Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-18 / 221. szám

1983 SZEPTEMBER 18., VASÁRNAP \A HÉT VILÁGPOLITIKAI KÉRDÉSII A feszültség fokozásának kísérletei ellen Washingtoni zavarkeltés a genfi tárgyalások ügyéhen Forrósodó helyzet Libanonban - Tiltakozások Chilében Hetek óta ugyanazok a prob­lémák állnak a világpolitikai érdeklődés előterében. Ezek a következők: a közép-hatótá­volságú rakéta-nukleáris fegy­verek problematikája, a liba­noni vérontás és a chilei hely­zet, amely sok kommentátor szerint mindinkább polgárhá­ború irányába fejlődik. Mind­ehhez természetesen új elemek is járulnak. Így az amerikai kormányzat Igyekezett az el­múlt három hétben mindent elkövetni, hogy a tények elfer­dítésével hangulatot keltsen a szovjet légtérbe küldött dél- koreai kémrepülőgép ügyében. Libanonban pedig a legmesz- szebbmenőkig igyekezett a maga javára kamatoztatni, hogy a polgárháború az izrae­li csapatok területkiigazítási lépése nyomán kiéleződött, s a harcok során amerikai ka­tonák — akik az úgynevezett többnemzetiségű békefenntartó csapatok tagjai — életüket vesztették. Chilében a puccs tizedik évfordulója utáni na­pokban felforrósodott a hely- zat: a jelek szerint a rendkí­vüli állapot újra való beveze­tése, amellyel a Pinochet- rendszer válaszolt az ellenzék tiltakozó akcióira, csak olaj volt a tűzre. MIT TETT A WASHING­TONI KORMÁNYZAT A GEN­FI TÁRGYALÁSOK ÚJRA­KEZDÉSE után?___________ Nyugati kommentátorok is závarkeltő akciósorozatként jellemzik mindazt, amit a Reagan-kormányzat részéről tapasztaltak. Amikor az idén nyár elején szünet tartásáról megállapodtak a szovjet—ame­rikai tárgyalásokon, Washing­ton olyan benyomást igyeke­zett kelteni, mintha éppen a tárgyalások őszig tartó felfüg­gesztése^, ©lőtt valamiféle kompromisszumos indítványt terjesztett volna elő, amely „rugalmasabb amerikai állás­pontot” tükröz. Anélkül, hogy a tárgyalások titkosságát megtörték volna, az amerikai manőverezés miatt szovjet részről kényte­lenek voltak jelezni: nincs tu­domásuk ilyen „áttörő jelle­gű’’, a tárgyalások eredményes befejezését előmozdító ameri­kai javaslatról, de természete­sen nyitott a tér arra, hogy ilyen washingtoni indítvány elhangozhasson. S hogy mind­ezt előmozdítsák, szovjet rész­ről éppen az új genfi nyitány előtt megfogalmaztak egy új javaslatot. Eszerint, ha Géni­ben megállapodás jön létre, a Szovjetunió kész megsemmisí­teni mindazokat a közép-ha­tótávolságú rakéta-nukleáris fegyvereit, amelyekre a csök­kentés kiterjed. Egyet azonban szovjet rész­ről világossá tettek. A csök­kentés nem történhet egyolda­lú módon, vagyis olyképpen, hogy a Varsói Szerződés legna­gyobb hatalma megsemmisíte­né saját fegyverfajtáit, s a má­sik oldalon ugyanakkor meg­tartanák ezeket a tömegpusztí­tó rendszereket. Pontosabban arról van szó, hogy az euró­pai földrészen a NATO 162 kö­zéphatótávolságú rakéta-nuk­leáris fegyverrendszerrel ren­delkezik. Olyan körülmények egyszerűen nem alakulhatnak ki — mint szovjet részről rá­mutattak —, hogy a saját ilyen típusú arzenált e határ alá csökkentsék. Ez logikusan is hangzik, még az Észak-atlanti Szerződés Szervezete orszá­gaihoz tartozó állampolgárok többsége számára is. Hiszen ha a Nyugat annyira a „saját biztonsági érdekeivel” érvel, amikor el akarja fogadtatni az erőegyensúlyról készített el­torzított adatok alapján, az úgynevezett „pótfelfegyverke- zését” ebben a kategóriában, akkor legalább annyira méltá­nyosnak kell elfogadni a nyu­gati államok közvéleményének a .szovjet igényeket ugyanerre. Különösképpen akkor, ha a tényleges arzenált a valóság­hoz hű számadatokkal teszik közzé.. • A hidegháborús körök — amelyek már eleve elparentál- ják a genfi megegyezés lehető­ségét és megkezdték az 572 Pershing—2 és robotrepülőgép nyugat-európai telepítésének előkészületeit — pszichológiai hadjáratot is indítottak a köz­vélemény megdolgozására. Azt szerették volna elhitetni, hogy a dél-koreai repülőgép-inci­dens annyira „új helyzetet” te­remtett és annyira megingatta a bizalmat, hogy tulajdonkép­pen bezárultak a genfi meg­egyezés kapui is ... Egy to­vábbi zavarkeltő műveletük volt annak „kiszivárogtatása”, hogy állítólag a Szovjetunió kormánya „érzékeltette volna”, immár nem ragaszkodik ah­hoz, hogy az európai középha­tótávolságú rakéta-nukleáris arzenálba beszámítsák a 162 angol és francia ilyen típusú fegyvert. Vagyis: ezek szerint a Szovjetunió beleegyezne ab­ba. hogy Anglia és Franciaor­szág — amelynek kormányai eddig is mindig hangsúlyozták ezeknek a fegyvereknek „nem­zeti jellegét” —, megtarthassák ezeket s a szovjet kormány cserébe azért, hogy az Egyesült Államok nem telepíti Nyugat- Európába az 572 Pershing—2 rakétát és robotrepülőgépet, beleegyezik abba, hogy lesze­reli és megsemmisíti vala­mennyi hasonló középhatótá­volságú fegyverfajtáját. Erre a zavarkeltésre azon­ban a szovjet kormány megfe­lelő válasz adott. Ahromejev marsall, a vezérkari főnök el­ső helyettese nemzetközi sajtó- értekezleten tárta fel Moszk­vában a szovjet álláspontot, s azt, hogy mi is valójában az az arzenál mindkét oldalon, amely a csökkentés alapjául szolgálhat. Eszerint az Észak­atlanti Szövetség jelenleg Európában mintegy 862 köze­pes hatótávolságú, nukleáris töltetet hordozó eszközzel ren­delkezik. A NATO összesen 162 szárazföldi és tengeri telepíté­sű rakétával és körülbelül 700 közepes' hatósugarú harci re­pülőgéppel rendelkezik. A NA- TO-erőkkel szemben a Szov­jetunió 938 hordozóeszközzel áll szemben: ezek SS—20 és SS—4 rakéták, valamint kö­zepes hatótávolságú bombázók. Ebből a helyzetből adódik, hogy a jelenleg megközelítő egyensúlynak a csökkentési el­járás folyamán is érvényesül­nie kell, vagyis a francia és angol ilyen típusú fegyverekre is — minden ellenkező híresz­teléssel szemben — a megsem­misítésnek ki kell terjednie. A cél ugyanis nem lehet más, mint a jelenlegi erőegyensúly alacsonyabb szinten való fenn­tartása, hiszen ezt kívánja meg a béke, valamint mindkét fél biztonsági érdeke. MI AZ Ű J FEJLEMÉNY LI­BANONBAN? _______________ Eg yrészt az, hogy nyilván­valóbbá vált, mint bármikor, hogy Libanonban polgárhábo­rú folyik, hiszen a harcok rendkívül véressé és súlyossá váltak Gemajel falangista-ke- resztény kormánycsapatai és a mohamedán—drúz ellenzé­ki erők csapatai között. A har­cok fellángolása annak követ­kezménye volt, hogy Izrael egységei stratégiai kiigazítást hajtottak. • végre az általuk megszállva tartott libanoni te­rületek határvonalán. Egysé­geiket az Avali folyó mögé vonták vissza, ahol jobban védhető állásokat építettek ki. Ezeket a területeket „Izrael biztonsági érdekeire” való hi­vatkozással tartósan meg akar­ják szállni. Gemajel kormányzata presz­tízskérdést csinált abból, hogy a Bejrút környéki Suf hegy­ségben az Izrael által kiürített csekély nagyságú terület ki­nek a birtokába kerüljön. Azok a kísérletei, hogy ezeket a falangisták ellenőrzése alá vonják, összeomlottak, mivel a drúz erők bevonulását kép­telenek voltak megakadályoz­ni, Gemajel elhatározta, hogy „erőpróbát” erőszakol ki az ügyben. A harcok annyira fel­lángoltak a főváros körül, hogy az amerikai—angol— francia—olasz többnemzeti­ségű úgynevezett békefenntar­tó erők egységei is belebonyo­lódtak ebbe és embervesztesé­geket szenvedtek el. Washington a jelek szerint alig várta ilyen esemény be­következtét, hiszen be kíván avatkozni az eddiginél erőtel­jesebb módon a libanoni pol­gárháborúba. Reagan elnök parancsot adott arra. hogy az amerikai kontingens parancs­nokai — ha jónak látják — anélkül, hogy Washingtonhoz kellene fordulniuk engedélyért, tüzérségi és légitámogatást kérjenek a Libanon partjainál cirkáló Eisenhower repülőgép- anyahajától és a körzetben tartózkodó más amerikai ha­dihajóktól. Ugyancsak újabb hadihajókat irányított a Fehér Ház a libanoni partokhoz, fe­délzetükön mintegy kétezer tengerészgyalogossal. Amerikai kommentátorok a történetek fényében, aggodal­mukat fejezik ki, hogy az Egyesült Államok mind job­ban belebonyolódik a libanoni polgárháborúba. Nemcsak wa­shingtoni cikkírók, hanem londoni, párizsi és római kom­mentátorok fejtik ki vélemé­nyüket: legjobb volna vissza­vonni a többnemzetiségű erő­ket, hiszen ezek feladata a szembenálló erők szétválasz­tása lenne, nem pedig az, hogy egyik fél — a jelen eset­ben Gemajel falangistái olda­lán — beavatkozzanak a har­ci cselekményekbe. HOGYAN ALAKUL A CHILEI HELYZET? _________ A diktatúra urainak Jarpa jobboldali politikushoz fűzött vérmes remények meghiúsul­tak. Arra számítottak ugyanis, hogy a rendszer alapjainak változtatása nélkül, a jobbol­dali és közép-jobb burzsoá elemekre támaszkodva, sikerül alkut kötni az ellenzék erre hajlandó részével. A rendkí­vüli állapotot azonban, ame­lyet az alkudozások miatt rö­vid időre feloldottak, újra be kellett vezetni, s a tárgyalá­sok a konzervatív politiku­sokkal megszakadtak, miután Pinochet csupán sortüzekkel volt képes szétoszlatni a le­mondását követelő tüntető fel­vonulásokat. Mind több nyilatkozat hang­zik el arról, hogy Chile pol­gárháborús helyzet felé ha­lad. Újra megmozdultak a rézbányászok, akik miatt ren­deznek tiltakozó akciókat, hogy Rodolfo Seguelt, a letar­tóztatott éhségsztrájkot foly­tató vezetőjüket a rendszer urai a „belbiztonsági törvény” megsértése miatt el akarják ítéltetni és börtönbe vetni. Valamennyi ellenzéki erő fő követelése első helyen Pino­chet lemondása. A tábornok-el­nök viszont 1989-ig a hatalom elén kíván maradni, s kijelen­tette: mindent megtesz, hogy ezt keresztülvigye. Jelentős fejlemény ebben a helyzetben, hogy Chilei Szocialista Tömb néven új ellenzéki pártszövet­ség alakult. Ehhez az 1973-as katonai puccsban meggyilkolt Allende elnök Chilei Szocia­lista Pártja, az Egységes Népi Akciómozgalom, a Munkás— Paraszt Mozgalom, a Keresz­tény Baloldali Párt és a Szo­cialista Konvergencia nevű alakulat tartozik. A tömörülés vezetői a következő progra­mot fogalmazták meg: Pino­chet és kabinetjének távozá­sa. ideiglenes kormány meg­alakítása, alkotmányozó nem zetgyűlés összehívása és az or­szág érdekeit szem előtt tartó gazdasági program kidolgozá­sa. Arkus István Reagan nemet mondott Nemmel válaszolt Ronald Reagan amerikai elnök Bruno Kreisky volt osztrák kancellár javaslatára, hogy a genfi tár­gyalások sikerének elősegítése érdekében néhány hónappal halasszák el az amerikai kö­zepes hatótávolságú nukleáris eszközök nyugat-európai tele­pítését. Kreisky augusztus kö­zepén fejtette ki indítványát az amerikai elnöknek írt le­velében, __________ Be lgrad Az amerikai clelnök megbeszélései Vidoje Zsarkoviccsal, a Ju­goszláv Államelnökség alelnö- kével tárgyalt pénteken Belg- rádban Bush amerikai alel- nök, A tárgyaló felek különös fi­gyelmet fordítottak a gazda­sági kapcsolatokra, és egyetér­tettek abban, hogy az együtt­működés olyan magasabb ren­dű formái, mint a közös beru­házások és az ipari kooperáció, hozzájárulhatnak a kétoldalú kereskedelem kiegyensúlyozá­sához. Vendégünk: George Bush George Bush, az Amerikai Egyesült Államok alelnoke 1924-ben született Miltonban, Massa­chusetts ál’amban, A második világháború alatt a haditengeré­szetnél szolgált, 1945- ben leszerelt, s 1948- ig közgazdasági ta­nulmányokat folyta­tott. Ezután két éven át kereskedelmi ügy­nök volt, majd 1951— , 53 között a sikeres Bush—Overby Fej­lesztési Társaság al­elnöki, 1953-tól 1966- ig a Zapata Part­menti Olajfúró Vállalat igazgató­ságának elnöki teendőit látta el. 1966-tól négy éven át szövetségi képviseld, 1971-től 1973-ig az Egye­sült Államok ENSZ-nagykövete volt. 1973—74-ben a Köztársasági Párt országos bizottsá­ga elnökének tisz­tét töltötte be, majd hazája pekingi összekötő irodájának (nagykövetségé­nek) vezetésével bíz­ták meg. 1975-ben tért haza, s 1976-77- ben a CIA igazgató­jaként tevékenyke­dett. 1980-ban választot­ták alelnökké, mi­után Ronald Rea­gannal szemben alul­maradt a pártja el­nökjelöltségéért foly­tatott küzdelemben. A Köztársaság Párt mér­sékeltebb szárnyához tartozó George Bush nős, Öt gyermeke van. Gromiko nem utazik New Yorkba (Folytatás az 1. oldalról.) döttség vezetőjének biztonsá­gát és megteremtik az ezzel kapcsolatos normális feltétele­ket. Nem biztosítják azt sem, hogy a szovjet különrepülőgép megfelelő körülmények között leszálljon és azt kiszolgálják. Újabb csapás a kelet—nyugati enyhülésre Felháborodás világszerte A hírügynökségek tegnap délután gyorshírekben jelen­tették, hogy Andrej Gromiko, a TASZSZ közlése szerint, nem utazik az ENSZ székhelyére. A Reuter a kelet—nyugati enyhülés iránti reményekre mért újabb csapásnak nevezte, hogy a szovjet külügyminiszter távol marad a világszervezet fórumától, mert utazását a szovjet vezetés lehetetlennek tartja. Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára nem reagált azonnal a bejelentésre. A főtitkár még pénteken figyelmeztette az Egyesült Államok kormányát: a szovjet delegáció New York­ba utazásának megakadályozá­sa ellentétes az ENSZ székhe­lyére vonatkozó alapszerződés­sel. Pérez de Cuellar két nap­pal ezelőtt úgy vélekedett, hogy a feszült nemzetközi helyzetben parancsolóan szük­séges volna a legfelső szintű közvetlen kapcsolat. Francois Giuliani, az ENSZ szóvivője emlékeztetett arra, hogy a világszervezet és az Egyesült Államok kormánya között 1947-ben aláírt szerződés értelmében sem a szövetségi, sem a helyi hatóságoknak nem szabad megakadályozniok a diplomatáknak az ENSZ székhelyére utazását, és az onnan való elutazásukat. A Reuter-iroda megjegyezte még: Qromiko már sokszor i megfordult az ENSZ-ben, min­den alkalommal szólt a leg­fontosabb külpolitikai kérdé­sekről és találkozott az ame­rikai külügyminiszterekkel. A TASZSZ tegnap esti New York-i jelentésében megálla­pította: az USA durván meg­sértette nemzetközi kötelmeit. Idézte az ENSZ szóvivőjének szavait a székhelyszerződés­sel kapcsolatban és emlékez­tetett arra, hogy a diploma­ták New Yorkba utazását és elutazását az Egyesült Álla­mok szavatolni köteles, füg­getlenül attól, hogy milyen a tagállamok viszonya az USA kormányával. Az AFP francia hírügynök­séget a washingtoni külügy­minisztériumban úgy tájékoz­tatták, hogy amerikai részről hivatalosan egyelőre nem rea­gáltak a szovjet bejelentésre. Emiatt döntés született ar­ról, hogy lehetetlen Andrej Gromikónak, az SZKP KB PB tagjának, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa első helyettesé­nek, külügyminiszternek, az ENSZ közgyűlésének 38. ülés­szakán részt vevő szovjet kül­döttség vezetőjének New York-i utazása. Általában is felvetődik a kérdés, megfelelő hely-e az ENSZ székhelye számára egy olyan ország, amelyik nem teljesíti kötelezettségeit és nem biztosítja a szükséges feltételeket a külföldi képvi­selőknek ahhoz, hogy részt vegyenek az Egyesült Nem­zetek Szervezetének munkájá­ban. Mint az MTI washingtoni tudósítója jelentette, New York és New Jersey hatósá­gai korábban közölték: „nem tartják biztoflságosnak” a szovjet gép leszállását New York nemzetközi repülőterén. Döntésüket a dél-koreai gép ügyével indokolták. Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője pénteken ki­jelentette: a Reagan-kormány nem tud mit tenni a szovjet külügyminiszter repülőgépé­nek fogadása érdekében. Sajtóértesülés szerint egy katonai repülőteret akartak kijelölni a szovjet gép fogadá­sára, ha a Szovjetunió hajlan­dó lett volna katonai gépet adni küldöttségének New Yorkba juttatására. Folytatódnak a Bejrút környéki harcok Mubarak megegyezést sürget Mubarak egyiptomi elnök Reagan elnökhöz intézett üze­netében sürgette, tegyenek újabb erőfeszítéseket az ide­gen csapatok kivonására Li­banonból. A kairói hivatalos hírügy­nökség tegnapi jelentése sze­Craxi párizsi és londoni útja során Több nyitott kérdés is maradt Az olasz lapok részletes tu­dósításokban számoltak be tegnap Bettino Craxi és Giulio Andreotti külügymi­niszter előző este befejeződött párizsi és londoni útjáról. Az az általános megállapítás, hogy a szocialista párti mi­niszterelnök külföldi szereplé­se során lényeges kérdések továbbra is nyitva maradtak. A szocialista párt lapja, az Avanti leszögezi: „az eurora- kéták problémakörében az Tsak röviden... MOSZKVAI idő szerint teg­nap 15 óra 44 perckor levá­lasztották a Föld körül kerin­gő szovjet űrkomplexumról 1 a Progressz—17 automatikus te­herűrhajót. A szétkapcsolást és a teherűrhajó eltávolodását a Szál jut—7—Szojúz T—9 űr­komplexumtól a földi irányító­központ szakemberei és az űr­állomáson dolgozó két űrhajós, Vlagyimir Ljahov és Alek- szandr Alekszandrov közösen ellenőrizték. UTCAI TŰZHARC volt teg­nap délután Milánóban rend­őrök és szélsőbaloldali terro­risták között. Miután a rendőr­ség megállásra akart kénysze­ríteni egy személyautót, amely­ben hárman voltak, az utasok, válaszol a felszólításra, rálőt­tek a rendőrökre. A tűzharc­ban egy terrorista meghalt, egyet üldözés után elfogtak, harmadik társuk, egy nő azon­ban elmenekült. olasz kormány aktív szerepet kíván betölteni a NATO-ban, és új, rugalmas javaslatot sürget a kelet—nyugati kap­csolatok javítására”. A L’Unitá tudósítója hang­súlyozza, hogy Párizsban a fegyverzetcsökkentési tárgya­lásokat illetően a két fél „ha­tározottan különböző nyelvet használt”. Felhívja a figyel­met Craxinak a francia és az angol rakétákról tett kijelen­tésére („nehéz lenne azt állí­tani, hogy ezek a rendszerek a Holdon vannak”) — és an­nak a véleménynek ad hangot, hogy ez az állásfoglalás a nvugatnémet szociáldemokra­ták értékeléséhez áll közel. Egy másik jelentés szerint Bettino Craxi miniszterelnök tegnap válaszolt Ronald Rea­gan múlt keddi üzenetére, amelyben az amerikai elnök az eurorakéták rendszerbe ál­lítására, a washingtoni állás­pont támogatására szólított fel. A válasz, amelynek tartalmát később hozzák nyilvánossásra — megfigyelők szerint —, nem tartalmaz lényeges módosítást. rint Mubarak mélységesen sajnálatosnak nevezte a vér­ontást és az embertelen pusz­títást Libanonban; sürgette a harcok beszüntetését és az összes külföldi erő kivonását. Libanon szuverenitásának szavatolását a bejrúti kor­mány fennhatósága alatt. Ide kapcsolódik, hogy teg­nap is folytatta támadó had­műveleteit a libanoni hadse­reg a Bejrúttól délkeletre fek­vő, drúzok lakta hegyvidéken. Míg a kormányhadsereg közleményei jelentős térnye­résről, települések, magasla­tok elfoglalásáról számolnak be, a Valid Dzsumblatt vezet­te Haladó Szocialista Párt cá­folja, hogy számottevő válto­zás következett volna be a hadszíntéren. A Libanon partjainál hor­gonyzó amerikai hadihajók ágyúi pénteken este és tegnap reggel immár másodízben tü­zeltek a drúz milíciák állásai­ra a Bejrút melletti hegyek­ben. Ezen a környéken Szíriái csapatok is állomásoznak. Az amerikai tengerészgyalogosok szóvivője közölte, hogy a John Rodgers romboló és a Bowen fregatt öthüvelykes ágyúikból tüzeltek közelebbről meg nem határozott célpontokra, miután lövedékek csapódtak be az amerikai nagyköveti reziden­cia és a libanoni hadügymi­nisztérium környékére és így „amerikai életek kerültek ve­szélybe”. A bejrúti nemzetkö­zi repülőtéren állomásozó ten­gerészgyalogosok ez idő alatt a legmagasabb fokú készült­ségben voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom