Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-06 / 158. szám

tSna Jg x/unm* 1983. JÜLIUS SZERDA Ki tudja merre jár? » Az utasoknak nem [ehet hinni... Sokan topognak Szentendrén a Volán 20-as Vállalat buszpályaudvarán, s várják a 8 óra húsz perckor érke­ző Esztergom—Budapest járatot. Amikor a késés közelít a fél órához, többen elindulnak érdeklődni a forgalmi irodába. Egy hölgy hangosan kifakad. — Ezeregyszáz forintot fizetek a bérletért. Ezzel a járattal érnék be pontosan a munkahelyemre, de állan­dóan késik. Egy középkorú férfi papírlapot mutat. — Negyven napja jegyzem a kocsi érkezését. Ma ti­zennegyedszer késett. Kétszer kimaradt. elég felületes. Az elmúlt két hét alatt például öt nap alatt nyolc defektet javítottam, mert harmadszorra sem tud­ták beállítani a fékeket. A kerék felmelegedett és a gu­mi szétdurrant. Mit tehettem? Kivártam, amíg egy jó szere­lő került az ügyeletre, adtam, neki borravalót, s azóta jó a gépem. — önnek érdeke, hogy jó legyen a kocsija? — Hogyne. Ha állok, négy forintot kapok óránként. Rosszul javítva Harmadmagammal nyitok be a forgalmi irodába. Laskói Rózsa szolgálattevő udvarias: — »Kérem, én nem tudom, mi van a busszal. Az Engels téri központhoz tartozik. Csak kilenc órakor mondhatok hírt, amikor egy másik járat beér­kezik az esztergomi útvonal­ról. — Nincs rádióadójuk? — Nincs. A hegyek Duna- bogdányon túl úgyis leárnyé­kolják. — S nem Is tájékoztatják az» utasokat a késésről? — Mit mondjunk nekik? Ebben a pillanatban befut a kocsi a megállóba. Laskói Ró­zsa kinéz az ablakon és azt mondja: — Jé, pedig nem (s az öreg vezeti, ö később szokott jön­ni. Esztergomi Zsigmond, gép­kocsivezető: — Én nem szoktam késni, de most majdnem húsz percig javítottam. Az igazság az, hogy a csuklósok műszaki ál­lapota gyenge. A javításuk Rendszeres késések Az Engels téren Szabó Já­nos forgalomvezetőt találom. — Kérem, a mi kocsijaink pontosak. — De tessék nézni, ez Is húsz percet késett. — Mert a Margit-hídtól idáig dugóba került. — Nem került dugóba, sőt a fővárosban ledolgozta a Szentendrén még tetemes hát­rányát. Utasa voltam, tudom. — Ja, kérem, ha Szentend­réig közlekedett pontatlanul, akkor az ottani főnökség ad felvilágosítást. Szőlészek, borászok boltja Több aprócikket kínálnak A Hermész Afész üzletháló­zatában javult a kiskertekben használatos aprócikkek vá­lasztéka. Egész sor olyan ter­mékhez lehet hozzájutni, ame­lyek korábban rendszeresen a hiánycikk-listákon szerepel­tek, A szövetkezet piackutatói felmérték a gyakran nem is nagy értékű, ám a mindenna­pi munkához nélkülözhetet­len eszközök választékát. Amelyik hiányzott közülük, azok gyártására megkeresték a vállalkozó Mezőgép-vállala­tokat, ipari szövetkezeteket, tsz-melléküzemágakat, stb. a szervezés eredményeként az idén már csaknem 20 millió forint értékben állítják elő e cikkeket. Közéjük tartozik a korábban külföldről behozott öntöző-szórópisztoly, vagy az ugyancsak öntözőcsöve kihez sz Igáló tartóállvány. Kere­settek az itthon kifejlesztett eszközök is, közülük az uni­verzális oltófogó, amely a sző­lő, gyümölcsoltás műveletét egyszerűsíti. A Hermész üzlethálózata is bővül. Augusztus 1-én a Fe­hérvári úton megnyílik a sző­lészek, kertészek boltja, — ök mondták, hogy a ko­csi önökhöz tartozik. — Ez igaz, de akkor is őket kérdezze. — Az egyik utas azt állítja, hogy az utóbbi 40 napon 14 esetben jegyzett fel öt és har­minc perc közötti késést. — Az utasoknak nem lehet hinni! Egyébként a tizennégy­szer! késés nem is sok. _— Nem? Ha harmincszor várakoztatta volna meg az utasokat, az sok lenne? — Az az átlag az országban. Megértő válaszok A Volán 20-as Vállalat ko­csijait az Andor utca 31-ben javítják. A garázsmester, Hor­váth Gábor a buszok műsza­ki állapotáról így beszél: — Gondokat okoz az alkat­részhiány. Nincs például tur­bókuplung és vízpumpa. A szerelők kénytelenek felújított darabokat visszatenni, s ezek hibalehetősége többszöröse az újakénak. A véleményem az: jól karbantartjuk a buszokat. — Akad sofőr, akinek más a véleménye. Sőt, azt Í6 hal­lottam, hogy nem árt egy kis borravalót adni a szerelők­nek ... — A sofőrök azt mondanak, amit akarnak. Én nem hallot­tam ilyesmiről. Igaz, négy-öt­száz méterre vagyok a csar­noktól. Ezek után Sohár Istvánhoz, a vállalat forgalmi osztályve­zetőjéhez fordultunk. Kérdé­seinkre válaszolva elmondta, hogy a Budapest—Esztergom vonalon közlekedő járatok késéséről tud, de járatkimara­dásokról eddig nem hallott. A kocsik műszaki állapota való­ban gyenge, de törekednek új buszok vásárlására. Épp ezek­ben a napokban állítottak be két új csuklóst az említett szakaszra. A javítóműhelyben adott borravalókról viszont nincs a birtokában jelzés. A riportban szereplő dolgozók­kal beszélgetni kíván az el­mondottak néhány állítása és hangneme miatt. Okkal. A megkérdezettek kö­zül ugyanis csők Sohár Ist­vánnak jutott eszébe, hogy el­nézést kérjen az utasoktól a járatok késése miatti kelle­metlenségekért. Vicsotka Mihály Panelvázak szerelői A 43. sz. Állami Építőipari Vállalat 1. sz. házgyárában már sorozatban készülnek az E-típusú lakásokhoz a házgyári ele­mek. A jobban hőszigetelt és a korábbinál nagyobb szoba- alapterülethez gyártott paneleket a Kaszás-dűlői, a Pók utcai, valamint a káposztásmegyeri lakótelepekhez szállítják. Az új típusú elemekből az idén már 2600 lakást szerelnek össze. Szigetelve Söröshordó műanyagból A söripar ellátási gondjain enyhít a Műanyagipari Válla­lat új söröshordója, amelynek sorozatgyártását megkezdték. A nyári kánikulában nemegy­szer kevésnek bizonyul a sör­gyárak palackozó gépsorai­nak teljesítménye, a feltöltött 500 'literes tartályok kiszállítá­sával azonban ilyenkor is gyorsan pótolni lehet a ven­déglők, alkalmi elárusítók megcsappant készleteit. A_mű­anyag söröshordókat is bárhol csapra lehet ütni, Diabetikus is Gyógynövényekből Űj üdítőitallal bővíti a vá­lasztékot az Ásvány- és Jég­ipari Vállalat: a közelmúlt­ban kezdődött meg a diabeti­kus kristály keserű gyártása. Az új üdítő kalóriaszegény, így jól illeszthető a korszerűen táplálkozók étrendjébe. A kristály keserű mesterséges édesítőszerrel készül, kinint nem tartalmaz, különös ízét hazai gyógynövények adják: a keserű, fűszeres illatú ürömfű, az étvágyjavító, emésztést se­gítő benedekfű, az aromás, fűszeres illóolajat tartalmazó ezerjófű. Ha nincs, miért kell fizetni? Nem a szobák szemetelnek... A közvélemény mindig örömmel üdvözli, ha valahol egy-egy intézmény átadására, kommunális létesítmények bővítésére, új szolgáltatások bevezetésére kerül sor. A lakosság is könnyen, gyorsan alkalmazkodik a korsze­rűbb, kényelmesebb életfeltételekhez. Sok helyen nem csekély anyagi áldozatot vállalnak a víz bevezetéséért, nem sajnálják az időt, a fáradságot a csatornahálózat bővítésére, a járdaépítésre. Lakószám szerint Bár az előbbiek mellett ap­róságnak tűnik, korántsem je­lentéktelen a szemétszállítás megszervezése. Jelenleg a me­gyében 64 településen van már intézményes szemétszállí­tás és ahol még nincs, ott is igyekeznek a környezetvéde­lem, a közterületek tisztasága — és nem utolsósorban —, a lakosság kényelme érdekében M ár kora reggel elviselhetetlen volt a hőség. Béla behúzta az elsötétí­tő függönyt, de még így is fényárban úszott a szoba. Melinda, a felesége az ágyban heverészve lapozgatta a képes­lapokat. Várta a kávét. Amióta kiseb­bik lányuk is elköltözött a férjével, s .retten maradtak a nagy lakásban Bé­lával, szombatonként, vasárnaponként lustálkodhat, amennyit jólesik. Mire ő felébred, Béla már megfőzi a kávét, közben meglocsolja a virágokat, leviszi a szemetet, elmosogatja a tegnapról ma­radt edényeket. Betört. Egészen házias lett. Igazi papucs, gondolta, hiszen most már az esti, a reggeli ágyazás is az ő dolga. Ha tévénézés közben megfeled­kezik róla, s ő korábban akar lefeküd­ni. akkor duzzog, szemrehányást tesz neki. Ez a legjobb módszere, ez mindig hatásos. Meg az, amit a lánya mondott neki: álmos hangon, de határozottam kell mondani a férjecskének, jaj. most ne, aludni akarok, nekem reggel korán kell kelni. A legjobban az orvosi tanácsokat ked­velte ezekben a képeslapokban. Néme­lyiket háromszor is elolvasta, amitől lázba jött. — Itt a friss k£vé! — jött be Béla a tálcával. Letette a heverő mellé készített asztalkára. — Hány cukorral parancsol­ja, asszonyom? Melinda nevetett. Felült, ledobta a képes újságot, — Angyal vagy — mondta és átvette a feléje nyújtott csészét. Megitták a kávét, tovább heverésztek. — Hogy mit írnak ezek az újságok a szexről! — Na mit? — kíváncsiskodott Béla. — Már a tizenéveseknek is tanácsot adnak... A mi korunkban másképpen volt. Emlékszel, mennyit rettegtem, hogy teherbe esem? Béla letette a könyvet, felkönyökölt. Fürkészve nézte felesége szaporodó rán­cait, hunyorgó szemét. — Bizony. Béluskám. mások ezek a fiatalok, mint mi voltunk. — Ugyan! — mosolygott Béla. — De. de. csak te nem veszed vagy nem akarod észrevenni. Képzeld, egy­Bába Mihály: *Uihar előtt szer Ibikével csevegtünk erről és azt mondja nekem, hogy ő bizony nem so­káig habozik, ha neki megtetszik vala­ki. — Hogy érti ezt? — Hát úgy, hogy lefekszik vele. Elő­ször megdöbbentem, de aztán nem is tudom... A férje szömöldöke a magasba szö­kött. Ibire gondolt, a nagyobbik lányukra meg az aranyos kis unoká­jukra, akit ha egy hétig nem lát. már nem leli helyét, olyan nyugtalan. — Ezt Ibi mondta? — Aha, csak el ne áruld, hogy tudod, mert nekem amolyan bizalmas beszél­getéskor mondta ezt. Tudod, az anyák a lányaikkal néha nagyon őszinték, őszintébbek, mint az apák a fiaikkal. Gúnyos fintor jelent meg Béla arcán. Szóval nem is szóltál a lányodnak, nem ítélted el. nem teremtetted le a sárga­földig? És nem kérdezted meg, akkor vajon tudja-e, hogy ki az unokánk ap­ja? Nedves ujjai ide-oda kószáltak hom­lokán, aztán egy hirtelen mozdulattal hátrasimította őszes üstökét. Tekintetét nem vette le feleségéről. Gondolatait fogalmazta magában, ám a szavak, mint rakoncátlan csikók, állandóan szétug- rottak. Melinda oldalt fordult. felkö­nyökölt, tenyerébe támasztotta fejét. Bé­la felült, rágyújtott. — Már megint dohányzol? Tudod, hogy árt neked? Na. jól van Béluskám — folytatta engedékenyen Melinda —, szívd csak el nyugodtan, de ebédutánig nincs több — lengette mutatóujját férje felé. — Szóval, valahol meg lehet érte­ni őket is. Ez a rohanó élet, ez a hajsza, hogy jussanak valamire, amíg fiatalok, nem úgy mint mi. hogy vénségünkre tudtunk venni komoly garnitúrát. Rossz rágondolni, milyn ócska, kopott volt a mi régi bútorunk. Nos, ez a hajsza. Ágika mesélte, hogy a barátnői, férjes, gyermekes asz- szonyok... — Mint ő — szökkent talpra Béla —. és mintha a közértbe szaladnának le, fűvel-fával... — Nem érted, hogy örökké rohannak, hajszolják a pénzt... — Közben kikapcsolódásként fel-fel- csípnek valakit. És gyorsan a tárgyra térnek, mert rohannák, mert, ej — le­gyintett és elnyomta a cigarettát. De nyomban rá is gyújtott egy másikra. — Mi történt veled? Miért hergeled úgy magad? Meg kell érteni őket is. Ez a világ nem olyan, mint mikor mi vol­tunk fiatalok. Le meg fel járt a szobában bodros füstöket eregetve. A sötétítő függönyt szétrántotta. A nap már nem tűzött annyira. Szaporodó bárányfelhők takar­ták el a napot. Iszonyatosan fülledt volt. Béla ivott egy pohár vizet, mert úgy érezte kiszáiad, kiég a torka. Leült a fotelba, hátra hajtotta fejét. A puha támlába szinte besüppedt. Mintha egy szemetesvödör borult fel előtte. Ross2 emlékeinek szemetesvödre. A régi féltékenységi jelenetek. A né­hány napos vidéki út utáni hazatérés. A jaj, elfelejtettem neked megmondani, meg az. hogy nem szóltam, mert tudom, hogy ezt nem szereted hallgatni. Meg a válaszok! Ki köszönt? Nem tudom ki az, de mindig köszön. És a lányok kö­rüli kis események. Hová mész? Me­gyek Ibihez, Akkor én is megyek. Me­linda levetkőzik. Mi az, nem megyünk? Meggondoltam, mégse megyek. F elállt, kiment a konyhába, főzött még egy adag kávét, beleöntötte az egészet egy vizespohárba. A szobában úgy értezte, mintha nem ugyanaz a nő lett volna az ágyban, akivel huszonnyolc éve él. Az asszony zavartan nézett rá. Sokat fecsegtem, szidta magát gondo­latban, hogy én milyen hülye vagyok. Ügy tett, mintha olvasásba merülne. Béla meg azon töprengett: vajon az uno­kájának ki az apja? Aznap az ágy vetetten maradt. A mo­sogatóban meg érintetlenek a piszkos edények. mihamarabb megoldani ezt a problémát. Érdekes módon azonban néhol nem egyértel­műen pozitív az intézményes szemétszállítás bevezetésének fogadtatása. Szentmártonkátán például — ahol csak néhány hete, jú­nius elsejétől jár a hulladék­szállító lovas kocsi —, sokan elégedetlenek a díj megálla­pításával. A tanácselnök, Ba­laton Béla, tulajdonképpen egyetért a község lakói által felvetett kérdéssel: lei szeme­telj valójában, a szobák, vagy azok lakói? — A szemétszállítási díjat az adócsoport nyilvántartása alapján, a szobák száma sze­rint vetjük ki. A havi 10-től 40 forintig terjedő összeg ugyan nem nagy tehertétel a családok számára, de okkal teszi szóvá az, aki • idős korá­ra egyedül maradt a családi házban: miért kell neki töb­bet fizetnie, mint a hatgyer­mekes szomszédnak, akinél pedig lényegesen több elszál- lítanlvaló akad, mint az ő egy-, vagy kétszemélyes ház­tartásában? Házuk után meg­fizetik a hivatalos adót, a sze­métszállítás összegét meg Valóban a hulladék mennyisé­ge, illetve a lakók száma alapján vessék ki. Szerintem nem is lenne nehéz ezen az alapon megállapítani a díjat, hiszen mi ugyanúgy nyilván­tartjuk a bejelentett állandó és ideiglenes lakókat, mint az ingatlanokat. Egyszerűen levonatták Tápióbicskén szintén egy évbe telt, mire megnyugodtak a kedélyek a szemétszállítás bevezetése után. Itt magasabb összegeket állapítottak meg. Például egy négyszobás lakás után már havi száz forintot kell fizetnie a tulajdonosnak. Láng Ferenc tanácselnök érdekes példával támasztotta alá, milyen esetek okozzák a feszültségeket. — A község egykori körzeti orvosa, aki ma 92 éves, egye­dül él négyszobás házában. Nem vezet háztartást, a tsz konyhájáról hozza az ebédet. A rendelet értelmében évi 1200 forintot kellene fizetnie . .. , , , , — tulajdonképpen semmiért. menetl akasok száma- A tanács saját hatáskörében i Mr. A, 50 százalékkal csökkentette a díjat, de ő még ezt is indo­kolatlannak tartja. A tápióbicskeiek elégedet­lenkedésének hatásos módon vetettek véget. Néhány olyan lakástulajdonossal szemben, aki méltánytalannak tartotta az összeget és nem fizette ki, a közjegyzőn keresztül eljá­rást indítottak és a díjat le­vonatták a fizetésükből. A hír hamar elterjedt és a még vonakodók azonnal beletörőd­tek a megváltoztathatatlanba. Dönthet a tanács Mint kiderült, van rá lehe­tőség, hogy egyszerűbben, fáj* dálommentesebben vezessék be ezt a szükséges és fontos szolgáltatást. Csecserits Imré- né. a Pest megyei Tanács köz­tisztasági és kommunális cso­portvezetője elmondta, hogy már most is van kivétel az ÉVM irányelve alól. — Jelenleg nyolc települé­sen — községekben, nagyköz­ségekben — döntött úgy a ta­nácstestület, hogy a szemét- szállítási díjat a szobaszámtól függetlenül, lakásonként álla­pítják meg. Ezzel a módszer­rel átlagosan havi húsz fo­rintot kell fizetni, ami olyan kevés, hogy senkinek nem okoz problémát, a fuvarozás, a szeméttelep-fenntartási költ­ségekre pedig épp úgy ele­gendő, mint a másik esetben. A lényeg tehát az, hogy a sze­métszállítási díjak fedezzék a szolgáltatás költségeit, gazda­ságos legyen a vállalkozás. Ezen túl a tanácstestület be­látása szerint dönthet, hogy elfogadja-e az ÉVM irányel­vét és a szobák számát veszi alapul, vagy más módszert választ. — Az a véleményem: a személyek számát olyan nagy adminisztrációval lehetne csak folyamatosan követni, hogy egy külön ügyintéző bé­rének és az ezzel járó közter- heknek a költségei Is növel­nék az összeget. Míg most az­zal kell foglalkozniuk a ta­nácsi alkalmazottaknak, hogy egyedi esetekben engedményt tegyenek a sok szobában egye­dül élőknek, akkor azokkal kellene megbirkózniuk, akik­nek gyermekei, unokái ugyan be vannak jelentve, de más­hol élnek. A szobák száma még mindig könnyebben el­lenőrizhető. mint egy na­gyobb községben az állandóan ott tartózkodókon kívül az át-

Next

/
Oldalképek
Tartalom