Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-11 / 189. szám

mrcrtt 1983. AÜGÜSZTÜS 11., CSÜTÖRTÖK Jól kell készülni az idegenforgalomra Mindig telt ház van a városban Hétköznap délelőtt is ké­nyelmesen nézelődő sétálók lepik el az utcákat. Mindig Me vannak -a múzeumok, a kiállítótermek, a kisebb-na- gyobb vendéglők. Déltájban legalább negyed órát 'kell várni annak, aki frissen sült tejfölös lángost akar enni, fagylaltért pedig egész nap sorban állnak. Egy csoport gyerek a vá­rosról készült színes képesla­pok között válogat, közben el­mondják az eladónak, hogy pécsi iskolások. Egynapos vendégek éppúgy, mint a ke­rékpáros német fiúk, akik a Bükkös patak partján pihen­nek. Egy angol házaspár az utcai térképen próbál tájéko­zódni, Kovács Margit múzeu­mát keresik, és nevetnek, amikor kiderül, hogy éppen elmentek mellette. Nyári csúcsforgalom A kiállítótermek vendég­könyvében a soknyelvű be­jegyzések arról tanúskodnak, hogy élmény volt itt járni. Szentendre vonzereje válto­zatlanul a műemlékek, a mú­zeumok, a hangulatos utcák, a Duna-pairt, a hegyek, az egész városkép. A Békásmegyer—Szentend­re között most épülő négy nyomsávos út még gyorsabbá teszi a közlekedést, kedve­zőbb a megközelítés. Divat lett „kiszaladni” Szentendré­re. A város fogadóképességé­nek növelése, az idegenforga­lom feltételeinek színvonalas biztosítása egyre növekvő, Összetett feladatot jelent. Ez­zel a témával foglalkozott legutóbbi ülésén a városi ta­nács. A helyzet elemzésénél meg­határozó, hogy az üdülők, ki­rándulók száma meglehetősen ingadozik. Az állandóan itt élő, bejelentett lakók 18 500- bií ^V'ahhak, de nyári' csúcs­időben, egy-egy hétvégén 40— 50 ezer személy ellátásáról kell gondoskodni. Ez a nagy idegenforgalom elsősorban a Fő térre és kör­nyékére koncentrálódik. Éven­te a városban 1,5—2 millió üdülő, kiránduló megfordul. A műemléki belváros felújí­tása folyamatosan, meghatá­rozott program szerint halad. Épül az Ámor Imre—Anna Margit gyűjtemény helye, bő­vül a Czóbel-gyűjtemény. Az utóbbi két esztendőben létesült a Kmetty-múzeum, a Boromissza-emlékszoba és a Műhely Galéria A szerb egyházművészeti kiállítást az épület rossz állapota miatt be kellett zárni, de a Fő téri Blagovesztenka-templom tel­jes pompájában megtekinthe­tő. Két végi bevásárlás A kulturális élmények mel­lett sokak számára vonzók a környezet kínálta pihenési, sportolási lehetőségek és a strandolás. A vízisporttelepen ötven szállodai férőhely és száz csónak elhelyezésére al­kalmas tároló várja a vendé­geket. A papszigeti holtágat rendbe teszik, elkészül a Szta­A város vonzereje változatlanul a műemlékek, a múzeumok, a hangu­latos utcák. Hétköznapokon is sokan sétálnak, nézelődnek a belváros­ban ravoda pataki gyalogos sé­tány. Kánikulai vasárnapokon tö­megek keresnek enyhülést a szép fekvésű, fővároshoz kö­zeli strandokon. Zsúfolt a leányfalui létesítmény, Pap­szigeten kevés a medence, a lepencei strand zöldterületé­nek bővítését megkezdték. Az igényekhez képest egyelőre kevés lehetőség nyílik a kü­lönféle labdajátékokra, a ke­rékpározásra, valamint a téli sportolásra. Az idegenforgalom feltéte­leinek a biztosításánál az élel­miszer-kereskedelem van a legnehezebb helyzetben. A bevásárló központ és a kisebb boltok egyaránt zsúfoltak, különösen nyári hétvégeken. Az állami üzletek száma 1980-tól hat százalékkal emel­kedett. A magánkereskede­lemben jelentősebb volt a nö­vekedés. Hiányzik az északi részen egy n*- nagyobb- ' bevásárló- központ. A gondokon enyhít majd az idén elkészülő ke­nyérgyár, a Dunakanyar kör­úton épülő 400 négyzetméte­res áfész ABC-áruház. Je­lenleg azonban nem könnyű a hétvégi bevásárlás senki számára Ami a vendéglátást illeti, az állami és a szövetkezeti lé­tesítményeknél 1980-hoz vi­szonyítva hatszázalékos a nö­vekedés, a magánegységek száma pedig nyolcvankét szá­zalékkal emelkedett. Rab Rá- by, Vidám Szerzetesek, Tej­harapó, Műhely Galéria presszó stb.). A látogatók te­hát több hangulatos kisven­déglőt és presszót találnak, mint korábban, ám az olcsó és gyors főétkezés még min­dig csak vágyálom. Meglepőnek tűnik, de tény, hogy a vendégváró szálláshe­lyek jelenleg nincsenek telje­sen kihasználva. Több olcsó, kispénzű turisták, diákok szá­mára is elérhető lehetőség kellene. Hiányosság, hogy nincs idegenforgalmi infor­mációs irodá. A városi tanács több szem- nontból vizsgálva a helyzetet, úgy összegezte a tapasztalato­kat, hogy az idegenforgalom gyorsabban nőtt. mint Szent­endre fogadóképessége. Az el­látásban sokan közreműköd­nek, azonban az egységes szervezés nem minden eset­ben érzékelhető. Sportolási lehetőségek A további célkitűzés: Szent­endre koncentrált fejlesztése, összhangban az idegenforga­lomban betöltött szerepével. A tervek között szerepel a Duna-part, a patakvölgyek, a Kőhegy kiránduló központtá fejlesztése, fásítása, parkosí­tása, a téli sportolási lehető­ségek biztosítása, a vízisport­telep bővítése. Az egyre növekvő igények­nek megfelelően további sza­badstrandokat, csónakkikötő­ket akarnak létesíteni. A ven­déglátás erősítése ugyancsak sürgető feladat. A tervek között szerepel a nagyon lá­togatott Szabadtéri Múzeum környékén, a Boldogtanyán, a Szamárhegyen új üzletek, ét­kezdék nyitása. A Dunakanyarban feltétle­nül szükséges létrehozni, egy raktárbázist, ahonnan hétvégi csúcsforgalomkor megoldható az üzletek gyors feltöltése. A mozgóárusítás feltételeinek megteremtésével, az igények­hez jobban igazodó nyitva tartással is javítani kívánják az élelmiszerellátást. A város ezáltal is felkészül a gyorsan növekvő idegenfor­galom fogadására, hogy a szakemberek gondoskodnak idegen nyelvet beszélő fiata­lok képzéséről, a kereskede­lem és a vendéglátás számára. SZENTENDREI Stíriait « PEST MEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Országos pályázat A környezetbe illeszkedve Új utakat kereső építészek Nagy érdeklődést keltett a Felszabadulás lakótelep to­vábbfejlesztésére meghirdetett országos pályázat. Első ízben most kerül sor arra, hogy a tervezők olyan feladatok meg­oldásán törjék a fejüket, me­lyek célja befejezni egy ko­rábban elkezdett építkezést. Együttjár ezzel, hogy átmene­tet kell biztosítani a kapcso­lódó környezethez, és a meg­változott körülményeknek megfelelően zömmel a magán­lakás-építkezésre számítani. Városfejlesztési és idegen- forgalmi célkitűzés egyaránt, hogy Szentendre déli-délnyu­gati része minél tökéleteseb­ben illeszkedjen a környezet­be, a belváros építészeti érté­keihez méltó színvonalon épül­jön tovább. Családi házak A júliusban meghirdetett pályázat elkészítésének határ­ideje nem hosszú, a terveknek 1983. november 8-ig kell meg­érkezni a városi tanács mű­szaki osztályára. Szabó Leventéné, a városi tanács műszaki osztályvezető­helyettes főmérnöke elmondta: a szakemberektől azt várják, hogy beépítési tervükben el­sősorban családi házak, továb­bá alacsony társas- és terasz­házak szerepeljenek. Javasla­tot kérnek a korszerű ellátást biztosító létesítményekre, a legmegfelelőbb helyre telepít­ve azokat. Irány a Kőhegy Követelmény az, hogy a be­építési javaslatok ne legyenek zsúfoltak, de mégis törekedje­nek a közművek városi terü­letek gazdaságos felhasználá­sára. A javasolt lakóháztípu­sok alkalmasak legyenek a ma­gánerős építkezés differen­ciált igényeinek kielégítésére. (Például fejleszthetőség, fél­kész megoldás, többgenerációs lakások, saját munka haszno­sítása.) A tervezési terület közleke­dési kapcsolatrendszere nincs megoldva, a városközpont, a Dunakanyar körút és a HÉV- megálló felől sem. A főváros­ból induló turisták kedvelt ki­rándulóhelye a szép kilátást nyújtó Kőhegy, amit jelenleg csak kerülő úton lehet megkö­zelíteni. Ésszerű kívánság — teljesítését a pályázatoktól várják —, hogy a kirándulók útvonala a tervezési területen keresztül vezessen. Máshol is hasznos A feladat tehát sokrétű, de mint Szabó Leventéné hangsú­lyozta, a kiírók bíznak abban, hogy a pályázók olyan szín­vonalú munkákkal jelentkez­nek, melyek Szentendre város fejlesztésén túlmenően útmu­tatást adnak majd más telepü­lések hasonló gondjainak meg­oldására és általánosítható ja­vaslatokat is tesznek. Új piacok Nemcsak a hazai piacra, ha­nem már tőkés exportra is ké­szít a Pefém szentendrei rész­lege esztergatokmányokat. Ké­pünkön az összeszerelés folyik. A növelési program Átadás előtt az óvoda A nyárt hónapokban Szentendre egyik legnépszerűbb látványossága a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, ahol nemcsak a magyar falusi építészet emlékeivel, hanem őseink használati tárgyaival is megismerkedhetnek a látogatók A falu múltja A kódexek nyomán S zigetmonostor első nyomára egy kétszáz esztendő­vel ezelőtt írott kódexben lehet rábukkanni. Igaz, ez az írás még Pusztamonostornak említi, amely egy kis szi­get közepén helyezkedett el. Ez a földrajzi érdekesség év­századokon át sok bajt okozott a lakosságnak, gyakran elöntötte a víz. Később a Duna eggyé vált az aprócska ággal, s a kis sziget beolvadt a nagyba. Persze, az árvíz veszélye továbbra is fenyegette a községet. Az 1800-as években az áradások szinte mind elpusztították a falu öreg házait. Ezért ma már hiába keresünk műemlék jellegű épületet a településen. Egyébként a XVI. században említették a korábeli oklevelek először a községet Szigetmonostor néven. A törökök elől menekülő emberek szívós munkával tették termővé a földet, és annak hozamából éltek. A mezőgazdasági termékeket a környező városkák piacai­ra szállították, természetesen a vízi út igénybevételével. Mária Terézia korában a Zichy család földbirtokán tizenkét adóköteles háztartást jegyeztek fel. A faluban az iparosodás a XX. századtól kezdődött: a Fővárosi Vízművek munkalehetőséget teremtett a szigeten élőknek. Később a Kék Duna Szakszövetkezet és a Pest megyei Kishajózási Vállalat kínált munkát az 1387 lelket számláló községben. Jelenleg a 830 munka- vállaló fele, főként a fiatalok eljárnak dolgozni. A töb­biek helyben, a mezőgazdaságban és az iparban helyez­kedtek el. Szigetmonostor említésekor, vagy nevének hallatán óhatatlanul eszünkbe jut a faluhoz tartozó nagy Duna menti üdülőtelep, amely a XVII. századi birtokosáról, Horányi Antalról kapta nevét. Ez az üdülőtelep adott búvóhelyet a század elejei munkásmozgalom gyakran üldözött harcosainak. Ö tvenöt esztendővel ezelőtt ott alapították meg a Vö­rös Meteor Erdei Telepet, aholkezdetben az illegali­tásba vonult kommunista párt és ifjúsági szervezetének tagjai találkoztak. Ünnepélyes keretek között avatják fel augusztus I9-én Szentendrén a szép, modern Hold utcai óvodát, ahol négy csoportban összesen százhúsz kisfiú, és kislány, elhelyezésé-, re nyílik lehetőség. Már min­den készen áll, ahogy monda­ni szokás, az utolsó simításo­kat végzik. Érdemes ebből a valóban ünnepi alkalomból egy pillan­tást vetni a statisztikákra. Fia­talodik a város, az utóbbi tíz esztendőben fokozatosan nőtt az óvodás korúak száma. Ezért volt szükség az intézményhá­lózat erőteljes fejlesztésére, részben régi épületek átalakí­tásával. A két-három csoportos ki­sebb létesítményeket a jobb el­látás érdekében összevonták. Tavaly még esetenként 130 százalékos volt egyes óvodák kihasználtsága, de természete­sen úgy kellett megszervezni a munkát, hogy ez ne menjen a gondozás és a nevelés rová­sára. A nevelési program egyik fontos célkitűzése az előkészí­tés az iskolai életre. Kezdet­ben ezt nem értelmezték egy­ségesen, helyenként tantárgy-, szerűen oktatták. Szakmai vi­ták után azonban az óvónők megtalálták a helyes módsze­reket, melyek általánossá vál­tak. A különböző szerepjáté­kok, a naposi teendők és egyéb megbízatások segítségé­vel fejlesztik a gyerekek sze­mélyiségét. Eredményesen foglalkoznak az anyanyelvi neveléssel, melynek fontos feltétele az úgynevezett beszédes légkör megteremtése. Meghatározó szerepe jut ebben a családdal való együttműködésnek. Az új létesítmény megnyi­tása mindehhez a korábbinál jobb feltételeket teremt. A városi hálózatban összesen 1081 óvodás gyermek elhelye­zésére nyílik lehetőség, és nagy szó az, hogy egyetlen igényt sem kellett visszautasítani. A TÁRGYALÓTEREMBŐI.1 Patakba pottyant tolvaj Borszéki István már több alkalommal került összeütkö­zésbe a törvénnyel, lopás, il­letve közlekedési vétség miatt, ám a legutóbbi esete minden bizonnyal emlékezetes marad a számára. A tolvajokról ugyanis képletesen szokták mondani, hogy nem ússzák meg szárazon, de most szó szerint így történt. Borszéki István múlt év jú­niusában szabadult a börtön­ből, azóta alkalmi munkákat végez, és két kiskorú gyermek után fizet tartásdíjat. Bejelen­tett lakása nincs, június 17-én Szentendrén tartózkodott, on­nan utazott Pilisszentkereszt- re, ahol anyja és sógora él egy házban. Sógorával a ház előtt talál­kozott, kért tőle húsz forintot, amit meg is kapott, ez azon­ban nem volt elég a számára. Nem sokkal később az udvaron talált csavarhúzóval beütötte az ablakot, és bemászott a la­kásba. Ott összeszedte anyja néhány ruhadarabját, Sokol típusú rádióját, valamint a só­gora 2500 forint értékű mag- netofonos rádióját. Az ablakon keresztül ahol bemászott, nem tudott kijutni, mert felfigyeltek rá a járóke­lők. A lakásból nyíló feljárón a padlásra ment, a cserepet kibontotta, és így próbált a helyszínről elmenekülni. A kö­zeli patakparton azonban meg­csúszott, beleesett a vízbe, és ' ekkor sikerült elfogni. A járásbíróságon megtartott tárgyaláson enyhítő körül­ményként vették figyelembe beismerő vallomását, családos állapotát, valamint azt, hogy n kár megtérült. Súlyosbító kö­rülménynek számított, hogy többszörösen visszaeső bűnö­ző. Mindezeknek a körülmé­nyeknek a figyelembe vételé­vel a járásbíróság Borszéki Istvánt egy év és tíz hónap szabadságvesztésre, mint fő­büntetésre ítélte, és mellék- büntetésként három évre a közügyek gyakorlásától eltil­totta. Az ítélet jogerős. Az oldalt összeállítottat Gál Judit Fotó: Etdösi Agnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom