Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-11 / 189. szám

4 x/ünap 1083. AUGUSZTUS 11., CSÜTÖRTÖK Egyszemélyes művelődési ház Pilisen Ahol soha nincsen uborkaszezon ■Heti filmtegyzetk Titkos birodalmi ügyek 1944. július 20-án délben, kevéssel fél egy után Adolf Hitler náci vezér és kancellár főhadiszállásán, a Wolfschan- ze nevű, háromszoros akna- és kétszeres, erősáramú fe­szültség alatti szögesdrótkerí­téssel, őrségek, ellenőrző pon­tok bonyolult és szigorú rend­szerével őrzött föld alatti bun­kervárosában egy értekezleten, melyet a nagy hőség miatt nem a több emelet mélységben lévő beton- és acélfalakkal be­zárt tanácsteremben tartottak, hanem egy, az erdőben álló, nyitott ablakú, szellős faház­ban. nagyerejű bomba rob­bant. A pokolgép a zárt bun­kerban valószínűleg fasírtot csinált volna az ott tartózkodó náci vezérből és jelenlévő mintegy tucatnyi tábornoká­ból. A nyitott faházban azon­ban a robbanás ereje jelentő­sen lecsökkent, s ráadásul az aktatáskát, melyben a bomba volt. az egyik tábornok odébb­rakta Hitler lába mellől, mert nem akarta, hogy a táska aka­dályozza a Führert. így a rob­banást részint felfogta a vas­tag, erős tölgyfaasztal és an­nak oszlopszerű, tömör lába, részint pedig az explodálás pillanatában Hitler épp odébb­lépett egy falitérképhez. Hi­hetetlen szerencsével életben maradt: a légnyomás ugyan a falhoz csapta, felsebződött az arca. zúzódásokat szenvedett a jobb válla és a íkarja, meg- perzselődött a haja, szétsza­kadt az egyenruhája, megsike- títette a robbanás, és sokkos állapotba került — de élt. Míg a Wolfschanzéban a robbanás miatti pánik uralko­dott, Stauffenberg gróf ezre­des. aki a bombát tartalmazó aktatáskát elhelyezte a ta­nácskozóteremben. kijutott a Farkastanyáról, és Berlinbe repült, hogy az előkészített összeesküvés további lépéseit az ott várakozó tábornokokkal megtegye. Előbb azonban — miután ő maga is látta, hogy röviddel eltávozta után a fa­barakkban felrobban a bomba, s a levegőben a barakk tetőré­szei, bútordarabok és emberi testrészek kavarogtak — je­lentette Berlinbe, hogy a me­rénylet sikerült, Hitler nem él. Értől azonban nem győződött meg — viszont álmában sem gondolta, hogy a Führer túlél­heti a robbanást, hiszen ő ma­ga helyezte a legbiztosabb eredménnyel, kecsegtető hely­re, Hitler lába mellé a táskát. Mire Stauffenberg repülővel Berlinbe ért. a tények tisztá­zódtak. Stauffenberget és há­rom társát még aznap este fő­belőtték a hadügyminisztérium udvarán, Hitler pedig éjfél után pár perccel, amikorra' Gyilkos bolygó Ha valaki netán egymás után nézi meg a Titkos biro­dalmi ügyeket, s ezt az ameri­kai űrkrimit (rendező: Peter Hyams, aki a forgatókönyv szerzője is), az a legvadabb űr­kalandokat is esti mesének fogja tekinteni. Különösen, hogy ez a leginkább a Nyolca­dik utas: a halál című űrhor­ror díszleteire emlékeztető környezetben játszódó film lé­nyegében véve nem is ürkrimi. hanem egy hagyományos wes­tern, melyben a magányos se­Lilla-per címmel Helytörténeti tanulmány már összeszedte magát, rádió­beszédben adta tudtára szere­tett német népének, hogy él. s megköszöni a gondviselésnek, hogy életben maradásával megadta neki a lehetőséget a német néppel szembeni misz- sziója betöltésére. Az összeesküvésben, akár­csak a legcsekélyebb mértékben is részesek ellen természete­sen azonnal per indult. Már 1944. augusztus 7-én megkez­dődtek a tárgyalások, és az utolsó elítélteket csak 1945. áprilásában végezték ki, nem sokkal a náci birodalom végső összeomlása előtt. A per „nép­bíróságának” elnöke Roland Freister, a megrögzött hitleris­ta vérbíró volt, aki addig már mintegy négyszáz halálos íté­letet mondott ki. Az összees­küvők perében Freisler újabb ezreket küldött a halálba. Goebbelsnek, a náci propa- gandaminisztemek az utasítá­sára a pert mindvégig filmez­ték; rejtett kamerákkal mint­egy 45 kilométernyi filmnyers­anyagot forgattak le. A terv az volt. hogy a megvágott anyagot majd a mozikban, s főleg a hadsereg körében vetí­tik. De a képsorok végül is olyan elrettentőek voltak, hogy maga Goebbels tiltotta meg a vetítést, és titkos birodalmi ügynek nyilvánítva az anya­got, elrendelte a tekercsek megsemmisítését. Ám — amint az lenni szokott — egy pél­dány megmaradt. Az összekötőszöveggel, amely helyenként kissé túldi­menzionálja az összeesküvők szerepét és szervezkedésük ere­jét, s egyáltalán, mintha azt akarná bizonygatni, hogy a náci hadsereg magasrangú tisztjei korántsem voltak ná­cik — nos, ezzel a szöveggel lehet, sőt kellene itt-ott vitat­kozni. De a képsorok önma­gukért beszélnek. Az ordítozó Freisler előtt álló, megszégye- nítettségükben is emberként viselkedő összeesküvő tisztek látványa, meg a közbevágott jelenetek a náci kegyetlenke­désekről, a fajirtásról, és mint­egy ellenpontként az ekszta­tikusán őrjöngő, Hitlert szinte sző szerint ájultan ajnározó német tömegekről olyan ré­misztő összképet rajzolnak egy iszonyatosan embertelen hata­lomról. hogy a néző most, majd négy évtizeddel a történtek után is megborzad a székén. S ezt a hideglelős borzongást tu­lajdonképpen mindenkinek, idősnek és fiatalnak át kellene élnie, hogy soha senki ne fe­ledhesse, mi is volt a hitleri fasizmus, ez a legmegbocsát- hatatlanabb bűntett, amit az emberiség ellen történelme fo­lyamán eddig elkövettek. riff (itt a jeles színész, Sean Connery játssza) egymaga kénytelen rendet csinálni a városka elszemtelenedett bű­nözői között. Hogy ez a vá­roska történetesen egy titá- niumbánya a Jupiter harma­dik holdján és O’Niel. az űr­seriff 45-ös Colt helyett lézer- puskával tüzel csípőből, úgy­szólván lényegtelen mellékkö­rülmény. Ettől a film még épp­oly rossz, mint egy rossz wes­tern. Takács István Lángolók és megszállottak, küzdők és kiégettek, remény­kedők és csalódottak — ezek a leggyakoribb jelzők, ame­lyekkel szakmai körökben az egyszemélyes művelődési há­zak népművelőit illetni szok­ták. Egyetemi tanulmányaim alatt többedmagammal álmo­doztunk arról, hogy megkeres­sük az ország legkisebb zugát, kiválasztjuk a fehér foltokat, hogy ott „igazi” népművelést valósítsunk meg. A semmiből várat emelni. Ez a romantikus elképzelés mai szemmel nézve bizony kissé illuzórikus. A községi — többnyire egysze­mélyes — művelődési házak­ban ugyanis meglehetősen ne­héz a munka. Itt nem csupán a lelkesedésen, a rátermettsé­gen, a képzettségen múlik, hogy valaki meg tudja-e való­sítani elképzeléseit. Karosszékkényelem Pest megyében a kisközsé­gek közművelődési gondja sok vonásában hasonlít az orszá­gos átlaghoz. Rohanó „több műszakos” korunkban nem könnyű becsalogatni a munká­ban megfáradtakat a művelő­dési házba. Kiváltképpen, ha az nem is kecsegtet valami­lyen különlegességgel. Az ott­hon kényelmével, a televízió műsorával kell versenyeznie a programnak, ha azt szeretné a ház gazdája, hogy élet köl­tözzék a falak közé. Pilisre hétköznap estefelé állítottunk be úgy, hogy nem is jeleztük jövetelünket. Arra voltunk kíváncsiak, vajon ho- gyon várják a váratlanul be­toppanót. A földszintes épület küllemében csupán abban kü­lönbözik a körülötte levő csa­ládi házaktól, hogy falán tábla jelzi funkcióját. Zeneszó szű­rődik ki valamelyik szobából, ami biztos jele annak, hogy nem találunk zárt ajtókra. Peltzhoffer Erzsébet, a mű­velődési ház vezetője szíves szóval invitál, mintha saját otthonát mutatná be, úgy ka­lauzol szobáról szobára. — Gyerekkoromban sokat hánykódtam egyik helyről a másikra. Mindig arra vágy­tam, hogy egyszer igazi ott­honra leljek — mondja, mi­közben a takaros helyiségeket járjuk körbe. — Bensőséges hangulatot igyekeztem kiala­kítani. Ügy gondoltam, hogy a legnagyobb vonzerő a harmo­nikus belső, a karosszék — kényelem megteremtése. Ha valaki jól érzi magát nálunk, szívesen vesz kezébe könyvet, máskor is eljön, hogy talál­kozzon a többiekkel. — Miként teremti meg mindezt egyedül? Hajnaltól napestig ■— Nem töprengek azon: mi­lyen rossz egyedül lenni. Ügy jöttem Pilisre, hogy tisztában voltam azzal: csak a magam erejére támaszkodhatom. Haj­naltól napestig sok a tenni­való. A kimondottan népmű­velői tevékenységen kívül > akad éppen elég más munka is. Nemegyszer magam töröl- getem a port a szekrényekről, télen gyakran én fűtök. Most már a pedagógusok, a falu ve­zetői között is vannak segítő­társaim, ha például szakkör­vezetésről, vagy éppen egy- egy műsor szervezéséről kell gondoskodni. Csakhogy min­den aprócseprő üggyel még­sem szaladgálhatok a tanácsra. Idestova egy évtizede, Szol­nokról jött Peltzhoffer Erzsé­bet Pilisre. Érettségi után sze­retett volna továbbtanulni. Azután mégiscsak a munka mellett döntött, hiszen nem volt, aki ápolja beteg édes­anyját. A Művelődési Közlöny­ben végignézte, hol kínálnak állást. Hármat is megpályá­zott. A pilisi jött be elsőként. Ideköltözött. — Miért, hogy minden elő­képzettség nélkül éppen ezt a hivatást választotta? — Kisiskolás koromban szinte az egész szabad időmet népművelők között töltöttem — folytatja. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a művelődési ház­ban nőttem fel. Mindenbe be­lefogtam. Legjobban az iro­dalmi színpadi foglalkozásokat szerettem. Ez a vonzalom meg­maradt máig is, bár most már nem én vagyok a szereplő. Időközben képzem magamat; most is tanulok. Az önismeret eszköze — Az irodalom szeretetére serkenteni — sikert jelent a népművelőnek. Ezen túl még milyen élménnyel gazdagod­nak a színpad tagjai? — Pillanatnyilag két csoport működik. A nyáron lazább a próbarend. Inkább a szöveg- mondást gyakoroljuk azokkal, akik nincsenek éppen szabad­ságon. Különben a szigorú rendben folytatott próbák mégis más légkörűek, mint a tanórák. Itt mindenki kipró­bálhatja önmagát. Ugyanakkor jobban megismeri — a vers, a próza segítségével — az embe­ri jellemeket, a különféle ösz- szefüggéseket. Éppen ma hoz­ta a postás egy volt színpado­som levelét. Már régen elment Pilisről, így írásban folytat­juk a megszakadt beszélgeté­seket. — Most van a mezőgazdasá­gi munka dandárja. Kinek jut ideje arra, hogy bekopogtas­son a művelődési házba? — A nyáron néhány szakkör szünetel. De például a nyugdí­jasok minden héten összejön­nek most is. A fotószakkör ajtaját sem kell becsuknunk. Esős estéken még az asszony­klub tagjai is megérkeznek a hímzésekkel, hogy öltögetés közben megbeszéljék; milyen Hatalmas, sokszínűre fes­tett amerikai kamionok, kon­ténerházak, lakókocsik, alkal­mi mosdók és különleges em­berek. Taréjfrizurás vagy ép­pen borotvált fejű punk-figu­rák, gyönyörű, alig-fürdőruhás lányok, táncos lábú néger fiúk, óriás lámpák. Ez a látvány tá­rul a nézelődő elé a pilisboros- jenői völgykatlanban épített színpad — mögött. S hogy elölről milyen? Kiterjesztett szárnyú madarat formáz. Száz méter széles, a teste — a tény­leges színpad —■ negyven mé­ternyi, és forog. Akárcsak a huszonegy méter magasan álló fej, amely még tüzet is okád, A stilizált szárnyakon 3500 égő villódzása növeli majd a ha­tást. Lenyűgöző és félelmetes. Laknerfiné Pásztor Annával Üröm—Pilisborosjenő közös tanács vb-titkárával beszélge­tünk : — Nagyon felbolygatta a kedélyeket ez a készülő feszti­vál — mutat a színpad felé, ahol már forgatnak a filme­sek. — Ahány hír, tudósítás, riport jelent meg a sajtóban erről, az mind mást mondott, akár a nézők várható számá­ról, akár a technikai előkészü­letekről volt szó. A mai na­pig (kedden beszélgettünk) el­készült annak a gyalogútnak a megvilágítása, amelyen a fia­talok elérik a katlant. A köz­ségnek azon a részén, ahol a buszok járnak majd, új vilá­gítótesteket szereltek fel. Nem készült el viszont annak az — alig két méter széles — útszakasznak a javítása, amelynek közvilágítása sincs és amelynek a jelenlegi álla­potában lehetetlen lebonyolí­tani ekkora buszforgalmat Egy kis vita Az előzetes egyeztető tárgya­lásokon még egymillió forint értékű útjavításról volt szó, kedden — délelőtt azonban csak szerény kátyúegyengetést láttam a helyszínen. Lakos György, a koncert szervezőjének; az Ifjúsági Rendező Irodának munkatár­sa mondja: — A Fővárosi Közterület­fenntartó Vállalat gyorsjavító brigádja vállalta el ezt a mun­kát. kétszázötvenezer forintért. Forró anyaggal töltik ki a ká­tyúkat, repedéseket, és út­hengerrel tömörítik. volt a nyaralás, hogyan ké­szítsék fél a gyerekeket az is­kolakezdésre? A sakkot sem kell elzárnom, be-benéznek a kör tagjai. Egyedül a tanfo­lyamok szünetelnek és a hely- történeti gyűjtemény rendezé­sét hagyjuk őszre. Kezdetben fejcsóválva vették tudomásul a főnökeim, hogy menetrendet tartok a polcomon. Pedig ha valaki csak azért tér be, hogy megkérdezze, mikor indul a vonat, vagy az autóbusz, leg­közelebb talán beiratkozik egy szakkörbe... Kiscsoportok előnyben A környező üzemek és a termelőszövetkezet közös fenn­tartásával működő művelődési házban elsősorban a kiscso­portos foglalkozások aratnak sikert. A néptáncosok, az iro­dalmi színpadosok, a sakko­zók, a díszítőművész- és az asszonyklub tagjai, a nyugdí­jasok, a kertbarátok, a fotósok, a zenekedvelők adnak itt ta­lálkozót egymásnak időről időre. A közhasznú tanfolya­mokon — személygépkocsi-ve­zetői, szabás-varrásl, a kisma­maklub — mindenütt fontos ismereteket szerezhetnek a résztvevők. Íme a bizonyíték, hogy az egyszemélyes művelő­dési házban is lehet eredmé­nyeket elérni akkor, ha szív- vel-lélekkel és átgondolt kon­cepcióval lát munkához a nép­művelő. Szakmai jellegű vita kezdő­dik az IR1 képviselője és a vb-titkár, valamint Molnár Ferenc műszaki főelőadó kö­zött. A tanácsiak ugyanis (ta­lán joggal) tartanak attól, hogy a drága pénzen javított út csak addig tart, majd amíg a koncert. Az IRI képviselője igyekszik megnyugtatni a vb-titkámőt. s ígéri, hogy utánanéz a mun­kának. Este is dolgoznak Szombatig még sok minden elkészülhet, hiszen a katlan környékén szorgoskodnak, nem fújnak délután 3—4 órakor. Még ötkor is — amikor Boros- .jenőre tartunk — az Elektro­mos Művek szakmunkásaival találkozunk. Folytatják az iz­zócseréket. Dolgozik a Pest megyei Villanyszerelőipari Vállalat kislétrás autója. A katlanból távozóban gyak­ran látunk szembe lövő fiata­lokat. Sok a kíváncsiskodó. Róluk is beszél Lakos György: — Tudom, hogy nem a fize­tő nézőkkel lesz baj. Ők a jegy megvásárlásával tulajdonkép­pen biztosítékot adtak a mi számunkra — térképvázlatot vesz elő, amely feltünteti az összes környező erdei ösvényt, csapást és gazdasági utat. Szí­nes vonal jelöli a terűiét lezá­rásának határát. — A rendőr­ség segítségével megakadá­lyozzuk, hogy beszivárogjanak ellenőrizhetetlen egyének az erdőből a nézők ....közé. A Ka picz Margit kiállítása A színek harmóniája Kapicz Margit festőművész kiállítása augusztus 21-én nyílik Nagytarcsán, a falu­múzeumban. A rendezők azon munkálkodtak, hogy mintegy fejlődéstörténetében mutassák be az életmű keresztmetsze­tét A Perőcsény, az ősz az Ipo- lyon,. a Faluvége, a Tavasz a Dunán — hogy csak néhány alkotás címét idézzük — azt jelzi, hogy a festőnő gyakran merítette témáját Pest me­gyéből. A Dunakanyar, a Börzsöny sziklái, az Ipoly fü­zesei vissza-visszatérő motí­vumai. Akit Szőnyi István fe­dezett fel, Rudnay és Berény tanítványaként kapott diplo­mát, nem szakadhat el e táj szeretetétől, vászonra vetíté­sétől. Választott műfaja a táj­képfestészet. Kitekintést jelent számára, valahányszor Olaszországba látogat. Ilyenkor palettája új színekkel gazdagodik. A szí­nek harmóniáját a legtöbb esetben úgy teremti meg, hogy az élénk színeket ezüst- permettel lágyítja. Ez egyút­tal saját stílusjegye, ami egyénivé teszi minden egyes művét. A látogatók a festőművész tizennyolc alkotását nézhetik meg szeptember 25-ig. jeggyel érkezőket ugyanis el­lenőrizzük. A szeszes italok palackjára biléta kerül és a koncert után átvehetik. Helybeliek ingyen Ha sikerrel járnak az ame­rikaiakkal folytatott tárgyalá­sok, akikor a színpad és a ki­épített technikai rendszer megmarad, hogy évente négy­öt alkalommal nagy koncerte­ket, fesztiválokat rendezzenek itt. Pásztor Anna mondja erről: — Nem zárkózunk el az együttműködés elöl. Szeret­nénk, ha ez a környék üdülő- terület lenne. Szívesen dolgo­zunk, az IRI-vel. Minden bi­zonnyal korrekt és megbízható partner lesz. Mindenesetre hálásak vagyunk a gesztusért, hogy az ürömi és pilisborosje- női fiatalok — ha személyi igazolványukkal bizonyítják, hogy helybeliek — ingyen ve­hetnek részt a koncerten. De a további együttműködés első­sorban azon múlik, milyen kulturált hétvége elé néznek ■most a borosjenőiek. Szerda reggelig is változott a helyzet Pilisborosjenőn. Er­ről tájékoztat a vb-titkárnő: — Sikerült megegyezni az IRI-vel az útjavítás módjáról. Alaposabban végzik, és a ko­rai óráktól nagy erőkkel dol­goznak a helyszínen. Egyéb­ként ennek a költségeit, akár­csak a korszerűbb világítótes­tek felszerelését, az IRI fizeti. Móza Katalin A Lilla-per címmel érdekes és értékes helytörténeti kiad­vány jelent meg. A kötet szerzője dr. Ferenczy Miklós. almásneszmélyi körzeti orvos, jeles irodalmár, Csokonai és Vajda Júlia életének lelkes kutatója. A százötven oldal­nyi szöveg és negyven ol­dalnyi kép Vajda Júlia — Cso­konai Lillája — életének do­kumentumait közli, sorsát, az igazáért folytatott harcát tük­rözi. A könyv központi témá­ja az a nyolc évig tartó per, amelyet Vajda Júlia folytatott férje halála után, annak örök­ségére igényt tartó rokonai­val. A szerző hiteles doku­mentumokat tár fel, eredeti forrásokat idéz, levelekből, periratokból, kutatók munkái­ból közöl részleteket. Dr. Ferenczy Miklósnak ez a harmadik kötete, amelyben Csokonai Lillájáról ír, bemu­tatva Vajda Júlia egész éle­tét, a Csokonai-szerelemtől haláláig. Az első kötet Csoko­nai Lillája, a második Csoko­nai Komáromban címmel lá­tott napvilágot. Mindhárom helytörténeti munka a Haza­fias Népfront Komárom me­gyei Bizottságának támogatá­sával jelent meg. Erdős! Katalin Ma lezárják a katlan környékét Visszaszámlálás Borosjenőn Felvételünk még a színpad makettjáról készült, azóta megépült az eredeti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom