Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-27 / 202. szám

1983. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT

{'Folytatás az l. oldalról)

Most az Egyesült Államok beleegyezne abba, hogy a Szovjetunió megőrizzen bizonyos számú közép-hatótávolságú rakétát, ebben az esetben azonban az Egyesült Államok nem csupán nem semmisítene meg egyetlen közép-hatótávolságú eszközt sem, hanem mintegy „jogot” nyerne arra, hogy az Európában már meglevő angol és francia rakéták mellé annyi új rakétát telepítsen, ahány rakétát a Szovjetunió megőrizne.

Ezt rugalmasságnak nevezni egyenlő a józan ész kigúnyolásával — mondotta Jurij Andropov. ’

Ha a szó igazi; konstruktív értelmében beszélünk rugalmasságról, akkor a tárgyalások során kezdettől fogva a Szovjetunió mutat rugalmasságot, és semmiképpen sem az Egyesült Államok. A Szovjetunió javasolta Európa számára az igazi nulla variánst: minden

közepes hatótávolságú és taktikai nukleáris eszköz megsemmisítését. Az Egyesült Államok azonban erről nem kíván tárgyalni. Miután a Nyugat nem kész egy ilyen radikális megoldásra — a Szovjetunió továbbra is készen áll erre a lehetőségre — a Szovjetunió újabb, nem ennyire radikális, de. ugyancsak messzemenő változatot javasolt. Ennek lényege, hogy mindkét fél mondjon le az új közepes hatótávolságú eszközök európai telepítéséről, a meglévőket pedig csökkentsük harmadára, s mind a Szovjetunió, mind a NATO oldalán az ilyen eszközökből egyelőre 300—300 egységet hagyjunk meg.

Mivel Nyugaton azt hangoztatták, hogy ez a változat nem igazságos — tekintve, hogy szerintük a Szovjetunió a megengedett 300 egységen belül több rakétát őrizhetne meg, mint amehhyi a NATO oldalán ‘Van — a Szovjetunió kijeléntefté: kész árra, hogy Európában a csökkentés után kizárólag annyi közepes hatótávolságú rakétát őrizzen meg, ahánnyal Anglia és Franciaország rendelkezik. Ennek megfelelően mindkét félnél azonos számú nukleáris fegyverek hordozására alkalmas, közepes hatósugarú repülőgép maradt volna.

Ekkor egyesek, új „érvvel”, álltak elő: azt állították, hogy ha mindkét félnél azonos számú rakéta marad, a Szovjetunió fölényre tesz szert az SS—20-as rakétáin elhelyezett robbanótöltetek összességét tekintve. De ez az „érv” sem élt sokáig. A Szovjetunió ugyanis bejelentette, hogy kész megegyezni nem csupán a hordozóeszközök — rakéták és repülőgépek —, hanem a rajtuk elhelyezett robbanótöltetek számának tekintetében is.

Ez azt jelentené, hogy a Szovjetunió európai területén mind közép-hatótávolságú rakétákból, mind a rajtuk elhelyezett töltetekből lényegesen kevesebbel rendelkezne, mint 1976 előtt, amikor még egyáltalán nem léteztek azok az SS—20-asok, amelyek miatt — mint azt a NATO-tagálla- mok állítják — fellángolt a vita.

A Szovjetunió tehát őszinte, következetes és egyben rugalmas álláspontot képvisel, amelynek alapja mindkét fél egyenlőségének és egyenlő biztonságának elve. És amennyiben az Egyesült Államok és a NATO-szövetségesei akárcsak a legkisebb hajlandóságot is mutatnák arra, hogy Géniben egyenrangú megállapodást kössenek, a tárgyalások egészen másként haladnának és az eredmények nem váratnának sokáig magukra.

A Szovjetunió rugalmasságának megvannak a maga határai, s ezeket a szovjet állam és szövetségesei biztonsági érdekei határozzák meg. Ameny- nviben az Egyesült Államok álláspontja a genfi tárgyalásokon továbbra sem lesz konstruktív, egyoldalú marad, és Európában sor kerül az amerikai Pershingek és manőverező robotrepülőgépek tényleges telepítésére, nekünk természetesen meg kell tennünk az erőegyensúly regionális —

európai — és globális fenntartásához szükséges ellenintézkedéseket. Ez mindenki számára világos kell, hogy legyen.

Egy kérdésre válaszolva Jurij Andropov elemezte, milyen álláspontot foglal el a Kínai Népköztársaság a nukleáris fegyverzetek csökkentésével, és általában a leszereléssel kapcsolatos kérdésekben. Elmondotta, hogy a Kínai Népköz- társaság — mint ismeretes — saját nukleáris potenciállal rendelkezik, s ez folyamatosan bővül. A nukleáris fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalásokon Kína egyelőre semmilyen formában nem vesz részt. A Szovjetunió úgy látja, hogy a kínai vezetők most mintha érdeklődést mutatnának néhány, > a nukleáris és más fegyverzetekkel kapcsolatos olyan kérdések iránt, amelyekről az ENSZ keretében és a genfi leszerelési bizottságban van szó. Ameny- nyiben ez a tendencia tovább fejlődik, Kína kétségtelenül jelentős mértékben hozzájárulhatna a nukleáris háború megelőzésével és a nukleáris fegyverkezési hajsza csökkentésével kapcsolatos problémák megoldásához — állapította meg az SZKP KB főtitkára.

Végezetül Jurij Andropov szólt a szovjet—kínai kapcsolatokról. Elmondotta: a Szovjetunió rendellenesnek tekintette és tekinti a két ország kapcsolatainak azt az állapotáT. amely két évtizedig állt fenn. Az elmúlt időszakban e kapcsolatokban bizonyos kedvező tendenciák voltak érezhetőek. A két ország között jelenleg politikai konzultációk folynak különleges megbízottak szintjén. E konzultációk következő fordulója október 6-án kezdődik Pekingben. Bővül a -kölcsönös kereskedelem, fokozatosan fejlődnek a kontaktusok egy sor más területen.

A kétoldalú kapcsolatok je-1 lenlegii szintje azonban távolról sem olyan, amilyennek meggyőződésünk szerint lennie kellene két ilyen hatalmas, és ráadásul szomszédos hatalom között.

Sokat lehet tenni a kereskedelem további fejlesztése, a gazdasági -és tudományos-műszaki együttműködés rendezése terén, a kulturális, sport- és más kapcsolatok szférájában. A két ország kapcsolatai légkörének javítását jelentős mértékben elősegítené, ha sikerülne a szovjet—kínai határ területét érintő bizalomerősítő intézkedéseket közösen kidolgozni és megvalósítani.

A Szovjetunió kész arra, hogy * politikai párbeszédet folytasson Kínával a világhelyzet alakulásának alapvető kérdéseiről, mindenekelőtt a béke és a nemzetközi biztonság • megszilárdításának problémáiról.

Természetesen jelentős eltérés mutatkozik a Szovjetunió és Kína között néhány fontos nemzetközi kérdés megközelítésében, egyes államokkal való kapcsolatok megítélésében. A Szovjetunió azonban abból indul ki: a szovjet—kíhai kapcsolatoknak úgy kell alakulniuk, hogy azok ne okozzanak kárt harmadik országoknak. Ezt a megközelítést a Szovjetunió Kínától is elvárja.

A Szovjetunió és Kína közötti kapcsolatok egészségesebbé válásának különös jelentősége és időszerűsége van a nemzetközi helyzet jelenlegi éleződésének körülményei között. Meggyőződésünk, hogy a szovjet és a kínai nép érdekei egybeesnek a háborús veszély elhárításának és a béke megszilárdításának kérdéseiben. A béke a szocializmus eszménye, s mindkét országnak nagy, hosszú távú gazdasági feladatai vannak, amelyek sikeres megvalósításához nélkülözhetetlenek a kedvező külső körülmények.

A szovjet—kínai kapcsolatok kedvező fejlődésén mindkét ország nyer, s mindez kétségtelenül hasznos lesz az egész nemzetközi helyzet alakulása szempontjából — mondotta befejezésül Jurij Andropov a Pravda kérdéseire válaszolva.

Namíbia napján

Hoüai Imre üzenete

Namíbia napja alkalmából Hollai Imre, az ENSZ-közgyü- lés ülésszakának az elnöke, üzenetet intézett a Namibia- tanács ünnepi üléséhez. Hollai Imre rámutatott, hogy a na- míbiai kérdés megoldását változatlanul a dél-afrikai kormány magatartása akadályozza. Emlékeztetett arra hogy ez év áprilisában a na- tníbiai nép függetlenségi harcát támogató nemzetközi konferencia megerősítette az afrikai nép jogát az önrendelkezésre.

Az ENSZ-közgyűlés ülésszakának magyar elnöke kifejezte reményét: a Namíbia-tanács további erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a na- míbiai nép egyetlen törvényes képviselőjének, aSWAPO-nak a vezetésével mielőbb kivívja szabadságát és függetlenségét.

Jaruzelski

Katowicében

Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a lengyel minisztertanács elnöke pénteken Katowicébe látogatott a kohász szakszervezeti szövetség meghívására.

Jaruzelski találkozott a

„Baildon” kohóműben a Kohóipari Dolgozók Országos Szak- szervezeti Szövetsége Végrehajtó Bizottságának tagjaival. Ez a szövetség az első országos szakszervezet, amely Lengyelországban létrejött a szakszervezeti mozgalom átszervezése után.

Előtérben a politikai megoldás?

Herrn csőéi

Kohl sajtóértekezlete

Változatlan komi álláspont

Nem tartalmazott új elemet az európai közép-hatótávolságú fegyverek korlátozásáról folyó genfi tárgyalásokkal kapcsolatban Helmut Kohl nyugatnémet kancellár pénteki, bonni sajtóértekezlete. A kancellár megismételte azt a jól ismert nyugatnémet és amerikai álláspontot, hogy a tárgyalások sikeres, idei be fejezéséhez a Szovjetuniónak kell engedményeket tennie.

Kohl szavai szerint a bonni kormány a NATO 1979-es kettős határozatának mindkét részét, tárgyalási és telepítési részét, „egyaránt komolyan veszi”. Az NSZK kormánya — mondotta — „minden befolyását latba veti” a genfi, megállapodás elősegítése érdekében. Kohl derűlátását hangoztatta, mondván, az amerikaiak „komolyan” tárgyalnak Genfben, s.a Szovjetunió is lehetségesnek tartja még a megegyezést, amint azt Jurij Andropov közölte is vele á közelmúltban hozzá intézett levelében.

Kohl elutasította, hogy a genfi tárgyalásokat november

után meghosszabbítsák. Mint mondotta, semmilyen értelmét nem látja az ezt szorgalmazó görög javaslatnak. Követelte a Szovjetuniótól, hogy tegyen „döntő lépést” a genfi tárgyalásokon. Ebben az esetben sor kerülhet „közbülső megoldásra”, ellenkező esetben viszont az NSZK-ba telepítik az amerikai közép-hatótávolságú fegyvereket, beleértve a 108 Pershing—2 rakétát is.

A kancellár elismerte a békemozgalom híveinek a^t a jogát, hogy tüntessenek a telepítés ellen. Ugyanakkor félreérthetetlenül közölte, hogy a politikai dötések — úgymond — „nem az utcán születnek”, vagyis kormánya nem hagyja befolyásolni magát az általános, tiltakozást kifejező tő- meghangülattól.

A két német állam viszonyával kapcsolatban Helmut Kohl ezúttal sem adta fel a „német nemzet egységére" vonatkozó elképzelését. Ugyanakkor azt mondotta, hogy jó kapcsolatokra törekszik az NDK-val.

Ks eisky nyílt is vele íisaganhsz

Telepítés helyett tárgyalást

Charles Hernu francia had ügyminiszter pénteken találkozott N’dzsamenában Hisszén Habré csádi elnökikel, A Csád- ba vezényelt francia csapatok ellenőrzése céljával^ beharangozott utazás hangsúlya ezzel a megbeszéléssel a politikai összetevőkre helyeződött át, amint azt Mitterrand francia elnök csütörtöki kijelentései nyomán diplomáciai körökben várták is. Az egyórás találkozón a csádi válság „minden vonatkozását megvizsgálták” — közölte Hernu.

Megfigyelők szerint Francia- ország a nagymérvű katonai elkötelezettsége ellenére, afrikai külpolitikái érdekeit szem előtt tartva, nem szeretné, ha a francia csapatok közvetlenül harcba keverednének a felkelő egységekkel, inkább a csádi válság tárgyalásos rendezését ajánlja. Hisszén Habré ebbeli próbálkozásában a tárgyalóasztalnál is érvei között tudhatja a két-három ezer francia katona és a harci repülőgépek jelenlétét csádi földön.

Bruno Kreisky volt osztrák kancellár nyílt levélben hívta fel Ronald Reagan amerikai elnököt: az új európai NATO- fegyverek telepítése helyett tárgyaljon tovább a Szovjetunióval. — Nincs értelme annak, hogy Washington tekin- télyi okokból ragaszkodjék a maga szabta határidőhöz (1983. végéhez) és telepítse az új, közép-hatótávolságú nukleáris fegyvereket — írta Kreisky.

Amennyiben az ön által

Nemzetközi problémák a napirenden

Zsivkov—Marshals találkozó

Időszerű nemzetközi problémákról, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom aktuális kérdéseiről, a BKP és az FKP kapcsolatainak alakulásáról volt szó Todor Zsivkov és Georges Marchais csütörtöki várnai találkozóján. A BKP KB főtitkára, a bolgár államtanács elnöke és a Francia Kommunista Párt főtitkára — aki szabadságát tölti Bulgáriában — aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a minden forradalmi és demokratikus erő ellen „keresztes hadjáratot” hirdető imperializmus hibájából nő a világon a feszültség.

Egyetértettek abban, hogy még mindig el lehet kerülni az amerikai atomeszközök 1983 végére tervezett nyugateurópai telepítését, ami elejét venné a fegyverkezési hajsza újabb fordulójának. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon csak az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek szigorú megtartása alapján lehet megállapodásra jutni.

megszabott határidőig nem si- Kerül eredményt elerni, nyilvánítsa ki további tárgyalási készségét. Értelmetlen volna tekintéiyi meggondolásokból kudarcra kárhoztatni a tárgyalásokat — írta a „Wiener” című folyóiratban közölt levelében a tekintélyes osztrák politikus.

Kreisky elismeri, hogy Reagan elkötelezett a béke mellett, hozzátéve: „meg kell Önnek mondanom, hogy Andropov úr sem kíván háborút.” A volt osztrák kancellár a továbbiakban azzal érvelt, hogy (a NATO tervezte) to- vábbfegy verkezés nem . kívánatos hatásokkal volna a nyugat-európai ifjúságra, a békemozgalom hordozójára. Ha burkoltan is, de megint az amerikai elnök értésére adta: a NATO (és a semleges) országok ifjúságának többsége ellenzi a fegyverkezési terveket és súlyos belpolitikai gondokat okozhat az érintett kormányoknak, ha a tárgyalások megszakadnak és telepítik az tr fegyvereket.

Mint ismeretes, korábban Willy Brandt, a Szocialista Internacionálé elnöke ugyancsak a tárgyalások határidő nélküli folytatására szólította fel Washingtont. Legutóbb Andreasz Papandreu görög szocialista kormánvfő nyilatkozott hasonló szellemben.

JíGYZCT

CHILEI TILTAKOZÓ

Dinodhet tábornokelnök, 1 aki 1973 szeptemberében véres katonai puccsal jutott hatalomra, nehéz napokat él át. Hiába igyekezett ugyanis alkotmányos látszatokkal 1989-ig „szalonképessé” tenni rendszerét, a kirobbant tiltakozó mozgalom megkérdőjelezi az agg diktátor erőfeszítéseit a katonai rezsim megszilárdítására. Mert katonai uralom ez, annak ellenére, hogy polgári politikusokat is bevontak a kormányba.

Ez a kísérlet egyébként egyáltalán nem új. A diktatúra többször kísérletezett ezzel a megoldással, hogy megköny- nyítse ezáltal azok helyzetét, akik legalizálni szerették volna a 25 ezer hazafi meggyilkolása árán hatalomra került katonai rendszert. Az elmúlt tíz év története tulajdonképpen nem más, mint állandó kudarcok krónikája, ami ezeket a próbálkozásokat illeti. Pinochet rendszere sűrűn „fogyasztotta” a nem egyenruhás politikusokat, akik hajlandóak voltak a junta segítségére sietni abban a reményben, hogy előnyöket szerezhetnek a kormányba való belépésükből. A

gazdasági szakértők minden „tudása” csődöt mondott, hiszen az amerikai monopóliumok újra való brutális behatolása az országba, azt jelentette, hogy az ország természeti kincseinek profitjai ismét Washingtont gazdagítják.

JQe belülről, a katonai hatalom vezetéséből is nemegyszer megkérdőjelezték Pinochet vezető szerepét, s gyakran kellett változtatni az egyenruhás tárcaviselők személyeit is. Nem egy közülük rejtélyes módon távozott az élők sorából, mint például Bonilla, aki máig sem tisztázott „helikopterszerencsátlen- ség” áldozata lett több vezető katonai személyiséggel együtt. Nyilván azért végeztek annak idején velük, mert szoros kapcsolatok fűzték őket ahhoz a kereszténydemokrata párthoz, amely csupán arra szerette volna korlátozni a főtisztek puccsát, hogy „elvégezzék a piszkos munkát”, azaz a haladó személyek eltávolítását mindenféle módszerrel a hatalomból, majd utána távozzanak vissza a laktanyákba, átadva a kormányzást a megdöntött Népi Egység ellenzékének. Később a katonai juntán belül kibontakozott hatalmi küzdelem, amelynek során Leigh, a légierők tábornoka távozni volt kénytelen a diktatúra csúcsairól* jelezte, hogy a rendszer mily súlyos válságba került.

Pinochet kénytelen volt látni, hogy kormányzata mint kerül mind elszigeteltebb helyzetbe. Hiába szerezte meg az elnöki tisztséget egy csaló népszavazással 1989-ig, éppen azok az erők fordultak fokozatosan szembe vele, amelyeknek hatalomra juttatásáét köszönhette 1973-ban. Frei volt elnök, aki a kereszténydemokraták vezére és az államcsíny egyik politikai előkészítője volt, háziőrizetben fejezte be életét. Halála után a kereszténydemokrata párt fokról fokra radikalizálódott és követelte a parlamenti demokrácia helyreállítását, Pinochet lemondását. Újjászerveződtek a szakszervezetek is, s sztrájkokot, tiltakozó mozgalmakat kezdeményeztek, amelyek főjelszavai a politikai szabadságjogok mellett az országból száműzöttek visszatérésének követelése volt.

A z események ezután fel- ** gyorsultak. Chilében két ellenzéki szervezet is alakult. Az egyik az úgynevezett ellenzéki demokratikus szövetség, amely öt betiltott politikai

pártot és szervezetet tömörít, s a konzervatív polgári erőket igyekszik egyesíteni a diktatúra ellen. A másik a Tervezet a Nemzeti Fejlődésért (PRODEN) elnevezésű ellenzéki csoportosulás. Az ellenzéki demokratikus szövetség most szeptember 8-ra hirdetett országos tiltakozó napot, s a PRODEN pedig szeptember 11-re, a katonai hatalomátvétel tizedik évfordulójára.

Bár ezek a tiltakozó napok, amelyek eddig is megingatták a katonai diktatúrát, Pinochet rendszerét arra kényszerítették, hogy a véres terror és az engedmények politikáját párhuzamosan alkalmazza, aggodalommal tölti el a santiagói rendszer urait, a megosztottság alkalmat nyújt arra, hogy a tábornokelnök egymás ellen próbálja kijátszani az ellenzéki erőket„ A jelek szerint Pinochet kormányzata hajlandó alkudozni az úgynevezett demokratikus ellenzéki szövetség vezetőivel, hogy lecsaphasson a PRODEN-re. Ennek jegyében jött létre Sergio Jarpa, a Pinochet álta1 nemrégiben kinevezett belügyminiszter és az úgynevezett demokratikus szövetség elnevezésű konzervatív alakulat közötti tárgyalás. Jarpa — aki 1973-ban maga is az államcsíny előkészítésén munkálkodott a jobboldali Nemzeti Párt vezetőjeként

A3

— a jelenlegi chilei kormányzat egyik legfőbb tisztségviselőjének szerepkörében a Pino- chet-féle forgatókönyv szerint tömöríteni akarja egy alkuban az ellenzék konzervatív erőit. így a PRODEN-t — legalábbis a diktátorelnök tervei szerint — el lehetne szigetelni, s gyengíteni a rendszer ellenfeleinek táborát.

z idők. jele azonban, hogy Jarpa fáradozásai eddig nem sok eredménnyel jártak. A találkozón a konzervatív ellenzéki szövetség képviselői benyújtották a követeléseiket tartalmazó jegyzéket. Ebben első helyen Pinochet lemondását, egy polgári ideiglenes kormány megalakítását és általános választásokat követeltek. Jarpa a megbeszélések után mindössze annyit mondott, hogy „Pinochet lemondása lehetetlen.” Megfigyelők azonban mindehhez hozzáteszik. hogy a találkozó egyértelműen a katonai rendszer kudarcát jelentette, hiszen bebizonyosodott, hogy a konzervatív szövetség és a PRODEN közötti véleményeltérések ellenére vannak olyan közös érintkező pontok — a tábornokelnök lemondása, ideiglenes kormány megalakítása és választások tartása — ame. lyek miatt Pinochet megosztó manőverezése ugyancsak nagy nehézségekbe ütközik...

Árkus István

Jurij Andropov interjúja a Pravdának

Új leszerelési