Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-13 / 191. szám
1983. AUGUSZTUS 13., SZOMBAT xJCiüav Pakson Sikeres próbaüzem A paksi atomerőmű I. számú blokkja csütörtökön délután sikeresen befejezte próbaüzemét. A blokk 72 órán át folyamatosan teljesítette a rendkívül szigorú nukleáris és energetikai feltételeket. Ez egyúttal annak a kísérleti üzemek befejezését jelentette, amely tavaly december 28-án a reaktorblokknak az országos hálózatra kapcsolásával kezdődött. A blokk ez idő alatt egy- milliárd , száztizennégymillió kilowattóra villamos energia termelésével segítette a népgazdaság energiaigényének kielégítését. Szalagon gurul a málna A Magyar Hűtőipari Vállalatnál az idén először kísérletképpen néhány tonna mélyhűtött majonézes zöldséget, burgonyát és morzsolt kukoricát készítenek, amelyekre komoly érdeklődés mutatkozik külföldön is. A csaknem ötven féle méyhűtött termék 40 százalékát az NSZK-ba, Ausztriába, Svájcba és más nyugati országokba exportálják. Képünkön az előhűtött málnát válogatják. Optimista vállalkozók A válaszra egyelőre várni kell Teniszparadicsom Ezzel az írással nincs szándékomban reklámozni Kenéz Attila váci teniszpályáit Az üzlet az üzlet — éppen a tulajdonostól hallottam ezt a szólást arra utalva, hogy itt senki sem kap tiszteletjegyet, még a barátok előtt sem áll nyitva ingyen a kapu. Ö maga minden munkáért fizetett, senkitől sem kért szívességet Ha csődbe menne az üzlet, a szülei, rokonai pénzét is kockáztatná. A kockázattal kétségtelenül számolni kell. Ez az öt teniszpálya, kó, ,olyan fajta szórakozást kínál, amelynek nemcsak Vácott, de az országban is alig vannak hagyományai. Von erre fizetőképes kereslet? A frissen diplomázott tornatanár szerint van. Az árakat, a bérleti díjakat nem milliomosok zsebére méretezték, 6 ezt a nálunk szokásos tarifát hetente egyszer-kétszer sokan ki tudják fizetni. Jó néhányan gyermekeiket ma is Pestre hordják teniszezni. Mások Gödön, Dunakeszin vagy Verőcén ütik a labdát. Nekik talán még olcsóbb is lesz a váci sa- lak. Mielőtt azonban a kockázatról tovább gondolkodnánk, lássuk, hogyan is született Vác legszebb részén, a Duna-par- ton ez a valóságos teniszparadicsom. A történet egyszerű. Az évről évre szebb sétányon minden különösebb nehézség nélkül béreltek területet. Az elkészült terveket bemutatták a tanácsi szakembereknek. Majd elkezdődött — saját kivitelezésben — a pályaépítés. Az OTP-kölcsönt folyósított, a családi tanács megszavazta a további tőkét. Az ötlettől a megvalósulásig nem telt el két év sem, amit, ha azt is számítjuk, hogy ez az ország első magánkiviteiezésű, főállásban üzemeltetett sportpályája, nem is tarthatunk hosszú időnek. Az öt pálya készen áll, de az építkezés, a beruházás folytatódik. Először az öltöző, a fürdő készül el, azután jön a többi. Gondnok, pályamunkás, jegyszedő. Erre egyelőre nem futja, e munkákat a tulaj és a családtagok végzik. De megtérülhet-e a beruhá zás? Tavasztól őszútóig állhat nyitva a pálya. Kora reggel és késő délután biztosan lesz vendég, napközben azonban a teniszbarátok is dolgoznak Üres a salak akkor is. ha esik az eső, ha erősen fúj a szél. Nyugdíjasok is Azion is érdemes elgondolkodni, honnan verbuválódik a törzsközönség. Akik már eddig is teniszeztek, pályát is találtak maguknak. Vácott is működik belőlük vagy tíz — igaz csak a sportköri tagoknak, vállalati dolgozóknak —, majdnem ingyen nyújtanak sportolási lehetőségét. Kenéz Attila szerint mielőtt belevágtak a vállalkozásba, alapos közvélemény-kutatást végeztek. Még nyugdíjasok is jelentkeztek, hogy megtanulnák e sportot. Gyerekek számára indítanak tanfolyamokat, ők napközben is ráérnek, s néhány év múlva ők lesznek talán a pálya leggyakoribb vendégei. Nem aggódnak a forgalom miatt azért sem, mert már vállalat is jelentkezett, hogy bérelne pályát a dolgozóinak. Vácott kicsi az idegenforgalom, de ejkepzalheto, »hogy valamelyik utazási irodával, szállodával társulva később lovastúrával, teniszjátékkal kiegészített kirándulásokat szerveznek. Kenéz Attila tehát optimista. Abban bízik, hogy egyszer csak vége lesz a takarékos esztendőknek. S ha az életszínvonal ismét emelkedik, az ő pályáján is megsokasodnak a vendégek. A csehszlovák határtól Budapestig, vagy fordítva, a fővárostól Szobig nincs egyetlen hely sem, ahol a fáradt utazó álomra hajthatná a fejét. Azazhogy van. Szödligeten kemping, de nem mindenki szeret réten, sátorban aludni. Vácott kicsiny penzió, amelyben augusztusig minden hely foglalt. S áprilisban nyílt egy szerződéses üzemeltetésű csárda is Verőcemaroson, közelebbről Kismaroson. Az épületet eredetileg irodának terveztette a megyében egyre több üzletet működtethető Pest-budai Vendéglátóipari Vállalat. Az építkezés elhúzódott, a szemlélet változott. így lett a házból fogadó. Tizenkét szoba Azazhogy a dolog korántsem ilyen egyszerű. Az irodaházat ugyanis csupaszon hirdette meg szerződéses üzemeltetésre a vállalat. Bútorzat, konyhai berendezések nélkül. A tulajdonos akár azt is mondhatná: a befektetés maradjon üzleti titok. De miért is tagadná, hogy sok pénz fekszik az átépítésben, a 12 szoba berendezésében, a hűtőszekrényekben, a kávéfőzőgépben és a konyhai edényekben Pize*és< kell adni az alkalmazottaknak. Ez bizony testvérek között is több mint fél millió farint. S lehet még sokkal több is. hs minden ötlet, elképzelés valóra válik. Érdemes ebbe a csárdába ennyi pénzt ölni? A kérdési nem nevezhetjük költőinek, hiszen a községben működik az Express üdülőtábora, jó néhány vonzó szolgáltatással Ami pedig a dolog többnyire nyereségesebbnek vélt vendéglátói étel-ital forgalmazási részét illeti, nos, a tőszomszédságban olcsó büfé és cukrászda, száz méterre pinceborozó és a Patak étterem áll a vendégek rendelkezésére. Ugyanitt állóbüfé, félórai sétára erdei vendéglő, az emlegetett ifjúsági táborban pedig mindenféle rendű és rangú vendéglátóipari egység tart nyitva. Konkurrenciát jelent a megszokás is. A helybeliek a megnyitás, április óta kerülik vagy legalábbis észre sem veszik ezt az új helyet. Pedig ahhoz, hogy rentábilis legyen az üzlet, rájuk is szükség lenne. A csárda mégsem ráfizetéses. A szobák 60—70 százaléka állandóan foglalt. Sokan egy- egy napra ruccannak le Budapestről. És ott vannak a külföldi vendégek. Sokan kedvelik a meghitt, csendes, nyugalmas helyeket — állítja az üzlet vezetője Lunczer Attiláné. Persze a forgalomért meg kell dolgozni. Több utazási irodával is tárgyalnak. Személyes kapcsolataikat kihasználja kts NS2K-ban is propagillák üzletüket, még kis színes prospektusokon is bemutatok a fogadót. Kedves zug ez a fogadó De most, kora délután, amikor beszélgetünk, kihalt a ház. Egy kicsit álmos a hangulat a presszóban, nem csörömpölnek az edények a konyhában sem. Megalapozatlan lenne a vállalkozói optimizmus? A válaszra egyelőre várnunk ks'.l. Cs. A. A cég elrendelt rendje Ma mondják, holnap tagadják •• Összekeveredik a lehetséges az óhajtotta! Volt valami ifjúi szemtelenség abban, amilyen titokban — a fiatal műszakiak és közgazdák tanácsa aktí- vájárá készülve — a pelyhes áliú meg a fruskakorú szervezők és közgazdák összegyűjtötték azokat a vezér- igazgatói, vezérigazgató-helyettesi utasításokat, amelyek a cég rendjét — így: termelési szervezettségét, ügyviteli áttekinthetőségét, alá- és fölérendeltségi viszonyait — kívánták előmozdítani. írott maiasztok Mivel a csíny igazi ízét a meglepetés adja, a három vaskos iratköteget sporttáskában csempészték be a tanácskozásnak helyet adó terembe, s csak akkor került az asztalra, amikor az „összeesküvők” egyike szót kért; a rendről beszélt. A rendről, ami inkább csak óhajsóhaj a cégnél, mintsem tapintható valóság, pedig — beletúrva az iratkötegbe, föl- mutatatott egyet a sokszorosított papírokból a beszélő — hatoldalas szöveg szól a tisztítószerek kivételezésének, föl- használásának rendjéről, utalványozási Njogáról... Ahogy mondani szokták: élénkség a teremben. Ami néhány perc múlva már nevetésbe, tapsba váltott át, ahogy újabb rendelkezések kerültek elő a rendről, jórészt írott maiasztok csupán, mert a valóság függetlenítette magát a papírregimenttől. Könnyen meglehet, példánk egyedi, annyiban, hogy másutt nem gyűjtik össze az osztályok, főosztályok kezdeményezte, fogalmazta papírokat, de általános abban az értelemben, ami a papírhegyek növekedését, összegyűjthetőségüket illeti. Mert való igaz: köny- nyen hívekre lelnek • egy-egy munkahelyen azok, akik azt hirdetik, jó, ha minden papíron van. S így kerül azután vezérigazgatói körlevélbe, utasításba — amint az ifjak tanácskozásán elhangzott: salátaként — a gyáregységek szer-, vezési osztályainak létrehozása, az elhasználódott szerszámok selejtezésének módja, az útijelentések kötelezettségének eltörlése, a központi vállalati klubba az idegenek belépésének korlátozása... a lényeges és a lényegtelen, a kiemelkedően fontos és a nevetségesen kicsinyes. Mielőtt mondandónk félre- érthetővé válna, leírjuk: természetes, hogy a rendnek sokféle elemét rendelkezések teremtik meg, de sohasem függetlenül a valóságos helyzettől, az adottságoktól, a feltételektől. A vállalati szervezetben azonban ismétlődően hajlam tapasztalható o rend puszta elrendelésére, a tényleges cselekvés és a papíron rögzítettek összetévesztésére, annak a rendkívül veszélyes felfogásnak a terjedésére, hogy amiről körlevél, utasítás, szabályozás stb., azaz valamilyen vállalati rendelkezés készült, azzal a továbbiakban nem szükséges törődni, az rendben megy a maga útján, azzal semmi gond nem lehet. Ezen a módon gyakran összekeveredik az, ami a lehetséges dolgok, s ami az óhajtott dolgok körébe tartozik, az egymást gyorsan követő, de a végrehajthatósággal hadilábon álló utasítások nem hogy egyengetnék a rend jelenét és holnapját, hanem azt is kiismerhe tétlenné alakítják, amiben teg nap, tegnapelőtt még úgy- ahogy kiigazodtak az érintettek. S ezt már nem egy, az újságíró tollára véletlenül került fiatal műszakiak, közgazdák tanácskozása igazolja, hanem — és sokkal inkább — ezt teszik azok a tudományos vizsgálatok, amelyeket a vállalati szervezetről folytatnak a szocialista vállalat kutatási főirányon belül szociológusok és közgazdák, s amelyek azt mu tátják: a belső rendelkezéseknek csupán a tíz, tizenöt százaléka valósul meg maradéktalanul .. .1 Ami megvalósítható Ilyen gyatra lenne a fegye lem? Van gond azzal is, ám a papíron maradt utasítások nagy számát jórészt a feltételek hiányával, az óhajok rendelkezéssé fogalmazásával, az önigazolással — mi kiadtuk az utasítást — magyarázhatjuk Azzal a gyakorlattal, amelynek hódolói, hívei a formalitásokat látják lényegnek, s a lényeget mellékesnek; papírokat gyár tanak, s úgy vélik, majd a A gyógyítást nem lehet abbahagyni Egyetlen hátizsákkal kezdte M it is mondhatnék? — kérdez vissza dr. Zádor András főorvos, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője, amikor több mint három évtizedes tevékeny életpályájáról faggatom, abból az alkalomból, hogy a közelmúltban kapott Kiváló orvos kitüntető címet. — Nem volt ebben semmi különös. A gyógyítás vágya vezérelt, de az igazi lehetőséget arra, hogy orvos lehessek, a felszabadulás hozta meg számomra is. 1945-ben egy hátizsákkal felszerelkezve indultam útnak Miskolcról. Van abban valami sorsszerű, hogy a medikusévek alatt a Szabolcs utcai kórház adott — szó szerint — otthont a számára. S nemcsak a valahová tartozás érzését, hanem kiváló iskolát is. A nagy példaképektől, az orvostársadalom legjobbjaitól leshette el a kórházi munka minden csínját-bínját. Ezek az évek azért is meghatározók voltak pályáján, mert itt kötele'te el magát egy életre a tüdőgyógyászat meilett. 195U-ben vette át a diplomáját summa cum laude minősítéssel, » a kórházi gyakorlatnak hála, már tapasztalt orvosként kezdte a munkát. Négy év mintán, 31 évesen már az ország legfiatalabb osztályvezető főorvosaként a törökbálinti tüdőgyógyintézetben tevékenykedett. 1967-ben védte meg kandidátusi disszertációját. * 1970-ben egy pályázatot elnyerve került a budagyöngyei tüdőgyógyintézet igazgató főorvosi székébe. A szakmai kutatómunkába is bekapcsolódott; több mint 60 tudományos közlemény, s ki tudja hány előadás fémjelzi ezt a tevékenységé»'. S ekkor jött az újabb fontos állomás, az életében. Az oly nagyon szeretett gyógyítómunkát 1980-ban a kevésbé látványos, talán kevésbé elismert hivatali foglalatossággal cserélte fel. Izgalmas a válasz, vajon mi motiválta ezt a döntését, ml késztette erre a nagy elhatározásra? — Nem titok, hazánkban a tüdőgyógyászat a legjobban megszervezett orvosi munka. Aki részt vett a Morbus Hungaricus elleni harcban — ne vegye szerénytelenségnek —. egy életre megtanulta mi is az a szervezés A vérében van. Amikor felkértek, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetésére, úgy éreztem, használni tudok e sok gonddal küzdő, hátránnyal induló megyének a tapasztalataimmal. Dr. Zádor András meggyőződéssel vallja, csak az képes a legjobb tudása szerint ellátni a tennivalókat egy megye egészségügyének az élén, aki orvosi szaktudással felvértezve vág neki. — Nem kétséges, az orvos számára a leg. nagyobb élményt a gyógyítás adja. Ám az is nagy eredmény, siker, ha egy-egy újabb kórházzal, bölcsődével gyarapíthatjuk a megyét, ha jobb feltételeket tudunk teremteni a gyógyításhoz. I degnyugtatónak, a problémáktól való elszakadás sajátos varázsszerének tekinti a gyógyítást. Szakmai napjai után kevesebb gonddal a tarsolyában tér haza. — Tulajdonképpen elégedettnek kell lennem. Igaz, nem mindig könnyű, de nagyon szép feladatok vártak és várnak rám. Á Rókus rekonstrukció például nehéz napokat okozott, de a végeredmény mégiscsak egy megújhodctt kórház lesz. Még mindig nagyon kevés a megyében a kórházi ágy. Jó lenne a Tárogató úti részleg terveit még ebben az ötéves tervben előkészíteni, s a régi épül- ; felújításával egyidőben egy úi pavilont is kellene építeni. Kevés a szociális otthoni helyek száma is. a szakorvost rendelők ugyancsak több támogatást igényelnének a járóbetegellátás javításához Soroljam még? Seregnyi a tennivaló, amikei jó kollektívákkal megoldani végül is tényleg vonzó munka. Még sokáig szeretném csinálni! Ehhez csák sikert és jó egészséget kíván hatunk. Gáspár Mária valóság — szinte automatikusan — átalakul. Konyhai bölcsesség az az üzemi vélekedés, ám igaz, hogy elrendelni csak azt szabad, ami megvalósítható, mert máskülönben az sem valósul meg, amire mód, lehetőség nyílik. S ebben rejlik a mindent elrendelni, a mindent papírra vetni veszélye, az íróasztal mellett és a valóság kellő ismerete nélkül meg- íogahnazottak duzzadó áradatának következménye. Aligha véletlen: a megyében a lényeges szervezeti, szervezési változtatásokat végrehajtó termelőhelyeknek szinte mindegyike — így a Volán I. sz. Vállalata, a Budaflax Lenfonó és Szövőipari Vállalat, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat, az Eszak-magyarországi Kőbánya Vállalat — szembetalálta magát saját szervezete nehézkességével, azaz az irányítási lépcsők radikális csökkentésére kényszerült, amibe nemcsak főosztályok, osztályok, részlegek megszüntetése tartozott bele, hanem például az is, hogy erőteljesen korlátozták a rendelkezések, utasítások kiadására jogosultak körét. Ezeknek a termelőhelyeknek a tapasztalata az is, hogy a különböző irányító posztokhoz rendelt jogosítványok növelése — így jelöli a szervezési szaknyelv azt, amit laikus egyszerűséggel irányítói hatáskörnek nevezhetünk — szembeszökően mérsékli a papírmunkát, sőt, magát a papírok iránti igényt is. Az említett és a hozzájuk hasonlóan cselekvő vállalatok példák, nemcsak az újság lapjain, hanem a valóságban úgyszintén, azaz korántsem az ilyenek adják az átlagosat, a jellemzőt. Az átlagos, a jellemző az, hogy a vállalat az özönvíz előttről megmaradt szervezettel, irányítási módszerekkel kísérli meg a lehetetlent, az alapvetően megváltozott feladatok végrehajtását, végrehajtatását. A tervutasításos gyakorlatban kialakult vállalati szervezet szinte változás nélkül — a formális át- és visszaszerve- zésekre nem kell szót vesztegetni — áll fent, él ma is, nem észlelve a cselekvési közeg lényeges átalakulását, a minőségben, tartalmában teljesen más teendők megkívánta új módszertan, stílus szükségességét. Ez a fennmaradás nem egészen a véletlen műve, ugyanis az iparirányításban, a népgazdasági irányításban is föi-fölbukkannak a régi módszerek, a papírokra hagyatkozások, az adminisztratív jellegű, részletekbe menő intézkedések. A tévhit luxus Most, amikor a termelőhelyek túlnyomó többsége számára nehéz próbatétel minden hét és hónap, még inkább, mint máskor, fel keil figyelni a papírlábakra támasztott ijend illékonyságára, a vélt tisztázottság és a valóságos állapotok ellentmondásaira. A rendhez — ahhoz, hogy legyen, szilárdabbá váljon, a módosuló követelményekkel együtt fejlődjön magasabb fokra — közepes váltatnál is rendelkezések sora szükséges, még inkább igaz ez a több' egységre tagolódó, gyakran az ország különböző tájain telepeket fönntartó nagyvállalatokra. A rendnek mégsem a rendelkezés a biztosítéka, hanem a rendelkezésben foglaltak összhangja a valósággal, a kívánt cél elérhetősége, az ehhez megteremtett feltételek, azaz: tartalom és forma egysége. A jó és a rossz rendelkezés forma szerint egyaránt rendelkezés, valaminek a megjelölése, kikötése, kívánása, tiltása. S ha a forma lép a fő helyre, akkor túl a rendelkezések tartalmán, a munka tartalma válik kétségessé, az eredmény kérdésessé, a haladás puszta óhajjá. ízért nem engedheti meg magának egyetlen vállalati közösség sem azt a tévhitet, hogy amit elrendelnek, az már egyenlő a valóságos rend újabb elemével. Mészáros Ottó Vállalkozás. Barátkozunk ezzel az igazán nem új keletű fogalommal. Rendezgetjük a vállalkozókról szóló híreket, meghallgatjuk a legendákat és a pletykákat. Ki-ki másként vélekedik a vállalkozásokról, a létüket lehetővé tevő gazdaságpolitikáról, másként reagál a jó és rossz indulatú információkra. De amíg nem ismerjük meg a főszereplőket, mondhatunk-e egyáltalán véleményt?
