Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám

Magánhizottság, milliós bevétellel A saját zsebükre vizsgáztattak Újrafelhasználás módja Fémhulladékok Energia- és nyersanyag- szegény időszakban élünk, ami arra kötelez bennün­ket, hogy minden nyers­anyagforrást .célszerűen használjunk ki. Ilyen nyersanyagforrásnak szá­mít például a fémhulladék, amely rendszerint jóval ol­csóbb, mint a természetes crcalapanyag. E hulladékot — megfelelő előkészítés után — minél olcsóbban vissza kell vezetni a ter­melés vérkeringésébe. A leggyakrabban alkal­mazott megmunkálás a for­gácsolás. Itt az előgyárt- mány súlyának sokszor 30—50 százalékát forgács alakjában választják le, mi­re késztermék lesz. A levá­lasztott forgácsok térfogata laza, alakja szerint 8—200- szorosa a tömör fém térfo­gatának. A kis térfogat- súly miatt rakodása, táro­lása, elszállítása gazdaság­talan. így tehát mindazon munkahelyeken, ahol az eszttergálási, marási, fúrási stb. műveletek eredménye­ként sok forgács keletkezik, érdemes megszervezni a korszerű forgácskezelést. Ennek első lépése a külön­böző fémek forgácsainak egymástól való elválasztá­sa, illetve már eleve fém- fajtánként való gyűjtése és tárolása. A következő művelet a kusza forgács- halmaz összezúzása. A kor­szerű — ütőgyűrűs vagy ütőkalapácsos rendszerű — íorgácstörő berendezések addig zúzzák a forgácsot, míg a törmelék egy meg­adott rostélynyíláson át nem esik. Ezt követően még forgácsőrlő gépen is átbo- csátják a törmeléket. \égül a brikettezőprések 1500— 4000 kg/cm2 nyomással, kö­tőanyag nélkül tömörítik a megadott formára a szem­csés hulladékot. így a fém­hulladékot eredeti térfo­gatsúlyának 80 százalékát elérő tömörségre lehet sű­ríteni. A leleményességnek, az emneri, találékonyságnak — nagyon sokszor leírták már — aligha van határa, főként ha pénzszerzésről van szó. A zseniális elképzelések, a jöve­delmező ötletek között óriási lehet azonban a különbség, hiszen míg az egyik sok-sok ember javara-hasznára szüle­tik meg, a másik pont fordít­va: kevesek nyereségére, a többség becsapásával. Az a szinte párját ritkító magán­vállalkozás, mely a közelmúlt­ban röpke másfél-két hónap alatt több mint egymilliót hozott három ember Konyhá­jára, kétségtelenül egy fan­tasztikus ötleten alapult, melyhez hasonlót mostanában nemigen talált ki senki. Egymásra találtak Az alaphelyzet megértésé­hez nélkülözhetetlen egy mi­nisztériumi rendelet ismerete: a KPM 1985. január elsejei határidővel ugyanis elrendelte az építőgépkezelöi vizsgák megújítását, vagyis a nehéz- és könnyűgepkezelói jogosítvá­nyok kicserélését. A rendelet szabályozta azt is, hogy me­lyek azok a szervek, melyek a jogosítványcserével foglal- kozhatnak, továbbá előírta a vizsgák rendjét, körülményeit, díjait is. A KPM-nél a mi­nisztériumi közúti főosztály személyzeti és oktatási cso­portja volt a felelőse ennek, s a felügyeleten túl egy-sgy képviselőjével a különböző vizsgabizottságok munkájá­ban is részt vett. A gépkeze­lőket vizsgáztató bizottság­nak tagja volt, továbbá a te­rületileg illetékes megyei, il­letve a Budapesti Közúti Igaz­gatóság egy-egy képviselője is. Nos, e két szerv egy-egy munkatársa eddig ’még tisz­tázatlan körülmények között egymásra talált. Kiss József - né, aki a minisztériumi köz­úti főosztály dolgozójaként irányította a vizsgáztatásokat és Hajdú László, aki a buda­pesti közúti igazgatóság főelő-' adójaként szervezte azokat a tanfolyamokat, melyeken kü­lönleges gépjárművek vezetői engedélyét meg lehetett sze­rezni. Hajdú, aki hihetetlenül nagy ismeretséggel rendelke­zett országszerte, rájött mek­kora az igény a gépkezelői tanfolyamokra, hiszen renge­teg új típusú gép került az utóbbi időkben a vállalatok, szövetkezetek birtokába. Ő te­hát ismerte az igényeket, Kiss Józsefné pedig — munkaköré­nél fogva —, rendelkezett egy csomó adminisztratív eszköz­zel — bizonylatokkal, kitöltet­len jogosítványokkal, bélyeg­zőkkel. S megszületett az öt­let: dolgozzanak össze. Voltaképpen egy illegális magánvállalkozásba kezdtek, aminek lényege: hivatalos köntösben megszervezik a vizsgáztatásokat, s a befolyó pénzt egyszerűen zsebrerak- ják. S hogy bebiztosítsák ma­gukat, a háromtagú vizsgáz­tató bizottságba bevonták Hajdú főnökét, Goszleth Ti­bor osztály vezető-helyettest is. Hajdú László, hogy az üzlet fellendüljön nyár1 elején, azt híresztelte: 1983. július 1­gyel. a vizsgáztatások bentla­kásos tanfolyamokhoz lesznek kötve, s költségük a 10—20 ezer forintot is eléri. Most még azonban meg lehet egy­szerűbben, s főként olcsóbban szerezni a jogosítványt. Minden formális S a hír, mely részben igaz is volt, szájról szájra, isme­rősökön, barátokon, cimborá­kon keresztül futótűzként ter­jedt. Májusban, júniusban a háromtagú „magánbizottság” már nem szűkölködött a munkában: az általuk kedve­zővé varázsolt körülmények valósággal vonzották az em­bereket. S hogyne vonzották volna, miután megtudták, hogy a vizsga helyszínén nem kérik számon sem az ' előkép­zettséget, sem az orvosi al­kalmassági bizonyítványt, hogy nincs szükség munkavé­delmi, műszaki, de még gya­korlati vizsgára sem, csupán írásbeli van, de az is csak formális, s ripsz-ropsz min­denki megkapja — amire csak akarja — az óhajtott jogosít­ványt. Két hónap leforgása alatt Vácott, Tárnokon. Piliscsabáti, Aszódon, Dunaújvárosban Sá­risápon és Budapesten több mint hétszázötven jogosítváhy lelt gazdára. Érvénytelenítik, bevonják A rámenősebbje 15—20 fajta géptípusra is kiállít­tatta jogosítványát, hiszen nem került sokba; az alap­vizsga díja 360 forint volt, a jogosítvány kiállításáért 65 forintot kértek, s annyiszor 135 forintot, ahány gépfajtára igényelte a „kuncsaft” a veze­tői engedélyt. Érthető hát, hogy a rövid két hónap alatt a magánbizottság egymillió 120 ezer forintot tudott beka- szírozni. Aminek egy jelentős részét — mintegy kilencszáz ezer fo­rintot —, lebukásuk után si­került lefoglalni. Amikor ugyanis rövid, de intenzív te­vékenységükre fény derült, Hajdúék megkísérelték men­teni a menthetőt. Kétszázezer forintot hamarjában átutaltak a Budapesti Közúti Igazgató­ság egyszámlájára, s egy cso­mó „vizsgázónak” postán visszaküldték a pénzét. Ez azonban vajmi keveset enyhít cselekedetükön, ami­nek társadalmi veszélyessége rendkívül nagy. Maga az a tény, hogy hivatalos szervnek álcázva magukat csapták be emberek százait, megdöbben­tő s felháborító. S pillanat­nyilag beláthatatlan következ­ményekkel járhat a százával osztogatott jogosítvány, hiszen rengeteg szakképzetlen em­ber olyan állást vagy munkát vállalhatott ennek birtokában, amiben ma, vagy holnap sú­lyos, netán tragikus üzemi balesetet is okozhat. A rendőrségi nyomozással párhuzamosan a három pénz- sóvár ember által kiadott jo­gosítványok érvénytelenítése és bevonása is folyik. Kiss Józsefné, 60 éves nyugdíjas gépészmérnök, Hajdú László 47 éves szerelő és szakoktató, valamint Goszleth Tibor 38 éves osztályvezető-helyettes ügyét a Pest megyei Rendőr- főkapitányság csalás és köz­okirathamisítás miatt még vizsgálja. Tamási István Őfvenöfedik évforduló Zsebből adták össze a pénzt Képek a falon egymás mel­lett. Egy markáns férfiarc, a Paul Tissandier Diploma s egy helikopter labdalábakon, amint a tartóköteleit férfiak fogják; A képek történetéről Asboth Hédi beszél: — Ötvenöt évvel ezelőtt, 1928. szeptember 9-cn készül­tek a felvételek Kispest hatá­rában, a Cséri telepen. Egy szemétlerakó hely volt a Ha­tár úthoz közel. A hangárhoz való anyagot itt szedték össze apámék. Azért áll labdákon a gép, mert kerekekre nem ju­tott pénz. 1928 szeptemberére már egy csomó holmink is zá­logban volt. De nemcsak ne­künk, hanem annak a fana­tikus stábnak is, amely 8—10 emberből állt, s jóban-rossz- ban kitartottak apám mellett. A költségeket zsebből fizették, talán azt sem tudták, ki meny­nyit adott. Gyalog a Csérhtelepre — Vissza tud emlékezni ar­ra a napra? — Mintha rha lett volna. Csontig hatóan nedves, kö­dös reggelre ébredtünk. Apám alaposan felöltöztetett és ki­gyalogoltunk a Cseri telepre. A munkatársak, Végh Mihály pilóta, Seres István mérnök, Hosszú István szerelő nézték, amint a hangárból kitolják a helikoptert. Döbbent csend volt mindenütt. Végh Mihály beült a gépbe és elindította a kiselejtezett francia motort. Három felnőtt és én kapasz­kodtunk a tartókötelekbe. Az emelőcsavarok szárnyai rettenetesen kavarták a leve­gőt. A helikopter szállt egyre feljebb,' tiszteletkört csinált, majd fölöttünk lebegett. Csak­Felemelkedik a helikopter nem egyórás manőverezés után simán leszállt. A kemény munkához szo­kott férfiak csak átöleiték egymást. Joggal érezték úgy, hogy győztek. Nem gondolhat­tak arra, hogy a helikopterrel végzett sikeres kísérlet sem­mit nem jelent az életükben. A hivatalos Magyarország nem támogatta Asboth kísér­leteit. Fekete bárány volt az uralkodó körök szemében, mert a Tanácsköztársaság idején készségesen segített Szamuely Tibornak, rendelkezésére bo­csátott egy légcsavart, hogy Leninhez repülhessen. Később, amikor szép eredményeket ért el a légcsavaros autó ter­vezésében és kipróbálásában, a több száz próbaút után az egyik kísérletkor halálos bal­eset történt, a hadügyminisz­térium alkalmazottaiból álló bíróság 3 évi fogházra ítélte. Hogy miért? Mert Asboth Oszkár a háborúra készülő klikk többszöri felkérésére sem volt hajlandó katonai cé­lok szolgálatába állítani zseni­jét. S hiába álltak mellette a legjobb szakértők, az ország közvéleménye, s főként hiába bizonyította be, hogy nem vétkes a baleset előidézésében, háromévi fogházra ítélték. Az elfogatási parancs elől 1933- ban az Asboth család Fran­ciaországba, Németországba, majd Angliába menekült. A tudományos világ egyre több­ször adott hangot az elisme­résének, Ciolkovszkij levélben gratulált a sikereihez. Nyugalmasabb időszak Tizenkét évi távoliét után 1945-ben az elsők között tér­tek haza Asbothék. Végre nyugalmasabb időszak követ­kezett. A zseniális feltaláló az Újításokat Kivitelező Válla latnál dolgozott szaktanács- adóként. Könyveket, tanulmá­nyokat írt. 1953-ban Paul Tis­sandier Diplomával jutalmaz­ták. Az oklevelet azoknak ad ja a szakemberekből álló bi­zottság, akik a technika terü­letén kiemelkedőt alkottak, Asboth Hédi így emlékszik ezekre a napokra: Nem beszélt róla, de mi tud­tuk, hogy azt szeretné, ha Ma­gyarországon is elismernék. Talán ez is sarkallta az újabb kísérletekre. Két lég­csavaros hajót épített, ame­lyek nagyszerűen vizsgáztak a próbákon. Az újlaki parttól az Árpád-hídig mentek ka­viccsal alaposan megrakva. 1960 februárjának első napjai­ban Asboth Oszkár megtudta, hogy március 15-e évforduló­ján Kossuth-díjat fog kapni. Izgatottan várta az időpontot, azonban a hónap derekán szívbántalmakkal a Rókus Kórházba szállították. Az or­vosbarátai vigasztalták. — Ne félj, Oszkár, átveszed a Kossuth-díjat! Sajnos, nem így történt. Február 27-én a nagy feltaláló meghalt. Nincs emléktábla Az Éva utca, ahol a család hosszú évekig élt, ma Asboth Oszkár nevét viseli. A leánya fájlalja, hogy emléktáblát nem helyeztek el, mert a fia talabb korosztály nem ismeri az édesapja munkásságát. — Természetes, hogy egy helikopter láttán nem gondol­nak az emberek az apámra, mint én — mondja mégha tódva. Pedig Asboth Oszkárra il­lene jobban emlékeznünk, hi­szen a Nagy magyar feltalálók című könyvben is azt olvas­suk. hogy „A világon az első helikopter, az 1928. szeptem bér 9-én felszállt Asboth-féU emelőcsavaros gép volt.” Vicsotka Mihály EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINFORM JELENTI A Dunakanyarba vezető főutakon, 2-es és ll-es főúton nem lesz jelentős forgalomkorlátozás. A 12-es főúton, Nagymarosnál félpályás lezárást okoz a 15-ös km-nél lévő közúti híd javítása. A szabadon ha­gyott sávon jelzőtáblák szabályozzák az áthaladás rendjét. A ll-es szá­mú főúton a luppaszigetl csomópontban mindkét irányból külön sáv­ból szabad a balra fordulás és a Luppaszigetről is rátérhetnek a Buda­pest felé a 11-cs főútra. Szentendrén az utolsó három jelzőlámpás cso­mópontban átalakítás miatt nem működnek a jelzőlámpák, kérjük, fo­kozott figyelemmel közelítsék meg a gyalogos-átkelőhelyeket. Pilismaró ton félpályás lezárással találkoznak közműépítés miatt, Visegrádon a révlejáró átépítése okoz most útszűkületet. Korány és Dunakeszi között a hét végén sem szállít jármüveket a komp, Tahi- tótfalu vagy Vác felé érdemes kerülni. A többi Pest megyei komp teherforgalma zavartalan. Esztergom­nál nem visznek át jármüveket Párkányba, Parassapuszta vagy Ko­márom határátkelőhelyeket használják, az autópályákon, autóutakon nem lesz forgalomkorlátozás. EGY BALESET ANATÓMIÁJA Százhalombattán L. G. segédmotoros kerékpárral igyeke­zett úticéljához, s eközben a Tavasz utca és a Marx utca sar­kánál elfelejtett elsőbbséget adni a jobbról érkező személy- gépkocsinak. Az autó vezetője arra számított, hogy akadályta­lanul áthajthat a kereszteződésen, s olyan hirtelen ért elé a segédmotoros, hogy már nem tudott megállni. Összeütköztek, s a személygépkocsiban 2000, a segédmotoros kerékpárban 1000 forintnyi kár keletkezett, s L. G. súlyos sérülést szenvedett. ^ Ebben az esetben egyértelműen a KRESZ előírásainak megsze­géséről van szó, s ezért ez a baleset sincs tanulság nélkül. A leglé­nyegesebb, bogy a KRESZ előírásait mindig és mindenkinek be kell tartania. Az egyik legfontosabb szabály, az úgynevezett jobbkézsza- bály, ezt megsérteni nem kis vétség, s mint a példából is látszik, sú­lyos következményekkel járhat. Aki nem adja meg az előnyt a jobb­ról érkezőnek, az vét a bizalmi elv ellen is, hiszen a jobbról érkező jár­mű vezetője joggal bizhat abban,, hogy onnan nem leselkedik rá ve­szély, partnerei a közlekedésben szintén szabályosan vesznek részt. Most mégis — túl az anyagi káron — kellemetlen helyzetbe került, hi­szen ahelyett, hogy úticélja felé mehetett volna tovább, a helyszínelő rendőrökre kellett várnia; nem beszélve az ilyen ütközések okozta sokkhatásról, ami előveszi természetesen a vétlen járművezetőt is. ÖNCÉLÚ DÍSZÍTÉS Az autógyárak ma már mindent megtesznek, hogy a kocsiból való kilátás a lehető legjobb legyen. Ugyanakkor az autósok körében mind jobban kezd eluralkodni az öncélú díszítő szenvedély. Olykor megdöb­benéssel szemlélhetjük a szélvédőre ragasztott, zsinórra függesztett, semmire sem jó, semmire sem való, és még csak nem is esztétikus dí­szítő kellékeket. Pedig ezekkel az autós mesterségesen beszűkíti sa.'át látóterét, s ezáltal jelentős mértékben fokozza a balesetveszélyt. Mélyreható és sokoldalú vizsgálatsorozat alkalmával erzekietesen nyomon követhették, hogy az ütemesen válta-kozó kápráztatáskor — szembejövő autósor reflektorai, az utat övező fák mögül elő-előbukka- nó napfény, a gyorsan mozgó árnyékok (például a szélvédő homlok­terében ütemesen himbálódzó dísz) hatására a szemhéj reflexszerűen miként vibrál. Ha a forgalmi helyzet megváltozik — kanyarból hir­telen kibbukanó jármű, elénk ugrp ember stb. —, könnyen baleset következhet be. Az ablaktörlő mozgásakor például a szemhéj rezgése az előbbi érték ötszörösére is növekedhet, amj azt jelenti, hogy a mért időszak nyolc százaléka alatt vakon autózik a kocsi irányítója. Végezetül szólni kell az autóablakokban feleslegesen felhalmozott útihoTmiról, és az autók belső, oldalsó fogasain elhelyezett nagyobb ruhadarabokról is. Mind leszűkítik a vezető látóteret. S végeredmény­ben ezért emelnek kifogást a szakembereik a hátsó abJakíuggonyok és az első szélvédő felső szélén húzódó, ún. napfenyvedo-savok eben is, mondván, zavarják a kocsiból való megfelelő kilátást. A IvKSí.»z- módosítások mindezekre már figyelemmel is lesznek. FIGYELZMKULSÄÄIÄÄS Figyelmünket bármennyire is igyekszünk tudatosan és tartósan a vezetésre irányítani, akaratunktól függetlenül bi­zonyos hullámzás tapasztalható összpontosításunk erősségében. Kutatások bizonyítják, hogy figyelmünkbe rövid, úgynevezett passzív szakaszok iktatódnak, vezetés közben szinte törvény­szerűen kísérnek bennünket a kisebb figyelemkihagyások. Ez normális körülmények között természetes, s nem jelent problé­mát. A gyakorlottság, a vezetésre kialakított belső automatiz­musok, a reflextevékenység átsegít ezeken a villanásnyi időkön. Sőt, a járművezető belső elhatározása, hogy figyelni akar — önmagában is ritkítja és lerövidíti a figyelem e passzív szaka­szait ... Ébren tartja a figyelmet maga a forgalom is, változatos helyzeteivel állandóan tennivalókat nyújt, s közismert, hogy az élet minden területén a figyelem legjobb szervezője: a cse­lekvés — olvashatjuk a Járjuk az utat című kiadványban. A figyelem hullámzásának káros hatásaira főként akkor kell számítani, amikor hosszabb ideig csekély forgalmú úton, hosszú, elhagyott egyenes útszakaszokon vezetünk. A monoton, ingerszegény környezetben és időszakokban várható a több és hosszan tartó figyelmi kihagyás, s ilyenkor nehezebb egy-egy bekövetkező veszélyhelyzet kialakulásakor összeszedni magun­kat. A figyelem hullámzását befolyásolja a fáradtság is, a fá­radt vezető többet téved. A figyelem elterelődése, a nem a ve­zetéshez kapcsolódó gondolatok előtérbe jutása is ilyenkor kö­vetkezik be a legkönnyebben. Ennek mértéke természetesen személyenként változó. KALEIDOSZKÓP A közlekedés biztonságának fokozása érdekében menetíró készülé­kekkel kell felszerelni az 5 tonna összsúlyt elérő vagy meghaladó te­hergépkocsikat és a menetrendszerűen közlekedő helyi közforgalmú autóbuszokat. A Finommechanikai és Elektronikus Műszergyártó Szö­vetkezet szabadalma alapján a kísérleti laboratóriumban elkészült egy menetíró készülék prototípusa. A készülék olyan mérő és regisztráló műszer, amely a gépjárműbe építve egyrészt ellátja a sebességmérő és útszakaszszámláló feladatát, másrészt ezeket a jellemzőket más ki­egészítő adatokkal együtt az idő függvényében utólagos kiértékelésre alkalmas módon feljegyzi. Képünkön az utólagos kiértékelésre alkalmas műszer látható. Balesetmen'es közlekedést kíván járművezetőknek és gya­logosoknak egyaránt: Roóz Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom