Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-20 / 222. szám
%Maíatt 1983. SZEPTEMBER 20., KEDD Építőanyag-ipar Együttműködés Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter és Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeté- ■ nek főtitkára vezető munkatársaikkal hétfőn áttekintették együttműködésük tapasztalatait, az építő- és építőanyagipar gazdálkodásának főbb eredményeit, a közös munka további feladatait. Kiemelten foglalkoztak az ágazat 1983. évi várható eredményeivel, a bér- és munkaerő-gazdálkodós helyzetével, a lakossági építőanyag-ellátás alakulásával, az 1984. évi tervezőmunka feladataival, valamint a szervezésfejlesztés időszerű teendőivel. Ennek alapján meghatározták az együttműködés főbb területeit. Megállapították, hogy az 1983. évi terv termelési és gazdálkodási előirányzatai összhangban a népgazdasági igényekkel, alapvetően teljesülnek. Tovább nőtt-a felújítási, fenntartási építések aránya. Habtejszm a helyszínen Az utóbbi időben már nemcsak megnyerik a fölözőgép segítségével a tejszínt a dabasi tejüzemben, de a tej különválasztása után nyert értékes anyagból az év eleje óta üzemelő gép segítségével a helyszínen állítják elő a keresett, dobozos habtejszínt Trencsényi Zoltán felvétele Vége a háborúságnak Ráskevén A közterület esik a közösségé Ez a történet — mint látni fogják — roppant egyszerű. Akár egy rövid hírbe is beleférne. Ha mégis több helyet és időt szentelünk rá ennél, annak az az oka, hogy pern kevés tanulságot vélünk felfedezni benne. Több hónapos előzmények Lapunk 1983. július 26-i számában riportban számoltunk be egy kisebbfajta ráckevei háborúról. E csatározás tulajdonképpen két hivatal, a helyi nagyközségi tanács és a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság ugyancsak Ráckevén székelő szakaszmérnöksége között zajlott. .Rajtuk kívül az ellenfelek közé kerültek horgászok és vitorlások, valamint egyszerű, semelyik csoporthoz sem tartozó polgárok. Az ok: a ráckevei Duna-part e gyönyörű részén székelő szakaszmérnökség két oldalról kerítéssel zárta el a telke végén húzódó partszakaszt, megfosztva ezzel a környék lakóit a hajóállomásra vezető legrövidebb úttól, a horgászokat kedvenc pecázóhe- lyüktől, s mindenki mást a sétány egy darabjától. A nagyközségi tanács műszaki osztálya többszöri felszólítás után a szakaszmérnökség vezetőjét, Bohók Imrét a kerítés lebontására kötelezte, illetve — mert ez nem történt meg — engedély nélküli közterülethasználat címén 10 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Akkori írásunkban annak a reménynek adtunk hangot, hogy rövidesen megszűnik az áldatlan állapot, lebontják a sok embernek szemet szúró, bosszúságot okozó kerítést. Tyúkper ez — mondhatnék. Nem így vélekedtek viszont a szintén a szakaszmérnökség telkén tanyázó Ráckevei Aranykalász SE vitorlás szakosztályának vezetői. Két hete ugyanis dr. Pallay Miklós, a vitorlások edzője és Bodor László, a szakosztály elnöke, a KOVIZIG építésvezetője megkért, látogassuk meg őket a hét végén, legyünk szemtanúi a dúlásnak, amit a környék horgászai e partszakaszon művelnek, s akkor rögtön megértjük, mennyire nincs igazuk azoknak, akik szót emelnek a kerítés ellen. Csend és béke A látogatás megtörtént. A parton csend és béke honolt. A vitorlás gyerekek szorgalmasan rótták az iskolaköröket. A Horgászok — a kerítésen túl — békésen vártak a szerencsére. De miért is kelt védelmére a KÖVIZIG-nek ez a pár sportember, másképpen szólva a tanács és a vízügyi intézmény vitájához mi köze lehet e két békés sportot űző társaságnak. A szakosztályvezetőnek és az egyébként jogvégzett edzőnek is feltettük a kérdést. Szerintük nagyon is sok. A horgászok — állították — rendszeresen randalíroztak ezen a partszakaszon. Összetörték a sörösüvegeket, megrongálták az árvízvédelmi célokat szolgáló hajókat és berendezéseket, lehetetlenné tették a vitorlások edzéseit. Kiabáltak a gyerekekre. Horgászok és sportolók A KÖVIZIG szakaszmérnöksége azért, is döntött úgy, hogy lezárja a partot, mert itt rendszeres gyakorlat folyik, s a civilek zavarják a hajók vízre bocsátását. Hogy is van ez? Magam nem vagyok horgász, de alig akarom hinni, hogy éppen e csendes sport űzőire lenne jellemző a duhajkodás. Éppúgy nem, mint a vitorlásokra. Akik egyébként Ráckevén valóban tiszteletre méltón tevékenykednek. Olyan helyi fiatalokkal ismertetik meg e gyönyörű s meglehetősen drága sport szépségeit, akik a maguk erejéből, szüleik támogatásával sohase jutottak volna hajóhoz. A két vezető, — akik valóban igaz lelkesedéssel patronálják a gyermekeket — kerítésügyben tehát nem tudott meggyőzni. Felkerestem tehát Vasadi Jánost, a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vezetőjét. S bevallom, arra számítottam, hogy eggyel magasabb poszton majd ő is a mundér becsületét védi. Nem így történt. Szabad a sétány — Sajnálom, hogy idáig fajultak a dolgok. Sajnálom, mert nem is vitatható, hogy azt a kerítést már réges- régen le kellett volna bontani. A közterületet senki, semmilyen indokkal nem sajátíthatja ki. Intézkedtem, hogy haladéktalanul szabadítsák fel a sétányt. Ráckevei munkatársaimnak nem volt igazuk, mert — például árvízvédelmi riadó vagy gyakorlat idején — lezárhatunk egy-egy területet, de erre meglehetősen ritkán s csak pár napra kerül sor. Bosszant az is, hogy ezen az igazán nem túl nagy településen a szakaszmérnökség vezetőie s a tanács szakemberei hivatalos ügyiratokban kommunikálnak. Nem szokás ez a mi gyakorlatunkban, hiszen tulaidonképpen közös célok érdekében tevékenykedünk. Ügy gondolom azonban, a tanács is találhatott volna más módot a vita elintézésére. Mert például, ha arról van szó. hoav seoiteni kell a tele- nülésfeilesztést. mindpnfél° hivatalos huzavona, levelezés bírságolás nélkül megértjük egymást. E karakán válasz után a történtekhez aligha szükséges tanulságot kiötölni, de szólni kell azokról, akik ugyan vétlen félként, mégis vesztesei lehetnek ennek a csetepaténak. — Nem valamiféle megtorlásként, de a vitorlásszakosztálynak el kell költöznie a szakaszmérnökség kertjéből. Eddig — szabálytalanul — megengedtük, hogy az udvaron tárolják a drága hajókat. Az azonban valóban igaz, hogy a parton és az igazgatóság udvarán levő saját felszereléseinkben sok kárt tettek a garázda emberek. Most valamennyit a telken belül, biztonságosabb körülmények között kell elhelyezni, nem marad tehát őrizhető hely a sportolók csónakjainak. Nagy kár lenne, ha a ráckevei szövetkezet vitorlás szakosztálya e vita eredményeként kerülne az utcára. Vasadi János, aki maga is vízi ember, a kajak-kenu szövetség vezető tisztségviselője se szeretné, ha így történne. Szerinte a tanács, a tsz és természetesen a vízügyi igazgatóság biztosan talál elfogadható megoldást. Csak szót kell érteni! Csulák András I választási törvénytervezet vitája Jeléi jenek-e az üzemek? Tanácskozások a megye területén A végéhez közeledik a választási törvénytervezet vitája. Területi és rétegtanácskozásokon mondták el véleményüket az állampolgárok, az új, minden eddiginél demokratikusabb választási rendszer tervezetéről. verőcemarosi hozzászóló. Arról beszélt, hogy sok helyen a választók csak arra törekszenek; jelöltjük fontos ember legyen. Ügy gondolják, ő több mindent ki tud járni körzetének. Előfordul, hogy a tanácstagot beválasztják egy sor bizottságba, s mindez oda vezet, hogy egy idő után legfontosabb társadalmi megbízatásának, választói képviseletének nem tud eleget tenni. A kis települések lakóinak aggályait tolmácsolta az a ze- begényi hozzászóló, aki arról beszélt, hogy a kis falvakban a leggondosabb előkészítő Me a statisztika döntsön! A Dabason megrendezett vita résztvevőinek hozzászólásaiból kitűnt, ismerik és nagy jelentőségűnek tartják a tervezetet, és azt, hogy minden eddiginél nagyobb demokratizmusra ad lehetőséget a választásoknál és a törvény előkészítésében is. Ugyanakkor többen is hangsúlyozták: mérsékelni kellene a túlzott statisztikai szemléletet. Hiszen rendkívül nehéz rátermett, agilis tanácstagjelöltet találni, úgy, hogy megfeleljen egy sor — korra, nemre, munkaviszonyra vonatkozó — statisztikai követelménynek is. Sajnos, az élet sokszor bebizonyította, hogy az ily módon kiválasztott jelöltek nem felelnek meg, s tisztségükről rövidesen le is mondanak. A törvénytervezet váci vitáján nagy teret kapott a dokumentum azon része, amely javasolja, hogy oz egyes területeken működő üzemek is jelölhessenek tanácstagokat. Vélemények csaptak össze. Egyesek ellenezték ezt a megoldást, azzal érvelve, hogy az adott munkahelyen dolgozók többsége nem ott lakik, s így előfordulhat, hogy azt a jelöltet jól ismerik, akire nem szavazhatnak, ugyanakkor viszont lakóterületükön a leendő tanácstagot nem ismerik. Mindenhová beválasztják Az ellentábor érve szerint a település lakóinak sem mindegy, hogyan dolgozik a területén működő üzem. Napjainkban egyre nagyobb szükség van arra, hogy a helyi tanácsok együttműködjenek a gazdasági egységekkel. S ha már anyagi segítséggel sokat tesznek egy település fejlődéséért, akkor miért ne szólhatnának bele ily módon is közéletébe? Ezt a vitát eldönteni nagyon nehéz, viszont minden bizonnyal megtalálják az áthidaló megoldást, például, hogy az üzemek olyan jelölteket állítanak, akik nemcsak ott dolgoznak, hanem a körzet lakói is. Rossz gyakorlatra hívta fel a figyelmet Vácott az egyik munka mellett is problémát jelenthet a többes jelölés. Ezért a törvénytervezet azon alternatív javaslatával ért egyet, amely nem ragaszkodik mindenáron a kettős jelöléshez. Szót kértek a vitában a társközségekben élők is, akik érdekeik védelmét látják biztosítva a törvénytervezetnek a társközségek helyzetéről szóló részében. Bár az elöljáróság kifejezésen lehetne vitatkozni, de tény, hogy ezeknek az intézményeknek a létrehozása mindenképpen a demokratizmus érvényesülését jelentené azok számára, akik ma még vélt vagy valódi sérelmeik miatt háttérbe szorítva érzik magukat. Bekapcsolódni a közéletbe Végül is a törvénytervezet majd mindegyik pontjához fűztek észrevételeket, megjegyzéseket vagy kiegészítő javaslatokat a résztvevők. A vita során az is nyilvánvalóvá vált, hogy a választási törvényjavaslat széles körű megtárgyalása jó alkalom arra is, hogy a véleménynyilvánítás közben még többen kapcsolódjanak be a települések közéletébe, sorsuk, jövőjük alakításába. Gödöllői nemesítés Kitűnő a hibrid kender Országszerte befejezték a kender aratását; az idén együttesen 5600 hektáron termelt fontos ipari nyersanyagot jó ütemben szállítják az átvevő telepökre és a feldolgozó üzemekbe. A termés kevesebb ugyan a tavalyinál, de fedezi az ipar nyersanyagszükségletét. Az idén állami elismerést nyert új hibrid kendert mutatkozott be: négy gazdaságban termelték 50 hektáron. Az új hibrid jól vizsgázott: kevésbé sínylette meg a rendkívüli aszályt, magasabbra nőtt a köztermesztésben levő fajtáknál. Nemcsak terméshozamban múlta felül azokat, hanem bel- tartalmi értékben is. Az új kenderfajtát a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kompolti kutató intézetében állították elő. Mivel az idén állami elismerést kapott az új fajta, ezek után megkezdték a vetőmag felszaporítását. Jövőre már legalább ezer hektárra elegendő vetőmagot tudnak adni a gazdaságoknak,, amelyek nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi termelésben is érdekeltek. Az átlagosnál jobb áruért mázsánként 10 —25 forint felárat kapnak. Jó minőség, pontos szállítás Növekedett a faexport A Pest megyei erdőgazdaságok sokoldalú tevékenységének jelentős részét képezi faipari termékeinek külföldi eladása. A négy megyei erdőgazdaság exportját zömmel a Lignim- pex Külkereskedelmi Vállalaton keresztül bonyolítja le. ImEékzés Házi Árpádra A történelem sodrásában Történelmi jelentőségű az okmány, melyet a Pest megyei alispáni iratok között őriznek. „Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945-ös rendeleté alapján Házi Árpád, a megye kommunista alispánja kiadta utasítását valamennyi járás főszolgabírójának és megyei városok polgármesterének” ... Felhívom, hogy a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhözjuttatásáról szóló ... rendelet végrehajtására kijelölt szerveket, valamint a reform lebonyolításában részt vevő minden kiküldöttet és magukat az igénylőket a leg- messzebbmenően támogassa, minden szükséges segítséggel lássa el és alárendeltjeit hasonló eljárásra utasítsa.” És még, egy irat, melyet 1945. december 1-i dátummal keltezett a kommunista alispán: „Azt akarom, hogy minden községünkben legyen egészségház... A szülőotthonok, kórházak, tüdő- és nemi beteggondozó intézetek helyreállítása legyen az első, azok szaporítása a rögtön utána következő cél. A Duna mellett és a hegyes vidékeken üdülőket, fürdőhelyeket kell létesíteni.” Hetvenöt esztendeje született Házi Árpád, akinek az idézett sorok egész életszemléletét, tevékenységét jól jellemzik. Már fiatalon szoros kapcsolatban került a munkásmozgalommal : ott volt a párt 100% című folyóiratának szavalókórusában, a természetjáró baloldali munkásság összejövetelein. Az illegális kommunista párt soraiba 1930-ban vették fel. A rendőrség három évvel később letartóztatta, megismerte a Horthy-rendszer fasiszta módszereit és börtöneit. Kiszabadulás után a rendőri megfigyelés és az újbóli letartóztatás veszélyeinek ellenére tovább folytatta a munkát. A felszabadulás után azonnal hozzálátott lakóhelyén, Pestlőrincen, a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének létrehozásához, melynek később a titkára lett. A párt ezt követően a Pest— Pilis—Solt—Kiskun vármegye nemzeti bizottságába delegálta, majd 1945. április 4-én, az ország legnagyobb vármegyéjének alispánjává választották, ahol 1949. szeptember 30-ig tevékenykedett. Munkatársai segítségével megszervezte a széthullott közigazgatást, az újjáépítést. Egyik legfontosabb feladata volt ebben az időben a demokratikus földreform végrehajtásának megszervezése. Meghirdette a községekben 1946. január 7-én, az újjáépítési versenyt, amely később országos mozgalommá terebélyesedett. Már 1945-ben panaszirodát szervezett a megyénél, ahol az emberek előadhatták ügyeiket és meghallgatásra találtak. Házi Árpádnak az újjáépítésben kifejtett tevékenységéért 1948-ban a Kossuth- díjat adományozták. A párt legfelsőbb vezető testületének, a Központi Vezetőségnek 1946-tól volt tagja. Dolgozott (1949—51 között) az Állami Ellenőrzési Központ vezetőjeként, s ‘ 1951 áprilisától 1952 novemberéig belügyminiszterként. Az ellenforradalom után bekapcsolódott a főváros I. kerületi pártbizottsága szervezetének munkájába, majd a Pest megyei pártbizottságon dolgozott, az adminisztratív osztály vezetőjeként. Hatvankét éves korában. 1970 november 13-án hunyt el Budapesten. 6a. J. Bazsó Csaba, a Lignimpex vezérigazgató-helyettese elmondta — míg a Pest megyei erdőgazdaságok exportja 1982- ben 55 millió forint körül volt, ez év július végéig már elérte a 70 millió forintot. Ez a tetemes növekedés a megnehezült piaci viszonyok ellenére a gazdaságok rugalmas alkalmazkodásának köszönhető. Nagyobb gondot fordítottak az áru minőségére és a szállítási határidők pontos megtartására. A nyugat- és dél-európai piacokra a feldolgozott fától a bútorig többféle faanyagot, faipari terméket exportálnak. A Nagykunsági Erdő- és Faipari Gazdaság 1983-ban, július végéig csaknem 8000 űrméter (egy űrméter egyenlő háromnegyed köbméterrel) papírfát szállított és több ezer kész rakodólappal is szerepelt a Lignimpex forgalmában. Ezenkívül az Artex Külkereskedelmi Vállalaton keresztül is adtak el fából készült rakodólapokat. A Budavidéki Erdőgazdaság is jelentős pa- pírfaszállító, az elmúlt évhez képest ez a gazdaság is megnövelte kivitelét. Ipolyvidék sem maradt el a többeik mögött, sem a papír- faféleségek, sem a kész és félkész faipari termékek gyártásában. Például az USZK-ban elterjedt beton szőlőkarókat sikerült magyar gyártmányú fakarókkal felváltani. Parkettfriz-, bútorléctermelésük is jelentős. A Pilisi Parkerdőgazdaságban, park jellege miatt a faexport, a vadgazdaság mellett, kiegészítő tevékenységnek számít. Itt a múlt évben indult meg a bútorlécgvártás, főleg belföldi felhasználásra. Papírját a tavaivih'oz hasonló szinten exportálnak. S. E.
