Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
A vasadi kollégium okof 'kezdeményezésnek ad helyet mostanában. Nemrégiben itt volt a monori járás alkotótábora, most pedig az egészségügyi, illetve fogyókúrás tábor lakói térhettek haza, hogy otthon aztán új főzési tudományukkal egy kicsit enyhíthessék édesanyjuk mindennapi gondjait. A tábor mottója „az ötször eszünk, mégsem hízunk’’ jelmondat volt. Ezt be is tartót ták a gyerekek, sőt ketten ötöt-, négyen négy-négy kilót fogytak. (Az átlag: mínusz 2—3 kilogramm volt.) A 67 tagú közösségben csak ketten akadtak, akik súlyuknál maradtak. Nem éheztek A rendszeresség, a változatos ételék, a sport megtette hatását. Éf az utolsó előtti na-p izgalmas perceit láthattam. Salátaverseny volt éppen! Az asztalokon szép üvegtálakban csodálatos saláták sorakoztak. Alapanyagként a különböző gyümölcsö' két, almát, meggyet, őszibarackot és citromot, zöldségekből a sárgarépát, paradicsomot, paprikát, uborkát, valamint a különböző sajtokat, a tejfölt, kefirt, a tojást, a mustárt és a poliszét tablettát használták. Az első díjat a 6. raj amerikai salátája, a második díjat pedig a 4. raj vegyes salátája nyerte el. Nagy volt az öröm! A díjkiosztás után ez még fokozódott, hiszen a díjazott és nem díjazott csemegéket egyaránt közösen el is fogyaszthatták — paradicsomitallal öblögetve. A nagy „lakmározás” után sok gyerekkel beszélgethettem. Szabó Hajnalka monori kislány, már a két évvel ezelőtti káptalanfüredi táborban is járt. Talán a legvidámabb volt a körben. Arra a kérdésemre, hogy volt-e a napokban olyan érzése, hogy a legszívesebben a falat kaparná éhségében —, nevetve tiltakozott. — Nem — mondta —, ötször eszünk, és nem vagyunk éhesek —, de egyébként megtanultuk, hogy nem is szabad naponta csak egyszer enni és koplalni, mert az összeszűkült gyomor így nem tud rendesen emészteni és gyarapodnak a fölösleges kilók. Sokat gyalosok | gólunk, sportolunk és aerobi- kozunk. Én már elterveztem hogy otthon sokat fogok főzni az itt tanult ételekből, sőt az anyukámnak is elmondom, mit, hogy kell diétásán elkészíteni. Hajnalka 14 éves és 68 kilogramm — a 10 nap alatt 4 kilót fogyott! Testükre szabott Szabó Csaba 10 éves és 53 kilós, Monorról jött ő is. Arra ta kérdésemre — hogy tudja-e, miért van ilyen „szép” pocakja, azt felelte: — Igen! Most már tudom, mert nem mozgok eleget. Én hamar elfáradok, így szeretem ha kiszolgálnak. És sok édes üdítőt -ittam, de ha hazamegyek, majd turmixot fogok inni, most az almaturmix a kedvecem. Remélem, sikerül pár kilót lefogyni. Eddig körülbelül 2—3 kilogrammot adtam le. Krizsán Andrea Nyáregyházáról jött, 12 éves és 58 kilogramm. — Jól éreztem magam, örülök, hogy eljöttem. Tegnapelőtt az ősborókásban voltunk, sokat sétáltunk és mozogtunk, mégsem fáradtunk el, pedig én ritkán gyalogolok ennyit. Arra a kérdésemre, hogy otthon is szeretnék-e folytatni az itt megkezdett „testükre szabott” életet — kórusban felelték, hogy igen! Remélhetőleg így is lesz — és az ígéreteiket be is fogják tartani. A gyerekektől ugyanis megkérdeztem, mit szoktak vacsorázni — és a válaszok el- keiserítőek voltak Pörkölt, rántott hús, déli maradék, zsíros, vajas, lekváros kenyér — sorolták. Többet számaim A szülőknek kellene következetesebbnek lenniük, hiszen most, a kevesebb fölösleget -még könnyebben lehetne „letornászni”, de később több 10 kilókat már nagyon nehéz, néha lehetetlen! Ha egy kicsivel többet tölt az anyuka a konyhában, meg egy kicsit többet számol, nem marad el az eredmény sem. Monostori Kriszta A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1983. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT A filmvetítő burkolata Saját maguk fejlesztettek ki egy új, korszerű filmvetítőt a Filmtechnikai Vállalat monori gyáregységének szakemberei. A berendezés burkoló lemezeit Kun Pál lakatos ponthegesztéssel készíti el. Hancsovszki János felvétele — Pedig a bútorok ugyanazok — kalauzol végig a tágas, napsütötte helyiségeken Bihari Jánosné, a napközi ott-' hon vezetője. Szinte hihetetlen, mennyire másként hatnak ezek is a világos falak mellett. A régi, füstös helyiségek már csak az emlékezet homályos zugaiban élnek, s néha jó is ez az összehasonlítási alap: annál szebb minden, ami itt a szorgos kezek eredményes munkája nyomán kialakult. Pártfogók — Áprilisban még úgy festett a helyzetj hogy ne-m sikerül az építőknek tartaniuk a kitűzött határidőt, alig volt valami remény arra, hogy valóban átköltözhetünk akkorra, amikorra ígérték. Aztán váratlan meglepetés következett: bármerre fordultunk, mindenütt segítségüket ajánlották fel, ki mivel tudott, azzal segített minket. Az átalakítás, festés utáni nagytakarításban1 szinte' egymásnak adta át a kilincset a Kefegyár, a gyógyszertár és a rendelőintézet egy-egy brigádja. Az udvar és a kert rendbetételéhez a Vetőmagfelügye- lőségtől kaptunk virágpalántákat, a MEZŐGÉP virágállAz utolsó szezon A hasznot nem szabad megenni — Mondott maga mást is. — Ja, persze. Nagyon beindult tavasszal a palánták fejlődése, mintha nyújtotta volna valaki az indákat. Akkor mondtam, meglátjátok, nem lesz jó szezonunk, vesztit érzi a dinnye. Bár mást is tudnék így előre. Burda Gergely és felesége a negyedik s egyben az utolsó nyarat tölti Vasadon. — Nyugdíjba megyek — tapogatja derekát a férj. — Nehéz már ilyen korban. Hol itt fáj, hol ott ropog. — Majd csak műkedvelők leszünk — toldja meg az asz- szony. — Eljövünk egy-két hétre, megnézni, mit csinálnak a gyerekek. Burda Gergely kedvezménnyel megy nyugdíjba, hiszen ősi horti dinnyések sarja létére tizennégy évig bányászként dolgozott. Föld alatt, föld felett nehéz szakmát választott. Csak kedvtelésből? ványokat szerelt fel, a Vetőmag Vállalattól pedig két fotelt kaptunk ajándékba. A Kefegyár ígérte még, hogy szúnyoghálót is felszerel, de lehet, h,ogy az a hiánycikkek listájára került, s ezért nem érkezett meg. Ugyanígy várjuk még azt a nagyon hiányzó heverőt, amire-a MEZŐGÉP ígérete nyomán számítottunk. A cukrászüzem, amely állandó pártfogóink közé tartozik, a megnyitóra egy hatalmas méretű tortával kedveskedett nekünk. Az a szinte példátlan összefogás pedig amelyet a monori üzemek és társadalmi szervek a költözéskor tanúsítottak, jó lenne ha nem egyedi példa maradna, hanem követőkre találhatna. „Egységben az erő” — tartja a mondás. Ha valaki kételkedne ennek igazában, látogasson el hozzánk és nézzen körül. Remélem, nem fogja megbánni. István volt. A TÜSZI mikro- buszával két turnusra osztva minden napközilakó egy-egy napot kikapcsolódhatott a Dunakanyarban. Mondanom sem kell talán, mennyire meghatottak voltak. S úgy érzem: kötelességünk kihasználni minden kínálkozó lehetőséget, hiszen az öregkorban az ember már csak a pillanatnyi örömökért tud igazán és mindent elfeledőn lelkesedni, elfelejteni minden bút-gondot, s megérezni magányában is, hogy tartozik valahová, hogy léte fontos valaki, valakik számára. Csak a szeretet S nem szabad elfelejtenünk azt a régi igazságot sem, hogy csak a szeretet, a gondoskodás köt, minden egyéb legfeljebb csak a látszata ennek. Bukai Tibor Emlékezetes út Amikor, úgy a hatvanas évek elején a járás egyik-másik termelőszövetkezetének határában megjelentek az első '— csányi, dányi — dinnyések, azzal kezdték, hogy egy védett, magas dombon kiásták nyári lakóhelyük, a földkuny- hók helyét. A tető váza ágnyi erősségű karókból, vesszőkből készült, s arra került jó vastagon a föld, amely egész nyáron át „légkondicionálta” két-három nemzedék ideiglenes otthonát. Mint otthon Ha most szétnézünk a diny- nyeföldek végében leggyakrabban összerakható faházakat, ritkábban lakókocsikat, esetleg kimustrált, ügyesen átalakított Ikarus autóbuszokat látunk. Közelükben a palántanevelés eszközei, szerszámai. A szünidőző gyerekek számára az ilyen hely valóságos paradicsom: nincs lánckorlát a játszótér körül, véletlen, ha erre téved egy-egy autó, a szomszéd bácsi sem kiabál át, hogy már fáj a feje a pattogó labda hangjától... Burda Gergelyék nyári szállása egy kis akácos tövében áll a vasadi határban: — Négy éve járok vissza ide. Itt ván a két lányom és a két fiam családja is. Odaát — mutat a szinte végeláthatatlan tábla túlsó vége felé. A két koros ember — férj és feleség — talán megszokásból, talán a még nagyobb nyugalmat keresve telepedett le külön. A kis faház körül vízzel teli medencék, s mint otthon, néhány tyúk, csirke. r A vakító vasadi homokon mezédes lett a sárgadinnye. Talán Burdáék utolsó szürete? Mutnéfalvy Zoltán felvétele — Most már mindegy. Egyébként sem bántam meg egyiket sem. De az embernek magának kell tudnia,’ miltor elég. A dinnyével szeretet, kedv nélkül nem szabad foglalkozni. Tudja, az a furcsa — nevet kesernyésen —, hogy ez az utolsó szezon olyan a számomra, mint a diákok számára az utolsó tanítási hét. Ez a leghosszabb. — És ha majd közeledik az új szezon, nem úgy lesz megint: ésak már kint lehetnék, csak már mehetnék? , — Á! Nem hiszem. Nem tudom ... Ha én egyszer leteszem a szerszámot, utána már csak otthon, kedvtelésből dolgozgatok. Ez után a kijelentése után hosszan elhallgat Burda. Gergely. Gyanúsan hosszan. Talán jó is, hogy a beszélgető- partnerek figyelmét elvonja egy arra tévedt forgószél? Vereszki János Mióta ebben az épületben vagyunk, többen jöttek már be így az utcáról, kíváncsi járókelők, mert a szívet-lelket gyönyörködtető kert látványa az épület belsejére is kíváncsivá tette. De örülünk az ilyen látogatóknak is. mert hiszem, hogy a „külső” kíváncsiság mögött talán húzódik egy ki nem mondott másik is: valójában azokra kíváncsiak, akik itt élnek, az otthon falai között. S ez a vonzalom mindenképp gyümölcsöző, egy kicsit táplálja bennem a reményt, hogy a költözésühk- kor tanúsított összefogás, segítség nem csupán egyszeri kampány volt, s valami talán marad belőle a hétköznapokra is. Ilyen színfolt volt többek között a múltkoriban az a visegrádi kirándulás, amelynek szervezője és vezetője Burján Idill (?) A nya gyermekével. Ott áll Monoron, a főtér egyik épülete előtt. Mozdulatlan, de nem szobor. Szép, de nem festmény. Az arrajárók mégis megbámulják. A fiatalasszony kreol bőre szinte csillog a napsü. tésben. Fekete, kacér szemei dühösen, féltőn villognak jobbra, balra. Karján aprócska, szuszogó csecsemő. Az anya ruhája megbontva: szoptat. Ki így, ki úgy veszi tu-, domásul a látványt. Két férfi kajánul összevigyorogva letelepszik a közeli pádon. Egy elkent szemöldökű matróna ajkbiggyesztve, felvetett fejjel vágtat el mellette. Néhány tini csevegve sétál arra, észre sem veszik. Pár fagyizó srác őszinte érdeklődéssel köröz a közelben. Egyébként zajlik az élet, mint máskor. ffgy idő múlva a kisba- ba elkezd rúgkapálni, kezével hadonász. Az anyja begombolja a ruháját, zsebébe nyúl, rágyújt, meg. fordul és bemegy az épületbe. Oda. ahonnan az imént kiküldték: a Fészek vendéglőbe. V. J. fontos volt a változtatás A betegek érdekében Korunk gyakori betegsége a szívinfarktus. Korábban, ha Üllőn vagy Vecsésen valakit ilyen baj ért, a mentők a Szabadság-hegyi III. számú Belgyógyászati Klinikára szállították. . Sajnos gyakran megtörtént hogy a rohamkocsi elakadt vagy szinte csak araszolva tudott áthaladni a főváros nagy forgalmú útjain. így természetesen értékes perceket vesztettek. Néhány hónapja, egész pontosan március 18. óta az infarktusban megbetegedő üllőieket és vecsésieket már a lényegesen közelebb levő és hamarabb elérhető Gyáli úton levő Merényi Kórházba szállítják a mentők. Jó néhány ember azóta épp ennek a gyors segítségnek köszönheti felgyógyulását, életét. Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 12 telefon: 26.), Monoron, Mono- ri-erdőn, Csóvharaszton, Vasadon és Péteriben: központi ügyelet (Monoron, a rendelő- intézetben), Maglódon és Ecseren: dr. Pápes Tiboi (Maglód), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügyelet (Pilis Rákóczi u. 40.), Sülysápon Úriban és Menüén: dr, Sass János (Űri), Üllőn: dr. Leyrer Lóránt tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár: Monoron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri. Ügyeletes állatorvos: dr. Csaj bók Ferenc Monor, Kistói utca 12. Beteg állatok bejelentése a járás területén: szombaton és vasárnap reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, vagy az ügyeletes állatorvos címén. ISSN 0133—2551 (Monori Hírlap) Fiáf az új otthon az igazi A lehetőséggel élni kötelesség Május elsején új otthonba költözhettek az öregek napközi otthonának lakói: a felújított Lonkay-házat ekkor adták át nekik. Az azóta eltelt három hónap alatt már elmúlt az újdonság varázsa, de ezzel együtt az a tiltakozás is, amellyel az idős emberek háborodnak fel, ha megszokott környezetüket megbolygatjuk. Utoljára még az átadás előtt, a régi napköziben találkoztam ezekkel az emberekkel. Akkor szinte egységes volt a viszolygás, az újtól való félelem, s most mikor erről faggatom őket, egyszerűen nem értették kérdésemet. Hát igen, a jobbat sohasem nehéz elfogadni. Odabent, a célszerűen felszerelt konyhában gáztűzhelyen fő az ebéd, gázzal működik a jégszekrény is, amelyben mindig hűl egy-két zamatos dinnye a váratlan vendég számára. « Bevált jóslat — Hát 'Burda Gergely mennyi dinnyét eszik meg egy szezonban? — Nem sokat. Csak megmegkóstolom. A korcsmáros sem lehet részeges, mert elossza a hasznot. De hallottam már olyat, hogy valaki tíz kilót is megevett egyszerre ... Igen, állítólag vízben állva lehetséges. Hogy igaz-e? Én nem próbálom ki. Tükrösen áll a levegő a fórró határban. Ha szellő mozdul, csak finom port, szitál a hervadozó indák fölött. A dinnyés kedvetlen: — Már nem is emlékszem, mikor volt itt kiadós eső. Nézze meg, hogy szenved a gyümölcs. Édes lesz, jó lesz, de töpörödött marad, nem bír meghízni. Beérik mind egyszerre, aztán persze, hogy gond a szedés, a szállítás, az értékesítés. A múltkor például a Zöldértnél nagy könyörgésre két ládával vettek át. Azért is mondtam az elnöknek már az elején, hogy addig kell belőle pénzt csinálni, amíg mindenki ki nem áll a piacra, az utak mellé. Most már sok az eladó ... láhmimó saláta verseny A szülőknek fs tanulniuk kell
