Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-18 / 221. szám

1983. SZEPTEMBER 18., VASÄRNAP %Müim Pest megye ipara a BNV tűkében Kis kockáiat - biztos siker? Hagyományokra alapított választék bővítés Mértéktartó ízlés, elegan­cia. Talán ezek a jellemzők illenek legjobban a fogyasz­tási javak idei seregszemlé­jére. A külföldi és a hazai kiállítók a szenzációk, a ku­riózumok helyett egyaránt a tényleges érdeklődésre szá- mottartó termékeiket vonul­tatják föl az őszi BNV-n. Módosított változatok Ugyanez mondható el Pest megye szép számmal jelenlevő ipari vállalatairól is. Kiállító standjaikon alig-alig látunk generálisan új, megszokott ter­mékskálájuktól merőben elté­rő árut. Sokkal inkább jellem­ző a már ismert, a piacokra jól bevezetett produktumok to­vábbfejlesztése. módosítása, a változó igényekhez való alakí­tása. Nem elmarasztalás ez, hiszen mindez a gazdasági kö­rülményekből következik. Nem a nagy ugrások idejét éljük •na, sokkal inkább az óvatos kockázatvállalás, a piachoz va- 'ó rugalmas alkalmazkodás látszik célravezetőnek. A kiál­lítások legalábbis egy ilyen törekvést sugallnak. Csodás bőröndcsalád A már hagyományos termék­nek számító, nagyon gyorsan közkedveltté vált könnyű is­kolatáskákat hozta el a vásár­ra például a PEVDI pilísszent- iváni bőrdíszműgyára a kü­lönböző női táskákkal együtt. Ez utóbbiak természetesen mindig újak valamelyest, hi­szen a divat változásait nyo­món követik. A valóban gyö­nyörű bőröndcsalád kiállítása csak azt reprezentálja, hogy ilyet is tud az üzem, ezek ugyanis csak az NSZK piacára készülnek. A kiállító stand egyik sarkában láthattunk ugyan néhány valóban új árut, ezek további sorsa azonban nagyon bizonytalan. Finom, valódi bőrből készült férfitás­kák, levéltárcák és írómappák ezek. A szükséges alapanya­gokat azonban nehéz beszerez­ni, s e termékek kénysze­rűen magas ára valószínűtlen­né teszi a tömeges keresletet. Hasonlóan a már biztos piacra számító produktumait vonul­tatja föl a PEVDI többi üze­me is, a solymári a műanyag nyílászárókat, a szentendrei, az írószereket. Lop-stop riasztó Az Ipari Műszergyár viszont kiállításával is jelzi, hogy ha alapvető profilját nem is adja föl. némi váltásra azért törek­szik. Nem is elsősorban a ter­mékszerkezetben, hanem sok­kal inkább az üzletpolitikában. A korábbinál sokkal rugalma­sabb gazdálkodást kívánnak meghonosítani egy markán­sabb profil kialakításával egy­idejűleg. Az alapnak tekinthe­tő hagyományos villamos for- gógépek, motorok gyártására olyan termékszerkezetet pró­bálnak építeni, amellyel eddig fedezetlen igényeket remélnek kielégíteni. Így született töb­bek között a vásáron bemu­tatott és jövőre már sorozat- gyártásban készülő egyszerű, olcsó, kis teljesítményű mosó­gép, a Lop-stop fantázianevű A PEVDI bördíszműgyárának női táskái mindig alkalmazkodnak divathoz. autóriasztó és a Margaréta asztali ventillátor. Ez utóbbi jelzi leginkább az IMI törek­véseit: az ötlettől a megvaló­sításig mindössze négy hónap telt el! ' Már a tavaszi BNV-n is sejt­hető volt, amit a mostani be­mutató bizonyít: a Mechanikai Művekben a kényszerű profil- váltás sikeresen zajlott le, olyan árukkal rukkoltak ki, amelyek feltétlen érdeklő­désre tarthatnak számot. A slá­ger természetesen a vásárdíjas új telefonkészülék. A legválto­zatosabb színekben készül a merészen modern vonalú táv­beszélő. Mind nyomógombos, mind tárcsás változatban gyártják. Bővítették a már is­mert konyhai légelszívó beren­dezésük választékát: kifejlesz­tettek egy lakótelepi konyhára méretezett típust. Ez kisebb méretű, kisebb teljesítményű és takarékosabb is elődjénél és mindebből következően talán olcsóbb is lesz majd. Némiképp a folyamatosságot, a körülmé­nyekhez való alkalmazkodást jelzi a gyár új, vegyestüzelésű Továbbra is az élvonalban vannak a PEMU ceglédi gyárának cipői. kályhája, aminek érdekessége, hogy a tűzteret a hagyományos samott helyett hőálló acéllal burkolták. Közös jellemzők E néhány kiragadott példa csak ízelítőt adhat a harminc­két Pest megyei kiállító törek­véseiből. S ha minden bemu­tatkozó vállalatnak van is csak rá jellemző sajátossága — márpedig bátran állíthatjuk, hogy van —, közös jellemző­nek tekinthetjük a már ismert, elfogadott árucsoportok vá­lasztékának szélesítését, a ha­gyományokra alapított újdon­ságok fölsorakoztatását. M. Nagy Péter Több ezer résztvevő Ságvári Endre emlékezetére Tizenötödik alkalommal ren­dezte meg szombaton a Kom­munista Ifjúsági Szövetség a hagyományos Ságvári-emlék- túrát. Fiatalok ezrei kereked­tek fel, hogy Budakalászról, Csillaghegyről, Pomázról és Szentendréről gyalog és kerék­páron — összesen nyolc túra­vonalon — jussanak el a La- jos-forráshoz, a Ságvári Endre turistaházhoz. A leghosszabb távolságot — harminc kilomé­tert — megtevő csoport Budá­ról indult útnak reggel 6 óra­kor. Ekkor koszorúzási ünnep­ség volt annál a cukrászdánál, ahol emléktábla hirdeti: az egykori ifjúsági vezető tűz­harcban itt halt mártírhalált. Számosán vettek részt a Vi- segrádról induló túrán is, amely állomásain honvédelmi akadályokat kellett legyőzniük az indulóknak. KGST Dinamikusan fejlődő ágazat Az év második felében mind a magyar, mind a szov­jet fővárosban ipari szakem­berek tanácskoznak a két or­szág közötti elektronikai együttműködés 1984—85. évre szóló meghosszabbításáról és kijelölik az új távlatokat is. Ez az ágazat az egyik legdi­namikusabban, legprogresszí­vebben fejlődő iparág. Mind nagyobb jelentőségű a magyar—szovjet elektronikai együttműködésben a gáz- és olajvezetékekhez szükséges hírközlő és telemechanikai láncok, iletve az ilyen eszkö­zök, berendezések előállításá­ban kialakított kooperáció. Nemzetközi tanácskozás Marjai József fogadást adott a veaidigsk tiszteletére Szombaton Budapesten tar­totta egyeztető ülését a Nem­zetközi Valuta Alapnak és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Banknak az az or­szágcsoportja, amelynek — Ausztria, Belgium, Luxemburg és Törökország mellett — Ma­gyarország is tagja. A megbe­szélés célja az volt, hogy a tag­országok az ENSZ két szakosí­tott pénzügyi intézményének közgyűlését megelőzően egyez­tessék álláspontjukat az azok működésével kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdésekben. Áz országcsoport ülésén Willy de Clercq, belga minisz­terelnök-helyettes, pénzügy- és külkereskedelmi miniszter el­nökölt. Hazánkat a tanácsko­záson Fekete János, a Magyar Népköztársaságnak az IMF- hez delegált kormányzója, a Magyar Nemzeti Bank első el­nökhelyettese és Pulai Miklós. a Világbankhoz kinevezett kormányzónk, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese képviselte. Az ülés munkájá­ban részt vett Jacques de Groote, a két nemzetközi pénz­ügyi szervezetben az ország­csoport érdekeit képviselő ügy­vezető igazgató. Marjai József, a Miniszterta nács elnökhelyettese a Parla­mentben fogadást adott az or­szágcsoport ülésére érkezett tisztségviselő tiszteletére. A fo gadáson jelen volt Hetényi István pénzügyiminiszter. Ve­ress Péter külkereskedelmi mi­niszter, Madarast Attila, Nagy János és Villányi Miklós ál­lamtitkár, Timár Mátyás, a magyar Nemzeti Bank elnöke, és Beck Tamás, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara elnöke is. Marjai József a nap folya­mán hivatalában megbeszélést folytatott Willy de Clercq mi­niszterelnök-helyettessel, a belga kormány pénzügyi- és külkereskedelmi miniszterével. Tárgyalt Jacques de Groote IMF ügyvezető igazgatóval, a Nemzetközi Valuta Alap ügy­vezetőségének tagjával is. A HÉT HÍRE BETŰRAKIAR 9 Az első országos építésügyi igazgatási konfe­renciának Budapest volt a színhelye. B A MEDOSZ elnöksége a munka- és üzemegészségügy helyzetét te­kintette át. B Országos kiállítás, bemutató és tanács­kozás zajlott le Kaposvárott, Számítástechnika és al­kalmazása címmel. ® A hét híre az is, hogy a megyei könyvtárak igazgatóinak országos tanácskozását Sal­gótarján fogadta be. Fáraó volt az, aki kétezer esztendőnél is régebben fel­íratta könyvtára — égetett agyagtáblákból álló gyűjtemé­nye — bejárata fölé: o lélek orvossága. Mennyi szép szó, nemes gondolat — és mennyi hamisság, ostobaság, gyűlöl­ködés — került azóta puha vagy kemény födelek közé kötve; orvosságnak. Szakem­berek hada állítja, vége a be­tűnek, a nyomtatott szöveg­nek, itt az elektronika, a hír­közlés forradalma a nyakun­kon. Szakemberek hada állít­ja, a betűnek, a nyomtatott szövegnek soha nem jöhet el a végórája, mert már kisza- kíthatatlan része az emberi létnek. Kinek van igaza? Bíz­zuk rá a választ utódaink utódaira, a huszonegyedik század értelmes lényeire, hi­szen első könyvtáraik anyagát az ókori Róma hatalmasai Görögországban rabolták, ám a csúf tettnek az volt az ál­dásos következménye, hogy az anyag e része — a görög kultúra ezernyi más kincsével egyetemben, a hanyatlás ide­jén — nem semmisült meg szülőföldjén, hanem idegen­ben ugyan, de élt, hatott to­vább. Élt? A holt betű? Robert Escarpit francia szociológus A könyv forradalma című művében írja: A könyv, mint minden, ami él, meghatároz­hatatlan. Egy könyvet elad­nak, megvásárolnak, kicserél­nek, de nem kezelhetik úgy, mint bármely más árut, mert egyszerre többszörös és egyet­len, megszámlálhatatlan és pótolhatatlan. A könyv társak között érzi jól magát, magán­vagy közkönyvtárban, azaz gyűlik a kettőhöz öt, a húsz­hoz negyven, a százhoz ezer. A szűnni nem akaró remény­telen igyekezet, az összegyűj­tött tudás vezérelte kezdettői fogva az embert, hiszen a könyvtár jóval megelőzte a könyvnyomtatást. A templo­mokban őrizték először — amint jeruzsálemi, babiloni, ninivei ásatások igazolták — a becses feljegyzéseket: agyagtáblákon majd papi­rusz-, pergamentekercseken Az első ismert gyűjtő, Asszur- banipál király — az i.e.-i hatszázas években — több ezer „kötet” tulajdonosa volt, az ókor leghíresebb könyvtá­rának pedig az alexandriai Muszeion és Szerapeion bizo­nyult. Az első, mai értelmű közkönyvtárat 1602-ben Ox- fordban nyitottak meg, rá ke­reken kétszáz évvel, 1802-ben alapította meg Széchényi Fe­renc a magyar nemzeti könyv­tárat, máig is — Országos Széchényi Könyvtár néven — hazánk legjelentősebb ilyen gyűjteményét. Mennyi minden történt és nem történt meg azóta! Vol­tak a megyében öntevékenyen létrehozott munkáskönyvtá­rak, falusi olvasókörök, hiva­talos akarattal kialakított népkönyvtárak, születtek és elhaltak mozgalmak az olva­sás érdekében; a megyében 1970 óta több, mint a kétsze­resére nőtt a kötetek száma a könyvtárakban, a felszabadu­lás előttinek pedig az ötven­szeresére. Csodálatos iram! Csakhogy: a kikölcsönzött művek száma szinte teljesen azonos ma az 1970. évivel, a beiratkozott olvasók aránya pedig a teljes lakossághoz vi­szonyítva kisebb ma, mint volt akkor...! A betűraktárak dolgát — mert sok községben tréfásan így, betűraktárosnak nevezik a könyvtárosokat — ezért nem szabad egy-egy adat, jellemző alapján meg­ítélni. A legnagyobb könyváiio.-mánya Vác biblotékáinak van, a beiratkozott olvasók száma is itt a legnagyobb, a közsé­geknél, ez utóbbiakat nézve, Nagykáta a listavezető. Szem- beSZökőék at eltérés ék az égy olvasóra jutó évi kölcsönzé­sek mennyiségét tekintve a megyében, van, ahol a három­szorosa, három és félszerese a másutt följegyzettnek, ami ar­ra mutat, maga a betűraktár megléte csak lehetőség. Ami­vel élni kell, amit kínálni kell. Majdnem száz esztende­je, 1885-ben így írt a magyar könyvtárak állapotának leg­első tudós felmérője; György Aladár: Az ifjúsági és nép­könyvtárak legnagyobb része csak a papíron van, a nagyon kevésnek van számottevő ol­vasó közönsége. Ismerősen visszhangzó gondolat, véle­mény. Persze: hatalmasat mozdult a legutóbbi három évtizedben előre a könyvtár­ügy, az olvasás hazánkban. Igen ám, de mozdult a szű- kebb és tágabb világ is. Kér­dés tehát, amit mozdult az olvasás ügye így, viszonyítva, az mennyi, elég-e?! Mészáros Ottó A választójogi törvényjavaslat vitaj áréi Ispzsztalátok, esem ópontck Mint ahogy olvasóink számos tudósításban, riportban olvasbatták lapunkban, hétfőn országszerte kezdetét vet­te, s Pest megyében a hét végéig sok településen le is zárult az országgyűlési képviselők és tanácstagok válasz­tásáról szóló törvényjavaslat társadalmi vitája, melyet a Hazafias Népfront szervezett. Eddig is keresett cikkek voltak a Mechanikai Müvekben gyártott kony­hai légtisztító berendezések. Az első tapasztalatokról ér­deklődtünk a HNF Pest me­gyei bizottságán Bodor Zoltán főelőadótól. — Pest megyében kevés hí­ján félszáz alkalommal mon­danak véleméhyt a települések lakói, az egyes társadalmi ré­tegek képviselői a törvényja­vaslatról, s a viták zöme — hat kivétellel — a most vé­get ért héten lezajlott. Átlago­san 30—40 résztvevője volt ezeknek a fórumoknak, s bár az aktivitás változó, az esetek többségében meghaladta az egynegyedet, olykor az egy- harmadot is a hozzászólók, vé­leményt, javaslatot mondók aránya. Az is bizonyossá vált — mert bár a viták tartalmát még nem ismerjük teljességé­ben, tapasztalatainkat nem összesítettük, de a HNF kép­viselői, akik maguk is részt vettek az eszmecseréken, lát­hatták —, hogy az emberek is­merik a törvényjavaslatban foglaltakat, s felkészülten fog­lalnak állást. • Mi jellemzi véleményeket? az eddigi — Elsősorban az, hogy a felszólalók érzékenyen reagál­nak a közvetlen, helyi érdeke­ket is érintő javaslati ponto- ra. Így például előnyben ré­szesítik azt az alternatívát, hogy a törvény keretei között ne a megyei tanács, hanem a helyi tanácsok maguk állapít­sák meg a tanácsi választóke­rületek számát. Ugyancsak so­kan helyezkedtek arra az ál­láspontra, hogy a jelölőgyűlé­seken elsősorban a választó- kerület lakosai vegyenek részt, s a területen lévő vállalatok, szövetkezetek, más munkahe­lyek dolgozói a saját lakóterü­letük jelöltjeit ismerjék meg, hiszen ők képviselhetik job­bár. érdekeiket. Hasonlatos az iméntiekhez az a vélemény, mely szerint a megyei tanács­tagok túlnyomó része tovább­ra is a helyi tanácstagok közül kerüljön ki. • Melyek a vita csomó­pontjai? — Sokan elmondták, hogy már a vita tényében is a de­mokratizmus szélesedését lát­ják. Amiről szó van, ugyan­csak ide vág: a magyar törté­nelemben nem volt még példa arra, hogy társadalmi mére­tekben mondhattak volna vé­leményt arról az emberek, ho­gyan is válasszák a képviselő­ket, a tanácstagokat. Lényeges az is: szinte kivétel nélkül mindenütt helyeslik a kettős vagy többes jelölést, de szóvá teszik, hogy a pótképviselők­nek, póttanácstagoknak is ér­demi feladatokat kell vállal­niuk a közösség érdekében, s aggódnak, hogy a kettős jelö­lésnél nem lesz-e majd gyako­ri a visszalépés. Végül a har­madik ilyen sokak által emlí­tett téma: az új választási rendszer tartalmi követelmé­nye. hogv measzünlesse a tes­tületek formális megnyilvánu­lásait, például azt, hogy egyes kérdésekben csunán szavaznak a tanácstagok, de nincs érde­mi beleszólásuk abba, amit el­fogadnak, vagy elutasítanak. © Eredményes tehát % vita? — Az éddigiek alapján nyil­vánvaló: a választási törvény, javaslat vitája nem csekély eredménnyel kecsegtet, s már­is hozzájárult a közéleti de­mokratizmus szélesítéséhez. V. G. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom