek, ne feledjük: ezek a hibák egytől-egyig termelé­kenységet rontó tényezők. Ha nem áldozunk — olykor talán erőnkön felül — a műszaki feltételek korszerűsítésére, ak­kor esetleg egv fellendülő idő­szakban ielentkeznek eondek. KÉT MUNKASKÉPVISSLÖ is — Gajdos Ferenc (Budmest 43. vk.) és Kovács László (Pest ro. 20. vk.) — kiemelte: a fejlő­dés érdekében vissza kell sze­rezni a fizikai munka, a kva­lifikált szakmunkás társadalmi presztízsét, megbecsülését, rangját — a szakmunkáskép­zésben is. Amíg elsősorban azokból a gyerekekből aka­runk jó mastereket faragni, akiktől csak azért szabadultak meg az általános iskolában, hogy ne kelljen velük tovább gyötrődnie a pedagógusnak, addig nem érünk célt. A jövő munkása ugyanis számítógép­vezérlésű berendezéseken dol­gozik, értenie kell hát a geo­metriát, a matematikát, a ké­miát, s egy sor olyan dolgot, amihez megalapozottabb tudás szükségeltetik. Megszűnt az a világ, amelyben a rossz ta­nulót azzal lehetett vigasztalni: nem baj fiam, jó leszel inas­nak. A szakmunkásképzés ma­gasabb követelményeket tá- mászt ma már. Kovács László ebből a szempontból nézve érintette a beruházások ügyét is hangsúlyozva, hogy meggyő­ződése: ha nincs elegendő jó szaktudású munkás a kivitele­zésiben, drágább az építkezés, mert több a hiba. MEGÁLLAPÍTOTTAK a bi­zottság ülésén, hogv az újabb feladatok megoldásához az ipar működési feltételein változtat­ni kell, mégpedig egyebek közt úgy, hogy a követelmények minden gazdálkodó szervezet számára azonosak legyenek, s hogy e szervezetek érdekeltek legyenek a nemzeti vagyon rá­juk bízott részének gyarapítá­sában, a jövedelem tartós nö­velésében. B.I. Hoffer Imre, a belkereske­delmi minisztérium ellátási és biztonsági főosztályának veze­tője arról tájékoztatott, hogy miként alakult az „illegális be­szerzések” száma és értéke, s mit tesz a kereskedelem a lo­pások megelőzésére. Mint mondotta, három év alatt hét­ezerrel csökkent azoknak az eseteknek a száma, amikor rajtakapták a bolti, az áruházi tolvajt. Ám amíg 1980-ban, 79 ezer alkalommal 32,4 millió — addig tavaly, 72 ezer esetben 39 millió forint értékű árut tulajdonítottak el. Ebben az időszakban jelentősen növeke­dett az egy lopásból keletke­zett kár — 376 forintról 538 forintra; tehát a korábbinál nagyobb értékű tárgyakat tu­lajdonítottak el egy-egy alka­lommal. A tapasztalatokat szerint —■ mint világszerte mindenütt —, az önkiszolgáló üzletek csábít- iák legjobban a tolvajokat. A tettesek közül valamivel több a nő, mint a férfi. A kor sze­rint a fiatalok vezetnek, a fog­lalkozást illetően pedig a szel­lemi dolgozók állnak a lista élén- A nők legszívesebben kozmetikumokat, fehérnemű­ket, élelmiszereket, a férfiak italokat, konzerveket tulajdo­nítanak el. Az éberség nem pótolhatja a korszerű technikát: számos öms kiszolgáló üzletben vannak már ellenőrző tükrök, televí­ziós kamerák, segítségükkel jól áttekinthető az eladótér. Már több áruházban alkalmaz­zák az árukban elhelyezhető elektronikus jelzőt, amelyet a pénztáros fizetés után vesz ki a csomagolásból. A jelzőesz­közt egyelőre imnortból szer­zik be. de már folynak hazai kísérletek is az elektronikus készülékek kifejlesztésére. A korszerű módszerek alkalma­zásánál a kereskedelem szá­mára gondot okoz, hoigy a be­rendezéseket csak a fejlesztési alapból vásárolhatják meg. A Belkereskedelmi Minisztérium szorgalmazza, hogy a korszerű vagyonbiztonsági jelző- és riasztó berendezések a jövő­ben a költségek, terhére is be­szerezhetők legyenek. PARLAMENT! BIZOTTSÁG ELŐTT M IPAR A MÉRLEGEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom