Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-03 / 182. szám
1983. AUGUSZTUS 3., SZERDA %M*Sav Településfejlesztésre fordítják Sikeres akció A hulladékhasznosítási program rövid időn belül valóban társadalmi méretűvé vált — állapították meg a Hazafias Népfrontnál. A te lepülések vezetői és a lakossá got képviselő szervezetek felismerték, hogy az állampolgárok mozgósításával, értelmes célok kitűzésével pótolhatók, kiegészíthetek a szűkös pénzügyi alapok. Már eddig több mint nyolc millió forint gyűlt össze a (helyi tanácsok pénztárában. Ezt az összeget a későbbiekben, — az állam- polgári vélemények meghallgatásával és figyelembe vételével — a településfejlesztési feladatok megvalósítására fordítják. Eddig fémből 4,5 ezer tonnát, papírból csaknem 700, textilből 120 tonna hulladékot gyűjtöttek össze. A szakértők véleménye szerint valamilyen módon szinte a teljes mennyiség hasznosítható. Nemrég megfogalmazódtak a továbblépés előfeltételei is. A begyűjtés az állami vállalatok feladata, míg a szervezés, a mozgósítás, a teendők összehangolása a népfrontbizottságokra hárul. A szállítások gyorsítása érdekében megfontolandó az idegen, bérelt járművek tarifájának szabályozása is. Szó esett arról, hogy a pedagógusok némelyike félreértelmezi a Hazafias Népfront kezdeményezését: attól tartanak, hogy előbb-utóbb megszüntetik az úttörők vas- és fémgyűjtését. Ettől azonban nem kell félni, hiszen a két akció megfér egymás mellett. Csemői fészekrakók Kertjeikben minden megterem Néhány hónap múlva nyit az áruház Még néhány hónap, és megoldódik a csemeiek egy régi gondja. Hamarosan elkészül a község ABC-áruháza. A Dél-Pest megyei Áfész a Pest megyei 5-ös számú Építőipari Közös Vállalatot bízta meg a kivitelezéssel, s már szemmel láthatóan nem sok híja van befejezésének. Azután egykettőre kezdődhet a berendezkedés, az, áruval való feltöltés, és ősszel már fogadhatja a vásárlókat a sokak által hőn óhajtott üzlet. Városiak vásárolják A múltkoriban a községi tanács végrehajtó bizottsága éppen az áfész tevékenységéről tárgyalt, s nem minden előzmény nélkül fejezte ki azt a reményét, hogy a megváltozó körülmények között másképpen alakul majd az ellátás. Most ugyanis sok mindenre lehet joggal hivatkozni, ami akadályozza a szín- vonálasabb kereskedést, ám az áruház belépésével már elfogadhatatlanná válnak a jelenlegi indokok. Nyilvánvaló, hogy olyan alapvető cikkeknek, mint kenyér, tej, élesztő, üdítő ital a teljes nyitva tartási időben lenni kell. Az áru választékának és mennyiségének ugyancsak bővülnie kell. A beszerzésnél, árurendelésnél nem árt figyelembe venni, hogy újabban mind több ismeretlen arcú vásárló tér be. Ennek két oka is van. Űjabb és újabb családi házakkal gyarapodik a belterület, mostanában már évente egy-két utcasor kiépül. A községbeli ellátásra, szolLEVÉL A TÁBORBA . imoTv st, rinn 1 Kedves Srácok! A zt hiszem, elsősorban az irigység íratja velem ezt a levelet nektek, építőtábori lakóknak. Az irigység mert én, aki az évek során bajnokká lettem szőlőkacso- lásban, kapálásbán és gyümölcsszedésben, egyszer csak végérvényesén kiestem a keretből — egyszerűen és gyalázatosán kinőttem abból a korból. Most aztán ahelyett, hogy valamelyik állami gazdaság földjén őrizném a szorgoskcdás látszatát, munkakönyv után szaladgálok. Idétlen tábori vetélkelők nagy, bugyborékoló nevetései helyett szerkesztőségi szobákban nézek farkasszemet ismeretlen emberekkel, akik vagy örülnek nekem, vagy nem. Ä gondom nem az, hogy ki lesz jövőre az osztályfőnök, a témám sem az, hogy milyen volt a vizsgaidő- szak. Magasabb osztályba lépek. Csak még gyorsan beszaladok a Közértbe, mert ha nem teszem, mit vacsorázunk? És mikor lesz vajpn az első fizetés, mert az albérlet addig sincs ingyen. Ebédre sóskát csinálok, de hogy lehet az, hogy Anyunak sose csomós? A könyvkiadóba is ma kell bemennem, mit vegyek fel és hogyan mosolyogjak? Az első benyomás nagyon fontos! Némileg fejvesztetten kapkodom újféle feladataim között egyiktől a másikig. Aztán ha ráérek és eszembe jut, sajnálom, ami elmúlt. A jóval egyszerűbb diákéletet, a felelőtlen felnőttetlenséget, a konvenciómentességet. Az április elsejei tréfákat, a házibulikat és az építőtáborokat. No persze tudom, hogy az sem volt fenékig tejfel. Emlékszem én olyanra is, hogy ha 150 százalékot teljesítettünk első nap, akkor másnapra felemelték a normát, és ha még úgy is kigüriztünk 120 százalékot, akkor harmadnapra megint feljebb tornázták. Úgy éreztük, hogy Marx nyugodtan illusztrálhatná velünk a Tőkében a kizsákmányolást. A cukorkacsomagolóban pedig egy néni — hozzá voltunk beosztva —, olyan hangnemben utasítgatott minket, amilyenben még a csősz sem kiabált velem gyerekkoromban. Persze ezek a negatív élmények sem haszontalanok. Meglehet, hogy az egész építőtábori _ kalandból éppen ezeknek van íegtöbb közük a nagybetűs Élethez. Aztán ott van mindenekelőtt a Munka élménye. A lemérhető, összehasonlítható, konkrét munkáé. Jó, hát mi sem dolgoztuk halálra magunkat, de ha nekiveselkedtünk, akkor azért is többet csináltunk, mint a Kőbányai brigád, még ha sajgott is a kezünk, a derekunk. Én, aki esvszer két hétig szőlőt kacsoltam Villányban, később még évekig — ha villányi bort láttam az üzletben — úgy éreztem. közöm van hozzá. Mondanom sem kell, ránk is volt panasz. Előfordult, hogy elmondtak minket ennek-annak, mert éjjel énekelve vonultunk végig a városon, csináltunk hecceket, szőttünk szerelmeket és két hét alatt megismertük Sopron minden vendégiátóipari egységét és valamennyi házi borkimérését. Hányszor hallottam, hogy „mi lesz ezekből a csirkefogókból?” Aztán — feltehetőleg — mégis rendes ember válik belőlem is. Nem lettem — bárki meggyőződhet róla — se alkoholista, se huligán. És most, amikor az egyedül kell helytállnod című fejezet következik az életemben, enyhe nosztalgiával gondolok ai-ra az időre, amikor az építőtáborokban helyezkedések, ösz- szeköttetések és eavéni érdekek nélkül, közösen végezhettük a dolgunkat. Volt, hogy megköszönték a munkánkat. de ha nem, akkor is láttuk az eredményét: amikor ott állt a rengeteg láda barack, teherautók érkeztek, hogy elszállítsák az ország különböző pontjaira, mi éreztük, hogy csináltunk valamitSelmeci Andrea gáltatásra mind több zárt- kerttulajdonos tart igényt — joggal. Ahogy a főúton végighaladunk, jobbra, balra sorakoznak a szépen bekerített porták, a gondosan művelt kertek, gyümölcsfákkal, veteménnyel. Takaros épületeket emelnek a gazdák, emberi tartózkodásra, termény- és szerszámtárolásra egyaránt alkalmast. Tanulmányt lehetne . írni az utóbbi években szemünk láttára végbemenő csemői honfoglalásról. A tanács által parcellázott zártkerteket 350- nél többen vették birtokba. Ezekhez számítsuk még hozzá, amelyeket a gazdák maguk megosztottak, egészítsük ki azokkal a földdarabokkal, amelyeket a termelőszövetkezet adott szerződéssel tartós használatba. A tulajdonosok lakcíme és foglalkozása sok mindent elárul korunk emberének igényéről. Szép számmal váltak csemői birtokossá a ceglédi Kossuth Ferenc utcai, Kölcsey téri, Fürst Sándor utcai lakótelep lakástulajdonosai. Van olyan budapesti polgár, aki az Üllői útról jár a tanyájára. Foglalkozásuk szerint rendkívül demokratikus a megoszlás, mert a kétkezi munkástól az intézményvezetőig, főorvosig, katonatisztig mindenféle munkakörű ember gyökeret ereszt a homokon. Gazdabolt kellene Ez a folyamat természetesen újabb igényeket szül, Már eddig is fel kellett volna készülni a rugalmasabb zöldség-, gyümölcsfelvásárlásra, hogy ne kelljen a nyári almát például Nyársapáira vinni, legyen helyben, aki átver szi. Nem ártana -gazdaboltot nyitni, a mély egyúttal a kisgépkölcsönzést is megoldaná. Tudomásul kell venni ugyanis, hogy akinek 300—1600 négyszögöles kertje van, annak a termékeiből jut a piacra is, továbbá a megműveléshez az ásó, kapa gereblye semmiképpen sem elegendő; szüksége van rotációs kapára, motoros permetezőre, más effélére. A terményfélék változatossága sem mindennapi; a céklától a cukkiniig, a szilvától a diófáig mindenféle meglelhető a homokon. S amikor már birtokon belül van a gazda, keresni kezdi a villamosítás mikéntjét. A tanács nem idegenkedik a közműve' sítés elősegítésétől, összegyűjti az igényeket és a kerttulajdonosok anyagi erejére támaszkodva, megrendeli a költségvetést, illetve a vezeték kiépítését. A termelőszövetkezet felkínált területei közül sok vár még hasznosítóra, de a tanács már jórészt túladott a maga telkein. Most azt szeretnék megvalósítani, hogy a belterületen, a főút másik oldalán is kialakíthassanak egy sor házhelyet, és akkor még takarosabbá válik a faluközpont képe. A házat építő, családot alapító, megtelepedő fiatalokat szép gyermekáldás kíséri. Ennek köszönhető, hogy szeptembertől már öt csoportban több mint 140 csemetével működik a többszörösen kibővített óvoda. Az iskola helyzete ennél aggasztóbb. Ott már mindent megtettek, amit lehetett; ajtókat, falakat helyeztek át, minden lehetséges helyet a tanítás céljaira szenteltek. Már-már az a veszély fenyeget, hogy a bekörzetesí- tett, központi iskolában be kell vezetni a váltakozó tanítást, ez a megoldás pedig a kiterjedt tanyavilágú Csemő- ben aligha járható. A tanács az iskolabővítésre szánt másfél millió forintját kuporgat- ja. Ma még nem tudja, kap-e hozzá kiegészítést vagy önállóan kell cselekednie, megkeresve a lehetséges megoldást. Túlságosan nagy falat Vágyuk van még más is a csemőieknek, kielégítése azonban nem olyan sürgető mint az iskolaügy. Azt mondogatják, hogy egy melegkonyhás vendéglő elkelne náluk is. Akkor megoldódna a közétkeztetés, de egyelőre úgy tűnik, ez a beruházási óhaj túlságosan nagy falat. Tamasi Tamás Megtetszett a vendégeknek S3] Mint már hírül adtuk a Budapest Tourist új szállodája, a Hotel Party július 20-tól fogadja vendégeit a szentendrei autós mozi szomszédságában. Az első vendégek jól érezték magukat az új pihenőhelyen A legkisebb tartály háromezer hektós Lesz helye az újbornak Kevés a bortároló, az elmúlt évben is gondot okozott a termés elhelyezése. A gazdaságok évek óta csak kisebb fejlesztési programokra vállalkoznak, a tárolók beruházási költsége ugyanis meglehetősen magas és a helyi pénzalapok gyakran szűkösek. A hiányzó tárolók pótlása az idén országszerte megkezdődött; az üzemeket — pályázati rendszer alapján — állami támogatásban részesítik, a központi pénzforrással mintegy kiegészítik a helyi erőt A korábbi elképzelések szerint az üzemek 300 ezer hektoliter bor befogadására alkalmas létesítményeket építettek volna központi segítséegei A pályázaton nagyszámú gazdaság és társulás jelezte építési szándékát, és azt, hogy nagyobb anyagi erővel járul hozzá a gyorsított beruházási program sikeréhez. Ennek nyomán 500 ezer hektoliterre emelték az 1983. évi tárolóépítési program keretét, és ezzel enyhítik az idén ősszel várhatóan ismét jelentkező pincészeti gondokat. A gazdaságok különféle anyagokból építik fel az új létesítményeket, s a tárolók befogadóképessége is változó. A legkisebb tartályban 3 ezer hektó bort tarthatnak, a nagyobb létesítmények több tízezer hektoliteresek. A támogatási keretből 25-30 nagyüzem részesül. A beruházási program anyagi forrásait hitelek teszik teljessé. Az üzemi étkezdébe mindig együtt mentem a haverokkal. Az ember úgy van ezzel, mint a kisdiák: az a barátja, akivel egy padban ül, itt meg az a cimborája, akivel együtt dolgozik. Vicceket mesélve, nagyokat nevetve vonultunk a tálcával a pult előtt és vártuk, hogy megkapjuk az ebédet, aztán vittük az asztalhoz és versenyezve megettük az utolsó falatig. Nem tudtak nekünk olyan ebédet adni, amit ott hagytunk volna. Éhesek voltunk, mint a farkasok. Szerencse, hogy alumínium és cserépedényekben kaptuk, különben még abból is haraptunk volna egy nagyot. Tulajdonképpen sohasem figyeltem meg, hogy kik adják az ebédet. Azt tudtam, hogy fehérkötényes asszonyok és kész. Egy óra múlva, ha beléjük botlom, akkor sem ismerem meg őket. Deres hajú öregasszonyok, mit kezdjen velük a magamfajta surmó? Jobb hát békén hagyni őket, ama elv alapján, hogy tiszteld anyádat... Egyszer én voltam a fiúk libasorvezetője. Amikor a főzelékre kaptam a húst. felnéztem. Megráztam a fejemet, mert nem akartam hinni a szememnek. Az öreg mami helyett egy fiatal lány adta a húst. Hátralestem a fiúkra. — Ejha! — mondtam hangosan és füttyentettem. A fiúk átvették a jelt: füttykoncert mellett lépegettünk néhányat, aztán egyszerre rázendítettünk: — Óóóóóó... Mindenki felénk nézett, de mit törődtünk mi azzal. Az Bába Mihály: WariL asztaltól is csak a lányt figyeltük. Kerek, rózsaszín arcú, fehér bőrű lány volt, olyan fehér bőrű, mint aki nemrég fürdött tejben. És ami azelőtt sohasem fordult elő velünk, libasorban visszavittük az edényeket és a lányra nézve, hangosan mondtuk: — Köszönjük szépen az ebédet. A lány mosolygott, nevetett rajtunk. Ránk pillantott, aztán tovább adagolta az ebédet. Másnap, harmadnap megismétlődött. a jelenet. Az ebédlőben hangosan nevettek. amikor füttyentettünk, amikor sóhajtva nyújtottuk az ó betűt, majd hangosan megköszöntük az ebédet. Akkor nem füttyentettem és óztam csak, amikor megkérdeztem : — Mondja, kedves, hogy hívják? Rám villantotta szemét. — Marika. De ne álljon itt. más is szeretne ebédelni — nevetett. Csippentettem a szememmel. — Hallottátok? Marikának hívják. Nagyon helyes kislány. — Mi az, Vencel, csak nem estél a fazekába? — vicceltek a fiúk. — Ki tudja? Amikor visszavittük a tálcát, mintha összebeszéltünk volna, egyszerre mondtuk: — Köszönjük az ebédet, Marika. Nem tudtam szabadulni az arcától, tekintetétől. Bár a jelenet napról napra megismétlődött. mindig odasúgtam neki valamit. Mikor találkozunk? Megvárom a Kikeletben. Ráér ma este? Találkozhatunk ma? Soha nem válaszolt. De egy napon mégis: — Majd egyszer — mondta. Csütörtökön történt — sohasem felejtem el azt a napot —, hogy két adag húst tett a tányéromba. — Az egyik az én adagom, én nem szeretem — súgta, s már nyúlt is a következő tányér után. A fiúk halkan füttyentet- tek. — Ennek fele se tréfa — ugrattak. — Benne vagy a fazékban. — Korai még — legyintettem —. hiába hívom, nem akar velem találkozni. — Nana. nana! — fenyegettek meg pajkosan. — Akar ő. csak előbb kihízlal. nehogy kidőlj mellőle. Eltelt egy hét is. amikor Marika rátette tányéromra a másfél adagot és azt mondta: — Nem bánom várjon meg a Kikeletben. Hiába mondta halkan, szinte súgva, a fiúk is meghallották. Mire a Kikeletbe értem, már ott voltak. Külön asztalhoz ültem, de egy pillanatra odamentem hozzájuk. — Fiúk. ne marhuljatok. — Nicsak, Vencel, te is itt vagy? — csodálkoztak rám. Pukkadoztak a nevetéstől. — Ne csináljatok marhaságot — figyelmeztettem őket másodszor is. — Ugyan — felelték kórusban. — Ugyan, Vencel, hát mit képzelsz te? Visszaültem az asztalomhoz és vártam Marikát. Jött is nemsokára. Körülpillantott. — Itt vannak a barátai is? Miért ülnek külön.? Miért nem szól nekik, hogy jöiienek ide? Dühös voltam a fiúkra, elszúrták a randimat. Belekaszáltam a levegőbe, odahívtam őket. Ugrottak, minha beléjük csíptek volna. Zajosan, lármásan udvaroltak, bókoltak Marikának, aki nevetett rajtuk, még az arca is kipirult. Láttam, tetszett neki. hogy eevszerre ennyi fiú vette körül. Én meg csak dühöngtem magamban és a pokolba kívántam a fiúkat. — Miért voltál olyan morcos? — kérdezte Marika, amikor végre elköszöntek a fiúk és kettesben sétáltunk hazafelé a munkásszállásra, ahol lakott. — Nem voltam — Ugyan — nevetett. — Az orrodra van írva. Csak nem vagy féltékeny rájuk? — Dehogy! — legyintettem. — Csak azért haragszom, mert beleütik az orrukat... — Csacsi vagy. Hadd jöjjenek holnap is. Nyolcán lakunk egy szobában, holnap mind a nyolc lány ott lesz... Mi meg majd kimegyünk sétálni egy kicsit. Kibuggyant belőlem a kaca-" gás. Erre is csak egy nő képes, gondoltam. Mire észrevettük, mindannviónkat a fazekába rántott Marika, ez a dupla hússzelet, ez a fonott ' meleg kalács, ez az anyáskodó kotló. aki szobatársainak is a maga hálójával fogta ki a fiúkat.
