Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
x/unap 1983. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT ■ Színházt levél A Tragédia Szegeden ötvenéves lenne a szegedi szabadtéri játékok? Fogadjuk el ezt a dátumot, azaz 1933. augusztus SS-át indulásként, amikor is először került a frissen befejezett fogadalmi templom előtti térre, az egyetemi épületek által bezárt, jó akusztikájú térségen felállított szék- torok elő Madách ln.re remeke. Az ember tragédiája, egy mindössze huszonhat esztendős fiatalember, Hont Ferenc rendezésében —, s az ő hallatlanul lelkes szervező munkája eredményeként. (A pontosság kedvéért viszont meg kell említeni, hogy Szegeden az első szabadtéri előadás a Dóm téren 1931-ben zajlott.de ennek, a Magyar Passió című darabnak, melyet Voinovich Géza írt, s a budapesti Nemzeti Színház társulata adott elő, nem volt folytatása. A következő évben nem is tartottak előadásokat —, így tehát a folyamatosság mindenképp 1933-tól számítható.) A Tragédia öt évtizede elválaszthatatlan a szegedi szabadtéri előadásoktól. A játékok első időszakában, 1933 és 1939 között (amikor a II. világháború előtt utoljára rendeztek előadásokat a Dóm téren) egyetlen esztendőben sem hiányzott a nagy mű a programból, bár a színpadra állítások, a különböző rendezői elképzelések következtében, erősen különböztek egymástól. Hont Ferenc első rendezése például egy misztériumjáték középkori stílusában vitte színre a művet, a ma Angliában élő világhírű grafikus és fametsző, Sz akkor a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma egyik vezető egyéniségének számító Ijluday György díszletterveivel. Más rendezések a Tragédia látványos történelmi színeire tették a hangsúlyt, ismét mások Lucifer és az Űr küzdelmét domborították ki. Már ekkor kiderült: a Tragédiának helye van a Dóm téren, és a nagy mű arra is alkalmas, hogy sokféle megközelítésben kerüljön a közönség elé. Szeged első jubileuma tehát ez az ötven esztendő lenne. (Csak érdekességként: 1933- ban a Tragédia azért i s került a műsortervbe, mert akkor volt 50. évfordulója annak, hogy Paulay Ede a budapesti Nemzeti Színházban — még a régi épületben, a mai Múzeum körút és Rákóczi út Sarkán — először vitte színre az addig színpadon előadhatat- lánnak tartott művet.) De ünnepel Szeged most egy másik jubileumot is: huszonöt esztendeje, 1959. július 25-én indultak újra a játékok, s azóta folyamatosan és töretlenül él, erősödik és gazdagodik ez a nagy tradíciójú és rendkívül fontos létesítmény. Létesítmény, mondom, mert a szegedi szabadtéri játékok már régen a szegedi ünnepi hetek nevet viseli, jelezvén, hogy a szervezők, rendezők korántsem az évi három, legfeljebb négy nagyszínpadi produkció tizenkét-tizenöt előadására koncentrálnak, bármily nagy közönségvonzatuk van is ezeknek, hanem azt akarják, hogy aki e hetekben Szegedre látogat, az másfajta kulturális élményeket is kapjon: kiállításokat nézhessen meg, más, in- timebb jellegű színházi produkciókat lásson, zenei élményekben (klasszikus zenei és pop-rock koncertekben) részesüljön, vegyen részt az ifjúsági napok nyüzsgésében, látogassa a sporteseményeket, a múzeumokat, a strandokat, menjen ki Szeged környékére, s ne korlátozza szegedi látogatását a Dóm tér valamely előadójának néhány órai időtartamára. Szeged egyre inkább komplex élményeket kínál, s ez így helyes. Szeged egyéni íze, színe, hangulata nem kis részt a Tragédia előadásainak köszönhető. Az ötven év alatt a mostani szezonnal együtt tizenöt nyáron volt műsoron Madách műve Szegeden. 1959 óta a mostani az ötödik felo nezotert K újítás, és ebből három rendezés Vámos László munkája (a jelenlegi is). A szegedi Tragédia-előadások két alapkérdést mindig felvetnek: 1. használja-e ki a rendező a hatalmas színpad, a jól bejátszható tér kínálkozó adottságait egy látványos előadás megteremtéséhez, vagy 2. tekintse másodlagosnak a látványt, s koncentráljon a Tragédia gondolati mondanivalóira, a mű nagy filozófiai kérdéseire, és ezeket közvetítse minél erőteljesebben a hatalmas, hatezer főt befogadó nézőtéren ülőknek? izárólagos előadások nemigen hozhatók létre. Épp Vámos 1965-ös rendezése bizonyította be, hogy a túlzott látványosságigény, mely szinte az egész Dóm teret játéktérnek tekintette, s az egyetemi épületek tetejétől a Dóm tornyáig minden lehetőséget felhasznált a tömegmozgatásra és a szereplők elhelyezésére, alkalmatlan másra, mint egy színes történelmi revü bemutatására, s óhatatlanul elmossa a Tragédia gondolatiságát. De éppígy nem él meg a túlságosan a szövegre, a gondolatiságra építő koncepció sem a téren; erre meg a mostani Vámos-rendezés tűnik példának. Aj 1983-as Tragédia ugyanis a dráma szövegére igyekszik összpontosítani, s ezért nem is él a szokásos rövidítésekkel, és olyan részletek is elhangzanak, melyeket csak olvasva szoktunk élvezni. És ez már az egyik vitatható pont. A visszaállított szövegek jelentős része ugyanis rendkívül statikus, és nemcsak egy ekkora színpad, hanem bármilyen színpad számára. Leállít, lefékez, és nem jár akkora dramaturgiai haszonnal, mint amennyivel megnehezíti a befogadást, A második probléma az elképzelést közvetítő színészekkel adódik. Vámos — nyilván mái az őszi nemzeti színházbeli előadásra gondolva — igen fiatal művészekre bízta a három főszerepet: Ádámot Bubik István, Évát Tóth Éva, Lucifert Balkay Géza játssza, azok, akikkel majd a jubileumi előadás is színre kerüi. Csakhogy e trió minden tehetségességével és igyekezetével együtt sem eléggé átütő erejű színészi egyéniség ahhoz, hogy egy egész előadáson át megragadja és fogva tartsa a néző figyelmét. (Ráadásul a szabadtéren szükséges beszédtechnikával is hadilábon áll különösen Bubik és Tóth Éva, s így a szöveg gyakran maszatos, elmosódott, rosszul artikulált.) Még leginkább Balkay Géza felel meg egy rosszkedvű, ingerlékeny és ingerkedő, de mégis nagy intellektuális fegyelmű, magát mindenkinél okosabbnak gondoló Lucifer-elképzelésnek, s az ő játéka és szövegmondása a legkorrektebb —, bár hogy a Tragédia verses szöveg, az nála sem igen derül ki. ubileumok ide, jubileumok oda, a Tragédia Szegeden a mostani szezonban kevéssé sikerült —, de a múlt ismeretében szólva, nem ez az utolsó Tragédia-rendezés a Dóm téren... Takács István J Régi mesterség mai művelője Művészi szalmafonás A marokszedő lányok tudománya, művészete volt régen a szalmafonás, de még ma is akadnak mesterei, köztük az Úcsán élő Lázár István. Nyaranta a környéken rendezett táborokban szívesen tanítgatja a fortélyokra a gyermekeket, akik örömmel ismerkednek az ősi népi mesterséggel, s mai művelőjével. Erdős! Agnes felvétele Kelet és Nyugat közt hidat építeni Kereste a dolgok ősforrásait A második világháború befejezésének 40. évfordulójához közeledve sokasodnak a visz szaemlékezések, de a tragikum évfordulók is. Közéjük tartozik Vajda Lajosé, a modern magyar festészet avantgardc irányának legnagyobb egyéniségéé is, akinek a végzet mindössze 33 évet adott. 1908. augusztus 6-án született Zalaegerszegen. Egész életét szinte katasztrofális nyomor kísérte. Apja még az első világháború idején Szerbiába költözött, ahol a gyermek számára később ply nagy jelentőségű ikonművészettel ismerkedett meg. Tudatosan hirdette Később a család Szentendrén talált megélhetésre. A Duna menti kisváros volt kevés megszakítással. Vajda életének háttere, ö lett a szentendrei iskola legnagyobb hatású, máig kisugárzó mestere, aki a fasizmus, a fajgyűlölet egyre vadabb tombolása közepette tudatosan hirdette a népek közötti összefogást, hidat akart építeni Kelet és Nyugat művészete között. A Képzőművészeti Főiskolán Csók István növendéke volt. A konstruktivizmussal Kassák Lajos Munka-körében ismerkedett meg. Alapvető művészeti élménye 1930—34 közötti párizsi tartózkodása volt, ahol a kor szinte minden művészeti törekvésével megismerkedett. Először az orosz filmművészet hatására fotómontázsokat készített szűrTV-FIGYELŐ Az SS rcmteítciről aiigha lehet még megdöbbentőbb dolgokat megtudni, mint amilyeneket már tudtunk. Az „SS” története című angol dokumentumfilm mégsem volt haszontalan. Elgondolkodtatott. Nem azzal, amit több oldalról is megközelítve láthatólag szándékosan hangsúlyozott, hogy tudniillik az SS rémtetteiben egyrészt nemcsak ennek az obskúrus erőszakszervezetnek a tagjai vettek részt, hanem például rendőrök is, s hogy másrészt az SS-nek nem feltétlenül minden tagja vett részt személyesen ilyen cselekményekben. Helyes tudni ezt is, de ez nem ad felmentést az alól a megbélyegzés alól, amit e dokumentumfilm ugyancsak aláhúzott és dokumentált, hogy ez a testület — amint azt annak ideijén a nemzetközi bíróság alapos okkal kimondta —- egészében, testületileg bűnös. S éppen ezzel kapcsolatosan volt elgondolkodtató a dokumentum- film a maga tárgyszerűségében, portréiban, a megszólal- tatottgk szavaival. Érzékelhettük, ki hogyan került e bűnöző elit soraiba — szavaik szerint — neveltetéséből eredő nézetei és mentalitása folytán, vagy akár viszonylagos anyagi, íétbiztonsági érdekből, miközben láthatólag fel sem merült bennük, hogy a neveltetésük során ugyancsak megismert erkölcsi elvekkel kerülnek szembe. Nyilvánvalóan feladták és a testület szellemének vetették alá személyiségüket, amint az Bubik István (Ádám), Tóth Eva (Éva) és Balkay Géza (Lucifer) Tragédia egyiptomi színében a bandaszerű bűnözésben megfigyelhető. Ez az első bűn, amit elkövettek, talán még csak önmaguk ellen, de az önmagukban feladott ember ellen. Ez az első lépés az el- állatiasodáshoz. Nem szerencsés a szó, mert az állatok nem igen veszítik el saját mivoltukat. Emberi mivoltunknak azonban van egy érzékeny sajátossága: a felelősség, mégpedig az, aminek tudatában cselekszünk, s nem az, amit esetleg utólag érezhetünk ... A LäpZürtä előtt ei nem sza- lasztható alkalmat kínál a földi és az esztétikai valóság szembesítésére az újságírónak, mivel az ő pályáján játszották — ez esetben duplán. Mert nemcsak hogy újságírókat mutat a Módos Péter novellájából Gát György rendezésében készült tévéjáték, hanem történetesen éppen azokat a helyiségeket választották szerkesztőségi színhelyéül, amelyeknek a padlóit jelen sorok írója koptatta. De íme valóság és művészet! Enyhén fogalmazva sokkal hétköznapibb egy szerkesztőség a valóságban, mint amilyen lázas tevékenység célszerű látszatát kelti a filmen. Ám elkerülendő az aprólékos „szakmai realizmus” számonkérését, ne firtassuk, akad-e olyan hírlapíró, mint a balekul beusrathatő és piaci hírbeszerzőből főszerkesztővé avanzsáló Németh József vagy a beugrató és csalódott várományos. És ne keressünk a jellemfejlődéshez szükséges lélektani hitelességet sem. Jelen sorok írója tehát azzal az előfeltevéssel ült a láthatólag könnyedén szórakoztatni kívánó játékfilm elé. hogy nem az újságíróéletet akarja megismerni belőle, hanem azt megtudni, mit üzen e miliőbe maszkírozva. S ezt olvasta ki: kell valami célt adni és találni mindig az embernek, hogy ne süllyedjen a rutin unalmába. Feladatok kellenek, hogy túllépjünk mai önmagunkon, jobb képességeket csiholjunk ki magunkból. Az álfeladatok persze tragédiába torkollhatnak — ennek előszellőcskéjét már-már érezni —, de nyugalom! Vígjátékkal van dolgunk, így enyhén szatirikus fintorral elnyeri jutalmát és büntetését a két hős. kiket Bodrogi Gyula és Garas Dezső kitűnően alakított olyannak, amilyennek az újságírókat Mórioka elképzeli. N. F. önarckép realista felhanggal. A montázstechnikát haláláig alkalmazta, de saját mondanivalójának megfelelően teljesen átalakította. Budapestre hazatérve a dolgok alapformáit kutatta: „valami új témakört keresek, építek ki magamban, a dolgoknak titkos, elvont lényegét akarom kibontani. De mindig a konkrétból, a valóból kiindulva keresem a dolgok ősforrását." Először a népművészethez fordult. Barátjával, Korniss Dezsővel együtt Szigetmonostoron gyűjtötte a népi múlt emlékeit. Anyagát a legnagyobb következeteséggel felépített, szimbolikus-szürreális formanyelvű művein használta fel. Ikonkorszak Alkotásainak zöme rendkívül tiszta rajzú, erősen konstruktív szerkesztésű grafika, amelyeken a szerb, magyar é« zsidó kultikus alapmotívumok vegyülnek a mindennapi életre utaló, csupán a lényegre sűrített ház, templom, alma, tányér stb. formákkal. A sötétedő végzet ellen a kollektív művészet időtlenségében keresett és talált megnyugvást. 1934-ben saját arcképeinek sorával kezdődött a szláv ikonokhoz visszanyúló ikonkorszaka. A fasizmustól, a haláltól való rettenet töltötte be utolsó éveit. Munkái ekkor félelmetes víziók, hatalmas szénrajzok, melyeken tudata mélyéről feltörő, madárszerűen • csapongó, démoni hatalmakkal küzd. 1940-ben munkaszolgálatra hívták be, de éhségtől, nyomortól legyengült teste nem bírta a megpróbáltatásokat. Iskolát teremtett Nyolc hónapi szenvedés után a tüdőbaj tett pontot az új magyar művészet európai rangú, iskolateremtő alkotójár nak megpróbáltatásokkal teli életére. BrestyánsZky Ilona Nevettető színpad Dunabogdányban A Hahota próbáján Alig egy esztendeje alakult meg Dunabogdányban a Hahota színpad. A társaság tagjai tudatosan vállalták a nehéz és nemes feladatokat, hogy a közönséget szórakoztassák. A diákokból, szakmunkásokból álló amatőr együttes eddig elsősorban saját községükben, s a környékbeli településeken adtak elő vidám egytelvonásosokat. Képünkön: a próba első percei Barcza Zsolt felvétele A Magyar Remekírók jubileumi kötete Kassák Lajos munkássága A közeljövőben kerül a könyvesboltokba a Magyar Remekírók sorozat félszázadik kötete, amely Kassák Lajos munkásságáról kíván teljes keresztmetszetet adni. Az 1973-ban útjára indított, közkedvelt könyvfüzér évente három-négy kötettel jelentkezik, s lapjain helyet kapnak mind a régi, mind a XJX.— XX. századi magyar irodalom értékei. Az idén már az olvasókhoz jutott a magyar költők — XVIII. század című könyv, amely a jelzett század költészetének — Faludi Ferenctő! Csokonaiig — valamennyi rétegét bemutatta. Elhagyta már a nyomdát Kisfaludy Károly válogatott műveinek kötete is, amely bemutatja történelmi tárgyú költeményeinek, népdalainak, epigrammáinak legjavát, A múlt század végének legjelentősebb esszéírójaként, kritikusaként tartja számon az irodalomtörténet Péterfy Jenőt, aki méltán vált a Nyugat nemzedékének páldakéoévé tisztelt elődjévé. A magyar értekező próza egyik legkiválóbb alakjának műveiből Sőtér István készített az egész életművét feltérképező válogatást. A kötet a napokban kerül az üzletekbe. A téli könyvvásárra jelenik meg a sorozat idei utolsó darabja, a Pázmány Péter munkásságát áttekintő könyv. A XVII. századi prózairodalom kimagasló alakjának művei, ellenfeleinek írt feleletei kalauza, keresztényi imádságos könyve az ellenreformáció korszakának, a barokk , irodalomnak kiemelkedő alkotásai. Pázmány nemcsak a hitviták közismert alakja, hanem műveivel segítette a magyarnyelvűség kialakulását, , a magyar próza megteremtését is. Jövőre újabb kétéves ciklus kezdődik a Magyar Remekírók sorozat történetében. A tervek szerint 1984-ben a magyar középkor irodalmáról, az 1888 és az 1805. között megjelent regényekből, egyéb művekből, valamint a XIX. századi magyar drámákból adnak közre egy-egy válogatást. Az 1985-ös elképzelések között szerepel a XX. századi magyar költők alkotásainak három- kötetes kiadása, Kosztolányi válogatott műveinek megjelentetése, s az előfizetők ajándékkent Berzsenyi-kötetet kapnak majd.
