Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-07 / 186. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 186. SZÁM 1983. AUGUSZTUS 7., VASÁRNAP Az értelmiségiek szerepe, helyzete A mindennapi élet mércéjével Az értelmiség, értelmiségiek gyűjtőfogalom mosta­nában a szokásosnál is gyakrabban hallható, olvasható. Újból felélénkült a jelentésértelmezés körüli vita, s új­ból megfogalmazódik a kérdés: ki számít értelmiségi­nek? Nem véletlen. A társadalom e rétegének, mint a Központi Bizottság áprilisi állásfoglalása is deklarálta, egyre nő a szerepe, fokozódik aktivitása a közös mun­kában. Ehhez adottak is a feltételek, a lehetőségek, s aki akar, tud élni vele. Akadhatnak, s akadnak is per­sze, akiket a gyorsan s nem mindig javunkra (javukra) változó körülmények megzavarnak, elbizonytalanítanak. Róluk sem lehet s szabad azonban lemondani. Ne lépjük most át szűkebb pátriánk, a járás határait. Az említett vitában az egyik fél úgy vélekedik, mindenki ér­telmiséginek számít, aki szel­lemi munkát végez. A másik csupán a felsőfokú végzett­séggel rendelkezőket tartja annak. Ha az egyszerűség kedvéért az utóbbi álláspontot fogadjuk el, az adatokból ha­mar kideríthetjük, hogy a já­rás lakosságának több mint tizenkét százaléka, azaz kö­rülbelül 1 ezer 400 ember so­rolható ebbe a rétegbe. Ez a szám, főleg, ha mondjuk, az öt évvel ezelőtti helyzethez hasonlítjuk, valóságos kor­szakváltást jelez. t Pozitív, negatív A járás jellegzetességeinek megfelelően a legdinamiku­sabban a pedagógusok és az agrárértelmiségiek létszáma gyarapodott. A műszakiak kö­zött az átlagnál magasabb a fővárosi munkahelyre bejárók aránya. A közoktatásban és a közművelődésben állandósult a szakemberhiány, az egész­ségügyön belül főleg a rende­lőintézetben sok a betöltetlen álláshely.- Folytatódott — fő­leg az iskolákban — az el­nőiesedés. Lényeges változás az is, hogy nőtt a pályakezdők és a nyugdíjasok aránya. Tapasztalhatjuk, hogy a kü­lönböző értelmiségi csoportok életkörülményeiben, anyagi helyzetében vagy betöltött munkakörében lényeges kü­lönbség tapasztalható. Lehet, hogy ez is, lehet csupán a ha­gyományok az okai annak, még mindig érezhetően zárt csoportot alkotnak az orvosok, illetve a jogászok, közeledés tapasztalható viszont az ag­rár- és a műszaki értelmiség, valamint a pedagógusok kö­zött. Az utóbbiak helyzete egyébként több szempontból is különleges, ök maguk is úgy érzik, az elmúlt években tekintélyveszteség érte őket, mivel magas közöttük a képe­sítés nélküliek aránya, s az oktatáspolitikai intézkedések sem mindig voltak megalapo­zottak. Valamennyi értelmiségi cso­portnak alapvető szükséglete a szakmai tudás fejlesztése, az önképzés, a szakfolyóiratok és könyvek beszerzése. Ezek pe­dig nem kevés pénzbe kerül­nek. Főleg a pályakezdők és általában a 40 év alattiak kö­rében tapasztalható új jelen­ség, a keresetkiegészítcsre való törekvés. Ezt lehet ma­gyarázni a viszonylag ala­csony bérekkel, az itt-ott ta­pasztalható úgynevezett alul- foglalkoztatottsággal, presz­tízsveszteséggel. A végered­mény egyformán az, hogy az érintettek egy részének élet­formájában torzulás követke­zett be. A tapasztalatok egyébként is azt mutatják, hogy az ér­telmiségiek a világ és szű­kebb környezetük dolgai iránt érdeklődőbbek, de ugyanak­kor érzékenyebbek, hangvéte­lük kritikusabb az átlagnál. Hajlamosak saját csoportjuk eseményeiből más csoportok, sőt osztályok felfogására kö­vetkeztetni. A nagyobb akti­vitásnak, nyitottságnak azon­ban elsősorban a kedvezőbb jelei tapasztalhatók járásunk­ban. Szinte minden értelmi­ségi vállal közéleti tevékeny­séget. Többségük nemcsak a vállalt funkcióval járó több­letmunkát végzi el, hanem alkalmi megbízatásoknak is eleget tesz, s szinte minden fórumon véleményt nyilvánít. Nagyobb igény A legtöbb teher kétségkívül — és továbbra is — a peda­gógusokra hárul. Nem ritka, hogy valaki 3—4 vagy esetleg öt társadalmi tisztséget is be­tölt. így természetesen nem várható el, hogy hosszú tá­von, egyenletes színvonalon tudja teljesíteni megbízatását. Az utóbbi években azonban nőtt az agrár-, műszaki és egészségügyi dolgozók közéleti aktivitása is. Ennek jelentősé- ige mind a kisebb, mind a na­gyobb falvakban értékelhető. A bevezetőben említett köz­ponti bizottsági határozat is leszögezte az értelmiség ideo­lógiai, politikai elkötelezett­ségének fontosságát. Szóba került ez a járási párt-végre­hajtóbizottság legutóbbi ülé­sén is, ahol e téma napirend­re került. A testület tagjai­nak különbözőképpen megfo­galmazott véleménye is ugyan­ezt tükrözte. Az értelmisé­gieknek az átlagosnál na­gyobb az igényük a közéleti, politikai feladatvállalást kö­vető erkölcsi elismerésre. El­várják, hogy bevonják őket a közös munkába, s kötelezett­ségeiknek magas színvonalon is tesznek eleget. Ezért fontos, hogy a pártalapszervezetek vagy más testületek, mikor elemzésre, feladatmeghatáro­zásra készülnek, nagyobb számban és szélesebb körben kérjék ki az értelmiségi párt­tagok szakmai és politikai véleményét. A közösségben A járásban élő több mint 1400 felsőfokú végzettségű szakember tudása, szellemi tőkéje nagy erő. Azzal együtt lehet és kell erre számítani, hogy a fiatalok körében egészséges türelmetlenség ta­pasztalható a megoldatlan gondokkal szemben. Termé­szetes persze, hogy a szellemi, értelmiségi pozíció nemcsak diploma kérdése. Valójában az sorolhatja ide magát, aki nem a közösségen kívül vagy felül akar élni, hanem meg­szerzett tudásának megosztá­sára, kamatoztatására törek­szik. Ez a mérce a mindenna­pi életben is. Vereszki János Akikről keveset beszélünk Nyáron meleg, télen hideg munka A Pest megyei Út- és Híd­építő Vállalat monori üzemve- zetőségének dolgozóival nem­csak a járás területén találkoz­hatunk. Megfordulnak Foton, Nagykőrösön, Abonyban, Gyá- lon, Gödöllőn is. A szabad ég alatti nagy műhely munkásai ugyanis a szó szoros értelmé­ben mindig úton vannak. Egyik csoportjuk a Csizmadia István vezette 9 tagú brigád, amely öt év után most már cé­lul tűzte ki a szocialista cím elnyerését. Szabadtéri műhely — Jól összekovácsolódott kö­zösség, hallani róluk, s ennek nyilván az a titka, hogy mint mondják, iskolatársak voltak, sőt szinte valamennyien roko­nok, sógorok, komák. Vincze János munkavezető irányításá­val már Szolnok megyében is dolgoztak. — Ott is kék az ég — mond­ják. Ha kék persze, de ha fel­hős, esős, az ilyen szabadtéri műhelynél akkor sincs ok a panaszra. Fő profiljuk az asz­faltozás, kátyúzás, útépítés. Ebben mesterek, vélekednek róluk azok, akiknek már dol­goztak. Az idei nyár viszont eléggé próbára tette a sokat tapasztalt brigádot is. Emléke­zetesek számukra azok a na­pok, amikor Gödöllőn az épü­lő lakótelephez készítették el az útalapot. Tizenhárom kocsi hordta a fuvaronként nyolc­van mázsányi 70—80 fok me­leg aszfaltot. A hőmérő 37 Celsius-fokot mutatott. — A brigádot két részre osz­tottuk, felváltva dolgoztunk — • • Üzletsor a lakótelepen A napokban nyílt meg a vecsésl OTP-lakótelepen a képünkön látható üzletsor, ahol vegyes cikkeket, autóalkatrészeket, la­kásfelszerelési cikkeket és vágott baromfit is árusítanak a kiskereskedők. Helyet kapott mellettük egy fodrászat is. A helyi tanács területtel, az OTP kölcsönnel segítette az üzlet­sor építőit Hancsovszki János felvétele mondják. — De sikerült első osztályú munkát végeznünk. Majd ha befejeződik az építke­zés, visszamegyünk és elké­szítjük a végleges burkolatot. Az ebéd hazai Minden munkanapjukat sze­münk előtt élik. Kora reggel indulnak Tápiószentmáttonból, közös lakóhelyükről. A munka­helytől házig járó ZIL utazó­bódéja bizony amolyan nyáron fűtött, télen hűtött fülke, még­sem panaszkodnak. A múlt hét második felében Monoron, a főtéren dolgoztak. Felemelték a szennyvízaknát és aszfaltburkolatot készítettek az áruház átadása után külö­nösen fontossá váló parkoló­ban. Reggelihez a főtéri szobor előtt telepedtek le félkörben: Székely Gyula, Guba István, Kozma János, Krajcz András, Bakó József, Krajcz István, Hamarosan a nyári lecsó ill • ■ , lengte be a környéket. Ebédel- 1 ni is csak úgy egy karéjban ülve szoktak, hazait. Délután napsütés, záporeső váltja egymást, ök már a me­leg aszfalttal bajlódnak. Az épülő, szépülő Monor az ő ke­zük nyomát is őrzi majd. A főtérről a Bocskai és a Liliom utcába mennek, hogy eltüntes­sék a kátyúkat. Előáll a ZIL Pontban délután fél hatkor Acs Imre gépkocsivezető elő­áll a bódés ZIL-lel, hogy ha­zaszállítsa a brigádot. Mindig nehéz nap áll mögöttük. Fekete Gizella Ha más kárára botlik Minősítésük nehéz feladat Mindnyájan tudunk rá pél­dát, hogy az együttélés írott és íratlan szabályait nem mindig körinyű megtartani. Elő is fordulnak súrlódások, kisebb botlások, bakik szinte mindenkivel. Persze nem mindegy, hogy ezek mennyi­ben érintenek, bántanak, ká­rosítanak másokat. Lehet a dologból bocsánatos bűn, szabálysértés, s nagyon súlyos esetekben vétség, bűn­tény. A minősítés nehéz fel­adata, az ítélkezés szakemberek joga. A kisebb ügyek a lakó­hely szerint illetékes tanács hatáskörébe tartoznak, a dön­téseket pedig a szabálysérté­si ügyintéző vagy a szabály­sértési bizottság hozza. Gombán, e szakigazgatási területen az utóbbi két évben ötven százalékkal gyarapodott a tennivaló, ami nem feltétle­nül az erkölcsi normák, az állampolgári fegyelem lazulá­sát jelzi. Sokkal inkább az el­lenőrzés, a felderítés haté­konyságának javulását. A há­rom társközségben tavaly ösz- szesen negyvenkilenc, az idén az első hét hónapban húsz szabálysértésre derült fény. Persze a legkisebb ügy is az érintettek szemszögéből nagy ügy, tehát az ítélet meg­alkotásának egyik legfonto­sabb szempontja a szocialista törvényesség kell legyen. A szabálysértési ügyek intézé­sére is vonatkozik a harminc- napos határidő. Az pedig, hogy a határozat meghozatala előtt tartanak-e tárgyalást vagy sem, attól függ, tisztá­zott-e a tényállás, a nevelő hatás érdekében szükség van-e rá. Gombán az első félévben öt határozatot hoz­tak tárgyalás nélkül. Az ügyintézés egyik legfon­tosabb mozzanata — vélik az Cikkünk nyomán A mérleg még mindig billeg A napokban foglalkoztunk egy olyan üggyel, amelyről ki­derült, közérdeklődés tárgyá­vá vált, ugyanis számos tele­pülésen a hasonló helyzetek megítélése meglehetősen ve­gyes. Ki a hibás? Korábban a gyömrői r orrás presszóról, működésének fel­tételeiről, az utcabeli lakosok ezzel kapcsolatos ellentétes véleményéről, hangulatáról ír­tunk. Megszólaltattunk több közeli, s távolabbi szomszé­dot. utcabelit, s a presszó tu­lajdonosát,- Kovács Istvánt. Ki-ki elmondta a maga véle­ményét, ki ezt. ki azt igyeke­zett bizonyítani, nevezetesen, hogy: hibás-e a presszó tu­lajdonosa a részegek garáz­dálkodásai, a hangos éneklés, zenélés miatt? Mint arról olvasóink is meggyőződhettek a leírtakból, a vélemények alaposan külön­böztek egymástól. Ott és ak­kor. a megkérdezett lakosok fele, vagy valamivel több, mint fele emelt kifogást a Forrás működésével kapcso­latban, legalábbis nem a tu­lajdonost hibáztatták az arra tévedő illuminált idegenek botrányos viselkedése miatt. Az éjjel kettőig nyitva tartó szórakozóhely vendégeinek hangos éneklését, az erős le­mezjátszó-zenét, amely zavar­ja az emberek nyugalmát, pi­henését. nem sikerült mara­déktalanul bizonyítani. De hadd ne ismételjük ko­rábbi írásunk tartalmát, in­kább a további fejleménye­ket ismertetjük, ezúttal is a tényékhez ragaszkodva, meg­szólaltatva az ügyben intézke­dési jogkörrel bíró illetékese­ket. Vegyes vélemények Murvai Lászlónét, a gyöm­rői nagyközségi tanács sza­bálysértési előadóját kerestük meg először. Tőle azt is meg­kérdeztük: vajon a maguk és környezetük nyugalmára érzé­keny emberek hány zugpálin­ka mérést ismernek, s hányat jelentettek fel közülük? Há nyat jelentettek fel, amiért munkába menet férj, apa, üze­mi balesetet szenvedett alko­holos befolyásoltság miatt. vagy mert ittas családtag ran­dalírozott otthonában ?!... — Egyet! Csupán egyet je­lentettek fel ez idáig a község­ben. És ehhez már nem is kí­vánok továbbiakat fűzni, mert a szám önmagáért beszél — kezdte a szabálysértési elő­adó. A Forrással kapcsolatban pedig elmondta, hogy Tóbiás Ferenc feljelentése nyomán ment ki a helyszínre. Ö is megkérdezte azok véleményét, akiket előző cikkünkben meg­szólaltattunk. A kifogások majdnem ugyanazok voltak, azzal a különbséggel, hogy a hivatalos személy jelenlétében jóval kevésbé lettek határo­zottak a vádak, némelyek semlegességet tanúsítottak, megint mások elmondták, ilyennek kellene lennie min­den presszónak, s ilyen kö­rülmények között volna sza­bad megengedni működésüket. Ami pedig a Forrás műkö­dési feltételeit illeti, olyan magasak a KÖJÁL, és egyéb szervek követelményei, hogy azoknak bizony kevés gyöm­rői vendéglátóipari egységben tudnak úgy eleget tenni, ahogy a Kovács István-féle presszó. A rendőrség rendszeresen el­lenőrzi ezt a szórakozóhelyet is. pozitív tapasztalataikról le­vélben értesítették a szabály­sértési előadót. Gulyás László, a nagyköz­ségi tanács vb-titkára nagyon tömören, lényegbe vágóan így nyilatkozott: — Szerintem ezt az egész ügyet egy kicsit felfújták. Túlságosan kicseng belőle va­lamilyen személyes érettség. Vitathatatlan minden ember számára fontos az éjszakai nyugalma, hogy másnap ki- pihenten mehessen munkába, de ez esetben néhányan még­is túllőttek a célon. A han­gosan magnózó, rádiózó szom­szédját eddig még senki sem jelentette fel, pedig fényes nappal is létezik csendhábo- rítás, arról nem is beszélve, hogy éjszakás műszakban dol­gozók olyankor alszanak. Nincs bizonyíték Ami pedig a részegek bot­rányokozásait illeti, annak nem egy presszó bezárásával, ha­nem gyakoribb közbiztonsági ellenőrzéssel lehet elejét ven­ni. És. hogy nyár van, sokan keresnek szórakozást, kikap­csolódást nyilvános helyeken, ahol esetleg énekelnek, zene szól, ez természetes. Ezt nem lehet leállítani, hacsak nincs rá valóban komoly ok. s egy­értelmű bizonyíték. Aszódi László Antal érintettek —, annak megha­tározása, hogy az elkövető érdemel-e pénzbírságot, ha igen, milyen összegben? Ele­gendő ,lesz-e esetleg vele szemben a figyelmeztetés al­kalmazása? Az említett há­rom társközségben a tavalyi 37 ezer 700 forintnyi össz- büntetéssel szemben az idén eddig még csak 15 ezer 900 forint kiszabására volt szük­ség. Igaz, az arányokat sokféle szemszögből lehet mérlegelni. Az egy szabálysértőre jutó úgynevezett bírságátlag azon­ban a múlt évhez képest kö­rülbelül száz forinttal csök­kent, ami azt látszik igazolni, hogy az állampolgárok kisebb súlyú ügyekben ,,botlottak’J meg. Ha a szabálysértési ügyinté-’ ző listájába pillantunk be, ki­derül, hogy csökkent a lopás, de nőtt például az állatbeteg­ségek elleni kötelező védeke­zés elmulasztása miatti felje­lentések száma. Büntetést szabtak ki közterületen tör­tént italozásért, parkrongálá- sért, köztisztasági vétségért, kutyával való veszélyezteté­sért. Ketten fizettek ezer-ezer forintot becsületsértésért, egy állampolgár pedig kétezer fo­rintot engedély nélküli épít­kezésért. A szabálysértők az idén eddig valamennyien fizettek, igaz, négyüktől csak letiltás­sal sikerült bevasalni a bün­tetést. A pénzbírság szabad­ságvesztésre történő átváltoz­tatására azonban nem volt szükség. V. J. Ä batyu kötelező Bált írenáező asszonyok Batyusbált rendez augusz­tus 13-án, szombaton a pilis Móricz Zsigmond Művelődés Ház asszonyklubja. A vidám ság- és nótakedvelőiket a há: nagytermében várják majd. _A műsor este 8 órakor kéz dődik, azzal az összeállítással amelyet a klub tagjai készí­tettek és adnak elő. Ezutá: következik a batyubontás, kö zös nótázás és éjfélig a hely tűzoltózenekar húzza majd < talpalávalót. Belépőjegyeket 20 forinto: áron a művelődési ház irodá­jában már augusztus 8-tól le­het vásárolni, de váltható les: a helyszínen is 19-től 20 óráig A jegy azonban önmagábar még senkit sem jogosít belé pésre: o batyu ugyanis köte­lező! Az otthonról hozott finom­ságok mellé a helyszínen üdí­tő italt lehet majd vásárolni a batyusbálba szeszt bevinn tilos! Köszönetét mondunk mint nak a rokonoknak, ismerőst szomszédoknak, jó barátc munkatársaknak, akik fel teilen fiunk. Czvitkovitz Fer< metésén. Monoron részt \ vagy táviratilag bánatunkat níteni igyekeztek. A gyászol! Iád. ISSN 0U3—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom