Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-14 / 192. szám

x/iinap 1983. AUGUSZTUS 14., VASÁRNAP Elhunyt Vili Tibor Hosszan tartó, súlyos beteg­ség után, 78 éves korában szombaton elhunyt Vilt Tibor Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész. Temetéséről később intézkednek. ★ Az avantgardista szobrászat egyik legjelentősebb hazai képviselőjeként számon tartott Vilt Tibor a Budapesti Ipar­művész és Képzőművész Főis­kolán végezte tanulmányait. 1928—31 között a Római Ma­gyar Akadémia ösztöndíjasa volt. A szüntelenül kísérletező, újító művész pályája elején az egyiptomi szobrászat zárt for­mavilága felé fordult. Római tanulmányai hatására alkotá­sain feltűnnek a neoklassziciz­mus jegyei is. A harmincas évektől azonban műveinek fő jellemvonása az expresszív fe­lületkezelés, a drámai mozgás lett. Kisplasztikái és portréi mellett több, köztérre került szobrot is mintázott. Közülük az egyik legjelentősebb a ti- szalöki vízierőműhöz készült monumentális, allegorikus figu­rája. Alkotásai — amelyeket 1925 óta mutat be kiállításo­kon — külföldi tárlatokon is gyakran szerepelnek sikerrel. Vilt Tibor művészi munkás­ságát a legmagasabb kitünteté­sekkel ismerték el: birtokosa volt a Kossuth- és Munkácsy- díjnak, s megkapta a kiváló és érdemes művész címet is. Honvédelmi könyvnapok Szeptember 19—24. között másodízben rendezik meg az országos honvédelmi könyv­napokat: a megnyitó ünnepsé­get Győrött tartják. Ennek so­rán 9 kiadó kínálja azokat a műveket, amelyek magas szín­vonalon szolgálják a hazafias, honvédelmi és internacionalis­ta nevelés céljait. Nem várnak a sült galambra így kívánja a gyerek érdeke is Visszaköszönő gond az agglomerációban a pedagó­gushiány. Aki a fővárosból valamelyik közeli Pest me­gyei települést választja munkahelyül, gyakran csak kényszermegállónak, rövid kitérőnek tekinti ezt, amíg nem kap ajánlatot egy pesti iskolától. így csak összejön a szükséges harminc-öt ven ember. Ugyan­csak meglepődtünk, amikor megláttuk, hogy legalább szá­zan szoronganak az udvaron. Ha akkor hazaküldik a szi­gethalmiakat, talán soha töb­be nem veszik komolyan a hí­vást. Kovácsné gyorsan hatá­rozott: anyag volt, tehát gyorsan a homokba vázolta egy lakás alaprajzát, kimér­ték a helyét, és megkezdődött az alapozás. Augusztus 16-án avatták az új pedagógusla­kást. — Igaz, hogy képesítés nél­küli tanáraink fele már egye­temre. főiskolára jár, mégsem akarjuk tovább növelni a dip­loma nélküli nevelők számát. Sőt, nagy terveink vannak — folytatja az igazgatónő. — Szeretnénk zenei képzést in­dítani, nemcsak az általános iskolában, hanem az óvodá­ban is. Homokba rajzolva Nem irigylésre méltó á ki­járó pedagógusok helyzete, és nem bizonyul jobb megoldás­nak a drága helybeli albérlet sem. Recept van ugyan a fia­tal tanárok letepítésére, ám ehhez az orvossághoz pénzen kívül sok ativitás és ügyszere­tet is kell. Szigethalmon a re­ceptet olyannyira tökéletesí­tették, hogy a pénz egy részét ötlettel, tettvággyal pótolták. A gyorsan gyarapodó köz­ség is tipikus gondokkal küz­dött. Sok a gyerek, kevés a tanterem, még kevesebb a pedagógus. A hetvenöt tanár közül tizenhat képesítés nél­kül dolgozik. Diplomást csak lakás, vagy legalábbis megfe­lelő szállás ígéretével lehet találni. A recept tehát: szál­lót vagy szolgálati lakást épí­teni a pályakezdő fiatal értel­miségiek számára, ahol né­hány évig takarékoskodhatnak a szerény lakbér mellett, hogy azután kedvezményes tanácsi telken, sok községi segítséggel saját fedelet építhessenek ma­guknak. — Az első pedagóguslakást egy túlszervezett társadalmi munkának köszönhetjük — mondja Kovács Gáborné, az iskola igazgatója, a községi pártszervezet titkára. — Két éve, májusban, társadalmi munkát szerveztünk a József Attila utcai iskolaépület be­kerítésére. Több száz meghí­vót küldtünk szét, gondolva, Irodalmi tükörkép A valóság közelében Aki az utóbbi évtized irodalmáról az eddiginél többet akar megtudni, az olvassa el Iszlai Zoltán könyvét, amelynek címe A valóság közelében. írókról, irodal­mi alkotásokról szól, szubjetív véleményeket, kritikákat tartalmaz a kötet. A tegnapok jelene című fejezetben a szerző azokat az írásait gyűjtötte egybe, amelyek vallo­mások költőkről, írókról, s találkozásokat tartalmaznak, vagy a szerzőkkel vagy műveikkel, amelyek belopóz- tak Iszlai Zoltán szívébe. S olyan remek képet fcsfy ró­luk, hogy mi magunk is kedvet kapunk, hogy jobban megismerkedjünk a vallomásokban szereplőkkel, leg­alábbis a művekkel. A jelent példázzák Egyben rá szeretné irányí­tani a figyelmet olyan mun­kákra, amelyek a jelenről s a történelemmé még nem vált közelmúltról szólnak, s azok egy-egy építőkövei a magyar társadalomnak, egyben iroda­lomtörténeteknek is. Realista alkotások, amelyek tükrözik a magyar valóságot. A Hogy megmaradjunk című esszéje, ameJy Sütő Andrásról szól, iga­zán eligazít bennünket művei­ben, megismertet gondolkozá­sával, írói hitvallásával. S ezt akkor tette, amikor még nem volt ánnyira ismert Sütő András tevékenysége, S már akkor,. 1974-ben megállapítot­ta, hogy Sütő az egyetemes magyar irodalom jeles képvise­lője, aki hiteles Írástudó, el­kötelezett ember, felelős gon­dolkodó, s ragyogóan alkal­mazza anyanyelvét, s aki arra a kérdésre, hogy mi dolgunk a világon, így felelt: Ügy cselekedjünk, hogy megmarad­junk. S egyben idézi Kemény Zsigmondot, aki törődött ko­rában, amikor régi műveit fel­olvasták neki, azt mondotta: Erről én is akartam írni, de nem volt rá időm. Pedig az iga­zi írónak Csak erre kellene az idő. Arra — ahogyan Iszlai megfogalmazza —, hogy a va- lóságról adjanak hű képet, de már az is nagy dolog, hogy a közelében járnak. Ki ne. ismerné Szabó Mag­dát vagy legalább is egyik vagy másik könyvét, színda­rabját, amelyek bár szólhatnak a múltról, mégis a jelent pél­dázzák, valóságunk megisme­résére buzdítanak vagy éppen­séggel hangulatteremtésükkel mai világunk felelősségét kérik számon. A többi író is — re­mek névsort lehet belőlük összeállítani — Csalog Zsolt, Csere Tibor, Simonffy And­rás, Balázs József, Bereményi Géza, Gáli István, Illés Endre, Boldizsár Iván és Tatai Sán­dor, mind a valóságot vallat­ja, hogy írásaival felrázza a közvéleményt: hogyan csele­kedjenek, éljenek, ha a mai társadalom problémáit meg akarják oldani. S a szerző ép­pen ezért elemzi műveiket, hívja fel az olvasók figyelmét egy-egy alkotásra. Az, hogy a kötetben megje­lent írások már egyszer vala­melyik folyóirat vagy irodalmi lap hasábjain napvilágot lát­tak, semmit sem von le érté­kükből, sőt így együtt még job­ban kidomborítják a szerző mondanivalójának fontosságát. Olvasásra késztet Egyben bennünket is arra késztet, hogy olvassuk ezeket az írókat, hiszen történeteik nagyon tanulságosak, erkölcsi hitvallásokat tartalmaznak. Ahogyan a szerző mondja: a könyvekben hinni nem szabad, de arra felokosítanak bennün­ket, hogy színről-színre lássuk életünk mozgékony rejtelmeit. Iszlai ebben a könyvében hitet tesz az irodalom mellett, tükröt tart az olvasó elé: íme ilyenek a mai íróik, ilyen al­kotásokat hoztak létre, ilyen könyveket tettek le az asztal­ra. Érdemes olvasgatni őket. Érdemes Iszlai kötetét is vé­gigolvasni, mert belőle jó néhány írót, és könyvét megis­merhetjük, s ha már ráirányí­totta a figyelmet, akkor érde­mes kézbe venni, így vezet be bennünket Iszlai odáig, hogy még jobban megszeressük a betűt és még szenvedélyesebb olvasói legyünk a mai iro­dalomnak. Gáli Sándor Lakás a padlástérben Ehhez azonban képzett szak­emberekre van szükség. Ez is közrejátszott abban, hogy újabb lakás létesítésére keres­senek és találjanak helyet. Az egyik óvoda tetőterében kis átalakítással egy önálló lakást és négy, közös mellóknelyiség- gel rendelkező — szobát ala­kítottak ki. A padlásteret is­kolakezdésre már birtokba is vehetik a pedagógusok. Amíg dr. Páncél Márta vb.- titkár, Takácsné Szemeti Beá­ta. a GAMESZ vezetője és az igazgatónő sorolja az erőfeszí­téseket, amelyekre szükség volt mindehhez, azon gondol­kozom, hogy miért tudnak előbbrejutni ők, s miért vár­nak sült galambra, járási tá­mogatásra, póthitelre mások? — Talán a szigethalmi em­berekben van a titok nyitja? — Szorgalmas, törekvő nép lakja ezt a községet — véle­kedik. Szemeti Beáta, aki egyébként Budapestről jár ki. — Csak az lehet, ha péntek délután a környékbeli utcák­ból öt perc alatt összejön harminc-negyven ember, ami­kor szükséges. Így történt, amikor váratlanul érkezett egy teherautónyi megkevert beton. Jöttek lapátokkal, és estére alap lett a rakomány­ból. Büszkén mutatják az újabb, épülő pedagógusszállót. A két éve átadott iskola udvarán nő a ház. S valóban az a leg­jobb kifejezés, hogy nő. Olyan iramban épül, ahogy a családi házak közül is kevés. Segítő szülők, üzemek — Meg ne írja a nevemet — mondja az egyik falrakó, aki­ről megtudom, hogy iskolás gyerekei vannak, s hogy sza­badságot vett ki az építkezés idejére. — Mindenki úgy se­gít, ahogy tud. Ne higgye, hogy csak lelkesedésből dol­gozunk. A gyerekeinkre gon­dolunk. Azt szeretném, ha jól képzett, kiegyensúlyozott, nyugodt pedagógusok okítanák a fiaimat. — Ilyenek a szigethalmiak — így az igazgatónő. — De semmire sem mennénk, ha a két nagyüzem: a Pestvidékí Gépgyár és a Csepel Autó nem állna újra és újra mellénk. A gépgyár 350 ezer forinttal já­rul hozzá a szálló építéséhez, a Csepel Autó 100 ezerrel, valamint anyaggal és munka­erővel Is segít Nehogy kife­lejtsem a honvédség támoga­tását. Napi 10—12 órát dolgoz­nak a kiskatonák is. — Szeptember végén szeret­nénk átadni a szállót — mond­ja az igazgatónő. — A hat szo­bába zömmel egyedülálló ne­velők kerülnek, bár, aki vál­lalja a közös mellékhelyisé­gekkel járó bonyodalmakat, hozhatja a házastársát is. A két emeleti lakás pedagógus házaspároké lesz. Eddig sem lehetett okunk panaszra; ösz- szetartó, aktív közösség a mi tanári karunk. A közös fedél bizonyára még jobban össze­kovácsolja majd őket. S ami a legfontosabb, ahogyan ez az apuka is mondta: nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb kollektí­vával nézhetünk a tanév elé. Móza Katalin Sarkalatos probléma a képzőművészet köze­gében is a szervezés. Fes­tészetünk, szobrászatunk, grafikánk és iparművésze­tünk nemcsak minőségét tekintve vált az utóbbi év­tizedekben világműhellyé, hanem létszámában, meny- nyiségében is növekedett. Ez problémákat vet fel, konfliktusokat okozott. Bár társadalmunk és a külföld érdeklődése az új alkotások megnövekedett mennyiségének befogadásá­ra is képes lenne. de a szervezés döccenései miatt akadozik a tempó, hiányos a kapcsolat a művészet és a társadalom között. \ Művészeink évek óta számos külföldi művészte­lepen jártak, tanulmány­utakon vettek részt. A rendszeres tapasztalat- szerzés és továbbképzés internacionális méretek kö­zött zajlik. Ebből egész képző- és iparművészeti életünk profitál. Az azon- bán más kérdés, hogy a szervezés figyelme arra már nem terjed ki, hogy ebből adódóan például olyan pályázatokat írjanak ki. melyekben azonnal ka- matozódhat alkotóink új tapasztalatszerzése, s rögtön átválthatna a ta­pasztalat új vizuális eszkö­zök alkalmazásában. A sugárzás egyúttal gyűjtés is. Ilyen értelem­ben regisztrálható 1982- től egyebek között'Hegedüs Tamás karikaturista bécsi, Kárpáti Tamás, Gross Ar­nold festő prágai, Ligeti Erika szobrász szófiai, Bakó Ilona iparművész hel­sinki, Engelsz József ötvös erfurti, Féner Tamás fotó­művész havannai, Lóránt Zsuzsa szobrász bagdadi, Lukoviczky Endre berlini önálló kiállítása. Ugyan­csak tavaly magyar képek, szobrok, grafikák, iparmű­vészeti tárgyak, könyvek, fotók, karikatúrák, kerá­miák, rajzok, üvegek szere­peltek Lipcsében. Vietnam­ban, Faenzában, Vallau- risb'an, Dortmundban, Madridban, Genfben, Bar­celonában, Belgrádban, Montonban, Kanadában... Három földrész mintegy húsz államában. Ez is jelzi vizuális kultúránk gyors és átható térnyerését. Emellett sok új forrásból szerveződő megújúlását is. Mindez a szervezeti háttér névtelen szívósságát is dicséri, de ez nem jelenti azt, hogy a lehetőségek terén elértük az optimumot, s a csúcsot. 'T'öbb országos kiállítás nemcsak az országos érdeklődés változatlanul magas mérőszámára utal, hanem arra is, hogy az erők összefogása még igen sok tartalékot tárhat fel. Annál inkább, mivel a fes­tők. szobrászok érzik a kö­telező minőség még na­gyobb súlyát. Régi igazság — amit művésznek, műke­reskedelemnek. az alkotó­nak és a művészélet szer­vezőinek érdemes megje­gyezniük —, hogy a mes­termű mindig hiányzik. Vagyis mindig több szük­ségeltetik a jó, színvonalas, őszinte műalkotásból, mint amennyi létezik és terem­tődik. Az következik ebből, hogy a következő eszten­dőkben igényesebb műal­kotásokra lehet és kell a hazai kiállításokat, a kül­földre irányuló ajánlato­kat megtervezni. Ha az al­kotásokat szerető, tisztelő, értő és leleményes, mozgé­kony és művelt szervező- gárda irányítja a munkát, a találkozást, a kapcsot a művek és közönség között, akkor mindez a magyar képző- és iparművészet gyorsabb, egyetemes fej­lődését is szolgálja. Körül kell hát nézni a szervező erők portáján is, javítani a belső értékrendet. L. M. Egy hét alatt nOtt ki a földből a hatszobás pedagógusszálló alsó szintje. Veress JenS felvétele Klasszikus variációk Álom és varázslat Hetekkel előbb elkeltek a jegyek a világhírű Kirov Ba­lett előadására. A Budai Park­színpadra meghirdetett négy fellépésről már előre tudta mindenki, hogy bizony kévés lesz ez a néhány alkalom. Ráadásul az időjárás sem volt túl kegyes — sem a közönség­hez, sem a szereplőkhöz: a hideg és az eső miatt már az első két előadás elmaradt. A többi napokon is villámlott, dörgött az ég, de ezért mégis sikerült a társulatnak szín­padra lépni. A kétszázadik születésnapját ünneplő Kirov Balett már harmadszor jár hazánkban. Először 1958-ban Szegeden. Rádiófigyelő NŐK A VOLÁNNÁL. A feleségem nem tud vezetni. Hányszor halljuk bosszankodó lekicsinyléssel a megjegyzést, ha egy nővezető téved a for­galomban. Vajon hogyan vé­lekednek erről a női autósok? Ennek járt nyomában Németh Miklós Attila tegnap délelőtti riportjában, melyben a budai Skála Áruház környékén par­koló autók nővezetőit interjú- volta — kifejezetten elfogult férfiszemléletű kérdéseivel — arról, vajon milyen autóveze­tőknek találják ők önmagukat. Hogy a válaszok mennyire tükrözték a megszólaltatottak sajátmagukról, vezetési biz­tonságukról és stílusukról al­kotott valódi véleményét — nehéz lenne kideríteni. Mert mit válaszolhat egy autós olyan kérdésre, hogy: — Asszonyom, olyan bizony­talannak tűnt a parkolóhelyet keresve, talán, nem tud beáll­ni? Valószínűleg azt, amit a megkérdezett is: — Lehet, hogy bizonytalan­nak tűntem, de annyi bizonyos, hogy kilenc éve, amióta veze­tek. én még soha nem okoz­tam bajt. Alighanem dr. Nádast Antal közlekedési szakértőnek van igaza, aki az interjút követő szerkesztőségi beszélgetésben hangsúlyozottan a saját, de az autóvezető nők többségével egyező véleményét fejtette ki, miszerint: lehet ugyan, hogy a nők nem olyan flott, sportos vezetők, mint a férfiak, ezze' szemben sokkal jobban közle­kednek. Óvatosabbak ugyan, de hamarabb felismerik a ve­szélyhelyzeteket. s marad ide­jük azok elhárítására. Meg kell mondjam, jó érzés volt hallgatni dr. Nádasj An­tal szavait, aki. mint vallotta, sokkalta szívesebben ül be egy nő autójába, mint egy jól vezető, de túl „bátor” férfive­zető mellé. A VAKÁCIÓ VÉGÉN. Már csak két hét. s vége a kis- és nagydiákok szünidejének. A Mit-hol-mikor-hogyan című tanácsadó műsorban Bánhor- váth Attila az iskolakezdés családi előkészületeit . járta körül. Papír és írószerboltokat keresett fel, szülőkkel és ke­reskedőkkel beszélgetett. A szülők most is panaszkodtak, hogy az előre összeállított tan­szercsomagokban sok a fölös­leges eszköz, s hogy például az ötödik osztályosoknak még ilyet sem lehet kapni. A ke­reskedelem válasza: a szülők által fölöslegesnek ítélt dol­gokból, amilyen a gyurma, a színes ceruza, a festék és ra­gasztó. egy-egy bizonyosan el­fogy a tanév alatt... (Hogy otthon van még másik három használt?...) Az ötödikes szülőknek pedig így szól a jó­tanács: szép szorgalmasan jár­ják csak az üzleteket, a szál­lítás folyamatos, előbb- utóbb majd csak sikerül be­szerezniük a tanszereket. Hát! (Kár, hogy annak már nem járt utána a riporter, ki a fe­lelős ezért. Az ipar. a szállí­tók, a kereskedelem?) A művelődési miniszter ugyan az idén is nyomatékosan felhívta minden érdekelt fi­gyelmét arra. hogy csak az oktatáshoz valóban szükséges taneszközöket vetessék meg a szülőkkel, úgy tűnik: szava süket fülekre talált. B. H. majd tizenhét esztendő eltel­tével Budapesten mutatták be repertoárjukat. Az idei nyári szabadtéri programok egyik kiemelkedő eseményeként Bu­dapesten koncertműsorral lép­tek színpadra. Szegeden pe­dig a Giselt mutatták be. Természet és művészet, köl­tészet és próza, lelkiség és ér­zékiség, földi és isteni, élet és halál eggyé olvadnak a ba­lettben — mondotta találóan Schlegel. A Budai Parkszín­padon visszhangzottak ben­nem a jelzők, hiszen az együt­tes előadásmódja egyedülálló. Álom és varázslat suhan át a színpadon. A lépések har­móniája összecseng a koreog­ráfiával. Ezt a művészetei csakis ilyen hőfokú izzással lehet művelni. A szólótánco­sok és a kar együvé tartozása, az egyéni kifejezésmód, a technikai bravúrok mind fe­lejthetetlenné teszik táncukat. A Budai Parkszínpadra ösz- szeállított koncertműsor a ba­lettművészet keresztmetszetét volt hivatva bemutatni. A klasszikus balett megannyi variációját tárták a néző elé, magas színvonalú spicctechni­kával romantikus tütüben le­begő balerinákkal. A társulat tudatosan vállalja fel a ro­mantikus motívumok őrzését, a maguk eredetiségében. A három részre tagolt elő­adás első felében a Chopinía- na című szvit a romantikus balett-történet valamennyi vo­nását felsorakoztatta. A ké­sőbbiekben Offenbach Pillan­gójából, Minkusz Divertimen- tójából, Pugni Velencei kar­neváljából és a Markotányosnő című balettekből láthattunk részleteket. Vinogradova mű­vészeti vezető jó .érzékkel azokaí a részleteket emelte ki a nagy színpadi művekből amelyekkel a társulat mun­káját is be tudta mutatni. Ritka alkalom, hogy a világ­hírű együttest matyar színpa­don láthatjuk. Olyan élményt nyújtottak, ami valóban ki­törölhetetlen az emlékezetből. Er. K. Kapocs a művészethez

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom