Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-25 / 200. szám

%töi1ap 1983. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK Példa-e a példa? Tankönyvárusítás Ocsán Mindig kell egy csapat Áthajolt az asztal fölött, mintha nagyon bizalmas dolgot kérdezne: — Tudja, mi hiányzik leginkább az embereknek? — apró hatásszünet után válaszolt a saját kérdésére. — A társaság! Olyan embereké, akikkel ér­telmes dolgot is lehet csinálni meg beszélgetni is, csak úgy, ami eszünkbe jut a világ folyásáról. Gyűrögette a parázstalan cigarettát, merthogy ő, vasutasként semmi­képp sem gyújthat rá a vonaton. Amíg fejtegette véle­ményének szálait, többször eszembe jutott egy „társa­ság”, atnelynek története a legfrissebb élményem volt. Az viszont már régi tapasztalat, hogy a kis közösségek alakítására több a lehetőség, mint amennyivel élni tu­dunk. Egy ifjú falu Véletlen-hozta ismerősöm pontosan fogalmazott: olyan csapat kell, amely valamilyen hasznos foglalatosság érdeké­ben áll össze. De a hasznosság természetesen nemcsak anya­gi természetű lehet, sőt az eredmény gyakorta csak átté­teleken keresztül mutatható ki. Gondoljunk az ifjúsági há­zakban, könyvtárakban vagy a művelődési otthonokban mű­ködő körökre, klubokra, mű­vészeti csoportokra. Feltehet­jük a kérdést: Miért is kell a közös cél? Mert enélkül part­talanok, lazák maradnak az emberi kapcsolatok, s előbb- utóbb felbomlik a csoport, az­tán ki-ki beszélni kezd az em­berek zárkózottságáról, vagy éppen az érdeklődés hiányá­ról. A kis közösségek alakulásá­hoz, létezéséhez jelenleg a mű­velődési intézmények nyújtják a legkedvezőbb feltételeket. Mégis különös tény, hogy akár egy művelődési házon belül is találunk különböző előjelű példákat; élő és élesztgetés után is elhaló csoportokat. Ez is élezte útitársam mondatai között az ellentmondást. Ceglédbercelen szálltunk fel a vonatra. Tragikus nevezetes­sége van ennek a falunak. Bertel néven már 1281-ben említik a régi oklevelek, de a 18. század végén kolerajár­vány kipusztítja a települést. S hiába népesül be újra, mert 1880 nyarán tűzvész visz el mindent. Így aztán Ceglédber- cel fiatal falu, százévesnél öregebb háza nemigen akad, és évszámok szerint nagy múl­tú családokat sem találunk. Nevezetes embereket viszont igen. Egyikük Füzy Elek néhai iskolaigazgató. Éppen hatvanöt évvel ezelőtt állt az emberek elé az ötlettel: alakítsanak da­lárdát. Hivatalosan 1919-ben jött létre a kórus, első szerep­lésük az első szabad május el­sején volt. Generációk adták át egymásnak a dalokat és az egyesületük ma is működik. Íme egy társaság, amely min­dig új tagokat vár a művelő­dési házba. Tupi Józsefné, a helybeli fa­Füzy Elek iskolaigazgató, a ceg- lédöerceli kórus alapítója és első karnagya Ereklyeként őrzött bélyegző lukrónika szerkesztője gondo­san jegyezgette a Ceglédber- celi önképző és Dalegylet — ez volt az eredeti elnevezés — minden nevezetes eseményét. Emellett megtalálható a dalo­sok nyilvántartó es pénztár- könyve is egészen 1918-tól. Né­hány hónapja pedig Gimesi János, a művelődési ház igaz­gatója tanulmány értékű pon­tossággal megírta a kórus tör­ténetét a felszabadulásig. Kórussztori Vajon mi éltette több mint hat évtizeden át ezt a csapa­tot? Választ sejtet a történet. A kóristák 10 korona be­iratkozási díjat, s további 1 koroni havi tagsági díjat fi­zettek. Kottákra s az önkép- zőköri kellékekre kellett a pénz. A maguk zsebéből ál­doztak rá, mert o faluban ran­got jelentett a kórushoz tar­tozni. Lett is rövid két év alatt több mint kétszáz pár­toló tagja a dalárdának. Né­hány név és foglalkozás az alapítók közül: Bugyi András bádogos, Dudás Pál vasutas, Cumpl István földműves, Heim István asztalos, Mayer István hentes, Patóczki István susz­ter, Vrbanek Mátyás kádár. Az egyesületben tisztséget vi­selt a falu majd’ minden elöl­járója, mert a falunak is ran­got jelentett a kórus létezése. Legalábbis a fasizmus szelé­nek feltámadásáig.... de a csapat életben maradt. A hírhedt MOVE 1939-es megalakulása után a kórust be akarták olvasztani a szerve­zetbe, csakhogy a tagok egy­öntetűen tiltakoztak. A helyi 1/ i is az a népművelő? Mi -*-*• is az, hogy népművelés, közművelődés? Megszállottak, átutazók, avagy beletörődők, akik ifjonti hévvel, romanti­kus elképzelésekkel választják maguknak ezt a hivatást? Benkő Éva, a Népművelési Intézet igazgatója a közel­múltban egy, a népművelők körében végzett felmérés vég­következtetései közepette töp­rengett a sorsokról. Még azt az elképzelését is papírra ve­tette, hogy aki népművelő lesz, többnyire nem tudja, miért, mire vállalkozik. A tradícióktól mentes pálya azok számára vonzó, akik egy­szerre szeretnék habzsolni a világ szellemi kincseit. Min­dennél jobban munkál ben­nük az iskolai kötöttségeket átlépő továbbadás vágya. Aki ezt komolyan vállalja, meg kell sokszorozza önmagát: hi­deg fejjel és lelkesedéssel, hozzáértéssel és kellő lezser- séggel, időt áldozón kell átte­kintenie feladatait. Szakmai berkekben egyre többen kérdezgetik — hol az őszinte elismerés, máskor rej­tett irigykedés hangján —: mitől sikeres a gödöllői ház? Miért van az, hogy mindunta­lan újabb és újabb ötletekkel állnak elő, s azt megszereti a látogató? Hogy lehet az, hogy a nap, a hét, az esztendő bár­mely szakában járunk arra­felé, sohasem tátong üresen az épület? Hosszú elemzés tár­gya lenne, ha a titkot fel sze­retnénk fedni. Azt, ami végül politika erős tényezője lett a munkásdalárda és jött a meg­torlás. Elbocsátották a karna­gyot, az egyesület helyiségé­ben úri kaszinót létesítettek, a dalosokat elvitték katoná­nak, közös pénzüket elkoboz­ták. De már 1944 szeptembe­rében Heim István asztalos műhelyében újra találkoztak az énekesek. Mert fontos volt nekik együtt dalolni, de ez utóbbi szópárból számukra az együtt volt fontosabb. Régiek és újak A heti két dalospróbának ma is természetes velejárója, hogy a tagság egy-egy órát be­szélget, csak úgy, ami eszük­be jut a világ folyásáról. Évente megrendezik a zártkö­rű dalosbált, olyankor csalá­dostul érkezik mindenki. Van mire emlékezniük és van ami­re joggal büszkék lehetnek: fellépéseikre a hazai és külföl­di fesztiválokon, szerepléseikre a környező településeken és néha a rádióban is felcsendül a daluk. Erős közösség a ceglédberce- li kórus. Mondhatná bárki: erejüket a múltból mentették át. De akad még hozzájuk mérhető csapat, amely az új feltételek között érlelődött. Említhetjük a nagykátai Tá- piómente együttest, a veres- egyházi Forrás színpadot vagy a csupán néhány éve alakult táborfalvai citerazenekart. Bi­zonyítékok ezek arra, hogy a változott életfeltételek — s ezt tágan értelmezzük —■, a le­hetőségek bővülése kedvező a kis közösségek létrehozásához. De a kapcsolatokat keresni kell, be kell kopogni az ajtó­kon. S a ceglédberceliek pél­dája arra is ösztönözheti a néoművelőket; egy-egv érdek­lődési csoport életét úgy szer­vezzék meg, hogy a „szakmai” elfoglaltság mellett legyen idő a közös és kötetlen szórako­zásra. Ezekkel egyenrangúan fontosnak tűnik, hogy a helyi vezetőknek jobban terjedjen ki a személyes figyelme ezek­re a csapatokra. Kriszt György is nem rejtély, hanem a ház munkatársainak szívós, több esztendős összehangolt mun­kájának eredménye. Kecskés József, a művelődési központ igazgatója időben visszapörge­ti a történéseket. A hajdani balmazújvárosi kisdiák az általános eszmél- kedés éveiben az irodalom, a történelem, a latin műveltség és a biológia iránt volt rend­kívül fogékony. A jó tanulós középiskolai esztendők után habzsolta volna a tudást. A mindenféle szellemi érték megszerzésének kívánsága hajtotta-e pályára ugyanúgy, mint a többi népművelőt. Vé­gül is vargabetűvel került a debreceni főiskolára, majd az egyetemre. Időközben kita­nulta a nyomdászmesterséget is. Tanárai nagy reményű mér. nököt, bibliográfust láttak ki­bontakozni, majd felvillant előtte a tanszéken maradás le­hetősége is. Elméleti elmélyü­lésre hajlamos lénye ellenére a gyakorlatot, a mélyvizet vá­lasztotta. Visszament népmű­velőnek a szülőfalujába. Első pillanatoktól olyan feladatok­kal bízták meg, amelyeknek tapasztalatait, tanulságait a későbbiekben kamatoztatta. A legtöbb ember elképzelé­sei között szerepel, hogy ki­próbálhassa önmagát: lássuk, mire megy szerzett tudásával, elképzeléseivel. Kecskés Jó­zsef számára bebizonyosodott, hogy lehet valaki, próféta sa­ját hazájában. Ügy érzi, hogy ezekben az években a személyes kapcsolatteremtés Rejtélyek nélkül, egymást segítve Kép — szabályos vonásokkal A közművelődés terén végzett eredményes munkája elismeréseként Kiváló népművelő címet kapott Kecskés József, a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ igazgatója. (Újsághír) Hiányzó kötetek Biztató a naprakész statisz­tika — nyilatkozta tegnap la­punkban a tankönyvellátásért felelős illetékes. Az összes ál­talános iskolai tankönyv meg­jelent és folyamatosan szállít­ják a 194 féle kötetet az isko­lákba. Az ócsai Petőfi általános is­kola előtt kígyózó sor jelezte, hogy árulják a tankönyveket. Második napja tart az eladás, az első nap bevétele ötvenhat­ezer forint volt. Mint Havasi Istvánné igaz­gatóhelyettestől megtudtuk, több könyv már az első napon elfogyott és néhány kiadvány­ból egyáltalán nem kaptak. így például nem tudnak adni a diákoknak 6. osztályos föld­rajzi atlaszt, hiányzik a máso­dikos olvasási feladatlap, a nyolcadikosnak pedig az iro­dalom, illetve a fizika tan­könyv is. A feladatlapokért még nem aggódnak, hiszen azokat az idei tanévben nem adják ki a gyerekeknek, hanem dolgozat gyanánt kezelik. Remélik, hogy iskolakezdésre ezek is megérkeznek. A hiányzó, illetve a rendelt- nél kisebb példányszámok okáról az igazgatónő nem tu­dott felvilágosítást adni, az azonban kiderült, hogy a do­bosi járás késve kapta meg a szükséges szállítmányokat, ta­lán innen ered a hiány. Az ócsai iskola kapujában egyébként egy élelmes mű­anyagfeldolgozó kisiparos könyv- és füzetborítókkal, tolltartókkal várta a csomago­kat átvett gyerekeket és szü­lőket. Jó lenne, ha hasonló le­leményről és üzleti szellemről tennének tanúbizonyságot a pa­pír- és írószer árusítással fog­lalkozó illetékesek, hiszen megkímélhetnék magukat, s a diákokat a szeptember elejei rohamoktól, tumultuózus jele­netektől. M. K. és a kitartó pontosság jelentet­te a munka értékét. Négy esz­tendővel ezelőtt hozzá is el­jutott a gödöllői művelődési központ építésének híre. Ügy gondolta, itt ismét megmérheti erejét. Szerencsésnek mondható a ^ ház indulása, ha már az építkezések alatt előkészítik a tartalmi tevékenységet. Két esztendő állott rendelkezésére, hogy minden egyes terület arculatát megalapozza, s hogy az egyes területekhez értő népművelőket összegyűjtse. Feladatmegoldásra érkeztek a munkatársak, s az évek során kialakult a megfelelő munka- megosztás. S az, hogy ki-ki megvalósíthatja elképzeléseit, jó érzéssel tölt el mindenkit. Ezáltal a - munkatársak egy­másra figyelése, egymás irán­ti toleranciája is magasabb fokú. Kapocsként csatlakoz­nak egymáshoz a tematikák, az egyik ötlet vonzza a mási­kat, amit az igényes megva­lósítás követ. Ki is az népművelő? Mi is az, hogy népművelés? Sza­vakkal elmondani, mondatok­ban megfogalmazni meglehe­tősen kevés. Ha valaki tudni akarja, járjon utána Gödöl­lőn ... Erdősi Katalin ■ Heti filmtegyzetb Elcserélt szerelem Moór Marianna és Avar Örömmel jelenthetem: „... megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán!" Legalábbis a szerint a víg­játéknak mondott munjca sze­rint, melyet Kállai István és Szálkái Sándor írt filmre, Szálkái Sándor rendezett, a konzultáns pedig Makk Ká­roly volt, s hogy a dolog új­szerűségét se titkoljuk: nem a MAFILM valamelyik stú­diójában készült, hanem egy szokatlan társulás, a televí­zió szórakoztató főosztálya és a MOKÉP (tehát a filmfor- galmazás vállalata!) közösen gyártotta. A Kánaán pedig a követke­zőkért van itt. Bizonyos Pusztai Gábor ma­gyar állampolgár, üzemi dol­gozó (valószínűleg művezető) felnőtt, önállóan kereső fia, Pusztai Zsolt (foglalkozására nézve orvosi műszerész, leg­alábbis pillanatnyilag), szű­zies zavarában a következő nőügyeket bonyolítja egy idő­ben, egyszerre, párhuzamosan vagy hogy: 1) Kriszti, apja ba­rátjának, dr. Zsámbéki Dezső­nek egyetlen, viszont felnőtt lánya; 2) Kati, egy kőszegi ápolónő, aki ezzel szemben férjezett, de a férje jó na­ver, és mint mentős sofőr, ki­törő örömmel fuvarozza Kő­szegről Pestre Zsoltikát és Ka­tikát, hogy azok Zsoltika szo­bájában — a Pusztai szülők lakásán, természetesen — ki- töltsék a Kriszti pillanatnyi távollétével keletkezett űrt; 3) Magdi, Zsoltikáék szomszéd­jának a szintén felnőtt, ellen­ben szemüveges és csufiságát kompenzálandó, rámenősleány­kája, aki — mialatt Kriszti (No. 1.) és Kati (No. 2.) épp nincs jelen (sajnos) — egy óvatlan pillanatban befekszik Zsoltika ágvába, részint, hogy végre túladjon már rémesen unt szüzességén, részint, hogy kézbe vegye ezt a csacska kis Zsoltit, aki mindenfelé szórja a hímport, pedig az igazi mé­hecske mindössze a szomszéd ajtóban döngicsél. Szóval ez a Kánaán ittlété­nek első jele; egy fiúra há­rom lány. (Ebből kettő iga­zán minőségi, de szemüveg nélkül a harmadik is megle­hetős). A Kánaán persze inkább csak Zsolti nézőpont­jából van itt; ha megfordítjuk az aránypárt. a lányok inkább a bibliai szűk esztendőkre gondolhatnak — bár ki tudja, milyen erőben van manapság egv fiatal orvosi műszerész? (Különösen, ha mint a film­ből kiókumlálhatjuk, nem na­gyon szakítja meg magát a műszerészkedéssel.) De a Kánaán ittlétének má­sik — nem kevésbé csalha­tatlan —, jele, hogy fentne- vezett Pusztai Gábor, aki pe­dig egy fontos akármiket gyártó fontos akármilyen gyárban fontos akárki, mun­kaideje alatt úgy rohangász- hat szeretett fiacskája után Kőszegre, rendbeteendő Zsol tika némiképp bonyolult sze­relmi ügyeit, mint egy ma­gánzó, aki totón szerzett mil­liói kamataiból él. s kötetlen mint ember, mint férfi, mint férj, mint apa és mint állam polgár, mert kimaradt a totó- per'oől. Sok riasztó hírt lehet olvasni a magyar munkahe­lyeken elhatalmasodott laza Ságokról, de ilyen munkafe gyelem-nélküliség talán még István, a Pusztai-szülők így is sok. Mindenesetre Pusz­tai Gábor esetében már eljött a magán-Kánaán, mert Kő­szegre nem is egyszer ugrik le, hanem kétszer, s hogy a Kánaán további jeleire is rá­mutassunk : első leruccanása- kor, persze a fiacskáját ke­resve, a kies Kőszegen egy leginkább tán az örömszer­zésre alapult kisvállalkozás­nak nevezhető leánytanyára esik be, ahol természetesen épp házibuli van (így is lehet nevezni), és természetesen jobbnál jobb kisvállalkozók sereglenek. Másodszor meg — csak úgy mellesleg —, rajta kívül álló objektív okok is csak alig akadályozzák meg abban, hogy Zsoltika kedvenc ápolónője, Kati, le ne ápolja a rokonszenves és láthatólag jó karban lévő apukát is. Hát ha ez nem a Kánaán, akkor semmi, igaz? A film készítői mindezt a butuska históriát úgy adják előj, mintha egy realista igé­nyű vígjátékról lenne szó, melyben a mai magyar élet színről színre, a maga valósá­gában jelenik meg. Ebből a filmből viszont csak annyi derül ki, hogy a mai fiatalok nemcsak beszélnek a promisz- kuitásról, hanem gyakorolják is; hogy a negyvenes pápák irigylik felnőtt fiaikat, mert nekik annak idején nem volt módjuk erre, tehát pótolni igyekeznek a mulasztottakat: s hogy mindez olyan hercig módon megy végbe, hogy meg kell minket zabálni, milyen aranyos emberek vagyunk, mi mai magyar fiúk, apák, lá­nyok. feleségek, ápolónők meg a többi. Az Elcserélt szerelem ti­pikusan az a munka, mely­nek sztorija, figurái egyetlen délután kitalálhatók egy presszó teraszán, de közben nem szabad kinézni az utcá­ra, mert a realitás megzavar­ná a kitalálókat. Mindenféle vígjáték, szatíra, ironikus vagy groteszk mű alapszabálya hogy végső soron a valóság­ból indul ki. Ezt lehet tútraj zolni. kicsavarni, fejtetőre ái- '•'tani stb. Olyan magyar ve lóság azonban, amelyből ez a film kiindul, vagy úgy tesz. mintha kiindulna, egyszerűen nincs. Következésképpen víg­játék sincs, csak öreg, általá­nos vígjátéki rutinpatronok és öreg, általános vígjátéki sab­lonfigurák. ■ Lehet, hogy szükség van a magyar filmgyártásban ú) vállalkozásokra. De ha ezek olyan filmet eredményeznek, mint ez a mostani kisvállal­kozás. talán inkább várni ké­ne még az új barkácsműhe- lyek létrehozásával. S azzal sem kellene sietnünk, hogy majdnem fellinis magaslatok­ba értékeljünk fel egy mélyen leszállított igényű és képessé­gű filmet. Vannak ugyanis bizonyos valós értékrendek es objektív esztétikai kritériu­mok, melyek szerencsére el­lenállnak minden infláló kísérletnek. S még valami: ha jjl tu­dom, a gazdasági életben a kisvállalkozások és munkakö­zösségek nem azzal érnek el sikereket, hogy a lejárt sza­vatosságú árut vadonatúj, vi­lágszínvonalú termékként próbálják elsütni... Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom