Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-31 / 205. szám
1983. AUGUSZTUS 31., SZERDA xMtfiw Alapanyagot ad a gátakhoz Kőbánya a Duna mentén Érdekes természeti látványt nyújt a dunabogdányi kőbánya. A lerobbantott, kibányászott kőtömbök különös módon illeszkednek egymásba. A Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság szakemberei innen szállítják az épülő gátak és az árvízvédelem részére az alapanyagot. A kőbányából naponta több ezer mázsa nyersanyag jut a gátakhoz. Országos vetélkedő Az alkotmányról Az Állami Ifjúsági Bizottság, a KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Művelődési, valamint az Igazságügyi- Minisztérium — más állami és társadalmi szervekkel karöltve — „Hazám állampolgára vagyok!" címmel vetélkedőt hirdetett, az alkotmány születésének 35. évfordulója alkalmából. A verseny- felhívás közreadói nemes versengésre, országos játékra hívják a középiskolák diákjait. A vetélkedősorozat célja, hogy a tizenéves fiatalok bebizonyítsák: elsajátították az alapvető állampolgári ismereteket, képesek eligazodni a közéletben, a társadalom politikai intézményrendszerében. Az elődöntők után iskolánként három tanulóból verbuválódott csapatokat várnak az országos középdöntőbe, ahol több fordulóban mérik össze tudásukat a továbbjutók, Három kategóriában — gimnáziumok, szakközépiskolák, valamint a szakmunkás- képző intézetek és szakiskolák — versenyeznek majd a fiatalok. Az érettségizett Szakmunkástanulók csapatai a szakközépiskolák kategóriájában indulnak. A középdöntőből minden megye legjobb csapata, a fővárosból a legjobb kát csapat kerül — mindhárom kategóriából — az országos döntőbe. Megtalálják a számításukat Szolgálati lakások a tanyákon Ceglédről Tápiósz,ele felé vezet a 311-es út. Learatott búzaföldek, kukoricások határolják. Itt-ott a fák közül tanyák villannak elő. A következő falu már a nagykátai járáshoz tartozik, de ahol járunk, még Cegléd vonzáskörzetében éL Beköltözni a városba Az autóbusz kisebb tanya- központ előtt áll meg. Az út mentén hosszú, poros udvar, a ceglédi Lenin Termelőszövetkezet műtrágyaraktára. Néhány házból áll a település. Bár többen évtizedekig élnek a termelőszövetkezet szolgálati lakásaiban, még nevet sem kapott lakóitól a terület. Az egyik épület előtt apró udvar, kihallatszik a mosógép zaja. Dengi Istvánné tíz éve költözött férjével a szolgálati lakásba. — A ceglédi szociális otthonban dolgozom. Mindenképpen szeretnék beköltözni a városba, a gyerekeknek sem mindegy, hol nőnek föl, hol járnak iskolába. A lakás tiszta, gondozott, a sarokban virágok. A fiatalasz- szony is ápolt, csinos. Látszik, hogy igényes a környezetére. — Nem akarok a tanyán megöregedni. A szüleim Újszilváson laktak, arra köny- nyebb lakást szerezni, de én városban szeretnék élni. Jó lenne Cegléden egy kertes házat venni, mert hozzászoktam, hogy jószág, zöldség legyen itthon, de ha nem jut rá, más lakás is megteszi. Aki dolgozik, jól megél A szomszédban, a jól ismert kocka alakú családi ház a hatvanas években épült. Szintén a termelőszövetkezet tulajdona, Űri András és családja él benne. — Szabolcsból jöttünk, és munkát, jobb kereseti lehetőséget találtunk itt. Mindketten a tehenészetben dolgozunk — kezdi a költözködés történetét az asszony. Itt megtaláltuk minden számításunkat. A gyerekek is felnőnek lassan, a két nagyobb már befejezte a nyolc általánost, most a száz tehén mellett segítenek nekünk. A legidősebb fiú tovább szeretne tanulni, buszsofőr akar lenni. Majd meglátjuk, hogy sike- rül-e neki. — Itt akarnak végleg letelepedni? — Ügy terveztük, hogy nyugdíjas korunkig itt maradunk. Jól kérésünk a tsz-nél, közel is van a tehenészet. Addig ösz- szegyűjtünk annyit, hogy öreg korunkra beköltözhessünk Ceglédre. Az út mentén az aszály ellenére magasba szökött a gaz. Két birka harapdálja a sárguló gyomokat. Gondozatlan az árokpart, látszik, senki nem törődik vele. A következő épület nagy családnak ad szállást. Pádár nagymama hetvennégy éves, és négy, családos gyermekével lakik itt kora tavasz óta. — Épp ötven éve, hogy először költöztem ki a dinnyeföldre, akkor még magángazdákhoz. Azóta is, minden nyaramat a dinnyével töltöm. Most már nem bírom a munkát, de mégis jó, hogy együtt lehetek a családdal. A „gyerekek” is javakorabeliek már, az unokák viszont nem követik a család foglalkozását. — Csányból költözünk ide minden tavasszal, szerződésünk van a Lenin Tsz-szel — meséli Szabó Lászlóné. — A termés harminc százalékának bevétele a miénk, persze, a ráfordítások levonása után. Nem túl sok marad, drágák a permetezőszerek, a palántaneveléshez fóliasátor kell. Az SZTK-járulék, a jégbiztosítás is terheli a jövedelmünket. Nem keresünk sokat, de ötvenévesen nem kezd már másba az ember. Ezt csináltuk egész életünkben, ehhez értünk. Átmeneti otthonuk előtt tisztára söpört a keskeny járda. A ház mögött veteményes kert, kutyaól, előtte fajtiszta német vizsla hasal lustán. — Az év több mint felét a dinnyeföldön töltjük. Otthon, a kert, a ház üres ilyenkor, csak október vége felé költözünk haza. Akkor aztán ki keli takarítani, réndbehozni mindent. Meglátszik a portán, hogy nem volt otthon a gazda. Sárga Barkas kanyarodik a ház elé. Ruháskosarakban, kötényekben rakják le az apró, zöld dinnyét. Jó lesz savanyítani, úgysem érik már be a maradék. — Finom, édes volt az idei termés — folytatja Szabóné a beszélgetést. — Csak a szárazság itt is megtette a magáét. Sokkal kisebbek a dinnyék, kilóra kevesebb lett a szokásosnál. A jövedelmünk, .pedig nem a cukortartalomtól, hanem a súlytól függ. A meleg miatt korán érett be a termés, hamarosan kimérik a jövő évi földeket, mehetünk haza. Mindenki tovább lép A Pádár család jövő tavasz- szal ismét ide költözik. Heves megyéből jönnek, de az év egyik felében ott a helyük, ahol a dinnyés szakértelmére van szükség. Öriék hamarosan leadják a harminc hízót, s kiderül, mennyivel gyarapodott megtakarított pénzük. Dengi Istvánné szintén a közeli városba vágyakozik, pedig falun élt gyermekkorában is. Ha igyekezetük nem marad eredménytelen, idővel megüresednek a házak. Azután érkeznek helyükbe új lakók, akik az erőgyűjtés, takarékoskodás ugródeszkájának, tekintik majd a szolgálati lakásokat. Márvány! Agnes Egyik Papp váltja a másikat Régi receptek, új technológiák Ügy tűnik, hogy megújul a kenyérgyártás. A nagyobb élelmiszer üzletekben sokféle fajta között lehet válogatni. Egyesek a burgonyásra, mások az alföldire, a vázso- nyira, a rozslángosra esküsznek, de a különlegességet kedvelők kaphatnak szőjalisztből sültet, vagy kávébarna savanykás rozscipót is. Megszokott látvány az is, hogy „házikenyér” felirattal valamelyik utcasarkon megáll egy személygépkocsi és vállalkozó szellemű kiskereskedők kínálják az áruikat. Dédanyáink szerették Hogyan látja mindezt a szakember? Ágoston Lászlónak, a Dél-Pest megyei Sütőipari Vállalat műszaki főmérnökének véleménye szerint új dolgok — legalábbis, ami1 az ízeket illeti —, csak részben .vannak, hosszú ideig félretett, kicsit módosított receptek kerülnek elő. Legjobb példa erre a burgonyás kenyér, amit dédanyáink sütöttek, tudva azt, hogy a krumpli előnyösen befolyásolja a liszt tulajdonságait, rugalmassá teszi a tésztát. Magyarország népessége közismerten a nagy kenyérfogyasztók közé tartozik, a szakemberek szerint kevés helyen van ilyen kultusza, hagyománya a pékárunak. Más kérdés az, hogy különleges dolognak számít-e a választékbővítés? Mindenesetre egy olyan cégnél, mint a Délpest megyei, ahol 180 ezer ember mindennapi kenyeréről kell gondoskodni, sokrétű műszaki feladat, korszerű beruházásokkal és új technológiákkal. A legutóbbi új cikk, amivel a piacon megjelentek, a sokáig frissen maradó rozslángos cipó, és — bár ez különösnek tűnik egy. nagyvállalatnál — néhány he-tp hám. kényeret is sütnek. — A kézi munka aránya e terméknél magasabb — mondja Ágoston László — és, emiatt drágább a többi fajtánál. Egyelőre kisebb mennyiséget készítünk belőle és Cegléd környékén hozzuk forgalomba. Éelmérjük az igényeket, majd azok alapján bővítjük a gyártást. Kisebbet, nagyobbat Sajátos módon különböznek a fogyasztói szokások, ami a kenyér méretének kiválasztásánál is megmutatkozik. A tanyás vidékeken a háromkilós vekniket kedvelik, de a városokban lassan a kétkilós is kimegy a divatból, és egyre többen viszik a 60—70 dekás ví- kendkenyereket. A gyártók szempontjából pedig ez sem mindegy, mert valamennyi forma és méret egyúttal más technológiát is követel. Mindehhez pedig jó szakmunkások, Targoncakliiiika Kakucson korszerű gépi berendezések kellenek. A vállalatnál most a legnagyobb rekonstrukció a tápió- szecsői üzemben van: új, nagy teljesítményű, alagútrendsze- rű kemencét kapnak. Ez az üzem már eddig is híres volt nagyon finom kenyeréről. Tápiószecsőn kívül még három község: Tápióság, Kóka és Tóalmás ellátásáról gondoskodnak, de hétvégeken a fővárosból is járnak hozzájuk bevásárolni. Érdemes, mert az ott készült pékáru napokig jóízű marad. — Miért szükséges hát mégis a korszerűsítés? — A körülmények javítása miatt — válaszol Ágoston László. — Az egyik legnehezebb fizikai tevékenység, a kemencemunka könnyítésén túl az üzem kapacitásbővítését is megoldjuk úgy, hogy az ezredfordulóig nem lesz szükség átalakításra. Természetesen mód nyílik arra is, hogy tovább szélesítsük a választékot. Kenyeres dinasztia Az új kemencében szeptemberben sütik majd az első kenyeret, addig marad a régi technológia. Ebben az üzemben — ahol naponta 40—50 mázsa, hétvégeken 70 mázsa kenyér és nagy mennyiségű sütemény készül — o szállítókkal együtt 40 ember dolgozik. Közülük csak ketten szakmunkások: Papp Rafael és Papp Zoltán. Apa és fia váltja egymást a nappali meg az éjszakai műszakban. Reggel Papp Rafaelt találom a dagasztógép mellett, amint összekeveri a 80 kiló lisztet a sóval és a kovásszal. A gép néhány perc alatt készít tésztát a keverékből. Ezután következik 45 perc érlelési idő, a darabonkénti formázás, a kelesztés a szakajtóban, és végül a belapátolás a kétszáznegyven fokra felfűtött kemencébe. A mester dicséri a dagasztógépet, óránként 550—560 kiló lisztből lehet vele tésztát „gyúrni”. — Tanuló koromban gyakran mondta a főnök: ha elromlik a gép, csináld fiam kézzel a dagasztást! Nem volt igaz, de a tésztát csak így lehetett igazán megismerni. A főnök egyébként akkor a nagybácsi volt, ugyanis a család régi kenyeres dinasztia, egymástól tanulták a mesterséget. Papp Rafaelnek a testvére is pék volt, a felesége pedig sokáig mellette dolgosptt segítőként. A fiainak mégis azt tanácsolta, hogy akármilyen mesterséget tanuljanak, csak ezt ne, mert itt nagyon sokat kell dolgozni, éjjel-nappal és vasárnap is. Az idősebb fiú megfogadta a szót és elektromérnök lett belőle, hanem a fiatalabbat csábította a friss kenyér illata. Amikor még iskolába járt, az útja a pékműhely mellett vezetett. Hazafelé mindig betért és kérte, hadd segíthessen. Az édesapja már akkor gyanította, hogy ebből a fiúból pék lesz. Papp Rafael vetette be az első kenyeret a kemencébe 1974. május 28-án a tápiósze- csői üzemben, és természetes dolog, hogy rá vár majd ez az ünnepélyes feladat az új ke-; mence mellett is. Délelőtt fél tizenegykor letelik a műszak, számolgatom,^ hogy ugyan mikor kezdődhetett? Ejfél után — Éjfél után egy órakor van' a váltás, ez a hosszú műszak,' a délutáni rövidebb. Reggelre kell sok friss kenyér. — Mikor szokott aludni? — Két részletben. Ilyenkor délelőtt lefekszem pár órára, és este is úgy kilenctől éjfélig. Közben megérkezik Papp Zoltán is motorkerékpáron, ö néhány éve távolabbról jár be, mint az édesapja, mert Nagykátára nősült, odaköltözött. Kérdezem, hogy mit szól a felesége ehhez a munkarendhez? — Ismeri ő ezt, itt dolgozott a vállalat mintaboltjában, csak most otthon maradt a kisgyerekkel. Próbálom faggatni a fiatalembert. hogy péknek szánja-e majd a fiát. de ez nillanatnyi- lag nem időszerű. Kislánya van, s még csak kéteszten- dős... — Ámbár — elgondolkodik — lehet, hogy mire ő felnő, már könnyebb lesz ez a szakma. Kenyér mindig kell, ez a legfontosabb. Papo Rafael hazafelé indul, elköszönünk. Most látom, hogy nem ősz. csak a finom, fehér Uszt permetezte munka közben deresre a haját. Gál Judit A szerszámimport koordinálása Ésszerűbb gazdálkodás Az országban mindössze hat-nyolc üzem foglalkozik targoncajavítással, így aztán nem csoda, hogy bőven akad munkája a kakucsi Március 15. Mgtsz targoncajavító üzemének, öreg szovjet gépeket alakítanak át dízelmotorosra, de vállalnak felújítást is. Trencsényi Zoltán felvétele A hazai szerszámellátás javítására, a konvertibilis szerszámimporttal való ésszerűbb gazdálkodásra, szocialista beszerzési lehetőségeink bővítésére szerszámimport koordináló társaság alakult az Ipari Minisztérium kezdeményezésére. A társaságnak tagja valamennyi hazai szakosított szerszámgyártó vállalat, külkereskedőik: a Ferunion és a Metalimpex, a belföldi forgalmazó: a Gép- és Szerszámértékesítő Vállalat, valamint a Gépipari Technológiai Intézet. Különféle szerszámanyagokból, forgácsoló- és forgácsmentesen alakító szerszámokból, kézi- és köszörűszerszámokból a hazai vállalatok évente általában több mint 50 millió dollár értékben vásárolnak tőkés országokból. Ezzel a hazai szükségleteknek csaknem egyharmadát fedezik, egyes szerszámokból azonban még így is időnként hiány keletkezik. Az eddigieknél jobb ellátáshoz a társaság tagjai a bel- és külkereskedelmi munka javításával, a hazai gyártmányok választékának bővítésével és a szerszámkölcsönzés megszervezésével kívánnak hozzájárulni, amivel egyben jelentősen mérsékelhetik a szerszámokra fordított konver. tibilis kiadásainkat. Az erőteljesebb piackutatás és a kereskedelmi szervezet korszerűsítése mellett ehhez a technikát hívták segítségül. A jövőben a külkereskedelmi vállalatokhoz beérkező minden egyes igényt megvizsgál a Gépipári Technológiai Intézet számítógépe aszerint, hogy" a behozni kívánt szerszámmal azonos vagy hasonló rendeltetésűt gyártanak-e itthon, vagy valamely szocialista országban. A számítógépes vizsgálat eredményéről tájékoztatják a megrendelőt. A társaság szerszámgyártó tagjai arra vállalkoznak, hogy szabad kapacitásaikkal — ha a technológiájuk engedi — az eddigieknél erőteljesebben járulnak hozzá a hazai igények kielégítéséhez. Ugyanakkor — mivel a külkereskedelmi információk minden tagvállalat rendelkezésére állnak — feilesztéseiknél figyelembe Veszik, hogy hogy melyek azok a keresettebb szerszámok, amelyek gyártására vállalkozhatnak. Emellett a társaság tagjai az ellátás további javítására keresik a nemzetközi együttműködés lehetőségét is, elsősorban a KGST-n belül.
