Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-27 / 202. szám
0 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1983. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT Könyvek a világ minden tájáról A Szpasszkij-torony nál iKét év múltán isimét feltűnt a szov- í jet főváros utcáin I a moszkvai nem- izetközi könyvkiál- llítás és -vásár [emblémája: a Szpasszkij-torony, ^hátterében egy nyitott könyvvel. Az immár világszerte jól ismert embléma egyre gyakrabban látható jelvényeken, plakátokon, a kiadók reklámprospektusain, valamint a szovjet népgazdaság eredményeit bemutató állandó kiállítás területén, ahol e napokban láttak hozzá a pavilonok, stenderek szereléséhez, negyedszerre adva otthont a könyvszakma e nagyszabású rendezvényének. A szeptember 5. és 12. között rendezendő IV, moszkvai nemzetközi könyvkiállítás és -vásár célja változatlanul a világ népei közötti kulturális együttműködés elősegítése, a béke megszilárdítását és a nemzetközi enyhülést szolgáló legjobb kiadványok népszerűsítése, valamint a különböző nemzetiségű kiadók, könyvkereskedelmi cégek közötti üzleti kapcsolatok és a kölcsönös fordítások körének bővítése. Változatlan a könyvvásár jelmondata is: „A könyv a béke és a haladás szolgálatában”. A kiállítás szervezői a Szovjetunió Sajtóbizottsága (Goszkomizdat SZSZSZR), a Szovjetunió Szerzői Jogvédő Hivatala (VAAP), valamint a „Mezsdunarodnaja Knyiga” Külkereskedelmi Vállalat; lebonyolításában pedig további intézmények is kiveszik részüket, így a Szovjetunió Kulturális Minisztériuma, a Szovjetunió Tudományos és Műszaki Állami Bizottsága, a Szovjet Tudományos Akadémia, a „Novosztyi” sajtóügynökség, különböző alkotói közösségek, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége, a Könyvbarátok Szövetsége, valamint számos egyéb szervezet. A moszkvai könyvvásár újfent E teret nyit az olyan .kiadványok tt, melyek határozottan állást fog- • íalnak a béke megszilárdítása, a nemzetközi feszültség enyhítése, a népek közötti együttműködés, kölcsönös bizalom elmélyítése mellett, lehetőséget nyújtván ezzel a különböző nemzetek kulturális, tudományos és gazdasági életének kölcsönös gazdagítására. A könyvvásár minden szükséges feltételt biztosít a különböző cégek, kiadók, szervezetek közötti üzletkötések sikeres lebonyolításához. Augusztus 20-ig a világ 80 országának 2300 kiadóvállalata, cége és szerzői jogi szervezete, továbbá 12 nemzetközi szervezet jelentette be részvételi igényét, mint például az ENSZ, az UNESCO, a KGST, a Bé- ke-világtanács, a Kiadók Nemzetközi Társulása, a Szellemi Tulajdon Világszervezete, a Nemzetközi Természetvédelmi Tanács, a „Béke és Szocializmus” nemzetközi kiadóvállalat, valamint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség. A könyvvásáron szép számmal vesznek részt a szocialista országok képviselői. Kiállításaik nem csupán a nemzeti könyvkiadásuk jelenlegi állapotát szemléltetik, hanem egyúttal áttekintést nyújtanak a gazdasági. tudományos és kulturális élet terén elért legújabb eredményeikről, vívmányaikról is. A korábbiaknál gazdagabban képviselteti magát a magyar könyvkiadás. A magyar kiállítási részleg stenderein több mint 2000 könyv, művészeti album, poszter lesz majd látható, és az 1981. évinél jelentősen több újdonságát vonultatja fel a „Hungaroton” Hanglemezgyártó Vállalat is, Tóth Dezső művelődési miniszter- helyettes, aki a könyvvásárra kiutazó BMP»"" «o* t5K hivatalos magyar küldöttséget veze- ti, beszélgetésünk során elmondta, hogy a magyar könyvkiadók és könyvkereskedők konkrét export- és importszerződési javaslatokat készítettek elő a vásárra. Egyúttal ki- . emelte, hogy a magyar könyvkiadás ||r jó tapasztalatokkal rendelkezik a nemzetközi üzleti kapcsolatok terén. Teljes és kölcsönös megértés, valamint szoros baráti szálak jellemzik a szocialista országok kiadóival, könyvkereskedelmi szervezeteivel kialakított kapcsolataikat, melyek az utóbbi időben egyre inkább bővülnek. Példaképpen megemlíthető az NDK és Csehszlovákia kiadóival fennálló kiváló együttműködés, melyet jelentős mértékben segítenek elő a különböző nemzetközi könyvvásárok, köjztük elsősorban a moszkvai. _ Megfelelő tapasztalatokkal rendelkezünk a legnagyobb nyugati kiadóvállalatokkal, többek között az angol „Pergamon Press”-szel folyó együttműködés terén — mondotta Tóth Dezső. — Az 1981. évi moszkvai könyvvásáron ez utóbbi cég képviselőivel már folytattunk előzetes megbeszéléseket, s reméljük, hogy ezek a későbbiek folyamán konkrét formát öltenek. A nyugatnémet „Springer” kiadóvállalat is érdeklődést tanúsít a magyar könyvkiadás iránt. Az elmúlt években többször is tárgyaltak a magyar könyvkiadók képviselőivel, s az idei könyvvásárra előkészített terveinkben szerepel néhány, a „Springer"-rel kötendő export- és importszerződés aláírása. Úgyszintén tervbe vettük az „ART1A” és a „SLOVART” csehszlovákiai, illetve NDK-beli „Buchexport” szervezetekkel kötendő szerződéseket is. Küldöttségünk törekvései egyebek között arra irányulnak majd, hogy további kapcsolatokat alakítsunk ki az egyéb külföldi cégek képviselőivel. A könyvcsere és a könyvkiadás terén meglevő kapcsolatok bővítése kétségkívül jelentős mértékben járul hozzá a népek közötti kölcsönös megértés elmélyüléséhez, és meggyőződésünk, hogy a moszkvai nemzetközi könyvkiállítás és -vásár kiemelkedő szerepet tölt be e téren. A könyvvásár egyik legnagyobb részlegét a szovjet kiállítás képezi, mely a 200-nál is több központi és köztársasági kiadóvállalat mintegy 16 ezer, különféle tematikájú, hazai és külföldi nyelveken kiadott könyvét mutatja be. A központi kiadók mindegyike önálló kiállítást készít elő. Az idei moszkvai könyvvásár, az eddigiekhez hasonlóan, két hatalmas pavilonban, mintegy 25 ezer négyzetméternyi területen helyezkedik majd el. Csakúgy, mint 1981-ben, az idén is szerveznek egy nemzetközi kiállítási részleget „A könyv és a környezetvédelem” elnevezéssel. Köztudott, hogy a környezetvédelem az emberiség előtt álló egyik leg időszerűbb feladat. Megoldásának szükségességére a jelenlegi és az eljövendő nemzedékek érdekében az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záródokumentuma is kitér. Harmincnál is több ország kül dött könyvet erre a nemzetközi kiállításra. A könyvvásár szakosított rendezvényei közül feltétlen említést érdemel az „üzleti találkozók klubja”, melynek ülésein világhírű tudósok, szakemberek is részt vesznek. Űjfent megszervezik a sajtóközpontot. Mindennap rendeznek sajtókonferenciát, melyek során a kiküldött tudósítók találkozhatnak a legnagyobb szovjet és külföldi kiadók, nemzetközi szervezetek képviselőivel, valamint a kulturális és tudományos élet kimagasló személyiségeivel. A könyvvásár programjának szerves részét képezik a Szovjet Tudományos Akadémián, a Szovjet Szolidaritási Bizottságon, a Moszkvai Állami Egyetemen, illetve a vásár információs központjában szervezendő találkozók. Szeptember 11-én rendezik meg a könyvbarátok napját, Sokszínű kulturális program várja a vásár résztvevőit, akik részére múzeumi látogatásokat, színházi esteket, idegenforgalmi sétákat, kirándulásokat szerveznek. A megnyitás napján a Bolsoj Színházban adnak ünnepi műsort a könyvvásár résztvevőinek és vendégeinek tisztelőiére. VASKEBA IVÁN, a Szovjetunió Szerzői Jogvédő Hivatalának magyarországi képviselője A legutolsó akadály A ház, amelyhez nem vezet út Ezzel a riporttal régen adós vagyok azoknak a remek fiúknak, akik Verőcemaroson, közvetlenül a Börzsöny alján, a hegy lába és a patak partja közötti keskeny sávon irtani kezdték a bozótost. Először akkor határoztam el, hogy megörökítem az alakuló, formálódó csapatot, amikor őszinte irigységgel hallgattam, micsoda lelkesedéssel, tettre- készen fogadkozva láttak neki házuk építésének. Némelyik félig még kamasz, mások fiatal házasok, s akadtak — nem is kevesen — akik az albérlet mérgét, a szülőkkel lakás kellemetlenségeit, s egy szebb, jobb élet reményét adták bele teljes erőből a sziklát törő csákány erejébe. Írni szerettem volna később a csUggedőkről, s azokról, akik — mert sose próbálták — elmenekültek a kemény munka elől, többszörösen vesztesen: nemcsak a reménybeli lakással lettek szegényebbek, önbecsülésük is csorbát szenvedett. El kellett volna mondani, hogyan értek férfivá azok a srácok, akik maradtak. Ahogy kérgesedéit a tenyerük, változott a jellemük. Megtanultak betonozni. falat rakni, festeni. Botcsinálta önjelölt vezetőkből lettek csendes, visszahúzódó, maguknak való, keserű emberek, azokból, akik először csak szótlanul figyelték az eseményeket, olyanok, akik jó szóval, segíteni tudással lelket vertek a már-már csüggedő társaságba. Valamennyinket megszerettem, éppen ezért nem született meg korábban ez az írás. Illetlenségnek gondoltam éppen őket megörökíteni, hiszen hozzájuk hasonló örömökben osztozó, gondokkal küzdő emberek százával vannak a megyében. Ha most mégis szaporodnak a róluk szóló sorok, annak nem valamiféle ünnepi esemény az oka. Egyelőre senki sem tudja, mikor lesz a beköltözés. Csadó János, a községi pártalap- szervezet titkára, a lakásépítő és fenntartó szövetkezet elnöke eleveníti fel az építkezés előzményeit. — Szépen fejlődő település a miénk. Gyönyörű a környék, jó a közlekedés, megfelelő az ellátás. Helyiek és a szomszédos községekből való fiatalok szívesen építkeznek itt. Persze nincs mindenkinek annyi pénze, hogy telket vásároljon, családi házra gondoljon. Ezért határozták el, hogy ifjúsági szövetkezeti lakásokat építünk. Ezt a formát jelentős hitellel támogatja az OTP, érvényesek rá a szociális kedvezmények, s jutányos áron biztosított telket is a tanács. Lényeges, hogy a fiatalok a munka javát maguk végzik el, ezzel is olcsóbb a beruházás, öt éve először tizenkettő, 1981-re 20 lakás, majd újabb huszonkettő készült el. Azt hiszem, ez a sok-sok buktató ellenére sem csekély eredmény. Kedvezményes telekkel Ez, a most befejezés előtt álló házsor négy éve készül. Hogy miért ilyen sokáig? A jövendőbeli tulajdonosok mind dolgozó emberek. Az itteni munkára fordított időt a pihenéstől lopják el. Többségük minden hét végét, szabadnapot, szabadságot itt töltött. Hol az anyag, hol a munkagép hiányzott, sziklát kellett bontani. Ilyen körülmények között, sok-sok lemondással, nehézséggel épültek a lakások. S némi szerencsével is. Például azzal, hogy a település vezetői — a kezdet kezdetén Krebsz József — minden segítséget megadtak az építkezőknek. Nem túlzás a közhely: szívükön is viselték a fiatalok ügyét. Szerencse az is, hogy találkoztak egy olyan emberrel, mint Honti János, aki ugyan csak a műszaki ellenőri tisztet vállalta el annak idején, de nem hivatalosan, építésvezetőjük lett. A ház épült, a gondok sokasodtak. S nem csupán azért, mert fogytán volt az erő, a türelem, azért is, mert a hivatalos ügyek egyre nehezebben intéződtek. A fiatalok, akik tapasztalatot szereztek betonozásban, falvésésben, csákányozásban, nehezen tudtak eligazodni az ügyintézés útvesztőiben. Elfogyott a tudomány Anélkül, hogy felsorolnánk a kál vária minden stációját, állíthatjuk, kész Canossa-járás volt vízbekötési engedélyhez, árammérőhöz jutni. Nem érkezett meg a csatornaberendezés, és sorolhatnánk tovább, mi mindennel kellett megküzdeni a lakásszövetkezetnek. De ennél a legutolsó akadálynál, melyet Csadó János ismertet, úgy tűnik, elfogyott a tudomány. — Elkészültek a házak, s nincs út, amelyik hozzájuk vezetne. Azt hihetik, tréfálok, pedig a helyzet egyáltalán nem vicces. Igaz, a patak túlsó partján vezet a Verőcemaros— Szokolya közötti aszfaltút. Pár méteres becsatlakozással és egy híddal egyszerűen megoldható a kapcsolat. Kértünk is engedélyt, de ezt a Pest megyei Tanács közlekedési osztályának állásfoglalása alapján a nagyközségi tanács elutasította. A patak innenső oldalán szintén építhetnénk egy három méter széles utat, de ez horribilis pénzbe kerülne, mert alatta fekszik az a főnyomócső, amelyik Szokolyára, s a nagy kiterjedésű üdülőterületre viszi az ivóvizet. Mivel indokolják a hídépítési engedély elutasítását? — érdeklődtünk a Pest megyei Tanács közlekedési osztályának vezetőjétől, Valkai Györgytől. — Nem a híd építését, hanem a Börzsönyi úttörővasút sínéinek keresztezését tiltja a határozat. Éppen a balesetek elkerülése érdekében, ' kilencmillió forintos költséggel helyezték át ide a síneket, a másik, sűrűn lakott oldalról. Jogszabály tiltja aZ új vasúti-közúti keresztezés létesítését, mi is ennek szellemében jártunk el. Ha az építőközösség idejében kéri szakvéleményünket, elkerülhette volna a jelenlegi valóban furcsa helyzetet, amelynek — véleményem szerint jórészt maguk az okozói. Tudomásom szerint ugyanis még az építési engedély megszerzése előtt kezdték el az alapokat ásni, s nem is pontosan úgy, ahogy az eredeti tervekben szerepelt. Ez az oka. hogy a másik oldalon a patak partján immár csak 3 méter széles, korláttal ellátott utat készíthetnek. Érvek és ellenérvek Nyomós érvek, kétség nem fér hozzá, hogy megfelelnek a jogszabályoknak. Kiegészítésül azonban néhány tényt hozzájuk kell fűzni. Mindenekelőtt azt, hogy amikor a telket megkapta az építőközösség, még az útnak a másik oldalán voltak a sínek. Akárhogy is képzelték a szakemberek, nem építhették a hegyhez közelebb a lakásokat, hiszen így is robbantani kellett a sziklákat. hetekig légkalapáccsal bontani a követ. Az is tény, hogy a síneket Verőcemaros és Szokolya között jó néhány helyen keresztezi bejáró és közút. Ezek egy része hétvégi házhoz vezet, Szokolyán pedig az utca egyik oldalán be sem mehetnének másként a lakásokhoz az emberek. De folytathatjuk tovább az ellenérveket. Talán a nagyközségi vagy a megyei tanács szakemberei időben felhívhatták volna az építkezők figyelmét, hogy az általuk juttatott telken csak építkezni lehet, közlekedni nem. De mi a véleménye a történtekről Viski Sándornak, a verőcemarosi Nagyközségi Tanács vb titkárának? — Kétség nem férhet hozzá, hogy a határozat törvényes. Magam mégis úgy gondolom,- hogy ebben az esetben a kialakult helyzetből kell kiindulni. Először is abból, hogy ennek a húsz-egynéhány családnak valahogy mégiscsak el kell jutni a lakásához. Ha engedélyezzük, ha nem, az emberek így is, úgy is, gyalogosan, keresztül fognak járni a patakon. Ami a patak másik oldalán építhető utat illeti, ezzel kapcsolatban el szeretném mondani, hogy erre a tanácsnak egyelőre nincs pénze. Sőt. Évenként legfeljebb 200 ezer forintot költhet ilyen célra, s ez a 300 méter hosszú útra semmiképpen sem elegendő. Kivétel vagy szabály E szövevényes útügy krónikájához tartozik még néhány adalék. Elsőként az, hogy egy három méter széles út ezen a sáros, agyagos területen, ha elkészül, akkor sem oldja meg a közlekedést. De aligha készülhet el. mert az alatta lévő vízvezeték áthelyezése vagy biztonságos védelme olyan nagy összegbe kerülne, amelyet sem az építők, se más szerv nem tudna fedezni. Valkai György szerint azonban a híd sem lenne sokkal olcsóbb megoldás. A jelenlegi rendelkezések szerint ugyanis csak avatott tervező s az ilyen munkák elvégzésére jogosult kivitelező készítheti el. A tények ismertetését valamilyen javaslatnak illenék követni. Ilyesmire azonban nem vállalkozhatom, A jogszabályalkotót az a cél vezette, hogy megelőzze a súlyos baleseteket. S ha az elmúlt esztendők tragédiáira gondolunk, csak helyeselhetjük a határozatot. De vannak a szabványostól eltérő esetek. Például a verőcemarosi, ahol nem expresszvonatok száguldoznak, hanem csak az eredeti vasút döcög. A törvény nem tudása senkit sem mentesít attól, hogy viselje a jogszabály által rárótt kötelezettségeket. De így van-e ez ebben az esetben is? Ha jobban utánanézünk: a jogszabály az építkezés megkezdése után született. A kérdésekre egyelőre nincs válasz. A fiatalok úgy látják, az ő esetük az, amikor a kivétel erősíti a szabályt. A megyei tanács osztályvezetője szerint a kivételek éppen- hogy gyengítik a jogszabály erejét. Fellebbezésre természetesen most is van mód, osztályuk továbbítja a verőcemarosiak panaszát a döntésben illetékes közlekedési miniszternek. De továbbra sem támogatja a kérdést. Eddig tart a verőcemarosi építőközösség panasza. Egyelőre nem tehetnék mást, várják, hogy ügyükben olyan döntés szülessen, melynek nyomán út vezet majd a lakásokhoz. Lehetőleg minél hamarabb. Mert ha megérkeznek az őszi esők, a 22 lakást járművel már nem lehet megközelíteni. ★ Záruljon ez a riport egy jó hírrel, ami azt bizonyítja, hogy a sok nehézség, idegeskedés ellenére sem veszítenek optimizmusukból a verőcemarosi fiatalok. A település verőcei részén ugyanis új ifjúsági lakásépítő közösséget alakítanak. Minden olyan fiatal jelentkezését várják, akinek nincs lakása, nem fél a munkától — és az ügyintézés nehézségeitől. CSULÄK ANDRÁS
