Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-06 / 185. szám

Incur Ma kezdődik Pusztavaesi tsz országos békefalólkozó Négyedmiiiíé ember - a békéért Amint arról lapunk első ol­dalán is tájékoztatunk, ma kezdődik Pusztavacson a két­napos országos béketalálkozó, amelyre mintegy kétszázöt- venewsr embert várnak a ren­dezők — a Képes Újság szer­kesztőségével, mint kezdemé­nyezővei az élen —, a Pest megyei, illetve a dabasi járá­si pártbizottság, a Hazafias Népfront, a KISZ- és még egy sor olyan társadalmi szerve­zet, amelynek tagjai orosz­lánrészt vállaltak az előkészí­tő munkából. Az igaz, hogy nemrég Pusz­tavacson találták meg a tér­képészek hazánk földrajzi kö­zepét, s ezt azóta egyszerű, mégis szép jeltorony adja tudtára mindenkinek. De jog­gal merülhet föl bárkiben a kérdés: mi lehet ennyire von­zó e kisközségben, hogy ne­gyedmillió ember keresi föl egy nyári napon? Szép ter­mészeti környezete maga is hívogató. Ám ezúttal inkább arról van szó, hogy ez a nyá­ri nap éppen augusztus 6., egy olyan dátum, amely bár­hol a világon irtózatos emlé­keket kelt az emberekben az első atombomba robbanásá­ról, a meghalt, megcsonkult, még unokáikban is nyomorék­ká lett áldozatokról. Ez olyan nap, amelyen ezrek, tízezrek mozdulnak meg, hogy kije­lentsék, nem akarnak többé bombákat, értelmetlenül el­vesze j tett halottakat, s e ha­lottak miatt meg sem születő csecsemőket. A dabasi járási hivatal pénzügyi osztályának előadója Gyímesi Tiborné. Ma ő is ott van a pusztavaesi Nagyréten hétesztendős kisfiával. Tavaly is részt vettek a fesztiválon, ugyanazért, amiért az idén is elmentek. Meggyőződésük, ha az utca emberének milliói bé­két akarnak, akkor nem lehet háborút kirobbantani. A KISZ Pest megyei Bi­zottságának első titkára, Ha­lasi Márton, illetve Német Katalin, a KISZ Központi Bi­zottságának munkatársa is azt hangsúlyozták, hogy az if­júsági szervezet jelen van a találkozón, éppen azért, mert a béke jegyében rendezik meg, s ki másnak volna a legin­kább elsőrendű érdeke a bé­ke, ha nem az ifjúságnak? A KISZ békesátrában megtalál­ják a fiatalok mindazokat az apró emléktárgyakat, ajándé­kokat, amelyek valamilyen formában a béke gondolatával kapcsolatosak. Megvásárolhat­ják a pólókat, amelyeken ilyen feliratok vannak: élők és nem túlélők akarunk lenni; a békét választjuk; a múzsá­kat hallgassátok, ne a fegyve­reket. Matricák, plakátok hir­detik a mi fiataljaink béke­vágyát. Az a néhány forint, amiért mindezekhez hozzá le­het jutni, ugyancsak jó célt szolgál, jelképes hozzájárulás­ként a Kambodzsában — KISZ-védnökséggel — épülő gyermekváros költségeihez. Faragó Istvánnak, a KISZ dabasi nagyközségi bizottsága titkárának szobájában gyer­mekrajzok sorakoznak az asz­talon. Lapozgatjuk őket. Rajtuk a pusztavaesi jeltorony, az erdő, egy gólya a fészkében fiókáival, kaszáló ember a mezőn. Takács Mária, Szu- róczki Katalin, Pálfy Ágota Edina, Kancsár Erzsébet gyáli pajtások és társaik azokat az emlékképeket örökítették meg, amelyek a vándortáborozásból maradtak meg bennük a táj­ról, a békés alkotó munkáról. Ezek a rajzok is helyet kap­tak a bé’kefesztiválon, Felelősséggel tartozunk az ellátásért Három jó áfész vállalta A Puszta vacs melletti Nagy­réten éppen csak integetni tudtunk Somogyvári László­Tagja a község apraja-nagyja Á mandei hagyományőrzők Mostanában szinte naponta próbált a mendei Tápióvölgye Népi Együttes. Fellépésre ké­szültek, nem mintha szokat­lan lenne nekik kiállni a kö­zönség elé, hiszen 1976-os meg­alakulásuk óta már számtalan műsort adtak. De akkora kö­zönség előtt, mint amire a pusztavaesi fesztiválon számí­tani lehet, még nem mutatták be tudásukat. Érthető tehát a kicsit nagyobb izgalom, a szo­kásosnál alaposabb felkészü­lés. '. — Szükségünk is van az ala­pos felkészülésre — mondja Tréfák Istvánná, az együttes vezetője —, nagyon erős me­zőnyben lépünk föl. ötven csoport közül válogatták ki azt a tizenhatot, amelyik sze­repelhet Pusztavacson. Nagy- névű, országos hírű együtte­sek között kell megállnunk a helyünket. Annak idején szinte az első hívó szóra jött össze az ötven alapító tag, s a létszám lé­nyegében ma is változatlan, ha a tagok cserélődnek is idő­közben. S hogy a község szív­ügyének tekinti a csoport lé­tét, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tagjai minden korosztályból verbu­válódnak. A legfiatalabb hat­éves, a legidősebb hetvenöt. Az együttes hagyományőrző jellegéből adódóan elősorban az .'idősebbekre számithafi ők még emlékeznek a környék szokásaira, táncaira, amiket a műsorban földolgoznak. — Programjainkat általá­ban egy-egy népszokás köré csoportosítjuk, ezeket eleve­nítjük föl dallal, tánccal, ze­nével. Van lakodalmas műso­runk, kukoricafosztáshoz kötő­dő hagyományokat bemutató programunk és az arató-nép- dalcsokor, amivel Pusztava­cson fogunk bemutatkozni. A legújabb vállalkozásunk egy népballada színpadra állítása, ezt augusztus 20-án, Nagyká- tán adjuk elő. Az együttes művelődési há­zi öltözőjének falán számos oklevél tanúsítja az eredmé­nyeket, sikereket, köztük az országos jó és a megyei kiváló minősítést is. De ennél fonto­sabb, hogy a mendeiek szere­tik együttesüket, otthon is ál­landóan telt ház előtt szere­pelnek, s minden bizonnyal Pusztavacson is sokan lesznek közülük a nézők között, hogy tapsoljanak a Tápióvölgye Népi Együttes produkciójának. nak, a társközségek tanácsel­nökének, mert emberek gyű­rűje vette körül. Az előkészí­tő munkák finisében ránk már a világom semmi szükség nem lévén, tovább is álltunk, hogy egy másik — hasonlóan elfoglalt — embert faggas­sunk, Fábián Ádámot, aki a dabasi áfész képviseletében sürgölődött a sátrak között. — Az ellátásért, annak kul­turált színvonaláért felelős­séggel tartozunk. Ha negyed- millió ember idejön, hogy ki- \éaism, a békéfl iWelletfi4 ugyan­akkor kellemesen töltse ezt a hétvégét, akkor nekünk is talpon kell lennünk, s min­dent megtennünk a rendez­vény sikeréért. Rajtunk kívül az ácsai és a nagykőrösi áfész vállalt szerepet. A dabasi áfész élelmiszerekkel, könyvekkel, zeneművekkel, ajándékokkal van jelen, a múlt évi feszti­válhoz képest újdonság, hogy tejet is árusítunk, amit ta­valy sokan kerestek, de saj­nos, nem tudtunk vele szol­gálni. A három áfészmek ösz- szesen tizenkilenc egysége lesz itt, de száznál több pecsenye- sütő kínálja ínycsiklandó fa­latja. A hernádi Március 15. Tsz a kívánságnak megfele­lően bontott húst hoz, hűtő­kocsikban, hozzáértő szakem­berek is jönnek a szövetkezet­től. A Pest megyei Pincegaz­daság hernádi telephelyéről szállítja folyamatosan a pin­cehideg italokat. összesen? Ha jól számolom, negyvenöt mázsa hús, húszezer láda üdí­tő, ugyanannyi sör, hatezer láda palackozott bor, amit mi hozunk. Harmincöt mázsa ke­nyér lesz, dé tartalékra is be­rendezkedett a dabasi sütő­üzem. Szombat Aki korán odaért ma Pusztavacsra, reggel nyolc­kor már discót hallgathat, a lemezlovas ezúttal is Dévényi Tibor. Fél kilenc­kor — mint az első oldalon is közöljük — Somogyvári László tanácselnök mond köszöntőt, majd néhány perccel később megkezdő­dik az amatőr együttesek vetélkedője, s ismét talál, kozhatunk a Huzavona csapatával, tapsolhatunk a mendei táncosoknak, éne­keseknek, a többi, mintegy húsz induló együttes kö­zött. Délben lézerhangver­senyt hallgatunk, fél egykor a Skála divatbemutatóján gyönyörködhetünk a leg újabb csodaruhákban, mi­közben a kamaraszínpadon már az amatőr szólistáké a terep. A nagyszínpadon ezután lép a mikrofon elé Ádori Károly, a dabasi já rási pártbizottság első tit kára, hogy a rendező szervek nevében köszöntse a feszti­vál valamennyi résztvevő­jét. Két órakor mutatják be a menyasszonyokat, vőle­gényeket ugyancsak a nagyszínpadon. Vadászati bemutató lesz a fesztivál- programok sorában, azután vásárfamászás, s elérkezik a nap fénypontja is: eskü­vő a jeltorony alatt. Este lép fel a 100 Folk Celsius, a V Moto Rock. A jeltorony lábánál Amikor ottjártunk, még csak néhány ember kíváncsiskodott az ország közepén, afféle terepszemleként, megállapítható: hol is lesznek azok a híres esküvők? Vtmzénak találtatott a program Leginkább a népművészet érdekel Szinte meglepő, hogy mekko­ra tájékozottságot árulnak el a hernádi Március 15. Tsz ba­romfifeldolgozójában az asz- szonyok, amikor arról beszél­getünk, milyen is az idei fesz­tivál programja. Sorolják, mi minden csábít arra, hogy el­vegyüljünk a tömegben, s nyit­va tartsuk szemünket, fülün­ket. Lesznek fafaragók, pin- gálóasszonyok, hímzők, más népművészek, akik a helyszí­nen alkotják meg műveiket. A Braun Éva szocialista bri­gád tagjai közül Kiripóczki Éva lemondóan legyint, ami­kor kérdezem, részt vesz-e a találkozón? Nem — mondja halkan — nem tudok elmenni, pedig szeretnék. Ott lesz vi­szont Hajlik Ilona, aki hatá­rozottan jelenti ki: engem leg­inkább a népművészet érdekel. Persze, a tíztagú brigádból a többséget érinti, hogy szomba­ton délig műszakban vannak, de vasárnap, aki csak teheti, elmegy Pusztavacsra, a család­jával együtt. A program tehát vonzónak találtatott. Ám az is csábít so­kakat, kiváltképp a fiatalabb korosztályból, hogy találkozni lehet az ország távolabbi tá­jairól idesereglett ifjúsággal, barátságokat kötni, véleményt cserélni, alkalmi vitakörökéi verbuválni s nem utolsósor­ban szórakozni, mert az sem elhanyagolható szempont. Gondolom, lagzinézöbe is so­Borbás Jánosné is alapító tag, egyben az együttes házi varrónője. Most a pusztavaesi szerepléshez készíti elő a ruhákat. Slovicsák Agnes és Hajlik Ilona kan mennek a jeltorony lábá­hoz, mert nem mindennapi látványban lehet részük, ami­kor egyszerre több ifjú pár mondja ki a boldogító igent, szabadtéren, az anyakönyvve­zető előtt. Kívánjunk nekik in­nen is hosszú, boldog életet! Különleges adottság Kígyóember kígyóval Vasárnap A nap ugyanazzal kö­szönt ránk, amivel a mai: reggeli discóval. Tíz órakor vonultatja fel manekenjeit a Skála, de már kilenckor megkezdődik az ügyességi verseny az autósok számá­ra. Ezzel csaknem egy idő­ben a fesztivál más helyén tűzoltó-bemutatóra, járási versenyre kerül sor. Tizen­egykor női focicsapatok mérik össze tudásukat, mi­közben a nagyszínpadon folytatódik az amatőr együt­tesek vetélkedője, s bemu­tatkoznak a Ki mit tud kedvencei is. Egy óra előtt tíz perccel veszik át és helyezik el a békeüzeneteket Farkas Bertalan űrhajós és Geren­csért Jenő, a Képes Újság főszerkesztője (utóbbi a fesztivál házigazdájának tisztében is), majd elindul a békemenet a jeltorony­hoz, hogy ünnepélyes kere­tek között hagyják az utó­korra az üzeneteket tartal­mazó kazettát. A nagyszínpadon nincs szünet a műsorban. Besse­nyei Ferenc színművészt hallgathatjuk, Pálos Zsuzsa énekel, fellép Aradszky László is, sokak kedvence, aztán operettprimadonnák­nak tapsolhatunk, majd Máté Péternek, Szűcs Ju­ditnak és társaiknak, mert itt lesz Karda Beáta és Soltész Rezső, nem fognak hiányozni az Omega-fiúk sem, ahogyan jelen lesz Komár László vagy a P Mobil. Este hatkor gyújtják meg a tábortüzet, amely jelképezi, hogy az itt meg­jelent hatalmas emberfo­lyam egy akarattal tesz hi­tet a béke mellett. Sokan mondják Gyányi Bá­lintra, hogy gerinctelen em­ber. Tévedés ne essék, ezt a megjegyzést nem e fiatalem­ber jellemére kell érteni, Gyányi Bálint ugyanis olyan hajlékony, mintha egyetlen csontja sem lenne. Lábát a legkisebb nehézség nélkül eme­li a nyakába, átbújik a saját lá­bai között, és számtalan ha­sonló képtelen pózt képes föl­venni. Az amatőr kígyóember produkciója szintén a feszti­vál programját fogja színesí­teni. Az üllői fiatalembert a Bu­dapesti Állatkertben találtuk meg, civilben ugyanis állat­ápoló, mégpedig a tekintélyt es félelmet keltő macskaféle ragadozókat gondozza. — Nagyon korán, apró gyer­mekkoromban kiderült már, hogy ilyen adottságom van. Az első eset, amire emlékszem, hogy az óvodában egyszer a lábammal fogtam meg a ka­nalat, és úgy ettem a levest. Azóta is rendszeresen torná­zom, és mintegy tíz éve lé­pek föl. Szállodákban, bárok­ban szoktam szerepelni, de bejártam már Pest megye szo­ciális otthonait és gyermekin­tézményeit is. Hogy egy kígyóember ha­sonlóan hajlékony, mint egy valódi kígyó, azt legjobban úgy lehet bebizonyítani, ha közös számot csinálnak. Gyá­nyi Bálint otthon, üllői há­zukban nevel egy óriáskígyót. A fiatal állat ma még alig ha­ladja meg a másfél méteres hosszúságot, de felnőtt korá­ra négy-öt méteresre is meg­nő. A pusztavaesi színpadon is együtt tekereg majd a kí­gyóember és a kígyó. Gyányi Bálint, a kfgyóember ci­vilben állatápoló a Budapesti Al­la tkertbe.u. Az oldalt írták: Bálint Ibolya és M. Nagy Péter. Fotók: Barcza Zsolt és Erdősi Ágnes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom