Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-24 / 199. szám

1983. AUGUSZTUS 84., SZERDA Nyugdíjasoknak is Jó kezdeményezés Az Óra- és Ékszeripari Válla­lat még a múlt évben láncüze­met létesített Dunakeszin. Az új üzem sikeres volt az első esztendőben, s a dunakeszi asszonyoknak — elsősorban azoknak, akik gyes-idejüket töltik, vagy csak könnyebb ínunkéra képesek — kedvező elfoglaltságot biztosított. A kezdeményezés most két vonalon is tovább fejlődik. Miután az üzemben az ott dol­gozók megtanulták a munkafo­lyamatokat, lehetőség nyílik arra, hogy az Öra- és Ékszer­ipari Vállalat bedolgozói rend­szert létesítsen. A külföldön is keresett aranyláncokat ezentúl megfelelő ellenőrzés mellett otthon is elkészíthetik azok, akik a műhelyben eddig gyakorlatot szereztek, vagy akik a jövőben kívánják meg­tanulni a lánckészítés tudomá­nyát. A vállalat saját műhelyén kívül azonban még egy lehe­tőség nyílik ennek a munká­nak a kiterjesztésére. A duna­keszi tanács a közelmúltban megnyílt idős korúak szociális otthonában olyan műhelyrész­leget alakított ki, ahol ugyan­csak e könnyű fizikai munka révén egészíthetik ki nyugdí­jukat az idős korúak. Az Óra- és Ékszeripari Vállalat és § tanács között most tart a tár­gyalás arról, hogy az idős korúakat miként lehet be­vonni, a munkába. Szerkesszünk együtt! Válaszolnak: a megkérdezettek A strandtól a hldegfűrő Kékfrankosig Újdonság a Szundi A Kenderfonó- és Szövőipa­ri Vállalat szakemberei az utóbbi időbeli pvc-vel impreg­nált ponyva anyagú, jórészt levegőtúlnyomással fenntar­tott csarnokok sorát tervezték meg, illetve készítették el. A legújabb, univerzális raktár­nak szánt ponyvacsarnokot szilárd vázszerkezettel gyár­tották, más cégekkel koope­rálva. Alapja ö$szögletű, ol­dalainak teljes hossza több mint 100 méter, magassága 13 méter. Több mint 220 vagon mezőgazdasági termény fér el benne. Alkalmas ipari raktár­nak, vagy sport-, illetve kul­turális rendezvények lebo­nyolítására is. Költsége csu­pán egytizede a hasonló mé­retű szilárd építményekének. Újdonság a Szundi nevű kempingsátor, amelyhez a ponyva mellett könnyű, víz­hatlan poliamidszövetet is felhasználnak. Vázszerkezetét három kerékpárgumi vastag­ságú gumitömlő képezi, ame­lyek felfújva biztonságosan tartják a sátrat. A két méter hosszú, kétszemélyes sátor súlya mindössze négy kiló. Mindkét újdonságot bemu­tatják az őszi BNV-n. Szerkesszünk együtt — kér­tük azokat az olvasóinkat, akik a megyei augusztus 20-i ünnepségen, a Garancsi-tó mellett felkeresték lapunk sátrát. Számos ötletet, javas­latot, kérdést jegyeztünk fel, ezek közül válogattuk ki a legérdekesebbeket. Pozsonyi benyomások Polák János, aki Tinnyén, a Rákóczi utca 55. szám alatt lakik, 1943-ban jött Magyar- országra dolgozni Pozsonyból. Akkor úgy tervezte, csupán egy-két esztendőt lesz távol szülővárostól, ám a háború közbeszólt, s utána Pest me­gyében maradt, részt vett a tsz-ek szervezésében. Most arra kért minket — emlékez­ve, hogy szerkesztőségünk kollektívája néhány hónappal ezelőtt szlovákiai körutazáson vett részt —, írjuk meg: mi­lyennek láttuk mi Pozsonyt. Nos, ha egyetlen mondattal szeretnénk összefoglalni a választ, így hangzana: Felet­tébb tetszett. Valamivel bő vebben fogalmazva pedig leír­hatjuk, hogy megcsodáltuk Európa-szerte hírneves aszim­metrikus Duna-hídját, a gondosan helyreállított, iga­zán óvott várat, benne az is­meretek, tárgyi emlékek gaz­dag tárházát, a múzeumot. A vár környékén tett sétánk során úgy éreztük, mintha a budai lankákon járnánk, ta­lán, mert a Duna közelsége, s a város hasonló fekvése így sugallta. Gyönyörködtünk a gótika remekében, a Szent Márton székesegyházban, s úgy találtuk, hogy az új lakó­negyedek modern házai — ha sok családnak adnak is ott­hont. —, bizony eléggé egy­formák, akárcsak nálunk. Ahogyan ez már ilyen rövid utakon megszokott, adóztunk az érzéki élvezeteknek is. Mindjárt érkezésünk után iga­zi szlovákiai ízekkel próbál­koztunk; knédlivel, borovics­kával, sok káposztával, zama­tos sörrel. Sorolhatnánk még napestig benyomásainkat, ahányan vol­tunk, annyiféle véleményün­ket, készíthetnénk a listát ar­ról, kinek mi tetszett, s mi nem. Ami bizonyos: mara­dandó élményekkel indultunk tovább a Vág völgyébe. Fürdés a tóban Lózsi József né Gyálról ér­kezett az ünnepségre. Szomo­rú eseményre emlékezett. Csaknem 20 esztendővel ez­előtt alig 17 éves öccse fürdés közben belefulladt a Garan- csi-tóba. Azóta is rendszeresen felkeresik a környéket, s cso­dálkozással tapasztalják, mennyit változott az alig né­hány hektárnyi vizet körül­ölelő táj. Arra lennének kí­váncsiak, hogyan vigyáznak az itt megforduló emberek egy­más testi épségére. S ehhez kapcsolódik rögtön egy másik olvasónk, Sárosi Gizella pilis- csabai lakos kérdése is: mi­vel a település környékén ez az egyetlen fürdésre alkalmas víz, miért nem oldják meg, hogy strandként is hasznosíta­ni lehessen? Aki válaszol: Tóth István­ná, a piliscsabai tanács vég­rehajtó bizottságának titkára: — Hatalmas költségbe kerül­ne egy strand felépítése a tó­nál. Hiszen ide kellene vezet­ni a folyóvizet, kabinokat, egyéb kommunális létesítmé­nyeket kellene emelni, gon­doskodni a strandolók élel­mezéséről. Erre sajnos a ta­nácsnak nincsen pénze, ^n- nál is inkább így van, mert fontosságban ezt megelőzné, hogy bővítsük az iskolákat, rendbe tegyük az utakat, ABC- áruházat alakítsunk ki. Tud­tommal nemcsak a tanács, a népgazdaság anyagi lehetősé­ge sem bőséges annyira, hogy a Garancsi-tónál strand épül­hessen. Ami a kérdés másik felét illeti: a tó jelenleg a to­ki Egyetértés Tsz kezelésében áll, a szövetkezet horgászegye­sülete vállalta a part rend­ben tartását, s azt is, hogy a tilalom ellenére életüket koc­káztató fürdőzőket a horgá­szok eltanácsolják a tó mel­lől. Hosszú évek óta mindig akad, aki a tiltó táblákat fi­gyelmen kívül hagyja, s a tó — mert néhol rendkívül mély, így a víz hőmérséklete is* vál­tozó — még az úszni jól tu­dók közül is szed áldozatokat. Háztáji szőlőtermesztés Döme Béla Pátyról érkezett Piliscsabára. Mint elmondta, nemrég telepített nyolcszáz négyszögölnyi szőlőt. Az érde­kelné, hogyan fejlődött me­gyénkben a háztáji szőlőter­mesztés, milyen új fajták ho­nosodtak meg az utóbbi esz­tendőkben szőkébb pátriánk­ban. S mindjárt meg is tol­dotta még egy kérdéssel: Legnagyobb járásunk a bu­dai, mégsincs ennek a terület­nek külön kiadása lapunkban. Miért nem vállalkozik erre szerkesztőségünk ? Aligha Szabálysértők Kagykátán Vissza-visszatérő ügyfelek Hinnünk kell benne, hogy alapjában véve törvénytisz­telő állampolgárok élnek hazánkban, mégis megtörténik, hogy kisebb-nagyobb dolgokban áthágják a szabályok rendjét. Ezúttal arra szerettünk volna választ kapni, hogy Nagykátán milyen szabálysértések a gyakoriak, milyen esetekben kell eljárnia a szabálysértési hatóság­nak. el a csokoládét, a kávét, ci­garettát, vagy az italt. Azokban az esetekben is a nagykátai tanács jár el, ami­kor a szabálysértést nem a nagyközségben, hanem másutt követték el, de feljelentés nyo­mán nekik kell kiszabni a büntetést. Nem öregbíti lakóhelye hírnevét Bizony, némelyik ingázó nem öregbíti a fővárosban la­kóhelye hírnevét. Közterüle­ten történt italfogyasztás vagy parkrongálás miatt a kelleténél gyakrabban érkezik feljelentés. A Budapesten el­követett szabálysértésekért pe­dig Nagykátán kell vállalni a felelősséget. Az engedély nélküli közte­rület használat is a ritkább vétségek közé tartozik. Rend­szerint amikor értesülnek ró­la, hogy tulajdonképpen sza­bálysértést követnek el, utó­én meg a kockázatot A lista élén itt is a kisebb, korántsem oly nagy anyagi kárt okozó bolti lopások áll­nak. A boltokból, ABC-áru- házakból általában 20—30 fo­rint értékű kisebb árukat tu­lajdonítanak el, ritkaságszám­ba megy, ha már a 100 forin­tot meghaladja az ellopott cikkek értéke. A büntetés nagysága pedig 3—500 forint között mozog, így az elköve­tőknek aligha éri meg a koc­kázatot. És mégis ... Vannak rend­szeresen visszatérő ügyfelek. Akad egy-két személy, akivel sűrűbben találkoznak a sza­bálysértési előadók. S bizony gyakran megtörténik, hogy az illető nincs is rászorulva arra az apróságra, amit elemeit; csupán a hecc kedvéért vitte lag megkérik az engedélyt, s a területfoglalási összeget is befizetik az érintettek. (Csak így zárójelben jegyezzük meg, sokan talán nem is tudnak ar­ról, hogy ilyen esetekben a közterülethasználatra engedélyt kell kérni, fizetni kell azért, hogy a házak előtt tárolhas­sák a sódert, a homokot, egyéb építőanyagot!) Italmérés engedély nélkül A legszigorúbban az enge­dély nélküli italmérésekkel szemben járnak el. Mármint azokkal szemben, amelyekről tudnak. A nagykátai borter­melők ugyanis igyekeznek ügyesen eltitkolni ezeket a bögre csárdákat. Akiket vi­szont rajtakapnak a szabály- sértésen, aligha ússzák meg 4—5000 forintnyi bírság nél­kül. Különösen nagy horderejű, kirívó szabálysértésekről a nagykátaiak sem adhatnak számot. Jó is ez így, hiszen a legszerencsésebb mégis az, ha az ember nem kerül összeüt­közésbe a szabályokkal, a törvénnyel. (g. m.) Kezdjük az utóbbival. A Pest megyei Hírlap mellékle­teként öt napi mutáció és négy hetenként megjelenő városi különkiadás kerül az olvasók kezébe. Mind az anyalap, mind a különkiadá­sok népszerűek az olvasók előtt. Ezt bizonyítja az állan­dóan emelkedő példányszám, valamint az, hogy olvasóink gyakran fordulnak hozzánk örömeikkel, gondjaikkal. Olvasónk kérdése jogos, hi­szen fontos terület érdekében emel szót. A megyei pártbi­zottság is támogatja hasonló kérésünket. Az tudvalevő, hogy a párt nagy anyagi esz­közöket biztosít egy-egy he­lyi kiadás megjelenésére, ezért lépésről lépésre haladhatunk csak előre. Terveink között több új kiadás megjelenése szerepel, s a Központi Bizott­ság illetékes osztálya ígérete szerint, amint a lehetőségek engedik, olvasónk kívánsága is reméljük, teljesül. Ez a mi óhajunk is. A szőlőtermesztéssel kap­csolatos kérdésre a Pest me­gyei Pincegazdaság főmérnö­kétől; Horváth Lajostól kér­tünk választ. Elmondta, hogy szűkebb pátriánkban a háztáji szőlőtermesztés az elmúlt esz­tendőben gyors ütemben fej­lődött. Aki pedig ezután dönt a telepítés mellett, annak két új, megyénkben az utóbbi években meghonosodott fajtát ajánlhatunk. Az egyik a Za- lagyöngye, mely kártevőkre kevésbé érzékeny, a másik pe­dig a Kékfrankos, amely jól bírja a kemény hidegeket is. Kesztyűben — versenyzők A Budagant Szövetkezet dunavarsányi részlegében készül­nek egyebek között a kerékpárversenyzők számára nélkülözhe­tetlen, ujjnélküll kesztyűk is. Ezenkívül — főleg bedolgozók segítségével — vajpuha bőrökből, kézzel varrott s exportra ke­rülő női és férfi téli kesztyűket is gyártanak. Trencsényi Zoltán felvétele A magánerőből építkezők anyagellátásának javítására az Építőipari Termelőeszköz Ke­reskedelmi Vállalat több kis­kereskedelmi szervezettel kö­zösen több házépítők boltját nyitott. Budapesten a Horizont és a Rákosmenti Áfésszel kö­zösen már két ilyen üzletet üzemeltetnek. Az üzletekben az ÉPTEK által forgalmazott termékeket árusítják fogyasztói áron; kap­hatók itt különféle hengerelt­áruk, színesfém- és épületla- katosipari termékek, villamos­szerelési anyagok, épületsze­relvények, csövek, faáruk, be­tonacél, valamint vegyi- és épületgépészeti anyagok. A tervek szerint az idén to­vábbi közös boltokat is nyit­nak. Gombó Pál: StatióztiL ám I sten tudja, hogy miért, de a múlt hónap­ban elkezdtem kisipari módszerekkel há- zisütetű statisztikát készíteni, persze egyéb adatok hiányában csak saját dolgaimról, sa­ját felméréseim alapján. Először is felmértem a jövedelmemet, amely a nagy statisztika szerint, mely saját bevallásom alapján készül, nem csekély: ke­rek tízezer fórint. Ebből én felvettem 8915 forintot, hiszen levontak belőle ezt-azt, fő­ként a nyiigdíjjárulékot, ami nem is tudom, mennyire jogos, hiszen már nyugdíjas korú vagyok, nekem járna a semmiért is a nyugdíj. No, mindegy, beírtam saját kis statisztikám­ba: 8915 forint. Reggel elmentem a presszóba meginni egy feketét, ami a nagy statisztika szerint átla­gosan 4,60, de az én presszómban 5,20, ami­ből kispóroltak 20 százalék kávéanyagot, ám a szív benne volt, azért borravalót is adtam, fizettem 8 forintot. Mármost tekintettel ar­ra, hogy csak 80 százaléknyi kávéért fizettem ennyit, beírtam 10-et. Ugye, értik, hogy ez jo­gos, hiszen a napi további 4 kávéval össze­sen nem ötöt, hanem négyet fogok fogyasztani 40 forintért, aminek értéke a nagy statisztika szerint négyszer 4,60, vagyis 18,40. Sókkal bonyolultabbnak bizonyult kellően elszámolnom autóm megszakítójának a nagy statisztika szerint beszereléssel együtt 165 forintos összegét saját kis statisztikámban. Odáig világos a dolog, hogy mivel ez az al­katrész hiánycikk, egész elosztófejet kellett vásárolnom 860-ért, plusz 100 borravaló, mert pult alól került elő, plusz 65 forint a szer­viznek magának, plusz 100 forint a szerelő­nek, aki lekicsinylő mozdulattal vette át, lát­szott, hogy ennyiért kár volt rám pazarolnia a drága idejét. És éppen ez a drága idő, amit én nem tudok csak úgy átabotában elszá­molni, mert az ügyre ráment három munka­órám, amit be kellett hoznom, mert sok a munkám. Végül is felszámoltam a kis sta­tisztikámban 1125 forint effektiv költséget, plusz a három óra munkámért jutányosán 200-at, plusz a közben elhasznált benzinért ismét jutányosán 100-at, vagyis összesen 1425 forintot, ami 1320 forinttal több a hivatalos statisztika szerinti 165 forintnál. esőbb általában nem jelentkeztek hasonló számolási nehézségeim. A feleségem vett dinnyét, amely átlagolva a nagy statisz­tikában 40 forint értékű volt, de ő maszek­nál vette 60-ért, ennyi került a kis statiszti­kába. Vettem azután dohányt a pipámba, tíz százalékát kidobtam, mert a fináncláb nem ég, csak füstöl. Vásároltam Jozefa-napra egy kedves munkatársamnak desszertet 36-ért, amit ő dobott ki, mert benne a marcipán kő­vé keményedéit, ez az ő kis statisztikájában szerepel, az enyémben nem, én bontatlanul adtam át. Vettem egy öngyújtót 75-ért, égett háromszor, aztán semmi, megjavították 20­K ért, beírtam 95-öt; ám gondolom, az öngyúj­tó a nagy statisztikában nem Is szerepek' Vettem 10 deka párizsit, felszámoltak 12-őt, ami utánméréskor 8-nak bizonyult, felírtam tehát — lévén a becsapás 50 százalékos — 10 dekára 15 árát. Vásároltam továbbá egy Cse- hov-kötetet, aminek címét még nem ismer­tem, az olvasáskor derült ki, hogy tartalmát viszont igen, két másik kötetemben minden írása szerepel, ezért Isis statisztikám számára úgy jártam el, hogy másodközlési díjat, vagy­is ötven százalékot tekintettem reális érték­nek, tehát dupla árat jegyeztem fel kifizetés gyanánt. Megintcsak bonyolultabb eset adódott vi­szont a rádiómagnetofonommal. Kitisztították 50-ért, és új motort tettek bele 600-ért, ami így teljesen nagystatisztika-képesen hangzik. Ámde a tisztítás valós volt, a kismotor vi­szont felújított, nem húzta a szalagot, ezért jótállásban visszaadták érte a pénzt, viszont nem kaptam vissza az 50-es borravalót, amit boldogságomban adtam, amikor egyáltalán el­vállalták, így a tisztításért kis statisztikámba bejegyeztem végül is 100-at, de aztán a cím­szót semmiért-re helyesbítettem, hiszen a gép tisztán sem tekeri a szalagot. Volt továbbá egy nadrágtisztításom, borra- ’ való nélkül, viszont éppen az a folt nem jött ki belőle, amiért tisztítóba adtam, tehát ismét beadtam, ezúttal folttisztításra. Vettem, ismét borravaló nélkül, négy villanykörtét, ebből három ég, egy csak pukkant, és kiverte a biztosítékot is. Azért óvatosan csak egynegye­dével emeltem fel a három körte árát kis- statisztikailag, bár a biztosítékot saját kezű­leg drótoztam meg... És így tovább, minek részletezném, mikor mások tapasztalatai má­sok, viszont hasonlóak. A ztán nekiültem egy csendes, tévémentes hétfőn összeszámolni kis statisztikám bontott tételeit. Kiderült, hogy azoknak a tényezőknek összege, melyek a nagy statisz­tikán felül szerepelnek kis statisztikámban, kereken 3524 forintra rúg. Ekkor csöngettek, háromszor. Sejtettem, hogy a postás, és ő volt valóban. Kezében csekkeket lobogtatott, és előadta először azt, hogy persze nem nekem hozta, hanem a szomszédnak. Ez a szomszéd naponta kap csekkeket, borravalót ad a postásnak, aki ezért szerfelett készséges, soha nem viszi vissza a küldeményt a központ­ba, hanem ha nincsenek otthon, át­adja egy másik szomszédnak. Ha­nem a címzett szomszéd ezúttal éppen nya­ralt Ria de Janeiro környékén, újonnan épülő villájának munkálatai ellenőrzését ügyvéd­jére bízta, a postamegbízott szomszéd viszont elutazott nagyanyja temetésére, Pákozdra. így végül is én vettem át a pénzt, kifizettem az 50 forint borravalót, amit ilyenkor a pos­tás kapni szokott. Amikor aztán ellenőriztem a csekkeket, egyszerre csak: mit látok, mit nem? Azt, hogy a szomszédnak érkezett pénz­küldemények egyikén az én nevem szerepel feladó gyanánt! Az összeg pedig kereken 3524,60 forint volt. Ismerős tétel! Máig sem tudom, hogyan került az én pén­zem a szomszédhoz. Kifürkészhetetlenek a piaci valóság útjai. Az anyagellátás javítása a cél Bevált a házépítők boltja

Next

/
Oldalképek
Tartalom