Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-07 / 211. szám

1983. SZEPTEMBER 7., SZERDA tfllllD Budapesttől Dunaújvárosig Újabb villamosított vasútvonal-szakasz Átadták a Budapest—Duna­újváros közötti 76 kilométer hosszú vasútvonal villamos felsővezetékét, így szeptember 7-től a menetrendszerű szerel­vények már villanymozdony- nyal közlekednek. Az újabb szakasszal 1650 kilométerre nőtt a villamosított vasútvona­lak hossza hazánkban. A háromszázmillió forintos kötséggel kiépített szakaszon 2400 oszlopot állítottak fel, és 232 kilométernyi felsővezető­ket építettek be. A beruházás négy hónappal a határidő előtt készült el. A munkák zömét MÁV-szakemberek vé­gezték, és a Csehszlovák Ál­lamvasutak szakemberei is be­segítettek. Kél megye összefogásával V Vízváré községek öröme Az ivóvíz megszerzése napról napra drágább. Ennek több oka van. Az ipar és a mezőgazdaság egyre többet használ fel, s kevesebb a tisztán található, életet adó folyadék. A körülmények javulásával párhuzamosan visszavonhatatlanul növekszik a vízigény. Szűkebb ha­zánkban, Pest megyében is mind költségesebb eljuttat­ni a vezetéket a távoli falvakba. Szerencsés falu A regionális rendszerek ki­építésének kezdetén elsősor­ban azok a községek jutottak ffyár vége a Duna mentén Ilyen szezon még m volt Kevés a dolga Nagy Mihály gondnoknak. A parkerdei kempingben egyetlen sátor árválkodik. ponti boltokat nem ilyen ke­reslethez méretezték, bizony egy-egy hétvégen hosszú so­rok kanyarogtak a pénztárak előtt. A vendéglátó heivek is szép haszonnal zárták az idényt, de nem a nyaralók ro­vására, hiszen ki-ki megtalál­hatta a pénztárcájának meg­felelőt. Különösen jó üzleti fo­gásnak bizonyult a Duna ét­terem kerthelyiségének meg­nyitása, ahol tűrhető árak mellett, szép környezetben le­hetett asztalhoz ülni. A szálláshelyeken is telt ház volt. A Dunatoürs 250 vendégszobájában egymásnak adták a kulcsot az üdülők, és végre megnyílt, a strand mel­lett az új, kétcsillagos szállo­da is. Az idegenforgalmiak azonban nem akarják tudo­másul venni a nyár elmúltát, s az utószezonban 10—20 szá­zalékos kedvezménnyel várják a családokat, nyugdíjasokat. Az is a nyári leltárhoz tar­tozik, hogy ezúttal az üdülik jobban óvták, vigyázták a környezetet. Bevált a helyi ta­nács áltál szorgalmazott, kon­téneres szemétbegyűjtési rend­szer és ennek köszönhetően csökkent az illegális lerakó­helyek 6záma. közkutakhoz, amelyek alatt ott volt a viszonylag könnyen nyerhető és tiszta víz. Így mostanra azok a települések maradtak hátra, amelyek alatt a föld vízszegény, ezért hosszú kilométereken át nyomásfokozók beiktatásával kell az életadó nedűt eljut­tatni az otthonokhoz. Pest megye nyugati részén, Piliscsaba, Jászfalu és Tiny- nye térségében kevés és nit- rátos a víz. A három község ellátása igen fontos, hiszen 11—12 ezer emberről van szó. Piliscsaba a legszerencsésebb, mert a lakosság ez év végén már megtöltheti korsóját a kutaknál. Móczár Ferenc, a helyi tanács építésügyi fő­előadója elmondta, hogy a 8 ezer lelkes falu a szentend­rei rendszerből kapja a vizet. A csőkígyó már Pilisszentiván határát is elhagyta, a csabai víztározó is elkészült, a pró­baüzemelés megkezdésére vár­nak. A szentivánl nyomásfo­kozóba (a víz eddig a pontig szinte magától lecsurog), szep­tember első napjaiban szere­lik be a szivattyúkat, ame­lyek a tározóba pumpálják az innivalót. Társulás alakult Annak a 20 kilowattos táv­vezetéknek a készültsége, amely a létesítményt áram­mal látja el, augusztus utolsó napjaiban 80 százalékos volt. A nyomásfokozó üzembe he­lyezése után már csak a KÖJÁL vesz mintát, a fertőt­lenítés következik és ezután lehet nyitni a csapokat Pi- liscsabán. A főelőadó is meg­Egy árva sátor Beborul, nem borul? A Kirándulók iaz utolsó perceket Is ki akarják használni. Trencsényl Zoltán felvételei A két part között feszülő hídról belátni ióformán egész Ráckevét. Aki mostanában át­sétált rajta, nem találkozik a megszokott nyüzsgéssel. A kö­zeli strandon csak mutatóba akad vendég, s megfogyatkoz­tak a szelíd hullámokon buk­dácsoló csónakok is. Elmentek a nyaralók, elcsendesedett a víz, csupán az évszakváltás­ban érdekelt horgászok ülnek botiaik mellett, jó remény- nyei. Hajóval, kerékpárral Mondják, soha ilyen szezon nem volt a Ráckevei-Duna-ág- ban. Az őslakosok sem emlé­keznek ehhez hasonló perzse­lő nyárra, amikor a zsilipek között megrekedt víz hőmér­séklete a Balatonéval veteke­dett. Sokan kerestek benne felüdülést a tűző nap elől me­nekülve. S nemcsak az állan­dó nyaralók — csaknem öt­ezer hétvégi ház áll a part mentén —, hanem az átutazó turisták, kirándulók is. Az idén különösen megnöveke­dett a számuk. Jöttek autóval, hajóval, kerékpárral, megcso­dálták a szerb templomot, a helyreállított kastélyt, bók­lásztak a főutcán, a parti sé­tányon, aztán folytatták útju­kat. Természetvigyázók Nem kis terhet jelentett a nagy roham a kereskedelem­nek, a vendéglátásnak. Renge­teg fogyott a híresen jó rác­kevei kenyérből és a többi alapvető élelmiszerrel sem volt baj. Kevés volt viszont a húsáru — különösen a felvá­gott — és Persze a sör. Az is kiderült, hogy a köz­Bár az őslakosok szerint nyáron a Dunának nincs pár­ja, mégis sokan keresték fel a meleg vizű fedett strandot is. Igaz, az idei szezonban már minden igényt kielégítő feszí­tett víztükörrel és szaunával várta a vendégeket. Az uszoda melletti parker­dei kemping képe is a nyár végéről árulkodik. A faházak üresen állnak, nyomasztó a csend. Egyetlen sátor árválko­dik a napszítta tisztáson. A gondnok egymagában ül a le­zárt sorompó mögött, ám las­san nem lesz mire vigyáznia. ftövess László Kölcsönöket nyújtanak Több innovációs javaslat A teljes innovációs folyamat egységes finanszírozására vál­lalkozik a közelmúltban ala­kult Építőipari Innovációs Alap, amelynek tevékenységi körébe építő- és építőanyag­ipari műszaki fejlesztések, és az azokhoz kapcsolódó beru­házások tartoznak. Gazdasá­gosnak ígérkező vállalkozások esetében nemcsak a kutatás és fejlesztés ráfordításainak fede­zésére nyújtanak innovációs kölcsönt, hanem a fejlesztések folytatását, illetve hasznosítá­sát biztosító beruházásokra is. Az új innovációs pénzintéze­tet az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium, vala­mint az Állami Fejlesztési Bank 300 millió forintos alap­tőkével hozta létre. Az Építő­ipari Innovációs Alap elsősor­ban olyan vállalkozásokat tá­mogat, amelyek hozzájárulnak a devizabevétel növekedésé­hez, elősegítik a gazdaságos importmegtakarítást, korszerű­sítik a termékszerkezetet, il­letve biztosítják az anyag- és energiatakarékosabb termelést. Az eltelt két hónap során több mint harminc hazai partnerrel vette fel az alap a kapcsolatot. jelenleg mintegy 20 innovációs ötletet, javaslatot, illetve konkrét pályázatot vizsgálnak a szakemberek. A legígérete­sebb pályázatok közül az első szerződéseket előreláthatólag már e hónapban aláírják. Az innovációs pénzintézet maximálisan öt-hat évre nyújt kölcsönöket, de a pénzeszkö­zök forgásának gyorsítása ér­dekében előnyben részesíti a rövidebb lejáratú, gyorsabban megvalósítható műszaki fej­lesztéseket. Ennek révén ugyanis a viszonylag kis alap­tőkéből több akció finanszíroz­ható. Abban az esetben, ha az innovációs pénzintézet alaptő­kéje nem elegendő, lehetőség van arra. hogy azt az alapítók, vagy más gazdálkodó szerve­zetek kiegészítsék. Az Építő­ipari Innovációs Alap a jöve­delmezőségi elvárásoknak és a népgazdasági céloknak egy­aránt megfelelő akciókra köt­vényt is kibocsáthat. Tőkeere­jét és kockázatviselő képessé­gét meghaladó egyes innová­ciók esetében pedig a finanszí­rozásba más pénzintézeteket, illetve gazdálkodó szervezete­ket is bevonhat. Amennyiben egy-egy műszaki fejlesztés jö­vedelmezősége az átlagosnál kedvezőbbnek ígérkezik, az innovációs pénzintézet tervezi, hogy kölcsönök helyett tőkebe­juttatással, társuló tagként a közös nyereség-veszteség- viselés kockázatával vesz részt az egyes akciókban. erősíti, hogy novemberben a lakosság már jó ivóvizet ihat. Az emberek sem tétlenked­tek az utóbbi két esztendő­ben. A víztársulat szervezése előrehaladott állapotban van, októberben már hivatalos szervként fog tevékenykedni. Egy portára 20 ezer forint be­fizetni való jut, s ha valaki fürdőszobát akar építtetni, ennek költségeit állnia kell. Bővítik a bázist Az eddigi munkák az ál­lamnak 45 millió forintjába kerültek. A következő eszten­dőkben a víztársulat feladata lesz minden utcába eljuttatni a vezetéket. A tanács vezetői azt remélik, hogy 1987—88 körül, már minden ház előtt elmegy a cső. A mostani 1000 köbmételeres n ipi fogyasztás ekkorra eléri a há.ornszoro- sát. Ennyi vizet — ha nem bővítik — nem tud adni a szentendrei vízbázis. A meg­oldást a Komárom megyei tá­ti és körtvélyes-szigeti víz jelentheti. A tárgyalások már megkezdődtek. Sőt. Jászfalv és Tinnye lakossága már a szomszéd megye földjéről ve­zetett vizet fogja használni. A tervek szerint Jászfalun 1984 őszére, Tinnyén 1985 nyarára fejezik be a munkálatokat, Gáspár Ferenc Piliscsaba ta­nácselnöke mindenképpen sze­retné, ha a piliscsévi elága­zástól a jászfalui tározóig gyorsan megépítenék a veze­téket. Ehhez az kellene, hogy a két megye illetékesei között meggyorsuljanak a tárgyalá­sok. Lajtok alkonya Nyugodtan mondhatjuk, hogy a víz megjelenése ebben a térségben nagy előrelépést eredményez az életkörülmé­nyek javulásában. Vége a laj­tos- kocsik és a nitrátos víz korszakának. V. M. Iskolalej A tejipari vállalatok az idén a tavalyinál mintegy 10 százalékkal több, csak­nem 400 ezer műanyag po­hárba csomagolt iskolatejet, kakaót, karamellát állít elő. Ez a mennyiség azonban mindössze az általános és középiskolás tanulóifjúság 25 százalékának elegendő. A Tejipari Vállalatok Trösztjének tájékoztatása szerint sokkal több dobozos tejtermék előállítására len­ne mód, a korábbi csoma­golóanyag-gondok is meg­szűntek, ma már itthon is gyártják a műanyag poha­rakat. A szállítás sem okoz problémát, ezt vidéken a tejipari vállalatok, a fővá­rosban főként a Gyermek- élelmezési Vállalat meg­oldja. Az iskolák azonban sok helyütt elutasítják a tej­ipar, illetve a szállító vál­lalat ajánlatát, arra hivat­kozva, hogy hiányzik a megfelelő tároló- és elosz- tóheyiseg, gondot okoz a poharak és egyéb hulladé­kok eltakarítása, elszállítá­sa. Általában nem megol­dott az sem, ki a felelőse az iskolatej beszerzésének, szétosztásának. Van- ahol nyugdíjasok, esetenként a portások, másutt vállalko­zó kedvű szülők vállalják ezt a feladatot, s csak igen kevés helyen van korsze­rűen felszerelt iskolabüfé. Az iskolatej-árusítás leg­korszerűbb módját, az au­tomata adagolót pedig még csak kísérletként vezették be néhány nagy középisko­lában. Az Országos Egészségne­velési Intézet az illetékes tanácsokkal, valamint a tej­ipari vállalatokkal közösen széles körű propagandát fejt ki annak érdekében, hogy mind több gyermek jusson egészséges reggeli, tízórai italához. A tejipar pedig a választékot igyek­szik bővíteni, ízesített tej­termékkel. Legrózsább tévé-játékvezetőnk produk­ciót produkcióra szervez, egyik legebb, mint a másik, mégis elégedetlenséget tapasztalok elkényeztetett közvéleményünk körében. Igen, mondják, bezzeg a nemzetközi Leg adásaiban valaki hét emeletről ugrik egy dézsába, ná­lunk a startkőről esik be a medencébe, úgy kell kihalászni. Nemzetközileg százhúsz gom­bócot esznek meg, nálunk villával kanalaznak ki egyetlen tányér levest. Hát ennyire hátra­maradottak volnánk? Hát idesüllyedt a ma­gyar virtus? Nos, anélkül, hogy a kezdeményezés érde­mét jómagam is kétségbe vonnám — sőt! —, szeretnék hozzájárulni az ügy sikeréhez né­hány szerény továbbfejlesztési javaslattal. Az első kézenfekvő: sokat lendítene a pro­dukciókon a komplexitás elvének bevezetése. Mondjuk: létrafutóverseny, amelyen a részt­vevők közben kötelesek mozgatni a fülüket és a célba csak akkor futhatnak be, ha közben késsel-villával már felhörpintettek egy pint szabványlevest. Ez lenne, mondjuk, a három­próba. Az ötpróba pedig a következő: az in­dulók körömreszelővei fahasábokat vágnak, közben hasbeszélve felmondják a Toldi esté­jét, derekukon legalább három hula-hop ka­rikát forgatnak, aztán a négyfelé reszelt ha­sábokkal zsonglőrködnek, végül — természe­tesen — két fogvájóval magukhoz vesznek egy mélytányérnyi zellerkrémlevest. Be kell azonban látnom, hogy bár az ilyen komplexitás nagyban növelné a közérdeklő­dést, a magasabb rendű igényeket aligha elé­gítené ki. Persze efféle legekkel nehéz is len­ne, hiszen ott van a nagy konkurrencia, a cirkusz, ahol igenis a legmagasabb rúd tete­jén forgatnak karikát a bal lábukon, egyen­súlyoznak kardélre hányt tányérokat és jobb kezükkel zsonglőrködnek, fejük tetején egy szál pendely forog, miként a napernyő, csak éppen nem kanalaznak villával — ez az egyetlen terület, ahol a manézs alulmarad. Hanem a magas kultúra kínál leg-leg-leg le­hetőségeket. Mondjuk melyik költőnk tudja 5 perc alatt megírni a leghosszabb verset, per­sze nem ám szabadverset, hanem stancát. Ha a témát is megadnák, például esküvői tárgy­kört, akkor a legutóbb látott legvőfély is üd­vösen gyarapíthatná szakmai produkcióit. Ha viszont a leglukasabb szoborra írnák ki a ve­télkedőt, a sajtipar esztétikuma kaphatna lendületet. Még lelkesítőbb lenne felkutatni a legluxu- riőzebb villák tulajdonosait. Mondjuk az győzhetne, akinek ráadásul nemcsak fürdő- medencéje, halastava és hat autóra mérete­zett garázsa van, hanem saját golfpályája is. Kuglipályával talán el lehetne érni az ezüs­töt. Persze indoklást is kellene adni a miből kérdésre, méghozzá hihetőt. Itt az én fantá­ziám földhözragadtnak bizonyul, ezért csak úgy példaképpen mondom, teszem azt, hogy az illető építő-javító vállalatnál dolgozik és Gombó Pál: oCe^ell levehet! így beszél: Én kérem arra vagyok szakosítva, hogy javítom a reklamációs hibákat. Mondjuk 38 négyzetméter csempét raktak fel, ebből 2 méternyi hibás. Én akkor a két métert kijaví­tom, de a 38 négyzetméter javítását számo­lom fel. Az ügyfél ezt igazolja, mert örül, hogy rendbehoztam a hibát, a vállalat kifi­zeti, mert a 38 stimmel. A 36 négyzetméternyi maradék anyagot persze hétvégén valahol fel­erősítem maszekben. Taps, sőt üdvrivalgás, éljen az új Leg! Míg ez a fajta vetélkedő az életre nevelés­nek lenne kiváló eszköze — hiszen mennél több nézőt lelkesítenek a hailottak-látottak, annál többen követik a példát és így statisz­tikailag jelentősen emelkedik majd az általá­nos életszínvonal — addig..., nos bevallom, jómagam nem értek egyet kritikus szellemek­kel, engem az eddigi Leg... leg... leg... formák öncélúbban kikapcsolnak, elszórakoz­tatnak. Ezért egyszerűen a járt úton javasol­nék néhány újabb állomást. Érdekelne az orr szág legnagyobb fogvájója, például hatméte­res, esetleg kétszemélyes használatra, olyanok­nak, akik angol főrangok módjára hosszú asz­tal két végén ülnek. Nagyon le tudna engem kötni valaki, aki képes száznyolcvan foknyira hátrafordítani a fejét: egyébként biztos va­gyok benne, hogy az illető egy olyan magán­taxis lenne, akinek eltört a visszapillantó tük­re. Szeretnék látni valakit, aki a legtovább bírja ki lélegzés nélkül a porondon — tippem ennek foglalkozására is van: öngyújtó-gáztöl­tő. Érdekelne a legbalkezesebb magyar kés­dobáló, aki a legtöbb nőpartner sebészeti zá­rójelentését mutathatná fel a kamerák előtt; jóízű szorongással várnám produkcióját a stúdió porondján. Izgalommal fogadnám a legszerencsésebb magyar telefonálót, aki mil­liók színe előtt képes lenne egymás után akár három telefonszámot is tárcsázni és mindjárt meg is kapni a hívott felet — nálam jobban csak éppen maga a játékvezető csodálná. A lentiekből is kiderül, hogy voltaképpen én egyike vagyok a leg ... leg ... leg ... átlag­nézőinek, akiknek igénye elvárás és elvárása igény. Hogy egyebet ne is mondjak. Erről azonban eszembe jut, hogy nemzeti lelküle- tem is van, mint az átlagnézőknek, ezért sze­retnék egyszer amolyan igazi magyaros vi­lágrekordot látni, olyat, amelyet nem múlnak felül más nemzet lánygi-fiai. Teszem azt a valakit, aki nyilvánosan megérzi a tudatalatti telepátiájával, hogy a jövőben mi lesz drá­gább és mennyivel. Meggyőződésem, hogy eb­ben a világrekorder köztünk bujkál, csak a Rózsára vár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom