Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-24 / 199. szám

1983. AUGUSZTUS 24., SZERDA "kJŰÚííE^ Palesztin konferencia Magyar bizottság Kedden ülést tartott az ENSZ palesztin kérdéssel fog. lalkozó nemzetközi konferen­ciáját előkészítő magyar nem­zeti bizottság a Hazafias Nép­front Belgrád rakparti szék­házéban. Harmati Sándor, az előkészítő bizottság elnöke be­vezetőjében rámutatott: a vi­lág békéjéért, a nemzetközi biztonságért, a közel-keleti válság megoldásáért, a palesz­tin nép jogainak helyreállí­tásáért küzdő erők helyeslik és üdvözlik az ENSZ kezdemé­nyezését, hogy Genfben nem­zetközi konferencián vitassák meg a közel-keleti térség problémáit, s fogalmazzanak meg javaslatokat a kibonta­kozás előmozdítása érdekében. Ezután Somogyi Ferenc, a Magyar Népköztársaság ENSZ képviselőjének helyettese adott áttekintést arról, hogy a gen­fi konferencián lehetőség nyí­lik az ellentétes nézetek üt­köztetésére, közelítésére, il­letve új javaslatok kidolgozá­sára. Az augusztus 29-én kez­dődő tanácskozáson a ma­gyar delegációt Domokos Má­tyás, a Külügyminisztérium fő­osztályvezetője vezeti. Az üveggyári csata Győzött a példás összeírás kiáramló gázláng vágja megfelelő Barcza Zsolt felvétele emberek viaskodtak, hogy el­fagyasszák a nyílást. Néhány óra múlva színt váltott az üvegfolyam. Egyre lassabb, sötétebb lett az alá­folyó massza, s az éjszakai órákban sikerült kordába szo­rítani a lávát. Főmérnök, kemencekőmű­ves, üzemvezető, üveggyári munkás, tűzoltó pihente ki az első felvonás izgalmait és fáradalmait. Régi és új szakemberek, vá­ci és pesti kollégák jöttek ösz- sze ezen az éjszakán, hívó szóra vagy hívás nélkül segí­teni. Már azon töprenghettek, hogyan tovább. Hogyan lehet­ne á most megszelídített hű­lőfélben levő kemencét életre kelteni. • © £ tét a gyárban dolgozó emberek sorsa. Ha nem készít üveget az üzem, néhány nap alatt a fénycsősorok is leáll­nak. Hetekbe, hónapokba ke­rülhet, amíg sikerülhet im­port burákról gondoskodni. Nem így történt. Július 5-én megindult a termelés az üveggyárban. Borbély János, az Egyesült Izzó budapesti központjának osztályvezetője, a mentés, a helyreállítás irányítója. Vala­ha maga is Vácott dolgozott. Széles László, a legtapasztal­tabb kemencekőműves és tár­sai. Kirsner Gyula, a tmk mű­vezetője, Sátor Ferenc, Fábián Sándor művezetők. Kovács Sándor kemencekezelő. S a többiek: Széles László, Pesti András, Galambos Gábor, Barkenics László. Kovács Sándor, Kucsa István, Greff László a szomszédos ólom­üveggyárból. A névsor koránt­sem teljes. Mindenki, aki élt és mozgott, ellenvetés nélkül, dolgozott hét végén, éjszaka, amikor szükség volt rá. Hősiesség, helytállás? Eset­leg kenyérféltés. Az ok nem is olyan fontos, s nehezen meghatározható. De azt vala­mennyien tudták, ha nem tesznek csodát: leáll a gyár. A bravúr sikerült. Különböző ‘echnológlai trükkökkel befol­tozták a kemencét. Addig a fénycső gyár tósor okon elvégez­ték a szokásos évi karbantar­tást.. Július 5-én ismét dolgo­zott az egész «"ár. © Novemberig kell kitartani a beteg kemencének. Igaz, ere­detileg úgy tervezték, január­ban építik újjá, de sürgőssé vált a feladat. S lám, a koope­ráló partnerek ebben a rend­kívüli helyzetben vállalták, minden szükséges anyagot le­szállítanak határidő előtt. Mindenekelőtt az Üvegipari Műveknek jár érte köszönet. Dióhéjban ennyi a történet, mely szándéka szerint a váci ■zzósok helytállásáról akart megemlékezni Azokról az em­berekről. akik példáiét adták bátorságnak, hec.sü’etnek, tu­lajdonosi felelősségérzetnek. Csuiák András Az Árpád-híd a magasbél A korábbinál gyorsabb ütemben épül a főváros legnagyobb közlekedési beruházása az Árpád-bíd pesti hídfőjénél. A met­róállomásnál több mint 300 m alagútszerkezet készült el és megkezdték az aluljárórendszer kialakítását. Jó ütemben ha­lad a Róbert Károly körút átépítése, lefektették a gyorsvilla­mos sínpálya első métereit. A már Ismét működd kemencéből kikerülő fénycsőim rát a nagy erővel méretre. Kereskedők szabadságon Bevásárlás csak munkaidőben? f A nyár ugyan több szempontból uborkaszezonnak ff számít, annyira azért mégsem, hogy Budakalász asszo- 'f nyai kizárólag uborkával vagy más zöldségfélékkel táp- ff lálják családjukat. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat f vezérigazgatóságán és a helyi gyáregységben dolgozó ff nők ugyanis komoly beszerzési gondokkal küszködtek a á nyár derekán. Munkaidejük ugyanis nem alkalmazkodik az élelmiszer­boltok nyitvatartási idejéhez. Belenyugodtak, hogy a község központjától távolabb, a lak­helyük közelében levő üzletek négy órakor bezárnak, de hogy a számukra egyetlen elérhető főtéri bolt és a szomszédos hentes iestés aiiattj- nem szol­gál ki —— nem hagyhatták szó nélkül. — Nemcsak mi, adminiszt­ratív dolgozók, akiknek négyig tart a munkaidejük nem tud­tunk bevásárolni, de a dél­előttös műszakba járó asszo­nyok is nehéz helyzetbe ke­rültek. Nekik ugyan csak ket­tőig tart a munkaidejük, de akkor legtöbben gyermekeikért sietnek az óvodába, bölcsődé­be — mondja dr. Földesi De- zsőné, aki a község egyik leg­távolabbi területén, István-te- lepen lakik. — Az apróságokkal együtt azonban már nem érhetnek haza három óráig, a külterü­leti egyműszakos boltok zárá­sáig. Nincs más választásuk, mint a központban bevásárolni és a gyerekekkel együtt egy­másfél órán át cipekedni. A találékony asszonyok több­féle áthidaló megoldással kí­sérleteztek. Volt, aki munka­idő előtt, a reggel hatkor nyitó élelmiszerboltban vásárolt be és egész nap az irodában el­helyezett hűtőszekrényben tá­rolta a család vacsoráját. Má­sok a gyári — viszonylag jól ellátott — büfében kísérletez­tek. Itt azonban ' reggel tejet, délben kenyeret lehet kapni. Munkaidő alatt naponta há­romszor a büfében sorban áll­ni — ez bizony nem tett jót a munkafegyelemnek. A község élelmiszerboltjai — egy kivétellel — a Nyugat- Pest megyei Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalathoz tartoz­nak. Manek György, a válla­lat áruforgalmi főintézője el­mondta, hogy mi az oka Bu- dakalászon az áldatlan hely­zetnek. — A boltjainkban dolgozók kilencven százaléka nő. Nya­ranta bezárnak az óvodák, böl­csődék, < a szabadságolások ideje alatt egyre ritkábban tu­dunk helyettesről gondoskod­ni. — Budakalászon pontosan ugyanez volt a helyzet. A fő­téri, 83-as számú boltunkat ta­taroztuk is a szabadságolás ideje alatt, a szemközti hús­bolt szintén zárva volt. A mű­ködő. kisebb egységekben is előfordult, csak rövidebb munkaidővel tarthattak nyitva Tudjuk, a vásárlók zokon ve­szik, ha az alapvető élelmi­szerek beszerzése is nehézsé­gekbe ütközik, de be kell lát­niuk (?!), hogy súlyos létszám- hiánnyal küszködünk és az egyébként is túlterhelt dolgo­zóinktól nem várhatunk el a hivatalosan megállapított mun­kaidőnél hosszabb nyitva tar­tást. Főtéri boltunkban egyéb­ként már befejeződött a mun­ka, a hentes is kinyitott. — Van-e lehetőség arra, hogy a gyárral szemközti üz­let nyitva tartási idejét meg­hosszabbítsák? — Ha az üzlet dolgozóinak létszáma megengedi, eleget fo­gunk tenni a kérésnek. Re­méljük, a község üvegvissza­váltási gondjain is segíthetünk. Hamarosan elszállítják a gön­gyöleget a kisebb boltokból és így ők is ismét visszavehetik a náluk vásárolt üvegeket. 2 Amikor a konyhai pia- ff főnről lezuhant az üvegtáb­la, nagy volt a riadalom. ff Majdnem bekövetkezett a ^jóvátehetetlen baleset, csak a szerencse segített. A sza- ff kácsnő fel is akart mon- ff dani, aztán mégis ma- í radt. De maradt a meg­3 repedt üvegtető is... A kálvária kezdete A szigethalmi általános is­kola szemre is tetszetős két­szintes épülete igazán büsz­kesége a községnek. Nyolc tantermét, tágas, világos fo­lyosóit két esztendeje vették birtokba a gyerekek és a pe­dagógusok. Egy évre rá el­készült az étkező, a konyha, a tanterem is. A helyi időszá­mítás szerint ekkor kezdő lőtt az iskola kálváriája. Mind a konyhát, mind a tornatermet neuralgikus pontként tartják számon a nevelők, s mostaná­ban már a szülők is. Kovács Gáborné igazgató kalauzol végig az intézmé­nyen. Indulat ül ki az arcá­ra, amint benyitunk a torna­terembe. Kedélyváltozásának okán nincs mit csodálkozni, a látvány tényleg elszomorító. Az egyébként jól felszerelt tornateremben ugyanis, nehe­zen lehetne középkezdéshez leállítani a labdát, mert az bizonyosan elgurulna A mű­anyag padlóborí‘ás felpúposo- dott, alóla kilátszik az össze­töredezett szigetelőanyag. Mint az igazgatónő mondja, senki Karsai Miklós tanácselnök jó hírrel örvendeztetett meg. Elmondta, hogy a tanács már megvásárolta a Lenfonó- és Szövőipari Vállalattal szem­közti telket, ahol két év múl­va elkészül majd a NYÉK és a Pest megyei Tanács közös beruházásaként az új ABC áruház. Az üzlet megnyitá á- val javul majd az üzemben dolgozó asszonyok helyzete, elégedettek lesznek a vá’asz- tékkal, nyitva tartási idővel és a bolt felszereltségével egy­aránt. ,ii„ :j ■ ;> ‘ •ir Mit szóljunk mindehhez? Enyhén szólva mellbevágóit a kiskereskedelmi Vállalat kép­viselőjének mondandója. Első pillanatokban fölháborítónak tűnt, de tény és való, hogy' a kereskedelemben honos mun­kaidő, az alacsony bárszínvo­nal egyáltalán nem vonzza oda a munkaerőt. Persze, a szem­lélettel — ami minden, csak nem kereskedői szemlélet — mégsem bék^hetünk mag. Márványi Agnes sem nyúlt hozzá, magától lett ilyen,1 helyesebben szólva a hanyag munkától. Nemsokára kezdődik a tanév, szükség len­ne a teremre. A sarokban felhalmozott tornaszőnyegek mallett közép­korú asszony áll, társa a földön ül, cigarettázik. Elta­possa a csikket, majd im- bolyogva feltápászkodik. Ha­marosan kiderül, hogy a cse­peli Duna Kertészeti Tsz épí­tőipari ágazatának alkalma­zottai. Ez a cég éoítette an­nak idején az iskolát, s most kettőjüket küldték a tornate­rem kijavítására. Csak éppen anyag nincs, de ha lenne is mit kezdenének vele imbo- lyogva? Praktikus, de... — Ez még a kisebbik baj, mert legalább nem életveszé­lyes. ellentétben az étkezővel és a konyhával — mondja Ko­vács Gáborné miközben to­vábbindulnak. Hamarosan megpillantjuk az üvegtetőt, bizony néhány tábla most is meg van repedezve. Pedig az újszerű műszaki megoldás na­gyon ügyes, praktikus. Az ét­kező, a konyha tetetjén a hagyományos mennyezet he­lyett tetőtéri ablakok húzód­nak egv hosszú sávban, termé­szetes fénnyel világítva meg a helyiséget. Csak éppen meg­repedezik. s mint utaltunk rá, egy már le is esett. Védekezés gyanánt az étkezőasztalokat elhúzták alóla, de- mindenki 1983. június 21-én, kedden délután 6 órakor az Egyesült Izzó váci üveggyárában, a vellóban, kilyukadt a kemen­ce. Két emelet magasságból karnyi vastagságban ömlött alá az 1200 fokos láva. Ez a kép fogadta a berendezéseket ellenőrző Sátor Ferenc műve­zetőt, Kovács Sándor kemen­cekezelőt. Megijedtek. Az jutott eszük­be, ha valaki pár perccel ko­rábban arra jár, egy pillanat alatt égett volna szénné. A második gondolatuk a sok­szor begyakorolt kötelességé volt: Tiadóztatni kell. S ké­sőbb, amikor egy kicsit lehig­gadtak, az is eszükbe jutott, hónanok telnek maid el, mi­re kijavítják a hibát. Ki ad majd kenyeret az üveggyár riakmk. a fénycsőgyártó üze­mek dolgozóinak? Tűzoltók, mérnökök, üveg­gyári szakemberek, kemence­kőművesek pár perc után már azt vitatták, hogyan le­hetne minél hamarabb betöm­ni az életveszélyes rést. Akik végigélték ezeket az órákat, aligha felejtik el. A tűzoltók, akik a kemence közvetlen közelében próbálták hűteni az ezer fokon fortyogó anyagot. Az üveggyáriak, akik számára világos, hogy ez egyáltalán nem megoldás. Ki kellene javítani vagy ha nem lehet, akkor , védőrácsot felszerelni, hiszen hamaro­san több, mint kétszáz gyer­mek fog itt naponta étkezni. Csapkay Miklós, a Duna Kertészeti Tsz építési ágaza­tának főmérnöke készséggel elismeri a hibát' Már a tan­teremét, s meg is ígéri, hogy tanévkezdésre kijavítják s megvizsgálják az imbolygó dolgozójuk esetét is. Az üveg­táblákkal azonban nem olyan egyszerű a helyzet. Azokat alvállalkozóként az Üveges Szövetkezet építette be, így a felelősség (az esetleges bal­esetért is) őket terheli, A tsz már így is kicseréltette egy­szer az összesét, de azóta is­mét megrepedtek. Levélben értesítették az üvegeseket, te­lefonon is felszólították őket, de még nem érkezett vá’asz. Kékesi Katalin az Üveges Szövetkezet üzemvezetője el­utasítja a vádat, hogy gyen­ge minőségű üveget raktak volna fel, hiszen a második garnitúra is elrepedt, s ilyen hiba nem ismétlődhet meg. Szerinte nem az üveggel van a baj, hanem a fémráccsal. amibe bele kell illeszteni. A keret ugyanis nem egyenletes, hol bővebb, hol szűkebb. s ez utóbbi esetben megfeszül­nek és elpattannak a táblák. A diagnózist a műszaki cso­port állapította meg a leg­utóbbi helyszíni szemlén, és erről értesítették a Duna Tsz-t a bőrüket perzselő tűztér mel­lett nézték a falat. o Hanzel Tibor üzemvezető elevenítette fel a történteket, a megfontolt mérnökember túlzásoktól, pátosztól mentes, szakszerű modorában. Köves­sük példáját, mi se dramati­záljuk az eseményeket. Ezen a napon vihar tört ki a környéken. Az üzemet ellá­tó két villamos vezeték egyike sem adott áramot. Megálltak a kemence köpenyét hűtő ventillátorok, vízszivattyúk. A fal éppen ott égett szét, ahol senki sem számított rá. Ne­hezen megközelíthető, eldu­gott helyen, a két kemence­részt összekötő, viszonylag keskeny szakaszon. Ezért birkóztak olyan ne­hezen a réssel, a forrósággal, a műszaki hibával. Percen­ként 5000 kilogramm forró üveg zuhogott alá. ötpercenként , váltották egymást a forróságban a tűz­oltók, nem bírták tovább. Űjabb módszert választottak, a vezetéket szinte a láva szá­jáig építették ki. S közben lent egyre csak nőtt az üveg­hegy, fent a kemeneegaiérián Ez nem éri meg a műemlékkort! Erdőst Agnes felvétele is. Úgyhogy mindennemű fe­lelősség őket terheli. Ezzel a labdát vissza is passzolták. Nem azért épült Miután valamennyi illeté­kessel beszéltünk, csak any- nyi derült ki, hogy sem az el­követett hibának, sem felelős­ségnek nincs gazdája. Ahogv az már lenni szokott. Viszont míg gurigázzák a labdát, azt sem szabadna fetedniök, hogy az idő szalad, közeleg a tanévnyitó, s a gyerekeke' nem lehet beküldeni a törede­ző üvegtáblák alá... A he­lyiség nedis nem azért épül: hogy üresen álljon... Kövess László Ä labda kföbefár Szaladó idő, furcsa magyarázat /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom