Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-13 / 191. szám
f xm<m 2 1983. AUGUSZTUS 13., SZOMBAT Líbia elutasítja a vádakat Csátiról tárgyal a Biztonsági Tanács jj! Csütörtökön az ENSZ ^ Biztonsági Tanácsa meg- | kezdte a vitát Csád ügyé- í ben. Az ülést Csád kérésé- | re, illetve annak nyomán f hívták össze, hogy Líbia le- ^ vélben figyelmeztetett a tér- ^ séget fenyegető agresszív í amerikai magatartásra. Csütörtökön a BT tagjai meghallgatták Csád küldöttét, aki Líbia elítélését követelte. A csádi kormány képviselőjének álláspontját támogatta az Egyesült Államok ENSZ-nagy- követe — aki a BT elnökéhez intézett levelében a Szovjetunió kárhoztatására is felhasználta az alkalmat —, valamint az amerikabarát afrikai országok, Zaire, Elefántcsontpart, Szudán, Egyiptom és Togo képviselői. Líbia küldötte isimét határozottan cáfolta, hogy országa beavatkozna Csád belügyeibe. „Líbia azt szeretné, ha véget vetnének az imperialista külföldi beavatkozásnak” — hangsúlyozta. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön a csádi panasz vitája után Líbia kérésére egy másik vitát is kezdeményezett. Ez a Földközi-tenger térségében, a Közel-Keleten és Afrikában kialakult feszült helyzetről folyt, amely az Egyesült Államok Líbia-ellenes provokációi nyomán alakult ki. A vitát megnyitva Burvin, Líbia képviselője hangsúlyozta, hogy jelentős amerikai haditengerészeti erőket vontak ösz- sze az afrikai ország partjainál. Amerikai repülőgépek nap mint nap provokációs felderítő repüléseket végeznek a líbiai határ közelében, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy ürügyet találjanak a fegyveres összecsapásra. A Líbiával szomszédos, illetve hozzá közel fekvő országok területén nagyszabású hadgyakorlat kezdődött, s ebben mintegy hétezer — a gyorsan bevethető erők kötelékébe tartozó — amerikai katona vesz részt. Al-Ataszi, Szíria képviselője emlékeztetett: Washington önkényesen „amerikai érdekövezetnek” nyilvánít bármely térséget a világon. Ebbe az övezetbe azután fegyvereket küld, amelyeket katonai „tanácsadók” majd a gyorsan bevethető erők egységei követnek. A francia külügyminisztériumban csütörtökön közölték, hogy „nem hallottak” semmiféle új kezdeményezésről Csád ügyében, és nincs hivatalos tudomásuk arról, amit a líbiai- hírügynökség jelentése ebben a kérdésben tartalmazott. Mint jelentettük, a líbiai hírszolgálati iroda, a JANA csütörtökön közölte, hogy „kezdeményezések vannak folyamatban a béke helyreállítására a véres polgárháború sújtotta Csád Köztársaságban”, és „a tárgyalások alapjául szolgáló tervezet fontos szerepet szán Franciaországnak a rendezésben”. A JANA szerint „Líbia üdvözölné a terv megvalósítását”. Reagan elnök csütörtöki sajtóértekezletén ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak nincs tudomása a szembenálló felek közötti kapcsolatfelvételről. Bizalmat kapott a Craxi kormány Pénteken az olasz parlament képviselőházában bizalmat kapott Bettino Craxi szocialista párti miniszterelnök ötpárti koalíciós kormánya. A testület 630 tagjából 607 en voltaik jelen a szavazásnál. 361 képviselő szavazott a kormány ^mellett, 243-an ellene, hárman pedig tartózkodtak. A kommunisták, valamint — természetesen ellenkező alapállásból — az újfasiszták a kormány ellen szavaztak. A bizalmi szavazást eredetileg még csütörtök estére tervezték, de a radikális képviselők véget nem érő felszólalásai miatt csak pénteken lehetett lezárni a tanácskozást. A parlament felsőházában, a szenátusban várhatólag szombaton tartják a szavazást. Reagan sajtóértekezlete Széles amerikai érdekzóna Kohl közbülső megoldást sürget Még bizonytalan a telepítés Helmut Kohl, az NSZK kancellárja nem osztja Franz Josef Strauss bajor tartományi miniszterelnöknek azt az álláspontját, hogy az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítése „eldöntött dolog”. Az ARD nyugatnémet televízióállomás által pénteken este sugárzott interjújában Kohl ezt a véleményét azzal 'indokolta, hogy a genfi tárgyalások „még folynak”, és ezért minden lehetőséget ki kell használni egy „közbülső megoldás” elérése érdekében. A bonni kancellár, miközben azt a benyomást igyekezett kelteni, hogy kormánya a színfalak mögött az Egyesült Államokra is igyekszik befolyást gyakorolni, a genfi megegyezés lehetőségét ezúttal is kizárólag a Szovjetunió engedményeitől tette függővé. A kancellár — meglepő módon — azt állította, hogy a keresztényliberális koalició „minden elképzelhető eszközzel” igyekszik elősegíteni a genfi megegyezést. Ha azonban az elmaradna, kormánya menetrendszerűen támogatni fogja a telepítést — tetta hozzá. Amíg Strauss a Stern magazin számára adott és csütörtökön nyilvánosságra került interjújában beleszólási és vétójogot szorgalmazott a rakéták bevetésénél azoknak az országoknak a számára, amelyek területére az amerikai rakéták kerülnének, addig Kohl szerint „szinte semmilyen esély nincs ennek a javaslatnak a megvalósítására”. Az interjúban Kohl újólag helyes, „gyakorlati” lépésnek nevezte az NDK-nak nyújtott egymilliárd nyugatnémet márkás bankhitelt. Ehhez azonban sietve hozzáfűzte, hogy a hitel nem jelent alapvető változást az NSZK-nak, az NDK-val szembeni politikájában. Így például szó sem lehet az NDK-állampolgárság elismeréséről. A Srí Lanka-i zavargások után Ronald Reagan amerikai elnök csütörtöki nyilatkozatában gyakorlatilag jogot formált az amerikai csapatok bevetésére a világ bármely térségében. Az Egyesült Államok „biztonságát érintő fenyegetésekre” adott válasznak nevezte az amerikai fegyveres erők bevetését „a világ kényes pontjain” és úgy vélekedett, hogy ez nem jelenti az amerikai külpolitika militarizálását. A tízperces rögtönzött Fehér Ház-i sajtóértekezleten elmondottakból kiderült, hogy az amerikai „élettér-elmélet” gyakorlatilag az egész világot felöleli. „A kölcsönös gazdasági függés miatt az amerikai biztonsági érdekek kiterjednek az ásványi nyersanyagokra, a hajózási útvonalakra, a nemzetközi kereskedelem csatornáira, és vannak geopolitikai érdekeltségeink és elkötelezettségeink is” — fejtegette az elnök. Ügy vélekedett, hogy a Közép-Amerikában és Afrikában tartott amerikai hadgyakorlatok, valamint az amerikai tengerészgyalogosok libanoni jelenléte sem jelent „vi- lágcsendőri szerepre” való törekvést. McFarhne ingázásai Kiújultak a libanoni harcok Pénteken is harcok folytak a libanoni hadisereg és drüz fegyveresek között a libanoni Suf-hegység környékén, valamint a fővárostól délkeletre. A UPI amerikai hírügynökség nyolc halottról és 64 sebesültről adott hírt. A harcok miatt továbbra is zárva van a bejrúti repülőtér. Eközben folytatja Libanon és Izrael közötti „ingázását” Robert McFarlane, Reagan elnök közel-keleti különmegbi- zottja. Csütörtök este érkezett Bejrútba, s pénteken megbeszélést folytatott Elie Szalem libanoni külügyminiszterrel, valamint Vadih Haddaddal, Dzsemajel elnök tanácsadójával. Jól értesült libanoni források szerint Bejrútban McFarlane értésére adták: a libanoni . hadsereg 1 , minél előbb át kívánja venni a Suf- hegység ellenőrzését az izraeli megszálló egységektől. Az amerikai diplomata a péntek esti órákban Izraelbe utazik, hogy tárgyaljon Mose Arensz hadügy- és Jichak Samir külügyminiszterrel. Az Al-Baath című damaszkuszi lap, a szíriai kormányzó párt orgánuma, azzal vádolja McFarlane-t, hogy ingázása során tett kijelentéseiben „elveszítette egyensúlyérzékét” és Szíria-ellenes koholmányokat terjesztett. A lap azt a következtetést vonja le, hogy McFarlane-nek haza kell mennie. Chilei tiltakozó megmozdulások A diktatúra válságos napjai A fokozott biztonsági intézkedések ellenére nagyszabású tüntetések zajlottak Chilében az újabb nemzeti tiltakozó napon. Képünkön: rendőrök viszik rohamkocsijukhoz az egyik letartóztatott tüntető fiatalt Santiagóban. Chileiek százezrei tüntettek csütörtökön Santiagóban és az ország más nagyvárosaiban a katonai diktatúra ellen. A rend- őrterror tizenhét ember életét követelte. A hatóságok már korábban hírzárlatot rendeltek el. a főváros környékét szerda este 18 000 főnyi rendőr zárta le. a tereken és más stratégiai pontokon géppuskás egységek és páncélosok foglaltak el harci állásokat. Santiagóban az iskolák többsége réggel nem kezdte meg a tanítást, az üzemek nagy részében akadozott a termelés, az üzletek zárva maradtak, nem közlekedtek az autóbuszok. A hatóságok a fővárosiban és más nagyobb városokban 12 órás kijárási tilalmat rendeltek el, ennek ellenére egész nap tartottak a tüntetések. Santiagóban a külvárosi kerületekben, sőt magában a központban is barikádokat emeltek. A rohamrendőrség több helyütt fegyverét • használta az összegyűlt tömeg szétoszlatására. A késő esti órákban a fővárosban épített barikádoknál közelharc robbant ki a tiltakozók tömegei és a rendőri egységek között. A hírügynökségi jelentések szerint tizenhét ember — köztük több nő és gyermek — vesztette életét. Nem hivatalos közlés szerint több mint ötszáz embert letartóztattak. Chilében csütörtökön a negyedik országos tiltakozási napot rendezték meg idén május óta. A megmozdulásokat kereszténydemokrata, szociáldemokrata és radikális szocialista ellenzéki politikusok szervezték Latin-amerikai megfigyelők véleménye szerint a chilei diktatúra tízéves fennállásának legválságosabb napjait éli. Börtönőr segítette a szökést Celli családtagjai tadták Licio Gelli, a hírhedt „P—2” olasz titkos társaság vezetője egy toörtönőr segítségével szökött meg a genfi Champ-Dol- lon börtönből — közölte pénteken a svájci rendőrség. Ez a hír cáfolja azokat a feltételezéseket, amelyek szerint Gel- lit elrabolták, nehogy vallomást tehessen. A korábbi elképzelésekkel ellentétben Gelli az őr furgonján, a főbejáraton keresztül távozott a börtönből. A hajnali órákban egy rutinszerű körellenőrzés után az őr -r a 31 éves genfi lakos — elrejtette a foglyot a furgon hátuljában, takarókkal lefedte, majd kihajtott a börtönből. Előzőleg azonban — megtévesztés céljából — a fogollyal közösen elrablásra utaló nyomokat hagytak hátra a cellában. A börtönőr 20 ezer svájci frankot kapott szolgálataiért. Biztonsági okokból a svájci rendőrség nem hozta nyilvánosságra Gelli feltételezhető tartózkodási helyét, mindössze annyit közöltek, hogy Franciaországból ismeretlen országiba távozott. Valószínűnek tartják, hogy a tervekről előzőleg már értesítették Gelli családtagjait, akik minden bizonnyal hamis dokumentumokkal segítik a szökevényt. 1 Indiai közvetítési ajánlat Jegyzet FÜGEFALEVÉL-TAKTIKA India felajánlotta Junius Dzsajavardene Sri Lanka-i elnöknek, hogy közvetítő misz- sziót vállal a szigetország tamil és szingaléz lakossága közötti viszály rendezése érdekében. Indira Gandhi miniszterelnök az indiai parlament alsóházában pénteken mondott beszédében bejelentette: az ajánlat értelmében India hajlandó közreműködni annak érdekében, hogy a szomszédos országban élő tamilok „egy egységes Sri Lanka keretein belül találjanak tartós megoldást problémáikra”. Gandhi elmondotta, hogy a javaslatot a Sri Lanka-i elnök elfogadta. s az összes indiai pártok képviselőiből álló parlamenti küldöttséget hívott meg Sri Lankára a rendezés módozatainak kidolgozása érdekében. A meghívás bejelentése után India legnagyobb tamil ellenzéki pártja, a Dravida Haladó Szövetség 19 parlamenti képviselője tiltakozásul kivonult a teremből. Indira Gandhi hozzátette, hogy Junius Dzsajavardene elnök megbízottja révén biztosította őt: a colomból vezetés minden javaslatot tanulmányoz, amelynek célja, hogy a tamil kisebbség megfelelő módon vegyen részt az ország ügyeinek irányításában ä Sri Lanka-i alkotmány keretein belül. A miniszterelnök a továbbiakban leszögezte: India nem támogatja a Sri Lankán, illetve Indiában élő tamiloknak azt a követelését, hogy önálló államot hozzanak létre. WCsak JöYíden... a A FRANCIAORSZÁGI Lourdes-ban pénteken reggel felrobbantották Pontius Pilátusnak a bazilika közelében álló bronzszobrát. A hét végére ide várják II. János Pál pápát, aki misét mond majd a bazilikában. A robbanás következtében senki nem sérült meg. PAKISZTÁNBAN letartóztatták az ellenzéki pártok több száz vezetőjét és aktivistáját. A kormány ezt a lépést ellenintézkedésnek szánta az augusztus 14-re, a Mozgalom a demokrácia helyreállításáért elnevezésű ellenzéki pártszövetség által meghirdetett országos tiltakozási akcióra. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK 7. flottájának zászlóshajója, a Blue Ridge pénteken befutott Szaszebo japán kikötőbe, ahol az egyik legnagyobb amerikai haditengerészeti támaszpont található. Csütörtökön hagyta el egyébként Szaszebót a Midway nevű amerikai repülőgép-anyahajó, amely éppen a Nagaszaki atomrobbanás évfordulóján érkezett a helyszínre. EGYMÁST ÉRIK a békekezdeményezések a sürgős orvoslást követelő közép-amerikai válság rendezésére. Lassan a térségben érdekelt valamennyi fél kifejtette álláspontját, ám ezek nemegyszer áthidalhatatlan távolságra esnek egymástól. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a megoldás egyik kulcskérdése: sikerül-e párbeszéd útján megbékélést elérni a jó ideje holtponton veszteglő Salvadort polgárháborúban? Ezért is keltett különös figyelmet a nemrég még alig elképzelhető esemény: Richard Stone, Reagan elnök közép-amerikai különmegbí- zottja legutóbbi ingázása során tárgyalócasztalhoz ült a salvadori ellenzéki erők képviselőjével, Rubén Zamorával. Ezzel Washington gyakorlatilag első ízben ismerte el, amit előzőleg körömszakadtáig tagadott: az erőviszonyok Salvadorban olyanok, hogy a felszabadító erők bevonása nélkül elképzelhetetlen a politikai kibontakozás. Más kérdés, hogy a Reagan-kormánv- zatnak meg voltak az önös céljai a közvetlen kapcsolatfelvétellel. Az aggodalmaskodó honatyák előtt így próbálnak öninazolást szerezni a reakciós salvadori rezsim katonai segélyeinek növeléséhez, s az amerikai katonai szakértők számának felemeléséhez. Stone hangsúlyozottan csupán közvetítőként lépett fel; arról igyekezvén meggyőzni tárgyalópartnerét, hogy az ellenzéki erők ezúttal vegyenek részt az eredetileg az év végére beígért választásokban. Maguk az érdekeltek ugyanakkor kevés értelmét látják a voksolásnak. A hatalmat birtokló szélsőjobboldal például a feltétel nélküli fegyverletételhez szeretné kötni a gerillák bármiféle bevonását. Erre a felszabadító erők — szilárd katonai pozícióik tudatában — természetesen nem hajlandók. Az ultrák, élükön a „mániákus gyilkos” D’Aubuisson őrnaggyal, az alkotmányozó gyűlés elnökével, minden módon gáncsolják az új alkotmánytervezet és a választási törvény kidolgozását. Ez ugyanis alapkövetelménye lenne a voksolás kiírásának. A halogató taktika újabb bizonyítékaként jelentette be a minap az ideiglenes elnök, Alvaro Magana, hogy idén már előreláthatólag sem elég idő sem elég pénz nem áll rendelkezésre a választások lebonyolításához. E FEJLEMÉNY távolról sem lepte meg az ellenzéki csoportokat, akik a rendkívüli állapot körülményei között amúgy is meglehetősen illuzórikusnak látják egy „tiszta” voksolás megrendezésének esélyét. De ennél is fontosabb, hogy véleményük szerint semmiféle realitása nincs egy olyan megoldásnak, amely felületi reformok mellett érintetlenül hagyja a jelenlegi társadalmi struktúrát, nem szakít az oligarchia egyeduralmával, nem vet véget a halálbrigádok garázdálkodásának és nem helyezi új — a szuverenitást és önrendelkezést tiszteletben tartó — alapokra Salvador viszonyát az Egyesült Államokkal. A Fara- bundo Marti Nemzeti Felsza- badítási Front (FMLN) és a Forradalmi Demokratikus Front (FDR), vagyis az ellenzék katonai és politikai szárnya ezért a manipulált választás helyett egy átfogóbb politikai rendezés mellett foglal állást, miközben nem hajlandó felfüggeszteni katonai akcióit sem. Tény, hogy a felszabadító erők lassan felmorzsolódó harcmodorukkal jelentős sikereket érnek el. Az FMLN-nek, ha csupán a kormánykatonákkal állna szemben, komoly esélyei lennének a katonai győzelemre. A polgár- háború elhúzódásával azonban egyre erősödő amerikai beavatkozással kell számolniuk. Az értelmetlen vérontás elkerülésére, nem katonai gyengeségük, hanem épp erejük tudatában, s számottevő diplomáciai támogatással hátuk mögött ülhetnének tehát a tárgyalóasztalhoz. Az FMLN —FDR azonban úgy véli, hogy az asztal másik oldalán a salvarodi bábkormány mellett a Fehér Ház képviselőinek is ott kellene ülniük, méghozzá nem csupán közvetítői minőségben, hanem a konfliktus felelős részeseiként. Ráadásul ragaszkodnának pártatlan megfigyelők — például a Contadora-csoport képviselőinek — részvételéhez a megbeszéléseken. Ez pedig az USA-nak a legkevésbé sincs ínyére. STONE ÉS ZAMORA találkozójával mindenesetre megtörtént az első lépés, amely lehetőséget teremthet a párbeszéd kibontakozására. Az álláspontok azonban egyelőre meglehetősen különbözőek, így könnyen meglehet, hogy a Reagan-kormányzat a. diplomáciai tapogatódzást csupán fügefalevélként használja, s a tárgyalások előre betervezett kudarcából akar ürügyet teremteni a katonai beavatkozás fokozására.
