Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-01 / 206. szám

•urir 1983. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Kavics az A gödi Dunamenti Mgtsz Bányászati Építőipari Gt. du­nakeszi kavicsbá­nyájából eddig mintegy nyolc­százezer köbméter anyagot termeltek ki. A bánya med­dőjét a káposztás­megyeri lakótelep talajszintemelési munkáihoz szállít­ják, a víz alól ki­termelt I. osztályú kavicsot építőipari vállalatoknál és magánmegrende­lőknél értékesítik. Se pénz, se posztó? Meg-megall a ceglédi szalag * A Május 1. Ruhagyár ter- / ménéit nemcsak hazánkban, a £ küföldi piacokon is jól ismé­ig rik. A négyezer embert íog- 4 lalkoztató gyár tíz üzemegysé- 4 gében évente körülbelül két. 7. százezer darab kész ruha g hagyja el a futószalagot. Leg- 4 keresettebbek a felsőruházati 4 termékeik, a szövet és börka- / bátok évek évek óta sikert < aratnak a tőkés országok üz- “ teteiben is. Mostohagyerekek Az elmúlt két évben a saját anyagból készült exportáru helyett a bérmunka lett a jellemző, o vállalat valuta- bevétele nőtt. A tavalyi ki­lencmillió dollár értékű ki­vitelüket idén körülbelül hat­százezer dollárral fogják nö­velni. S abban, hogy a gyár pontosan betartja a szerződé­sekben meghatározott szállí­tási határidőket, s a megren­delőknek csak elvétve akad kifogásuk az áru minősége el­len, része van az első telep­helyként megalakult ceglédi üzemegységnek. Az itt dol­gozók sok, éves szakmai ta­pasztalatukkal, hozzáértésük­kel a legkényesebb megren­delők igényeit is ki tudják elégíteni. Meleg István, a gyáregység vezetője munkatársaival együtt mégis úgy érzi, mos­tohagyereknek számítanak a többi üzemhez képest. — Idén ismét emelkedett termelésünkben a tőkés export részaránya, termékeink het­ven százaléka külföldi meg­rendelésre készül. Munkánkat azonban igen megnehezíti, hogy a kiszabott anyagot, a kellékeket késve és gyakran hiányosan kapjuk meg. Csak akkor derül ki, hogy hiány­zik az egységcsomagokból a cérna, a díszítés, a gallér vagy a gomb, amikor a mo­dell szalagra kerül. Ilyenkor vagy félig készítjük el az árut, s a hiányzó kellékek megérkezése után ismét mun­kába vesszük, vagy egy másik szériához fogunk hozzá. — Milyen minőségi köve­telményeket támasztanak a külföldi partnerek? — Ök küldik az anyagot, a modellt, a gyár legfeljebb előzetes megegyezés alapján kisebb díszítő elemeket, csa­tokat, gombokat ad hozzá. Nagyon kényesek a minták pontos illesztésére, ami külö­nösen kockás anyagok eseté­ben rendkívül időigényes, precíz, pontos munkát köve­tel. Az is nehezíti feladatun­kat, hogy gyakori az ötven, hatvan darabos, kis széria, ami egy szalag napi munká­ját sem biztosítja. Az átállás pedig sok időt vesz igénybe, csökkenti a termelékenységet. A modellek is változatosak. A hazai piacra korábban elsősor­ban kabátokat gyártottunk, így dolgozóinknak ebben van a legnagyobb gyakorlata. Most szoknya, nadrág és min­denféle más ruhadarab kike­rül a kezük alól. Márpedig egy új. szokatlan fazon meg- varrása több időt vesz igény­be, mint a rutinmunka. Még­sem panaszkodnánk, ha min­dig lenne elegendő munkánk. Az első félév során azonban az is előfordult, hogy ölbe tett kézzel kellett ülniük az asszo­nyoknak. Morvái Zoltánné, a gyár­egység szakszervezeti bizott­ságának titkára nem hagyja szó nélkül, ha munkatársai hátrányos helyzetbe kerül­nek. — Az elmúlt hónapban nem volt folyamatos az anyagellá­tás. Az állásidők miatt egy- egy szalag csak nyolcvan, nyolcvanöt százalékát telje­sítette a havi normának. Mi­vel a teljesítménycsökkenés nem a dolgozók hibájából tör­tént, a vállalat száz százalé­kos bért fizetett, de nálunk általában százhat százalékot keresnek az emberek, mert egy kevéssel mindig túltelje­sítjük a tervet. Tehát még így is, a vállalat jóindulata ellenére is anyagi kára szár­mazott dolgozóinknak a rend- szertelen szállításból. Azt is nehezményezzük, hogy idő­igényesebb, nehezebb munkát végzünk, mint a gyár más egységei. Nagyobb pontosság Több átállással, nagyobb pontossággal, szorosabb ha­táridőkkel dolgozunk. Az egységek megítélése azonban „objektív” számok alapján történik, s ha mi darabra ke­vesebbet teljesítünk, mint azok. akik belföldi megrende­lésre sokkal egyszerűbb mun­kát végeznek, az értékelésnél nem veszik figyelmbe nehéz­ségeinket. Ennek következté­ben gyáregységünkben az át­lagkereset is alacsonyabb a többiekénél. Fülöp László, a Májusi 1. Ruhagyár főmérnöke jól is­meri a ceglédiek gondjait. — Az első félév — de kü­lönösen a tavaszi hónapok — uborkaszezonnak számít a felsőruházati kereskedelem­ben. Ilyenkor sie a hazai se a külföldi partnerek nem akar­nak vásárolni, nincs megren­delés. Csak saját raktárra dolgozhatunk, ez viszont a félévi készleteink vizsgá­latakor kifejezetten hátrány a vállalat számára. Ezért nem tudunk több munkát adni Ceglédnek sem. Ráadásul a nyugati partnerek az utolsó pillanatban szállítják a nyers­anyagot, a szerződéskötéstől számítva harminc napos szál­lítási hátáridő is előfordul. Szabászatunk pedig nemcsak túlterhelt, hanem munkaerő- hiánnyal küszködik. Évente körülbelül tíz százalékkal csökken a létszám és az után­pótlás, a frissen végzett fia­talok hamar kényelmesebb munka után néznek. Hiányzó kellékek Czimbemé Sipos Margit, a szabászat egyik legtehetsége­sebb, legaktívabb fiatal dol­gozója utolsó napjait tölti a vállalatnál. — Nagyon korai volt a mun­kakezdés. és a fizetésem sem annyi, hogy érdemes lenne ezt a nehéz, álló munkát vál­lalni érte. Bérelszámoló le­szek, ugyanennyi keresettel, kényelmes, ülő munkám lesz majd. Azt hiszem, a többsét» hasonló okok miatt keres új munkahelyet. — A kellék ellátásunk sem a legtökéletesebb — sorolja a vállalat gondjait a főmérnök. — Hol a cérna színe nem megfelelő, hol a cipzárszál­lítmány késik. A kiszabott, kellékekkel ellátott csoma­gok pontos szállítását a vidéki üzemekbe ez is nehezíti. A meósok feladata lenne, hogy ellenőrizzék, minden szüksé­ges anyagot tartalmaz-e az útrakész csomag, de. erre a munkára se akad jelentkező. A ceglédi gyár tehát a mi nehézségeink következményeit érzi. Igaz ugyan, hogy a gyáregységek közti verseny­ben valóban az éves teljesít­mény számít és igy ők nem kerülhetnek az első helyre, de külön értékeljük az egységek részvételét az exportterme­lésben, ahol viszont ők mindig kiemelkedő eredményt ér­nek el. Sajnos bérrendszerünk nem teszi lehetővé, hogy munka- körülményeik változékonysá­SMUtß tében azonban túlórával, célf- prSmiurnmal igyekszünk nö­velni jövedelmüket. A nor­mások is tekintetbe veszik, hä új, több figyelmet igénylő szé­riát készítenek és ilyenkor több munkaórát fordíthatnak a dolgozók egy-egy darabra. S reméljük, hogy hamarosan növelhetjük szabászati kapa­citásunkat Marcaliban, akkor a szabványok szállítása is egyenletesebb, megbízhatóbb lesz. A ceglédi üzém és a köz­pont érdekei tehát azonosak. Valamennyien a fennakadás nélküli termelés, a folyama­tos anyagellátás megterem­tésén munkálkodnak. Jó len­ne, ha a bérrendszer módosí­tásával, ruhaipari szabászok képzésével és rugalmasabb készletgazdálkodással legalább az akadályok egy részét el­háríthatnák útiukból. Hiszen a népgazdaságnak sem mind­egy. jövőre is növelheti-e be­vételét a Május 1. Ruhagyár. Márványi Ágnes Ä társadalmi aktivitás ereje Dunakeszin Szoros kapcsolat a lakossággal Talajelőkészítés Pécelen A Monori Állami Gazdaság pécell kerületében 1300 hektá­ron Rába—Steiger erőgépek készítik elő a talajt az őszi vetés alá. A kollektívák és az egyének 'társadalmi aktivitásáról gyak­ran, s igen eltérő megítélés­sel szoktunk nyilatkozni. Egy­re több esetben fogalmazódik meg az a megállapítás, hogy az utóbbi időben inkább csak a befelé fordulással, a pénz- hajhászással találjuk magun­kat szembe: hogy nem vállal­nak társadalmi munkát, csak igen nehezen lehet rendezvé­nyekre mozgósítani, a munka­időn túl tartott megbeszélése­kén. oktatásokon — még tag­gyűléseken is — az érdemi, velőbe vágó viták, kitárgyalá- sok helyett általában csak az órákra tekintenek, sóhajtoz­nak, hogy „vajon még meddig akarnak itt tartani?”, s aki­nek esetleg mondanivalója lenne is, inkább hallgat, félve attól, hogy a többiek megve­tik, szidalmazzák, ha hozzá­szólásával az időt meri „lop­ni” tőlük. Nem tagadható, vannak ilyen jelenségek, s nem is kis számban. Ezekoöl általá­nosítani azonban még sem lenne helyes. A társadalmi ak­tivitás, vagy fogalmazzunk egyszerűbben, s beszéljünk csak az aktivitásról, bizonyos értelemben átértékelést kell, hogy kapjon korábbi beideg- ződeseinatol. Egyértelmű az, hogy nem nélkülözhetjük, nem mondhatunk le róla! Emlékszem arra az időre, hisz’ részese voltam, amikor az aktivisták, akar külső megjelenését tekintve, akár tartalmában, értékében más és több, esetleg hasznosabb is volt a mainál. Akik abban az időben is részesei voltunk a mindennapok eseményeinek, bizonyos nosztalgiával gondo­lunk azokra az eseményekre, azokra az akciókra. Bizony, sok hőstett született, önfeled- tebben fogtunk hozzá, vág­tunk bele dolgokba. Kemé­nyebben, hosszan tartóbban tudtunk vitatkozni, s keveseb­bet kellett azért agitálni, hogy társadalmi munkában vegyen részt valaki, hogy fogjunk ösz- sze egyes feladatok ellátására. Ugyanakkor volt abban is olyan jelenség, amely nem előre vitt, amin ma mosoly- gunk, vita során még mérge­lődünk is, de amit esetleg már elfeledtünk. Pedig nem szabad ezekről megfeledkeznünk, mint ahogy nem feledhető el elsősorban az a tény, hogy más korban éltünk akkor, és más korban élünk ma. A nyo­mor, a nyomorból való kilá­balás lehetősége egy időre fel­erősíti a forradalmiságot, a tettrekészséget. A jólét, a ha­talom birtoklásának tudata viszont nem mindig dicsérhe­tő módon elpuhít, „lazításra” ösztönöz. Hosszasan lehetne egymás mellé sorakoztatni és szembeállítani érveket, példá­kat. Több fogalmat is tisztázni kellene. Csak egyet emelek ki ezek közül. Feltétlen tudni kell azt például, hogy a tár­sadalmi aktivitás és a közéleti szereplés nem azonos fogal­mak. Igaz, nem is idegenek egymástól. Feltétlenül látni, tudni kell azt is, hogy történelmi idő­szakonként, kialakult helyze­tenként más és más a társa­dalmi aktivitással szembeni igény. Az aktivitás, az önkéntes és önzetlen közreműködés min­denkor szükséglet volt és ma­rad szocializmust építő társa­dalmi rendszerünkben. Ez mélyíti a demokratizmust, a felelősségérzetet, megnöveli erőnket és lehetőségeinket. Az aktivitás egyes formáinak, módszereinek és jelszavainak módosulniuk, változniuk kell, nem tévesztve maguk elől a célt. Ma például nem aktivi­zálhatunk egyszerűen azzal a jelszóval, hogy „termelj töb­bet, jobban élsz!’’, mint ahogy nem hívhatunk senkit sem lé­tesítmények alkotására — bár­mennyire szükség is lenne rá — azzal, hogy „csak kezdjük el, a többit (a milliókat) majd kisírjuk a felsőbb szerveknél, esetleg szerzünk egy jó ke­resztapát!”. De nem lehetünk elégedettek az aktivitást ille­tően akkor sem, ha egy érte­kezleten a jelenlevők mind­egyike felszólalt ugyan, csak éppen semmit nem mondott. Vívódunk, amikor ezt a kér­dést elemezzük és értékelő ítéletet kell róla mondanunk. Egy-egy sikeres akció — le­gyen az társadalmi munka, rendezvény, taggyűlés stb. — után hozsannázunk, sikerte­lenségeink esetén borúlátó megállapításokat teszünk. Bár­melyik irányba való túlzásunk megtévesztő, a valóságtól ide­gen. Egyedi esetekből tanul­ságokat kell levonni, de nem szabad általánosítani. A tár­sadalmi aktivitás helyzetét is a konkrétumok adják. Ezeket azonban folya­matként, példák sokaságán keresztül kell elemezni, és levonni belőlük a következ­tetést. Tagadhatatlan, hogy vannak negatív jelenségek, van befeléfordulás, egoizmus. Sőt, e jelenségek helyenként és időnként fel is erősödnek. De ez nem általános társa­dalmi jelenség, nem általános tendencia. A példák sokasá­gát lehet azokkal szemben állítani, akik a társadalmi ak­tivitás teljes visszaszorulásá­ról beszélnek. Nem kívánok e cikkben or­szágos adatokkal foglalkozni, s nincs módomban az sem, hogy a társadalmi aktivitás fogalma alá tartozó minden részterülettel foglalkozzam. Csak városunk — Dunakeszi — példáival bizonyítanám az aktivitás korántsem csúcspon­ton álló, de állandó létét. Le­het, hogy sok település olva­sói megmosolyognak szerény eredményeinkért. Jogos is le­het a mosoly, ugyanakkor ez is azt igazolja, hogy társadal­mi szinten az aktivitásra, a tettrekészségre igenis számí­tani, építeni lehet, az jelen­tős erő. Mindenekelőtt jelentős erő­feszítéseket tettünk annak ér­dekében, hogy a lakossággal, az üzemi kollektívákkal szo­rosabb legyen a kapcsolatunk, hogy megfelelő információval lássuk el őket — hisz’ ez az aktív segítőkészség az együttgondolkodás alapja — s hogy mi magunk is még több, s még alaposabb infor­mációval rendelkezzünk. Nemcsak hirdetjük, igyek­szünk megfelelően gyakorolni is a nyílt várospolitikát. A feladatokat amennyire lehe­tett, társadalmasítottuk. A körzeti pártalapszervezetek, a tanácstagság munkáját segíte­ni hivatottak a HNF körzeti bizottságai. Sok feladat meg­oldásának előkészítését és végrehajtását segíti a baráti kör, a szellemi kapacitás ösz- szefogását segíti az MTESZ, illetve annak ágazati csoport­jai. Ha úgy tetszik, nagy aktíva- hálózatot alakítottunk ki, aki­ken keresztül mozgósítjuk az egész lakosságot. Minden üze­met, intézményt, azok kollek­tíváit sikerült a lokálpatrio­tizmus érzésével átitatni. En­nek eredményeként javult a közügyek iránti érdeklődés, a közügyekben való részvétel, a városért való tettrekészség. A különböző testületi ülé­seken a részvétel 90 százalék felett alakult. Nem gond ma már a jelölő gyűlések, a ta­nácstagi beszámolók megtar­tása, vagy a városkörzeti ta­nácskozások megtartása. Tö­megesen jelennek meg az ün­nepségeinken, s. ami még lé­nyeges változás, hogy a sajátos — közvetlen lakóhelyi —'ér­dekeken túl egyre inkább ér­tik az összvárosi és népgaz­dasági érdekeket is, A konk­rétan mérhető társadalmi mun­ka területén ugrásszerű az előrehaladás. Míg évekkel ko­rábban alig haladta meg az évi négymilliót, a jelen év el­ső hat hónapjának eredménye megközelíti már a kilencmil­liót. Társadalmi munkában folynak a tervezések, így va­lósul meg a járdaprogram, így tatarozzák az oktatási és gyermekintézmények jelentős , részét, s így épül az úttörő­tábor stb. Jól érzékelteti az aktivitást a közérdekű beje­lentések számának növekedé­se. Hasonló pozitívumokról szólhatunk üzemeink, intéz­ményeink kollektívájának ak­tivitásáról is. Az orvosok tudományos ön­képzőkört hoztak létre, isko­láink, óvodáink dolgozói szívügyüknek érzik a hely- történeti anyagok feltárásit, kutatását, üzemeink dolgozói mindenkor szívesen jönnek a hívó szóra. Az esetek jelentős többsé­gében aktív, érdemi viták folynak a pártalapszervezetek- ben és a szakszervezetekben is. Akkor is ezt mondhatjuk, hogy egy-egy taggyűlésen esetleg csak két-három hoz­zászóló van csupán, hisz’ ők nem csak saját véleményüket mondják el, hanem a csoport­értekezleten kialakult állás­pontokat is tolmácsolják. Ez pedig széles aktivitást takar — hisz’ minden fórumon min­denkinek nem feltétlen kell a saját véleményét elmondani, főleg, ha az egyező az elhang­zottakkal. , De hadd említsem meg az aktivitásnak olyan megjelené­sét, amikor például a Mecha­nikai Laboratórium egyes bri­gádjai, látva az export elma­radását,, önként vállalkoztak kommunista műszak megszer­vezésére, a járműjavítósok több száz órát ajánlottak fel az úttörővasút felújításához, a város KISZ-korú fiataljai véd­nökséget vállaltak az úttörő­tábor építésére, munkásőreink állandó igénye, hogy különbö­ző biztonsági járőrözésen részt vehessenek stb. Nem szeretnénk a látszatát sem adni annak, hogy nincs gond az aktivitással Dunake­szin. Lehetne a negatívumo­kat is sorolni, miként orszá­gosan, de nem jellemző a tár­sadalmi inaktivitás. Még nem élünk a társadal­mi fejlődésnek azon a fokán, amikor az önkéntesség min­denkinél belső meggyőződésből ered. Az aktivitás sem úgy je­lentkezik mindenkor, hogy azt a belső énem diktálja, s ön­ként jelentkezem. Az aktivitás megjelenését ma még legtöbb­ször éppen a jó aktivizálás váltja ki, illetve az aktivizá­lás gyenge módszere miatt marad el. Gyakrabban kell te­hát módszereinket felülvizs­gálni, hogy megfelelően, jó célmegjelöléssel álltunk-e ki, hívtunk munkára, világosan, közérthetően terjesztettünk-e elő javaslatokat, mintsem, hogy egyszerűen közömbös­ségről beszéljünk. A jó cél, a világos beszéd, a más véleményének is a meg­hallgatása és figyelembevéte­le a társadalmi aktivitás alap­pillérei. Építsünk ezekre! Rónai Árpád, az MSZMP dunakeszi városi Bizottságának első titkára-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom