Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-20 / 222. szám
4 »Sera •É/Pf 1 xfunap 1983. SZEPTEMBER 20., KEDD Lóháton a présház felé Szüreti mulatság Foton Eleven még az egykori emlék kórus rangidőse — a dörgölt kötényét védte. — Ez a legkényesebb ruhadarabunk — s mutatta, milyen, ha megázik. — Nehéz lesz ismét széppé varázsolni. A szoknya, a blúz, ha vizes lesz, könnyebben vasalható. De tavaly is itt voltunk, most sem szeretnénk kimaradni a vígságból. Ropták a táncot Harbacsik Mihály, a Vörösmarty Művelődési Ház vezetője már csak akkor nyugodott meg, amikor tető került a színpad fölé, s felcsendült az ének. Mint mindig, most is a fóti menyecskekórus szereplése volt a délután fénypontja. A játékos, vidám előadásmód volt fő erényük. A citerázó kisiskolások mellett bemutatkozott a fóti művelődési ház legfiatalabb néptáncegyüttese. Akár három délutánra való műsort is összeállíthattak volna, annyira jól sikerült összetol) orozni a résztvevőket. A nagybörzsönyi és, a nagy tárcsái nemzetiségi együtteseknek jó alkalom volt a fellépés a bemutatkozásra, bár műsoraikat vehették volna valamivel rövidebbre. Az Észak-budai Áfész Bem Együttesének tánckara nem véletlenül érdemelte ki a legnagyobb tapsot: bemutatták, hogyan kell a szatmári, az alföldi s a különféle tájegységek magyar táncait igazain ropni. Ott, ahol egykoron Vörösmarty tekintetét pihentette a tájon, Fáy András hívta a reformkor nagyjait présházába, ma sem veszett a feledés homályába az egykori emlék: él és új színekkel gyarapodik. Erdősi Katalin PapUCSllOS. Váratlan, de annál nagyobb örömet szerzett a televízió Németh László Papucshős című drámájánaik bemutatásával. Ami a váratlanságot illeti, ez a körülmény azért jut az ember eszébe, mert Holly Sebestyén vidéki könyvtárnok komikus színezetű tragédiájának újbóli felfedezését semmi formális ok nem indokolta. Sem az írónak nincs úgynevezett kerek évfordulója, sem pedig magának a drámának. Mészöly Dezső dramaturg és Ádám Ottó rendező tehát csak úgy. minden különösebb indok nélkül vette kézbe a művet. Nyilván egyesegyedül azért, mert meglátták benne mindazokat az értékeket, amelyek éppen a képernyőn tudnak igazán csillogni. Nevezetesen a kar akterf esté s rendkívüli erejét — kameraközeiben a jellem jegyek igazán remekül meg tudnak mutatkozni —, valamint azt, hogy ez a Papucshős tulajdonképpen egy olyan kamaradráma, amely látványos külsőségek nélkül eljátszható. Itt minden a kopottas zakók, az olcsócska blúzok viselőin belül viharzik, s ha jó színészek öltik magukra ezeket a jellegtelenül jellegzetes gúnyákat, hát akkor bekövetkezhet a minden pódiumi játékok által kiváltani óhajtott döbbenet. Nos. ezúttal az alakítások szinte egytől egyig remekbe sikeredtek! Külön tanulmányt érdemelne például Haumann Ä szüret akkor is szüret, ha szakad az eső. Hiába kémlelték a fótiak az eget, hiába mormolták a felhőűző mondó- kákát, az eső csak nem állt el. A menyecskék szerint az volt a baj, hogy a tizenötödik alkalommal megrendezett szüreti mulatságnak megváltoztatták a szokásos napját. Alaptalan babona Ez ideig mindig vasárnap tartották a vígságot, s most szombatra hirdették meg. (Utólag már tudjuk, hogy alaptalannak bizonyult a babona, mert másnap még rosz- szabbul jártak volna.) A kitűzött időpontot régente sem cserélték meg: ha dézsából ömlött is, leszedték a szőlőt, puttonyokba rakták, ledarálták, s estére már elővették az óbort, s mellette koccinthattak a mulatságon. A Fóti ősz rendezői gondterhelten tekintettek körül szombaton délelőtt, de amint a nagyharang elütötte a delet, jóleső érzéssel szemlélték, hogy egyre többen érkeznek a présházhoz. Az eddigi szokáshoz híven, most is felvonulással kezdődött a szüreti műsor. A tanácsházától a Fáy-présházig poroszkáltak a lovak a feldíszített kocsikkal s az asszonynéppel. A fóti menyecskék ízes dalaitól zengett a környék. Biztatták a legkisebbeket, ki ne maradjanak az énekből. Mire a présház előtti térre értek, aranylóan csordult a présből a hegy leve. Mézédes must csalogatta az érkezőket. Szőlőfürtök, zamatos körte, ínycsiklandozó sültek s az ősz megannyi finomsága várta az átfázotta- kat a fóti termelőszövetkezet terülj-terülj asztalkáinál. Kezét dörzsölve nézett körbe János gazda, aki már sokféle szüretet megért. Jólesően nyugtázta Elek János, hogy azért mégiscsak eljöttek a fótiak. S aztán máris a lovakra volt gondja: nem lenne jó, ha megfáznának az őszi esőben. Nincs sarkantyú — A szüreti mulatságot mindig vártuk — mutatott körbe. — Ilyenkor együtt volt a falu apraja-nagyja. Csak néhány régi szokás maradt el. Például az esti bál csalafintaságait ma már nagyon kevesen ismerik. Nem táncol senki sarkantyús csizmában, legfeljebb a színpadon, s a hímzett bő szoknyák is csak szereplésre valók. Föl-fölbukkannak a fóti menyecskekórus tagjai. Messziről megismerni őket a fótiasan kötött pik-kendőről, a bim- bós hímzésű bő szoknyáról. S ha valaki a nevükre volt kíváncsi, csak felbillentette a kötény sarkán a zsebkendőt, s leolvashatta. Bözsi néni — Kis Józsefné, a menyecskeperdül a szoknya — a színpadon a Bem táncegyüttes Fóti menyecskék Xrencsényi Zoltán felvételei Egy község összefogott Gyömrő hagyományait ápolja A napokban tartották meg jó hangulatban Gyömrőn az idős Pál Mihály baráti kör helytörténeti csoportjának legutóbbi összejövetelét. így szokott lenni ezeken a találkozókon: az egészséges vitaszellem, az őszinte megnyilatkozások, a néha egymást keresztező ötletek kohójában mindig elevenen lobog a társaság névadójának szellemi hagyománya. Esti beszélgetés A helyszín a lehető legstílusosabb volt: az épülő, leendő tájház tágas udvara. Rakó József, a helytörténeti csoport vezetője beszámolt az eddigi gyűjtőmunka eredményeiről, az elvégzendő legfontosabb feladatokról. Majd kiki előrukkolt javaslataival, felajánlásaival, ami jelenthetett kétkezi társadalmi munkát, dokumentumot, tárgyat, használati eszközt, amellyel a múzeum anyagát kívánják gazdagítani. Este hét órakor kezdtek, s már jócskán benne voltak az időben, amikor felkerekedtek. Az esti homályban is sokan látni vélték mindazt, amiért nem sajnálnak fáradságot, pénzt, szabad időt; képzeletben máris berendezték a tájházat ... Nehéz volna kideríteni, hogy mikor született meg a gyömrői tájház gondolata. Talán 1954-ben, amikor a település első falumúzeumát létrehozták, vagy később a szoborkerttel, ahol idős Pál Mihály szobrászművész alkotásait őrzik ma is? Talán a baráti kör megalakulásakor kezdtek komolyan foglalkozni azzal, hogy a már összegyűjtött helytörténeti anyagnak megfelelő helyet teremtsenek egy tájházban? Fölösleges ezt ma már kutatni. Tény, hogy a gondolatból tett lett, s az egész község összefogott. Erről mondta Rakó József: — Korábban is, de különösen az utóbbi hónapokban pompás összefogásnak lehetünk a tanúi. Gyömrő lakossága 150 ezer forintot adott ösz- sze a tájház megvalósításához. Kiegészítőiként ugyanennyit kaptunk a Műemléki Felügyelőségtől. Segített a járási pártbizottság is. A monori költség- vetési üzem szocialista brigádja elkészítette a már megvásárolt parasztház tetőzetét. Közös vállalások — Kik sorakoztak fel még? — A teljesség igénye nélkül kiemelném a gyömrői üzemek hozzáállását. A vas- és fém- i ipari szövetkezet dolgozói több alkalommal részt vettek a helyreállításban. Volt egy rendkívül lelkes szombatunk, amikor felhúztuk a kéményeiket, tisztítottuk a téglákat, rendezgettünk. szóval nagy lépéssel gyarapodtunk. Ünyi Istvánék jármot ajánlottak fel. Hegyi Füstös István régi mezőgazda- sági szerszámokat... S a felsorolást az esti összejövetelen jelen levő tanácselnök, Gál Ferencné folytatta. — A népfront helyi szervezete negyvenezer forintot bocsátott a tájház megvalósításához, a helyi építőipari szövetkezeti közös vállalat száz munkaórát ajánlott fel, ennek egy részét pénzben váltotta meg, a vakolást végző kőműveseknek harmincezer forintot fizetett ki. Társadalmi munkát ajánlott fel a monori járási szolgáltatóipari szövetkezet, a gyömrői KlSZ-alap- szervezet, a kisiparosok, elsősorban kőművesek. Ezen az estén megtudtuk azt is, hogy Űnyi Ferenc tökéletesen felújította a kemencét, a konyha szabad tűzhelyéi;. A konyha eredeti berendezését dr. Horváth Iván muzeológus vállalta. Természetesen. a helybeli idősebb asszonyok segítségét is igénybe kell majd venni. Detzky Júlia belsőépítész az ablakok, ajtók mázolását vállalta. A pilisi erdő- gazdaság a kerítés faanyagáról gondoskodik. Bodócsi Béla egy Kossuth-kép restaurálását kapta feladatául. Múlt és jelen Az ötletek és tennivalók áradatát szinte meg sem lehetett állítani, de már a közeli és távoli jövőről is esett néhány szó. A tájházat október első napjaiban kívánják átadni, s már az idén szüreti mulatságot szerveznek, udvarán fogadva az érdeklődőket. A tájházban nemcsak a múlt emlékeit állítják ki, hanem a ma élő, gyömrői származású hivatásos és amatőr művészek alkotásait is. Mindehhez még egy adalék. A tájház rekonstrukciós terveit a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum egyik mérnöke készítette el, a Műemléki Felügyelőség megrendelésére. Gyömrő térítés nélkül kapta meg a rajzokat, s a Műemléki Felügyelőség hozzájárult ahhoz, hogy a tájházat, az anyagi lehetőségek függvényében, szakaszosan építsék meg. Aszódi László Antal Seregi László jubileuma Seregi László Kossuth-díjas, kiváló művészt, a Magyar Állami Operaház koreográfusát és balettrendezőjét 25 éves operaházi tagsága alkalmából Mihály András, a Magyar Állami Operaház igazgatója, barátai, kollégái köszöntötték az Erkel Színház színpadán. ★ Az országhatárokon túl is népszerű művész nevéhez számos nagy sikerű operaházi balettbetét koreografálása fűződik. Első, egész estét betöltő táncjátékát, Hacsaturján: Spartacus zenéjére, 1968-ban mutatták be az Operaházban. A jubileum alkalmából e produkciót láthatta vasárnap az Erkel Színház köszönsége. A világ számos országában hírnevet szerzett koreográfus legnépszerűbb táncjátékait külföldi balettegyüttesek is rendszeresen műsorukra tűzik. Seregi László hat évig töltötte be a balett-társulat igazgatói tisztét. Most, hogy e munkakört átadta, ismét egész művészi tevékenységét a koreografálásnak szenteli. Tervei szerint a közeljövőben további darabokkal gazdagítja majd a balettegyüttes repertoárját. Jelenleg a Rómeó és Júlia-produkción dolgozik: e darabot állítja majd az újonnan megnyíló, régi Operaház színpadára. Zeneművészeti Főiskola Tanévnyítás A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán hétfőn tartották meg az idei tanévnyitó ünnepséget. Az intézmény nagytermében Pongrácz Péter rektorhelyettes köszöntötte a megjelenteket, majd Űjfalussy József rektor mondott évnyitó beszédet. Elmondotta, a főiskola 109. tanévében a zongora-, a vonós-, a fúvós-, az ének-, a zenetudományi, a karmesterképző, valamint a középiskolai énektanár képző tanszéken 92 új hallgató kezdi meg tanulmányait. Hangoztatta: hogy az idei tanévtől fokozott jelentőséget tulajdonítanak a főiskolai oktatásban a társas muzsikálásnak. hT v-figyelóh Péter, aki úgy ragyogtatta fel Holly szürkeségét, hogy ebben a porosán egyszínű valakiben minden méltatlan helyzetbe süllyedt, . s ebből a megalázottságából kitörni képtelen embertársunkat benne láttuk. Schütz Ila Violája — ez az őrmesteri küllemű, szuper műveltségű mentőangyal — megint csak valami egészen megrázó valakiként került elénk, ahogyan ezért a neki való, de mégis a maga Lankája mellett kitartó Sebestyénért hadakozott. No és ez a kisvárosi Lady Macbeth, mármint az Almási Éva játszotta, üresfejű, hervadó szépségű hitves! Ez is mutatvány volt ám a javából. Annál is inkább, mert az ilyen asszonykákkal tele van a drámairodalom, s ezek egyikéből egy ilyen egészen egyedit, összetéveszthetetlenül sajátosát felmutatni: igazi tehetségre valló bravúr. A kisebb, de amúgy szintén fontos szerepekben megint csak olyanokat láttunk, akik egyrészt pontosan beleillettek ebbe az egyszeri képletbe, másrészt viszont igazi típusokként emlékeztettek kit erre, kit meg amarra a közelebbi, távolabbi ismerősére, barátjára. Az érdemtelenül ritkán feltűnő Holtai János például a vidéki orvos lexikonba illően tökéletes — és mégis mennyire egyénien rokonszenves — példányát testesítette meg. Mivelhogy erre a Papucshős- változatra a legnagyobb igyekezettel sem lehet egyetlen rossz szót sem mondani, általános tanulságként — és remény gyanánt — hadd jegyezzük még ide azt a vélekedést, hogy lám-lám, a televíziós remeklésekhez sem valami elektronikus csodatételekre van szükség, hanem sokkal inkább rangos irodalmi alapanyagra. Ezzel együtt pedig átdolgozói, rendezői alázatra, no meg olyan előadókra, mint a fentebb emlegetettek. Régiesen szólva: idea, idea kívántatik, s hozzá néhány igazán tálentu- mos aktor ... Kisoroszi. A Szentendreisziget északi csúcsában árválkodó falucskáról, Kisorosziról adott meglehetősen lehangoló helyzetjelentést a vasárnap esti A Hét. Két évtizede folyamatosan elnéptelenedik ez a Pest megyei település. Egyrészt azért, mert a rossz közlekedés miatt szinte lehetetlen onnan máshova munkába járni. másrészt meg azárt — s ez a visszamaradt helybéliek fő fájdalma — mind nehezebb arrafelé az élet. Mint lapunkban e témával már többször foglalkoztunk, A Hét műsorából is kiderült: a legnagyobb gond a vízszerzés! Míg korábban ugyanis bőségesen lehetett meríteni az ásott kutakból, manapság ez egyszerűen képtelenség, mert amióta elkészültek a Fővárosi Vízművek úgynevezett csápos kútjai, a természetes vízszint jóval alább szállt. Igaz ugyan, hogy időközben vízvezeték épült, de ennek kútjai csak az utcákon szolgálnak. A telkekre mindaddig nem szabad bevezetni a csöveket, ameddig a szennyvíz elvezetését általánosan meg nem oldja maga a falu. És ez itt a nagy kérdés: hogyan s miből teremtődjön elő a csatornázáshoz szükséges, egyáltalán nem kis összeg? Hogyan s miből? S főleg: kinek van igaza? Hiszen a kisoroszi lakosság nem szavazta meg a vezetékes víz bevezetését, elégedett volt a mély kutak friss vizével. Most pedig hiába van vezeték az utcában, kevesebb a vize. a fürdőszobát is dísznek tarthatja. A Fővárosi Vízművek főmérnökének szavaiból is kitűnt: nem megoldott a kérdés mai napig sem. Fontos, hogy legyen elegendő ivóvize a főváros lakosságának, de Kisoroszi népe sem szenvedhet hiányt. Szükséges a csatornázás, de ki fizesse azt a körülbelül 250 millió forintot. amibe kerülne? Ez a fölvetés — egy dicséretesen körültekintő oknyomozás után — immár megfogalmazódott, az érdembeli feleletre azonban nyilván nem keveset kell várni. Hogy mennyit, erre lapunk is visszatér majd. Akácz László
